Multi-speed Europe

Ez maga a differenciált integráció, amikor tagálamok egy csoportja képes és hajlandó előre haladni közös célok érdekében, majd az elmaradottabbak később követik őket.

A változó földrajzi határú Európa kifejezést a differenciált integráció módszerével kapcsolatban használják. Ez annak elismerését jelenti, hogy az integrációs struktúrán belül léteznek megszüntethetetlen különbségek, ezáltal lehetséges a FOLYAMATOS KÜLÖNBSÉGTÉTEL tagállamok egy csoportja és néhány kevéssé fejlett integrációs egység között.

Az uniós visszavonulási záradák lehetőséget adna a tagállamok számára az unióból kilépésre, amennyiben az unió a tagállam számára elfogadhatatlan lépést tenne. Erre az eshetőségre született az EP által 1984-ben elfogadott szerződés tervezetében található 82. cikkely.

Orbán Viktor és Martonyi János az Európai Uniós csatlakozási tárgyalásokat lezáró koppenhágai csúcsértekezlet eredményeiről és következményeiről tartott sajtótájékoztatót a Fidesz Lendvay utcai székházában. Az alábbiakban közöljük a tájékoztató teljes szövegét.

2004. febr. 24., 16:49

Ausztriában csak 2011-től vállalhatnak munkát korlátozások nélkül a májustól EU-taggá váló kelet-európai országok állampolgárai - erről döntött kedden Bécsben az osztrák kormány.

A Wolfgang Schüssel vezette néppárti-szabadságpárti kabinet döntése alapján Ausztria is hétéves átmeneti időszakot vezet be munkaerőpiacának teljes megnyitása előtt. A májusban csatlakozó országok közül Málta és Ciprus kivételes elbánásban részesül, mert állampolgáraik már a májusi csatlakozástól korlátozások nélkül vállalhatnak munkát Ausztriában. A bécsi kormány keddi ülésén született döntés arról is, hogy Ausztria külön megállapodás alapján biztosítja a korlátozások nélküli munkavállalási lehetőséget májustól a svájci állampolgárok számára is.

A kormánydöntés alapján Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia állampolgárai csak - maximum hét évig tartó - átmeneti időszak után vállalhatnak majd megkötések nélkül munkát Ausztriában. Addig - az eddigi gyakorlatnak megfelelően - munkavállalási engedélyt kell beszerezniük. Mentesülnek e kötelezettség alól azok, akik az EU-csatlakozás időpontjában már több mint 12 hónapja legálisan Ausztriában dolgoznak. A bécsi kabinet érvényben hagyta az idénymunkások foglalkoztatásának eddigi rendjét, amelynek alapján minden évben külön létszámkontingenseket szabnak meg.

Wolfgang Schüssel kancellár szerint az átmeneti időszak garantálja, hogy az EU-bővítésnek ne legyenek negatív hatásai az osztrák munkaerőpiacra. Ausztriában rekordmértékű a munkanélküliség, a 8,15 milliós lélekszámú országban közel 350 ezer a nyilvántartott állástalanok száma. A néppárti kormányfő arra számít, hogy az EU bővítése 0,75 százalékos kiegészítő gazdasági növekedést biztosít országa számára, és 2010-ig 30 ezer új munkahely teremtését teszi lehetővé.

B. J.: Nagyon nagy reményeket ehhez sem fűzök, mert az Európai Parlament akármilyen fontos intézmény lett és akármennyire közvetlenül választják, azért a lényeges kérdésekben igazából legfeljebb jóváhagyó szerepe van.

Orbán V.: Óvatosabb lennék ez ügyben, mert az Európai Parlament szerepe egyfelől nő. Másfelől valóban igaz, hogy vannak olyan időszakok, amikor látszólag semmilyen fontos ügy nem dől el az Európai Parlamentben. De van egy-két olyan pillanat, amikor viszont olyan döntések születnek, amelyek az egész Unió működését utána hét évre meghatározzák. Ezek a költségvetési döntések. Tehát az Európai Unióban hét végre készítenek költségvetést, most 2007-től 2014-ig készítik ezt el. És az Európai Parlamentnek ezt a költségvetést jóvá kell hagyni. És hogy ebben a költségvetésben mi szerepel, az a mi magyarországi életünk szempontjából döntő jelentőségű.

- Mennyi mehet mondjuk agrártámogatásokra,

- mennyi az, ami az újonnan fölvett államok vagy kevésbé fejlett államok fölzárkóztatásra fölhasználható,

- mennyit kell befizetni a gazdagoknak az Unió közös költségvetésébe?

- Azért ezek a magyar nyugdíjasoknak,
- a magyar diákoknak,
- a magyar gazdáknak az élete szempontjából fontos döntések.

Úgyhogy azért az Európai Parlamentet semmiképpen ne értékeljük le, és lássuk azt a tendenciát, hogy egyre erősödőben van. Az Unión belül az intézmények között mindig van egy kis verseny. Ez egy elég bonyolult rendszer. És a Parlament itt a nyerő oldalon szereplő intézmények közé tartozik. Mindig egy kicsit erősebb. Más intézmények pedig egy kicsit mindig gyengébbek. De a Parlament fontos lesz a jövőben.

B. J.: Hogyha visszatérhetek egy picit arra, hogy én úgy érzem, hogy a kereskedelmi vagy reklámszemlélet kicsit kezd túl erős lenni a politikában, akkor fölhoznék erre egy másik példát. Van ugye egy elég nehéz pénzügyi helyzet az országban. És akkor Ön például azt mondja, hogy bankárszemlélettel kormányoznak. Ők pedig azt mondják, hogy mi? Hát pont ellenkezőleg. Hát inkább súlyosbítottuk a pénzügyi helyzetet, csak hogy adjunk a szegény szenvedőknek. Tehát én úgy érzem, hogy arról, hogy igazából mi okozta ezt - nem ki, mert annak nincs sok értelme -, hogy mi okozta és hogy mi a kiút, arról nem nagyon folyik igazi politikai diskurzus.

Orbán V.: Hát sajnálom, hogy leminősíti így a véleményünket, és a mi érvünket nem tekinti igazi, a helyzet gyökerét kereső és megérteni akaró megközelítésmódnak, de én akkor megismétlem. Tehát én azt gondolom, hogy a bajok gyökere ma abban van, hogy ma Magyarországot bankárszemlélettel próbálják irányítani.

B. J.: De hát a bankár az nem azt csinálja, hogy pénzt termel, hasznot termel? Itten veszteséget termelnek.

Orbán V.: Ön látott már bankárt, szerkesztő úr?

B. J.: Hát most nem tudom, kit nevezünk bankárnak, de igazi bankvezetőt igazából csak tévében, meg fényképen láttam.

Orbán V.: Jó. A bankár mit akar Öntől, Ön szerint?

B. J.: A bankár az én pénzemet akarja.

Orbán V.: Na látja, erről szól a...

B. J.: Na de ez nem ilyen egyszerű, nem ilyen egyszerű. Ő akarja az én pénzemet, használja, és visszaadja nekem haszonnal, kamattal. Nem?

Orbán V.: De a dolognak az a lényege, hogy azért ad Önnek egy forintot, hogy Ön utána kettőt tudjon fizetni. Ugye?

B. J.: Nem. Én adok neki egy forintot, és ő visszaad nekem egy forint tíz fillért.

Orbán V.: Mondok erre egy talán konkrétabb példát. Nézzük a MOL-részvények értékesítését legutóbb, amit a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, a Londonban történt részvényértékesítést puccsszerűnek minősített. Mi történt? Nyilván valaki egy pénzügyi szemlélettel végiggondolta, hogy osztok-szorzok, hogy járok a legjobban. Akár mondjuk úgy, hogy a magyar állam hogy járhat a legjobban. Lehet így is gondolkodni. De lehet úgy is gondolkodni, hogy a magyar állam el akarja adni az egyik legértékesebb vagyontárgyát. Most tegyük zárójelbe, hogy ez helyes-e vagy sem, mert ez egy külön vita lehet. Én személy szerint ezzel nem értek egyet. De ha már eladja, akkor hogyan gondolkodik egy magyar ember, aki elsősorban nem bankár, hanem először is magyar, esetleg még kormánytag is? Azt mondja, hogy hát ha már eladjuk, akkor kinek kell először lehetőséget kínálni. Hát a magyaroknak, nem? Csak egy bankárnak jut eszébe, hogy fogjuk meg az összes részvényt vagy annak a nagy részét, és mielőtt egyetlen magyar embernek is lehetőséget adnánk - mondjuk kisbefektetőnek -, hogy a Magyar Tőzsdén vásároljon, fogjuk meg az egészet, valakikkel állapodjunk meg, vigyük ki Londonba, adjuk el, a magyarok meg le vannak ejtve. Vagy majd lehet, hogy a sor végén egyszer következhetnek. Na, ez az a gondolkodásmód, amiről én beszélek. Az a probléma, hogy az ország szerintem úgy érzi vagy nagyon sokan vagyunk az országban úgy, akik úgy érzik, hogy a mai döntéshozóknak, az ország vezetőinek nem mi, magyarok vagyunk a legfontosabbak. Nem mi szereplünk az első helyen. Valami más, valami olyasmi, amit egyébként a pénz körül lehet megtalálni. Én ezt gondolom. Csak bocsánat, hadd fejezzem be, szerkesztő úr. Nem akartam senkit bántani, a Fidesz nem akar senkit bántani, mikor bankárszemléletről beszél, nem bankárokról beszélünk, hanem egy bizonyos gondolkodásmódról beszélünk, amit nap mint nap tetten érünk. Ilyen kicsi ügyben is, mint amit most elmondtam Önnek.

B. J.: Hát ez nem olyan kicsi. Én mondjuk nem tudom, hogy miért csinálták ezt, és nem látom át, hogy ettől miért nagyobb a bevétel, de biztos... Mondjuk tegyük föl, tegyük föl, hogy ettől nagyobb a bevétel. Akkor nem jártak jól, hogy... nem jártak el jól? Hát végül is az én pénzemmel szórakoznak? Tehát nemcsak a kisbefektető számít, aki majd megveszi ezt és nekem honfitársam, és nagyon boldog vagyok, hogy jól jut esetleg hozzá a MOL-részvényekhez, hanem a kórház, meg mit tudom én, amire fordítani kell a bevételt. És az nem mindegy, hogy az mekkora. Nem?

Orbán V.: De nem az volna a helyes, hogyha már egyszer valami lehetőséget teremtek, bármire - most éppen részvényvásárlásra -, akkor az első az mégis csak az a magyar, aki egyébként a szavazataival engem megbízott az ország irányításával. Hát őket kell szolgálnom.

B. J.: Na de hányan vannak azok, akik MOL-részvényt vesznek azokhoz képest, akik aztán használják a bevételt, az állami bevételt? Azok vannak többen...

Orbán V.: Nem mondtam, hogy olcsóbban kell adni a magyaroknak, bár tudnék érvelni e mellett is. Csak én azt akartam mondani, hogy akkor először fölkínálom a lehetőséget a magyaroknak, és ha a magyarok nem tudnak élni a lehetőséggel, mert nincs elég pénzük vagy túl sok árut kínáltam föl, akkor jöhetnek a külföldiek meg a többiek. Azért mégis egyetlen hely van a világon, ahol mi vagyunk, mi lehetünk a legfontosabbak. Ez Magyarország. Mindenhol máshol mások a fontosak. Angliában az angolok, Németországban a németek. És ha ezt a fajta gondolkodásmódot, hogy ez a világnak az egyetlen olyan szeglete, ahol teljesen természetes dolog, hogy az a legfontosabb, ami nekünk, magyaroknak jó, ha ezt itt se érvényesítjük, akkor hova fogunk jutni? Miközben az egész világ másképpen működik. A saját érdekei szerint működik. De tudnék mondani még jó néhány példát, ha megengedi, nem untatnám Önt ezzel, de a költségvetési gazdálkodásban is tudnék ilyen példát mondani.

B. J.: Nem untat... Például?

Orbán Viktor

Orbán V.: Hát nézze, amikor szétosztották a 350 milliárd forintot valamikor másfél, két évvel ezelőtt, közvetlenül a kormányváltást követően, nem tudom pontosan, mit gondoltak, azt azonban biztosan látjuk most, hogy amit akkor odaadtak, annak a kétszeresét veszik vissza. Pontosan, mint egy bankban. Adok egy forintot, aztán kettőt visszaveszek. Tehát én azt hiszem, hogy valóban - ahogyan Ön is fogalmazott - a közgazdasági folyamatok törvényszerűségeinek időnként a politika logikájával szembeni elismerése helyett felelősségteljes, a magyarok érdekeit szolgáló kormányzás volna, egy ilyen adok-veszek, üzletelek, bankárkodok...

B. J.: Nem veszik vissza a kétszeresét. Hát nem veszik vissza a kétszeresét.

Orbán V.: Hát most megint nem szeretnék tényekről vitatkozni, mert az méltatlan lenne, de hát nézze meg, hogy mi zajlik, beszéljen az emberekkel, nézze meg a számokat, és szerintem máris...

B. J.: Minden évben kiosztanak... Tehát ami akkor 350 milliárd volt, az a nagy része bérekre ment. És ez a 350 milliárd csak 2002 utolsó negyedéve volt nagyjából. Tehát ezt háromszor-négyszer föl kell szorozni ahhoz, hogy kiszámítsuk, hogy 2003-ban ez mennyi volt, és akkor...

Orbán V.: Megkapta már a gázszámláját, főszerkesztő úr?

B. J.: Megkaptam a gázszámlát.

Orbán V.: És a villanyszámlát is megkapta?

B. J.: Azt is megkaptam.

Orbán V.: Vett már bérletet a BKV járataira?

B. J.: Igen. Tehát ők...

Orbán V.: Volt-e lakáshitelkamata, amit most megemeltek? Hát ha ezt mind összeszámolja, akkor azt hiszem, hogy talán még a végén igazat is ad.

B. J.: De 900 milliárd akkor sem jön ki, meg 1200. Énszerintem nem veszik vissza a kétszeresét...

Orbán V.: De én most nem akarok... még egyszer mondom, én nem a kormánnyal akarok vitatkozni, csak azt szerettem volna jelezni, hogy szerintem van egy gondolkodásmód Magyarországon, amelyet bankárgondolkodásnak lehet leírni, és szerintem egy országot nem lehet úgy irányítani, mint ahogy egy bankot irányítanak. Abból baj lesz. Most ezt a bajt éljük meg. Ráadásul ez nem csak közgazdasági bajt jelent egyébként, tehát egy országnak lelke is van, meg gondolkodásmódja. A bankár-gondolkodásmód az embert pénzben méri. Akinek sok pénze van, az jó ügyfél, akinek kevesebb, az meg nem érdekes. Így egy országot nem lehet irányítani. A kormányzati gondolkodás szempontjából nem az számít, hogy ki jó módú, meg ki nem jó módú, mert mindenki azonos értéket képvisel. És nem aszerint kell egy-egy embernek a munkáját megbecsülni, hogy egyébként a piacon mennyit ér. Mert akkor bizony a pedagógusok, az egészségügyben dolgozók és egyéb helyeken, ilyen kevésbé karrierpályákon, sikeres karrierpályákon dolgozó emberek teljesítménye leértékelődik, pedig az egész ország teljesítménye szempontjából sokkal többet ér...

B. J.: De hát ezeknek az embereknek a bérét 50 százalékkal emelték egy csapásra, és pont ez volt a baj. Nem mint hogyha nem érdemelték volna meg a kétszeresét is annak, amit kaptak...

Orbán V.: Én nem gondolom, hogy ez baj lett volna, most ugye megint a múltról kezdünk beszélni, ami nem biztos, hogy helyes, de miért lett volna ez baj?

B. J.: Hát azért, mert ez aztán végképp tönkretette a pénzügyi egyensúlyt, ez ingatta meg a forintot...

Orbán V.: Én ezt másképp látom. Tehát szerintem azzal nem volt semmi baj. Én személy szerint például meg is szavaztam a Parlamentben.

B. J.: Hát ez is probléma volt, én akkor is megkérdeztem, hogy miért szavazzák meg? Hát erre nincs forrás?

Orbán V.: Na most én azt gondolom, hogy forrás volt rá, hiszen szét lehetett osztani 350 milliárd forintot.

B. J.: Hitelből.

Orbán V.: Nem hitelből történt, nem, a 350 milliárd forint bent volt a kasszában.

B. J.: 1600 milliárd forint volt a deficit, az éves deficit...

Orbán V.: Bent volt a kasszában, és ezen kívül pedig nem az volt a baj, hogy a bérekre pénz ment. Az volt a baj, hogy nem ment egy bizonyos nagyságrendű összeg - hogy mekkorának kellett volna az összegnek lennie, az már egy vitakérdés - a gazdaság fejlesztésére. Azt valóban nem lehet csinálni, hogy csak béreket emelek, egyébként pedig a gazdaság fejlesztését szolgáló forrásokat leépítem. A kettő között egy bizonyos arányt kell tartani. Hogy az arány hol van, az nem olyan egyszerű. Tehát az egy elég komoly tudomány, sok miniszter gondolkodik is rajta, hogy hogyan lehet a helyes arányt megtalálni. Ez a kormányzati munka lényegéhez tartozik, ennek az aránynak az eltalálása. Ez most nem sikerült. Én szakmai hibát látok, és nem pedig egy ilyen ideologikus típusú vagy választási ígérgetések miatti osztogatást. Én ezt a vádat a kormánnyal szemben nem tartom igazságosnak.

B. J.: Tényleg?

Orbán V.: Szerintem ez nem állja meg a helyét.

B. J.: Hát akkor én meg úgy látom, hogy pont azzal, hogy ezt az akkor háromszáz-valahány milliárdot...

Orbán V.: Háromszázhúszat...

B. J.: Igen, de az nem volt mind bér. Tehát mondjuk egy olyan 800 milliárd lehetett éves... 900, éves szinten, ezt odaadták bérben, ez annyira megkötötte a kezüket, ez a remélt költségvetési... a remélt gazdasági növekedésnek, ami nem következett be, a négy százalék, annak a költségvetési vonzatát kamatostul elvitte. Semmi...

Orbán V.: Mondhatok-e meglepőt? Szerintem ebben az ügyben az SZDSZ-nek volt igaza. Ugyanis azt kellett volna... de most már megint a múltról beszélünk. Az lett volna a lehetséges megoldás, hogyha már úgy döntenek, hogy ezeket a béreket, bérfejlesztést lehetségesnek látják - még egyszer mondom: szerintem ez jó dolog -, akkor adókat kellett volna csökkenteni. Úgy, ahogy az SZDSZ egyébként a választási programjában is, meg azóta is ezt mondja. Mert ha már nem tudok a gazdaságba ténylegesen meglévő pénzt fejlesztésre fordítani, akkor kevesebbet kell kivenni a gazdaságból. Érdekes módon, ha adót csökkentek egyébként, több elosztható pénzem lesz. Az SZDSZ szerintem javarészében, tehát a gondolat fő irányát tekintve szerintem egy olyan úton jár, ami járható.

B. J.: Volt, volt rá célzás, tény, de végül is ők úgy döntöttek a másik oldalon, az MSZP-ben, véleményem szerint, hogy a választási kampányban akkor van esélyük, hogyha pénzt ígérnek és nem adócsökkentést, mert az közvetett, azt még Magyarországon nem érzik úgy az emberek, mint Amerikában...

Orbán V.: De ez csak egy föltételezés, mert sem Ön nem ült ott, sem én nem ültem ott.

B. J.: Ezt csak föltételezem, hogy azért ígérték ezt meg, és most akkor meg szeretném kérdezni, hogy ugyanez lesz a következő választási kampányban, hogy fedezetlen ígéretek sorozata fog menni?

Orbán V.: Én csak azt tudom mondani, ismét csak azt a felelősségi kört megjelölve, ahol...

B. J.: Azt kérdeztem.

Orbán V.: Ahol meg lehet állapítani az ember felelősségét. Mi nem tettünk fedezetlen ígéreteket eddig sem, és ezután sem fogunk tenni. 2002-ben sem tettünk. Amilyen ígéreteket mi tettünk vagy programokat megfogalmaztunk, azt részben már a megelőző egy esztendőben megindítottuk, és azoknak a folytatását ígértük, amit pedig afölött helyeztünk kilátásba, azt pedig megcsináltuk volna, de hát az emberek másképp döntöttek, úgy gondolták, hogy most a marsallbotot más vegye a kezébe, és más elvek mentén, más irányba haladjon az ország. Ezt tudomásul kell vennünk.

B. J.: Miniszterelnök úr, ugye a pénzügyi nehézségek folytán most nem áll jól a kormány népszerűség dolgában.

Orbán V.: Az még csak hagyján, de az ország nem áll jól. Hogy a kormány hogyan...

B. J.: Na most a Fideszes elemzők úgy látják, hogy ennek köszönhető az, hogy úgymond a fasiszta veszéllyel "riogatnak", idézőjel bezárva, hogy tulajdonképpen ez egy olyan eszköz vagy téma, amivel Önök már találkoztak a választási kampányban, és ez bizonyos hatást elért Magyarországon is és külföldön is, és azt szeretném kérdezni, hogy Önöknek nem okoz-e ez fejtörést, vagy mi a válasz arra, hogy mondjuk a szocialista párt elnöke azt mondja, hogy azért nyugaton nem szokás bizonyos megveszekedett elméletek hirdetőit meghívni a pártrendezvényekre és velük együtt föllépni.

Orbán V.: Hát nézze, nem vagyunk egyforma emberek, vannak, akik könnyebben mondanak ítéletet másokról, mint az Ön által idézett gondolatból is ez kitűnik. Én nem tartozom a mások felett könnyen ítélkező emberek közé, sőt. Sőt, azt gondolom, hogy bizonyos ítéletek megalkotása talán nem is a mi dolgunk. Na most én, ha az Ön kérdésére kell válaszolnom, akkor talán azt a kiinduló pontot választanám, hogy ma Magyarország legnagyobb problémája a bizonytalanság, gazdasági értelemben is. Nem csak az a baj, hogy rossz állapotban van az ország gazdasági értelemben - ez elő szokott fordulni, de más országok is kikecmeregtek már ilyen helyzetből. A probléma az, hogy nem tudjuk, hogy fogunk kilábalni ebből a helyzetből mert bizonytalanság van. Nemcsak vezetési, hanem egy általános na mi lesz itt? Mit fognak csinálni? Hogyan nyúlnak a dologhoz? Tehát általában nincs irány, nincsenek irányjelző táblák, és ehhez van egy nagy arányú bizonytalanság. Na most ha a gazdasági életben bizonytalanság van, az emberek nem tudják, hogy megmarad-e a munkahelyük, nem tudják, hogy ki tudják-e fizetni a számláikat, na most megterhelni az embereket még egy nem létező probléma okozta bizonytalansággal, lelki bizonytalansággal, egy nem létező, szerintem nem létező antiszemita, félfasiszta vagy a jó ég tudja, micsoda veszélyekről beszélni, amikor egyébként is az a baja az embereknek, hogy az idegvégződéseikben érzik, hogy baj van és nem tudják, hogy mi lesz a jövőben, most rálöttyinteni az emberekre még ezt az egész, ronda levest, az szerintem felelőtlenség. Tehát nem rólunk van szó, hogy bennünket megvádolnak igazságtalanul, mert akkor elmegyünk a bíróságra, aztán akkor a hadügyminiszterrel szemben pert nyerünk - mert én is erre kényszerültem -, aki antiszemitizmussal vádolta az előző kormányt, aztán a bíróság meg kimondta, hogy ez nincsen így, meg újságírókat is kénytelen voltam sajnos, akik azt mondták, hogy zsidóztunk, be kellett őket perelni, és a bíróság kimondta, hogy nincs igaza... Bocsánat, csak hadd mondjam végig...

B. J.: Ezzel egy probléma van, hogy ez későn derül ki, Ön már bezsebelte a rosszat, mire megnyerte a jót...

Orbán V.: Azt akarom mondani, főszerkesztő úr, azt akarom mondani...

B. J.: Dehogy vagyok én főszerkesztő, Isten őrizz!

Orbán V.: Bocsánat, valamit elkotyogtam akkor. De azt szerettem volna mondani, hogy nem arról szól a történet, hogy bennünket bántanak. Az nem szép dolog, nem fair. Szerintem nem is nagyon elegáns. De ez a kisebbik baj. A baj az, hogy egy bizonytalan lelkiállapotban lévő, ideges országot vagy ország embereit nem szabad megterhelni ilyen, egyébként régi ösztönöket, mélyen bevágott sebeket, talán éppen csak gyógyulófélben lévő sebeket érintve, ez szerintem felelőtlenség. Az országgal szemben tesz rosszat az, aki a közélet bármely szereplőjét alaptalanul megvádolja nem európai eszmék képviseletével. Ez nem miattunk rossz, hanem a XIII. kerületben, a II. kerületben, a Bivalybürgözdön és a vidéki, nem tudom, hol lakó emberek miatt.

B. J.: Ez így van. De Kovács László nem alaptalanul vádolt meg senkit, hanem ő elővette a Demokratát, és oda volt írva, hogy "Európa hősei voltak", a címlapon, azok, akik ugye az utolsó náci és nyilas csapatok, akik védték Budapestet az oroszok ellen, 1945-ben, ami hát ugye mindennel lehet vitatkozni. Véleményszabadság van, rendben van. De ez pont akkor, amikor van ez a bizonyos évforduló, akkor minden évben megrendezik a náci szimpátia... nosztalgiatüntetést Budapesten, hát ezek más...

Orbán V.: Én nem vagyok fölhatalmazva arra, hogy bárkinek tanácsot adjak ilyen ügyekben. De azt gondolom, hogyha ilyen problémák vannak, amelyek egyrészt történelmi kérdésekről szólnak, másfelől valóban az éremnek mindig több oldala van. Mert van, akinek Budapest oroszok általi elfoglalása felszabadítást jelentett, és van, akiknek meg a rabság kezdetét. Meg egy csomó gyalázatos dolgot, ami megesett a családjukkal, nőkkel, a vagyonukkal, sorolhatnám tovább. Tehát valóban nehéz. De kell-e nekünk, kell-e nekünk ezt az ötven vagy ki tudja hány évvel ezelőtti, tényleg nehezen megragadható, az élet szempontjából igazságot tenni szinte nem is lehet helyzetet beemelnünk a közélet napi témái közé, amikor egyébként azok a problémák sanyargatják az országot, amiről beszéltünk. A gazdaság. Erről kell nekünk beszélni? Most egy párt... Most mondom, nekem nem dolgom...

B. J.: De a Fidesz oldalán is jelent ez problémát. A másik újság ezt nagyon élesen megbírálta. A Heti Válasz ezt megírta.

Orbán V.: Bocsánat, nem dolgom... De most nem az újságokról van szó, bocsánat. Csak azt szerettem volna mondani, azért tegyünk különbséget. Szóval mindenkinek megvan a maga dolga. Mindenki másért kapja a fizetését. Az, hogy az újságok ezzel foglalkoznak, azzal nincs is probléma. Illetve hát arról lehet beszélni. De majd az újságírók, a történészek, az elemzők megbeszélik ezt egymással. De be kell nekünk, közéleti embereknek, be kell ezt emelnünk a parlamenti vagy egyéb közéleti színpadra, be kell ezt emelnünk? Ez a mi dolgunk? Az a probléma, hogy mindenki... Sokan mást csinálnak, mint ami a dolguk lenne. Szerintem kormánypárti oldalon az lenne a feladat - még egyszer elnézést, hogyha ez sértőnek tűnik -, hogy megmondják, hogy hogyan fogják kifizetni a nyugdíjasok a megemelt áfájú gyógyszert. Ez lenne a feladat. Meg hogy abból a nyugdíjból, ami most van nekik, meg lehet-e majd élni az emelkedő árak mellett, ha európai uniós tagok leszünk. Az lenne a feladatuk, hogy megmondják, hogy azok a szerencsétlen gazdák, akik kint állnak az út mellett, tízezerszám, hogyan nem mennek majd tönkre. Hát ez lenne a dolguk, nem arról vitatkozni, hogy hősök voltak-e. Ezt hagyjuk meg az újságíróknak. Nekünk más a dolgunk.

B. J.: Elnök úr! Halhilában 38 magyar katona megsebesült, több mint egy hete, tízen orvosi ellátásra szorultak, ketten kórházi ápolásra, ezek után az MDF megismételte azt a javaslatát, hogy azonnal vonják vissza a magyar kontingenst. A Fidesz ezt nem támogatta - eddig. Most Simicskó István, aki ebben a dologban szakpolitikus, azt mondta, hogy ha súlyosbodik a helyzet, akkor megfontolandó, hogy hazahívjuk-e a magyarokat Irakból. Önnek erről mi a véleménye?

Orbán V.: Először is az a véleményem, hogy minden sérülést szenvedett katonának jobbulást kívánok, a családjuknak meg lelki nyugalmat, tehát bízzanak benne, hogy sikerül majd nekünk hazahozni onnan a sérült katonákat és nem lesz semmi baj. Biztos nem lehetett könnyű nekik a mögöttünk hagyott néhány nap. Ugyanakkor a helyzet az az, hogy én nem fantáziálnék arról, hogy mi lesz, ha rosszabbodik a helyzet. Majd ha rosszabbodik a helyzet, akkor majd dönteni fogunk. Most úgy látom, hogy ha egyszer arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy magyar katonák meghatározott, korlátozott és a kockázatokat minimalizálni akaró feladatkörrel Irakban szolgálatot teljesítsenek, akkor most ebből kihátrálni nem tudunk. Tehát szerintem a kormány és az ellenzék között - az MDF-et valóban leszámítva - jó az a közös álláspont, jó, hogy egyetértés van abban, hogy egyelőre nincs ok arra, hogy visszavonjuk a katonákat. Lehet, hogy majd lesz rá ok, de erről most ne fantáziáljunk, a hídon akkor kell átmenni, ha odaért az ember. Most még nem értünk oda.

B. J.: Mondta Churchill. Meg azt is mondta, hogy amikor lejárt az idő, akkor abba kell hagyni. Nagyon szépen köszönöm.

Idézet:

---

Zárt ajtók fogadják a csatlakozó országok polgárait
2004. február 24. 9:33

MTI - MNO - dpa
A Wall Street Journal Europe keddi számában megjelent cikk szerint az Unióban zárt ajtók fogadják majd a kelet- és közép-európai lakosokat. A tizenöt tagállam közül tizenhárom vonta meg a szabad munkaerő áramlás jogát a csatlakozó országok polgáraitól.

A Wall Street Journal Europe keddi száma a csatlakozó országok polgárainak várható uniós fogadtatásáról közölt cikket. „Az a 73 millió kelet- és közép-európai lakos, aki a május elsején a közösség polgárává válik, szimbolikus „üdvözlégyre” számítana a kommunizmusból a demokráciába vezető évtizedes út végén. A lábaik elé szórt virágszőnyeg helyett azonban zárt ajtók fogadják majd őket”.

Annak ellenére, hogy a jelenlegi 15 tagállam polgárai élvezik a szabad munkaerő áramlás előnyeit, 13 közülük megvonta ennek jogát a csatlakozó országok polgáraitól. Nagyhatalmú szakszervezeteiknek sikerült félelmet ültetni az európai lakosok szívébe és elhitetni velük, hogy a csatlakozást követően az új európai polgárok hordái özönlik el országaikat, kiszorítják őket munkahelyeikről és élősködnek majd a társadalombiztosítási rendszeren.

A kilencvenes években az Egyesült Államok 13 millió bevándorlót fogadott, akik kulcsszerepet játszottak a gazdaság fellendítésében, miközben a munkanélküliség folyamatosan csökkent. A bevándorlók többsége egyszerűen jobb munkát és jobb jövőt keres magának. Függetlenül attól, hogy a szakszervezetek mit igyekeznek elhitetni velünk, a tény az, hogy ha a bevándorlók megkapják a lehetőséget erre, abból a fogadó ország gazdasága is profitál – írja a Wall Street Journal Europe.

---

2004. február 17. kedd, 07:00

Egy porosz szervezet bejelentette: Lengyelország európai uniós csatlakozása lehetőséget ad arra, hogy a második világháború után kitelepített és birtokaiktól megfosztott németek visszaperelhessék egykori ingatlanjaikat. A két ország kormányainak Európa újraegyesülésének hajnalán azonban semmi szükségük egy kínos, történelmi sebeket feltépő diplomáciai konfliktusra. A Lengyelországhoz csatolt Szilézia, Pomeránia és Kelet-Poroszország területéről 1945 után több mint 9 millió németet telepítettek ki.

„Törvényesített német agresszió” 1/2. oldal »

Danzig ist deutsch?
Egy frissen alakult német szervezet bejelentette: mintegy 30 000 „jogtalanul elorzott” birtok és ingatlan ügyében a strasbourgi Emberi Jogok Bíróságához készül fordulni. Rudi Pawelka, az egykori német tulajdonok visszakövetelőjeként fellépő, düsseldorfi székhelyű Porosz Követelések Társaságának szóvivője a brit Telegraph berlini tudósítójának elmondta: „A németek évszázadokon át éltek és dolgoztak a jelenleg Lengyelországhoz tartozó területeken, és jelentős vagyonnal bírtak ott. Erős érzelmi és történelmi szálak fűzik őket ehhez a régióhoz, és sokan szeretnék ingatlanjaikat visszakapni. Hamarosan mindannyian – a lengyeleket is beleértve – hivatalosan is európaiak leszünk. Mihelyst Lengyelország is csatlakozik az Európai Unióhoz, az ügyet a nemzetközi bíróság elé vihetjük. A lengyel kormány nem engedheti meg, hogy diszkriminációt alkalmazzon egykori német polgáraival szemben.”

A Porosz Követelések Társasága a holokauszt során kirabolt zsidók közös fellépését kívánja alapul venni igényeinek érvényesítésében. Mint ismeretes, Németország hatalmas összegeket fizetett ki a Soá túlélőinek kompenzáció fejében. A Társaság arra számít, hogy hetente kb. harminc, tulajdonától megfosztott károsulttól érkezik majd hozzájuk igénylés. A német sérelmeket felhánytorgató, diplomáciailag felettébb kínos kezdeményezés roppant érzékenyen érintette a Varsóval minél felhőtlenebb viszonyra törekvő, Schröder vezette szociáldemokrata-zöld német kormányzatot. Német hivatalos szervek „rendkívül ízléstelennek” neveztek mindenfajta próbálkozást, mely az újdonsült igényeket a zsidók kárpótlásával hasonlítja össze.

A német kampány Lengyelországban természetesen még nagyobb vihart kavart. A lengyelek kiindulópontja az, hogy az angolszász szövetségesek és a szovjetek közötti megállapodás értelmében a háború után le kellett mondaniuk a keleti országrészről, és a németek lakta vidékeket a Szovjetunióhoz került területek kárpótlásaként kapták. A Wprost című lengyel hetilap egyenesen „törvényesített német agressziónak” nevezte a kezdeményezést, Lech Kaczynski, Varsó polgármestere pedig bejelentette: amennyiben a volt német földbirtokosok komolyan érvényesíteni akarják követelésüket, Varsó városa 24,6 milliárd eurós ellen-követelést fog benyújtani Németországnak a német katonák okozta háborús károkért.

Megdöbbent lengyel tulajdonosok « 2/2. oldal

Szczecin/Stettin ma
„Már az is elég aggasztó, hogy a lengyel földet német birtokosok vásárolhatják fel” – mondta Maciej Giertich, a Lengyel Családok Pártjának képviselője. „Sok lengyel gazda kényszerülhet majd elhagyni a földjét.” A rekonstitúciós törekvések hatására a lengyel önkormányzatok egyszerre lázas privatizációba kezdtek, arra számítva, hogy a német követeléseknek kevesebb esélyük lesz, ha a földek magánkézben vannak. Szczecin – korábbi német nevén Stettin – kikötőváros önkormányzata például az egykor német tulajdonosok kezén lévő házak bérlőinek a piaci ár 10 százalékáért kínálja a lakásokat.

A visszaigénylések az egykori német ingatlanok jelenlegi tulajdonosait is felháborították, hiszen ők sok esetben gondosan felújították azokat. Az 55 éves üzletember, Piotr Nowakowski például teljes egészében helyreállított egy német falusi udvarházat, a nyugati határszélen fekvő Gorzow város közelében. Nowakowski megdöbbent, mikor megtudta: a ház egykori gazdája – kinek tanácsát gyakran kikérte a felújítás során – a Porosz Követelések Társaságának egyik vezetője. „Nem akarjuk többé itt látni. Bebizonyosodott, hogy ő csak egy trójai faló, ezért nemkívánatos személynek tartjuk” – nyilatkozta az üzletember a Telegraphnak.

Tárgy: Halász József országjáró előadásai (EU nem, sehogysem)

Nehéz lesz állást találni az uniós tagországokban
Az uniós belépés közeledtével egyre többen riogatnak kelet-európai invázióval a jelenlegi EU-tagországokban. Ha csupán akkora a veszély, mint amekkora a Kovács László által emlegetett "23 millió román munkavállaló" hazánkba áramlása esetében volt, úgy nincs különösebb félnivalója az Európai Uniónak. A tizenötök többsége azért óvatos, ezért a bővítés első éveiben korlátozza a szabad munkavállalást.

Zárva várt nyitás

Nehéz lesz állást találni az uniós tagországokban

--------------------------------------------------------------------------------

Az uniós belépés közeledtével egyre többen riogatnak kelet-európai invázióval a jelenlegi EU-tagországokban. Ha csupán akkora a veszély, mint amekkora a Kovács László által emlegetett "23 millió román munkavállaló" hazánkba áramlása esetében volt, úgy nincs különösebb félnivalója az Európai Uniónak. A tizenötök többsége azért óvatos, ezért a bővítés első éveiben korlátozza a szabad munkavállalást.

Az EU-ban építőipari munkásként, szemetesként vagy bébiszitterként is annyit kereshetünk, mint idehaza államtitkárként - az uniós csatlakozás küszöbén ez sokkal jobban megmozgatja a magyar fiatalok fantáziáját, mint a bécsi cukrászdanyitás lehetősége. Hiába leszünk azonban röpke három hónap múlva mi is EU-polgárok, a régebbi tagországokban még néhány évig nem várják tárt karokkal az újak munkavállalóit, illetve csak bizonyos foglalkozások képviselői számíthatnak csábító ajánlatokra.

Újak és régiek

Az EU tizenöt tagországában csak fokozatosan számolják fel azokat a sorompókat, amelyek ma is útját állják a keleti álláskeresők feltételezett áradatának. A személyek szabad mozgásáról szóló fejezet - melynek részterülete a szabad munkavállalás - tárgyalásakor megállapodás született arról, hogy a jelenlegi tagállamok legfeljebb hét évre korlátozhatják a belépők munkaerejének szabad piacra jutását. A 2004. május elsejei csatlakozást követő első két évben a tagállamok továbbra is saját - általában korlátozó - nemzeti rendelkezéseiket alkalmazhatják, azzal a kikötéssel, hogy valamelyest könnyíteniük kell a feltételeken.

Két év után a megállapodást automatikusan felülvizsgálják, s az Európai Bizottság jelentést készít a munkaerő-piaci helyzet tagországonkénti alakulásáról. Az az állam, amely további három évre fenn kívánja tartani az újak munkavállalóival szembeni korlátozásokat, a kétéves időszak letelte előtt köteles erről értesíteni az Európai Bizottságot. Ha egy tagországnak még az öt év átmeneti időszak sem elég, akkor komoly munkaerő-piaci zavarokra hivatkozva - amit persze igazolni kell - további két évre meghosszabbíthatja a korlátozásokat.

Szakértők szerint a tagállamok többségénél valószínűleg csak két évig tart a nagy szigorúság, utána már a magyarok sem lesznek "másodrendű" EU-állampolgárok, és éppúgy munkavállalási engedély nélkül dolgozhatnak vagy alapíthatnak vállalkozást, mint a régebbiek. A valóságos szabad munkavállalás ugyanis azt jelenti, hogy nem kell külön munkavállalási engedélyért folyamodni, s tartózkodási engedélyre is csak akkor van szükség, ha valaki három hónapnál tovább kíván a kiválasztott EU-országban maradni. Ez utóbbihoz csak a munkaszerződést kell felmutatni, illetve vállalkozók esetében igazolni kell, hogy az általuk üzletszerűen folytatandó tevékenység nem esik nemzeti korlátozás alá. A tartózkodási engedély megadása lényegében automatikus, általában öt évre szól, amit (kérésre) meghosszabbítanak. Tehát először ki kell szemelni a megfelelő állást, utána jöhet az engedély s a munka.

Még tartózkodási engedélyre sincs szükség akkor, ha a munka szezonális jellegű, vagy ha a munkavállaló rendszeresen - legalább hetente - visszatér az állandó lakóhelye szerinti tagországba (például határ menti munkavállaláskor).

Idegeneknek belépni tilos!

Magyarország brüsszeli állandó képviselőjének kijelentésével szemben az Európai Bizottság tartósan nyomon követi a PSZÁF-ügy alakulását - mutat rá a Fidesz integrációs kabinetjének közleménye Günther Verheugen bővítési biztos minapi szavaira hivatkozva.

Közlemény

A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség Országgyűlési Képviselőcsoport Európai Integrációs Kabinetje üdvözli Günther Verheugennek, az Európai Bizottság bővítésért felelős biztosának a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete törvénymódosításával összefüggő nyilatkozatát, és azt a kormány figyelmébe ajánlja. Az Európai Bizottság biztosa, egy német képviselő kérdésére válaszolva, kiállt az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén az ügy jelentősége mellett, és kijelentette, hogy a Bizottság folyamatosan figyelemmel kíséri a magyar Kormány e tárgyban tett lépéseit. Ellentétben tehát Magyarország brüsszeli állandó képviselőjének tegnapi nyilatkozatával az ügy még nem jutott nyugvópontra.

Michael Gahler, az Európai Néppárt német képviselője kérdést intézett az Európai Bizottság biztosához, az iránt érdeklődve, hogy nem találja-e a Bizottság szokatlan eljárásnak, hogy törvénymódosításon keresztül avatkozik be a magyar Kormány egy folyamatban lévő eljárásba? A német képviselő nem érti azt sem, hogyha a törvénymódosítás az európai normák alapján történt, akkor mi volt korábban a jogi helyzet?

A PSZÁF függetlensége mellett már kiállt az Európai Bizottság, és az Európai Központi Bank is. Az Európai Parlament Néppárti Frakciója pedig két határozatában bírálta élesen a törvénymódosítást.

Immár a többszöri európai uniós figyelmeztetésre tekintettel felhívjuk a Kormányt, hogy Magyarország jó hírneve érdekében, tartózkodjon az önkényuralmi rendszerekre emlékeztető módszerektől, és álljon el a független intézmény élén álló Szász Károly eltávolításától, aki az európai pénzügyi ellenőrző szervezetek körében nagy tiszteletnek örvend.
Demokráciákban ugyanis független intézmények léteznek a Kormány hatalmának ellenőrzésére. A Kormánynak be kell látnia, nem bír a szocializmus korszakában jellemző teljhatalommal, mivel demokráciákban a hatalmi ágak szétválasztottan működnek.

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség
Országgyűlési Képviselőcsoport
Európai Integrációs Kabinet

Budapest, 2004. február 12.

MNO - Szabadság
Több európai parlamenti képviselő indítványozta a csatlakozási tárgyalásainak felfüggesztését Bukaresttel. A román politikai elit alapvetôen látszat-demokráciát hozott létre a kommunizmus bukása után, ezt pedig az EU nem képes meglátni - jelentette ki a kolozsvári Szabadság című napilapban Schöpflin György politológus, a Londoni Egyetem tanára.

— Ön szerint minek tulajdonítható, hogy ilyen hirtelen változás következett be Románia csatlakozási tárgyalásait illetően? – kérdezte a kolozsvári Szabadság.

– Nem vagyok beavatott a brüsszeli események titkos lefolyásában, de az a benyomásom, hogy az árva gyerekek illegális külföldi örökbefogadása magyarázza a változást, legalább is ez lett az ürügy arra, hogy a román politikai elit figyelmét felhívják az Európai Unió (EU) által lefektetett korlátokra. Mélyebben úgy látom, hogy Romániával csődöt mondott az eddigi EU-s bôvítési stratégia: a csatlakozandó államoknak teljesíteni kell — tiszteletben kell tartani például a koppenhágai kritériumokat, és ez perdöntô — nem csak verbális szinten, hanem a valóságban is. Úgy vélem, hogy az árva gyerekek körüli botránnyal kiderült a valóság: Románia nem igen képes végrehajtani az általa vállalt jogi és egyéb kötelességeket. Az EU számára ez csalódást jelenthet, mivel Közép-Európával a stratégia bevált. Valószínûleg Romániával ez azért nem mûködött, mert a román politikai elit alapvetôen látszat-demokráciát hozott létre a kommunizmus bukása után, az akkor létezô társadalmi tôkével, felkészültséggel — mással nem is nagyon lehetett volna számolni —, és ennek következtében a romániai rendszer a mozdulatlanságra, a stagnálásra van berendezkedve. Ezt pedig az EU nem képes, nem akarja meglátni.

— Megítélése szerint van-e némi igazság a román politikusok azon álláspontjában, miszerint az Európai Parlamentben is választások lesznek és ennek is köszönhetô ez az ellenállás. Ha ez igaz, akkor viszont nem érthetô Arie Oostlander "lobbizása", hiszen állítólag ô nem is szerepel országának parlamenti jelöltlistáján.

— Nem gondolom, hogy bármi összefüggés lenne az euro-parlamenti választások és a mostani ügy között. Nem is értem az érvelés logikáját igazából: hogyan is befolyásolnák a júniusi választások Románia esetleges 2007-es csatlakozását? Azt hiszem inkább alaptalan, de tetszetôs kimagyarázkodásról van szó.

— Román kormánypárti politikusok, többek között Mircea Geoana külügyminiszter, azt állítják: nem mérvadó néhány euro-parlamenti képviselô ellenkezése, amúgy is az egész parlamentnek kell megszavaznia majd, hogy felfüggesztik-e a csatlakozási tárgyalásokat Romániával, vagy sem?.