|
Téma: A közvagyon sorsa
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 19:23 | Sorszám: 399 |
/Szomorú történet..s ? ilyen van még csak nem írták még meg.. 
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 19:22 | Sorszám: 398 |
NEKROLÓG EGY TIMFÖLDGYÁRRÓL IV
„Élt” 68 évet (1934–2002)
A folytatás elmaradt, az akkori igazgató nem tudta, hogy 18 év múlva más döntés születik.
Bartha Lajos 2002-ben lett volna 100 éves. Szerencse, hogy nem érte meg ezt a jubileumot. Nem sok öröme telt volna benne. Az emlékére elhelyezett márványtábla egy, immár múlttá vált alkotás megteremtôjére emlékeztet.
Nagy alkotások megvalósítóit sokan ismerik. A nagy rombolások szellemi tet-
teseit nem szokás emlegetni. Talán jobb is így. Harrach Walter
Irodalom
[1] Szücs Lajos: MOTIM 1934-1938,
Mosonmagyaróvár, Kiadó: Gerezdes
János, 41.old.
[2] Várhegyi Gyôzô: A magyar alumíni-
um 50 éve, Mûszaki könyvkiadó,
Budapest, 1984. 173. old.
[3] Szûcs Lajos: MOTIM 1934-1938,
Mosonmagyaróvár, Kiadó: Gerezdes
János, 96.old.
[4] Harrach Walter: Tapasztalatok a ha-
zai mûkorundgyártás terén, BKL
Alumínium, (1951) 22-27 old.
[5] Harrach Walter: Tapasztalatok a ha-
zai mûkorundgyártás terén, Magyar
Alumínium, 3 (1951) 12. 200-206
old.
[6] Szücs Lajos: MOTIM 1934-1938,
Mosonmagyaróvár, Kiadó: Gerez-
des János
[7] Biacsics Elvira: Hatvannyolc év
után: Idén leáll Mosonmagyaróvá-
ron a timföldgyártás, bécsi vevô a
szulfátüzemre, Kisalföld, 2002.
jan. 26. 7. old.
[8] Sillinger Nándor: Kiváló 2001, kihí-
vó 2002, MAL Híradó, 2001. dec.
1.old.
[9] Ferenczi József: Milliomossá vált
timföldgyár, Kisalföld, 2001. jún.
25.
[10] Torkos Matild: Elkótyavetyélt tim-
földgyár, Magyar Hírlap, 1998. júl.
11. 10.old.
[11] Gerezdes János: Elôszó a Magyar-
óvári Timföld- és Mûkorundgyár
története c. emlékkötethez. Mo-
sonmagyaróvár, 1984
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 19:20 | Sorszám: 397 |
|
Az almásfüzitôi timföldgyárat az állam 7,4 millió forintért „kótyavetyélte el” [10]. Vajon mennyi haszna származott a tulajdonosoknak a Motim timföldüzemének leállításából. A MAL Rt. ajkai üzemének haszna világos: biztos vevô, elôre kialkudott szerzôdéses ár, az ajkai timföldüzem kapacitásának jobb kihasználása révén további önköltségcsökkentés. A mosonmagyaróvári timföldüzem több mint hatvan éven át élen járó mûszaki intézménye és „kísérleti üzeme” volt a magyar timföldiparnak. Számos találmány innen indult, más találmányok üzemi kipróbálása itt történt meg (bauxit nedves ôrlése, vörösiszap-kausztifikálás, folyamatos feltárás korszerûsítése, csôfeltárás, folyamatos kikeverés, légkikeverés, vanádiumkristály-szitálás stb.). Az üzem mûszaki gárdája híres volt vállalkozó kedvérôl és mûszaki kezdeményezô képességérôl. „Az elért eredmények azonban köteleznek. Felelôsség azokkal szemben, akika nagyszerû iparágat megalapozták, felelôsség az iparággal és az egész magyar iparral szemben. Jólesô érzés számunkra, hogy avisszaemlékezés mellett elôre tekinthetünk, a meglévô nehézségek ellenére van perspektivánk, jelentôs fejlesztési terveink, melyek valóra váltásáért érdemes küzdeni, s méltóan folytatni az elôdök munkáját” [11].
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 19:19 | Sorszám: 396 |
„Egyre nehezebb új bánya nyitása, a magyar bauxitvagyon véges. Célszerû egy helyre, egy feldolgozó üzemre koncentrálni.” „Jó kilátásaink vannak, hogy a jövôben a Motim-ot mi lássuk el elôtermékekkel” [8], szólt a
MAL Rt. hivatalos nyilatkozata.És 2001-ben újból, immár utoljára felvetôdött a magyaróvári timföldgyártás leállításának gondolata. Egy indok: a magyar bauxit egyetlen gyárban történô feldolgozása biztosítja, „hogy tovább tartson a magyar bauxitkincs". Így döntött a bányában két résztulajdonos a MAL Rt. ajkai gyára és a Motim Rt. [7, 9]. Igaz, a feldolgozott bauxit mennyisége nem attól függ, hányan használják, ha a gyártott timföld mennyisége nem változik. Az ilyen illetlen gondolatok azonban nem illenek egy nekrológ szövegébe. A szerzôdés aláírása már csak formai lépés volt Nem baj, hogy a magyaróvári korundgyár „kommerszebb” timföldet kap, és a szállítási zavarok esetére külön timföldkészletet kell tárolni a Motimban. Nem számít, hogy a Motim osztrák partnerének eladott alumíniumszulfát-üzeme is majd kb. 200 km-rel távolabbról kapja az alumínium-hidrátot, amíg a külföldi tulajdonos le nem állítja a magyarországi gyártást. Az sem gond, hogy a timföldgyártás ellennyomású turbinájában termelt villamos energia és az ellennyomású gôz hôenergiája kiesik. Magyaróvárnak a timföldgyár energiájára alapozott, és az utóbbi idôben sokat vitatott fûtése majd csak lesz valahogy. A többletköltséget pedig majd megfizetik a polgárok.
|
|
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 19:10 | Sorszám: 394 |
Kívülállók számára furcsa volt a Motim Rt. átszervezése három önálló, korlátolt felelôsségű termelô és négy szolgáltató társasággá [7] azzal a meghirdetett végsô céllal, hogy a részvénytársaság holdinggá
alakuljon. 2000-ben korundgyártási kísérletek kezdôdtek ajkai timfölddel, az ajkaiak valószínűleg megkapták a magyaróvári, korundcélú timföldgyártás ismeretanyagát
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 19:09 | Sorszám: 393 |
|
1997-ben a Motim a Recultiva Deponia osztrák cégtôl almásfüzitôi berendezéseket vásárolt, hiszen tervben volt a gazdaságos korund- és kádkôgyártás anyagbázisának bôvítése. A vanádiumüzem leállítása újabb energiákat szabadított fel a timföldgyártás fejlesztésére.
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 19:09 | Sorszám: 392 |
|
A magánosítás utána vállalat 1995. évi 6,4 Mrd forintos forgalmát 2000-ben 13,9 Mrd forintra növelték, ami a vezetés igen jó munkájátdicsérte. Egymilliárd forintot fordítottak a környezetvédelemre, a legnagyobb létesítmény az új vörösiszaptér létrehozása volt, mely több évre biztosította a gyártás során keletkezô iszap környezetbarát elhelyezését. Minden jel biztató jövôt gért.
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 18:58 | Sorszám: 391 |
1995-ben magánosították a Motim-ot. A gyár részvényeinek 0,6 százaléka a dolgozók, a fennmaradó rész fele egy pénzügyi befektetô társaság, az Altus Rt. – Gyurcsány Ferenc fôrészvényes, Medgyessy Péter gazdasági fôtanácsadója vezeti e céget –, míg másik fele a gyár menedzsmentjébôl alakult szakmai befektetôcsoport
a Gerezdes János vezérigazgató, Papp Albert, műszaki igazgató, Szűcs István gazdasági igazgató alkotta GPS Kft. tulajdonába került.
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 18:57 | Sorszám: 390 |
1984-ben még lelkesen ünnepelte a cégvezetés a gyár ötvenéves születésnapját. Megjelent egy, a Motim házi
nyomdájában készült, gyártörténeti kiadvány.A könyv szemléltetôen ismertette a gyár – és ezen belül a timföldüzem – sikeres múltját [6]. A jövô rózsásnak látszott.
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 18:56 | Sorszám: 389 |
|
1973-ban a német Lonza céggel kötött együttműködési szerzôdés alapján a timföldüzem a Giulini cégtôl megvette és bevezette – a homokszerű timföldminôséghez közel álló – korundcélú timföld gyártását. Az adaptálás jól sikerült. A Motim olyan timföldminôséget produkált, ami biztosította a nemeskorund nemzetközi szinten elfogadható minôségét. A Lonza-szerzôdés kifutása után a MAT egyik műszaki vezetôje javasolta, hogy a Motim ajkai timföldet használjon, a magyaróvári timföldgyártást pedig le kell állítani. Az Aluterv-FKI számításai szerint veszteséggel járt volna, mint amilyen hasznot a javaslattevô tröszti vezetô remélt. A magyaróvári timföldüzem leállítása ismét elmaradt.
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 18:55 | Sorszám: 388 |
Ekkor, az újraindulás elôtt merült fel ismét a gyár leállításának rémhíre – másodszor került veszélybe a timföldgyár –, amit a vállalat igazgatója, Tóth Sándor igazgatói rendeletben cáfolt, és igaza
lett. A gyár tovább élt.
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 18:54 | Sorszám: 387 |
|
Az országos energiahiány miatt a termelés szünetelt. A saját erômű energiatermelése csak a kikeverô tartályokban lévô lúg forgatására volt elég. A gyár munkástanácsa takarítási és karbantartási munkákkal foglalkoztatta a dolgozókat. Semmiféle kisiklás nem történt. A Motim a béke szigetének számított. Az eseményeknek a sortűz után már csak az a szovjet tank volt az áldozata, amely ráhajtott a vörösiszaptérre, és csak más tankok tudták kivontatni onnan.
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 18:53 | Sorszám: 386 |
|
Az orosz műszaki vezetési stílus hozzájárult a matematikai gondolkodásmód bevezetéséhez a timföldgyártásban, de valóban újat a szovjet elvtársaktól nem sikerült tanulni. 1956-ban a hirhedt „magyaróvári sortűz” tragédiája után a „Timföldgyár” volt a legnyugodtabb hely a városban. A vállalati párt- és szakszervezeti vezetôk ott a gyárban biztonságosabban érezték magukat, mint kinn, a felkavart indulatoktól nyugtalan városban.
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 18:51 | Sorszám: 385 |
|
1952. június 18-án a Magyaróvári Timföld- és Műkorundgyár magyar–szovjet államközi megállapodással vegyesvállalattá alakult, és ettôl kezdve az 1995-ben történt privatizálásig elvesztette önállóságát.
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 18:51 | Sorszám: 384 |
|
A Sárvár-Mosonmagyaróvár vasúti szakaszon pedig még sokáig lehetett látni az elcsepegett vörösiszap nyomát. 1951, a műkorundgyártás elindítása új kihívást jelentett a timföldgyár vezetésének [4, 5]. Olyan timföldet kellett elôállítani, ami megfelel a minôségi korund gyártásához. A korundgyár minôségi igényét csak évekkel késôbb, 1973-ban sikerült teljesen kielégíteni, de a Fémipari Kutató Intézetben és a gyár saját laboratóriumában jelentôs eredményeket hoztak, amelyek késôbb a Giulini-technológia adaptálásával hozták meg a végsô eredményt.
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 18:49 | Sorszám: 383 |
A háború utáni évekhez kapcsolódik az egyik szellemes „kényszerújítás", b[]a vörösiszapból történô lúgvisszanyerés.[/b] Ezelôször az üzemen kívül álló Sárvári Cukorgyárban, majd egy, a vállalat telepén
létesített kausztifikáló üzemben történt. Akkor ez az újítás mentette meg elôször a timföldgyárat a megszüntetéstôl.
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 18:48 | Sorszám: 382 |
|
Megilletôdve és vegyes érzelmekkel búcsúzunk Magyarország elsô timföldgyárától. Egy gyártól, mely rövid fennállása alatt sok sikert, eredményt, szépet, de sok bonyodalmat is megért. Búcsúzunk egy olyan intézménytôl, amely sok munkatársnak – beosztottnak és vezetônek egyaránt – hozott sikerélményeket, derűs pillanatokat, de néha bizony súlyos gondokat is. Temetünk egy gyárat, mely túlélt egy világháborút, egy szuperinflációt és egy forradalmat, de nem élte túl a tôke vastörvényét, a profitcentrikus gondolkodást. Izgalmas nap volt, amikor a hitleri Németország bernburgi timföldgyárának „ócskavasként” kicsempészett berendezéseit 1934. június 18-án, Magyaróváron, a volt „Lôporgyár” épületeiben Bartha Lajos irányításával üzembe helyezték [1]. Öröm volt, amikor a gyár nagyon rövid indítási szakasz után üzemszerűen kezdett termelni. Nehéz idôket élt át a gyár a második világháború alatt és után. A gyár történetében az idôrendben elsô bezárás veszélyét a háborúban felrobbantott vasúti hidak miatti szállítási akadályok jelentették. Csak kerülô úton lehetett a nyersanyagot az újrainduló gyárba bejuttatni [2]. Bán Antal, az akkori iparügyi miniszter 1946 májusában félreérthetetlen célzásokat tett a gyár megszüntetésére [3].
http://www.ombkenet.hu/bkl/kohaszat/2003/bklkohaszat2003_1_07.pdf
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 18:37 | Sorszám: 381 |
 Nincs nyoma a hivatalos dokumentumokban annak a 150 millió forintnak a Magyar Nemzet cikke szerint, amelyet a Gyurcsány Ferenc ellenőrzése alatt álló konzorciumnak kellett volna befizetnie az ÁPV Rt. kasszájába, amiért nem végezte el időre a mosonmagyaróvári timföldgyár veszélyes hulladéknak minősülő melléktermékének ártalmatlanítását. Az 1995-ös, eredeti privatizációs kiírásban a pályázók vállalták, hogyha öt éven belül nem temetik be a vörös iszapot, akkor az erre fordítandó összeg 10%-kát, jelen esetben 150 millió forintot, befizetnek az államnak.
http://www.hirtv.hu/?tPath=/belfold/&article_hid=90843
|
|
|
|
karakan |
Válasz | 2010. október 07. 15:50 | Sorszám: 380 |
|
Pontosan!
|
|
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 07. 09:19 | Sorszám: 378 |
|
Az állami üzemekből privát káeftékké, részvénytársaságokká áttrükközött cégek vezetői, tulajdonosai ma már nem VOR (Vörös Október Ruhagyár) márkájú öltönyöket hordanak, maguk hajtják a kétszáz lovas kocsiikat, de amikor meg kell szólalniuk a tévében, éppúgy kijön belőlük a hároméves pártiskola, mint a régi baromarcú, gumigerincű vezérigazgató elvtársakból. „Nem lehetett előre számítani a katasztrófára” – nyilatkozza az ajkai vállalat egyik vezetője. Hazudik, éppen úgy, mint a gyáva, helyezkedő, felelőtlen nyolcvanas évekbeli vezető a filmben. Igenis lehetett számolni vele. Még a cunamit is látták a műholdról, amint közeledik, csak a szállodabizniszben érdekeltek nem szóltak a nyaralóknak, hogy fussanak el a partról; New Orleansról évek óta tudták, hogy el fogja mosni a tenger, de épp abban voltak érdekeltek az ingatlanbrókerek, nem a gátépítésben. Tudták jól az indiai Bhopalban vegyi üzemet működtető amerikaiak és az erdélyi Nagybánya aranyát ciánnal kimosó ausztrálok is, hogy katasztrófához vezethet a nem elég biztonságos technológia, a túlhajszolt termelés, a túltelített zagytároló, mégsem tettek ellene semmit. A Titanic tulajdonosa, kapitánya sem számított katasztrófára, ahogyan a csernobili erőmű teljesítménygombját felcsavaró ügyeletes mérnök sem számított arra, hogy felrobban az atomreaktor. A különbség csak annyi köztük, hogy az előbbiek kék szalagot akartak nyerni, a másik meg egy vörös plecsnit kapni az azzal járó borítékkal.
|
|
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2010. október 06. 20:01 | Sorszám: 376 |
|
Bakonyi Árpád: "A privatizációs stratégiaváltás elkerülhetetlenül szükséges volt. A kormány kemény állásfoglalása rákényszerítette az iparág vezetőit arra, hogy új utakat keressenek. Az nem lehet kétséges, hogy a meglévő adottságokkal, a hazai bauxitvagyon létéből kell kiindulni. Ugyanakkor hamarosan az is nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetközileg jelentős szakmai befektetők, illetve pénzügyi körök komoly áldozatvállalásra nem voltak hajlandók. Egyes esetekben pedig megalázónak tűnő ajánlatokat tettek. Így azután különösen értékelendő a magyar befektetői kör felelősségvállalása az iparág túléléséért. A foglalkoztatás és a környezetvédelem vonatkozásában komoly terheket vettek magukra.
|
|
|
|
|
|
