A probléma akkor keletkezik, amikor a zászlót a csürhe veszi kézbe. Ezt kellene megtiltani. Mert így a zászlóról mindenkinek az alatta gyülekező kétes népség fog eszébe jutni, ami tűrhetetlen.

Kedvenc külföldi példáim közé tartozik a fasces (= rőzsenyaláb bárddal), ezt az olasz fasiszta párt, mozgalom alapvető szimbólumaként használták évtizedeken keresztül, ennek a rendszernek bukásáig. Ugye az természetesen kompromittálódott jelkép. A Francia Köztársaság szimbólumrendszerében, ahol egyébként nincs tényleges államcímer, a XVIII. század végétől a különböző köztársasági időszakokat ugyanígy végigkíséri ennek a jelképnek teljesen azonos alkalmazása. A felvethető negatív vonatkozások ellenére senki sem gondol, gondolt a jelkép eltörlésére, megváltoztatására.

Vagy itt van a szlovák hadsereg haditechnikai járművein alkalmazott felségjelének a kérdése. Ez teljesen megegyezik a szlovák hadsereg által 1938-1945 között használt felségjellel. Tehát erőteljesen kompromittálódott jelkép. Mégis, a modern szlovák állam önállóságának elnyerését követően teljesen természetes volt ennek a hagyományos szimbólumnak a visszaállítása. Senki nem vitatta azt, illetve nem tiltakozott. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy ha egy szimbólum (címer, zászló stb.) nem teljesen "azonos a vitatott szimbólummal, s akár részleteiben tér attól el, akkor nem azonos kérdésről van szó a látszólagos formai hasonlóság ellenére sem. Például valamit egy címerrel egészítenek ki, más színű mezőbe helyezik el stb.

Ugyancsak ritkán szoktak rámutatni azokra az alapvető összefüggésekre, amelyek a heraldika (címertan) és a vexillológia (zászlótörténet) között fennállnak. A címerek ugyanis gyakran részei a zászlóknak, s nem ritka, hogy a zászlóban maga a címer jelenik meg sajátos formában. Hangsúlyozandó, hogy a csak címer- és pecsétábrázolásokról ismert korai királyi állami inszigniáknak (hatalom- és méltóságjelvényeknek) minden bizonnyal az adott korban voltak zászlók alakjában is használt változatai. Tekintettel a zászlók pusztulékony anyagára, azokból - nem csupán Magyarországon - csak elvétve maradtak meg .igazán régi példányok. Nálunk a XIV. század előttről még történeti ikonográfiai ábrázolás sem őrizte meg a zászlók képét.

A sokat vitatott Árpád-sávos zászló a történelmi magyar zászlók egyik fő alaptípusa. A magyar államcímer másik fő motívuma, a kettős keresztes lenne a másik. Illetve, valamilyen sajátos alakban, a későbbi nemzeti színeket, a vörös-ezüst-zöldet hordozó lenne a harmadik. A legkorábbi ezekkel kapcsolatos adalékok a XII. ésXIII. század fordulójáról váltak ismertté. Ez mindenképpen ezeknek megfelelő, korabeli zászló- (lobogó- ) használatot is feltételez. A kettős kereszt szimbolikája 1190 körül tűnik fel. Az Árpád-sávok 1202-ben, Imre király aranybulláján láthatók először: A vörös-ezüst-zöld pedig mint felségszín van jelen az uralkodói oklevelek pecsétzsinórjainak színösszetételében az 1210-es évektől kezdődően. A XIII. századi Magyarországon, az európai gyakorlatnak megfelelően, széles zászlókultusz és zászlóhasználat volt. Bizonyosan a központilag leggyakrabban használt zászlók az Árpád-sávos zászlók voltak. Megjegyzendő azonban, hogy tekintettel a különböző heraldikai párhuzamokra, ezeknek a sávoknak a száma változó volt, s nem kötött (3-11 sáv). A cseh Dalimil krónikájában, a XIII -XIV. század fordulóján, sávos magyar zászlóról emlékezik meg.

A XIV. századtól megnő a különböző vonatkozó források köre, s megjelennek a részben színes képi források is. A vegyes házbeli királyok alatt, a királyi országos zászlók egyik fő formája egy olyan zászló volt, ahol a rúd felőli előkelő zászlórészben az Árpád-sávok szerepeltek - ezzel utalva az éppen trónon ülő dinasztia Árpád-házi rokonságára -, a másik zászlórészben azonban a saját dinasztikus jelképek jelentek meg. Például kék mezőben az Anjou-család aranyliliomai. Károly Róbert 40 rőf vörös-fehér-kék szövetet vásároltatott Nápolyban hat magyar királyi zászló készítéséhez. A Képes Krónika jól ismert, a XIV. század közepén készült ábráin különféle zászlóféleségek is tanulmányozhatók. E zászlók között megtalálható az Árpád-sávos, illetve ezt a motívumot az Anjou-jelképekkel egyesítő változat is, ez utóbbi fanfárzászló formájában is. A magyar királyok lovagitorna-öltözete az Anjouktól kezdődően a XV. század második feléig vörös-fehér sávozású volt.

A zárai Szent Simeon-ezüstkoporsón (ez I. Nagy Lajos király személyes ajándéka), amely 1380 körül készült, láthatók az első magyar lobogó ábrázolások. Ezek között feltűnik az Árpád-sávos, illetve ezt és az Anjou-motívumokat egyesítő változat is. Árpád-sávos zászló látható az 1400 'körül készült szepesmindszenti falfreskón. Egy 1430 körüli pozsonyi várábrázoláson a tornyokon szintén Árpád-sávos zászlókat ábrázoltak. Mátyás király uralkodásának idejéből különböző zászlóféleségek ábrázolásai, leírásai ismeretesek. Ezek között említhető egy olyan változat, amelyben, a korabeli királyi címernek megfelelően, az Árpád-sávok mellett más motívumok is fellelhetők.

Antonio Bonfini 1488 körül a sávokat "a legyőzhetetlen magyar nemzet színei"-ként írja le. Kifejezetten exponált formában szerepel egy, a XV. század végén készült kassai táblaképen az Árpád-sávos zászló is. A magyarországi végvári harcok idején (XV-XVII. század) általános az Árpád-sávos zászlók, szimbólumok használata, adott esetben kiegészítve más motívumokkal, például az államcímer kettős keresztjével. Ilyen a zászló Pápa 1597-es visszafoglalásakor vagy Győr 1598-as visszavételekor is. A korabeli huszár tárcsapajzsok nagy része szintén Árpád-sávos festésű. Gyakran jelenik meg a kor címeres levein is Árpád-sávos zászló. Mint jellegzetes korabeli katonai zászlótípus a korból fennmaradt halotti epitáfiumcímereken is sokszor feltűnik a haditrófeumok között az Árpád-sávos katona (zászló különböző alakja. Egyik címeres változata megtalálható a lékai Nádasdy kegyúri templom egyik oltárának stukkódíszítésében is.

Magyar királykoronázásokon is használtak Árpád-sávos zászlót. Például II. Mátyás koronázásakor. Ez az színösszeállítás megjelenik a legkorábbi magyar katonai egyenruházaton is, például az 1688-ban alakult Czobor huszárezred esetében. Ezeknek a zászlóféleségeknek a használata a XVIII. század elejéig követhető nyomon. 1707-ben II. Rákóczi Ferenc mint Magyarország vezérlő fejedelme, Árpád-sávos zászlót készíttetett magának. A fejedelem egyik hosszabb felirattal is ellátott Árpád-sávos zászlója ma is megvan a Magyar Nemzeti Múzeumban. A XVIII-XIX. századokban azonban már nem használták ezt a zászló- (lobogó-) típust. 1915-ben az Osztrák-Magyar Monarchia új hadilobogójába bekerült a magyar államcímer sávos részlete, a Szent Koronával lefedett pajzsba foglalva.

A mai politikai viták középpontjában álló nyilaszászló, illetve az annak tartott zászló eredetileg teljesen eltérő formájú volt. Vörös zászlómezőben fehér rombuszban elhelyezett, azt teljesen kitöltő zöld nyilaskereszttel. Ez a nyilvánvalóan korabeli német előképek alapján készült zászló egyben a magyar nemzeti színeket is mutatta. Ez a zászlótípus korabeli fényképeken sokszor feltűnik. A közvélemény által jellegzetesen nyilaszászlónak tartott változatot 1942-től használták. Ennél a típusnál úgynevezett harmadolt zászlóról van szó. A rúd felőli harmadban, vörös mezőben, fehér rombuszban, zöld nyilaskereszt, közepén fehér H betűvel (= Hungarista mozgalom), a középső harmadban és a lengő részben az úgynevezett Árpád-sáv jelenik meg. Azonban kilenc vörös és fehér sáv formájában. A vörössel kezdődő és vörössel végződő sávokat "pólyásnak" nevezzük.

Korabeli jó minőségű zománcozott jelvényekről, amelyet leginkább a párt szimpatizánsai viseltek, egy további változat is ismert. Itt a rúd felőli részen, fent egy fehér kockában található a zöld nyilaskereszt, maga a zászló a már megszokott formában Árpád-sávos. Minden bizonnyal ebben a formában is létezett nyilaszászló, de tekintettel a forrásanyag viszonylagos hiányaira, eddig korabeli fényképen még nem vált ismeretté.

Szólni kell még a jellegzetes nyilaskeresztes karszalagokról is. Ennek régebbi változata, vörös karszalagban, fehér körben, zöld nyilaskereszt, H betűvel. Ez volt a későbbiekben is a nyilas tisztségviselők megkülönböztető jelvénye. Az újabb, leginkább az egyenruhás fegyveres pártszolgálat által viselt változat vörös alapon négy fehér sávos karszalag volt, ennek közepén vörös téglalapban. Fehér rombusz, közepén zöld nyilaskereszttel, ebben fehér H betű.

Álláspontom szerint célszerű lenne nemzeti szimbólumaink történetének és jelentőségének a mostaninál jóval árnyaltabb értékelése.

Pandula Attila - Magyar Nemzet

A szerző egyetemi oktató (ELTE történelem segédtudományai tanszék), a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság főtitkára

Magunkról link alatt

Mint ahogy írtam is valahol, még tán hálásak is lehetünk a bérrettegőknek. Még közülünk se sokan voltak tisztában ennek az ősi jelképnek mibenlétével, mi több, lassan kezdett is feledésbe merülni (meg is tettek mindent, hogy így legyen).

Most viszont sokan utánanéztek, utánaolvastak, és egyre inkább teret nyer, mint a reménység zászlaja!

Nyulas rémuralom ide vagy oda...
Ez pedig nem is rossz szócikk. http://hu.wikipedia.org/wiki/Hungarizmus
Ennyit az árpádsávról.