"Hogy mi lesz holnap? Semmi.

Árpád-sávos

Orbán Viktor február végén azt mondta Árpád-sávos zászlóra, hogy "az nem nyilas zászló, ez egy tévedés. A nyilas zászló az úgy festett, hogy az Árpád-sávos zászlóba nyilas keresztet rajzoltak".

Nagy a felelőssége Orbán Viktornak azért, hogy az utóbbi időben ismét kiújult az Árpád-sávos zászlók elleni támadás. Mert amit mondott, egészen egyszerűen nem igaz!

Orbán Viktor hiányos ismerete a nyilas zászlóról azonban nem menti föl a Gondola cikkíróját a saját felelőssége alól, amikor beszállt ebbe a hintába, és ezt a Gondolára nézve igencsak szégyellni való cikket megírta. Írtam a szerkesztőnek egy felháborodott levelet, melyben figyelmeztettem a cikkíró és egyben Orbán Viktor tévedésére, amikor azt fejtegetik, hogy a hungarista (ti: nyilas) zászló az egy Árpád-sávos zászló egy nyilaskereszttel e közepében. Választ még nem kaptam. Ha jövő hétig nem válaszolnak, nyílt levél lesz belőle, mert már unalmassá kezd válni, hogy még azok sem ismerik a két zászló közötti nyilvánvaló különbséget akik írnak róla a médiában, sőt! Azok a szakértők is hibásan fogalmaznak, akik az Árpád-sávos zászlót védeni akarják.

A zászlók közötti különbség tisztába tételét többek között pl. az az Orbán Éva sem segíti, aki pont a közelmúltban írt erről egy könyvet.
Egy az MTV1-en a Napkeltében lezajlott, egy erősen degenerált (nem vicc) SZDSZ csökevénnyel folytatott vitájában néhány alapvető tévhitre felhívhatta volna a figyelmet, ehelyett csak lereagálta az Árpád-sávos zászlót támadó, magát történésznek nevező, ámde teljesen tudatlan ellenfelét. (A videót majd belinkelem, ha megtalálom. )

A két alapvető tévhit:

- A nyilas zászlón a sávok Árpád-sávok
- A nyilas zászló = Árpád-sávos zászló + nyilaskereszt

A nyilasok által használt zászlón a sávos rész nem is nevezhető Árpád-sávosnak, mivel azon 5 vörös és 4 fehér sáv található, szemben az Árpád-sávossal, amin 4 vörös és 4 fehér (ezüst) sáv látható. Tehát a nyilas zászlón lévő sávos rész csíkos rész nem Árpád-sávos pusztán csak piros-fehér csíkos! Arról nem is beszélve, hogy maga a nyilaskereszt a vitatott zászlón sem került rá a sávos részre, az az egyébként is csak részben csíkos zászlókon is a vörös részben helyezkedett el. Ilyen értelemben tehát csak annyira hasonlít a nyilasok zászlaja az Árpád-sávoshoz, mint az Egyesült Államok lobogójához.

A zűrzavarra Bertényi Iván, a heraldika nemzetközileg elismert szakértője is rátett egy lapáttal Orbán Éva könyvében, amikor arra a kérdésre, hogy címertanilag összetéveszthető-e a nyilas és az Árpád-sávos zászló, ezt válaszolta: "A válasz határozott nem: a nyilas zászló együtt tartalmazza az Árpád-sávot és a nyilaskeresztet, az Árpád-sávos pedig önálló, külön zászló. Ez éppen olyan, mintha a hitleri zászlóról leveszem a jelvényt, akkor marad a vörös zászló, és akkor már egy másik ország zászlójáról beszélünk” – fogalmazott.

Ezt a megfogalmazást vette aztán át maga Orbán Viktor is.

Ideje lenne már hogy valaki végre elmondja, hogy a nyilas zászlón lévő csíkos rész, nem azonos az Árpád-sávval, különben sosem lesz vége ennek az idióta vitának. Az ünnepek után folytatom ezt a témát és önálló oldalra kerül, mivel a hunhir.hu-n megjelent egy cikk, melyben ismét Orbán Évát, és Bertényit idézik, pont azokat az idézeteket szedték ki, melyekkel problémám van.

Sehr geehrter Mr. President!

Elég sokat nézek különféle amerikai sorozatokat, és bizonyos képeknél görcsbe rándul a gyomrom. Nevezetesen: a meghallgatott tanú mögött valamiféle piros-fehér zászlósávok tűnnek föl. Ön, az Ön népe nem tudja, hogy ez milyen képek emlékét idézi fel a magyar népesség bizonyos részében? Önökben semmi empátia nincs? Arról nem beszélve, hogy e magyar népesség egy másik hányadában milyen emlékeket idéznek fel az ötágú csillagok? Hogy azok nem pirosak? Édes elnök úr, hát az asszociációkkal mi van? Az Önök népe ezt a tudati működést nem ismeri?

Kérem Önt, sürgősen cseréljék ki a csillagokat pöttyökre, az egyenes sávokat pedig hullámvonal alakúra, mert ha így marad, sikerül magukat kilopni egy kis kelet-európai nép szívéből.

Üdvözlöm Önt és népét, és kívánok Önöknek fejlődő empatikus készséget.

UI.: Kérem továbbá, hogy középületeikről a kitárt szárnyú madarat is szíveskedjenek eltávolítani, mert egy populációban az is kellemetlen emlékeket idézhet fel.

A budavári csata

1972 kora tavaszi napján megmozdult a föld a magyar fõvárosban. A Mátyás tér
és a Halászbástya környéke estére teli lett véresre vert fiatal gyerekekkel,
akiknek egy életre megtanították a "Kádár-kolbászt" forgató belügyi
gyászhuszárok, mit jelent a szocialista tolerancia. Legalább félezer tanulót
vertek akkor kíméletlenül halomra, mert hazafias énekükkel egy pillanatra
kiengedték a lázadás szellemét az internacionalista palackból. A példátlan
felkelést követõen csaknem 100 fõ ellen indult eljárás. A szadista módon
megvertek többségét gyorsított ítélkezések keretében rúgták ki az
iskolákból. A legfõbb renitensek hosszú hónapokat töltöttek a baracskai
forradalmi átnevelõ telepen. Az elrettentés fokozása érdekében még egy
nyolcfõs sztálinista mini pert is kreáltak a statáriális népnevelõk. A
fegyelmezés azonban nem hatott a szabadság után vágyakozó ifjúságra.

A belvárosi csata.

Az 1973-as évre alaposan felkészültek az elvtársak. Vörös katonai
melegítõkbe bújtatták az Ifjú Gárdista és KISZ-es szabadcsapatokat, kellõen
felhergelték a Munkásõrséget és a Forradalmi Rendõrezred szadista
alakulatait. A belvárosban megjelenõ több ezer harcias fiatalra azonban õk
sem számítottak. A felújuló utcai ütközetekben a kegyetlen kézitusák során
az egyetemi és fõiskolás ifjúság - közöttük sok munkásfiatal - az esti
órákig tartotta magát a fegyveres túlerõvel szemben. Vértõl piroslott a Váci
utca és környéke, egészen a Kiskörútig. Ismét visszaköszönt 1956 forradalmi
szelleme! A féktelen rendõri brutalitás nem ismert kíméletet. Március 15-e
éjszakáján közel 600 elkobzott személyi igazolvány tornyosult a nyomozók
asztalán. Megkezdõdtek a kihallgatások, a verésekkel kísért vallatások.
Megteltek az üresen ásítozó cellák, beindult a megtorlásra szakosodott
gépezet. Hatvanöt "züllött fasiszta" renitenst állítottak elõ, ebbõl 41
személyt hosszabb ideig õrizetben is tartottak. A gyorsított ítéleteket
követõen jöhetett az elzárás, a pénzbírság, a munkahelyi elbocsátás és a
tanintézeti kizárás. Sok fiatal választotta ezekben az években a keserû
emigrációt. Aztán több mint tíz évig viszonylagos csend honolt a megszállt
Budapest utcáin.

A Lánchídi csata.

1986 tavaszán ismét durván bántalmaztak és õrizetbe vettek több tucat
fiatalt. Utcai motozásokkal, begyûjtésekkel, személyi okmányok elvételével,
rendõrhatósági felügyelet alá helyezéssel /REF/ tudatosította a kommunista
hatalom, hogy hol van tûrõképessége határa. Az Akadémia és Beloiannisz utca
keresztezõdésében rendõri provokáció áldozataként elhurcolták Diószegi
Olgát, aki éppen pénzt gyûjtött a felvonulók között, Nagy Jenõ
szamizdatkiadó /Demokrata/ megsegítésére. Az inzultusok ellenére a Margit
hídon már 3000 ember vonult önfeledten énekelve, nemzetiszín zászlókat
lobogtatva a budai Bem szoborhoz. A tüntetés - néhány rendõrautó
felborításának kísérlete ellenére - békésen lezajlott. Az este folyamán
azonban ismét összeszervezõdött a fõvárosi ifjúság, és a budai várba, a
Szentháromság térhez akart felvonulni. Itt érte õket a kegyetlen rendõri
támadás, melynek során lezárták a Lánchíd mindkét oldalát, és módszeresen
szétverték a kelepcébe csalt felvonulókat. Azon az estén záporoztak az
ütések. Kavargott, menekült a sok véres, csapzott, egymásba fonódó fiatal
tüntetõ. Õrjöngve tombolt a terror vörös milíciája. A Lánchídi csata mérlege
400 begyûjtött igazolvány, 11 szabálysértési eljárás és több száz
szabadságszeretõ ifjú lélek tragédiája.

A három emlékezetes ütközetet 1987-ben az erõgyûjtés éve követte. Csendes
ünnepléssel és egy Inconnu-kiállítással emlékeztünk a márciusi forradalmi
eseményekre Krassó Gyuri Nádor utcai magánlakásán. Elhatároztuk, hogy a
következõ évben az ellenzék élére áll az eseményeknek, felerõsítve annak
aktuális politikai követeléseit. Jövõ év tavaszán aztán már korán, március
8-án elkezdõdtek a házkutatások. A hatóságok szinte mindenkit berendeltek
azzal az indokkal, hogy az érintettek tartózkodjanak az ünnep
megzavarásától. A haldokló Kádár-rendszer az utolsókat vonaglotta. Március
15-e hajnalán nyolc ismert ellenzékit letartóztattak és a Kozma utcai
fegyintézetbe szállítottak. Jómagam, kinek a lengyel Szolidaritás
szakszervezet üdvözletét kellett volna felolvasnom a Bem-szobornál, szintén
egy poloskás cellába kerültem. A nemzeti ünnep mégis felemelõ és sikeres
volt, több mint tízezernyi elszánt tüntetõvel. Azt hittük, hogy a szabadság
eszményét már nem vehetik el többé tõlünk kegyetlen zsarnokok. 1989. március
15-én ott tolongtunk boldogan a televízió székházának lépcsõin. Cserhalmi
Gyuri elszavalta a Nemzeti dal-t, Csengey Dénes jelképesen lefoglalta a
köztelevíziót a magyar nép nevében. A lelkes tömeg a rendõri oszlatás
kezdetén békésen szétoszlott. Vártuk a közelgõ összeomlást.

Az elcsalt történelem tragikus folytatását innen már ismerjük. Az egykori
ügynökök és verõlegények, a diktatúra rendõri és politikai vezetõi
büntetlenek maradtak. Odalett, elveszett az igazság. A lakosság
elszegényedésével egy idõben Kovács László, Horn Gyula, Gál Zoltán, Lendvai
Ildikó, Csehák Judit és Medgyessy Péter gazdag és sikeres emberek lettek.
Gyurcsány Ferenc véreskezû diktátorként tavaly õsszel a tiltakozó tömegbe
lövetett. Az egykori maoista Demszky Gábor, aki szélsõbaloldali
ellen-március 15-éket szervezett, ma a fõváros örökös polgármestere. Az
ellenzék hajdani fõideológusa TGM most, 2007 tavaszán a nemzeti ünnep
apropóján antifasiszta ellenállást toboroz. A parlamenti ellenzék gyáva és
erõtlen. A hazai és a nemzetközi sajtó utcai erõszakkal riogat. Egyre nõ a
feszültség és a gyûlölet. A posztkommunista rezsim csõcselének, köztörvényes
antiszemitáknak nevezi az ellene tiltakozókat. Visszatért a pártállami múlt.
Budapesten visszafelé forog az idõ kereke. Brutális rendõrállami
módszerektõl retteg a fásult lakosság. Senki sem tudja, hogy mit hoz az
eljövendõ március. Az államfõ távollétében Gyurcsány kezében összpontosul
minden hatalom. Lassan beérik az idõ a végsõ leszámolásra. Az
internacionalista kommunisták a végjátékra készülnek. Megint nincs velük
szemben senki más, csak a szabadságszeretõ, bátor magyar ifjúság. Ne hagyjuk
õket magukra! Ne hagyjuk megveretni a gyerekeinket! Ne hagyjuk, mert nincs
több lehetõségünk a szabadság kinyilvánítására!

Ön hogyan viszonyul az árpádsávos zászló utcai megjelenéséhez?


Zavar, negatív jelképnek tartom 33,3%

Örülök neki, a magyarságot fejezi ki 26,8%

Nem örülök neki, de nem is zavar 7,7%

Múzeumban van a helye, nincs köze a jelenkorhoz 22,2%

Csak annyi még, hogy el kéne kerülni, hogy kurcsány vagy vmelyik másik harcos antifaszista röffent egyet és az egész ország elkezd csámcsogni ezen a már sokszor felmelegített és lerágott csonton.
Közben ugyanis az elvtársak lopják az országot és pusztítanak, amíg mi azon vitatkozunk, hogy esik-e a barna esô.