Csak hogy az én hitem az távol áll ezektől az „univerzális” emberi tanításoktól.

Nálam minden beszéd magyarul nyer értelmet, mert magyar vagyok.

(Omar Khajjám csodás – rubáí elnevezésű - négysorosait is csak A MULANDÓSÁG MÁMORA című könyvéből ismerem, 14 magyar műfordító tolmácsolásában ))

És mondom én tenéked (is), hogy a mi magyar „tudásunk” semmiben sem marad el – sőt számos esetben több, jobb, ember közelibb - a külhoni nagyokétól, legyenek azok hozzánk képest keletiek, vagy nyugatiak.

Mai korunk egyetlen igazi „hozadékának” azt érzem, vallom, ami az elmúlt néhány évtizedben ezen a téren napvilágot lát(ha)tott.

Senkyke drága!
Nekem ez éppen elég volt...

Hogy a szlovák és a magyar nacionalisták - pontosabban igaz hazafiak - a legnagyobb barátságban és egyetértésben fognak élni, együttműködni, egymás kultúráját csodálni, átvenni, és erre nagyon büszkék lesznek.

Hogy mikor?
Hát majd akkor, ha visszatérnek keresztény Istenükhöz, és az Ő segítségével kiűzik hazájuk - a Kárpát medence - területéről a rajtuk élősködők, az oda betelepültek eszméit, és siserehadát.

Látod jbatky!?
Ez ugyanolyan experimentum, mint annak a következménye, ha az ember mindenfélét összezabál.

És egy kicsit meg is hülyül tőle…
És a „megértés” nagy élménye alatt még ki is erőlködi magából – mintegy azonosulva vele.

„Kérünk minden jóakaratú embert, hogy ki-ki a maga lehetőségeinek megfelelően utasítsa el a nemzetek közötti erőszakot, provokációt és gyűlöletkeltést. Közös kötelességünk, hogy az igazságosság, a megbékélés és az alkotó szeretet jegyében fáradozzunk térségünk népeinek együttélése érdekében.”

František Tondra, a Szlovák Püspöki Konferencia elnöke tegnap a következő nyilatkozatot tette közzé: „Fokozódó aggodalommal figyelem a Szlovák és a Magyar Köztársaság nemzetei között kiéleződő viszonyt. Mint a KBS elnöke, egyes püspöktársaimmal folytatott egyeztetésünk nyomán, ezúton szólítok fel minden jóakaratú embert arra, hogy mindenki a saját lehetőségeinek megfelelően segítse a két nemzet közti megbékélést, és határolódjon el minden szélsőséges megnyilvánulástól"

"21. A mélyálom az Ember igazi alakja, ez mentes a vágyaktól, mentes a rossztól, mentes a félelemtől. Ahogyan a kedvest átölelve külsőről, belsőről mit sem tudunk, ugyanígy nem tud az Ember sem belsőről, sem külsőről a megismerő Lelket ölelve. Ebben a vágytalan alakban vágyai beteltek, magának vágya, gondot nem ismer.