6. Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli,
minden lényben a Lelket látva többé nincs oka félni.

7. Mert ki minden létezőben önnön lelkére rátalál,
Az Egységet ismerőhöz hogy érhetne fel gond, homály?

8. Ő körbe kiterjed testetlen, tiszta,
világos, sebzetlen, bűn sosem éri.
Látó bölcs, magától való mindenható,
a dolgok rendjét örökre kiszabta.

9. Vakságba, sötétségbe buknak a nemtudásnak hódolók
de ennél is nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolók.

10. Mondták: máshová visz a tudás, máshová a nemtudás.
Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.

11. Ki tudás és nemtudás kettősségét egyaránt tudó,
az nemtudón halált legyűrő, tudón örökkévaló."

"Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb"
(Fil 2. 5 -9)


"A keleti misztikusok épp olyan meghökkentően hasonló jellegű misztikus tapasztalatokról számolnak be, mint például a XII. századi keresztény misztikus Eckhart mester, holott vallási hátterük nemcsak Eckhart mesterétől, hanem egymásétól is alapvetően eltérő; néha tudatosan nem létező, mint például Dógen Zendzsi zen mester" (Mérő L) http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1997/9715/13/13.html

"Nos, az Igazi Én az, amely létezett már a menny és a föld elkülönülése előtt, és mielőtt az illető apja és anyja megszülettek volna. Ez az én belső énem, a madarak és a vadállatok, a fű és a fák, és minden jelenség. Ez pontosan az, amit buddha-természetnek hívnak.

Ennek az énnek nincs sem alakja, sem formája, sem születése, sem halála. Ez nem olyan én, ami a jelenlegi fizikai szemeddel látható lenne. Csak a megvilágosodott ember képes ezt meglátni. Arról, aki látja ezt, azt mondják, belelátott saját természetébe, és Buddhává vált.

Hajdanában a Magasztos a Havas Hegyekbe ment, és hat szenvedéssel eltöltött év után megvilágosodott. Ez az Igazi Én megvilágosodása volt. A közönséges embernek nincs hit-ereje, és nem ismert kitartást, még három vagy öt évig sem. De azok, akik az Utat tanulmányozzák, tíz vagy húsz évet, naponta huszonnégy órát is szorgalmasan töltenek. Erős hitet építenek, a bölcsekkel beszélnek, és semmibe veszik a viszontagságot, és a szenvedést. Mint a szülő, aki elvesztette gyermekét, tapodtat sem mozdulnak kitűzött céljuktól. Alaposan átgondolnak mindent, kitartóan vizsgálódva. Végül megérkeznek oda, ahol még a buddhista tan és a buddhista törvény is leomlik, és képesek természetesen meglátni 'Ezt'." (Takuan Szóhó: A korlátaitól megszabadított elme, p91)

(Magasztos: Buddha, Havas Hegyek: Himalája)