Az Országos Választási Bizottság augusztus 12-én, csütörtökön közölte, hogy legalább 274.000 hiteles aláírás gyűlt össze a határon túli magyarok kedvezményes honosítása – kettős állampolgárság – érdekében indított népszavazási kezdeményezés támogatására.

A hitelesített aláírások száma messze túlhaladja a szükséges kétszázezret, tehát ki kell írni a népszavazást.

Ez a kezdeményezés egyértelmű helyzetet teremtett: a magyar nép saját hatáskörébe vonta a magyar állam és a világon szétszórtan élő magyarok jogviszonyának rendezéséhez szükséges lépés megtételét.

A népszavazáson a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítésének törvényi biztosítékáról döntenek a magyar választópolgárok.

Ebben igazad van,s ezt minden magára ici-picit is adó nemzet,már régen lerendezte látványos külsőségek, felesleges civakodás nélkül,úgy hogy automatikusan megadta az állampolgárságot mindenkinek aki a nemzetből való volt,s nem népszavazással kellet azt kicsikarni.

A Romániában élő román állampolgároknak, nemzetiségtől függetlenül kötelességük sorsuk jobbrafordítása érdekében közéleti tevékenységet végezni, ami végülis mindig az adott államszervezet változtatásával együttjár.

Románia EU csatlakozása után a románok is bekerülnek ebbe a helyzetbe. Óriási vonzerő lesz odébb állni Olaszországba.

Ezek olyan rövid távú jelenségek, amelyeket rövid távon kell kezelni, de a kihatásuk hosszú távú. Ha két fiatalember leleép, akkor nem csak ők ketten tartoznak a népesség veszteséhgez, hanem a születendő utódjaik is.
De ezek kezelhető problémák. Autómia,gazdasági megerősödés kell.

Mindketten tudjuk, mind a két háború esetén voltak, kik eléggé világosan látták a történéseket, főleg ami minket érint előre. De én ezért írtam kiemelve, hogy nem a politikusokra gondolok, hanem az egyszerű emberekre.
Az ember már csak olyan, ha nem tudja miért kell küzdenie, vagy miért kéne harcolnia, nincs előtte a cél, akkor nem tud teljes énjével és tudásával, akaraterejével résztvenni az eseményekben, legyen az bármi.

Én egyébként szokásos pesszimizmusommal, meg mert elég sok nemzeti érzésű embernél látom és érzékelem, ezért ki merem jelenteni az egyharmad ki támogatja, valójában nem a saját meggyőződése miatt teszi, hanem mert homályosan érzi talán így kéne, természetesen ez is jobb, mint a semmi.

„Ha úgy gondolod, hogy nem elég nagy a nemzeti elkötelezettség, én azt mondanám, hogy tévedsz” írod. Akkor erre rákérdeznék. Konkrétan:
Szerinted a térségben az emberek nemzeti érzése, elkötelezettsége, nem nagyobb, mint nálunk ?
Elég sokat utazom, én személy szerint óriási különbséget látok a szlovák, román, szlovén, horvát, szerb, lengyel, stb( bármelyik állam behelyetesíhető) emberek és a mi polgáraink hozzáállásában.
Egyszerűen azért (is), mert csak nálunk volt olyan a diktatúra, mely szándékosan és alapvetően(főleg 56 után) teljesen kikapcsolta a fenti tulajdonságokat, érzéseket az emberekből.

A probléma az, hogy nem áll több évtized a rendelkezésünkre, hogy ezen alapvetően változtassunk. Az idő, ez az, ami nincs. Drasztikusan fogy a magyarság határon belül és kívül, a legtöbb helyen elérte, vagy megközelítette azt az értéket melynél már nagyon felgyorsul a beolvadás. A számokat meg ismerjük. Tragikus.

A három kérdés közül melyet leírtál az első az mely mindent eldönt:
„1. Sikerül-e megfordítani a népesedési trendünket” írtad, ez a döntő, mert ha nem akkor úgy is mindegy, de azért közben meg lehet fordítani az emberek nemzethez való hozzáállását, mert hosszabb távon viszont már az is dönt.

A II. Vh elött Teleki, Horthy, Szentiványi, Szombathelyi pontosan felvázolták különböző események kapcsén, hogy mi lesz a II. Vh következménye. De hiába tudták, a történelem sodrása erősebb volt.

Szóval az emeberek soha sincsenek eléggé felkészítve. A jól tájékozott vezetők tájékozottsága sem segít sokszor.

Ennek ellenére mondom, hogy esély mindig van. A perzsa invázió idején a görög átlag ember sem volt "felkészítve". Az aktuális Olimpia tartott mindenkit lázban. Teljes meglepetés volt számukra, mikor a Thermopylei áttörés után perzsák jelentek Thébánál. A görögök cezetői, akkkor egy kivétellel még csak nem is tudták mit kéne csinálni. Szét akartak szaladni. Egyedűl Themisztoklésznek volt jó terve, amit a Marathoni Csata óta csiszolgatott. Ez elég volt.

Ha úgy gondolod, hogy nem elég nagy a nemzeti elkötelezettség, én azt mondanám, hogy tévedsz. Ha egyharmad támogatottságunk van az mindenhez elég lehet. Nagyon jó érzés. Én még úgy nőttem fel, hogy nem látogathattuk meg a nagymamám és titkolni kellett sok helyen hogy erdélyiek vagyunk. A dolgok jó írányba mennek ezen a részterületen.

De a magyarság jövöjét nem ez határozza meg. A döntő kérdés, hogy

Váratlanul nem ér/ért.
Már te magad is felhánytad nekem még korábban, hogy én túl pesszimista vagyok.
Az indexen a politizálást korábban abba hagytam, de az ottani Fradi topicba még irogattam, tavaly decemberig, mikor is kifejezetten azért jöttem el, mert elviselhetetlen és elkeserítő volt számomra a hozzáállás ezen a téren.
Sőt kaptam már levelet egyébként erősen nemzeti érzelmű meglehetősen gyakran irogató egyéntől is, hogy ne szidjam annyira és rendszeresen az anyaországaikat, nem ők tehetnek róla, hogy ilyenek, ilyenek lettek.
Csakhogy nem könnyű elfogadni.

Trianon kérdés majd a 40-44 ig tartó időszak a családom miatt is meglehetősen foglakoztat. Egyrészt mert jelentős részben székely származású vagyok, másrészt az őseim kivették részüket ebben az időszakban a dolgok sürüjéből, ki magas katonai rangban, ki politikusként, ki tanítóként, ennek hátrányával majd 45 után (  ).
Én úgy vélem azt az időszakot nem lehet összehasonlítani a mostanival.
Az első világháború hosszú évekig tartó hihetetlen szenvedése a fronton és a hátországban, a drága magyar vér százezrével való pusztulása, olyan helyzetet idézet elő mely nagyrészt érthető, bár kétségkívül sajnálatos.
DE ! A legnagyobb probléma, hogy az ország nem volt felkészítve az eljövendő problémákra.
Itt most nem a politikusokra, hanem az egyszerű néptömegekre gondolok.
Még 1918 nyarán őszén sem hitte el a többség, hogy ami végül is bekövetkezett az megtörténhet.
Személyesen mesélte el egy rokon, hogy mikor az ezredet kellett felkészítenie a románok ellen, az emberei(a tisztek egy része sem) nem értették, hogy mi és MIÉRT is történik. Nem hitték el, hogy tényleg elveszhetnek a területek, ők úgy gondolták csak ezzel próbálják őket a vezetők, tisztek riogatni, hogy tovább háborúskodjanak. Döbbenetes, de még 18 telén is, mikor is megkezdődött a román és a cseh invázió az emberek képtelenségnek tartották az ország területeinek elvesztését, tehát nem is következhet be.
A Trianon topicban már kibeszéltük, de én személy szerint (és te is, csak más úton) elképzelhetőnek tartottuk az ország területének (legalábbis jelentős részének) megmentését.
Akkor minden összejött. Ma más a szituáció.

elkeseredni csak az keseredik el, akit váratlanul ért.

Szerintem ezek nagyon fontos dolgok, ezért hideg fejjel kell mérlegelni.

Korábban leírtam, hogy lényegében csak azok elkötelezettek a határon túliak mellett, akiknek rokonsága van odaát. Nem gondolnám, hogy a Demokrata adata megbízható,de azért nagyjából tükrözi a való helyzetet. Figyelembe véve, hogy román vendégmunkások rémével milyen hangulatot lehetett gerjeszteni, a kettős állampolgárság elfogadottsága valszeg még rosszabb.

Mondanám, hogy ez egyébként nem újdonság. Úgy emlékszem te olvastad az Erdélyi Napló című topicom az Indexen. Akkor azért kibogarásztam, hogy az akkori Magyarország nagyobb részét is hidegen hagyta a kezdődő invázió. Csak a közvetlenül megtámadottak reagáltak elszántan. Ismert, hogy Erdélyben is a román támadást megelőző időszakban elszleltek a katonák. Az első egység, amit Kratochwill sikeresen felszerelt és kiküldött a Maros vonalára, még a kolozsvári pályaudvarig sem jutott el. A román támadás után persze megváltozott a helyzet, De csak Erdélyben. A Shwoy naplóban olvasható, hogy mikora románok már a Partiumban jártak, a Szegedi Helyörség legénysége megtagadta, hogy kimenjen az aradi frontra,mert előző nap a románok lőttek rájuk.