Téma: Örök-élet-eszmény
|
|
john batky |
Válasz | 2010. szeptember 09. 14:23 | Sorszám: 285 |
Henoch-ot nagyon szerette az Úr, így meg is tudta írni apokalipszisét.
|
|
|
vanna7 |
Válasz | 2010. szeptember 09. 12:59 | Sorszám: 284 |
Pablo Neruda Egy himnusz az élethez lassan meghal az, aki soha nem megy útra, aki nem olvas, aki nem hallgat zenét, aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát lassan meghal az, aki elvesztette önszeretetét, aki nem fogadja más segítségét lassan szokásainak rabja lett, aki mindig ugyanazt az utat járja, aki soha nem változtat támaszpontot, aki nem meri öltözete színét cserélni vagy soha sem beszél ismeretlenekkel lassan meghal az, aki elkerüli a szenvedélyt és az izgalom örvénylését, amely a szeme fényét gyújtja és gyógyítja a szív sebeit lassan meghal az, aki nem tudja célpontját változtatni mikor boldogtalan a munkában vagy szerelmében, aki nem mer veszélyt vállalni az álmai megvalósítására, élj most! légy merész ma! cselekedj mindjárt! Ne hagyd magad lassan meghalni! Ne vond magadtól meg a boldogságot! (Somlyó György fordítása)
|
|
john batky |
Válasz | 2010. szeptember 09. 10:23 | Sorszám: 283 |
Voilá. Hsz. 281, 282.
|
|
|
SenKyse |
Válasz | 2010. szeptember 09. 07:03 | Sorszám: 282 |
" Szet utódai visszanyúlnak Adam Kadmon világába. Ők az emberiség tanítói és felébresztői. Próféták, törvényhozók, főpapok, pátriárkák. Az őskor legismertebb Szet utóda Hénok, az apokaliptikus látnok. Szet nemzedéke a Fény ösvényén a vezető; „ezen az úton nem a tanítás maga a fontos, hanem a tanítás által felébresztett kiszámíthatatlan belső átalakulás”. Szet rendelkezik egyedül azzal a tudással, amely „megszámlálhatatlan tetten, jelen, képen, jelképen át az Egységbe visszavezet, s amely érezni tudja, hogy az ember mit veszt, ha az Egységen kívül él” - " http://www.hamvasbela.org/szavak/logos.html
|
|
|
SenKyse |
Válasz | 2010. szeptember 09. 06:59 | Sorszám: 281 |
en iunhum olelothya – hát mi Séth utódai vogymuk * 1Móz 4,25-26 Ádám pedig ismét ismeré az ő feleségét, és az szűle néki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott úgymond, énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain. Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét. ---------------------- KrónikaI.könyve1.rész 1. Ádám, Séth, Énós. 2. Kénán, Mahalálél, Járed. 3. Énókh, Methuséláh, Lámekh. 4. Noé, Sém, Khám és Jáfet. ----------------------- Lukács 3,23-38 23. Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié, …- … 31. … ez Dávidé, 32. Ez Jesséé, … - … - … 36 … ez Noéé, ez Lámekhé, 37. Ez Mathuséláé, ez Énókhé, ez Járedé, ez Mahalaléelé, ez Kajnáné, 38. Ez Énósé, ez Sethé, ez Ádámé, ez pedig az Istené. *
|
|
|
Békáscity |
Válasz | 2010. szeptember 06. 18:44 | Sorszám: 280 |
A Biblia említi? - tényleg hány gyerekük volt ?
|
|
|
alexander |
Válasz | 2010. szeptember 06. 18:34 | Sorszám: 279 |
Ő volt a szerelem tiltott gyümölcse?
|
|
|
vanna7 |
Válasz | 2010. szeptember 06. 13:22 | Sorszám: 278 |
.. de jó ezeket olvasni....két igazi jófej összejön és eszmét futtat... "csak nézd az embert, hogy meglásd az Istent"
|
|
john batky |
Válasz | 2010. szeptember 01. 09:38 | Sorszám: 277 |
Talán Seth, Ádámék harmadik fia kimaradt.
|
|
|
alexander |
Válasz | 2010. augusztus 31. 17:51 | Sorszám: 276 |
SIMONE WEIL „A kereszténység hódítóvá, pusztítóvá lett, mert nem vállalta igazán Isten evilágtól való távollétét, nem-cselekvésének tényét – legalább annyira ragaszkodott Jehovához, mint Krisztushoz, a Gondviselést egészen ószövetségi módon fogta fel. A születő kereszténység magán hordozta a római szennyet, (… sohasem sikerült igazán jóvátenni azt a rosszat, amelyet Róma a világra rakott. Másrészt, Izrael átka nehezedik a kereszténységre. Az ószövetség elbeszéléseinek szereplői közül egyedül, Ábel, Hénok, Noé, Melkiszedek, Jób és Dániel tiszta ember. Nem csoda, hogy egy nép, amely szökött rabszolgákból állt, akik meghódítottak egy paradicsomi tájat, amelynek korábbi művelőivel nem dolgoztak együtt, inkább tömeges vérengzés közepette kiirtották őket, nem csoda, hogy egy ilyen nép nem sok jót tudott adni a világnak. Ezzel a néppel kapcsolatban nevelő Istenről beszélni kegyetlen tréfa. Egyáltalán nem meglepő, hogy oly sok rossz van a keresztény civilizációban, amelynek alapjaiban, legősibb ihletésében, ennek a rettentő hazugságnak vétke terhel. A sok kegyetlenkedés, az inkvizíció, az eretnekek és a hitetlenek kivégzése, mind Izrael öröksége. Vajon nem az volt-e a nagy vétek, hogy Jákob harcolt az angyallal? Az Örökkévaló tettei szerint szolgáltat igazságot Jákobnak. Anyja méhétől testvére helyébe tolakodott, férfi korában egy Istenen szerzett győzelmet. Egy Angyal ellen küzdött és győztesnek bizonyult, ’Az sírt és kegyelmet kért tőle’. Ugye nagy baj, ha Isten ellen küzdünk, és nem győz le minket? Egy maroknyi, szétszóratott nép, kiválasztatott a nemzeti civilizációk gyökérvesztéséhez. Mivel részük volt a kereszténység kialakulásában, a kereszténységnek elsorvadt saját múltjába mélyedő gyökere. Az emberiség minden ingalengésben alacsonyabb értékű lesz. Civilizációnk összeomlása után, két dolog következhetik, vagy teljesen tönkremegy, mint az ókori civilizációk, vagy alkalmazkodik egy decentralizált világhoz? Amit tehetünk nem az, hogy megtörjük a globalizációt, (az automatikusan lavinaként működik a katasztrófáig) hanem, hogy előkészítjük a jövendőt. Testvér! Nem születhettél volna jobb korba, mint épp’ a mostaniba, amelyben mindent könnyelműen elveszítettünk.
|
|
|
john batky |
Válasz | 2010. augusztus 30. 21:23 | Sorszám: 275 |
Nocsak. Az is figyelemreméltó, hogy a jobb keze áttöri a burkot.
|
|
|
|
|
alexander |
Válasz | 2010. július 28. 08:42 | Sorszám: 272 |
Akik tanulmányozták a vallásokat, annyit bizonyosan leszürtek, hogy a vallásalapitó atyák ismerték az ember hármas lényegét és az újjászületés mibenlétét. Az ego és a nirvána, a pénz/érdek és az Isten ellentétesek. Legalább ennyit kellene mindenkinek tudnia, mielőtt eldönti magáról, hogy számára mely régió kivánatos. Hamvas Béla romlatlsn embere "Kisisten". Számomra revelációként hatott Mágia Szutrája. A vallások hókusz-pókuszai, amelyek bizonyosan hagyományokat őriznek, mint meditációs gyakorlatok, csak a módszert jelentik/jelenthetnék az Istennel való lelki találkozás érdekében. No, de a "latin mise", amelyet szinte senki sem ért, hogy szolgálhatná ezt a célt?Hamvas "üdv-tana", mindezt érthetővé teszi. Tegnap végre megértettem a zsidó-keresztény elnevezés lényegét a spektrum egyik műsorában. Szóval voltak "pogány keresztények" is. Akik nem zsidók voltak, és lehettek ugyan hívők, de ők mégis pogányok voltak. Íme, a körülmetélés gyökere, amelyről Saulus/Paulus is beszél a zsidókhoz írt levelében...az igazi lelki körülmetélés, az igazi zsidó leki mibenlétéről. Nos őt olvasván ennek a leki zsidó minőségnek az elérése a végcél. Jézussal szöges ellentétben áll ez. Nos, a katolikus egyház magatartásában, gyakorlatában megtalálható ez a kettősség. Az utóbbi időben, mintha Jézus befolyása csökkent volna Saulus-Paulussak szemben. Mintha elfelejtették volna a farizeusok keresztény üldözéseit, gyilkosságait. Azon túl, hogy ez hamisítás, manipuláció, még méltánytalan is a "pogány-keresztényekkel szemben", akik megszenvedték a hitüket, odahagyva a régit. Miért beszéltem erről ilyen hosszan? Mert a meghasonlás húzódik meg a kereszténység fundamentumában. A Talmud és Jézus igéje szöges ellentéte egymásnak. Érdemes megismerni Simone Weil gondolatait a kényes eredetről és Pál kereszténységéről.
|
|
|
SenKyse |
Válasz | 2010. július 28. 06:20 | Sorszám: 271 |
Julius Evola írta ( háborúban, a lövészárokban ) A muszlim tradíció két szent háborút különböztet meg: a próféta kijelentése szerint az egyik a „nagy szent háború” – el-gi˘had al-akbar-, a másik a „kis szent háború” - al-g˘ihad al-akbar-, a másik a „kis szent háború” – al-g˘ihad al-sghar -, a próféta ugyanis, amikor visszatért egy harci vállalkozásból, ezt mondta: „Visszatértünk a kis háborúból a nagy szent háborúba”. A nagy háború benső és spirituális, a másik pedig materiális: az, amelyet külsőleg vívnak meg egy ellenséges nép ellen, kiváltképp azzal a szándékkal, hogy a hitetlen népeket felvegyék abba a birodalomba, amelyben „Isten törvénye” – daar al-islam- uralkodik. Mindazonáltal a „nagy szent háború” olyan kapcsolatban van a „kis szent háborúval”, mint a lélek a testtel, és ahhoz, hogy megértsük a heroikus aszkézist vagy a „tett útját”, fel kell fognunk azt a szituációt, amelyben a két dolog egyesül. A „kis szent háború” azon eszközzé válik, amelynek segítségével megvalósul a „nagy szent háború” és vice versa: a „kis szent háború” – a külső – kvázi rituális akcióvá alakul át, amely kifejezi az első realitását és tanúságot tesz róla. Valójában eredetileg az orthodox iszlám az aszkézis egyetlen formáját ismerte: azt, amely éppen a g˘ihádhoz, a „szent háborúhoz” kötődött. A „nagy szent háború” az ember harca azon ellenségek ellen, amelyeket magában hordoz. Pontosabban: ez az ember magasabb princípiumának harca minden ellen, ami csak egyszerűen emberi benne, saját alacsonyabb természete, a rendezetlen impulzusok és az anyagi világhoz való ragaszkodás ellen. Ezt explicit formában fejti ki az árja harcos tradíció egyik bölcsességi szövege, a Bhagavad-gitá „Midőn realizálod azt, ami az értelmen túl van – miközben megerősíted magadat - legyőzöd a heves győzni akarás formájában megjelenő ellenséget” (III:45) Mint állati sóvárgást és ösztönt, mint az impulzusok szervezetlen sokaságát, mint a fiktív Én szorongó korlátozottságát – mint félelmet, gyengeséget és bizonytalanságot -, le kell győznünk és gyökerénél kell megsemmisítenünk a bennünk ellenálló „ellenséget”, „hitetlent”: ez a feltétele annak, hogy elérjük a benső felszabadulást, az önmagunkkal való egységben bekövetkező újjászületést, a már említett ezoterikus és diadalmas „békét” *
|
|
|
SenKyse |
Válasz | 2010. július 11. 10:52 | Sorszám: 270 |
nézzük a HIT szót hit- hív- hű- hűség az urali-altáji őshazában már szerepel ez a szó- hit és hű (hív) értelmi rokonságban hitves, hitvesi hűség, híven szeret - az értelem és [meghitt] érzés együtt van a jelentéseiknél. * A szentiratokban gyakori szó, a hit - hiszen attól szent egy irat, hogy egy elővételezett transzcendentális bizonyossággal- hittel közelít a transzcendenshez: a héber: kethub a gör.: πίστις a lat.: fides egyaránt ugyanaz a szó jelenti mindkettőt : hit és hűség archaikus nyelveknél- mikor egy szónál a szótárban több jelentés van- azt jelenti : mindezt EGYSZERRE jelenti! Mikor melyikkel fordítják? A fordításnál- πίστις - ha folyamatos igeidő kíséri - akkor hűség jelentésű. Talán a hit időben kiterjesztett dimenziója a hűség? * A Kabbala egy nagyon szép erőteljes mondata, mely a „hit és hűség” egységét mutatja, a következő : „Emeld föl hited pajzsát, és határozott lépésekkel haladj előre, legyen az kedvező szelek irányába, vagy minden szél ellenében”… * ha nem hiszek, ne Istent hibáztassam, ez az én választásom, döntésem, mondja Izaiás próféta: Iz 54,10: “A hegyek meginoghatnak, de Isten hűsége nem!” és Szent Pál: 2Tim 2,13. Ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg”. * a szívhez, a szépséghez, a szeretethez kötődik ez a fogalom: Gal. 5,22-23: A Lélek gyümölcse pedig a szeretet: öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. * Szótár πίστις, -εως : hit, hűség, bizalom πιστός, -ή, -όν : hűséges, igaz, hív * πιστός - a πίστις- ből képzett fn és mn * Szép : γίνου πιστὸς ἄχρι θανάτου, καὶ δώσω σοι τὸν στέφανον τῆς ζωῆς. "Légy hív mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." (Jel 2,10) *
|
|
|
alexander |
Válasz | 2010. július 09. 17:22 | Sorszám: 269 |
aki meghasonlást okoz kisebb testvéreinek, jobb lett volna annak meg sem születnie!
|
|
|
SenKyse |
Válasz | 2010. július 09. 06:53 | Sorszám: 268 |
Weöres Sándor írja - a visszautasító érzelmekről (részlet): […]Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos, pedig nem tapad rája más, mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető – erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tűnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint. Ami hozzád- vonatkozásban tiszta: fogadd magadhoz; ami hozzád-vonatkozásban szennyes: ne érintsd; de a rád-tarozót és érinthetetlent egyformán szeresd. Ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez egyrészt megértő-képességed csonkaságának jele, másrészt annak, hogy ellenszenved tárgya valamilyen formában benned is jelen van. Gyűlölöd a gazdagokat? Tisztítsd ki a gazdagság iránti vágyadat s majd nem gyűlölködsz. Utálod a nőhódítókat? Tisztítsd ki érzéki vágyadat s majd nem utálkozol. Ilyenkor nem az ellenszenv tárgyát kell megbélyegezned, vagy javítani próbálnod, hanem önmagadban megkeresned annak megfelelőjét s azt finomítanod, míg az ellenszenv el nem oszlik benned. Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül, hogy számodra visszataszító volna; s ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod nem tolakodás és nem reménytelen kísérlet.[…] *
|
|
|
SenKyse |
Válasz | 2010. június 28. 05:52 | Sorszám: 267 |
Legeza József írása: Tolsztoj Úr és szolga című novellájában a földbirtokos egy kellemes vendégség után haza kocsikázik a téli délutánon. A fagyos idő miatt jól be van bundába bugyolálva. Lába alatt forró tégla, kezében egy üveg vodka, amiből időnként kortyolgat egyet-egyet. Szinte izzad, verejtékezik, vörös az arca a melegtől, ahogy a hófalak között húzzák a lovak a szánkóját. Egyszer csak észreveszi fent a bakon a kocsist, ki a lovakat hajtja, és szinte már megfagy. Hófehér az arca, dermedt, mozdulatlan minden része. Hirtelen eszébe villan, mi volna, ha a kocsis ülne a ő helyén, ő pedig fent a bakon, a kocsis helyén. Bizonyára ő dideregne ott sápadtan, agyonfagyva, s a kocsis izzadna itt a bundába bebugyolálva. Ez a gondolat nem hagyja nyugton, míg helyet nem cserél a átfázott kocsissal. Így mennek tovább. A kocsis van a bundába bebugyolálva, a kocsis lába alatt van a forró tégla és kezében az üveg vodka, ő pedig fent ül a bakon. Lassan azt veszi észre, hogy kezd kihűlni, sápadozni, fázni, olyannyira, amennyire a kocsis kezd éledni, melegedni. Már majdnem megfagy, de nem szomorú, mert érzi, amennyi hőt veszít, annyit nyer a kocsis, amennyivel színtelenebb lesz, annyival lesz a kocsis arca pirosabb. Ez a szeretet. Amikor „helyet cserélek” a másikkal. Felvállalok olyan nehézségeket, amelyekkel másokat megkönnyítek. Lemondok bizonyos dolgokról, amelyekkel mások gazdagabbak lesznek. Vállalom az útkereszteződésnél a piros lámpát, hogy másoknak zöld legyen. Megállok, hogy mások haladhassanak. [i]Amit szeretnétek, hogy nektek tegyenek, az emberek, azt tegyétek nekik]/i] – kéri Jézus. Az üdvösség történetében ezt a szeretetet felismerjük a megtestesülésben, hogy Jézus „helyet cserél” velünk. Emberré lett, hogy mi az isteni természetben részesüljünk. Szegénnyé lett, hogy mi gazdagok legyünk, leszállt, hogy mi felemelkedjünk, magára vállalta a bűnös ember életét, hogy megmentsen bennünket a bűntől, halandó testben jelent meg, hogy a hallhatatlan élet részesévé tegyen bennünket. Az „atyai ház melegét” elhagyta, hogy a mi hideg otthontalanságunkból felemeljen bennünket oda, ahonnan lejött hozzánk. *
|
|
|
|
SenKyse |
Válasz | 2010. április 06. 06:25 | Sorszám: 265 |
Assisi Szent Ferenc imája Uram, tégy engemet a Te békédnek eszközévé. Add, hogy ahol a gyűlölet tombol, oda én a szeretetet vigyem; ahol a bűn uralkodik, oda én a megbocsátást vigyem; ahol a viszály szertehúz, oda én az egységet vigyem; ahol a kétség tétovázik, oda én a hitet vigyem; ahol a hamisság kígyózik, oda én az igazságot vigyem; ahol a reménytelenség csüggeszt, oda én a bizalmat vigyem; ahol a szomorúság fojtogat, oda én az örömet vigyem; ahol a sötétség rémít, oda én a világosságot vigyem; Nem azért, hogy vigasztalódjam, hanem, hogy vigasztaljak; nem azért, hogy megértsenek, hanem, hogy megértsek nem azért, hogy szeressenek, hanem, hogy szeressek; csak ez a fontos, mert amikor adunk - kapunk, amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk, amikor meghalunk - új életre kelünk. *
|
|
|
|
|
john batky |
Válasz | 2009. július 30. 19:25 | Sorszám: 262 |
"Semmi sem alien tőlem, ami emberi."
|
|
|
|