A POLGÁRI KÖRÖK ÜNNEPSÉGE A BUDAI VÁRBAN

2005. MÁRCIUS 15. (KEDD) 12:00-17:00 ÓRA

A Várban három helyszínen, a Dísz téren, a Hadik András-szobornál és a Szent István-szobornál kínálnak változatos kulturális programokat.

I.

A DÍSZ TÉRI színpadon SCHMITT PÁL ünnepi beszéde hangzik el; a színpad programja a magyar népzene, a Kárpát-medence népművészete és a hagyományőrző csoportok, egyesületek műsorainak változatos elemeit vonultatja fel, többek között folk-rockot, jazz-folkot, valamint színpadi tánc-showt láthatnak az érdeklődők.

II.

A HADIK ANDRÁS-SZOBORNÁL elhelyezett színpad az autentikus népzene és táncház helyszíne.

III.

A SZENT ISTVÁN-SZOBORNÁL főként a családosoknak és a gyermekeknek nyújtanak látványosságokat, vásári produkciókat; ezen a helyszínen kerül sor KERÉNYI IMRE immár hagyományosnak mondható politikai performance-ére is.

A Vár területén a nap folyamán több mint 75 könyvárus és iparművész kínálja portékáit, az ünnepi hangulatról lacikonyhák és kitűnő borászok gondoskodnak.

RÉSZLETES PROGRAM

HADIK ANDRÁS-SZÍNPAD

Táncház, tánctanítás
Műsorvezető: Nagy Ildikó
Tánctanítás: Bartók Táncegyüttes

12.00–13.00 Csík Zenekar
13.00-14.00 Orasje Együttes
14.00-14.30 Ünnepi beszéd a Dísz térről hangban
14.45-16.00 Galga Zenekar
16.00-17.00 Tatros Együttes

SZENT ISTVÁN-SZÍNPAD

12.00-14.00 Gyermekprogramok (vásári mutatványosok, bábtársulat, Fábián Éva gyermekműsora, Barta Tóni társulata)
14.00-14.30 Ünnepi beszéd a Dísz térről hangban
15.00-17.00 Kerényi Imre sokszereplős politikai performance-e

DÍSZ TÉRI SZÍNPAD

Műsorvezető: Esztergályos Cecília

12.00-12.35 Galga Dudások
12.40-13.10 Kecskés Együttes
13.15-13.55 ’48-as életképek és táncjelenetek
14.00-14.30 Schmitt Pál ünnepi beszéde
14.30-15.00 Folklór Együttes
15.25–16.00 Igriczek: ’48-as énekmondák
16.05-17.00 Balkán Fanatics

Külön ünnepel Nagyváradon az RMDSZ, az MPSZ és a püspökség

A jelek szerint a tavalyihoz hasonlóan idén is külön ünnepli március 15-ét az RMDSZ és a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), illetve a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) Nagyváradon.

Ezt Tőkés László királyhágómelléki református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke jelentette be csütörtökön a Körös-parti városban.

„Jómagam mindig arra törekedtem, hogy a NEMZETI EGYETÉRTÉST propagáljam, a kettős állampolgárság és az autonómia ügyében is. Az EMNT és egyházunk mindent megtesz a megegyezés érdekében. A nemzeti ünnep a jelképiség szintjén szól ugyanarról, amiről a kettős állampolgárság és az önrendelkezés. Mi úgy gondoltuk, hogy meg kell teremteni a közös ünneplés kereteit, de úgy tűnik, hogy idén sem tudunk együtt ünnepelni március 15-én” – jelentette ki a püspök.

Tőkés László szerint az egyházkerület és az MPSZ már jó ideje elkezdte a közös ünnepség szervezését azzal a szándékkal, hogy mindegyik fél részt vehessen rajta, ám az RMDSZ egyoldalúan meghirdette a maga ünnepi programját. „Kiábrándultan vettük ezt tudomásul, ám még mindig reménykedünk, hogy nincs késő, és meg tudunk egyezni a közös ünneplés feltételeiről” – fejtette ki. Sárközi Zoltán, az MPSZ nagyváradi szervezetének vezetője szintén úgy vélekedett, hogy az RMDSZ belterjes ünnepséget akar szervezni. Elmondta, az egyházkerület és a szövetség programja továbbra is nyitott.

Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke ugyanakkor cáfolta, hogy szándékosan szervezték volna rá programjaikat az MPSZ és a reformátusok rendezvényeire. „Nem szeretnénk belemenni egy nemtelen nyilatkozatháborúba a nemzeti ünnep kapcsán. Az RMDSZ ünnepi rendezvényén szinte percre pontosan ugyanazokat a programokat tartjuk meg, mint 2004-ben, tehát nem lehet azt mondani, hogy rászerveztük őket az MPSZ rendezvényeire” – fejtette ki a politikus. „Mi továbbra is szívesen látunk mindenkit a március 15-i rendezvényeken, és szeretnénk, ha Nagyvárad magyarsága együtt, méltóságteljesen ünnepelne” – mondta Szabó.

Amennyiben mégsem sikerül közös nevezőre jutniuk a feleknek, a keddi ünnepségeken az RMDSZ, illetve a református egyházzal közösen ünneplő MPSZ mintegy háromnegyed-egyórás különbséggel koszorúzza meg ugyanazon szobrokat a városban.

Miközben az RMDSZ fáklyás-zászlós felvonulást szervez Szacsvay Imre szobrától a Petőfi-szoborig, az MPSZ és a KREK ünnepi istentiszteletet tart az Olaszi református templomban,

-este pedig választaniuk kell a nagyváradiaknak, hogy az RMDSZ által szervezett Varnus Xavér-orgonakoncertet, vagy az MPSZ által meghívott Kormorán együttes előadását szeretnék meghallgatni.

Balogh Levente, Krónika

A romániai kormányváltás első hónapjai nem igazolták azokat a reményeket, amelyeket az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) fűzött a fordulathoz - fejtette ki szombaton Marosvásárhelyen Tőkés László királyhágómelléki református püspök, az EMNT elnöke.

Tőkés László egyaránt bírálta a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget és a magyar kormányt, határozottan ellenezve ugyanakkor az autonómia híveinek utóbbi időben tapasztalható széthúzását is.

Az EMNT szombati marosvásárhelyi ülésén Tőkés emlékeztetett arra, hogy Traian Basescu államelnökké válása, illetve a liberális-demokrata kormány megalakulása után még azt remélte: az új helyzet új kezdetet is jelent majd a romániai magyarság autonómia-törekvései számára. Igaz ugyan, hogy most kedvező az európai konstelláció, az RMDSZ valóban beépítette programjába az autonómia megvalósítását, Románia pedig bizonyítási kényszer alatt áll Európa előtt a kisebbségpolitika terén, a kezdeti remények mégis szertefoszlottak - állapította meg a püspök.

Felpanaszolta például, hogy Basescu nem is válaszolt az EMNT megkeresésére, autonómiaellenes kijelentéseket tett. Kormányszinten szóba sem került az autonómiáról szóló vita lefolytatása, az RMDSZ megelégedett a kormánypozíciókért folytatott küzdelmével. Tőkés azt is az RMDSZ szemére vetette, hogy az autonómia helyett most már csak decentralizációról, közigazgatási reformról beszél, kisebbségi törvény megalkotásával próbálja kiváltani az autonómiát.

A szónok a magyar kormányt is bírálta, amiért az a „státustörvényt" „kedvezménytörvénnyé" változtatta, a kettős állampolgárság helyett Szülőföld alapot ajánlott. Tőkés szerint a magyar kormány pénzügyi támogatási rendszere csupán az RMDSZ számára biztosít monopóliumot a romániai magyarság képviselete terén.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy folytatódik az ortodox egyház előretörése, a román kisebbségpolitika továbbra sem az önálló magyar oktatás irányában halad, az egyházi javak ügye sem rendeződött.

Tőkés ennél is szigorúbban emelte fel szavát az „autonómia-mozgalmon" belül tapasztalható széthúzás ellen. Arra utalt, hogy az EMNT és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) között kiéleződtek az ellentétek.

"Még csak az hiányzik, hogy e mozgalom ’székely’ vagy ’magyar’ alapon váljék megosztottá" - mondta a püspök. Ha ezek az erők nem tudnak összefogni - tette hozzá -, öngyilkosságot követnek el, s akkor ne Brüsszelt, az RMDSZ-t vagy a román nacionalizmust hibáztassák. „Nemzeti konszenzusra van szükség" - szögezte le Tőkés.

Szilágyi Zsolt, az EMNT egyik alelnöke beszédében kifejtette véleményét, miszerint az autonómia megvalósításának most több esélye van, mint két évvel ezelőtt. Három tényező együttállását nevezte meg e cél elérének feltételéül: a magyar nemzeti közösség akaratának kinyilvánítását, a román többséggel és hatalommal való párbeszédet és megegyezést, valamint a kedvező, elfogadó nemzetközi környezetet.

A felszólaló szerint azonban hátráltatja az ügyet az erdélyi magyar politikai elit megosztottsága ebben a kérdésben. Az EMNT szerepe ebben a helyzetben felértékelődik - vélte Szilágyi -, hiszen felülemelkedhet az RMDSZ és a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) politikai versenyén, keretet biztosíthat az autonómia-harcnak.

„A magyarok politikai nézetkülönbségek alapján politikai ellenfelek lehetnek, de ellenségek nem" - hangsúlyozta Szilágyi. Az EMNT ülésén a felszólalók egy része élesen elítélte Eörsi Mátyás szabaddemokrata politikus kolozsvári látogatását. Volt, aki úgy fogalmazott: a képviselő mintegy tesztelni akarta a romániai magyarság „provokálhatósági szintjét".

A küldöttek által elfogadott határozati javaslatok egyikében az EMNT és az SZNT szükségesnek nevezi, hogy meghívást kapjon a MÁÉRT-ra. Javasolta a kettős állampolgárság határon túli kiterjesztéséről szóló kérdés magyarország parlamenti megvitatását is. Az ülésen kézfelemeléssel, egyhangúan újjáválasztották az EMNT elnökévé Tőkés Lászlót.

Kedves Testvérek!

Alleluja!
Most jöttem Moldvából, és Isten kegyelméből csak jó hírem van.

A 2005. március 5-i rekecsenyi találkozó, jól sikerült. Őrömmel láttam, hogy a
Moldvai Csángó Magyar Szövetség hívására nagyon sokan sokan: csángók-,
székelyek-, és magyarországi magyarok jöttek, olyanok, akik mostanig is
alázattal hordták közösségeik keresztjeit. Mindannyian, akik megjelentünk,
felkínáltuk a segítségünket a MCSMSZ -nek, hogy az iskolaépítés szép terve
valóra váljon.

Káldy Gyula budapesti építész kilenc tervező társával összeállított három
csodaszép vázlatot a Rekecsenyben megépülő Béke Királynője tiszteletére szentelt
iskolaközpont számára. A terveket ismertették a mérnökök. A MCSMSZ úgy döntött,
hogy lehetőleg minél több csángó faluba elküldik a terveket, hogy akik akarnak,
április elejéig tudják megfogalmazni hozzászólásukat. A kiválasztott pályamű
csapata április elején, megbízást fog kapni a végleges tervek kidolgozására.
Természetesen az lenne jó, ha nemcsak Moldvában, hanem minél szélesebb körben
megismerhetővé tudnánk tenni a terveket, hogy így egymást segítve, a lehető
legjobb változat szülessen meg.

Nagyon fontosnak tartom, hogy megjegyezzem: nemcsak örvendezni tudtunk együtt,
hanem többen megfogalmazták félelmeiket, gondjaikat is.

a.. Mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik számára túl messze van a rekecsenyi
iskola?
Istennek hála, egy megkezdett folyamatba illeszkedik bele a tervünk. Jelenleg 12
faluban van magyar oktatás valamilyen szinten. Ezeket a helyi kezdeményezéseket
mindannyian nagyon sokra tartjuk, és az lenne jó, ha ez az oktatási program
tovább folyna, és minél több csángó magyarok által lakott faluban beindulna,
erősödne. Azt kell elérni, hogy a tanügyi hatóság engedélyezze ott, ahol erre
igény van, hogy magyar óvodai csoport, iskolai tagozat induljon. Végül is az
lenne természetes, hogy az adófizető román állampolgársággal rendelkező csángó
testvéreink saját falujukban, saját iskoláikban tanulhatnának anyanyelvükön.
Fontosnak látom kihangsúlyozni, hogy a csángó-magyar falvakban I.-IV. jobb
esetben I.-VIII. osztályos iskolák működnek. Líceum, szakiskola azon a vidéken
nincs, így a Béke Királynője tiszteletére szentelt iskolaközpontot leginkább az
alapképzésből kinőtt gyermekek és fiatalok összefogására és tovább oktatására
kell épüljön.

a.. Hogyan, miből fog megépülni ez az iskolaközpont?
Közadakozásból! Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy nemcsak az a fontos, hogy
megépüljön ez az iskola, hanem azt is, hogy nemzetünknek a csángó-magyar
testvéreink iránti szeretetét is ki kell fejezze, láthatóvá kell tegye. Éppen
ezért azt javasoltam, hogy a kész terv költségeit bontsuk le osztályokra,
bentlakási hálókra, műhelyekre, majd szólítsuk fel a Kárpát-medencei magyarság
önkormányzatait, egyházi és civil szervezeteit, hogy egy-egy osztály, háló
költségeit vállalják át. Milyen szép lenne, ha a nagyvilágba szétszóródott
magyarság, a csángó testvéreink megmaradásért vívott harcát egy-egy osztályterem
megépítésével segítené. Így arca lesz minden osztálynak, hálónak, ebédlőnek.
Milyen szép lenne, ha a VI. B. osztályban kinn lenne az Esztergom városának a
címere, a XI. A. osztályban meg Csíkszereda címere lenne ott, vagy ha az egyik
óvodai csoport termében a Duna televízió, másikban a Krónika újság lógója
hirdetné, hogy a szolidaritás, a szeretet december 5. után is él a magyar
nemzetben. Természetes
en,

a.. Ki fogja megépíteni, vezetni ezt az iskolát?
Alapítványunk, a MCSMSZ-el - becsületesen - nemcsak a tervek elkészítéséhez kért
fel több tervezőt, hanem a kivitelezést is szeretné megpályáztatni. Szívből
remélem, hogy olyan magyar (határon belüli és kívüli) építkezéssel foglalkozó
vállalkozók fognak jelentkezni, akik egy-egy rész megépítését nemcsak anyagi
szempontok miatt fogják vállalni. Az új iskola-központ vezetősége és tanári kara
fontos, hogy szakképzett legyen, és hogy elnyerje, élvezze a helybeli emberek és
az ő legitim vezetőségük, a MCSMSZ bizalmát.

Hatalmas feladat előtt állunk, de Isten dicsőségére, és a csángó-magyar
gyermekek, fiatalok javára, alázattal elindulunk, hogy megépítsük a Béke
Királynője, Szűz Mária moldvai szellemi, lelki szentélyét.

Alázattal köszönünk minden segítséget, támogatást:

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.

Március tizenötödike

Ez az idei március tizenötödike valahogy egészen más, mint a korábbi március tizenötödikék voltak. A meteorológusok dermesztő hideget jósolnak az ünnep napjára, s azt állítják, hogy ez a mostani hó is megmarad. Fehér március tizenötödike? No hát ilyenben sem volt részünk mostanában, pedig mi aztán igazán sok mindent megértünk. Magától Petőfi Sándortól tudjuk, hogy 1848. március tizenötödikén is barátságtalan idő volt, havas eső csapkodott, csikorgó hidegről azonban nem számol be a költő, s hó sem lepte a múzeum környékét.

,,Behavazott bennünket az idő'', jut eszembe valahonnan. S azonnal kapcsolódik hozzá egy másik nagy költőnknek, a szabadkai Kosztolányi Dezsőnek három belénk vésődött gyönyörű-keserű sora, amelyeket inkább karácsony tájékán szoktunk idézni: ,,A mi kedélyünk rég kihamvadt,/ fagyos, hideg az ünnepünk,/ lelkünkre hull a téli harmat.''

Igen: fagyos, hideg az ünnepünk. Lám, már a legszebb is, a leginkább szívet melengetőbb is: március tizenötödike.

Nem mi akartuk így - így hozta az idő. Az, amely oly rútul behavazott bennünket. Még 1920. június 4-én, aztán 1944 véres őszén, s most legutóbb 2004. december 5-én.

2004. december 5-e után egy jó ideig mások lesznek az ünnepeink, mint annakelőtte voltak. Fagyosabbak, hidegebbek. Még tán első királyunk ünnepe is ott a forró nyárban.

Augusztus 20-án megkérdezzük majd Szent Istvántól: ,,Hogyan engedhetted?!'' S szemrehányást teszünk neki: ,,Látod, milyen balsorsra jutott maradékod?!''

Más lesz az idei március tizenötödike, mások lesznek a soron következők is. Fagyosabb lesz a légkör a magyarittabéi és a bácskossuthfalvi Kossuth-szobor körül, még ha nem borul is már hótakaró a tájra. Nem mi akartuk így - így hozta az idő. Több évnek kell eltelnie ahhoz, hogy megkezdődjön az olvadás.

Az olvadás gondolata visszakalauzol megint a forráshoz: 1848 kora tavaszához, Petőfi Sándornak A tél halála című szép verséhez. Hasonló hangulatban lehetett a költő, mint amilyenben mi délvidéki magyarok vagyunk most 2005 kora tavaszán, március idusának közelében. Ám ő egykettőre lerázta magáról az idő és a történelem által rázúdított rosszkedvet - akár valami rabláncot -, s máris reménykedi, buzdítani kezdett. Tőle kell, a márciusi ifjaktól kell nekünk is példát merítenünk!

,,Durva zsarnok, jégszívű tél,/ Készülj... készülj a halálra!'', üzeni lánglelkű költőnk a télnek, s tudjuk jól, akkor már nemcsak a télnek. A vers klasszikus allegória: folyamatos metafora; a zsarnok téllel birkózó, tavaszt váró föld küzdelme egyértelműen közvetíti a tél halálánál általánosabb jelentést.

Petőfi nem volt naiv forradalmár, tartják felőle legjobb értői. Nem csodát remél: harcra készülődik. A készülődés a lehetőségek számbavételét jelenti, felmérését feladatoknak, céloknak, szövetségeseknek - a járható utaknak.

Ezeket a járható utakat kell nekünk is minden erőnkkel keresnünk, még ha azok most hó alatt vannak is. Ám mi tudjuk: hamarosan itt az igazi tavasz, leolvad róluk a hó, a jég.

Van még egy gondolat Petőfi versében, amely 157 esztendő múltán sem veszített semmit érvényességéből. Idejegyezzük a magunk, mindannyiunk okulására:

Addig él csak minden zsarnok,
Míg magok alattvalói
Szabadságot nem akarnak.

Várjuk hát reménykedve az igazi tavaszt, a tél halálát, az olvadást. S ha jól figyelünk, a hó alól, a jég alól egyszer csak előtűnnek a járható utak.

Turulmadár kerül Tusnádfürdőn az emlékműre

Tusnádfürdőn a városközpontban levő hősök emlékművének tetejére az 1848–49-es szabadságharc évfordulós ünnepségének tiszteletére bronzból készült turulmadarat helyeznek el – tájékoztatott Zólya Zoltán polgármester. A turulmadarat Csepelen készítették, magyarországi támogatók adományainak köszönhetően.

A március 15-i tusnádfürdői ünnepségre a Hargita megyei önkormányzat vezetőit, parlamenti képviselőket, szenátorokat, államtitkárokat és magyarországi támogatókat hívtak meg.

A fogalmakat kell először is tisztáznunk az előadás címében. Mit jelent a világnézeti pluralizmus a posztkommunista Magyarországon?

Posztkommunista alatt kell érteni azt, hogy egy kommunistának tételezett, de a kommunizmust csak aszimptotikusan megközelítő, de azt soha el nem érő rendszerben éltünk negyven éven keresztül. Ami utána következett, azt rendszerváltásnak szokták nevezni, de ez egy nagyon vitatható politikai kérdés. Az tény, hogy a vasfüggöny lehullott, és gazdaságilag egy szabad piaccá vált Magyarország is. Nem csak gazdasági, anyagi értelemben, hanem természetesen szellemi értelemben is. S ez az a pont, ahol el kell jutnunk oda, mi az a világnézet?

A világnézet nyilván a világról kialakított képünknek egyfajta szemlélete; és ebben benne van egy szubjektív mozzanat, ami az értékelést illeti, hogy én kiértékelem, hogy a világról kialakított képem - a világról akár kozmoszt értek, akár történelmet értek - (tehát akár térben, akár időben értelmezem ezt a totalitást, nagyságot), a lényeg az, hogy egy értékítéletem van.

Mivel az emberi gondolkodásnak olyan a természete - már a fogalomalkotásnál látjuk ezt -, hogy mindig az egyetemességbe próbálja a maga partikularitását elhelyezni. Nyilvánvaló ez nem pusztán egy individuális értékítélet, ami az én saját életértelmezésemre vonatkozik, hanem ezt próbálom közölni másokkal, próbálok ehhez szerezni egyfajta közönséget, amiben lelepleződik az, hogy én ezt valamiképpen objektív értéknek, objektív igazságnak tartom. Erről meg vagyok győződve, ezért szeretném a többieket is meggyőzni arról, hogy elfogadják objektívnak azt, ami az én szubjektív igazságom. Persze ez az igazság lehet természetesen egy teoretikus igazság, vagy egy praktikus gyakorlati, erkölcsi vonatkozású igazság. A lényeg az, hogy a világnézet azért fontos, mert az életünknek az értelméről van itt szó, mind egyénileg, mind közösségileg, és az élet-értelemnek a kérdése nagyon fontos, mert ez adja meg a reményt, hogy legyen egy hosszú távú célja az életünknek, tehát ne csak a pillanatnak éljünk. Mert ha az embernek nincsen reménye, akkor nincs is értelme annak, hogy éljen.

A pluralizmus fogalma megint tisztázandó itt, mert meg kell különböztetnünk a multiplicitas-t a kvantitatív sokaságot a pluralitas-tól, ami nézetem szerint egy minőségi értelemben vett sokaságot jelent, s itt az utóbbiról van szó.

Politikai értelemben a pluralizmus nyilván többpártrendszert jelent. Világnézeti értelemben a különfajta világnézetek együttélését jelenti. Hazánkban az egyház jelenleg egy pluralista világban él, mind politikai, mind világnézeti értelemben. Kérdés vajon az egyház miképp töltheti be krisztusi küldetését egy ilyen világban? A probléma pedig így hangzik: vajon az egyház nem veszíti-e el önazonosságát egy pluralista társadalomban?

Először nyilván a jelenséget kell leírnunk, sine ira et studio.

A világon jelenleg, elsősorban a mi életterünket, Magyarországot értem. Hazánk államformája köztársaság, politikai rendszere parlamenti demokrácia. Itt tudnunk kell, hogy a demokrácia népuralmat jelent. Platon és Arisztotelesz filozófiája nyomán mondhatjuk ma is érvényes, hogy háromféle államforma lehetséges:

a monarchia, egy ember uralma;
az arisztokrácia, a csoport uralom; és
a demokrácia a népuralom.

Az ezekkel való visszaélés:
a tyrannia, a zsarnokság;
az oligarchia, a kevesek uralma;
és a demagógia, a népuralom helyett az üres szólamok uralma, ami anarchiához is vezethet.

Az anarchia pedig előbb-utóbb diktatúrát von maga után.

Hazánkban tehát több párt működik, de gyakorlatilag két párt - és hangsúlyozom csak fenomenológiailag leírom a dolgot- illetve politikai eszmerendszer vetélkedik. Az úgynevezett keresztény nemzeti vagy konzervatív és a liberális eszmerendszer. A társadalmi pluralizmus jelenleg nem szembetűnő hazánkban. Ez az úgynevezett korábbi osztály nélküli társadalom kialakítására való törekvésből fakad. Jóllehet a törvény előtt minden ember állampolgár ugyanazokkal a jogokkal és kötelességekkel rendelkezik. A szabadság érvényesülése azonban mindjobban felszínre hozza a társadalom méhében szunnyadó különbözőségeket: a képzettség, az érdekek, a gazdasági feltételek, a lehetőségek és társadalmi összeköttetések, illetve érdek-összefonódások különbözőségét. Ez eredményez egy társadalmi pluralizmust, hangsúlyozom fenomenológiai szinten leírva.

A világnézeti pluralizmus az életértelmezés és erkölcsi életgyakorlat sokszínűségét jelenti. Világnézeti pluralizmusról nem tudunk beszélni elszigetelten. Kell beszélnünk arról, hogy mibe van beleágyazva egy világnézeti, s ebből következően egy erkölcsi pluralizmus?

Hazánkban az elmúlt évtizedek módszeres ateista és materialista nevelése ma is hatékony. Tíz év nem olyan nagy idő, hogy elmulassza ezt a negyven éves ateista neveltetést.

A lakosság túlnyomó többsége nem elméletileg elkötelezett istentagadó, hanem gyakorlatilag ateista. Istene nem a keresztények Istene, vagy valamely vallás istene, hanem a pénz, a testi élvezet, a siker és a hatalom. Elkötelezett keresztény ember a lakosság 5-10 százaléka, magát valamilyen valláshoz tartozónak vallók körülbelül a 60-70 százaléka a lakosságnak.

Ez gyakorlatilag abban nyilvánul meg, hogy az életének bizonyos szakaszaiban mereven nem zárkózik el az ilyen típusú ember a vallástól és az egyháztól. Azt mondja, hogy valahová tartozni kell, vagy pedig: a magam módján vagyok vallásos, ami bizonyos alkalmakhoz, mondjuk a karácsonyhoz, vagy a húsvéthoz, vagy egy keresztelőhöz köti a vallásosságot.

Főleg értelmiségi körökben - megint hangsúlyozom leíró szinten mondom ezt el, értékítélet nélkül - divatos vallás helyett humanizmusról beszélni. Ez a világnézet azt vallja, hogy egyház és Isten nélkül is lehet valaki jó ember. Isten helyébe nem az anyag-bálványt teszi, hanem a közvélemény által elfogadott eszményi, emberi magatartás-ideálját.

A világnézeti pluralizmussal szoros összefüggésben van viszont az erkölcsi pluralizmus, hiszen az igazság - ne felejtsük el - az nem pusztán egy szellemi, értelmi szemlélet tárgya, hanem mindig az igazságot meg is akarjuk valósítani, mert csak elméletileg lehet elválasztani az értelmet az akaratnak a működésétől; nem is beszélve az érzelmi, indulati, sőt ma már tudat alatti motivációkról. Tehát az igazság mindig valamilyen célt, valamilyen jót meg akar valósítani. Ezért hit és erkölcs elméletileg elválasztható egymástól, gyakorlatilag viszont nem. A hívő ember számára az erkölcsi cselekvés és alkotótevékenység belső mozgatórugója a hitében megalapozott, Istentől származó erkölcsi törvény, amelyet az egyház hirdet, és amit a keresztény erkölcsi felfogás objektív erkölcsi törvényként tételez. A tömegember erkölcsét a társadalmi és környezeti csoportszokások illetve elvárások szabják meg.

A fejlettebb - úgymond - egyéniségek önmaguknak szabnak erkölcsi mércét. Ez is egy jelenség. Magukat öntörvényűnek, önmegvalósítónak nevezik. Nem törődnek sem a társadalom sem a vallás erkölcsi elvárásaival. A pluralizmus a gazdasági életben is megnyilvánul és mind jobban megnyilvánulóban van. Lesznek szegények és lesznek gazdagok. Az emberek átlag életszínvonala a kapitalizálódással mind jobban polarizálódik. Hazánk jelenleg a szocializmus álgazdasági egyenlőségéből visszacsúszik a klasszikus kapitalizmus gazdag-szegény kétpólusú, csak farkas törvényeket ismerő világába. Jóllehet jogrendünk, a jogállam igyekszik ezen valamilyen módon változtatni, de hát a gyakorlat az bizony mást mutat. Ebből az állapotból csak lassan lehet eljutni odáig, hogy újra kialakuljon egy polgári értelemben vett gazdasági kiegyensúlyozottság állapota.

Következő téma a jelenség leírása után a jelenség értelmezése, értékelése.

A politikai pluralizmus helyes, de óvakodni kell a címkézéstől. A keresztény nemzeti címke például, nem azonos a keresztény nemzeti kurzus elnevezéssel; mellyel akárhányszor vádolják azokat az irányzatokat, amelyek helyes nemzettudatra nevelnek, és a keresztény eszmék társadalmi jelenlétét szorgalmazzák. A liberális irányzat pedig azért veszélyes, mert szavakban ugyan esélyegyenlőséget hirdet, a gyakorlatban azonban jól bevált, marxista, leninista politikai módszerekkel érvényesíti pártérdekeit.

A világnézeti pluralizmus is megengedett, hiszen az emberek különfélék. Ám ugyanakkor szükség van valamiféle alapvető, és mindenki által tiszteletben tartott, eszményi, transzcendens értékrendre, mert ennek hiánya a közös cselekvést és a közjó szolgálatát lehetetlenné teszi. Ugyanez vonatkozik az erkölcsi pluralizmusra is, s itt meg kell állnunk egy pillanatra.

Kérem szépen, érdekes jelenség az Magyarországon, hogy az emberek az elszólásaikban megfogalmazzák azt a kialakult értékrendet, amelyet ma közvéleményként illik elfogadni. Mire gondolok én? Amikor például - egyetlenegy példát szeretnék mondani - : kimondják ezt a szót, hogy emberi méltóság, akkor a legritkább esetben beszélnek ennek a fogalomnak az objektív tartalmáról. Inkább azt szokták mondani, hogy "emberi méltóság szerinti cselekedetet értékelni kell". S itt megint egy elszólás van.

Maga a szubjektív személyes aktus. Ez az érték. Tehát az értelmi fölismerés és az akarati törekvés (, aminek természetesen szabadnak kell lenni, mert olyan világban élünk.) Ha valaki azt mondja, hogy én tudatosan és szabadon cselekedtem, egyénileg, a méltóságomnak megfelelően (legalábbis az én nézetem szerint), akkor ezt az aktust illik maximálisan értékelni, teljesen függetlenül attól, hogy ennek az aktusnak mi volt a tartalma. Például egy erény vagy egy bűn, vagy jogi értelemben egy bűncselekmény, vagy pedig a törvénynek a megtartása.

Figyeljük meg az ilyen elszólásokat is: "nézetem szerint". Ez a rendszerváltás óta szlogen lett a magyar politikai életben. S abban a pillanatban, amikor valaki ezzel kezdi a mondanivalóját, akkor ezt nem csak tiszteletben illik tartani, hanem sugallja azt, hogy ezt objektíve igaznak is fogadják el mások. Vagy azt mondja: "én úgy gondolom", és akkor ezt már igaznak kell tartani. Hát kérem szépen, itt van az egyik óriási probléma. Mi következik ebből az erkölcsre vonatkozóan?

X-szer előfordul a következő: valaki azt mondja, kérem szépen, tegnap ezt cselekedtem, és holnap az ellenkezőjét cselekszem az erkölcsi rendben. Tehát, ha objektíven nézem, erény, bűn, vagy bűn és erény szembenállás. Valaki megkérdezi az illetőt: hát tegnap te még erről másként vélekedtél. Akkor azt mondja: hát az tegnap volt. Ma pedig ma van. Na most megkérdezem tőle konzervatív, primitív kérdésfeltevéssel: nem érzed, hogy a kettő közt ellentmondás van? Azt mondja: nem, mert akkor is őszinte voltam és most is őszinte vagyok. Figyeljük? A tudati aktus, hogy én őszinte voltam. Ez az értékrendje sokkal magasabb helyen van, mint maga az objektív tartalom, tudniillik: erény vagy bűn? Szép vagy csúnya? Az alkotói tevékenység vonalán. Az igaz vagy hamisra már nem merném mondani, mert a természettudomány vagy a pozitivista tudomány oldaláról nézve, ott vannak olyan objektív mutatók, hogy térdre kényszerítik az illetőt, de abban a pillanatban, amikor a világnézeti vagy erkölcsi pluralizmus jelenik meg, akkor a szubjektív aktus, az kerül az értékrendben első helyre, az kapja a prioritást.

Folytatom a társadalmi pluralizmus vonatkozásában. A társadalmi pluralizmus természetes adottság. Az emberek egyenlő jogúak. Emberi méltóságuk szerint is egyenlőek. Ugyanakkor sokban különböznek is egymástól. Ezért biztosítani kell a különböző társadalmi csoportok esélyegyenlőségét, és az állam feladata, hogy a helyes jogrend segítségével, akadályozza meg az esélyegyenlőséggel való visszaélés lehetőségét. A gazdasági pluralizmus abból adódik, hogy az emberek eltérő feltételek között, eltérő hatékonysággal hozzák létre a gazdasági javakat. Itt is az esélyegyenlőséget kell biztosítani a megfelelő társadalmi és állami szerveknek.

Végül az egyház álláspontjáról szeretnék beszélni.

A II. vatikáni egyetemes zsinat tudomásul veszi, hogy az egyház egy pluralista világban tölti be isteni küldetését. Küldetése arra irányul, hogy az embereket az örök üdvösségre vezesse. Ennek szükséges, de nem elegendő feltétele az evilági realitások szem előtt tartása. Az egyház tudja, hogy hívei egy adott korban és itt a földön élnek, de úgy kell használniuk az evilági javakat, hogy el ne veszítsék közben az örökkévalókat. Ami a politikai pluralizmust illeti, az egyház nem kötelezi el magát egyetlen politikai vagy társadalmi rendszerrel kapcsolatban sem. Az az álláspontja, hogy minden politikai rendszer jó lehet, amennyiben nem élnek vissza vele. Amennyiben erkölcsös emberek gyakorolják a hatalmat. Ám ugyanakkor az egyház - ismerve az ember bűnre való hajlamát - azt is tudja, hogy a hatalom és a gazdagság a legnagyobb kísértés lehet. Elítéli tehát a diktatúrát, a maffiák csoporturalmát, és azt a fajta liberalizmust, ami csak az erőszaknak és bűnnek biztosít igazi szabadságot. Legalábbis a gyakorlatban. A világnézeti pluralizmus kérdésében az egyház elvileg elfogadja a vallásszabadságot. Ám arra is rámutat, hogy a vallásoknak nem önmagukban van értékük, hanem annyiban, amennyiben az örök emberi méltóság, vagyis az istenképűség szempontjából, tökéletesebbé teszik az embert. Az egyházak tanításának nem csak szubjektív, hanem objektív értéke is van. Nem csak a hit aktusa a fontos, hanem a hit tartalma is. Az az igazibb és értékesebb vallás, amelynek tanítása jobban megfelel az elméleti, erkölcsi és történelmi igazságnak. Nem kétséges, és ezt még Hégel is belátta, hogy ilyen szempontból a kereszténység feltétlenül prioritást élvez a többi vallással szemben. Az egyház elítéli az ateizmus és materializmus minden formáját.

Itt kell megjegyeznem, hogy a II. vatikáni zsinatnak a Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúciója expressis verbis elítéli az ateizmust, de a II. vatikáni zsinat dokumentumainak a magyar fordításának, legalábbis az első kiadása (most a második fordítása is megjelent), az ezt az elítélő mondatot körülírja úgy, hogy nem jön ki belőle, hogy elítéli. Nota bene.

Na most, veszélyesnek tartja az egyház a mindenben kételkedő agnoszticizmust, vagy pusztán a természettudomány avagy a technika felismeréseihez igazodó világnézetet. Ám megértéssel fordul mindenki felé, aki jó szándékúan keresi élete teljesebb értelmét. Jóllehet még nem találta meg a kereszténységet. Az erkölcs vonatkozásában is az egyházat Isten irgalma és nagylelkűsége jellemzi. Elítéli a bűnt, de szeretettel fordul a bűnbánó bűnös felé.

Korunk erkölcsi pluralizmusát a bűnbánat hiánya jellemzi, és ezt már XII. Pius pápa is egy allokúciójában kifejezetten megmondotta. Ez veszélyes dolog, mert olyan individualista erkölcsi öntörvényűséghez vezet, amely farkas törvényeket enged érvényesülni az emberi kapcsolatokban, és a dzsungelek világának erősebb jogát teszi meg az erkölcs legfőbb normájává.

Hazánkban az erkölcsi romlás az ateista materialista világnézetből fakad. A szabadság után vágyó világ pedig a szabadság gyermekbetegségében a szabadosságban szenved. Az igazi szabadság nem az erkölcsi törvény elvetése, hanem annak önként vállalt teljesítése. Ahol a szabadsággal visszaélnek ott megjelenik a felelősség hiánya, a felelőtlenség mind a házasságban, mind a családban, mind a munkaerkölcsben. Ennek negatív hatásait nap mint nap észleljük. Az egyház mai legsürgetőbb feladatainak egyike, hogy az infantilizáló, és a gyermek-kamasz attitűdöt fixáló felelőtlenség állapotából kivezesse az országot. Meg kell jegyeznem itt, hogy a katolikus erkölcstan, aquinói Szent Tamás tanítása alapján, s ezt a zsinati dokumentumok mindig újból és újból megerősítik, még pápai körlevél is, a Fides et Ratio újból ajánlja aquinói Szent Tamás tanítását, az egyetlen katolikus filozófus, akit kifejezetten meg is említ ez a pápai körlevél; hogy a természetes erkölcsi törvény, mint mindenki által elfogadható objektív közös nevezőt ajánlja a pluralista világnak. S ezért van az egyháznak egy óriási feladata.

Kérem szépem, a Római Klubnak ismerjük a jelentését, az a címe: a növekedés határai. Az első jelentése. Ez egy nagyon szép kifejezés. A teológiai erkölcstannak is megvan a maga negatív normája. A természetes renden belül, és ezt megerősíti a dogmatika teremtéstana - hogy Isten teremtette ezt a világot, s ez a világ az Isten tulajdona - nem lehet túllépni, hiába képes erre az emberi elme a természet totális átalakításával, mert elvileg ez megvalósítható. Csak akkor fölmerül a kérdés, hogy mi az élet értelme, és egyáltalán érdemes-e embernek lenni, egyáltalán érdemes-e ilyen témákról nekünk beszélni? Elméletileg lehetséges, de gyakorlatilag ott a negatív norma és az egyháznak ezt hirdetni kell. Sajnos akármilyen furcsának tűnik, de adjunk ennek egy katolikus értelmezést, Jean-Jacques Rousseaux-val mondom, vissza a természethez. A teremtés természetéhez, amit az Isten alkotott, és az erre alapuló erkölcsi rend az, ami meghozhatja a világnézetileg és erkölcsi értelemben a közös nevezőt, hiszen erre épül az isteni törvény, a kinyilatkoztatott törvény. S ezért nagyon jó a katolikus teológia. Protestáns testvéreinknél már valami baj van, ugyanis nekik van olyan teológiai fölfogásuk, hogy ez a természet a bűn következtében totálisan korrupttá vált. Aquinói Szent Tamás szerint nem vált totálisan korrupttá, csak ahogyan ezt szépen megfogalmaztuk régen: értelmünk elhomályosult, és akaratunk rosszra hajló lett. Nem lett abszolút gonosz, hogy ne tudná fölismerni az igazságot, vagy abszolút korrupt, hogy ne tudna magától semmifajta jót tenni. Csak ez nem elég.

…

A társadalmi pluralizmus vonatkozásában az egyház tanítása azon az állásponton van, hogy jóllehet Isten színe előtt minden ember egyenlő, társadalmilag azonban mégis vannak különbözőségek, mivel végső soron minden ember személyi voltában közölhetetlen, kimondhatatlan. Egyedül tükörképe Isten végtelen létgazdagságának. Vannak tehát társadalmi csoportok, a közös érdekek, a hasonló természet, illetve érdekeltségek alapján. E csoportoknak nem egymás ellen, hanem egymással kell élniük és dolgozniuk. Mégpedig a szolidaritás alapján, amely magába foglalja a szubszidiaritás elvét, ami viszont megengedi az egyéni szabadságot. Ez a keresztény társadalmi tanítás alapelve. Ezért olyan fontos a felebaráti szeretet társadalmi méretekben való gyakorlása. Ezért mondhatjuk nyugodtan, hogy a vallás nem csupán magánügy. Akik ezt hangoztatják, azért teszik, mert félnek, akárcsak korábban a bukott marxista-ateista rendszer képviselői, hogy a keresztény szellemi-erkölcsi értékek társadalmi jelenléte megkérdőjelezi istentelen világnézetük és erkölcsi rendszerük alapjait, amelynek pilléreire akarják építeni azt a szép, új világot, ami a szokásos recept szerint azzal az illúzióval kecsegteti az embereket, hogy itt a földön jön el a mennyország.

Összefoglalva, az egyháznak ma is van mondanivalója az emberiség számára, egy pluralista világban, mert az isteni kinyilatkoztatásból meríti örök igazságait, amit a korok igényének megfelelően hangsúlyoz és hirdet. Szent Pál apostol írja az első thessalonikai levélben:

Testvéreim, mindent vizsgáljatok meg.

A jót tartsátok meg, a rosszat vessétek el.

Ez az egyház mai programja is. Nem fél a világ újabb és újabb kihívásaitól, mivel Isten országa már eljött, és közöttetek van. Anélkül, hogy elveszítené identitását, megmutatja a földi életben vándorló emberiség nagy családjának, azt az utat, amely a végső célhoz vezet. Teszi ezt azzal a küldetéstudattal, amelyet Szent Pá apostol így fogalmaz meg első Timóteus levelében:

Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson.

Bolberitz Pál
egyetemi tanár

Gyurcsányék (nem is olyan) Apró ügynökhálózata
2005-03-09

Volt ügynökként ifjabb Apró Antal alapította más volt titkosszolgálati személyekkel együtt az S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Kft.-t.

Itt volt fb-tag 1994-ig testvére, Gyurcsány mai anyósa: Apró Piroska. Első unokatestvérük, Vajda József - szintén volt ügynök - a cég it-tagja volt, ma fb-tagja. Nagy Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori vezetője kezdetektől részt vett az egyébként izraeli-magyar érdekeltségű cégben - írja a Magyar Nemzet.

Ifjabb Apró Antal - annak a hírhedt Apró Antalnak a fia, aki az 1956-os forradalom leverésénél a szovjet beavatkozásban segédkezett, majd később a Kádár-rezsimben iparügyi miniszterként és a Minisztertanács elnökhelyetteseként tevékenykedett - a rendszerváltás évében távozott a szolgálatoktól, s részben ő alapította más volt titkosszolgálati személyekkel együtt az S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Kft.-t, amely később részvénytársasággá alakult.

Unokatestvére Vajda József, akinek édesanyja Apró Antalnak a testvére. Ő csak az 1998-as kormányváltást követően került ki a Nemzetbiztonsági Hivatal kötelékéből - ahol a második számú vezető volt -, viszont a jelenleg már végelszámolás alatt álló S-Komplexben korábban igazgatósági tagként, mostanáig pedig felügyelőbizottsági tagként dolgozott.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök anyósa, Apró Piroska is felügyelőbizottsági tag volt ebben a cégben 1994-ig.
Az S-Komplex egyébként-vegyes cég, igazgatóságába több izraeli állampolgárkerült be.

Nagy Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori vezetője, aki napjainkban is hallatta hangját az ügynöklisták terén, szintén a kezdetektől részt vett a cégben, s csak 2001-ben lépett ki.

Mint arról több orgánum is beszámolt Szili Katalin házelnök nem engedélyezte a parlamentben, hogy két fideszes képviselő Gyurcsány Ferenc és családi környezete állambiztonsági kapcsolatairól interpelláljon a miniszterelnökhöz. Az ellenzéki politikusok szerint a kormányfő kérésére döntött így Szili.
László Boglár kormányszóvivő ezt tagadta.

Kifejtette: sem Gyurcsány Ferenc, sem a kormányfő egyetlen családtagja nem volt kapcsolatban a pártállami, titkosszolgálatokkal.

A szégyentelenek

A december 5-i népszavazás után kiderült, hogy Magyarországon csak másfél millió magyar szolidarizál a határokon kívül élő magyarsággal. Nekünk el kellett viselnünk a megaláztatást, a „gesztus" elmaradását.

Azóta is sok anyaországi barátom szégyenkezik, akik igennel szavaztak! Az igenmagyarok sok-sok levélben adtak hangot csalódásuknak, elítélve azokat a köröket, akik NEM-propagandát fejtettek ki, és közpénzeken Székelyudvarhelyen uszító szórólapokat nyomtattak stb. Azt írta egyik magyarországi barátom: Tudomásul kell venni, hogy a széttöredezett nemzettest szíve a jelenlegi magyar államhatárokon kívül, jórészt Erdélyben dobog. Úgyhogy, ha legközelebb megérkezem Csíkszeredába, igenis tessék engem lelki menekültként kezelni!

Igen, a tisztességes igenmagyar restellkedve, szégyenkezve és lelki menekültként jött hozzánk az eltelt három hónap alatt, és mi próbáltuk őt megvigasztalni!

Ellenben a nemmagyar, aki ráadásul a nyilvánosság előtt (általunk is a tévében láthatóan) szónokolt, uszított, most megjelenik szégyentelenül, mert Európáról, a tőkebeáramlásról akar nekünk leckét adni. Eörsi Mátyás esete Kolozsváron nagy visszhangot váltott ki a Kárpát-medence médiáiban, és sajnos, vendéglátói közül is sokan úgy tettek, mintha nem itt, hanem a túloldalon élték volna meg az ominózus népszavazást. Jó, hogy még van egy Erdélyi Magyar Ifjak egyesülete, amely hangot tud adni tiltakozásának és fel tudja mutatni a NEM-et. Persze, ez nem elfogadható, ez nem civilizált, ez nem lojális, ez nem toleráns magatartás, sőt: kirekesztő!

Kérdem én, ki rekesztette ki Eörsi Mátyást, ha nem ő önmagát!

És ezt elfelejti, és szégyentelenül idelátogat, mint közéleti és politikai szereplő. Mert tévedés ne essen: mint magánember, hovatartozásától és világnézetétől függetlenül jöhet és mehet, de meg sem várva azt, hogy leteljen a nálunk még érvényes gyászolási idő, érkezik, mintha mi sem történt volna!

Nem tudta felfogni, hogy december ötödike olyan nyomokat hagyott a lelkekben, ami után a jelenléte itt és most nem lehet kívánatos. Hülyének néznek ezek? Akiket meg lehet etetni minden időben; akik alázattal mindig fejet hajtanak?! Hát nem, uraim, megviselt december ötödike, de azért mindnyájunkat nem kell beutalni a „kettős viccesekhez"...

Lapunk február 25-i számában az első oldalon megjelent az MSZP-alelnök Csíkszeredában című tudósítás. Fényképpel. Mekkora öröm, uraim, hogy Újhelyi István Csíkszereda polgármestere és alpolgármestere között ülve „felmutatta itt magát!" A polgármester elmondta: „Javarészt Újhelyi Istvánnak köszönhető, hogy sikerült előteremteni az augusztus 5-én Csíkszeredában tartandó ingyenes Illés-koncert költségeinek egy részét.

Nos, terepútjaim során így szól a székely: Miféle emberek azok, akik leülnek koncertezni azzal, aki három hónappal ezelőtt „nemes" volt, ellenünk agitált?! Az össznemzet ellen agitált, amiért én minden népszámláláskor letagadtam, hogy székely vagyok!!! Ráduly Róbert még a múlt év végén igen-körúton vett részt. S most kivel bratyizik?

Vannak emberek, akik pofátlanok, szégyentelenek. Lerázzák magukról a mocskot, mint kutya a vizet...

Ferencz Imre, Hargita Népe

Visszakapta az egyház a kollégium épületét

Nem kell fizetnie a hivatalnak a református gimnáziumért

A Református Egyházkerületnek ítélte vissza nemrég a restitúciós kormánybizottság a székelyudvarhelyi református kollégium épületét, beleértve a tanítóképző épületszárnyát is. Az egyház azonban nemes gesztust tett a város felé: a püspökség igazgatósági döntése szerint a Székelyudvarhelyi Polgármestei Hivatal csupán a tanítóképző épületét kell finanszírozza a helyi költségvetésből.

A református kollégiumot 1670-ben alapította gróf Bethlen János, az akkor emelt faépület helyére 1772-ben készült el az iskola első kőépülete – ezt a 19. század végén, 1886-ban módosították, ekkor alakult ki a kollégium mai képe. A tanítóképző épületét 1911 és 1913 között emelték.

A törvény szerint nem lehet megváltoztatni a benne működő intézmények létezését, ezek legtöbb öt évig benne kell működjenek – tájékoztatott Tőkés Zsolt, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium igazgatója. A törvényrendelet szerint ezeknek az állami intézményeknek a fenntartását a polgármesteri hivatalok kell finanszírozzák: négyzetméterenként 5000 lejt a belső épületrészekre, a földért pedig 1500 lejt bérként (ezek a határok). A kollégium esetében így elméletileg 700 milliót kellene fizetnie a hivatalnak az egyházhoz, de utóbbi olyan nagyvonalú ajánlatot tett, hogy csak a tanítóképzőért kell fizessen a hivatal.

Az egyezség szerint a régi épület teljes egészében (beleértve a bentlakást is), az új szárny alsó részei (étkezde, konyha), a tornaterem és az udvarok is a református gimnázium adminisztrálásába tartoznak, így ezekért a városnak nem kell fizetnie. A tanítóképzőre 260 milliót kell fizetni, de ha összehasonlítjuk az eredeti árral, akkor elmondható, hogy ezt a városnak adta ajándékba a püspökség igazgatótanácsa – hangsúlyozta Tőkés, majd hozzáfűzte, hogy az iskolát magáénak tekinti az egyház, s ezért tette e nemes gesztust. Ezt az is aláhúzza, hogy az épület első részében lévő helyiségeket (könyvesbolt, tanfelügyelőség) a püspökség magának tartotta meg, de az ezekből bejövő bért szintén az iskola fenntartására fordítják.

A hírek szerint idén megjelenik a felekezeti oktatási törvény, ami szabályozza az ilyen iskolák működését, hiszen egyelőre furcsa helyzetben van az intézmény: bár református gimnázium, mégis állami intézmény. Tőkés reméli, hogy a jövőben az egyház továbbra is oly módon fogja támogatni intézményüket, hogy több javítási munkálatot el tudnak végezni.

A tíz éve létező iskolában jelenleg 225 diák tanul, beleértve az V. osztályosokat is, jövőre pedig első osztályt is szeretnének indítani.

Katona Zoltán

Családi ügynökhálózat

Volt ügynökként ifjabb Apró Antal alapította, más volt titkosszolgálati személyekkel együtt az S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Kft.-t.

Itt volt fb-tag 1994-ig testvére, Gyurcsány mai anyósa: Apró Piroska. Első unokatestvérük, Vajda József - szintén volt ügynök - a cég it-tagja volt, ma fb-tagja. Nagy Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori vezetője kezdetektől részt vett az egyébként izraeli-magyar érdekeltségű cégben - írja a Magyar Nemzet.

A lap információi szerint ifjabb Apró Antal - annak a hírhedt Apró Antalnak a fia, aki az 1956-os forradalom leverésénél a szovjet beavatkozásban segédkezett, majd később a Kádár-rezsimben iparügyi miniszterként és a Minisztertanács elnökhelyetteseként tevékenykedett - a rendszerváltás évében távozott a szolgálatoktól, s részben ő alapította más volt titkosszolgálati személyekkel együtt az S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Kft.-t, amely később részvénytársasággá alakult.

Unokatestvére Vajda József, akinek édesanyja Apró Antalnak a testvére. Ő csak az 1998-as kormányváltást követően került ki a Nemzetbiztonsági Hivatal kötelékéből - ahol a második számú vezető volt -, viszont a jelenleg már végelszámolás alatt álló S-Komplexben korábban igazgatósági tagként, mostanáig pedig felügyelőbizottsági tagként dolgozott.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök anyósa, Apró Piroska is felügyelőbizottsági tag volt ebben a cégben 1994-ig. Az S-Komplex egyébként-vegyes cég, igazgatóságába több izraeli állampolgár került be.
Nagy Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori vezetője, aki napjainkban is hallatta hangját az ügynöklisták terén, szintén a kezdetektől részt vett a cégben, s csak 2001-ben lépett ki - írja a lap.

Mint arról több orgánum is beszámolt, Szili Katalin házelnök tegnap nem engedélyezte a parlamentben, hogy két fideszes képviselő Gyurcsány Ferenc és családi környezete állambiztonsági kapcsolatairól interpelláljon a miniszterelnökhöz.

Az ellenzéki politikusok szerint a kormányfő kérésére döntött így Szili.

László Boglár kormányszóvivő persze ezt tagadta. Kifejtette: sem Gyurcsány Ferenc, sem a kormányfő egyetlen családtagja nem volt kapcsolatban a pártállami titkosszolgálatokkal.

Kutyából nem lesz szalonna

Engem az életben arra tanítottak, hogy higgyek és bízzam az emberekben. Lehet, hogy emiatt választottam a tanítói, majd tanári pályát is.

Hittem, és még ma is hiszek (bár egyre bizonytalanabbul) abban, hogy az embereket meg lehet változtatni, jobbá lehet őket tenni, vagy egyszerűen ők maguk rájönnek, hogy az időben változniuk kell. Nem hiszem azt, hogy az ember eleve vagy rossznak vagy jónak születik. Lehet, hogy ez naivitás (mondják ezt gyakran barátaim és feleségem is), de valahogy jó benne hinni, és legalább megpróbálni hatni rájuk. Igaz, hogy ez a politikusi pályával nem mindig egyeztethető össze.

Ezek a gondolatok jutottak eszembe az elmúlt héten, amikor Tomislav Nikolić, a Szerb Radikális Párt elnökhelyettese egy televíziós műsorban azzal vádolta meg Szabadkát, az önkormányzatot, hogy elnyomja a szerbeket, a szerb nyelvet, hogy tisztviselőink nem hajlandók szerb nyelven beszélni, és szerb nyelvű dokumentumokat kiadni a szerb ügyfeleknek.

Természetesen, hivatalosan reagáltunk az ilyen szemenszedett hazugságra, másnak ugyanis egy ilyen nyilatkozat nem nevezhető. Talán inkább arról beszélhetett volna a ,,tisztelt” elnökhelyettes úr, hogy az ő pártjának hathatós támogatásával igencsak megnyirbálták kisebbségi jogainkat, kizártak bennünket az állami intézményekből, beszűkítették oktatási lehetőségeinket, anyanyelvünk használatát, s elég gyakran fordul elő manapság, hogy egy-egy tolóablaknál bizony a válasz csak ennyi: ne razumem, govorite srpski. Ha valakinek joga van felróni ezt, azok csakis mi lehetünk.

Az igazi kérdés azonban talán az, hogy miért lett ismét aktuális a kisebbségek, pontosabban a magyarok elleni támadás. Talán azért, mert a nemrégen itt járt Európai Parlament tényfeltáró bizottsága elismerte, hogy a kisebbségi jogok terén még van mit tenni ebben az országban? Azért mert Európához akarunk tartozni? Nem volt elég jó lecke az elmúlt tizenöt év? Hát valóban nem tudunk tanulni a múltból? Vagy azt hiszik egyesek, hogy van esélye a visszarendezésnek?

Úgy látszik, hogy túlságosan hittem az emberekben. Kutyából mégsem lesz szalonna.

(Kucsera Géza)

*

Kanizsamonostor táblája nemcsak átnevezve, de a földbe tiporva

Kikanyarodva a faluból szomorúan látom, hogy árván ágálnak a jelzőtáblát tartani hivatott vasoszlopok. A Magyar Nemzeti Tanács és a Tartományi Képviselőház döntését semmibe véve még ma sem került a régi helyére az új felirat. A régit, amely a képen látható, már rég elnyelte az enyészet, vagy ki tudja, hol és minek szolgál.

Sok fura dolog történik manapság Kanizsamonostoron.

Nem is igen sajnálom a Nemecsek Ernő sorsát osztó szégyenteljes feliratot. Amit én fájlalok, az ennél sokkal több: -hogy a történelem visszafordíthatatlan kárvallottja ez a jobb sorsra érdemes falucska, amely nem is olyan régen még azzal dicsekedhetett, hogy a környék legidősebb települése.
(Maros Antal)

Csángóföld Moldvában
2005-03-06

A moldvai Prut és Szeret folyók vidékén élő csángókról először Bandinus Márk katolikus püspök közölt részletes leírást a XVII. században.

Mivel ortodox vallású környezetük ellenére megmaradtak katolikusoknak, hosszú időn keresztül a katolikus egyház őrködött megmaradásuk felett.

Később Zöld Péter (1727-1795) tett közzé egy részletes jelentést a moldvai csángók között végzett missziós tevékenységéről.

Ő maga, sok sorstársához hasonlóan, a madéfalvi veszedelmet követően vándorolt ki Csángóföldre. Mivel később kegyelmet kapott, hazatért, és húsz éven keresztül Csíkdelne plébánosaként tevékenykedett, de ez idő alatt is sokat tett azért, hogy felhívja a közvélemény figyelmét a csángókra.

Később P. Gegő Elek és Jerney János (1800-1855) végzett tudományos kutatásokat a csángók között.

Feltételezések szerint Moldva területére az első magyar kivándorlás még II. András (1205-1235) király uralkodása idején történt. A második kivándorlási hullám a XV. században, a huszita mozgalom híveinek üldöztetése miatt, a harmadik pedig a madéfalvi veszedelem után, 1764-ben következett be.

A csángók több száz éve Erdélytől viszonylag elszigetelten élnek. Igazi néprajzi kuriózum, hogy emiatt nyelvük jelentősen eltér a ma beszélt magyar nyelvtől, annak egy archaikus, szinte középkori változatát beszélik.

Akik szeretnének személyesen is megismerkedni moldvai tesvéreinkkel és a moldvai csángók életével, népszokásaival és nem utolsó sorban nyelvével, kérjük keressék Lészpeden Márton Attila tanítót.

Gyulay Endre megyéspüspök bocsánatkérése

2005. március 8. 15:18
MNO

Nem vettem komolyan azt a listát, amelyet névtelen tettes felelősségvállalás nélkül jelentetett meg úgy, hogy senki sem tudja eredetét. (Az Antall Józsefnél levő listát egyik barátom többször is látta. Több mindent meg is beszéltek belőle, de például az én nevem szerinte nem szerepelt köztük.) Eredetileg akkor gondoltam jelzést adni, amikor majd - ha lesz ilyen - a tisztázott, hivatalos lista, az igazi és a manipulált részek megjelennek. Végül is a MTV adásában az SZDSZ nevében elhangzott két megszólalás hallatára döntöttem el, hogy eltérek eredeti tervemtől, és megfogadom a lelkész úr tanácsát, amiben a lelkünkre kötötte, hogy valljunk be mindent, és kérjünk bocsánatot. Megpróbálok szót fogadni, és felszólításának eleget tenni.

Bocsánatot kérek azoktól, akik ki akartak utasítani újmisés koromban beosztott helyemről, mert csak három hónapra kaptam meg a letelepedési engedélyt, ami épp vasárnap járt le, de megengedték, hogy a hétfői posta érkezésig maradhassak. Hétfőn összecsomagolva vártam, hogy kivezetnek, de reggel 9-kor megjött a végleges letelepedési engedélyem. Milyen kellemetlenséget okozhattam nekik.

Bocsánatot kérek a röszkei tanácselnöktől, aki kénytelen volt rendelettel előírni, hogy a plébánia udvarán levő hintát le kell bontani, mert oda gyerekek járnak be. Így kénytelen voltam annak a húsz-egynéhány gyereknek másik helyet találni, hogy játszhassanak. Bocsánatot kell kérnem az ÁEH emberétől, akinek szavára nem vállaltam egy nagyobb plébánia vezetését, mondván, hogy a helyezés a püspök dolga, pedig csak a békemozgalom aktív tagjává kellett volna lennem.

Bocsánatot kell kérnem a békéscsabai rendőröktől, akik kénytelenek voltak beidézni bűnügyben, mert a zsinati dokumentumokat gépeltem, és papoknak tovább adtam. Mivel összeszedtem, és kívánságuk szerint leadtam hozzájuk, így a megígért börtönt nem kellett hosszabban meglátogatnom. Bocsánatot kell kérnem utólag a mezőhegyesi tanácselnöktől, mert kénytelen volt behívni irodájába, köszönésemet sem fogadva, és letolni, mert engedéllyel hitoktatni akartam.

Bocsánatot kell kérnem attól az egyéntől, aki sűrűn gépelt négyoldalas beadványában közölte megbízóival ötünk beszélgetését. Mennyi fáradságba kerülhetett ennek titkos lehallgatásának a megszervezése, leírása és beadása. Szegény, nem is tudta pontosan teljesíteni, mert beadványában szerepel, hogy: "itt halkan beszéltek, és itt tudom folytatni".

Az ottani, akkori cukorgyár igazgatójától is bocsánatot kérek, hiszen mikor megkérdezte, hogy a gyárból hány hittanosom van, csak négyről számolhattam be, intett a kezével, akkor nem csinálok semmit, ugyanis a gyerekek ott dolgozó szüleit meg kellett volna fenyegetnie, hogy: "vagy hittan, vagy munka".

Bocsánatot kell kérnem az egyik majori iskolavezetőtől, aki nem engedett be hitoktatni az iskolaterembe, és az iskola kerítése mellett az árokparton mégis tanítottam.

Bocsánatot kell kérnem akkori püspökömtől, aki a búcsúnkon misézett, utána elhelyezett, mert 25 ministráns volt, és az egyik szabadlábon lévő jezsuita prédikált. Elöljáróm akkor így fogalmazott: "Tudod, fiam, van, amit az ember vasárnap még nem tud, kedden meg aláír."

Bocsánatot kell kérnem a szegedi rendőrparancsnoktól, aki két napon át 8-8 órás írásbeli feladattal látott el a rendőrségen, és "sajnos" nem volt megelégedve beadványommal.

Bocsánatot kell kérnem az egyik balatoni tanácselnöktől, akinek területén nyaranta három-négy lelkigyakorlatot tartottam, így illegális gyülekezést hajtottam végre, s neki nem jelentettem be. Bocsánatot kell kérnem azoktól, akiknek meg kellett lesniük, hogy mikor vagyok távol lakásomtól, hogy akkor végezzék el az előírt házkutatást nálam. Mennyi fáradságukba került így készenlétben állni, és kivárni az alkalmas időt. Pedig ha otthonlétem idején jöttek volna, még egy kávét is adhattam volna nekik.

Bocsánatot kell kérnem a kőszegi határőröktől, akik csomagomban találtak egy Mindszentyről szóló könyvet. Büntetésül, nagy jegyzőkönyvezés közepette, kaptam eltiltást a következő kilépésektől. De bocsánatot kell kérnem az akkori külügyminisztertől is, akitől kértem, hogy járjon közbe értem, mert nehezen tudom megmagyarázni annak a francia pap barátomnak, akivel együtt szerepeltünk szülővárosunkban az akkori KALOT-előadáson, hogy egy könyv miatt nem mehetek ki három év után sem. Válasza az volt: vétkem akkora, hogy segíteni nem tud.

Sajnálom, hogy gondot jelentettem a Lendvai utca egyik helyettes államtitkárának, aki körülbelül fél óráig próbálta vétkeimet fejemre olvasni, sőt még anyagi gondot is okozhattam, mert kifizették útiköltségemet is.

Bocsánatot kérek attól a biztonságis tiszttől, aki püspökké kinevezésem előtt többször is meglátogatott, hosszú utat megtéve, hogy beszámolni tudjon "nézeteimről". Bár mindenben azt mondtam, amit gondoltam, és ezt nem szépítettem, mégis olyan véleményt adhatott rólam, hogy az ÁEH is belenyugodott, hogy Róma kinevezzen.

Kinevezésem előtti utolsó találkozásunkkor főnöke kérését továbbította, hogy a szokásos nyilatkozatot tegyem meg, és írjam alá (t.i.), hogy ha az állam elleni összeesküvésről tudomást szerzek, jelentem. (Ez egyébként akkor törvény volt.)

Sajnálom, és bocsánatot kérek tőle, mert kénytelen volt még párszor felkeresni, mert főnökei letolását át kellett adnia. De itt egyben bocsánatot kell kérnem Miklós Imrétől is, akinek szentelésem napján nyilvánosan mondtam, hogy a Lékai-féle kis lépéseket meg kell gyorsítani. Szegény, Egerben, a Seregély érsek szentelése utáni fogadáson ez ügyben nyilvánosan maga is kioktatott. A másik "letolás" pedig 1988-ban, szentelésem évfordulóján megjelent cikkem, a "Szent Sebestyén" cikk megírása miatt volt, amelyben kifejtettem, ha azt akarják, hogy itt éljünk és dolgozzunk, mi minden intézkedés kell, hogy a vallásszabadság megoldott legyen. Szerzetesházak visszaadása, szabad hitoktatás, iskoláink visszaadása stb.

Nem tudok viszont bocsánatot kérni azoktól, akikről a közvélemény szerint mint III/III-asnak megfigyelnem és beszámolnom kellett volna. Ilyen személy vagy személyek ugyanis nem voltak, így ártani sem tudtam neki vagy nekik. Ilyen kérés felém nem hangzott el, ilyen kívánságot velem nem közölt senki sem. Ilyen jelentést, ilyen írást soha sem adtam be. Ha volna, tiszta szívvel kijelentem, az hamisítvány.

Remélem, a lista nyilvánosságra hozója és annak értelmi szerzője a törvényeket semmibe vevő magatartása miatt, a személyiségi jogok lábbal tiprása miatt a kellő büntetést megkapja, bármilyen tisztségben legyen is.

Így tudtam a lelkész úr kívánságára feltárulkozásomat és bocsánatkérésemet teljesíteni.

HÉT NAP, SZABADKA 2005.03.02.

A VMSZ a Trianon-filmről

A Vajdasági Magyar Szövetség elnöksége és Tanácsa 2004. február 21-én elemezte Koltay Gábor: Velünk élő Trianon című dokumentumfilmjének rövidített, moziváltozatát. Szakértőkkel történő egyeztetés után a VMSZ két grémiuma megállapította, hogy a film kisebb szakmai hiányosságokat leszámítva objektíven mutatja be a magyar történelem egyik legválságosabb időszakát, illetve az azzal összefüggő eseményeket.

A VMSZ azon az állásponton van, hogy nyolcvanöt évi agyonhallgatás és eltiltás után eljött az ideje a történelmi múlt objektív értelmezésének, illetve a környező államok közötti párbeszédnek e kényes témával kapcsolatban.

Tekintettel arra, hogy Szerbia és a szerb nemzet napjainkban hasonló történelmi kihívás előtt áll, mint nyolc évtizeddel előbb a magyarság, szükségesnek véljük a két nép történészei közötti objektív és toleráns párbeszéd megkezdését, hiszen az európai alapelvek szerint csakis egymás megértése, elfogadása biztosíthat alternatívát az európai kontinensen.

Éppen ezért a VMSZ támogatja a film széles körű bemutatását, illetve kész segítséget nyújtani a film vetítéséhez. Egyben annak a véleményének is hangot ad, hogy a megfelelő szerb fordítás után a dokumentumfilmet az Újvidéki Televízió is sugározza, amit magyar és szerb történészek közötti párbeszéd követne.

Úgy véljük, ez jelentős és fontos lépés lenne a múlt eseményeinek közös értékelésében.

A Vajdasági Magyar Szövetség elutasítja a szerb médiában megjelent híreszteléseket, miszerint a filmet Magyarországon betiltották volna. Figyelembe véve, hogy Koltay filmjének bemutatójára az Uránia Nemzeti Filmszínházban került sor, illetve, hogy a filmet teljes egészében több mint két hónapon át a Hír Televízió is sugározta, elvárjuk a szerb médiumoktól, hogy a filmmel kapcsolatos dezinformációkat javítsák ki.

Felhívjuk a közvélemény figyelmét arra is, hogy habár a filmmel kapcsolatban a Román Köztársaságban valóban voltak ellenérzések, azt az állam egész területén fogható kereskedelmi televízió román felirattal levetítette, illetve a film megtekintése után a román kultuszminiszter is objektívnek ítélte meg.

Úgy véljük, egymás múltjának megértése és a párbeszéd megkezdése e kényes témáról hozzájárul az európai gondolkodásmód erősítéséhez, hiszen mindannyiunk közös jövője és egyetlen alternatívája az európai integráció, a népek Európája.

A VMSZ Elnöksége és Tanácsa

Gazdák a gazdátlan Budapesten

BUDAPEST

Római katolikus szentmisére és ökumenikus imára került sor vasárnap délben a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) szervezésében a budapesti Felvonulási téren a traktorokkal demonstráló gazdák, illetve az oda látogató budapestiek számára a járművek mellett a demonstráció idejére felállított nagy sátorban.

A szentmisét Osztie Zoltán plébános, a KÉSZ elnöke celebrálta, az azt követő ökumenikus imákat Bereczky Zoltán református, illetve Horváth-Hegyi Olivér evangélikus lelkész mondták el.

Osztie Zoltán Isten áldását kérte a magyar földért, a nemzetért küzdő gazdáknak, megemlítve személyes élményeit, amelyek alapján "tudja, hogy mit jelent a gazdáknak az anyaföld".

A lelkészek a szeretet és az igazság erejére vonatkozó téziseket idéztek a Bibliából.

Osztie Zoltán elmondta, hogy, ha nem világosodik meg a tárgyaló delegáció másik fele, akkor jövő hét vasárnap ugyanilyen misére és imára kerül sor a helyszínen.

Bagi Béla, a demonstrációs bizottság elnöke röviden ismertette, hogy bírósághoz fordulnak, miután a rendőrség - ugymond szakmai okokra hivatkozva - elutasította demonstrációs kérelmüket az Országház XVII-es kapuja elé.

A bíróság 48 órán belül köteles dönteni, addig a Kossuth téri demonstrálók a Felvonulási térre mennek át, és pozitív döntés esetén visszatérnek az Országház elé.

Bagi Béla arról is beszámolt, hogy újabb "konvojok" készülődnek Budapestre, várhatóan jövő hét csütörtökön érkeznek, kedden már informálni tudják a rendőrséget az adatokról.

Becsléseik szerint még 500 traktor számára van hely a Felvonulási téren.

A március 16-áig szóló demonstrálási határidőt meghosszabbították március 20-áig.

2005. március 6.
Ökumenikus istentisztelet a magyar gazdákért Budapesten.

2005. március 6.
Ökumenikus istentisztelet a magyar gazdákért Budapesten.