A szolgaközösség mit jelent a te fogalmaid szerint?

Én úgy tudom, hogy a cionizmus a nemzetté válás eszméje. 1945-re a zsidóság minden kritériumnak megfelelt, ami a nemzet fogalmába tartozhat.

A belgrádi B92 szerb csatorna híre alapján sem zárható ki, hogy a horgosi magyar családot magyarsága miatt mészárolták le. Hogy a Szalmáék jómódúak voltak, abból csak a szerb rendőrség, az önfeladók, gyávák és kollaboránsok vonhatják le automatikusan a következtetést, hogy szó sem lehet etnikai motívumról. A szerb médiumnak, ellentétben másokkal, eszébe sem jut alapból tagadni olyasmit, amiről még nem tudhat biztosat.

Talán tehetős embereket kizárólag pénzért ölhetnek meg?

Csapdák és remények
A magyar zsidó történetírás objektív és szubjektív feltételei
http://www.szombat.org/index.php?module=articles&func=display&aid=51

Néhány gondolat a cikkből, kedvcsinálónak:

A magyar zsidó tudományosság számára rendkívül fontosak az alapkutatások. Ám itt is némi ellenszélben kell hajóznunk, hiszen a Magyarországra beszűrődött s főleg angolszász orientációjú modern történettudomány keretet/kereteket akar ráerőltetni a történészekre, azaz különféle ideológiai áramlatokhoz, elméletekhez akarja igazítani a sokarcú tényanyagot. Veszélyesnek tartom ezt a folyamatot, mert újabb ideológiai elvárásoktól teszi függővé a történetírói munkát és teljesítményt és kiskorúnak minősíti a polgárt.
...
Aztán még az is meglehetősen problematikus, hogy a zsidó tárgyú diszciplinák közül az egyik mérhetetlenül eluralkodott a többi felett. A holokauszt történetének kutatásáról van szó . A Soá kutatására múzeum jött létre Budapesten, a munkát komoly amerikai és izraeli pénzforrások is segítik. Ami a zsidó tudományosság olyan területei, mint amilyen például az ortodoxia története, a különféle hitközségek históriája vagy amilyen mondjuk a zsidó politikai irányzatok története, teljesen háttérbe szorultak és a kutatás finanszírozása is problematikusabb.

A magyar nemzeti történetírás kizárólag a magyar nemzeti szempontot követi, így – még a tudományban is – nem az integrációt, hanem a totális és feltétel nélküli asszimilációt követeli meg: a zsidóság itt kizárólag a magyar társadalom függeléke, önálló teljesítményei nincsenek, appendix egy jól megírt/kutatott fősodorhoz. A liberális kutatók viszont a felvilágosodás jegyében negligálják a „couleur locale“-t felmutató tradícionális történetírást, főleg a zsidót. Helyzetüket megkönnyíti az, hogy a judaizmus – már a felvilágosodás kora óta – a par excellence maradi vallásnak tartatik, hiszen „premodern“ szempontjaival „tagadja“ a világ testvériesülését, az ész univerzalitását. Csökönyösen megátalkodott a maga különállásában – vélik.

A holokauszt áldozatainak sem a zsidósága, sem a magyarsága nem vonható már kétségbe.

A magyar zsidóság történetének sajátossága, hogy ebben a régióban nemcsak asszimilálódott, de zajlott a nemzetté válása is.

Innentöl kezdve bonyolult a képlet.

Definició kérdése, hogy egy politikai döntés miatti emberölés minek tekinthetö.
Vérbosszús közbünténynek?
Népírtásnak?
Ha népírtás, akkor az a vallási hovatartozás vagy nacionalista indokú volt?
A megölt ember magyarnak vallota magát, de zsidónak minösítették a gyilkolás pillanatában?