Azzal a kérdéssel, hogy kik voltaak az első honfoglalóink nem szeretnék foglalkozni: egyrészt mert nehéz kérdés, s nem vagyok felkészülve a megválaszolására, másrészt nagyon nem illik ide.
A kérdésedre válaszoltam (miért más):
1. más a napi liturgia
2. mások hittételek - ha ezek után sem látod, miben más, sajnos nem tudok segíteni. Az általad felhozott indok önmagában véve kevés - ez alapján a mai zsidóság és a ma élő szamaritánusoknak is azonosnak kellene lenniük.

Jézus családfájával semmi baj sincsen, azon kívül, hogy semmi köze sincs a zsidó kontinuitás kérdéséhez (hogy Jézus test szerint zsidónak született, azt csak néhányan kérdőjelezik meg, de az érveikben meeglehetősen sok a pontatlanság). A szeplőtelen fogantatásnak semmi köze sincs a származáshoz (legfeljebb akkor, ha azt mondanánk, hogy zsidónak lenni az áteredő bűn része, de ez még viccnek is rossz), sem a biológiához, ugyanis az nem befolyásolja, hogy Szűz Mária (Mirjam) zsidónak született (ennek emlegetésének szintén nincs köze a témához).

A kontinuitáshoz mi köze van a politikának?

1. Az avarok és a magyarok közötti genetikai kapcsolat bizonyítottnak tekinthető.

2. A telepesek mozgalma más kérdés, de erről szándékosan nem is írtam. A keresztes háborúk kérdése szintén más, de ennek részletezése nagyon eltérne a fórum témájától.

3. Így már elfogadható.

4. Sajnos vallási műveltségedben némi hiányosságok észlelhetők. Az egyszerűség kedvéért beszéljünk Krisztus előtti és utáni zsidóságról, hiszen a kereszténységgel való kapcsolat vizsgálata szempontjából ez a meghatározó.
Először is, a Kr.e. zsidóság számára a meghatározó össszetartó erő a Templom és az áldozat volt, ma ennek helyét az ima és a tanulmányok foglalták el (ma már nem is lehetne, nem is lenne értelme felépíteni a második Templomot).
Másodszor, amit már említettem, a Kr.e. zsidóság vallási téren sokkal liberálisabb volt, mint a mai: a hittételeket (illetve azzt, ami ennek a szerepét betölti), melyek ma meghatározzák a zsidó vallást csak a középkorban alkották meg - ezek alapján a Jézus korabeli zsidóság nagy része már nem lehetne ma Izraelita.
Ha valaki a zsidóság és a kereszténység között csak ennyi különbséget lát, nos az vagy az egyik, vagy a másik vallást nem ismeri (persze egy ilyen állítás elmegy egy közös imán, de nem szabad teológiai mélységet tulajdonítani neki).
Úgy látom kis hiányosságok lelhetők fel vallásos műveltségedben: a szeplőtelen fogantatás nem Jézusra, hanem Szűz Máriára vonatkozik (ha már nem is jutsz hozzá egy katolikus katekizmushoz, legalább egy Új ember falinaptárat nézz meg).
Jézus halálos ítélete megint más kérdés. A per nem felelt meg a szabályoknak, de politikai szempontból elfogadható áldozat volt a nagytanács szemében. (De hogy ennek mi köze van a zsidó-kontinuitáshoz, már kissé magas nekem)

Egyesek azt mondják, hogy mindíg lesz olyan nép, amely választottnak fogja magát tartani, mindíg lesz önmaga által kiválasztott kaszt, vagy vallás, mert ez ugyanaz, amely dehonesztáló korlátoltsággal nemcsak abban hisz, hogy az egyetlen hiteles kinyilatkoztatás birtokában van s ezen az alapon joga van a többivel igazságtalanságot elkövetni, hanem abban is, hogy Istennel bizonyos üzleti viszonyban áll és vele bizonyos tekintetben közös haszonra dolgozik.
A magam részérôl azoknak, akik ezt tanítják, bármilyen sokan legyenek nem nagyon hiszek. Elôszöris nem nagyon hiszek abban, hogy Isten a suskusok barátja lenne. Rendkívül aggódnék, ha így lenne, de olyan emberek, akiknek véleményét komolyan veszem, ezt az állítást nem erôsítik meg. Másodszor meg nem hiszem, hogy ez a választott népben való hit ma már tartósan fenn tudjon maradni. Véleményem szerint a kereszténység a kiválasztott népben való vak babonát már régen megdöntötte, amennyiben az igazságot nem tette kiváltsággá, hanem minden ember számára megnyitotta. Megnyitotta fôként azzal, hogy felismerte, Isten az igazság Istene. Az igazság pedig az, hogy amint Saint-Martin mondja: az emberiség történetében egyetlen ember sem nélkülözhetô, éppen ezért a történetbôl senkinek az életét nem lehet kiktatni. Aki megkísérli, hogy egy embert elnyomjon, kizsákmányoljon, lerohanjon, elnémítson, szabdságjogaiban korlátozzon, az igazságtalanságot követ el. Senkinek emberi jogát nem szabad korlátozni, semmiféle ürüggyel, még azzal sem, hogy valamely nép, vagy kaszt, vagy vallás választottnak hiszi magát.
Ha az egyes kasztok, vagy vallások, vagy szekták ettôl a felfogástól vérig lennének sértve, sajnálkozásomat fejezném ki, de véleményemen ennek ellenére nem tudnék változtatni. Nem óhajtom persze azt mondani, hogy mind egyforma. Errôl szó sincs. Én csak azt hangsúlyozom, hogy egyiknek sincs oka büszkélkedni azal, hogy ô Isten választott népe. Emellett ki is tartok. A választottság alapján nem lehet elkövetni még a legkisebb igazságtalanságot sem. Nincsenek imaginárius kiváltságok. Egyikünk sincs a csalhatatlan tudás birtokában.

Civilizációnk jellemzőjének inkább annak kellene lenni, hogy a közös cselekvésre a belső és emiatt, vagy ennek okából természetjogi magasságokba emelt etikai alapvetésünk, az emberiességből, az emberi mivoltunkból származó, az élővilágban csak minket jellemző ethosz késztet. A szolgaság és úrság sem közmegegyezés vagy intézményesített erőszak kérdése, hanem az emberi méltóságunk és a szabad akaratunk tudatából következő egyéni cselekvések eredője: nem szolgálhatunk egyszerre Istennek és mammonnak...
Bele kellene végre nyugodni, hogy nemcsak az izraeliták szolgálják Istent, henem mások, még a hitetlenek és a kizárólag a globális gazdasági növekedést, a Világbank és a nagy nemzetközi pénzintézetek érdekeit szem előtt tartók is! Hisz' a Gonoszlélek is Isten tervének része, így ha a Sátánnal tartanak egyesek, az ő személyes üdvösségük feláldozásával segítik elő az Armageddoni csatában a kiválasztottak győzelmét Istan akaratának megfelelően, de az őket (amint a bukott angyalt is) megillető szabad akaratukból folyó választásuk alapján!
Ez a státuszunk. A többi pedig figyelemelterelés, szándékos félrevezetés!

Ad 2. Lásd alant.

Ad 3. Nos, hogy mi is a cionizmus? Majdnem az, amit írtál:
" A kérdés megválaszolása elõtt tisztázni kell a "Cion" szó jelentését. A "Cion" szó elõször Sámuel próféta II. könyvének 5.-ik fejezetében olvasható. A Biblia elmeséli Jeruzsálem elfoglalását. Eközben említést tesz egy "Cion" nevû erõdítményrõl. Ebben az idõben Dávid király már 7. éve uralkodott Hebronban. Ezután foglalta el a jebuziták kezén levõ Jeruzsálemet, és ide tette át székhelyét. (I.e. 1000.). A várost, az ország fõvárosává tette. Jeruzsálem egyik erõdítményének a neve volt Cion. Ennek helyén épült fel végül is Dávid városa- az elsõ Monarchia fõvárosa. Jeruzsálemre való jussunk 3000 éves történelmi múltra tekint vissza (Samuel II.)
Ismertek Jesajahu próféta jóslatai Cionról - Jeruzsálemrõl, a béke városáról, ahonnan a TÓRA szavai szállnak majd a világ népei felé. A zsoltárokban gyakran találkozunk a Cion szóval: pl. a 137-esben: Babilon vizei mellett sírtunk és vágyódtunk Cion felé. Azonban a Cion szó szimbolikusan nemcsak Jeruzsálemet, hanem az egész országot is jelenti a zsidó nép számára. A II. templom pusztulása után a diaszpórába jutott nép soha nem szakította meg kapcsolatát Cionnal. Mindig voltak "Cion siratói", "Cion számkivetettjei". A vallás pedig évszázadokon keresztül tartotta fenn bennünk az odatartozás érzését. Imáinkba foglaltuk Ciont és kelet felé fordultunk naponta. A középkorból ismeretesek Jehuda Halevi gyönyörû "Cion énekei". A zsidó nép szellemi vezetõi a rabbik voltak, akik várták a Messiást, aki majd visszavezeti a népet országába és felépíti a régi szentélyt a Templom hegyen. A XIX. század új liberális szelleme azonban ezen a téren is forradalmi változást hozott. Egyes híres rabbik már nem vártak a messiásra. Követelték, kérték, hogy a nép egy része térjen vissza, telepedjen le, mûvelje meg az ország földjét. A szarajevói származású Jehuda Alkalay a dél-magyarországi Zimony nevû városkában élt, ahol szóval és írással propagálta a SIVA-t a visszatérést. Nagy jelentõségû munkáit a Kabbalára, a Talmudra, és más misztikus jellegû írásra alapította. Európa különbözõ városaiban, így Londonban is megfordult. A lengyel származású rabbi, Kalischer, Németországban prédikált és különbözõ írásaiban, könyvekben terjesztette a visszatérés fontosságát. A harmadik rabbi magyarországi falu szülötte volt. Natonek Józsefnek hívták. Idõben megelõzte a többieket. Már 1851.-ben megírta héberül és németül az "Isteni kinyilatkoztatás" c. mûvét, amit azonban soha nem adott ki. 1861.-ben jelent meg magyarul a Messiás, amit azonban a magyar hatóságok elkoboztak. Ezekben a mûvekben Natonek, az elõbbi rabbikkal ellentétben, nem a vallás alapján hirdette a visszatérést, hanem a történelmi jog alapján követelte a független, nemzeti állam felállítását. Konstantinápolyba utazott, - az Alliance ajánlólevelével - 30 évvel Herzl elõtt, hogy a szultántól engedélyt szerezzen a zsidó nép letelepítése érdekében. Õ volt az elsõ politikai cionista. Akit azonban a történelemírás - jogtalanul elfelejtett - az Moses Hess, filozófus volt. Kezdetben marxista elveket vallott. 1862.-ben publikálta a "Rom und Jerusalem"-et, amelyben "megjósolta" a zsidó nép nemzeti újjászületését. Hess már ebben a szakaszban megállapította, hogy ez a folyamat, az európai kis népek szabadságmozgalmaihoz csatlakozik. Herzl megjelenése elõtt, õk voltak a mozgalom un. elõfutárai. A század végén Kelet Európában egyre kiterjedtebbé vált a Chibat Cion nevû mozgalom, aminek követõi Chovevei Cionnak nevezték magukat. Az ideológiájukat Dr. Pinsker alapozta meg. Alapvetõ munkája az 1882.-ben megjelent "Autoemantipation" volt. A mozgalom nagy nevei: Achad Haam, Smolenskin, D. Gordon voltak.
Rotschild báró (Edmond de Rotschild) anyagi segítségével földmûvelõ telepeseket indítottak útnak Palesztinába.

A "cionizmus" szót azonban elsõnek N. Birnbaum írta le, aki 1895.-ben a "Selbstemantipation" c. füzetben új zsidó nemzeti mozgalom szükségességét hangoztatta, ellentétben az eddigi vallásos és filantróp irányzattal.

Cionista mozgalomról és cionizmusról azonban elõször - 1896-ban - a Dreyfus per nyomán született "Judenstaat" beszél (a cionizmus alapmunkája és forrása - Herzl Tivadar). A következõ évben Herzl már összehívta az Elsõ Cionista Kongresszust és megalapította a Cionista Világszervezetet. Az elsõ cionista kongresszus helye Bázel volt, - ahol a program-beszédet honfitársa, M. Nordau tartotta. Az alapvetõ mondanivaló a "Közjogilag biztosított otthon a zsidó nép számára, Erec Jiszraelben" volt. Ez volt a bázeli program elsõ mondata, amire Herzl azt mondta, és írta a Naplójában: "Bázelben megalapítottam a zsidók országát, s ha most még nevet is ezen valaki, várjatok 5 vagy legfeljebb 50 évig és meglátjátok". 1917. november 2.-án Lord Balfour, angol külügyminiszter Rotschildhoz írt levelében megígérte a zsidó nemzeti otthon felépítését Erec Jiszraelben. A Balfour Deklarációt 1920.-ban, San Remo-ban, a békekonferencia paragrafusai közé iktatták. Az angolok kapták azt a feladatot, hogy Balfour ígéretét megvalósítsák. Herzl jóslata "szinte idõre" beteljesedett. 1947.-ben, tehát pont 50 évvel a Napló bejegyzése után- - osztották fel Palesztinát, zsidó és arab területre. A késedelemért azonban igen súlyos árat fizetett a zsidó nép."

ad 2. Létrehozása a "civilizált nemzetek" és a zsidó hagyomány szerint semmiképpen sem (az arabok, úgy-e civilizálatlanok), de a telepesek? (S most hallgassunk a Szentföld felszabadítására indított keresztes hadjáratokról...)

ad 3. Egyrészről 1945 előtt szinte mindig valamely más nép elnyomása alatt éltek, vagy harcoltak a függetlenségükért, vagy vándoroltak a Kánaán felé, másrészt - de ez egy másik topic - Isten szolgái.

ad 4. Az Ószövetség tanulmányozását javaslom, ha már a Tórához nem jutsz hozzá. :-) A vallást és a származást nem illik összemosni. Kik a mai zsidóság? Miben más, mint a Krisztus előtti? Az izraelita vallás, ahogy minden más vallás fejlődik. Nem látom, hogy mitől lenne 'lényegileg' más a mai, mint a Mózes idejében lévő: várják a Dávid házából való Messiást. Ahogy a mai kereszténység sem más 'lényegileg' a Péter pünkösdi beszédét követően kialakuló földalatti mozgalom meggyőződésétől: Jézus A Krisztus. (Egy rabbi mondta: a kereszténység és a zsidóság között egyetlen apró különbség van: az előbbi a második, az utóbbi az első eljövetelét várja Krisztusnak...:-) A kereszténység számára is megdönthetetetlen tétel, hogy Isten választott népéből, Dávid házából származik az Üdvözítő. Nézd meg Jézus családfáját. A szeplőtelen fogantatás már más kérdés, attól még Szűz Mária és Szent József (és persze a tanítványok is, nemcsak a tizenkettő, hanem az a többszáz, meg az Őt hallgató, követő, majd megfeszíttetését követelő tömeg is) zömmel és jellemzően zsidók voltak, akik a mai hívőknél lényegesen nagyobb - a zsidó szent iratokból, messze az egyik leghatékonyabb hitoktatásból és hagyományokból táplálkozó! - hittel élhették át Jézus felnevelkedését József esetében és működését Mária, a tanítványok és a tömeg esetében.
Az már megintcsak más - mégpedig a politológia területére tartozó - kérdés, hogy a Nagytanács, élén Kajafással miért döntött a lázító megfeszíttetése mellett. (Lásd a zsidó közösség vezetőiben az időszámításunk kezdetén élő, a Római Birodalom alatti, Izrael szuverenitásáért küzdő helóták mozgalma miatti fokozódó birodalmi elnyomásból következő, az egész közösség kiírtásának rémképét előrevetítő félelmét. Logikus és politikailag - mellesleg az akkori büntetőjogi viszonyok között még erkölcsileg is - teljesen elfogadható döntés volt a lázító feláldozása az egész nép fennmaradása érdekében.)
Nem véletlen és még csak nem is ferde a zsidó-keresztény jelző a mai európai kultúrkör előtt. (Személyes megjegyzés: ráadásul én még erre büszke is vagyok.)

Majd megmondja. Én tartok tőle, hogy a Herrenvolk társa... De remélem, tévedek. (Utóbbi értelemben a szolganép a szlávoknak van fenntartva. A zsidók státusza más volt.)