Kis ezt írta: "Nekem az is tetszene, ha végre valamelyik igazságügyi miniszter foglalkozna
azzal a hivatalos levéllel, amit még 1995-ben írt az Angliában élő magyar szervezet
képviselője Vastagh Pálnak:Budapest, 1995. jún. 27.
Vastagh Pál igazságügyi miniszter úrnak
Budapest,
Tisztelt Miniszter Úr!
E hó elején napilapból értesülhettem arról, hogy Ön hivatalos izraeli útja során újabb
kárpótlási igényről tárgyalt. Ezzel összefüggésben a következőkre szeretném szíves figyelmét
felhívni.
Valószínűnek tartom, hogy Ön is ismeretében van annak az elmúlt évben nyilvánosságra
került brit levéltári dokumentumoknak, amely a magyar ügyekkel foglalkozó osztályon F.O.
371/34498./C. 120351.sz. alatt kapott elhelyezést. Az idézett dokumentum szerint 1943
nyarán az akkori magyar kormány kéréssel fordult az angolszász nagyhatalmakhoz, hogy
tegyék lehetővé Magyarország kiugrását a tengelyhatalmi blokkból. Ennek tárgyalása során
megjelent a Zsidó Képviselettől Haimer professzor, aki a zsidó nagytanács azon kérelmét adta
elő, hogy "a magyar kérelem teljesítése miatt aggódnak a Magyarországon viszonylagos
biztonságban élo 800.000 zsidó megsemmisítését eredményezné."
Az elhangzott vétó után az angol referens, dr. Randall, a következőt írta sajátkezűleg a
dokumentumra: "E kérdést megkülönböztető figyelemmel kísérjük, és ezért nem követeljük a
magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást
eredményezné."
Az idézett kordokumentum tartalma után egyértelműen megállpítható, hogy a magyar nemzet
védőfalként lett feláldozva az országban akkor tartózkodó 800.000 zsidó megmentése
érdekében.
Nem akarom ezzel összefüggésben emlegetni a világszerte szajkózott "utolsó csatlós, fasiszta,
tömeggyilkos stb." megbélyegzéseket, amelyek még napjainkban is felszínen vannak. De azt,
hogy az áldozattól követeljenek unos-untalan bocsánatkérést, vagyoni kárpótlást, még enyhe
kifejezéssel élve is cinizmusnak nevezhető.
Az eddig felsoroltak ismeretében a következő kéréssel fordulok Miniszter Úrhoz:
1. Állítson fel egy bizottságot annak megközelítő megállapítására, hogy az 1943-as kiugrás
megakadályozása következtében milyen kár érte a magyar nemzetet: a liberátorok
szőnyegbombázásából, az ország későbbi hadszíntérré válásából, a lakosság elhurcolásából,
azok nagy része elpusztulásából, a már többszörösen megkövetelt és kifizetett kárpótlásból, az ország negyven éven át tartó folyamatos kirablásából, a nemzetet világszerte gyalázó hangok károkozásából.
A felsorolt károkat - amelyek többszörösét teszik ki az ország jelenlegi külső és belső
adósságának - teljes egészében az idézett zsidó képviselet felé kell benyújtani. Elutasítás
esetén a Hágai Nemzetközi Bírósághoz kell fordulni.
2.Mindaddig, amíg a Magyar Állam ezirányú vagyonjogi követelését nem teljesítik,
elfogadhatatlan a másik oldal bárminemű követelése.
Miniszter Úr! Levelem már csak azért is idöszerűvé vált, mert a gyilkos nemzet minősítést
éppen attól a külföldön élő neves karmestertől kaptuk, aki a sajtó híradása szerint a magyar
népet "milliós nagyságrendű gyilkosoknak" nevezte. Az illető karmester Solti György, aki ezt
követően május 8-án a Budapest Kongresszusi Központban a Fesztivál Zenekart vezényelte.
Miniszter Úr! Elképzelhetőnek tartja-e, hogy valaki Izrael népét a palesztinok milliós
nagyságrendű gyilkosának nevezze, s utána Tel Aviv legnagyobb koncerttermében izraeli
zenekart vezényeljen?"
Kis K