Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Mûhely   » Lelki jelenségek, elváltozások (74. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32  33  34  35  36  37  38  39  40  41  42  43  44  45  46  47  48  49  50  51  52  53  54  55  56  57  58  59  60  61  62  63  64  65  66  67  68  69  70  71  72  73  74 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Lelki jelenségek, elváltozások
Madelon az eb
  Válasz | 2009. június 27. 16:52 | Sorszám: 12
A krónikus hazudozás valami gyerekkori trauma lehet, mindenesetre nem egyszerű dolog.
Két krónikus hazudozót ismertem, mindkettő a jóindulatú fabuláló tipushoz tartozó. Azért hazudoztak, hogy érdekesek legyenek. Az egyik a sok megaláztatás után - a gyerekek borzasztó kegyetlenek tudnek lenni - ismerős körökben azzal vette elejét a kellemtelnségeknek, hogy a mondanivalójába belefűzte "én most hazudok" és folytatta, mintha mi sem történt volna.
Egyszer volt szerencsém megfigyelni a fabulációja evolúcióját. Ültünk egy kertvendéglőben, odajött, leült hozzánk és elmesélte először különösebb lódítások nélkül, hogy útközben megálltak az épp nálunk állomásozó vándorhintásoknál, ahol a legújabb atrakció valami primitív szellemvasút volt, amelyben a jegyszedő ijesztgeti a nagyérdemű 5-10 éveseket. Aztán jött hozzánk megint valaki, annak is elmesélte, de már hozzáfűzve, hogy milyen érdekes lett volna visszaijeszteni az ijesztgetőt.
Ismerősök jöttek mentek, ő meg elmesélte minden érkezőnek a sztorit, de már hozzáfűzve az előző ötletét, mint megtörténtet. Summa summarum, az 5. elmesélésnél kb. arról szólt a történet, hogy beszálltak a kocsiba és amikor az ijesztgető épp rájuk akart ijeszteni ő lecsavart neki egy pofont, amitől az úgy megijedt, hogy sikoltozva rohant ki.

A másik egy volt kollégám volt, akit csak ezredes úrnak hívtunk egymás közt, amúgy egy kedves, jóindulatú fiatalember, de szintén krónikus fabuláló. Én csak a munkahelyen ismertem meg, de a hírét már gimnazista korunkban hallottam, egy haverom osztálytársa volt. Az összes katonatörténet, anekdota, minden sztori vele történt meg. Ha az ember elmesélt valamit, ami vele, vagy távoli ismerősével történt, vagy csak az újságban olvasott, biztos lehetett benne, hogy napokon bévül visszahallja a kollégától, mint saját történetet, ami vele, vagy ismerettségi körében történt. Persze, mint minden hazudozó sosem volt biztos a dolgában, hogy nem éppen olyannak meséli a történetet, akitől pár napja hallotta. Esetleg nem egészen másképp mesélte-e tegnap. Ezért szemmel láthatóan feszengett, mi meg azért mert nekünk volt kellemetlen az evidens hazugság. De akkor sem volt képes megállni.
Mikor eljöttem a munkahelyemről, már 40-re járt, de még mindig ugyanott tartott.

negyven rabló
  Válasz | 2009. június 27. 16:47 | Sorszám: 11
Há'persze! Az embernek gyakran támad asztalborogatós kedve az idióta hivatalok miatt, de az az ember erre hivatkozva soha, semmilyen napi ügyet nem intéz, holott nem asztalt borogatna, hanem nem tudna/akarna ellentmondani! Ez a hivatkozás csak ürügy'

Valszeg tudat alatt, valahol mélyen motoszkál benne, hogy nem is lenne rá képes, mert tulképp teljességgel élhetetlen, viszont van egy világképe, amibe nem fér bele az a folyamat, amit napi életvitelnek hívunk!
Egyszerű tehát a következtetése: Nem tudok elintézni semmit! Én nem lehetek hibás, mert én jól tudom a teendőket, tehát mindenki más rosszul teszi a dolgát! Hiába is mondanám nekik, hogy hogyan kell, nem értenének meg, ráadásul rosszfiú is lennék a szemükben! Tehát: Nem csinálok semmit, mert szar bunkó ez a világ, mindenki hülye!
Kényelmes dolog ez: Mindent mással végeztetünk, mindent és mindenkit folyamatosan hülyézünk, közben annak, aki helyettünk ezeket elvégzi, azt mondjuk, hogy: Nem így kellett volna!

Komoly betegség ez!

Madelon az eb
  Válasz | 2009. június 27. 16:16 | Sorszám: 10
Mondjuk én kénytelen vagyok hivatali ügyeket intézni, de már rosszul vagyok akkor is, ha egy standard kimutatással kell mennem valamelyik sóhivatalba. Mert a legszivesebben én is, ráadásul megelőlegezve* "Ezekre a hülyékre én ráborítanám az asztalt!"

*Hosszú évek tapasztalata alapján az esetek döntő többségében megalapozott lenne az előleg

john batky
  Válasz | 2009. június 27. 16:12 | Sorszám: 9
Ebből is látszik, jó kis topik lesz ez. Amolyan mentális siratófal is, egyben.
negyven rabló
  Válasz | 2009. június 27. 15:54 | Sorszám: 8
Elfelejtettem leírni, hogy képtelen a rendes, hétköznapi életre! Hivatali ügyeket nem intéz, mert "Mindenki hülye, ezekkel nem lehet beszélni", stb. Csak személyes telefonokat bonyolít, vásárláshoz visz magával valakit, mert: "Ezekre a hülyékre én ráborítanám az asztalt!"
Ezzel szemben a család minden mozdulatát árgus szemekkel figyeli és ha valaki nem úgy csinálja, ahogy ő gondolja, akkor rögtön! "Te is olyan hülye vagy, mint mindenki más"!

Viszont ő a sok hülyére hivatkozva semmit nem csinál!

Egyszóval: Nagyon nem egyszerű!

negyven rabló
  Válasz | 2009. június 27. 15:47 | Sorszám: 7
Ez teljesen igaz arra, amit az előbb írtam!
negyven rabló
  Válasz | 2009. június 27. 15:45 | Sorszám: 6
Ez iszonyú kemény dolog!
Van egy jó ismerősöm, aki látszólag teljesen normális ember.
Lehet vele mindenről beszélgetni, néha véleménye is van, csak amikor jobban megismeri az ember,derül ki, hogy egyáltalán nincs saját véleménye! Mindig az innen-onnan, másoktól összeszedett félmondatokat állítja össze saját véleményévé! A hosszú évek alatt kiderült, hogy ő valóban azt hiszi magáról, hogy egy meg nem értett zseni!
Ez rendesen ki is épült benne, de ettől még képes szinte teljesen normális életre és kapcsolatokra, ugyanis énjének másik jellemzője, hogy nem akar/képes ellentmondani, vitatkozni egy társaságban (igaz, hogy nem is tudna, mert még újságot sem olvas), vagyis apró dolgok kivételével mindig egyetért! Nem tudná elviselni, ha valaki akadékoskodó, rosszindulatú embernek látná!
Ezzel szemben, a társaság távozása után napokig gyötri a nejét, hogy: "Ugye mennyire hülyék voltak egytől-egyig, nincs egyetlen normális ember sem! Nem értem, hogy miért is barátkozol egyáltalán bárkivel is!"
Másik jellemzője, hogy az új ismerőseinek teljesen elképesztő dolgokat hazudik a végzettségéről és a munkájáról. Ha esetleg lebukik, egszerűen azt mondja: "Akkor úgy gondoltam, én sosem hazudok!" Az egész közeli és régi ismerősöknek csak piciket hazudik. Akkor van bajban, ha egy társaságban új és régi arcok is vannak, akkor láthatóan fészkelődik, nem érzi jól magát, mert nem hazudhat!
Ráadásul a neje már évekkel ezelőtt megmondta neki, hogy hazudjon ha akar, nem fogja lebuktatni, de őt ne vonja bele a hazugságba, mert akkor borítja a bilit! Próbálja magát ehhez tartani, de csak nagy nehézségek árán képes rá!
Évekkel ezelőtt a család elvitte orvoshoz, egy darabig járt is kezelésre, majd közölte, hogy az agyturkász nem ért semmihez, tiszta hülye! Gyógyszert sem szed!
Az orvos megmondta, hogy semmit nem tud tenni, akarata ellenére nem kezelheti, nem közveszélyes és passz! Azt is mondta, ahogy idősödik egyre rosszabb lesz!
Tényleg nem ártalmas, de a családjára egy istencsapása!

Igaz, hogy te véleményt kértél én meg egy példát hoztam. Hozzá nem értőként nehéz véleményt mondanom, csak annyit tudok, hogy egy hétig sem lennék képes vele élni!

john batky
  Válasz | 2009. június 27. 15:38 | Sorszám: 5
(Lehet-e szimulálni számítógéppel lelki elváltozásokat? Viszonyítási alap nélkül biztos nem könnyű...)
john batky
  Válasz | 2009. június 27. 15:33 | Sorszám: 4
Tények és számok a depresszióról: http://www.searo.who.int/en/Section1174/Section1199/Section1567/Section1826_8101.htm

A 45 évesnél fiatalabbakat valószínűbben érinti.

Továbbá:

Who is at risk for getting depression?
* Women are at greater risk than men.
* Separated and divorced people.
* A person having a close family member with depression.
* Early parental loss.
* Negative stressful events and chronic stress.
* Lack of social support.
* Family type and those living in urban areas compared to rural areas.

john batky
  Válasz | 2009. június 27. 15:31 | Sorszám: 3
"Akit nem ismerünk eléggé."
negyven rabló
  Válasz | 2009. június 27. 15:23 | Sorszám: 2
Természetesen én! Mindenki más hülye!
Gondolom te is így vagy ezzel!

Na jó viccótam csak!

Békáscity
  Válasz | 2009. június 27. 15:16 | Sorszám: 1
Definiáljuk : ki a normális ?
john batky
  Válasz | 2009. június 27. 15:08 | Sorszám: 0
Azt mondogatják, a világunk gyorsan változik és ez gyors alkalmazkodást követel meg a benne élőktől. Olyannyira, hogy sokszor mintha elmosódna a különbség a "normális" és a "nem normális" emberek között, amint ezt sokhelyütt érzékelhetjük saját bőrünkön is. Vajon a másik embernek a magatartása furcsa vagy tényleg beteg? Beteg-e, avagy Thomas Szász vagy Felmár András nyomán csak érzékenyebb és ezért másként reagál az őt ért ingerekre, mint az átlag?

Lelki betegségek, hatásuk a közéletre, a gazdaságra a munkából kiesett idő következtében... szorongásos, pánikbeteg, depressziós (unipoláris és bipoláris), borderline-os, mániás (tisztaság, stb.)... csaknem mindenki ismer környezetében ilyen embereket... Pszichoterápiára van szükség vagy életmódváltásra?

Mi a véleményetek a pszichoszomatikus betegségekről?

Pl.: http://www.behsci.sote.hu/kop_pszi.htm
who.int

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32  33  34  35  36  37  38  39  40  41  42  43  44  45  46  47  48  49  50  51  52  53  54  55  56  57  58  59  60  61  62  63  64  65  66  67  68  69  70  71  72  73  74 
 

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola