Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Mûhely   » Lelki jelenségek, elváltozások (38. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32  33  34  35  36  37  38  39  40  41  42  43  44  45  46  47  48  49  50  51  52  53  54  55  56  57  58  59  60  61  62  63  64  65  66  67  68  69  70  71  72  73  74 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Lelki jelenségek, elváltozások
tiszavirág
  Válasz | 2010. szeptember 02. 00:15 | Sorszám: 930
Antlfinger
alexander
  Válasz | 2010. augusztus 27. 19:18 | Sorszám: 929
hol villám s gyűlölet
támadt valaha, átok
a hegyen, most Zeusz haragja lebeg,
viharfelhő, suhan útján, ha megérinti isten ujja,
int az idő, és minden lény szíve megremeg.

(Minotaurosz)

Madelon az eb
  Válasz | 2010. augusztus 27. 17:45 | Sorszám: 928
Az ágy alá, összehajtva.
john batky
  Válasz | 2010. augusztus 27. 15:53 | Sorszám: 927
És Purusát hová kell tenni?
kata54
  Válasz | 2010. augusztus 27. 14:13 | Sorszám: 926
Jogos. Bocs.
kata54
  Válasz | 2010. augusztus 27. 14:12 | Sorszám: 925
Igen.
john batky
  Válasz | 2010. augusztus 27. 13:56 | Sorszám: 924
Atman?
onogur
  Válasz | 2010. augusztus 27. 13:36 | Sorszám: 923
"s" nélkül
kata54
  Válasz | 2010. augusztus 27. 13:23 | Sorszám: 922
Ajánlom mindenkinek:

Buji Ferenc: Az emberré vált ember
(Kaisrosz kiadó)

kata54
  Válasz | 2010. augusztus 27. 13:20 | Sorszám: 921
" megismerés ": ???

Hinduk szerint van. Aki megismer, amúgy sem az ember Szerintük.

john batky
  Válasz | 2010. augusztus 27. 11:47 | Sorszám: 920
Van-e megismerés ember nélkül?...
alexander
  Válasz | 2010. augusztus 27. 09:43 | Sorszám: 919
JELENÉSEK
A teremtés első kitörése

Először az Ige
ott lebegett a vizek felett
amikor a Káosz zűrzavarában
elhangzott a zengő kiáltás:
Legyen világosság!
és íme
a világ kapujában
megnyilatkozott a Nap
az időtlen jelenből
Jövendő született
és lőn
lélekkel terhes ősanyag –

áradtak az aranyló napsugarak
szétszakadoztak a tengerek
Ég született és Föld
szűzi tiszta
melyet az idő nem hoz már
úgy soha újra vissza

Feltárult az Ég tündöklő kék szeme
mély álomittas ködökkel volt tele
megnyilatkozott a teremtés egésze
szivárvány koszorú lett tündéri fejéke.

Az Aurora boreális nyitott utat
örvénylett a roppant fényzuhatag
testet öltött a teremtő gondolat
képek képek képek
az első percről mindent felidéznek

Még ott ringott a lángoló Nap alatt
az ihletett teremtő akarat
megnyilatkozott az ujjongó világ:
Legyen új! Legyen más!

Legyen világosság!
és íme az Ige
visszaálmodja a lélek első öntudatát
belénk plántálva a szikrát:
„Világosság!”

Mennyi fény áldott sugárzó kékség
teremtő képzelet ad életet és békét -
(formátlan térből tört elő
a világot teremtő roppant őserő –

Igen az Ige
világot teremtő értelme
kifejezte önmagát:
hogy legyen világosság
és az ember a természeti lény
elindult a fejlődés lépcsőzetén -
megértve teremtője akaratát
bevégzi a teremtés világnagy óhaját.

Peregnek a századok, ezredek
és csak hullanak egyre az életlevelek
már kétezer éve
megszületett a világ reménye
évre jön év
szakadatlan életváltozásban
újjászületik a teremtés.

Fény fény
Hold- és Napfény
szempár életünk egén
a teljes Én
amíg fent és szívünkben is egy
a mi utunk örök fény és reménység lesz:
valljuk fény fiai mindannyian
vállaljuk az igazak sorsát
álmodunk ébren mert álomtalan ez az ország
jövünk éjt nappallá téve örök ébredésben
szívünk lángol a reménység tüzében:

Legyen világosság –
az egy és oszthatatlan igazság –
legyen az újjászületett
Isten Fia
aki elnyeri a tökéletesség jutalmát
de nem kell megalkudnia

A lélekben és a világban is eljő
a fény megváltó gyermeke
és a Föld
a bölcsek ajándékaival lesz tele
Legyen hát világosság!
nem elég fegyver a kézben
világosság kell minden emberi létben
fény fény fény
Minden emberi lény
hadd élje meg sorsát
minden új kívánság
keresse a tiszta élet jussát
minden szívben jóság legyen
legyen legyen legyen
örök világosság
fény kegyelem és béke
értelem és szeretet fénye
az Ige teljessége a szemekben
Ecce homo: íme az ember


(Nomogenézis)

SenKyse
  Válasz | 2010. augusztus 26. 21:56 | Sorszám: 918
http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=z_get_topic&f=5&t=000320&m=000582
john batky
  Válasz | 2010. augusztus 26. 12:17 | Sorszám: 917
Psyche és Eros
alexander
  Válasz | 2010. augusztus 26. 07:21 | Sorszám: 916
Kaleidoskop a piti és ócska emberi szellem, a pusztító hatalom és a nagyszerű Teremtés kilátásairól...a Bagdadi lebombázott Múzeum romjai között...

UCHRÓNIA KERESZTÜL KASUL

Ma azt képzelem,
egy időben, tíz helyen is megfigyelem,
milyen a világ,
mint szőlősgazda szüret után,
aki kortyonként kóstolgatja
hordói borát.

Egyszerre vagyok jelen
Chicagóban egy utcasarkon este,
és Pesten a rózsák kertjében,
szeretve, szerelmesen.

Egyszerre villódzik át
idegeimen a világ
érzem parancsát, parazsát,
égek, mint acélműben a csapolás.
Nem keresem emlékeim,
sodor a látomás:
kerék zaja hallik, patkócsattogás,
itthon vagyok Kaposváron,
visz a hintó, a régi Fő-utcán.

Most Párizsban az Eiffel torony alatt,
mennyi, mennyi fény,
és hunyorgató csillogás
az üveg szegletén.
Az ablakok mögött, arcok után kutatok,
nem tudom miért?
várok valakit –
Valaki régi ismerőst,
mégis, éppen itt?
ez meglepetés – meglátom Adyt
kedvesen int
és eltűnik…
De nem! a hintók, s árnyak között,
Csak egy pillanatra –
Most, fény hullik egy sápadt arcra,
még megpillantom arcélét,
és a hintóban Adélt…

Nézd! nézd csak, ott van Grace Kelly!
kiáltok önfeledten,
Őt nem lehet feledni:
már ifjú hölgyként szép volt, isteni…

Most ott ül kastélyablakában,
szeme szomorú csillag –
számolja az időt –
talán elmúlt ifjúsága von elé
halálos szűzi fátylat,
ahogy a dagály hulláma
nyomul a part felé…

Chicagóban, de főleg Pesten,
a kora téli esten,
a Metró-lejáróban:
zsebtolvajok, és koldusok gyülekeznek,
izgatott utasok…főnek, sietnek,
egy villanás és eltűnik egy lánc,
valaki szerelmi emlék medálja,
másutt egy tárca kelt lábra,
itt-ott sebes árnyak suhannak,
a falak mellett – micsoda díszletek –
koldusok hevernek – micsoda tekintetek?
Dübörög, amikor befut a vonat,
csikorog, lüktet az alvilág,
erőszak, és lárvák…
bukkannak elő, itt-ott hirtelen –
sok-sok megoldatlan ok –
és az utcán mennyi hajléktalan
fél, félig megfagyottan…

Egy villanás,
és Trombóni szigetén járok
lassan eszmélek, ahogy körülnézek,
befogja szemem, a különös,
mediterrán világot…
nyomokat keresek,
amiből a mítoszok születtek,
megérint itt fenn valami, amit
tegnap még nem tudtam megérteni.

Az ég és a tenger,
a földi és a földközi,
modern és a régi,
kultúra és ember,
itt a képtelen a képbe ki-be jár,
a hegyi ösvényen egy szamár,
és ott távolabb,
ahol görbül a láthatár,
egy szárnyas, fehér hajó száll
a kéklő messzeségben,
és nyomában a habzó vízfonálban
vízisíző suhan a verőfényben,
és metsz diadalmas dollárjeleket, -
szikrázva szór a kékre ezüst permetet.

Kísérőm szíjas arcába pillantok
mosolytalan szemében
ősi szenvedélyeket kutatok,
kíváncsiságom nem érdekli,
haja fekete andezit – szeme topáz
hány vulkánkitörés vad szenvedélye,
milyen szenvedés edzette kőkeményre
a mosolytalan csillogást?

Látom,
különös bogár, rovar vagyok a szemében
kutya néz így, morgás,
farkcsóválás előtt,
mikor eldönti: harapjon-e,
vagy inkább álljon odébb?
Itt fenn, nyoma sincs romantikának,
Csak a határtalan ég kékje delejez:
sziklát, embert –
bár háttal állok (a víznek,)
mégis érzem a tengert…

Az úton, hangyaszorgalommal,
a táj részeként,
cipekedik gyermek, és öreg…
lelkes zsivaj
hangjait kapkodja és sodorja a szél,
kiránduló hajó érkezett
a színes sereg
azonnal mindent ellep –
tudom: mindent lefényképeznek
és egy óra múlva
fáradtan, porosan
csapszékekben ülnek: hangosan, borosan.

Mintha a történelmet látnám?
Megérkezik egy új civilizáció,
nyüzsög, forr, mindent eláraszt,
majd feloldódik,
felszívja, idomítja a meghódított part –
engedékeny a valóság –
az örök áldozat…

Elbűvöl ez az utazás!
tíz kamerával körkapcsolásban
ma meglesem, milyen a világ?

Bahiéban és Velencében
egyszerre tart a Karnevál,
nincs szebb orgia a szambánál,
és Rio de Janeiróban is áll a bál.
A holdistennő ősi láza,
lobbantja lángra
a kockára rakott civilizáció díszleteit,

Vuduvarázslat és konok dobszó:
Kongó lázítja a szív ütemeit.
Ősi árnyak tobzódnak az utcán,
Afrika szenvedélye: extázis rázza
a lányok idomait lustán -
és tán Colombo, vagy Cuba felől?
fűszer illatot sodor a szél,
elhozza az afrikai dzsungel üzenetét,
csillog a fény, a pompa:
fahéjillatú lányok izzó köldökén,
köröznek felajzva a teliholdra,
Elsápad az éj –
hazugság denevérek menekülnek,
kifehérednek az utcaszegletek,
szakadoznak a mozivásznak,
mert az élet dübörög át
Rio de Janeiro felett
a holdfényes latin éjszakán…

Elszürkül a mímelt, brazil világ,
lehullik a hamis csillogás
a filmsztár üvegmosolyáról,
plakátok peregnek festetlen falakról,
kint az utcán százezer lány
mezítlen testén néhány pánt,
nem takarja el a vágy
féktelen erejét, sürgető ritmusát,
semmi sem pótolja, olthatja már
a szamba-dobok lüktető ütemét,
a szerelem, szépség mohó izgalmát,
a szamba-varázs ősi mámorát.

Máshoz nem hasonló ez a karnevál,
a többi bágyadt csillogás,
utószó, az élet ünnepe után.
Repül a lelkem, (a filmkockák peregnek)
mint sirály a dagály permete felett,
kapkodom fejem – szédül –
Káprázik szemem,
de semmit nem feledek.

Munkát, kenyeret, munkát!
hallom, s már látom
a felindult tömeget,
ott tolong, harsog a barikádon
Ugandában a templom mögött,
felszedik az utcaköveket…

Szőke lagúnák – Mururoá felett felhő –
sugár-szennyeződést sodor a szél
Ausztrália és Új-Zéland partjai felé…
nem szeretem a kurva gesztusokat,
mely atomrobbantással mutatja erejét!
Viktória! jelzi győztes ujja…
Elnök úr! mire való…
Ez a tűzrevaló trójai faló…

Tokióban a kelő nappal
vagy egyik éjjel…(éjszaka?)
már nem emlékszik Naga-szaka
s Hiro-sima,
távoli már Héro s Téma: sír az ima…
kemény a Jen, kíméletlen,
túl kemény a küzdelem,
vitatkozni lehet a ténnyel:
lehet-e büntetéssel?
mindenesetre öt kis japán vaktölténnyel,
feledve, hogy az utca sokaké,
lövöldözni kezdett –
megártott a western, vagy a szesz?
a fehér szaké, vagy a szex?
Nő van a dologban? – no mindegy,
a nagy rumliban és rutinban,
mint a Wursliban – fárad az agy,
itt-ott kimarad,
és akkor összeesik valaki,
Talán túl erős volt a szaké?
És egy kényes zsoké infarktusban
Rum és Puncs között a befutóban –

Jóllehet, soha nem tudjuk meg, mi volt az ok?
mert a sárga emberkék,
mindenkit kőre fektettek
és libabőrre vetkőztettek,
így a mentők sem találhatták meg,
akiről úgy hitték, lelőttek.

Ám ettől nem független:
szakadatlan emelkedik a Jen…
és nem erősödik a nagaszaki szaké sem…
ez a szaké.rt.elem…

Már nem utazom,
jaj-virágok hullanak elém,
szörnyű bajok rázzák Afrika testét:
betegség, járványok, szegénység,
kőbölcsőben pusztul az ősi nép –
Fekete szomorúság ül az utazó szemén,
jaj, jaj-után, és nincs elég segítség!
Hiszen még én is csak Afrikához képest
vagyok fehér Európának ezen a szegletén:
európainak bennszülött,
és magamnak is szegény legény…

Így romlik el a játék,
ha eltörik a cserépedény,
jaj-virágok fakadnak…
a földi világ szép arcán
még túl sok a szemölcs, a fekély…
Szamba és atombomba
együtt van a nagyvilágban –
a harsány és szürke színek,
érzéki és halotti szívek –
itt remény és szomorúság gazdára talál,
Mi sápaszt, aggaszt jobban,
mint az élet és halál?
Az értelem kiutat keres,
és elhiszi, megoldást talál
de a figyelmeztető jel, ha robban,
int a pusztulás esélye: elhallgattat,
minden megfagy,
nem fakad több dal,
a Föld reménye, a szív öröme…
utolsót dobban…

SenKyse
  Válasz | 2010. augusztus 26. 06:25 | Sorszám: 915
Και ψυχή
ει μέλλει γνώσεσθαι αυτήν
εις ψυχήν
αυτή βλεπτέον:
τον ξένο και τον εχθρό τον είδαμε στον καθρέφτη.

( Γιώργος Σεφέρης Αργοναυης )

Lelkét ha az ember
ismerni akarja
egy lélekbe
kell, hogy tekintsen
a tükörben láttuk meg az ellenséget és az idegent

(J.Seferis: Argonauták,részlet,ford: Képes G.)

panda
  Válasz | 2010. augusztus 25. 16:35 | Sorszám: 914
De valamelyik Demszky bisztoss vót!...
mpd
  Válasz | 2010. augusztus 25. 13:24 | Sorszám: 913
Akkó'még nem is vót traktor.
john batky
  Válasz | 2010. augusztus 25. 12:18 | Sorszám: 912
Már akkor sem lehetett traktorral behajtani?
mpd
  Válasz | 2010. augusztus 25. 11:48 | Sorszám: 911
Inkább innen kattints a premier mtv-s képre:
http://www.google.hu/images?hl=hu&source=imghp&q=a+k%C3%A9t+latab%C3%A1r&btnG=K%C3%A9pek+keres%C3%A9se&gbv=2&aq=f&aqi=&aql=&oq=&gs_rfai=
mpd
  Válasz | 2010. augusztus 25. 11:47 | Sorszám: 910
Ezt írják:

A nézők kedvence a két Latabár, Kálmán és Árpád. Nincs szórakoztató műsor nélkülük ebben az időszakban. Árpád magánszámokkal járja az országot, miután kitiltják a fővárosból. A műsorban látható jelenet a művész utolsó felvételeinek egyike


Itten: http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://premier.mtv.hu/Hirek/2010/06/~/media/News/Premier/Hirek/2010/06/28/13/0.jpg.ashx&imgrefurl=http://premier.mtv.hu/Hirek/2010/06/28/13/1961_ _a_tanu_Beregendy_Istvan_a_nezok.aspx&usg=__zNrgn-wa2QNa-G3DXGtkUZ401y0=&h=360&w=480&sz=17&hl=hu&start=4&zoom=1&itbs=1&tbnid=dU0UzhA4n6zvFM:&tbnh=97&tbnw=129&prev=/images%3Fq%3Da%2 Bk%25C3%25A9t%2Blatab%25C3%25A1r%26hl%3Dhu%26sa%3DG%26gbv%3D2%26tbs%3Disch:1

john batky
  Válasz | 2010. augusztus 25. 11:45 | Sorszám: 909
Kitiltották?
mpd
  Válasz | 2010. augusztus 25. 11:40 | Sorszám: 908

Tudja valaki, az Árpádot miért tiltották ki a fővárosból?

john batky
  Válasz | 2010. augusztus 25. 11:18 | Sorszám: 907
Egyenlítői Magyar Afrika
  Válasz | 2010. augusztus 25. 11:12 | Sorszám: 906
Ne beszélj lehetetlenséget! Miként tudhatnád, te mi az én gondolatom? Ha át lehetne tölteni, akkor sem férne el a te fejedben egy gondolatom sem.

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32  33  34  35  36  37  38  39  40  41  42  43  44  45  46  47  48  49  50  51  52  53  54  55  56  57  58  59  60  61  62  63  64  65  66  67  68  69  70  71  72  73  74 
 

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola