„Hétfő délután a Magyar Labdarúgó-szövetség sorsolásán eldőlt, hogy a hatodik alkalommal kiírt Ligakupa fináléjának Székesfehérvár ad otthont, a pályaválasztó viszont a Ferencváros lesz, tehát hivatalosan Ferencváros–Videoton FC mérkőzést rendeznek a Sóstói Stadionban – adta hírül a fehérvári klub hivatalos honlapja, a vidi.hu.”(NSO)

Annak ellenére, hogy nem sikerült győznünk Szombathelyen, mégsem lehetünk elégedetlenek.
Egyrészt minden, a játékunkban tapasztalható előrelépés ellenére sem tartunk még ott, hogy a Haladás otthonába amolyan papírforma érvényesítő győzelemért utazhassunk.
A mérkőzés aztán erre a tételre kellően rá is erősített, elfogult fradista szemüvegen át sem mondhatom azt, hogy az X irreális eredmény, annak ellenére sem, hogy a nagy, az inkább kidolgozottnak nevezhető helyzeteket mi hagytuk ki.
Másrészt ebből a fordulóból így, a pontvesztésünk ellenére is jól jöttünk ki, mert…
Pontelőnybe kerültünk a Lokival szemben, a Videotont pedig pontszámban beértük.
És annak ellenére, hogy az MTK most eltávolodott tőlünk 6 pontra, (akik nem mellékesen tőlünk kapják a soros ellenfeleket, aminek, szerintem komoly szerepe van az eredményeikben) én mégis Őket érzem a dobogóért folytatott küzdelemben inkább előzhetőnek.
A Hali meccsről még csak annyit Leonardo kapcsán, a hazabeszélés minden szándéka nélkül, hogy, mint a játék, a focit igazán játszó játékosokat védeni szándékozó szurkoló, nagyon nehezményeztem, hogy a játékvezető sokkal inkább védeni látszott a saját tekintélyét, mint a focit a legklasszikusabb értelemben játszani akaró játékos testi épségét.
Ez nem kicsi, hanem szerintem nagyon nagy félreértelmezése a játékvezető „munkaköri leírásának”…-(

A Moniz nyilatkozata.
Mellbevágó, és váratlan volt annyi tény.
De mondhatni nagyon jól illeszkedik napjaink nemzetközi, és hazai szövetségeit, a sajtót, a nyilvánosságot foglalkoztató tematikájához.

Talán nem járok messze az igazságtól azzal a feltételezésemmel, ha minden érthető emberi felháborodása mellett, mintha amolyan jó, előrelátó diplomata módjára kicsit előre is szaladt volna ezzel a megszólalásával, mint egy üzenve haza, felénk, fradisták felé is, még akkor is, ha ezt nem is mondta ki.
Kérdés, hogy akiket illet lesz e erre fülük..
Annál is inkább élhetek eme feltételezésemmel, mert elnézve a nyilatkozatait, amiből mindenki számára világossá válhat az azonosulási vágya klubunkkal, nem volna életszerű azt hinni, hogy nem értesült, nem tájékozódott volna arról, hogy az általa megkritizált jelenség alól a mi lelátóink sem mentesek, de már nagyon régóta nem azok.
Ez pedig tény, ezt kár is volna tagadni.

Nincs mese, azt a kezdeményezést, amit éppen a mi új vezetőink, a mi klubunk indított el, amiről az a remek kis videofilmecske is készült, abba, most a Moniz nyilatkozata után még határozottabban bele kell állni.
Annál is inkább mert ha ezekben a kérdésekben valakinek van negatív, szankciókkal is sújtott tapasztalata , hát akkor nekünk van, tehát ha tetszik a sepergetést elkezdhetjük a saját portánk előtt.

És már ezerszer elmondtam, meg leírtam, de most ismételten megteszem.
Nem a nemzetközi, és nem a hazai szövetségek szabályai, határozatai, meg az általuk, a klubokra, klubunkra kiróható szankciók miatt, nem dehogyis. Nem, nem a szabályok, és nem a szankciók miatti félelem, az esetleges visszatartó erejük miatt.
NEM.
Hanem emberségből, a játék, a küzdő feleknek kijáró megbecsülés, tisztelet, a belső igényességünk, emberi minőségünk okán, ha vannak, ha élnek még bennünk ezek az értékek.

De nem vagyok idealista sem, látok, hallok, van szemem erre a világra, tudom, hogy nehéz, időigényes feladat áll előttünk, ráadásul rengeteg csábító, könnyen citálható ellenérvvel, hogy de mi csak…

Éppen ezért kellene ügyelnie például nagyon az MLSZ-nek is, hogy a rendszerében minél kisebb legyen az emberi(ellenőri) jellemből, a mindannyiunkban meglévő elfogultságokból, szimpátiákból, antipátiákból eredeztethető szubjektív hatás a mérkőzésekről leadott jelentésekben, a későbbi fegyelmi határozatokban.
Hogy a döntéseikben még véletlenül se alkalmazzanak klubokat „nyuszikaként”.
Amely elvhez elnézve a közelmúlt néhány általuk meghozott rendkívül aránytalan, és következetlen döntéseit sajnos nem minden esetben sikerült tartani magukat, és akkor most még megengedő voltam velük szemben.

Ha valamikor megérhetnék ott a szövetségben, hogy miről beszélek, beszélünk mi szurkolók, hát akkor éppen most, a válogatottunkat ért, teljesen igazságtalan mértékű, a FIFA által kiosztott, zártkapus mérkőzés miatt megérthetik.
Jó volna tudni azt, hogy nem a felfelé (FIFA, UEFA) nyalunk, itthon, lefelé pedig taposunk mentalitást választják, folytatják(?) tovább, hanem végre, mint egy jó példával elől járva, megpróbálnak türelmesen, körültekintően, az emberek, és a szurkolók igazságérzetével arányosan működni.

Egyébként még annyit, hogy a DVTK-Videoton meccs egészen jó volt.
Viszont a Siófok-Paks mérkőzés televíziós közvetítése, no az hitem szerint többet ártott, mint használt a magyar labdarúgás ügyének.
Végigszenvedtem, tehát elmondhatom, hogy felért egy igazi büntetéssel.
Eztet a módit, hogy illllen mérkőzéseket is ad a tévé nagyon gyorsan abba kellene fejezni szerintem.
Jó ha 150-en lézengtek a lelátón, és hát minden tiszteletem az övék, a világért sem akarok megbántani senkit, de azok a lelátói vágóképek a jelenlévőkről, a Paks tábora, hát gyerekek az valami gyilkos volt, siiiiiiiiirtam, fetrengtem….-)
„az egész világot átutazom, érted Atom, nagy csapatom” danolták valami leírhatatlan, megfogalmazhatatlan lelkesedéssel a paksi fanatikusok.
Hát, hát, hát, hát ez valami bitang ütősen szólt…-)

Minibajnokság állása:

code:

---

Helyezés   Versenyző   Pontszám
 1         Lunqvist       14
 2         Karesz71       13
 3         Tutetem11      13 
 4         mackó          12      
 5         Jegemac        11
           Profikám       11
           Turáni         11
 8         Góbé           9      
 9         ElBandi        6
10         Auróra         2
11         Gulyaaa        1
12         Onogur         1

---

Sejtette, hogy három győzelemmel indítják a tavaszt?
Mivel a felkészülés során éreztem, hogy napról napra erősödünk, bíztam a sikeres kezdésben – kezdte a lapunknak angolul adott interjúját Julian Jenner.

Arra lát esélyt, hogy százszázalékosan zárják a szezont?
Ez kizárólag rajtunk múlik! Elszántak vagyunk, tudjuk, honnan hová szeretnénk eljutni. Minden áldott nap azért dolgozunk, hogy jobbak legyünk. Az persze benne van a pakliban, hogy nem minden mérkőzés alakul úgy, ahogy eltervezzük, ám egyvalami biztos: a motivációnkkal egy másodpercig sem lesz gond!

Tegye a szívére a kezét: amióta Magyarországra szerződött, fejlődött?
Őszinte leszek – igen, fejlődtem. Futballistaként rengeteget tanulhatok Ricardo Moniztól, miközben emberként is több lettem az itt szerzett tapasztalataim révén. Igyekszem minél többet megtudni az országról, a történelméről és kultúrájáról. Sőt a nyelvet is lelkesen tanulom.

Akkor átválthatunk magyarra?
Bocs de még nem…

Beszéljünk akkor a futballról! Szombaton először lépett pályára a Ferencváros ideiglenes otthonában, a Puskás Ferenc Stadionban. Élmény volt?
Nagy vágyam teljesült ezzel. Egyszer-kétszer már elvezetett az utam az aréna mellett, és ahogy megcsodáltam, arra gondoltam, de jó lenne egyszer itt játszani! Most úgy fest, többször lesz rá lehetőségem.

Nem is hiányzik az Üllői úti pálya?
Már hogyne hiányozna! Semmihez sem hasonlítható hangulata volt, ha gólt lőttünk, és megdörrent a Fradi-tábor, úgy éreztem magam, mintha varázslatos világba csöppentem volna. Olyan pillanatokat éltem át, amelyekre életem végéig emlékezni fogok. Nem csupán magával ragadott a klub hagyománya, egyenesen beszippantott. Egyik pillanatról a másikra a rabjává tett. Megfordultam már jó néhány csapatban, vívtam nagy csatákat a holland bajnokságban, de amit a Ferencváros tagjaként szeptember óta átélhettem, ahhoz korábban sehol sem volt még szerencsém. Úgyhogy már csak ezért is kutya kötelességem napról napra a maximumot kihozni magamból. Tartozom ennyivel a társaimnak és a drukkereknek.

Eddig három góllal és nyolc gólpasszal törlesztett. Elégedett?
Akkor lennék az, ha meccsenként egy gólt rúgnék. A gólpasszok száma is lehetne több. Az mindenesetre jó érzéssel tölt el, ha Böde Dani az én átadásomból eredményes. Remélem, gólkirályként végez, és a huszonöt góljából húszat az én átadásomból szerez.

Egy-két gólhoz már eddig is hozzásegítette a támadót. Meghálálta valamivel?
Hogyne! Egy rúd házi szalámival. Tekintve, hogy otthonról hozta, tehát a sajátját adta nekem, nagyra értékeltem. Ráadásul finom is volt. A profi világban sajnos ritkák ez ehhez hasonló gesztusok.

Az új Fradi-stadion makettjeit elnézve kijelenthető, ha nem is szalámiból, de kolbászból lesz a kerítés.
Valóban lenyűgözőek a tervek. Másképp fogalmazva, méltók a Ferencvároshoz.

Kétezer-tizennégy őszén át is adhatják. Ott lesz a megnyitón?
Meglátjuk. A szerződésem nyáron lejár, a hosszabbításról még nem tárgyaltunk, de előbb-utóbb bizonyára leülünk az elnök úrral. Annyit elárulok, hogy a magam részéről nyitott vagyok a folytatásra. Vagyis boldogan játszanék az új létesítményben. Meggyőződésem, hogy addigra a Fradi még erősebb lesz, reményeim szerint olyan, mint harminc-negyven éve volt, amikor Európa-szerte fejet hajtottak előtte. Ehhez az első lépés az, hogy továbbra is az a hozzáállás jellemezzen bennünket, ami eddig, a második pedig az, hogy megóvjuk az egyesület kultúráját. Akiben esetleg eddig nem rögzült volna, abban tudatosítani kell: a Ferencváros nem egy cég, hanem egy klub. A mi klubunk.

Ahhoz képest, hogy alig nyolc hónapja landolt Ferihegyen, úgy beszél, mint akit az Üllői útra hozott a gólya…
Higgye el nekem, ez nem afféle kötelező duma a részemről, nem azért nyilatkozom így, mert ezzel akarom belopni magam a szurkolók szívébe – csak azt öntöm szavakba, amit érzek. De talán megért, ha hozzáfűzöm, a Fradiban kaptam meg az esélyt, hogy végre magamat adhassam a pályán. Ennek is betudható, hogy úgy élvezem a játékot, mint nagyon régen.

Attól nem tart, hogy a Haladás elveszi a kedvét szombaton?
Aggódni nem aggódom, azzal azonban tisztában vagyok, hogy nehéz meccs vár ránk, hiszen ellenfelünk remek futballistákat vonultat fel – kár, hogy ezt ellenünk is bizonyította a Magyar Kupában… Azt nem állítom, hogy a kiesés okozta revánsvágy vezérel minket, ám mindenáron le akarjuk győzni a szombathelyieket. Mivel köztudottan jól védekeznek, korai góllal megzavarhatjuk őket – legutóbb, az Egerrel szemben bevált ez a recept. Különben sincs más választásunk, mint győzni, ahhoz, hogy felkapaszkodjunk a dobogóra, el kell hoznunk a három pontot.

Ha már itt tartunk, a dobogó melyik fokára pályázik?
A felsőre!

Dicséretes gondolkodásmód – csakhogy tizenhárom pont a Győr előnye.
Nem vitatom, jó csapat az ETO, de eddig a szerencse is mellette állt. Ha egyszer elpártol tőle, könnyen fordulhat a kocka, és tőlünk, valamint másoktól is vereséget szenvedhet. Négy fordulóval a zárás előtt találkozunk, ha addigra öt-hat pontra csökkenne a különbség, bármi megtörténhetne. Mondom ezt úgy, hogy rajtunk kívül az MTK, a Videoton és talán a Debrecen sem tett még le az elsőségről. A favorit nyilván a Győr, de a játék többesélyes. Meglátjuk, ki nevet a végén.

Miután évekkel ezelőtt tagja volt az U21-es Európa-bajnokságot nyerő együttesnek, és az utánpótlás-válogatottén kívül az Alkmaar, a Vitesse, a Breda, továbbá a német másodosztályú Rot Weiss Ahlen mezét is viselte, adódik a kérdés: a ferencvárosi fiatalok kíváncsiak-e a tapasztalatára? „Örömmel felelhetek igennel – bólintott Julian Jenner. – Elfogultság nélkül mondhatom, nincs hiány tehetséges játékosokból, Csilus Tamást, Holman Dávidot és Jova Leventét külön is kiemelném. Mindenben segítek nekik, de nem árt, ha tudják: az, hogy milyen karriert futnak be, rajtuk múlik. Csak tudatosuljon bennük, mekkora esélyt kaptak a sorstól azzal, hogy a Fradiban futballozhatnak. Ha felfogják, és ennek szellemében dolgoznak, sokra vihetik.”

Tegnap délután semmi sem volt természetesebb annál, hogy a kis olasz csapatom „égése” miatt érezhettem a törődést…-)
Akadt olyan barátom, (juszt sem árulom el, hogy a Gulya volt, nem én) aki autentikus küldöncöket megszégyenítő pontossággal, és udvariassággal, „magától” Bastian Schweinsteigertől hozott számomra egy ajándékot, egy Schweini által dedikált 100-as papír zsebkendőt.
A kis figyelmes, csak azért, hogy legyen mit telesírnom bánatomban…-)

De a tegnapi nap azért nem csak a zrikáról szólt, nem.
Nem, mert egy régen látott, és régen várt barát robbant be az életünkbe, egyenesen Skóciából.
Hege megjelenése felért számomra egy felmentő sereg érkezésével.-)
Talán mondanom sem kellene, de tény, hogy abban a pillanatban, nem nagyon, csak éppen egy hangyányit más irányt, és terjedelmet vett a délutáni kvaterkánk…-)
Olyan anekdotázás vette kezdetét, hogy azt hallva, talán még a legjobb meseházak működtetői is a részleges bezárás mellett döntöttek volna érdektelenség miatt…-)

És ha már Skócia, elkerülhetetlenül szóba került az időjárás is, persze nem kis szerepe volt ebben a jelenleg nálunk is tapasztalható príma brit időnek.
A mi barátunk persze azonnal szolgált egy időjárással kapcsolatos felföldi viccel…

Két skót beszélget.
Kérdi az egyik a másiktól.
-Hogyan telt a nyarad?
Mire a válasz.
-Nem emlékszem rá, mert azon a két napon részeg voltam…

Pocsék idő ide, pocsék idő oda, azért reménykedem, hogy nálunk két napnál hosszabb lesz a nyár, és nem ártana, ha előtte lenne még egy kis tavasz is…-)

A tavasz tegnap egyébként már annyiban az Oktogonon meg is érkezett, hogy magától Karsai Lászlótól volt alkalmam rákérdezni, mint a témában rendszeresen megszólaló történésztől, hogy…
-Tanár úr.
Akkor most van nálunk igazi náci fasisztaveszély, vagy nincs?
És fasizálódik e-é ez a mi hazánk, avagy sem?

-Nem, nem, nincsenek ilyen veszélyek… érkezett a válasz.

Mire kellene gondolnom egy hasonló válasz hallatán, ha nem arra, hogy a tavasz fuvallatát érezhettem meg egy pillanatra…

A válasza nyomán bennem feltoluló kérést, kéréseket már sajnos csak magamban gondolhattam hozzá a rapid párbeszédhez, úgy mint…

És ha kérhetném akkor nem lehetne ezen vélekedését szélesebb körben is terjeszteni?
Eljuttatni néhány békétlen lelkű hazánkfiához, akik minden szire-szóra kiszaladnak külföldre, gazdasági, politikai érdekkörök társadalmi kijáróihoz, a baráti sajtókhoz, különféle civil társaságokhoz, jogvédőkhöz, és más egyéb nagyon demokratákhoz, akik aztán…
Ahelyett, hogy a „családi dolgainkat” magunk között próbálnánk meg kibeszélni, és megoldani?
Hiszen „tányér csörrenés” még a legjobb családokban is előfordulhat, de mégsem szaladnak e családok egyből a szomszédhoz a problémáikkal, hanem megpróbálnak családon belül megoldást találni a problémákra.
Lehetséges, hogy ha egyszer komolyan elszánnánk valami hasonlóra magunkat mi minden magyarok hatalmas családja, akkor akár némi eredmény is mutatkozhatna?
Vagy tényleg nincs már semmilyen átjáró?

De sajna ezeket már nem mondhattam el pacekba a Tanár úrnak, nem, mert elsietett, talán majd legközelebb…

Semmi gond barátom, én elismerem a számodra leginkább kedvelt külföldi csapatot, nincs abban hiba, remek, jó erőkből álló alakulat.

Én éppen csak az egyik (a másikat a Liverpoolt most inkább meg sem említem) kis külföldi csapatom tegnap esti vergődésén keseregtem egy pöttttttttyet.
Ennyi, csupán ennyi, de azért bánatomban nem fogok neki szaladni a Dunának, oszt pont….-)

Egy kicsit más…

Néztem ma reggel az ATV híradóját….
Semmi extra, csak a szokásos szapulkát vezették elő ma is, a kormánnyal, és úgy egyébként is mindennel szemben, ami nem Ők…

Még azt mondom rendben is van, az ellenzéki lét, az ellenzéki ellenőrző feladatok, meg hasonlók blablabla…

De aztán az amit, de sokkal inkább akit elővezethetnek, mint minden rosszak egyik (pechünkre a többi sem különb) lehetséges ellentételezését, mint minden mái bajaink„orvoslóját”, gyógyszerét, hát az maga a vegzálás, az maga a sértés egy amnéziában nem szenvedő, szavazati joggal rendelkező honpolgár számára.
A hír…
„bajnai előadása, szakértése egy egyetem fiatalsága előtt, vagy valami hasonló”

Ugye egy híradó részletről még a laikus számára is tudható, hogy vágott, szerkesztett anyag.
Amiről az ATV híradójának esetében bátran feltételezhetem, gondolhatom, hogy odafigyelnek a részletekre, arra, hogy az előadó legjobb gondolatait, mondatait adják vissza, mi sem lehet ennél természetesebb számukra, hiszen nem is rejtik véka alá, hogy barátian viszonyulnak bajnai, és körei szellemiségéhez.
Még ez is rendben vóna, hiszen miért ne lehetne a médiáknak, az ott szereplőknek is szimpátiája…
Legyen, ott is emberkék sürögnek, forognak, teszik a dolgukat.