De a tegnapi beolvasása szép volt.
Szocik meg egyéb percemberek itthonról meg elmehetnek kapálni... Többet érünk velük...

Majd a nagy és okos Európa eldönti mi jó nekünk...

Úgy érzem, annyit hozzá kell tennem az átlag angol polgárt, az átlag angol tévénézőt (ez lemaradt, bocs) említő hasonlathoz, hogy…

Tehát az "ihletem" bölcsője....-)

"Hiába adott fantasztikus koncertet a hét végi Glastonbury Fesztiválon a Rolling Stones, a brit tévénézőknél mégsem sikerült győzelmet aratniuk.
A BBC 2-es csatornája ugyanis szombat este élőben közvetítette a Gördülő Kövek glastonbury-i debütálását, ám az estén a nézettségi versenyt a BBC 1-es csatornája nyerte, ahol a Die Hard című film már agyonismételt harmadik részét vetítették.
A brit televíziótársaság közel hétszázmillió forintot költött az élő koncertközvetítésre, és háromszáz munkatársuk dolgozott a helyszínen, ám a tévénézők a szombat esti főműsoridőben mégis inkább Bruce Willis kalandjait választották Jaggerék helyett."(bors)

Tegnap munka közben, amennyire módomban állt, odafigyeltem az EP - ben zajló eseményekre, (mondhatni leképeztem az átlag angol polgárt, amennyiben én is egy unalomig ismert „akciófilm” sokadik ismétlése mellett döntöttem, (az egyik kedvenc rádión kényszeríttet „szabadon választott” kötelező döntésre) szemben valami klasszikusabb előadással, így utólag bátran mondhatom, hogy nagy kár, nagyon nagy kár a dr. Boross két órájának az elmaradásáért) aki de nyilván csak „szőr mentén” tehettem…

Ezért nincs, nem is lehet azon semmi csodálkozni való, ha csak néhány, jobbára a honfitársaim által elmondott mondatfoszlány rögzült bennem, gondolatot nem írhattam, mert azt nem véltem felfedezni a mondókájukban, csak beszéltek, csak beszéltek…

Tehát nem idézetűen…

Bokros Lajos: Konzervatív jobboldali vagyok, a jobboldali gondolkodás legjobbika…

Göncz Kinga: Érdekes kedves Kinga, nekem éppen az ön felszólalása alatt volt egy, a téma iránt érdeklődő vevőm, (ugye milyen érdekesek ezek a véletlenek a névtelen levélíróval, és a személytelen vásárlóval) de azt, amit Ő mondott, én egy hölgyről, szemben önnel ahogy tette hazájáról, még reá, egy ismeretlenre hivatkozva sem írnám le ide…

Tabajdi Csaba, jajj fiam, te, te kreténebb vagy, mint a többi, mert már az sincs rendben, hogy a többiek dobálóznak a szavakkal, dobálóznak, de te még vissza is dobálod azokat, ejnye – bejnye fiam…

No de mit is mondott ez a derék „népnemzeti” atyafi….

Tabajdi Csaba: Magyar hazafi vagyok, és demokrata…

Na szóval ennyi, ezt a három felszólalót éreztem említésre méltónak, Ők adtak, hagytak némi nyomatékot a témában megfáradt elmémnek…

Róluk, most csak és kizárólag hármójukról annyit, hogy…
Mindig is lenyűgözve figyeltem a hozzájuk hasonló embertársaimat, akik karakánul, egyenesen bele a nyilvánosságba, minden kétség, és minden önértékelési zavartól mentesen, képesek nagy nyilvánosság előtt elmondani, „lefesteni” magukról az önképet.
Amely önképük, ha véletlenül mégsem esne egybe, ha mégsem látnám én, nem látnák többek, nem látnák sokaságok önazonosnak, az általam, többek, esetleg sokaságok által hosszú évek alatt, türelemmel, mintegy puzzle darabkákból összerakosgatott képpel, hát akkor azért csakis bennem, a többekben, a sokaságokban lehet a hiba…

Akkor ezért az érintettektől a magam részéről ezúton is elnézést kérek.

Ja és még annyit Tabajdi fiam, hogy örömmel tölt el, ha felfedezted magadnak Mark Twaint, talán ha valóban sokat olvasgatod is, és nem csak idézel tőle, akkor végül hasznodra fog válni, és jobb, és jobb ember válik belőled.

És végezetül e szerény szegletéből a nyilvánosságnak, még ha talán nem is jut el e remek hazafiakhoz, egy KLASSZIKUS.

Bár az Ő, e hármak hazafisága után, azok után, amit a hazafiság szerén elővezettek tegnap az EP-ben, már szinte gondot okoz értelmezni, hogy mit is akart üzenni e történelmi mű, klasszikussá nemesedett megálmodója, és nem kevésbé klasszikus előadója…

Istenem…, mái hazafiak?

Gerzson
Ha felépül, talán 2 szezon van benne, amire azt lehet mondani, hogy teljes erőbedobással áll a futballhoz. Most úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy kérőre vár, maradni fog rosszabb feltételek mellett is. Hazajövetelének esélyét 5%-ra taksálom.

Imi:
Benne két-három jó szezon lehet még, s szerintem ezt még pénzszerzésre használja fel. Míg kelendő külhonban, nem hiszem, hogy hazajön, de nagyobb esélyt látok rá, mint Gerzson esetében. 10% lehetőséget látok.

Szabolcs:
Fut a szekere, a legkelendőbb magyarok egyike. Esély: 1%.

HA kérhetnék Karácsonyi ajándékot előre, az Gerzson lenne a Fradiba... De sajnos elég kevés esélyt látok rá hazajöjjön... Vagy ha már jön akkor csak erősen levezetni...
És mondjuk én személy szerint megkérném hogy egy Graz-i átszállással jöjjön, és egy Szabics Imit hozzon magával..
De a non+ultra az lenne ha a Grazi helyett egy Hannoveri át szállással jönne egy Husztival együtt 8) És persze asszonynak itt kell beleszólnia a férfiak dolgába.. Ahelyett hogy főzne mosna takarítana és strandra menne...( csak mert azt mondta nem merem beírni 8))

A spanyol védelem szerencsétlenkedését most hagynám, Iker Casillas pedig talán éppen „békát” fogott annál az esetnél…-)

Én megszerettem, és erről elsősorban az Eurosport szenzációs közvetítései tehetnek.
De azt hiszem erről már beszéltem.

No igen, a dopping.
Most, hogy te is szóba hoztad, ezt, a kerékpársportot nagyon súlyosan érintő, rendkívül nagy károkat okozó problémát, amely olyan a sportág, egyáltalán a sport számára mint a fekete pestis.
Nos cseppet sem védve, vagy mosdatva a bringásokat, hát hiszen hogyan is tehetném, amikor legnagyobb sztárok buknak le sorozatban, illetve vannak beismerésben.
Csak.
Csak számomra ez is olyan képmutatásos, mint sok minden más e mái világunkban.
Én is, mint annyi sportrajongó figyelemmel követem a világ profi élsportját.
A komoly, a legnézettebb látványsportok, a legprofibb, a legtöbb pénzt termelő ligák versengését.
És igen, még az Észak „Ámerikai” szuper ligákat is, úgy mint NFL, NHL, NBA, Baseball, amely küzdelmek némelyikét az USA-ban szerényen, rendre csak mint világbajnokságokat szeretnek aposztrofálni. No azok, az ott zajló csonttörő, izomzatszaggató küzdelmek, és az iszonytató igénybevételt jelentő sorozatterhelésekkel elérhető csúcsteljesítmények gondolom a Norbi update szigorú betartásával érhetőek el, attól regenerálódnak oly hamar azoknak a hústornyoknak az izomzatai, gyógyulnak sebesen a sérülések, és tartható kordában az idegrendszer.
Aha, na ja, hát persze.
És az Olimpia?
Az ottani versenyszámok, az úszás, az atlétika, a súlyemelés, és a sort még hosszan sorolhatnám.
Az olimpiai eszme, hogy a részvétel a fontos?
Miről beszélünk, amikor már a legnagyobb „amatőr” versengésre is csak korlátozott számban, selejtezők árán juthatnak el a legjobbak?

És mi van velünk, hétköznapi emberekkel?

Például itt vagyok én, hogy ne csak a mások életét analizáljam.
Ma is csak este hat után értem haza, és most is éppen azon töröm a fejem, hogy milyen doppingolási módszert eszeljek ki annak érdekében, hogy képes legyek ébren maradni az éjféli meccsig, és ez még önmagában nem is elég, mert még a mérkőzés végig ébren is kellene maradnom, mondjuk ezért, már a két csapat játékosai tehetik a legtöbbet….-)
És most nem viccelődni akartam, cseppet sem.

Anélkül, hogy részleteiben kibontanám a rólunk, egyszerű, hétköznapi emberekről szóló gondolataimat, csak annyit, hogy nem gondoltál még arra, vajh azok, akiknek még egyáltalán munkahelye van ebben a mái világban, milyen kevesen engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy ne látszódjanak erősnek, hogy lemaradjanak, hogy tempót veszítsenek, hogy ne használjanak ehhez minden számukra fellelhető segítséget?

Ma már nem lehetsz beteg.
Táppénz?
Viccelsz?
Ha sikerül néhány napot lopni a regenerálódásra, esetleg némi pihenőre, kikapcsolásra…
Ááááááá, reménytelen.

Nincs mese, örökös teljesítménykényszerben élünk, és ebből a „mókuskerékből” alig van szabadulás.
Pont azt tesszük mi emberek magunkkal is, mint a környezetünkkel, a természettel, leraboljuk a saját erőforrásainkat.

Azért ebben a nyári holtszezonban mégis csak jó „elunatkozni” ezeken a párharcokon, és a döntőt pedig egyenesen várom…-)