Ez a paragrafuslovag szerintem kicsit eltévedt. Végig kéne gondolni egyszer, vajon nem ezért vagyunk ilyen bizonytalan alkotmányos helyzetben, mert ilyen hibás szemlélet vezette már alkotmánybíró korában is őt, és esetleg társait. Talán mégse volt véletlen, hogy annak idején nem tetszett annyira az a szellemi tulajdonjogi és adatvédelmi cikke...

Úgy van! Ismét köszönjük, elnök úr, hogy megvédte '56-ot és alkotmányos alapértékeinket!

A magyar irodalomból nekem más szerzők jönnek be, más korszakok. Néhány kivételtől persze eltekintve. Mert Kosztolányi, József Attila, a fiatalabbak közül Weöres, Márai egy-egy könyve mondjuk nagyon bejön.

Hogy mibe navigálta bele magát a köztársasági elnök az oktalan megtagadással, azt nálam sokkal jobban elmagyarázza Gerő András általam hivatkozott NSZ-beli cikke. (Amiben csak egyetlen félreérthető megfogalmazással vitatkoznék, azzal is inkább kiegészítő jelleggel, egyébként pontosnak találom az elemzést.)

Nem kell a korszak iránt érdeklődni, de ha véletlenül izgatnának a 80-as évek, HGY könyve egy hasznos forrás hozzá, ha nem is egy remekmű.

A véleményformának létezik ám közvetett formája is. Pl nem feltétlenül kell mindent szart megkóstolni ahhoz, hogy megtudjuk, finom-e vagy mérgező, elég, ha ezt más megteszi helyettünk. Olyasmit meg főleg nem kóstolgat meg az ember, amiről a szaga és színe után sejti, hogy mi lehet.

Jaja, tudom, ahogy se gyurcsány, se kóka, se göncz, se kulcsár, se bajnai, se veres, se drazsé, se szilvásy, se senki olyan, akikről úgy gondolod, hogy nem tartozik ránk, de mégis annnyira elszántan véded őket, bármit is műveljenek. Az "őszinte" cölöpök meg aztán tényleg olyan hiteles forrás, hogy át kellene írni a történelmet az abban foglaltak szerint.

Igaz. Övé a pufigyuszi!

Azt nem kell táplálni, amúgy sem izgatna, mi táplálja és mi nem, és kinél. Egy percig nem fogom elhallgatni véleményemet ilyen hajuknál fogva előráncigált "szempontok" miatt.