Ez szép. Szép, mint a talajgyökér.

----------------
Hitler nem tudom, hogy jön ide. Horn Gyula 56-ban azért harcolt, hogy ne a hitler-fanek csináljanak itt rendet. Én nem relativizálnék. EZ nem olyan, hogy ha Hitler szemével nézem, akkor ez az igazság, ha Churchill szemével, akkor meg az. Nem. Horn Gyulának volt igaza, hogy nem kívánta a hitleristáknak megengedni a "rendcsinálást". Pongrácz Gergely és Wittner Mária a példa rá, hogy ezek az emberek nem véletlenszerűen bolyonganak, mint a molekulák a Brown mozgás során, hanem nagyon is van iránya annak, amit tesznek. Nyilván van, akinek tetszik is. Akiknek legnagyobb fájdalmuk, hogy nácikat is nagy ritkán elkapnak.

De szabadjon ennek ellnetmondanom, és kifejeznem azt a meggyőződésemet, hogy nem a népírtóknak és csatlósaiknak van igaza, hanem azoknak, akik ezekkel szembeszállnak. EZ abszolút különbség. EZ az, amit nem lehet innen is, onna is nézni.

---------------

Gondolhatod véleményemből, hogy ezt dicséretnek veszem. Még ha érdemtelenül kapom is. De ha csak egy pici ponton hasonlóságot látsz, az már jólesik.

Azt a stilust, meg amit indulatos hozzászólásodban alkalmazol, örömmel meghagyom neked.

Beszélhetünk 56 arcairól. De Örkény Istvántól Térey Jánosig - és ifjabb Vázsonyi Vilmosig, Kornaiig - sokaknak igaza van szerintem, hogy volt azért egy polgárháborús arca is. Ehhez képest igenis rend és kibontakozás kellett.

1943-ban a biográfusa, John Allen szerint nem túl lelkes Ratzingert mint légvédelmist Münchenbe, majd Magyarországra vezényelték, de 1944-ben dezertált, és a szövetségesek hadifoglya lett. A kardinális soha nem titkolta múltját, több alkalommal is beszámolt erről római lapoknak.

Ez nem igaz. Gyurcsány szerint neki nem könnyű Nagy Imrét a nemzetbe fogadnia, ami önmagában elmebaj persze, de ezt megtetézi az okkal is, mert hogy Nagy Imre kommunista volt. Az ebadta. Röhej.

Ugye nem bánod, ha bemásolok ide egy rövidke Heti Válasz cikket:

Éveken át próbálták náci múltúnak feltüntetni Kurt Waldheimet. Egyetlen bűne az volt, hogy kétszeres ENSZ-főtitkársága után saját hazájában, Ausztriában elindult az elnökválasztáson. A szociáldemokraták, akik addig saját felségterületüknek tudhatták e tisztséget a második világháború utáni Ausztriában, nem riadtak vissza semmilyen eszköztől, hogy megpróbálják lejáratni a volt főtitkárt.

A történet 1986 márciusában kezdődött, az osztrák elnökválasztás előtt. A szocialisták Kurt Steyrer volt egészségügyi minisztert indították a nemzetközileg is jól ismert Waldheimmel szemben. Későn döbbentek rá, hogy jelöltjüknek alig van esélye, ezért tervet dolgoztak ki Waldheim lejáratására. Háborús bűnökkel és nem utolsósorban antiszemitizmussal vádolták meg az ENSZ volt főtitkárát. Mindkettő olyan vád - ellentétben a kommunista múlttal -, amely ha valamely politikuson "megtapad", szalonképtelenné teszi a nemzetközi életben. Fred Sinowatz szocialista kancellár nyilvánosan arra tett utalást egy újságcikk alapján, mintha Waldheimnek a náci időkből takargatnivalója lenne. Nevezetesen, hogy az SA-nak volt a tagja.

A nyilvánvaló rágalmakat Waldheim és a Néppárt nem is méltatta válaszra. Ez hiba volt, mert a politikus elleni akciókba bekapcsolódott a Zsidó Világkongresszus (JWC). Egy volt CIA-ügynök ezzel kapcsolatos könyvéből megtudható, hogy Reagan elnök csak vonakodva tett eleget a JWC és a nemzetközi sajtó egy része nyomásának, hogy Ausztria volt külügyminiszterét és az ENSZ korábbi főtitkárát "watch-listára" helyezze, és lényegében kitiltsák az Egyesült Államokból.

Az osztrák választókra a kívánttal éppen ellenkező hatást gyakorolt az elnökválasztási kampányba történő külső beavatkozás. Nem eltántorította, hanem a "csak azért is" érzéstől vezérelve bátorította őket, hogy a konzervatív jelöltet támogassák. Nagy szavazattöbbséggel megválasztották Ausztria elnökének. Hivatalba lépése után a támadások nem csitultak, pedig egy nemzetközi történészbizottság alapos vizsgálata egyöntetűen megállapította, hogy semmilyen bűn nem terheli. A vizsgálati időszak alatt New Yorkban a JWC, és világszerte több befolyásos tömegtájékoztatási eszköz igyekezett a történészbizottság munkáját úgy feltüntetni, hogy az a bécsi kormány ellenőrzése alatt áll, és éppen ezért nem várható tőle tárgyilagosság.

Ez sem volt elegendő, néhány nappal a vizsgálati eredmény átnyújtása előtt újabb szenzációt repítettek világgá, 1988. február 1-jén. A hamburgi balliberális hetilap, a Spiegel, amely a Waldheim elleni propagandaakciók fontos német nyelvű szócsöve volt, Jugoszláviából egy táviratot hozott nyilvánosságra, amely egyértelműen bizonyítani szándékozott Waldheim háborús bűnösségét.

Az 50 ezer német márkáért beszerzett dokumentum azt bizonyította, hogy az osztrák köztársasági elnök a második világháború idején Jugoszláviában katonatisztként 4224 személy deportálását kérte. Bécsből újságírók és a Waldheim-ügyet vizsgáló történészbizottság tagjai Belgrádba utaztak, hogy Hans Kurz svájci történész vezetésével betekintsenek az eredeti dokumentumokba, de erre nem kaptak engedélyt. Ezzel egy időben a bécsi Wochenpresse leleplezte, hogy a terhelő dokumentum mögött a jugoszláv titkosszolgálat, az Udba áll. A jugoszláv Waldheim-ellenes támadások azért is keltettek feltűnést osztrák körökben, mivel Waldheim többször járt Josip Broz Tito jugoszláv elnök személyes vendégeként az államfői rezidenciának helyet adó Brioni-szigeteken, és birtokosa volt a kommunista Jugoszlávia legmagasabb kitüntetésének.

Már ne haragudj, erre a médiakreációra gondolsz? Horn Gyula valódi ember, avlódi államférfi. Nem abból él, hogy egykor bebörtönözték - amugy nem is börtönözték be. Szégyelnie kellene? Sokakkal megesett ez.

Ha nem ideológia fátylon át nézed 56-ot, akkor nem feledkezhetsz meg a brutálisan meggyilkolt emberekről, az akasztokal szegélyezet körútról, a Köztársaság térről, és az ország legkülönbözőbb pontjain történt menthetetlen brutalitásokról. Ha Horn Gyula ehhez képest rendet, kibontakozást akart, igaza volt. Hogy mennyi ellentmondása - és bűne - lett aztán az új rendenk, más kérdés. De pont a Horn Gyulák adtak neki emberségesebb arcot.

Én a 80-as évek elején láttam őt először, és okom volt megjegyezni. Az egyik legnormálisabb, legprogresszivebb ember volt az akkori garniturában.

AMi meg az egypártrendszert illeti. Láttunk már azóta többpártrendszert is. Na az sem épp leányálom, legalábbis nálunk nem. Önmagában senkit nem minősít, hogy az egypártrendszer, a többpártrendszer, vagy milyen rendszer alatt él, vagy politizál.

Nem tudom értelmezni, mi az a 320 milliárd forint, amit ugymond az államkasszában hagytak Orbánék. Elmagyaráznád? Szufficites volta költségvetés? Nem hiszem, bár ki tudja. Melyik évben volt ekkora szufficit? Hitelből én is fel tudom tölteni a "kasszámat" és akkor sok pénz lesz benne. EZ történt? SZóval mi az a 320 milliárd, amiről beszélnem kéne?

Az se tudom, mi az az "üres államkassza", már ne haragudj. Elmondanád a költségvetéspolitika nyelvén?