1919. április 19. nagyszombat

Kun Béla beszéde a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács ülésén:

„... arra kérem önöket, hogy halálos komolysággal hallgassák azt, amit mondani fogok.

Két világáramlatnak harca csap össze a Magyarországi Tanácsköztársaság fölött: az imperialista kapitalizmus és a bolsevista szocializmus. Ennek az összecsapásnak vagyunk részesei. Nem állunk a területi integritás alapján, de élni akarunk.

Amikor mi megalapítottuk a proletárdiktatúrát Magyarországon, nem arra alapítottuk számításainkat, hogy mi képesek leszünk majd katonai erővel, rendszeres háborúval megbirkózni az antant csapataival.

Hangsúlyoztuk és hangsúlyozzuk, hogy mi a Magyarországi Tanácsköztársaság sorsát a nemzetközi proletárforradalomra alapítottuk.

Megindult a román offenzíva. Szatmárnémetiben már burzsoá uralom, burzsoá diktatúra van. Nagyváradon is ott állnak a román csapatok, és Nagyváradon, bizonyos, nagyon rövid idő alatt helyre fog állani újból a kapitalizmus kizsákmányoló rendje.

Túlerővel támadnak mindenütt a románok, jobb fegyverzettel, tökéletesebb fölszereléssel, mint aminő az ifjú proletárállam ifjú hadseregéé. Az antant bennünket a párizsi kommün sorsára akar juttatni...

Senki kétségbe ne essék, de el kell mondanom azt is, hogy a fegyverzet és fölszerelés kérdésében is rosszul állunk. Történtek olyanféle jeladások bizonyos körök részéről, hogyha a proletariátus lemond a maga hatalmáról, elmaradna az antant offenzívája.

Ha akarjuk a diktatúra fönntartását, ha azt akarjuk, hogy ne burzsoázia, de proletárdiktatúra legyen ebben az országban, akkor cselekednünk kell, meg kell hányni-vetni most rögtön, hogy ezekkel az ellenséges, imperialista erőkkel szemben minő erők állnak rendelkezésünkre.

Elsősorban a magunk erejére kell számítani, amíg elérkezik a nemzetközi proletárforradalom aktív segítsége. Az első feladatunk, hogy mindenki, aki csak nélkülözhető itt Budapesten, minden proletár, a proletariátusnak minden képviselője: ki a frontra!

Akik kimennek a frontra, azok abban a tudatban kell, hogy kimenjenek, hogy itt a diktatúra középponti kezelése jó kezekbe van letéve. S ha ez megvan, elvtársaim, akkor meg vagyunk mentve és meg van mentve a proletárforradalom, akkor van időnk kivárni a nemzetközi proletárforradalmat.

És ha el is buknánk, akkor úgy bukunk el, hogy a nemzetközi proletárforradalomnak a mi bukásunkból csak haszna lesz.

Én sohasem szoktam a dolgokat a magyarországi proletariátus szempontjából nézni.

Csak egy szempont van, a nemzetközi proletárforradalom szempontja."

***

A román hadsereg könnyű előnyomulásától megrémült budapesti kommunista vezetők félelmét megkettőzte a belső ellenforradalom lehetősége. Ennek megelőzésére túszok szedését határozták el.

Mégpedig azon személyek őrizetbe vételét a közélet, a közigazgatás és a gazdaság minden területéről, akiket időszerűen a legveszélyesebbeknek tartottak.

Természetesen, döntésüket szigorúan titkosan kezelték és csak néhányan tudtak róla. Szántó Rezső kapta feladatul a listák összeállítását. Ő 485 személy letartóztatását javasolta és indokolta. A beterjesztett névsort a késő esti órákban vitatták meg s hagyták jóvá minden ellenvetés nélkül.

Politikai jóváhagyóként Kohn Béla látta el kézjegyével a listát, a végrehajtás felelőseként pedig Klein Korvin Ottó.

Ekkor döntötték el azt is, hogy a túsznak kiszemelt neves férfiak letartóztatását Cserny Józsefnek, a különleges karhatalom vezetőjének parancsolják meg.

1919. április 19. nagyszombat

A Székely Hadosztály Nagypéntekig tudta védelmezni a Fekete-Körös völgyét a sokszoros román túlerővel szemben. Az önvédelmi harcot odaadó áldozatkészséggel segítette Köröstárkány lakossága. Itt április 18-án este dőlt el a harc a támadók javára.

A Székely Hadosztály azért kényszerült visszavonulni, mert a vörösök már feladták Csucsától Nagyváradig a Sebes-Körös völgyét, és román bekerítés fenyegette őket. A románok aznap még elkerülték Köröstárkányt. Ellenben másnap, békés szándékot színlelve visszatértek.

Kóréh Endre, a székely hadosztály krónikása írja a továbbiakat:

„Közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötték össze a falu népét a községháza elé. Ezalatt Szakota, volt kristyói jegyző géppuskákat rejtett el a szomszéd telkeken.

Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Percek alatt halomra lőtték a fegyvertelen lakosságot.

De ezzel még nem volt vége a tárkányi rémségeknek. Újból kihirdetés következett, hogy a falu népe temesse el a halottakat. Még a szomszédos kisnyégerfalviakat is kirendelték.

Mikor a szerencsétlen lakosság újra együtt volt, újra végig gépfegyverezték!
E rémes tömegmészárlásnak 93 köröstárkányi és 17 nyégerfalvi lakos lett az áldozata.

A köröstárkányi rémségeket betetőzte, hogy Izsák Mihálynak (55 éves) élve kezét, lábát, levágták, Szatmári Sándornak (50 éves) a nyakát vágták át. E nemes munka végeztével az oláhok felgyújtották és teljesen kirabolták a jómódú magyar községet.

Az oláh öldöklés hiteles adat szerint 204 magyar gyermeket juttatott árvaságra!"

1919. április 19. nagyszombat[b]

Tudósítás Kóréh Endrétől:

„...nagyszombaton reggel hadosztályunk, hogy a város lövetését elkerülje, kivonult Szatmárról.
Jellemző, hogy a lakosságnak csupán kevés része menekült, de az is jellemző, hogy még az utolsó percben sem gondolt arra, hogy fegyvert fogjon és a székelyekhez csatlakozzék.

Mikor kivonultunk, bámészkodva nézték távozásunkat s talán nem is gondolták, hogy milyen sors vár reájuk. Néhányan éljeneztek, mire az egyik székely odaszólt:

[b]- Jobb lesz, ha hallgatnak. Mi jobban megsiratjuk ezt a várost, mint kietek! Ha beálltak volna közénk, most nem jutnának prédára!

Délben már a polgármester átadta a várost a bevonuló oláhoknak, akik a piacon és a kocsmákban mámoros örömmel ünnepelték a vértelen győzelmet."

***

[b]Derecskén úgy értesültek e napon, hogy vége a vörös uralomnak.

Fehérgárdát alakítottak, a csendőrök késedelem nélkül felvarrták jelzéseiket, rendfokozataikat, a régi vezetők mind hivatalba léptek.

Erre a kommunista Szatmáry József, huszonhárom éves hajdúszoboszlói asztalossegéd kihívta Debrecenből a Stern Mózes parancsnoksága alatt álló különítményt. Lefegyverezték a csendőröket, őrizetbe vették őket a főszolgabíróval, a plébánossal, az iskolaigazgatóval együtt. A dühös Stern Mózes meglátta, hogy minden előzetes utasítása és fenyegetése ellenére egy Meisner nevezetű egyenruhás fiatalember az önkéntesi katonai jelzést viselte.

Stern rögtön lelőtte.

A MAGYAR FÖLDBIRTOKOS

A földbirtokos egy olyan pirospozsgás gróf, aki reggeli imádságul (mert vallásos ember!) még az ágyban halat, hideg sültet, dzsemet, tejszínes kávét, csipkés szalvétát, hófehér kenyeret és ezüst villát eszik, reggeli után audiencián fogadja az uradalmi intézőt és a kasznárokat, akik haptákban állnak előtte, reszkető énekléssel beszélnek vele, és amikor távoznak, úgy köszönnek, hogy kezeit csókolom; aki a kasznárok előterjesztéseiből nem ért egy betűt sem, de azért auf Fälle leszidja őket; aki az audiencia után vagy vadászik, vagy hanyatt fekve ül a díványon, és ebédig elnézi a mennyezetet anélkül, hogy eközben csak egy felet is gondolna; akit ebédkor livrés inasok szolgálnak ki lábujjhegyen; aki erőlevest, előételt, sültet köretekkel, fagylaltot, sajtot, gyümölcsöt és badacsonyit ebédel különféle ékes francia neveken; aki ebéd után szemeskávét iszik cukor nélkül konyakkal; aki ebéd után a pipázóban egyiptomit szí, és igen művelten társalog öt-hatig arról, hogy milyen disznók azok a zsidók; aki estefelé kikocsizik vagy újra vadászik, vagy meglepi valamelyik kasznárját, és újra leszidja; aki este megint elölről kezdi az evést az előételnél.

A földbirtokos tulajdona az úgynevezett földbirtok. Ez áll sok-sok földből, melyet büdös árkok és szép fák vesznek körül, melyen búza és egyéb kukoricák teremnek, amelynek közepén díszlik a kastély és tanya. A kastély húsz-harminc gyönyörű termével egy jóképű dombon ékeskedik, előtte az udvar terül el, azután a lóistálló következik, a lóistálló után az ököristállók és fészerek állnak, végül mindezeken túl a cselédházak szemtelenkednek.

A cselédek és a béresek gazember parasztok, akik fizetett ellenségei a földbirtokosnak, akik rondák és büdösek, mert egész nap orrukkal túrják a földet, valamennyit agyon kellene ütni, és oda temetni azok mellé a huncut zsidók mellé.

A lóistállók téglából készülnek, tágasak, magasak, fehérre vannak meszelve, és a padozatuk aszfalt; az ököristállók szerényebbek, de azért csinosak; a cselédházak azonban vályogból és sárból készülnek, cigányok csinálják őket.

A földbirtokon a büdös parasztok szemtelen földtúrása által nagy jövedelem keletkezik, amely legtöbbször több mint egymillió korona, s roppant gondot ad a földbirtokosnak, hogy hogyan is költse el, ami miatt újfent szidja a büdös paraszt béreseket, azokkal a huncut zsidókkal együtt.

A kastélyban a földesúr nem is tudja elkölteni jövedelmét, amiért is felutazik a fővárosba, és szép nők segítségét veszi igénybe, akiket nyilván ezért színművésznőknek nevez a nép szája. A városban ezen felül is sok gondja és dolga van a földesúrnak, egész éjjel kell neki kártyázni a mágnáskaszinóban, délután futtatnia muszáj, úgyhogy itt alig is marad ideje szidni a zsidókat és a béreseket és azokat a skribler újságírókat; mint például engem, aki mindezt íme megírom róla, szegényről.

Mikor a pénz elment, felül a földesúr a vonatra, és hazahajtat vele. Kis-Bagoson, vagyis Kutyamajsán kiszáll, négy kövér ló, hintó és az a büdös paraszt kocsis várja, elindul gondterhesen a kastélya felé, amint közeledik, már látják is az árokszélen a táblát:

"Koldusoknak, kintornásoknak és a közigazgatásnak szigorúan tilos a bejárás!"

Nagy Lajos, 1919

1919. április 17. csütörtök

Amikor 1918. december 24-én, karácsony szentestéjén bevonultak Kolozsvárra a románok, az Erdély fővárosában lévő magyar tisztek, hívatásos és sorállományú katonák menekülni kényszerültek, hogy elkerüljék a foglyul ejtés veszedelmét.

Ezekből a menekülőkből s a hozzájuk csatlakozó önkéntesekből szerveződött számottevő fegyveres erővé az a magasabb egység, amely SZÉKELY HADOSZTÁLYnak nevezte magát.

Vezetője szentkereszthegyi Kratochwil Károly ezredes lett.

Önerőből, önállóan folytatták rengeteg szenvedés, nélkülözés közepette önvédelmi harcukat a megszálló román csapatok ellen az áprilisi román offenzíváig.

Kóréh Endre volt a haderő tábori lelkésze. Könyvet írt e sajátos katonai alakulat viszontagságairól,
„ERDÉLYÉRT A székely hadosztály és dandár története, 1918-1919" címmel.

A székely hadosztályra és dandárra vonatkozó, pontos dátumokat tartalmazó, naplószerűen sorolt tények és adatok túlnyomó része Kóréh Endre könyvéből való, mint az alább következő három idézet is:

***

Távirat Budapestre, a hadügyi népbiztosságnak:

„Szatmár, 1919. április 17. este 8 óra

Azonnali sürgős intézkedést kérek, hogy Szatmárnémeti, Debrecen, Nagykároly, Nagyvárad összes szervezett munkásai álljanak fegyverbe, különben ezen helységek sorsa meg van pecsételve.

A helyzet állandóan rosszabbodik.
A vöröscsapatokat kérem a székely parancsnokságnak alárendelni. Tapasztalataim szerint úgy a nagyváradi 39. sz. vörös dandár, valamint a többi vöröscsapatok sem tartják fenn a székelyekkel az összeköttetést, és így az egységes vezetés majdnem lehetetlen.

Egyetlen megoldás, ha az összes csapatok felett a székely különítmény parancsnoksága veszi át a vezetést.

Papp B.”

***

Második távirat Budapestre, a hadügyi népbiztosságnak:

„Szatmár, 1919. április 17. este 10 óra

A vöröskatonák állásaikat elhagyják, csapatostól menekülnek a veszélyeztetett zónából. A székelyek a direktórium tagjait letartóztatták. A vörösek és székelyek közt állandó az összeütközés.

Tasnád ellenséges (román) megszállása minden pillanatban várható.

A tasnádi munkástanács vezetői útban vannak Debrecen felé. Kérek sürgősen küldeni katonaságot, lőszert, felszerelést.

Róbert Oszkár,
a szatmári kormányzótanács elnöke.”

***

A harctéri események mellett lássuk, mi történt húsvét hetében Szatmáron. Kóréh Endre írja:

„Amint a kedvezőtlen harctéri hírek elterjedtek, és az első menekült szekerek végigdöcögtek az utcákon, a vörös uralom megingott. A direktórium csomagolt, és odébb akart állni, a vörösőrség pedig egy óra alatt leszerelt.

A szatmári polgárság hamarosan neszét vette, hogy a direktorok a város pénzét és aranyneműit is el akarják emelni. Rövidesen tanácsot tartottak, s felkérték a székely hadosztályt, hogy segítsen rajtuk.

Ez április 17-én történt.

Délután és este már a székely tisztek és katonák tartották fenn a rendet, erős őrjáratokkal cirkáltak, s éjfélre a tolvaj vörös direktóriumot lefülelték, az ellopott vagyont, - mintegy negyvenmilliót-, megmentették.”

1919. április 17. csütörtök

Rendelet a szabad vallásgyakorlásról:

„A Tanácsköztársaság a vallást minden ember magánügyének tekinti és vallása szabad gyakorlását mindenki számára biztosítja. ...

A papság egy része azonban a vallás szabad gyakorlásának ürügye alatt nyílt vagy leplezett ellenforradalmi mozgalmat szít és vallásos összejöveteleken a Tanácsköztársaság rendje, szelleme és intézményei ellen izgat.

A Forradalmi Kormányzótanács a legkíméletlenebb szigorral fogja megtorolni az ilyen visszaéléseket.

A munkás-, katona- és paraszttanácsok gondoskodjanak arról, hogy húsvét vasárnapján és a reá következő két vasárnapon a papok hirdessék ki a szószékről és magyarázzák meg a népnek, hogy

1. a Tanácsköztársaság mindenki számára teljes vallásszabadságot biztosít; hogy
2. a papokat vallásos ténykedésükben, vallásos szertartásaik elvégzésében senki sem zavarhatja; hogy
3. a templomok és vallásos célokat szolgáló egyéb épületek (kápolnák, kegyhelyek, stb.) ezentúl is kizárólag vallásos célokra fognak szolgálni és hogy a templomokból sem színházat, sem kabarét, sem gyűléshelyet, sem kultúrházat csinálni nem fognak; hogy
4. a kommunizmus, a Tanácsköztársaság, a proletárdiktatúra nem akarja, és nem fogja megváltoztatni a házasságnak és családi életnek eddigi rendjét, nem akarja, és nem fogja behozni a nőközösséget; hogy
5. mindazokat, akik ennek ellenkezőjét hirdetve, félrevezetik a népet, azokat a forradalmi rend ellenségének tekinti és ilyenek gyanánt fog elbánni velük.

Budapest, 1919. április 17-én.
Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos."

***

A Szolnoki Munkás e napi száma közölte:

„Az Abádszalóki Gőzfűrész és Gőzmalom Részvénytársaság munkásai és tisztviselői Lobi Gyula vezérigazgatót, aki mindig a legkíméletlenebbül és a legbrutálisabban bánt a munkásokkal, elmozdították állásából és a szocializált üzem élére Weisz Jakabot, a vállalat régi, kipróbált tisztviselőjét, a munkásságnak mindig jót akaró és mindig megértő barátját állították.”

***

Münchenben megkísérelt felülkerekedni az ellenforradalom, de ekkor már a kommunisták és az őket támogató munkástömegek is beavatkoztak a küzdelembe a centrista független szocialisták mellett. Átmenetileg sikerült megmenteni a tanácsköztársaságot, de már a kommunista vezetők is részt kértek a hatalomból.

A müncheni eseményekkel egy időben Bécsben is forradalmi fordulatot próbáltak kierőszakolni a kommunisták, akik ügy vélték, hogy a két tanácsköztársaság -Bajorország és Magyarország- között fekvő Ausztriában elérkezett a kommunista hatalomátvétel ideje.

Úgy tűnt, sikerül a bolsevik fordulat, de a tapasztalt szociáldemokrata vezetők, Adler és Bauer népszerűségükre és tömegbefolyásukra támaszkodva megmentették a polgári köztársaságot.

Álcázás nélkül, majdnem belpolitikai nyíltsággal vettek részt a bécsi kommunista megmozdulásban a Budapestről küldött szervezők és agitátorok. Központjuk a bécsi magyar követség volt, irányítóik Kun Béla szoros elvbarátai: Bolgár Elek bécsi magyar követ és Seidler Ernő müncheni magyar követ. Seidler ugyanis útban Budapestről München felé, csak Bécsig ment. Megbízatása szerint lázas tevékenységben teltek napjai az osztrák fővárosban.

1919. április 16. szerda

Pesti Hírlap: „Magyarországon nem hal éhen senki

Csak azóta alszom nyugodtan és egészségesen - mondta egy kereskedő-, amióta a kommunizmus megszabadított a gondoktól. Énnekem állandóan kockán volt minden vagyonom, gyermekeim jövője, minden. Most tudom, hogy semmim sincs, és mégis biztosítva vagyok, amíg élek és a családom is.

Dolgozni tudok is, szeretek is, tudok hasznára lenni az emberiségnek, hát az is gondoskodik rólam.

Úgy is van. Már elviselhetetlen volt az az őrült hajsza, amelyben az emberiség élt. ...
A kommunizmus, amelytől a naiv képzelőerők azért féltek, mert a falanszter tömlöcét látták benne, meg fogja hozni az individuum valódi kivirágzásának nagyszerű korszakát.

Magyarországon nemcsak nem hal éhen senki, hanem kezdődik az igazi, boldog, emberi élet."

Kun Béláné így emlékezett a Hungáriába költözésükre:

„Az Astoria Szállónál alkalmasabb helyet kellett keresni, ahol az irodák, a népbiztosok és általában a vezetők egy épületben lehetnek, és a fontosabb személyek lehetőleg egy emeleten is lakhatnak, közel egymáshoz, hogy bármikor találkozhassanak. Ezért költöztünk át a Hungária Szállóba, amely az Astoriánál több szempontból alkalmasabbnak látszott.

Mi kétszobás lakást kaptunk a második emeleten. …Két másik szobát Kun Béla irodának rendezett be. A négy szoba összefüggően sorakozott egymás mellett."

(1.) Kun Béla Hungária szállóbeli irodája mellett még számos hivatalt és rezidenciát fenntartott magának.

(2.) Az Országházban, amelyet egyszerű irodaházzá fokoztak le, külügyi népbiztosként reprezentált külön irodával.

(3.) Mint a kormányzat tényleges feje, házigazdaként lakta a Sándor-palotát, a miniszterelnöki rezidenciát.

(4.) Hadügyi népbiztosként a honvédelmi minisztériumban is rezerváltatott magának irodát.

(5.) Ugyanígy hivatali elhelyezés illette meg az Erzsébet körút 41. szám alatt, a párttitkárságon, mivel a pártvezetésben is első embernek számított.

(6.) Ezen kívül alkalmi iroda állt rendelkezésére az Andrássy úton lévő, éjjel-nappal nyitva tartó, konyhával is ellátott pártklubban.

1919. április 16. szerda

A népbiztosok eddig más-más elsőrangú szállodában laktak.

Akárcsak Kun Bélának és családjának, Szamuely Tibornak is az Astoriában utaltak ki megfelelő lakosztályt. Megparancsolta a szálloda igazgatóságának, hogy feleségét, Szilágyi Jolán festőnövendéket akadály nélkül engedjék fel a lakosztályba, amikor ő távol van. Személyi őrökről is gondoskodott. Ami a házasságot illeti, nem kötötték semmiféle formasághoz.

Maga az együttélés ténye minősítette férjnek és feleségnek az érdekelteket. Ilyen férj volt Szamuely Tibor. Ezen a napon történt élményükről a következőképpen emlékezett meg Szilágyi Jolán:

„Nem szerettem az Astoriát. A hallban, a feljáratnál a régi közönség, az újgazdagok mulatoztak cigányzene mellett. Az asztalok sorfala között kellett elvonulni, kíváncsi, mohó tekintetek között.

Április közepe felé riasztó hírek jöttek: a román imperialisták hadserege előrenyomult, átlépte a demarkációs vonalat. Éppen együtt indultunk a szobánkba. Éreztük-láttuk a kárörvendő, kaján szemek gunyoros tekintetét, az alig leplezett, ellenséges mosolyokat.

Tibort felismerték, halkan vihogtak. Valaki felkacagott. Tibor magához hívatta a szálloda vezetőjét: „Azonnal állítsák le a zenét” - parancsolta.
Néhány pillanat, - a zene elhallgatott. A megszeppent vendégek szedték az irhájukat. Ekkor megismertem a 'másik' Tibort.”

***

A románok általános támadása be nem vallott, de annál mélyebb félelemérzettel töltötte el a kormányzótanács tagjait.
Feltűnés nélkül, de gyors elhatározással úgy döntöttek, hogy a maguk és közvetlen családtagjaik biztonsága érdekében együtt fognak lakni a legszigorúbb biztonsági intézkedésekkel megszervezett fegyveres védelem alatt.
Ekkor és így vált Szovjetházzá a pesti Duna-part leghatalmasabb, legkényelmesebb szállodája, a Hotel Hungária.

Különálló monumentális épülettömbjét mind a négy oldalról ideális áttekinthetőséggel vigyázhatta az őrség, amelynek személyzete Cserny József különítményeseiből és a Szamuely mellett szolgáló Lenin-fiúkból állt. Időnként, ha szükségesnek látták az erősítést, a vidéki terrorcsoportok segítségét is igénybe vették, mint például a győri Gombos-különítményt.

Csak belépési igazolvánnyal lehetett beljebb jutni a portánál, és ilyen igazolványt csakis az állandó lakók kaphattak. A porta és a hall között volt még egy ellenőrző iroda, állandó éjjel-nappali szolgálattal. Titokzatos rendeltetésű katonai hivatal is települt az épületbe Hadsereg Összekötő Csoport elnevezéssel. Ez a csoport a gödöllői főhadiszállástól független, Kun Béla és a többi Moszkvából jött kommunista vezető külön vezérkara volt.

Látszólag csak a portán kívüli kapuőrség vigyázott a Szovjetházra, valójában egész sereg biztonsági ember őrizte, állandóan cirkálva a környező utcákban és a Duna arton. Egy részük civilben, más részük közönséges vörösőrnek öltözve. Épületen belül a pincétől a tetőteraszig, a kazánháztól a világítóudvarokig rendes őrszolgálatot teljesítettek a különítményesek.

Körletük nem volt az épületben, csak szolgálati helyiségeik és fegyverszobájuk. Bizalmas biztonsági teendőik ellátására a Mozdony utcai és a Teréz körúti különítményes laktanyából, illetve a közeli Zrínyi utcai főkapitányságról érkeztek.

1919. április 16. szerda

Délután 16 órakor megindult a keleti arcvonal teljes hosszán a román hadsereg általános támadása.

A frontvonal Máramaros térségétől le a Szamos-völgyén, Kalotaszegen, az Érchegységen át a Maros völgyéig húzódott sok száz kilométeres hosszúságban. Közvetlen hadműveleti célnak a Vyx-jegyzékben rögzített vonal elérését jelölte meg a román vezérkar, de a támadás lendületétől függően a Tisza-vonal elérését is lehetségesnek tartották.

Második etapként Budapest elfoglalását, a tanácskormány megdöntését akarták elérni a hadjárattal.

A hadügyi népbiztosság korábban elparancsolta az arcvonal középső részéről, vagyis a centrumból a Székely Hadosztályt, amelyet a vörösök megbízhatatlannak tartottak nyíltan vallott nemzeti elkötelezettségük miatt.

A Székely Hadosztály nagyszerűen kiépített állásokat adott át a csucsai-szorosban, a Sebes-Körös völgyében a 39-ik vörös dandárnak és az első nemzetközi vörös ezrednek.

Arra számított a hadügyi népbiztosság, hogy a vörös egységek szükség esetén utolsó csepp vérükig védelmezni fogják a román front legfontosabb szakaszát. Meg is kaptak ehhez minden lehetséges segítséget a budapesti hadvezetőségtől, de az elvárható helytállásnak éppen az ellenkezője történt.

A vörösök Szirénváraljától Csucsáig megnyitották a frontot a románok előtt. Egyetlen puskalövés nélkül elhagyták ideálisnak mondható állásaikat az elitnek vélt vöröscsapatok.

Mivel épp a centrumban törhettek előre ellenállás nélkül a románok, a szárnyaknak is vissza kellett vonulniuk az északi Szatmáron éppúgy, mint délen a Maros völgyében.

Alig indult meg tehát a románok általános támadása, néhány óra alatt kényelmes út nyílt előttük Nagyváradra, sőt azon túl a Nagyalföld Tiszáig terjedő országrésznyi térségeire.

1919. április 15. kedd

A kommunista cenzúrát már 1919-ben bevezették hazánkban:

„A belügyi népbiztos elrendeli, hogy az összes helyi, járási és megyei tanácsok területén megjelenő, bármily néven megnevezendő napi- vagy hetilap, havi folyóirat, egyszóval minden időszaki sajtótermék kiadója köteles a sajtótermékek címét, szerkesztőjének nevét, munkatársainak névsorát, a szerkesztőség és a kiadóhivatal pontos megjelölésével negyvennyolc óra alatt a törvényes következmények terhe mellett a Sajtótermékek Országos Tanácsával (Budapest, V. Markó utca 25. IV. emelet 445. ajtó) közölni, ugyanakkor a lap legutolsó számának egy példányát is be kell küldeni.

Vágó Béla s.k.
belügyi népbiztos."

***

Kun Béla előadása a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács ülésén:

„... Hangsúlyozom, hogy a burzsoázia még él, él mint osztály, és ha mi nem is akarjuk, hogy a burzsoáziát egyenként irtsuk ki, ha mi nem is azt akarjuk, hogy egyenként álljunk bosszút a burzsoá osztályon, de kétségtelen, hogy a burzsoá osztály létét minden erővel meg kell semmisítenünk...

Mi, elvtársaim, nem békülünk ki mindaddig, amíg egyáltalán léteznek osztályok...

Ennek a tanácsnak hármas a feladata. Azt jelenti, hogy megszüntetjük vele a burzsoá államrendszernek megfelelő hármas funkciókör megoszlását, azt, hogy külön hozzák a törvényt, külön hajtják végre és külön bíráskodnak a törvények megszegői fölött. A munkástanács, elvtársak, ismétlem, dolgozó testület lesz, amely dolgozó testület hozza a törvényt, hajtja azt végre és bíráskodik annak megszegői fölött.

A munkástanácsok szerepe nemcsak ennek a hármas feladatnak a végrehajtása, de egyúttal a munkásság osztályharcának továbbszervezése a legszélesebb keretekben.

Elvtársaim! Kijelentem azt, hogy nincs rá hatalom, ami engem a magam bolsevik álláspontjáról eltérítsen. ...

Azt kívánom most, amikor a pártvezetőség nevében üdvözlöm önöket, hogy ez a Budapesti Munkástanács, amelyben a Magyarországi Szocialista Pártnak tagjai ülnek benn egytől egyig, hogy ez egy dolgozó és nem egy fecsegő testület legyen. ...

Ez a munka, elvtársaim, nem ... az egy nyelven beszélők munkája, nem a magyarok munkája és a magyaroknak érdeke, mert mi először is nem magyarok vagyunk, hanem először proletárok vagyunk, s ez a munka a nemzetközi proletariátus érdekében kifejtett munka. S elvtársaim, amint kezdtem az előbbi ülésen, úgy most végzem azzal, hogy a nemzetközi proletárforradalnm érdekében dolgozzunk!

Éljen a nemzetközi proletárforradalom!"

„Vörös avatóünnep a Margitszigeten" címmel közölte az Ifjú Proletár:

„Budapest tündérszigetén, amely eddig a nagyurak és kiváltságos burzsoák zártkörű szórakozóhelye és kéjkertje volt, április 14-én délután a dolgozó proletariátus lett az úr. Gyönyörű forradalmi bíborköntöst öltött a sziget, piros zászlók és drapériák özöne köszöntötte a heti munka fáradalmaiból érkező proletárt. Sápadt munkások és vézna kis proletárgyermekek élvezettel szívták magukba a sziget üdítő, friss levegőjét, forradalmi muzsika pezsdítette az emberek vérét, ezrek és ezrek hullámzottak a vörös sziget minden zugában, s Budapest népbiztosai lendületes beszédben méltatták a sziget átadásának szimbolikus jelentőségét...

A gyönyörűen feldíszített szigetre sűrű egymásutánban érkeztek vörös zászlók alatt a különféle szakszervezetek 30-40 tagú küldöttségei, majd a közeli iskolák gyermekserege jött, a kislányok mindegyikének hajában nagy piros szalag, némelyiknek kis napernyője is piros. Énekelve jönnek a gyerekek, vékonyka hangjukon megkapóan szólnak a Marseillaise forradalmi melódiái: proletárgyermekek éneklik a jövő dalát. Gyönyörű rendben felvonulnak az ifjúmunkások is, és jönnek a proletárférfiak és asszonyok vég nélküli tömegekben.

Három vöröskatona-zenekar forradalmi dalokat játszott. Az alsó vendéglőnél különösen nagy tömeg hallgatta levett kalappal a Marseillaise-t és az Internacionálét.

Három órakor megérkeztek az alsó vendéglő elé Budapest népbiztosai: Preusz Mór, Vince Sándor és Dienes László, akiket a szigeti munkástanács és a sziget felett rendelkező városgazdasági bizottság vezetői Rejtő Vilmos és Ambrus Ödön fogadott. Az alsó vendéglő zászlókkal és virágokkal díszített teraszáról Weisz Károly, a főváros közegészségügyi biztosságának vezetője nyitotta meg az ünnepséget, azután az Általános Munkásdalárda énekelte el a „Fel, proletárok" kezdetű proletárdalt.

Majd Preusz Mór népbiztos beszélt. Az új világban - mondotta, - minden dolgozó proletár megtalálja a számítását, több boldogságban, több életörömben lesz része, mint eddig volt, a proletárság a kunyhóktól eljut a palotákba.

Lukács György cikke az Ifjú Proletárban (részletek)

„... Az osztályharc filozófiája nem ismerte az érzelgést; nem csinált soha vértanúkat elesettjeiből. Mint egyszerű magától értetődő kötelességet követelte meg minden harcosától a végső önfeláldozást.

A marxizmusnak ez a teljes függetlensége a cselekvések erkölcsi oldalaitól még jobban kiélesedik a proletárdiktatúra idején. Az osztályharc kíméletlensége még csak fokozódik. Mert most a végső győzelemről: a burzsoá osztály megsemmisítéséről van szó. Azért élesebben nyilvánul meg a meztelen, irgalmat nem ismerő osztályharc, mint az elnyomatás idején. Akkor önvédelem volt az osztályharc egy erősebb ellenféllel szemben. Most támadó jelleget öltött; most arról van szó, hogy a legyőzött ellenfél végleg megsemmisíttessék. Ebben az utolsó harcban nem szabad félúton megállni. Nem szabad, mert a proletariátus egész harcának eredménye van kockára téve a legkisebb ingadozás estén. Úgy látszik tehát, mintha ilyen módon az erkölcsi mozgatóerőknek szerepe a proletariátus cselekvéséből egészen kikapcsolódnék: a rideg osztályharc marad meg, mint a cselekvések egyedüli szabályozója.

... Ámde felmerül a kérdés: mi lesz az új társadalomnak az összetartó eleme? Lehet-e már ma az új társadalmat valamiképpen előkészíteni? - arról azonban, hogy milyen legyen az új társadalom, arról majd csak azok fognak gondolkodni és gondoskodni, akik eljövetelét megérik.

Ezen a ponton merül fel az erkölcsi kérdés. Ha végérvényesen győzött a kommunizmus, ha ezáltal kikapcsolódik a társadalom életéből és vele az emberek öntudatából minden osztálykülönbség, ha a gazdasági élet és vele a megélhetés gondja megszűnik szerepet játszani az emberek életének felépítésében akkor felmerül a kérdés: mi fogja ezt az új társadalmat fenntartani és összetartani, mi lesz a benne élők életének legfontosabb tartalma? Erre a kérdésre csak az erkölcs oldaláról kaphatunk választ. Csak akkor volt értelme az osztálykülönbségek gyökeres kiirtásának, ha vele minden kiveszett az emberek egymás közötti életéből, ami őket egymástól elválasztotta: minden harag és minden gyűlölet, minden irigység és minden gőg. Egyszóval: ha az osztály nélküli társadalom a kölcsönös szeretet és megértés társadalma lesz. Egy ilyen társadalomnak azonban a társadalom és gazdasági élet átalakulásai csak alapjait rakhatják le, csak lehetőségeit teremthetik meg; hogy igazán megvalósuljon, ahhoz maguknak az embereknek is át kell alakulniuk.

Addig, amíg ezek a társadalmi keretek nincsenek megteremtve, addig hiábavaló minden belső átalakulás, addig, -és ezt nem lehet elég sokszor és elég ridegen hangsúlyozni,- addig csak a kíméletlen osztályharc lehet a proletariátus cselekvésének zsinórmértéke. ...

... Kérlelhetetlen osztályharc a burzsoázia ellen, egészen addig, amíg (mint osztály) meg nem semmisült. Teljes egyenlőség a nevelés terén. Gyerekekkel szemben nincs osztályharc, mert minden gyermekben az eljövendő, az osztálykülönbséget nem ismerő társadalom kezdő tagját kell látni; ha ugyanakkorra semmisül meg a burzsoázia, amikorra egy így nevelt nemzedék felnő, akkor meglesz egy új társadalomnak a gazdasága mellett erkölcsi létalapja is."

*

Mára meglett az új társadalomnak a gazdasági mellett erkölcsi létalapja is.
Libatolvaj és internácilé!

1919. április 12. szombat

Ezen a napon lényeges változásra került sor a tényleges hatalomgyakorlásban. Olyan indoklással, hogy nehézkes és hosszadalmas összehívni a nagy létszámú Népbiztosok Tanácsát, öttagú Politikai Bizottságra ruházták a kormányzótanács teendőit.

Kun Béla, Landler Jenő, Böhm Vilmos, Fiedler Rezső, Garbai Sándor alkotta az ötös testületet.

***

"PARANCS

A Vörös Őrség a Vöröshadsereg kiegészítő részét alkotja. Ezért annak keretében bizonyos ügyeket szigorú rendszabályok szerint kell kezelni.

Elrendeljük tehát, hogy ha a Vörös Őrséghez tartozó bármely alakulatnál ellenforradalmi megnyilvánulás észlelhető, azokat, akik az ellenforradalmi mozgalmat szítják, vagy vezetik, ne forradalmi törvényszék elé állítsák, hanem tettenérés esetén azonnal a helyszínen halállal büntessék.

Felhívjuk az összes parancsnokokat, hogy ezt a rendelkezést a személyzet előtt mindenütt hirdessék ki és szigorúan és kíméletlenül alkalmazzák, mert különben a parancsnokokat állítjuk a forradalmi törvényszék elé.

Budapest, 1919. április 12.
Landler s.k.
Vágó s.k.
belügyi népbiztosok."

***

Az alábbi felhívást hozták nyilvánosságra Budapesten:

„Jelentkezzenek, akik elhagyják az egyházi pályát!

Fáber Oszkár, a közoktatási népbiztosság vallásügyi likvidáló megbízottja fölhívja azokat, akik az egyházi pályát el akarják hagyni és tanítói oklevelet akarnak szerezni, jelentkezzenek április 20-ig a vallásügyi likvidáló bizottságnál."

***

Tájékoztató Budapesten:

"Aki az otthoni borotválkozás céljára egy darab borotvaszappanra igényt tart, forduljon csakis válaszos levelezőlapon a Magyar Olaj- én Zsíripari Központ Szappanelosztó Irodájához (Budapest, VI., Vád körút 33.) és közölje pontos címét, valamint a foglalkozását is.

Egy darab 10 dkg-os borotvaszappan legalább négyhavi szükségletre szól. A szappan a levelezőlap válaszrészén, az iroda által megjelölt cégnél lesz átvehető, darabonként 1,50 korona áron a levelezőlap beszolgáltatása ellenében."

***

Közköltségen rendelt, - söjtöri vacsora - a Forradalmi Kormányzótanács részére április 12-én a Nemzeti Kaszinó konyhájáról:

50 adag leves 100,-K.
50 adag sertéskaraj 700,- K.
50 káposztaköret 75,- K.
150 db töltött palacsinta 240,- K
50 feketekávé 100,- K.
50 adag kenyér 5,- K.
Két szakácsnak 40,- K.

A későbbiekben elmaradtak a rendszeres vacsoraszámlák, mert a Forradalmi Kormányzótanács tagjai, a népbiztosok testületileg beköltöztek a Duna-korzón lévő Hungária Szállóba, amelyet ettől kezdve Szovjetháznak emlegetett a közvélemény.

A Hungáriában nemcsak laktak, de a hotel exkluzív éttermét is ingyen használták, szigorú karhatalmi őrizettel.

Védelmüket Cserny József különítményének válogatott tagjai, a Lenin-fiúk egy része látta el.

1919. április 11. péntek

Kun Béla felszólalása a Budapesti Tanács ülésén:

„Nemzetközi proletárforradalom! - ez az első szavam azokhoz, akik itt a budapesti proletárság képviseletében összejöttek.
Hála az orosz proletároknak, hála az orosz bolsevikieknek, akik a szenvedések poklán keresztül harcolták végig a maguk forradalmát, megmutatva az utat, amelyen elindulva lerakhatjuk az alapjait a kommunista társadalomnak.

Innét az egész világ proletáriusához szólok.
Ünnepélyesen jelentem ki, hogy cselekvésünket a nemzetközi forradalomra építettük, hogy a diktatúrának a hazája a nemzetközi proletárság hazája.

Nincs közöttünk sem faji, sem vallási, sem egyéb különbség, csak egy: az osztálykülönbség!”
[i]

***

Cikk a Népszavában a Milleniumi Emlékmű szétrombolásáról:

[i]„A Ferenc József-szobor elrablásáról, mint elítélendő egyéni akcióról emlékeztünk meg szombati lapunkban.

Ez az értesülés azonban félreértésen alapult, mert amint most a közoktatásügyi népbiztosság közli: szó sincs egyéni akcióról, még kevésbé rablásról, mert a közízlést sértő, művészileg tejesen értéktelen szobormű eltávolítását, illetve szétrombolását a közoktatásügyi népbiztossággal egyetértésben a művészeti és múzeumi ügyek politikai megbízottja rendelte el.

A népbiztosság azt is közli, hogy nem csak ez az egy szobor, hanem az összes király-szobrok sorra kerülnek, sőt valószínűen az egész milleniumi emlékművet le fogják bontani.

A magunk részérói helyeseljük és örömmel üdvözöljük a közoktatásügyi népbiztosságnak ezt a forradalmi rendeletét, legalább nem fogják Budapest utcáit népgyilkosok és hóhérok szobrai ékteleníteni...

Azonban a Habsburg-szobrok és a millenniumi emlékmű szobrain kívül van még egy pár szobor a főváros utcáin, amelyeket melegen ajánlunk a népbiztosság figyelmébe. Itt van például Werbőczy Istvánnak, a leggyalázatosabb jobbágy törvény megalkotójának szobra...

Ezt a szégyenletes emlékművet már az októberi forradalomnak el kellett volna söpörni, de hisszük, a proletárdiktatúra ezt a tisztító munkát is hamarosan elvégzi majd.”

A román fegyverszüneti feltételek:

„A Magyar Népköztársaság Kormányának,
Budapest

Fegyverszüneti tervezet, amely megszünteti az ellenségeskedést Románia és Magyarország között.

a) A magyar népköztársaság átadja az összes hadianyagot, mely alól kivételt képeznek azon anyagok, amelyek a megengedett fegyveres erő fenntartásához szükségesek.

Ezen hadsereg, beleértve az összes tiszteket, nem lehet több 15 ezernél. Ezen hadsereg kiegészítése, csoportosítása utólag lesz megállapítva.

b) A magyar népköztársaság mindazon gyárakat, melyek fegyver és muníció gyártásával foglalkoztak, Románia javára leszereli, ezen leszerelést román specialisták és magyar munkások hajtják végre.

c) A magyar népköztársaság átadja mindazon felszerelés 50 %-át, amely 300 ezer főnyi hadsereg szükségletét fedezi.

d) A magyar népköztársaság átadja vasúti felszerelésének, gépeinek, a vasúti mozgó anyagoknak, s a javításukhoz szükséges eszközöknek 50 %-át.

e) A magyar népköztársaság átad 400 személyszállító és 400 teher autómobilt jó és üzemképes állapotban.

f) A magyar népköztársaság kiadja minden szarvasmarháinak és egyéb állatállományának 30%-át.

g) A magyar népköztársaság átadja minden mezőgazdasági gépének 30 %-át.

h) A magyar népköztársaság átad 20 ezer vagon búzát, 10 ezer vagon tengerit, 5 ezer vagon árpát és rozsot.

k) A magyar népköztársaság átadja vízijárműveinek 50 %-át. ...

II. A magyar népköztársaság saját költségén tartozik élelmezni a megszálló román haderőket, melyek a Tiszától nyugatra szállták meg az országot.

III. A román királyi hadsereg keletre való visszavonulása csak ezen feltételek teljesítése után fog megtörténni.

Az a) alatti pontokban foglaltak átvételét egy ad hoc bizottság fogja végezni, amelynek székhelyét és az átadás idejét később fogja meghatározni a román katonai parancsnokság.
Ezen egyezmény elfogadásának 48 órán belül meg kell történnie. Ellenmondások, helyesbítések nem vétetnek figyelembe.

Azon esetben, ha a magyar népköztársaság ezen feltételeket el nem fogadná, a román királyi csapatok a feltételekben meghatározott anyag készletet és állatállományt kénytelen lesz elvenni.

Budapest, 1919. augusztus 5.

Mardarescu s.k.
tábornok.”
(493)

1919. augusztus 5. kedd

Az új Peidl-kormány 1919. augusztus elején már újra Magyar Népköztársaságnak titulálta Magyarországot, mint károlyimiskáék 18 őszén:

„Az Antant Katonai Misszió Vezetőségének Budapest

A magyar népköztársaság kormánya folyó évi augusztus hó 5-én a román királyi csapatok főparancsnokságától a mellékelt fegyverszüneti feltételeket vette.

Mivel az 1918. évi november hó 13-án kötött fegyverszüneti feltételekben vállalt kötelezettségek is rendkívül súlyosak és ezen újabb terhek az országot létében semmisítenék meg, - a döntést az antanthatalmak kezébe helyezi.

Egyúttal felkéri az antant képviselőjét az érdemleges tárgyalások közvetítésére.

Budapest, 1919. augusztus 5.

A magyar népköztársaság kormánya nevében
Ágoston külügyminiszter"
(492)

1919. augusztus 5. kedd

A keszthelyi Testvériség még mindig ugyanolyan hangnemben írt, mint a vörös diktatúra idején. E napon így tudósított az Alsózsiden lezajlott aug. 3-ai bolsevik gyilkosságról:

"Németh János építőmunkás elvtárs 22 éves korában Alsózsiden a vörösök golyójától találva szörnyethalt.
Szerencsétlen elvtársunk burzsoáktól félrevezetve ellenforradalmi agitációt fejtett ki, miközben elérte a végzet. Temetése 4-én délután történt.

Szocialista becsületességéhez méltóan megbocsátottunk a szerencsétlenül járt eltévelyedettnek, akit a Munkástanács, mint saját halottját a maga költségén temettette el."

Helybeli katonaviselt férfiak elhatározták, hogy letartóztatják a hívatlan vendégeket. De azok elszánták magukat a tűzharcra. Valóságos ütközet keletkezett.

Két tapasztalatlan őrtilosi fiatalember, a huszonkét éves Ivanics Ferenc és a huszonhárom éves Bogdán György elesett. A gyilkos vörösök elmenekültek.

1919. augusztus 5. kedd

Magyarországon, 1919-ben ezen a napon dördültek el utoljára vörös kézben lévő fegyverek:

Tapolca Zala megyei mezővárosból elmenekült a direktórium, amikor értesült Kun Béláék bukásáról. De a direktóriumi tagok változatlanul hittek a diktatúra fennmaradásában. Ezért 120 karhatalmistával tértek vissza a városba Tapolca vezető kommunistái. Első dolguk volt huszonnégy polgárt letartóztatni.

Erről pedig a szerveződő fehér-hadsereget értesítették a kommunisták elől menekülők. A nemzetiek késedelem nélkül Tapolcára robogtak egy páncélvonattal, mert úgy tudták, hogy a letartóztatott polgárokat a bolsevikok ki akarják végezni. Heves utcai harc keletkezett.

Kiverték a vörösöket a városból, de a fehérek közül ketten életüket vesztették: Pethő István hadnagy, a páncélvonat parancsnoka és Rosenberg Géza gyalogos közkatona.
(491)