Elvtársaid eddig mindig csak a beteg, sérült Magyarországban forgatták a tőrt:
- ti bolsik, 1919-ben együtt gyilkoltátok, csonkoltátok az antanttal és a kisantanttal Magyarországot, -nem csoda ha közösen le tudtátok győzni.

Forradalmi helyzet volt, mi? Nektek rablógyilkosoknak!

- 44-től a muszka hódítók segédcsapatakét öldöstétek a magyar népet.

- 1956 után pufajkát öltve újra muszka zsoldban, tankjaik, megszálló csapataik fedezetével legénykedtetek.

Ez nem volt szándékomban. De örök optimistaként hiszem, hogy van esély rá, hogy néhány év múlva egy megújult amhaareccel találkozom, aki akkor már hálás lesz azért, hogy ma nem udvariaskodtam túlzottan vele, hanem megmondtam neki egyenesen, hogy nem szabad mai szintjén megállnia, hanem tovább kell keresnie. A lényeg a becsületes keresés. Akárhány tévút belefér, de ha az ember kitartóan keres, az eredmény ritkán marad el.

Egyébként szerintem most talán az segíthet, ha rákeresel arra a szóra, hogy "fallacy" és gondosan tanulmányozod azokat a gondolkodási botlásokat, amikről ilyen cím alatt írni szoktak. Őszintén elmélkedsz róluk, és ezek fényében elolvasod újra, amit írsz, és felteszed a kérdést, vajon nem estem-e akaratomon kivül akár egyik vagy másik hibába. Ennek nagyon végiggondolt rendszere van és nagyon hasznos ezen edzeni magunkat.

Másik út: továbbtanulni. Ez sose szégyen. Tudtommal kiváló katolikus egyetemek vannak a világban, amelyek lehetőséget adnak a szellemi fejlődésre. EZt most őszintén mondom. Ne elégedj meg azzal az állapottal, ahol most vagy, és ne hidd, hogy nem kell külső segítség is ahhoz,, hogy továbblépj. Magyarországon ezt nehezen fogod megkapni, de ha kifelé nézel, meg fogod találni a lehetőségeket.

Talán ha egy fórumon valaki ellentmond neked, abban se a kellemetlenséget kell látnod, hanem az esélyt. Rajtad múlik, élsz-e vele, vagy elszalasztod.

"csodálkozol azon, hogy ezen a fórumon a legtöbben nem kedvelnek" + "nem értem, hogy miért vagy itt, és mit akarsz eme szerepléseddel elérni? Esetleg erre is válaszolhatnál... "

Ez a két kérdésed összefügg, ezért egyben válaszolok. Nem azt keresem itt, hogy kedveljenek. Úgy érzem, ezt közvetlen környezetemben, családomban, barátaim körében, munkatársaim közt megkapom, sokkal bőségesebben, mint ahogy valaha is meg fogom érdemelni. Ebből a szempontból igazán szerencsésnek mondhatom magam.

Még idegenektől és futó ismerősöktől is jóindulatot, kedvességet, szeretetet kapok. Hiába, ilyenek az emberek. Köszönet érte.

Itt nem ezt keresem. Azért vagyok itt, mert tanulságos, mert tapasztalatokat, impulzusokat kapok, olyanokat, amiket a való életben nem. A való életben sose találkozom olyan emberekkel, aki családtagjaim meggyilkoslásán gunyolódna, valahogy ez nem kerül szóba. Ha szóba kerülne, össze is vesznénk és bocsánatot kérne. Volt már rá eset. Itt lehet, hogy szóvá sem teszem, mert ez nem a való élet. De azért figyelem, hogy magától nem szégyelli-e el magát. Azt nem igénylem, hogy mondjuk egy ilyen ember engem kedveljen. Ha azt tenné, zavarba is hozna vele.

Vagy. Én mindig védtem a katolikus papokat azokkal a katolikus kollegáimmal szemben, akik nagyon ingerülten támadták és mindennek elmondták őket. Ez furcsa volt, hiszen ők ismerték ezt a világo belülről, általában 15-16 éves korig kemény vallásos nevelést kaptak. de élményeik egyház- és papellenessé tették őket. Mióta itt járok és ezen kivül is tapasztalok ezt azt, kezdem érteni, miről beszélnek. A látókörömbe került az antiklerikalista irodalom is. Amit soha nem gondoltam volna. Ha nem szembesülök mindazzal a problémával, amivel az egyház a maga heterogén természete miatt küzd, ezzel a kérdéssel se találkoztam volna. Ez is tanulság.

Nem fogok általánosítnai, mert ott vannak ellentétes élményeim is, de azért árnyaltabban látom ma már az egyházak szerepét is, és sok kérdés is felvetődött bennem ennek kapcsán, amire nem tudom persze a választ, de azért már a kérdés is előre visz.

Vagy bihari esete. Még tőle is tanulok. Nem azt talán, amit szeretne, de egy élesen más szemszög egészen más kérdésekhez vezet. Meg edződöm abban is, hogy az enyémtől nagyon eltérő álláspontokat megértsek, és az ütközésekben magam is csiszolódom, anélkül persze, hogy vitapartnerem álláspontját minden tekintetben magamévá tenném.

A kérdés két ideológus adott, leszűkített szempontból való összehasonlítására vonatkozott, nem pedig más adott szempontú (pl. Marxnak szakálla van, ezért nem lehet egy lapon említeni a borotváltképű Rosenberggel etc.) vagy általános összehasonlításra. Az említett sajátos szempont két destruktív ideológia hatáselemzése lenne, ill. a végeredmények összevetése. A kérdés tehát így fogalmazható át: van-e lényeges különbség a marxizmus ill. a rosenbergi mitoszelmélet között atekintetben, hogy ezen ideológiák hatására hány embert végeztek ki?

Látod, ha én valahova megyek, nem az ország bel- és külpolitikáját keresem. Hanem pont azt, amiről írsz.

Egyébként Izrael még nincs teljesen elkommercializálódva. A szokványos túrista nem oda megy. Aki oda megy, az már valamit keres. Velük is jó együtt lenni és a helybeliekkel is. Ezt nem pótolja semmi.

Mit se félj, hogy annyira ragaszkodom a veled folytatott "szóváltások"-hoz. Csak mindig akad, aki beugrik a lászatkorrektségednek, és ilyenkor kötelességemnek érzem a felvilágosító munkát.
Az ilyen lekezelő fordulatokat meg, mint ez:

""Aki okos, ért ebből is. ""

tűzd a kalapod mellé. Bár, azt bizonyítod vele, amit én mondok, de nincs rá szükség.

""Ehhez a vitához keress más partnert. ""

Vagy maradjunk agnosztikusok?

Én ráadásul nem kedvelem Fejtőt, ahogy Faludyt sem. Hasonló okokból, nem szeretem, ha valaki emlékművet játszik. Bár 90 felett ez is megbocsátható. Ennyi emigráció is furcsává teszi az embereket. De megkéne nézni régi könyveit, hogy lássuk valóban mi is a helyzet vele. Nem fair az idős Fejtőből megítélni a fiatalt.

Ami a vörösterrort, Károlyit illeti. Könnyű azoknak, akiknek átvett sémájuk van és ennek alapján tombolnak. Én hősiesen bevallom, hogy nincs világos képem Káérolyiról, nem smerem eléggé a kort, azok a közhelyek, amiken át nagyon sokan nézik, számomra elfogadhatatlanok. De olvasok elég sokat a korról, és ha lesz véleményem erről, majd elmondom.

Károlyinét ismertem és tiszteltem. De ő nem azonos a férjével.

Izraelt meg nem "mentegetem", hanem egyszerűen kötődöm hozzá, jártam ott és erősen pozitív érzéseket táplálok irányában. Ha valaki járt ott, és másképp van vele, tudomásul veszem, nyilván más élményei voltak. Még igaza is lehet. De az én érzéseimet ez nem változtatja meg. Aki meg nem járt arra, az jobb ha inkább tartózkodik a véleménytől, mert fennáll a veszély, higy egyszer elmegy és utánna nagyon meglepődik, és megbánja.

Nézd, az én érdeklődésemet kielégíti az az info, amit megtalálok a neten. Ott az Ász jelentés, ott a cukor.lap.hu, és a történtek után nem vonz az a lehetőség, hogy megosztod velem a véleményed, és ha elmondom amit gondolok, úgy reagálsz, ahogy múltkor.