Ján Černoch Szakolca (szlovákul Skalica, németül Skalitz) községben született nagyon szegény és vallásos szlovák parasztcsaládban.

Már kisfiúként egyre több időt töltött a szlovák-magyar-osztrák Szakolca 12. században épült Szent György katolikus templomában, ahol igen mélyen élte át a szentmisék és a Mária-litániák, az esküvők, a keresztelők és más liturgikus események légkörét.

A helyi plébános felfigyelt rá és rábeszélte arra, hogy ministráljon. Csak ekkor jött rá arra, hogy egy igen tehetséges és mélyen istenfélő fiúval van dolga, aki nemcsak az anyanyelvén, szlovákul, de magyarul, csehül és németül is folyékonyan beszél, amikor közelebbről is megismerte.

Ez nem csoda, mert a községben a szlovák többség mellett, akkoriban mintegy 500 magyar és körülbelül 300 osztrák élt. Csernoch János minden nyelven jellegzetes szlovák akcentussal beszélt, ez élete végéig nem változott. Időközben újabb nyelveket sajátított el, így többek között beszélt olaszul, lengyelül, románul, ruszinul, ukránul, franciául és spanyolul is.

Csernoch bíboros-hercegprímás gyermekkora idején a nagyközség egy igazi magyar kisváros benyomását keltette. A nagyközség valamennyi lakosa mélyen vallásos volt.

Mivel Szakolcán akkoriban még nem volt gimnázium, a plébános Csernoch Jánost az egyik plébános ismerőséhez Pozsonyba küldte, ahol elvégezte a gimnáziumot.

Itt az akkori esztergomi érsek, Simor János bíboros-hercegprímás egyik látogatása során született meg a döntés arról, hogy ezt a tehetséges falusi gyereket tovább kell küldeni tanulni filozófiai-teológiai egyetemi tanulmányokra a monarchia fővárosába, Bécsbe.

Csernoch János bécsi teológiai tanulmányait 1874. november 18-án fejezte be, és a teológia doktoraként Simor János esztergomi érsektől, bíboros-hercegprímástól nyert papi felszentelést.

Simor bíboros nem véletlenül ment e célból személyesen Bécsbe. Ennek oka az volt, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia területén alapelv volt, hogy a nemzetiségi területeken a lelkészi, áldozópapi, plébánosi, esperesi, vagy püspöki kinevezést kötelezően olyan papoknak kellett adni, akik folyékonyan beszélték a kisebbség nyelvét.

Csernoch János kiváló jelölt volt, hiszen jó néhány kisebbség nyelvét ismerte.

Az egyetem rektora meggyőzte a hercegprímást, hogy Csernoch János olyan személyiség, aki kiválóan megfelel erdélyi vagy felvidéki, esetleg vajdasági vagy kárpátaljai püspöknek.

Így aztán ahelyett, hogy hazautazhatott volna, Bécsből az útja Rómába vezetett, ahol további egyetemi tanulmányokat végezhetett könyvtárosi, levéltárosi és kánonjogi szakon.

Csak 1888-ban tudta elfoglalni az első plébánosi hivatalát a három nemzetiségű Radosócz (Radošovce/Radoschotz) nagyközségben, ahonnan Esztergomba hívták.

Először a Hercegprímási Palotában könyvtáros és levéltáros volt, de már 1890-ben kanonok, majd 1900-ban Budapesten a Parlamentbe került országgyűlési képviselőként.

Mindenkire lenyügőzően hat a kimagasló intelligenciája és példátlan mértékű nyelvtudása. 1908–ban püspöki felszentelést nyer és Szegeden átveszi a csanádi püspökség vezetésését.

Csak ekkor kezdődott a fiatal szlovák szegényparaszt szédületes egyházi karierrje. Már három év múlva – 1911-ben kalocsai érsek lett.

Nagy-Magyarország utolsó hercegprímásának sírhelye és halotti maszkja az esztergomi főszékesegyházban.

Miután Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás lemondott, 1913-ban X. Pius pápa Csernoch János kalocsai érseket nevezte ki esztergomi érsekké, majd bíborossá.

Az új bíboros egy évvel később részt vett az új pápa – XV. Benedek konklávéjában, majd később XI. Pius konklávéjában is.

Miután 1919. március 21-én kikiáltották a Szovjet Tanácsköztársaságot, Csernoch hercegprímás részt vett a gyilkos söpredék elleni fellépésben, melynek eredményeképpen a Tanácsköztársaságot az antant politikai, katonai segítségével megdöntötték.

Horthy Miklós tengernagyot a Magyar Királyság kormányzójává választották. Ennek nyomán az országgyűlés kimondta a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztását.

Magyarország 1920-ban önálló királysággá vált, de király nélkül. Az uralkodó feladatkörét Horthy kormányzó látta el.

Később Csernoch János hercegprímás a legitimisták egyik vezéregyénisége lett, akik megkísérelték visszaszerezni a királyi trónt a Habsburg házból származó IV. Károly király részére.

Csernoch János hercegprímás 1927. július 25-én hunyt el Esztergomban. A főszékesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Nem bunkó libkóbolsi, cigány terrorlegény volt.
Tudta, hogy a magadfajták százával gyilkolják a képzettebb magyarokat.

Menekülni kényszerült előletek.
kónbéla hasonló állapotokat teremtett, mint most kúrcsány tesvéred. De ők már naponta tucatjával gyilkoltak a hatalmuk megtartásáért.

Kohn feri is megkezdte 2006 őszén, de még járatta magát csúcsra.

1919.július 20. vasárnap

Dorogon politikai gyűlésre toborozták össze a helyi és környékbeli bányászokat, hogy meghallgassák Kun Béla szónoklatát. A vörös diktatúra főnöke hosszan beszélt és biztosra ígérte hallgatóinak a világsztrájk kitörését.

„Ma van július huszadika, ma kezdődik a demonstráció. Holnap pedig az általános sztrájk a nyugati országokban. Azért kezdődik ez, hogy azon országok munkásai megakadályozzák, hogy az antant fegyveres erővel avatkozzon a mi belső ügyeinkbe.

Ha a háború elején nem is tudott még egységesen föllépni a munkásosztály, hogy megakassza a háborút most föllép az orosz és magyar munkásság érdekében az egész világ munkássága" - jelentette ki.

***

Esztergomban egész napos-népvigalom zajlott abból az alkalomból, hogy a vörös hatalom köztulajdonnak nyilvánította a hercegprímási palota kertjét. A részvétel nem volt ingyenes. Tízkoronás belépőjegyet kellett annak váltania a városi pártirodán, aki nem akart lemaradni az exkluzív érseki parkban rendezett népünnepélyről.

Húsz műsorszám szórakoztatta a közönséget. Volt kabaré, bohózat, konfetti- és szerpentincsata. Napközben szinte megállás nélkül sétazenét, játszott a város szimfonikus zenekara, majd délutántól késő estig tizenhat tagú cigánybanda húzta a talp alá valót. A gyerekek korlátlanul ihatták az ingyen málnaszörpöt és szódavizet.

***

Csernoch János, Magyarország hercegprímása, esztergomi érsek nem tartózkodott a prímási székhelyen.

Mivel Esztergomban különösen támadón viselkedett a bolsevik diktatúra és nap el nem múlt anélkül, hogy kisebb nagyobb inzultus ne érte volna a római katolikus egyházat, jobbnak látta a hercegprímás, ha budavári rezidenciájában tartózkodik.

A fővárosban némi védelmet remélhetett az antantmisszióktól.

20 magyar katonát és három civilt gyilkoltak meg itt a cseh megszálló katonák, mert állítólagos bűnük az volt, hogy elfogatásukkor az egyikük arcon ütött egy cseh tisztet.

Kocsár István, református tanító, szemtanú:

"Úgy 9 óra felé lehetett az idő, szép verőfényes tiszta reggel, mikor egyszer lövések dördültek a híd felől.
A lövés után emberek hanyatlottak a földre, s a fekete ruhás katonák álltak fegyverrel a kezükben, az elesett emberek körül...

Onga felől újabb fekete inges katonák tűntek fel, újabb 8 magyart kísérve, akik között volt katonaruhába öltözött, de volt ruhájától megfosztott is...

Mikor arra a helyre értek, ahol már holtan feküdt a négy katona, a fekete ingesek durva módon lökve, taszítva terelték őket a négy holttest felé.

A leszorított nyolc ember nem csak körül volt véve, de már lövöldözni is kezdtek rájuk, mint körvadászaton a nyulakra, mindaddig, míg mind a nyolcan holtan nem estek össze. Hogy hányan és hány lövést adtak le rájuk nem tudom...

Ez volt a második szomorú jelenete a drámának.

Pár perccel később folytatása következett. Feltűnt a harmadik csoport, mely 7 tagból állott, akiket űztek, hajtottak a már kivégzettek felé. Nem volt irgalom, nem volt kegyelem a kezüket feltartó és életükért esdeklők részére...

Annyit tudtunk meg, hogy ezek közül a szerencsétlen fiatal magyar katonák közül valaki az elfogatáskor -állítólag- kezet emelt a vezénylő cseh, mások szerint francia tisztre, aki bosszúból kiadta a parancsot, hogy minden elfogott katonát agyon kell lőni...

Ismét újabb lövések dördültek el, s újabb 7 magyar áldozat hanyatlott le előbb kivégzett bajtársaik közé.

Minden gesztelyi lakos, aki értesült a történtekről, megbotránkozott és elítélte a szörnyű kegyetlenséget.

1919.július 20. vasárnap

Éjfél és hajnal között megkezdődött a Vörös Hadsereg románok elleni támadása.

A centrum erői Szolnoknál, a balszárny Tiszafüred és Tokaj között, a jobbszárny Csongrádnál hajtott végre erőszakos átkelést a Tiszán.

A hat román hadosztállyal szemben eleinte elsöprőnek tűnt a Vörös Hadsereg kezdeti számszerű és anyagi fölénye. Élelmezési létszáma 111.089 fő volt, a puskalétszám 56.084. Százhatvanhat gyalogsági zászlóalj, tizennégy géppuskás század, három páncélvonat, tizenegy lovasszázad, kilenc repülőszázad állt a hadvezetés rendelkezésére a támadás végrehajtásához. Szolnoknál 210, Tiszafürednél 70 ágyú támogatta az előnyomuló csapatokat. Hídanyagban, műszaki eszközökben és fogatolt járművekben sem volt hiány.

A látszólagosan nyomasztó fölény birtokában csak elvétve fordult elő harc a gyorsan visszavonuló román csapatok lemaradt szórványaival.

***

Részt vett a támadásban a székely dandár is. Koréh Endre, a dandár tábori lelkésze írja:

„A tokaji szakaszon július 20-án virradólag kezdődött az offenzíva. A tüzérségi előkészítés rövid ideig tartott s a csapatok délelőtt már át is keltek a Tiszán. A falvakban, tanyákon összeszedtek minden teknőt, dézsát, hordót és sütőlapátok segítségével evickéltek a túlsó partra és csaknem veszteség nélkül sikerült ez a példátlanul vakmerő átkelés.

A Tisza túlsó partján a felvonulási front Tímár, Rakamaz és Nagyfalu volt, a pontonhíd pedig Rakamaz és Tokaj között készült el.”

Tarcalon, a II/21. székely zászlóaljhoz Erdős József huszonhat éves budapesti bolsevik kiküldöttet tették meg politikai biztosnak.

Mivel létszámhiánnyal küzdött az alakulat, rögtönözve besoroztak fiatalokat a Hegyalja és a Taktaköz közeli falvaiból. Így került az alakulathoz Tóth István tizenkilenc éves mádi parasztlegény, akit először öltöztettek katonaruhába.

Tóth István engedély nélkül hagyva el a körletet, Tarcalból hazament a közeli Mádra.

Erdős József politikai biztos érte küldött, elfogatta, mint katonaszökevényt, maga elé vezettette és halálra ítélte.

Hiába kérlelték a tapasztaltabb, megfontoltabb katonák Erdőst, hogy ne kegyetlenkedjék szükségtelenül, változtassa meg embertelenül kimondott ítéletét, Tóth Istvánt a bolsi pribék késedelem nélkül kivégeztette.

Tarcalon, a II/21. székely zászlóaljhoz Erdős József huszonhat éves budapesti bolsevik kiküldöttet tették politikai biztosnak.

Mivel létszámhiánnyal küzdött az alakulat, rögtönözve besoroztak fiatalokat a Hegyalja és a Taktaköz közeli falvaiból. Így került az alakulathoz Tóth István tizenkilenc éves mádi parasztlegény, akit először öltöztettek katonaruhába.

Tóth István engedély nélkül hagyva el a körletet, Tarcalból hazament a közeli Mádra.

Erdős József politikai biztos érte küldött, elfogatta, mint katonaszökevényt, maga elé vezettette és halálra ítélte.

[b]Hiába kérlelték a tapasztaltabb, megfontoltabb katonák Erdőst, hogy ne kegyetlenkedjék szükségtelenül, változtassa meg illetéktelenül kimondott ítéletét, Tóth Istvánt késedelem nélkül kivégeztette.

1919.július 19. szombat

Viszonylag nagy forgalom volt ezen a napon az Írói Direktórium pénztáránál. Kifizetések az utalványozás sorrendjében:

Füst Milánnak 4000 korona a „Boldogtalanok és a Nevetők" című alkotásra, 365 korona műbírálatokért.
Dr. Fejes Ferencnek 5750 korona a megírandó „Az isteni nő” című témára.
Dr. Frisch Árminnak 2500 korona a „Monumenta Historica Judaica" című műre.
Cholnoki Lászlónak 3500 korona az „Adós fizess” című munkára.
Feiks Ödönnek 100 korona aktuális cikkért.
Földes Imrének 300 korona kiadói jelvény rajzolásáért.
Fogarassy Bélának 400 korona bírálatokért.

***

A keszthelyi Testvériség e napi száma első oldalas cikket közölt feltűnő, plakátszerű nyomtatásban. Ebből valók az alábbi kivonatok:

„Sajnálatos események játszódnak le mostanában Keszthelyen. Felbillent az egyensúly és félő, hogy sok, túlságosan sok vért és proletár áldozatot fog követelni a rend és nyugalom helyreállítása.

Az asszonyok meggondolatlansága megindította a lavinát, mely magával ragadta az aratómunkásokat is. ...
A szerdán lefolyt zavargás ma megismétlődött, sajnos a mai asszonytüntetés már vérrel járt. A karhatalmi osztag használta fegyverét és munkásvér öntözte a kövezetet. ...

Mindenki értse meg, hogy a karhatalmi katonák nem parádéra jöttek ide, hanem erős, szigorú, kegyetlen fegyelemmel fognak őrködni a Tanácsköztársaság biztonságán és belbékéjén.

...A munkásság szép szóval, meggyőződéssel, felvilágosítással működjön közre azon, hogy a félreértéseket ki lehessen küszöbölni. De ha az aratók és a földmunkások annyira bestiálisan buták lennének, hogy a munkássággal szemben egy szikrányi jóindulatot sem mutatnak, ha ők nyugodtan. nézik, hogy itt az éhhalál és a ragály förtelmes módon grasszáljon, akkor jöjjön a terror.
A vörösterror, amely nem ismer kíméletet a munkásság hitvány árulóival szemben.

...Jól dolgoznak a kútmérgező burzsoák! A fehérpénz-kékpénz válság után most a kenyeret akarják kivenni a szánkból! ...

Mostantól kezdve azonban reszkessen minden burzsoá!
A száját ki ne merje nyitni, mert ha még kiölti a sziszegő nyelvét, akkor kicsavarjuk és halálok halálával lakol. Tudják meg, hogy a kezünkben vannak, és hogy csak kegyelemből hagyjuk meg a hitvány jellemtelen életüket, de csak egy időre. Mert, ha jön még egy fehér megmozdulás, akkor jöjjön egy új Bertalan-éj és vesszen a burzsoáziának még a porontya is.

1919.július 19. szombat

Éjfélt követően Kun Béla alkalmi vésztörvényszéket alakított a Szovjetházban, hogy ítélkezzenek a puccs szervezői felett.

Szamuely Tibor, akit Kun Béla helyére akartak ültetni, a legszigorúbb elbánást sürgette, hogy mentesnek látszódjék minden gyanútól. Öccse, Szamuley László szintén a legkeményebb megtorlás mellett kardoskodott. Hasonlóan vélekedett Rudas László is, a Vörös Újság főszerkesztője. Tagja volt még a vésztörvényszéknek Vlagyimir Bogdanovics Jusztusz, a Magyarországon élő orosz kommunisták egyik vezetője. Hatodikként Cserny József vett részt a lefogottak kihallgatásában.

Kun Béla mindvégig feldúlt volt a tudattól, hogy meg akarták fosztani az élettől.

Iszai Junkelshon és Grigorij Jefimov fejére halált mondtak, rögtöni végrehajtással. Cserny szerint sietni kellett a kivégzéssel a korai hajnalodás miatt.
Szamuely Tibor azt ajánlotta, mellőzzék a lövöldözést, nehogy felriadjanak álmukból a Szovjetházban lakó asszonyok és gyermekek: megrémülnének a hiedelemtől, hogy megint ellenforradalom van.

„Kötelet a nyakukra és dobjátok a Dunába őket!” - utasította Cserny Józsefet.

A két ukránt levezették a még sötét Duna-partra, közvetlenül a Szovjet házzal szembeni szakaszon, mert itt nem mutatkozott közönséges járókelő a biztonsági blokád miatt.
Pergovácz Károly, Szabó József, Grémann János és Svingula Béla Lenin-fiúk, a Szovjetház őrségének tagjai levetkőztették az áldozatokat, kezüket hátrakötötték, nyakukra követ hurkoltak, s miután fejüket eszméletlenre verték puskatussal, a Dunába dobták őket.

Kohn Béla dühöngésig fokozódott haragja ezzel nem csillapodott le.
Maga elé vezettette korábbi jó ismerősét, pártalapító társát, Kagan Henriket. Annyira felbőszült Kagan ellen, hogy meg sem kérdezve a többieket, nyomban parancsot adott kivégzésére, ugyanolyan módon, ahogy az ukránokkal tették.
De a közben sietve érkező Klein Ottó megmentette Kagan Henrik életét, nem tudni milyen magyarázattal. Több vétkesről már nem tárgyalt Kohn Béla alkalmi vésztörvényszéke.

Klein Korvin Ottó

A Szamuely testvérek intézkedtek, hogy Cserny terroristái még a hajnali órákban üssenek rajta az ukránok különvonatán, mert akkor alszanak a legmélyebben a vonaton lakók. Úgy szólt a parancs, hogy a személyzetet fegyverezzék le, ejtsék foglyul, a vonaton talált értékeket pedig foglalják le a kormányzótanács számára. Ez reggelig meg is történt. A pontos leltár ismeretlen, csak annyi bizonyos, hogy a rengeteg lőfegyveren, muníción, kézigránáton, élelmiszeren kívül igen tekintélyes mennyiségű nemes valutát, aranypénzt és ékszert találtak Cserny terrorlegényei a titokzatos szerelvényen.

1919.július 18. péntek

Iszai Junkelsohn és Grigorij Jefimov, magukat igazi bolsevikoknak mondó ukrán tisztek különvonatukkal Miskolcon tartózkodva arról próbálták meggyőzni a magyar Vörös Hadsereg kötelékébe tartozó orosz zászlóalj katonáit, hogy ne harcoljanak Kun Béláért, mert az lepaktált a szociáldemokratákkal és elárulta a tiszta bolsevik ügyet.

Junkelsohn és Jefimov arra akarta rábeszélni az orosz internacionalistákat, hogy térjenek haza Oroszországba és ott folytassák küzdelmüket Lenin vezetésével.

18-án Miskolcra érkezett Kagan Henrik kolozsvári orvos, Kun Béla régi ismerőse, Korvin Ottó közeli bizalmasa, aki kulcsszerepet játszott a Kommunisták Magyarországi Pártja megalapításában, de fontosságával ellentétben mindvégig a névtelenség homályában maradt.
Kagan Henrik riadóztatta Iszai Junkelsohnt és Grigorij Jefimovot, hogy azonnal induljanak különvonatukkal Budapestre, mert ott már együtt van a Kun Bélával elégedetlenek csoportja és készek a legerélyesebb diktatúra bevezetésére.

A megalkuvó Kun Bélát el kell tenni láb alól és helyette a mellőzött Szamuely Tibort kell a fő hatalmi posztra segíteni.

Ez a szélsőbalos csoport az Országház felsőházi üléstermében gyülekezett. A résztvevőkhöz tartozott többek között Szaton Rezső, Englander Frigyes, Chlepkó Hantos Ede és természetesen Kagan Henrik. Meg akarták nyerni a szélsőségekre mindig kapható Cserny Józsefet is, de a terrorkülönítményesek parancsnoka csatlakozás helyett tájékoztatta Kun Bélát, hogy miféle szándékkal gyűléseznek a radikálisok az Országházban.

A mit sem sejtő puccsisták javában tanácskoztak 18-án a késő esti órákban a felsőházi ülésteremben, amikor Korvin Ottó megjelent közöttük és a Cserny-féle terroristák segítségével letartóztatta a szervezkedés vezetőit, köztük a két ukrán tisztet és Kagan Henriket.

Mint kiderült, Chlepkó Hantos Ede, a vörösőrség országos politikai vezetője színlelésből tartott a puccsistákkal, hogy személyesen szerezzen bizonyítékot a leleplezésükhöz.

1919.július 18. péntek

MOST JELENT MEG:

Napóleon (dráma három fölvonásban)
Írta: Pogány Schwartz József
Ára 9 korona.

Kapható a Magyarországi Szocialista Párt könyvkiadó hivatalában: Budapest, VIII. Szentkirályi utca 30., a Népszava könyvkereskedésében: VII. Erzsébet körút 40., a Vörös Újság könyvkereskedésében: VIII. József körút 5. és az összes árusítóknál.

***

A Népszava e napi száma közölte:

„Böhm Vilmos hadsereg-főparancsnok Budapestről Bécsbe érkezett politikai küldetésben és járt a magyar követségen is. Ezután automobilon elutazott Bécsből, de mielőtt még a határhoz érkezett volna, visszafordult és újból Bécsbe jött.”

***

Éjjel 22 és 24 óra között zárt, tágas személyautóval indultak őrizetbe venni Ferry Oszkár nyugalmazott csendőr altábornagyot és a két csendőr alezredest, Borhy Sándort és Menkina Jánost.

A Chlepkó Hantos Ede utasítását végrehajtó politikai nyomozók, Bonyháti Tibor és Radányi Kornél magukkal vitték a nagy fizikai erővel rendelkező Bartalos István és Pető István terrorlegényeket arra az esetre, ha a letartóztatandók ellenkezése miatt testi kényszert kell alkalmazni.

A halálra szántak lakása előtt csendben megálltak. Az autóban maradtak a nyomozók, az őrizetbe vételt a terrorlegények végezték el. Otthon találták mindhárom személyt. A legkisebb nehézség nélkül foglyul ejtették őket és éjfélig be is érkeztek velük a terroristák Mozdony utcai körletébe.

Sok magyar életét mentette meg, köztük a ludovikás tisztjelöltek tucatjait, akiket a gyilkos őseid le szerettek volna mészárolni.

1919.július 18. péntek

„FELHÍVÁS

A budapesti szocialista kommunista párttitkárság a munkásság legértékesebb elemeiből elsőrendű agitátorokat óhajt képezni. E célból felhívja a megyei és járási politikai megbízottakat, hogy lehetőleg földmunkás elvtársakat küldjenek ki, akiknek díjtalan ellátásáról a párttitkárság gondoskodik."

***

„PARANCS

Megparancsoljuk, hogy Eger városának minden házára a vörös lobogót a mai naptól kezdve a házbizalmiak kitűzzék. Azon házakban, hol házbizalmi nincs, a szomszédos ház bizalmija felelős azért, hogy a vörös lobogó 24 órán belül kitűzessék.

Azon házak bizalmijait, melyeken 24 óra múltán a vörös lobogó nem lesz kitűzve, azonnal forradalmi törvényszék elé állítjuk.

Molnár Dániel a vörösőr kerület parancsnoka
Jackwerth Ede Kormányzótanácsi biztos."

***

„KÖRÖZÉS
Schleichkorn Jakab törökbálinti lakos a kiskunhalasi Munkástanáccsal folytatott megbeszélések után elvállalta különböző szükségleti. cikkek szállítását, a cikkek beszerzésére 400.000 koronát vett fel és azóta nem jelentkezett. A vörösőrség országos főparancsnoksága elrendelte Schleichkorn országos körözését.”

1919. július 17. csütörtök

Jászberénybe utazott Vágó Béla hadseregparancsnok a 13-i véres események kivizsgálására.

Kizárólag a lakosság vétkessége érdekelte. Megállapította, hogy az ellenforradalmi zendüléssel főbenjáró vétket követtek el a tanácsköztársaság ellen, ezért a büntetést el nem kerülhetik. De nagylelkűen kijelentette: mivel a jogos karhatalmi beavatkozás emberek életébe került, senkit nem kíván agyonlövetni, vagy felakasztatni. Ellenben könnyíthet rossz lelkiismeretén a város azzal, hagy hárommillió korona sarcot fizet.

Vágó Béla a városparancsnok Heiszler Károlyt utasította a hadisarc hiánytalan behajtására. Heiszler pisztollyal hadonászva, szidalmakat szórva járta be a várost és a közismert vadnyugati jelszót: „Pénzt, vagy életet!” ismételve órákon keresztül, maradéktalanul végrehajtotta Vágó utasítását.

***

Zagyi József volt csendőr irodatiszt a vörösőrség országos parancsnokságán dolgozott. Ezen a napon amint beérkezett munkahelyére, írógéphez ült és névtelen följelentést szerkesztett három magas rangú csendőrtiszt ellen.

Soha nem derült ki, milyen indítékkal határozta el magát erre a súlyos cselekedetre.

Névtelen följelentésében az állt, hogy a Szegeden működő ellenforradalmi kormány kimagasló szerepet szán az eljövendőkben a Budapesten tartózkodó három főtisztnek: Ferry Oszkár nyugalmazott csendőr altábornagynak, valamint Borhy Sándor és Menkina János csendőr alezredesnek.

Fogalmazványával a főparancsnoki titkárságra sietett.

A vörösőrség országos főparancsnoka dr. Vajda Zoltán volt, de ő nem tartózkodott a hivatalában és nem is szerzett tudomást Zagyi József névtelen beadványáról. Zagyi a vörösőrség országos politikai biztosának, Chlepkó Hantos Edének adta át a följelentést. Szemtanúja volt ennek Pór Polatschek Ernő, az országos főparancsnok személyi titkára. Miután Zagyi József távozott, Chlepkó Hantos Ede a már elolvasott iratot átadta Pór Polatscheknek, mondván: az irat szigorúan bizalmasan kezelendő, s jelentést kell küldeni tartalmáról mind Kun Bélának, mind Landler Jenőnek, a hadsereg főparancsnoknak, mind a hadügyi és belügyi népbiztosságnak.

Chlepkó Hantos Ede, lévén országos politikai biztosa a vörösőrségnek, hivatalból magához kérethette Cserny Józsefet, a budapesti terrorkülönítmények parancsnokát.

Chlepkó akarata az volt, hogy a följelentésben megnevezett három személyt mielőbb tartóztassák le és eredményes vallatás után végezzék ki. Egyúttal utasította Csernyt, hogy sürgősen küldjön hozzá eligazítás végett két olyan politikai nyomozót, akik megbízhatóságához és ügyességéhez semmi kétség sem férhet.

Cserny választása azokra esett, akik már nyomoztak a most följelentett csendőrtisztek ellen: Bonyháti Tiborra és Radányi Kornélra. Pajtáskodón csak vérebnek szólította Cserny ezt a két emberét. Le is tartóztatták a gyanúsítottakat, de mivel a legkisebb bizonyítékot sem találták terhükre, szabadon kellett engedni őket.

Amikor Bonyháti és Radányi megjelent Chlepkó Hantos irodájában, az kertelés nélkül közölte, hogy a három magas rangú csendőrt minden körülmények között ki kell végezni. Gyors megoldást követelt és eredményes vallatást. Feltétlenül tudni akarta, hogy a kivégzendőkkel miféle kombinációban számoltak a szegedi ellenforradalmár vezetők.

Végül utasításba adta Chlepkó, hogy a lefogottakat a Mozdony utcai terrorista laktanyába vigyék, ott folytassák le a vallatást és a kivégzéseket is ott hajtsák végre.

A mai Kiss János altábornagy utca volt a Mozdony utca, s az abban lévő tanítónőképző iskolát sajátította ki Cserny József laktanya céljára. Cserny mindvégig a Teréz körúton, az Oktogonhoz közeli Batthyány-palotában maradt, de mivel ott nem fértek el a mértéktelenül felduzzasztott terrorista különítmények, Pesten a Trefort utcában, Budán a Mozdony utcában rendezkedtek be a senki által sem ellenőrzött, közvetlenül Kohn és Samuely alá tartozó vörös terroristák.

Az 1919-es kommunista hatalomátvétel után a Forradalmi Kormányzótanács rendelete alapján falusi munkástanácsi választásokat tartottak Ecseren is. A tanácsba a 15 legtöbb szavazatot kapott fő került:
Krommer Béla
Gattyán János tanácselnök
Direktórium: ifj. Szilágyi Ferenc (Vecsési út)
ifj. Szilágyi Ferenc (Fő út)
iff. Gattyán Mihály
Merczel András
Hill Mihály
iff. Sarhadi Sándor
Greskó Antal
Murár József
iff. Teleki András
Nyerges Márkus
Horinka Pál
Raitz József
Tanács István
Pótagok: Béres János
Sz. Pintér József
Szántai Mihály
Turcsik János
Hatlaczky István
Szlivka János.
**
**
A háború utáni községi képviselő-testület alakuló ülése 1945. május 27-én volt. A képviselő-testületbe az Ecseren működő pártok delegáltak tagokat. Fülöp Mihály bíró, Fogd Mihály főjegyző és Garamvölgyi István, a Nemzeti Bizottság elnöke jelenlétében a következő képviselő-testület alakult:

A Kommunista Párt részéről:

Hatlaczky Mihály, Garamvölgyi István, Lojkovics József, Turán Ferenc, Piszter Kálmán.

Póttagok: Molnár Lajos, Chranka József.

A Szociáldemokrata Párt részéről: Szlifka János, Gattyán Mihály, Pintér Béla, Káldas István, id. Tupi József.

Póttagok: Vémi István, Illés József.

A Független Kisgazdapárt részről: ifj. Kiss József, Zsilinszki Ferenc, Illés János, R. Greskó János, S. Murár József.

Póttagok: Dornyák József, Greskó Mihály.

A Szakszervezet részéről: id. Szluka István, Bozóki Ferenc, Kaiser József, Lojkovics Kálmán, Szlifka József Rudolf.