Téma: Nyelvédesanyánk.
|
keri |
Válasz | 2005. december 16. 18:02 | Sorszám: 186 |
Mer ha a vendéglős ád magára, mindig van fiatalhagymája Szindbád- és Latinovitsrajongó topikrombolók, gyülekezőőő!
|
|
|
orcapofa |
Válasz | 2005. december 16. 17:53 | Sorszám: 185 |
Ja, meg hogy gazdag ember lehet a korcsmárosod, mert bőven méri a habot. Az ilyen tirpák fattyú ne csodálkozzon, ha a hanzlit kapja.
|
|
|
onogur |
Válasz | 2005. december 16. 17:40 | Sorszám: 184 |
Melyik kioktatásra gondolsz? Amikor lebaszarintotta, mert a paradicsommártásos táfelspitz mellé nem volt fiatal hagyma? A mustár az egy külön dolog. Én is szívesebben eszem a dízsonit, mint ezt az univeres szart, amit mustár helyett árulnak.
|
|
|
orcapofa |
Válasz | 2005. december 16. 17:29 | Sorszám: 183 |
Magyar gyomra... Ja, azért ragaszkodott a különböző mustárokhoz, meg a marónihoz (mer ugye a magyar gesztenye az nem jó). Ráadásul a Vendelin csáringert, akinek nőjét megugrotta, volt orcapofája kioktatni.
|
|
|
onogur |
Válasz | 2005. december 16. 17:03 | Sorszám: 182 |
Én kioktattalak vón?
|
|
|
HAME |
Válasz | 2005. december 16. 16:21 | Sorszám: 181 |
Ízlésről vitatkozni ugyebár... Ami neked évezetes mó, az nekem dagályos, lehet hogy neked meg Kosztolányi száraz.De hogy visszatérjünk a tejfölhöz, szóval még ez a szakácslelkületű irodalmár sem tette le egyértelműen a voksot az "e"-zés mellett. Nekem egyébként nincs sok bajom a tejfellel sem. Ha a gilisztás fővárosi népség eszperentéül akar beszélni, hát beszéljen. De nehogymá kioktasson, hogy a magyar csak egyetlen magánhangzót ismer.
|
|
|
keri |
Válasz | 2005. december 16. 14:42 | Sorszám: 180 |
Trianon után írt néhány novellát: kiadták nemrég (Magyar tükör). Én már többször végigbőgtem a könyvet. Kötelező olvasmánnyá tenném. 90 oldal kb, de abban egyáltalán nem romatikázik a monarchiáról. Bár ízlések és pofonok, figyu: itt vigasztalni próbál. „Máskor is volt tél, máskor is elmaradt a postakocsi, a nagy havakban hetekig élte a maga elgondolkozó, tűnődő életét a falusi magyar, amikor Bibliát vagy Horatiust olvasott. Ez a tél talán hosszabb lesz, mint a régi telek, De egyszer felszáll a köd a fehér nádasok felett, a lápokon kinyílik a sokszínű flóra, a kanyargó országúton, a feszület mellett peregve elhajt egy könnyű szekér, amelyről kis gubás ember ugrik le a hírrel: megint csak Magyarosrzág vagyunk... Talán mire a fecsegő nyírfák ezüst pecsétviszakot ütnek üvegzöld leveleikre, talán mikor búskomor, vén, emberképű fűzfák a folyók partján hosszú ujjaikra finom csipkét szednek, mire az áradó vizek elviszik az emberek rossz indulatait... a keresztútra napraforgót ültetnek, mert ő mutatja a vegyes nyelvű vidékeken a magyar falvakat. Az emberek megdörzsölik a szemüket: – Milyen rosszat álmodtunk!" Ha ő szabadkőmíes volt, akkor én is felvételizek egy páholyba
|
|
|
onogur |
Válasz | 2005. december 16. 13:29 | Sorszám: 179 |
Krúdy nem szakácskönyveket írt, hanem élvezetes módon mutat be egy olyan korszakot, melyben sajnos nem volt szerencsém élni. És még tele is sírja a zsebkendőjét, hogy milyen cudar is a világ így Trianon után, bezzeg a boldog békeidőkben, a Monarchia idején! Hogy akkor miket árultak a Vámház körúti piacon, itt voltak az Adria gyümölcsei, a különféle "gyarmatáruk", tót, oláh, rác kavalkád, fél Európa termékei, melyekről manapság még álmainkban sem falatozunk. É szegény nem tudta, hogy milyen jó dolga is volt, ma éhenhalna Budapesten.
|
|
|
HAME |
Válasz | 2005. december 16. 13:12 | Sorszám: 178 |
Hát hogy fejinthajítsalak egy őszintével, engem egy írónál - már amennyiben nem akarja rám erőltetni a nézeteit - egyáltalán nem érdekel a magánlelkivilága. Krúdyt tényleg nem túl sokat olvastam, de azért egypárat sikerült, főleg ifjúkoromban, amikor végigszenvedtem a telefonkönyvet is, ha egyszer belekezdtem. Nekem Krúdy szószátyár, dagályos, a főzés cseppet sem érdekel, szakácskönyvet pedig még kivonatos formában sem olvasok. Zabálni azr szeretek, de egy fikarcnyit sem érdekel, hogy hány percig kell párolni az izét és mikor kell beleszórni a hogyishíjjákot. A technológia legyen a szakács gondja, az enyém meg a kéjes zabálás.
|
|
|
onogur |
Válasz | 2005. december 16. 12:39 | Sorszám: 177 |
Szerintem Te ölég kevés Krúdyt olvashattál, ugyanis nevezettnek kimondottan magyar gyomra volt. Én a helyedben inkább a felkínált magas labdát csaptam volna le, ugyanis Krúdy is szabadkőműves volt.
|
|
|
HAME |
Válasz | 2005. december 16. 12:33 | Sorszám: 176 |
hát most mit mondjak? Krúdy álmoskönyve eléggé balliberális katyvasz. És hedonista gurmán volt, mindenféle inyencfalatokat vizionált ahelyett, hogy megmaradt volna a magyaros paprikáskrumplinál...
|
|
|
onogur |
Válasz | 2005. december 16. 11:09 | Sorszám: 175 |
Kinek a pap, kinek a papné. Mi, a Kelet Népe, nemigazán szimpatizálunk a "Nyugat-os" szabadkőművesekkel...
|
|
|
HAME |
Válasz | 2005. december 16. 10:17 | Sorszám: 174 |
Ja és persze körmére néztem ennek a szószátyár haspóknak, több helyen is tejfölözik, egy írásgyűjteményen bévül felfölváltogatva Egyáltalán nem egy konzekvens ember.
|
|
|
HAME |
Válasz | 2005. december 16. 10:13 | Sorszám: 173 |
Viszont annyi a különbség kettőjük között, hogy Kosztolányi "a" kedvenc íróim egyike, divatosan mondva TOP10, Krúdy pedig kevésbé.
|
|
|
onogur |
Válasz | 2005. december 15. 16:50 | Sorszám: 172 |
Mintha a szabadkai születésű Kosztolányi nem költözött volna fel egyetemista korára Butapestre...
|
|
|
zsubripajtas |
Válasz | 2005. december 15. 15:11 | Sorszám: 171 |
A tejföl és a tejfel egyaránt helyesek, több ilyen több alakú szavunk van (söprű~seprű, peres~pörös, veder~vödör stb.), jól van ez így, mert változatosabb lehet a beszédünk, ilyenkor az Ö-ző változatot javasoljuk, mert egyébként is sok az e a nyelvünkben. A Dunántúlon ezek a szók ö-zők, a köznyelvben pedig, akik a zárt és a nyílt e megkülönböztetését hallják és ejtik, ott se nyílt e van, hanem zárt e. Kelet-Magyarország nagy részén nincs kétféle e, ezért innen származnak a tejfeles változatok (ahonnan Krúdy és Móricz is). Egy dunántúlinak a tej fele azt jelenti, hogy a tej 50 százaléka.
|
|
|
keri |
Válasz | 2005. december 12. 18:11 | Sorszám: 169 |
Megragadt a bajuszodon nagyon ez a gilisztás városi szöveg (Nem vagy ám az. )
|
|
|
HAME |
Válasz | 2005. december 12. 18:10 | Sorszám: 168 |
Hát a szószátyár Krúdy ugyan Nyíregyházán tengette gyermekkorát, de már 19 éves korától Butapest flaszterát koptatta. Amúgy meg nem lehetett túl konzekvens tejfelező, lévénhogy ezt is ő írta: Ilona tovább folytatta a kosárfonást, s elgondolta, hogy a cigány-hercegkisasszony dolga se fenékig tejföl. Bizonyosan ő is megkapja a magáét, ha rossz fát tesz a tűzre. No de nézzünk egy igazi nyelvmestert, Kosztolányit: Piac Hadd mondjalak el, te piac, piac te, kit megvet az ünnepi szónok s a nyavalyás költő, mily szép vagy a fényben, milyen diadalmas. Lüktetve zsibongasz. Az élet ütemére pezsgesz előttem, roppant-teli szaggal, a túró, a tejföl savanykás szagával, a sajtok kövérlő, sárga illatával, vanília ízzel, bűzzel és szeméttel, gyermeki forgók papír-viharával, vartyogva a vidám kofák kacajától. S végül de nem utolsósorban mit is ír a Hogyishívják MTA: A magyar helyesírás szabályai (1994) tejföl v tejfel tejfölös, tejfölösen; tejfölösszájú
|
|
|
onogur |
Válasz | 2005. december 12. 17:57 | Sorszám: 167 |
Nna, ezek az emtéás akadémikusok osztán virtigli gilisztás városiak!
|
|
|
keri |
Válasz | 2005. december 12. 17:54 | Sorszám: 166 |
A két kedvencemmel példálózol itten... Ezek a százötven éves példák nem jók. Mert ha jó példák lennének a tejfölös / tejfeles vitában, akkor propagálhatnád a "bennök", "utánok" kifejezéseket is. Sőtdemégpláne, Krúdy az oportót még portugízernek írta (erre mára muszájból ugyan vissza kellett állnunk).De itten van a helesírási tanácsokat adó szótár (2000.): tejföl v. tejfel tejfölös, tejfölösen; tejfölösszájú; tejfölös túró tejfölös lángos tejfölös-túrós kenyér. MTA bácsi mondja...
|
|
|
onogur |
Válasz | 2005. december 12. 17:30 | Sorszám: 165 |
Netán Mikszáth is gilisztás városi? Az első dinnyék: "És mégis ezeké a dinnyéké a világ, amiket a kertész növeszt. Ezeké a dicsőségből a tejfel, ezek az arisztokraták... a »canaille« csak gyönyörködik bennök, de nem érintkezhetik, irigyelheti boldog birtokosaikat, epedhet utánok, de el nem éri, s durva tenyere be nem piszkolja arany színbe játszó kérgüket."
|
|
|
keri |
Válasz | 2005. december 12. 17:21 | Sorszám: 164 |
"Ehh, Dunántúliak...pffff." Na, tik talán még fokpiszkálót is használtok a tejfölhöz hozzája. Úgyhogy nedumájjá. Gilisztás városi néppség.
|
|
|
onogur |
Válasz | 2005. december 12. 17:10 | Sorszám: 163 |
Ehh, Dunántúliak...pffff. Én inkább hiszek Krúdynak, ő nem csak az ételekhez értett, de írónak sem éppen utolsó.A pincér álma: "- Hagyjuk a régi szerelmeseket - mond a vendég, tréfásan savanyú arcot vágván a citromos, tejfeles, majoránnás léhez, amelyet a nyúlpecsenye alól kanalával merítgetett ki." Akit minden kocsmából kidobtak: "Én példáúl most kezdem szeretni a tejfeles sóska-mártást, amikor annyi mindent tapasztaltam, részint hivatali állásomnál, részint tapasztalataimnál fogva." Szindbád: "- Azt tessék figyelembe venni - mond Szindbád belemelegedve -, hogy ebben az országban még a savanyú malacot, ezt az egyházatyák által is megdicsért, böjtös ételt is, úgy készítik, hogy az embernek okvetlenül jól kell lakni, meg kell hízni tőle, pedig éppen böjtölni szándékozott aznap. Tojás és tejfel, forró zsír, babérlevél, bors, reszelt citrom, tárkony, grízes liszt - mind hozzájárul ahhoz, hogy a savanykás malacot az ember lehetőleg az utolsó falatig elfogyassza, még böjtben is."
|
|
|
keri |
Válasz | 2005. december 12. 13:05 | Sorszám: 162 |
Mink is úgy azt mondjuk, hogy tejfölös. Ha tejfelest mondanék, tán meg is mosolyognának. De mi a hályzet a törülközővel / törölközővel?
|
|
|
|