(Onogur, remélem beleolvasol!)

Nem öntelek most képen Benneteket híg (10 %-os) sósav oldattal, mert én alapjában véve rendes ember vagyok.

Íme a levél:

BASIC MAGYAR – ápdétid, aktualiziírt, ferbesszert, frissíte-tű!

Hozzászólásokat szívesen fogadok – AA

E-mail: aa_ok@interware.hu www.irodalmilap.net

„A nemzet legfőbb összetartó ereje az (édes) anyanyelv!”

Néhány hónapja jelent meg Balázs Géza, a kiváló nyelvtudós „A magyar nyelv változásai a rendszerváltás óta” c. cikke a Magyar Irodalmi Lap hasábjain. Ezzel nagyjából egyidőben kerültek elő az én különböző cetlikre gyűjtött, alább bemutatott példáim az anyanyelvünk elleni merényletekről. Fel is buzdultam, írok én is egy cikket! Tudós ugyan nem vagyok, de igényesen beszélem és írom a magyart (anyanyelvről szólva ez nem érdem, hanem természetes). Viszont sokkal nagyobb bennem a kétségbeesés a Balázs Gézáéhoz képest…! Mert az igaz, hogy létezik minden téren – így a nyelvben is – öntisztulás. Csakhogy a mostanára hihetetlen mértékűre duzzadt nyelvrontás folyamatos. Emberek hatalmas tömegei érzik tehernek az önálló gondolkodást, a TV-ből, rádióból a különböző indítékú hazugságokon felül a sivár, silány, jópofinak szánt szellemtelenséget hallják. A negatívumok összeadódásából születik az agyi sötétség.

Szóval nekiveselkedtem én erősen, de két komoly probléma is fölmerült. Az egyik, hogy a gyűjteményben szereplő szavak, kifejezések csoportosítása nem könnyű. Pedig (jelenlegi) feleségem, Ilus nagy lelkesedéssel és aprólékos gonddal serénykedett rajta. (Meg még fog is! Csak nem fogok én dolgozni? „Megvallom, nem vagyok egy jellem / Írok, hogy dolgozni ne kelljen” co.AA) A másik gondot az jelentette, hogy csak egy rövid délutáni séta is tucatnyi új írásbeli rémálmot tud ránk hozni. És hoz is!

Sokat tusakodtam magammal, mit is tegyek? Végül oda lyukadtam ki, hogy ennek a tengeri kígyónak ígérkező dolgozatnak a mai állapotát tárom Önök elé. Abban a reményben, hogy elnézik a kuszaságot, és Önök is belépnek ebbe a nyelvtartó harcba! Nincs annak sok értelme, ha párhuzamosan mondunk okosakat, és nem együtt dühöngünk…

Senki többet? – Adorján András – aa_ok@interware.hu

Azt mondják, egy angol dokkmunkás 200 szóval éli le az életét. Ezt akár el is lehet hinni. Mert végül is az ő élete meglehetősen egyhangú. Elég annyi, hogy: „Húzd meg!”, „Emeld fel!”, „Nézz magad elé, marha!”, „Lökd ide a sört!”, „Ne maceráld a nőmet!” stb. Ahhoz képest, hogy Arany János állítólag 120 ezer szót használt… (persze lehet, hogy csak 110 ezret!)

Mára a beszélt és írott magyar köznyelv a dokkmunkások szintjére süllyedt. Azaz a helyzet még rosszabb. Mivelhogy annyi hülyeség és szemét lepte el a "kommunikációt", hogy az ember feje folyton zúg. Minták alant!

Mert nem az a baj, ha a pasi szót többször használják, mint a rokonértelmű társait. A baj az, ha kizárólag. És még egy csomó ilyen „exkluzív” szó van.

A hangerő és beszédsebesség emelkedése/fokozódása TV-rádió (Balázs Géza megfigyelése). Mi nem hadarunk a korral! (AA) Ráadásul a reklámoknál eleve nagyobb a hangerő… Jut eszembe! 2001 óta törvény írja elő a magyar nyelv használatát a reklámban, cégtáblákon, üzletportálokon. Vajon sújt-e valamilyen szankció arra, aki a törvényt megsérti? Mert nem elég, ha a felirat nem idegenül van! A minimális elvárás a szabatos fogalmazás lenne. Meg hogy valamilyen illetékes a szabály betartását ellenőrizze folyamatosan. Nyilván szó sincs erről – látszana az eredmény.

Üstöllést, ellazsnakolás – magyar szavak. Hányan tudják a jelentésüket?

Arcmimika / Kézgesztikuláció! – Jézuska Mária

„Kevés szóval magyarul” (magyarul meg nem jelent könyvem címe…

Kodály Zoltánt – mint más tízezreket is – felkeresték ifjú, csillogó szemű kommunista „népnevelők”. Lelkes -suk-süközéssel osztották az észt az idős mesternek. Türelemmel hallgatta végig őket. Búcsúzóul annyit mondott: „Tudják elvtársak, az igét nem csak hirdetni, ragozni is tudni kell!”