A Sopron megye, felsőpulyai járáshoz tartozó Füles községben általános haragot gerjesztett maga ellen türelmetlen és diktatórikus intézkedésével két, szélsőségesen baloldali ember: Makár csendőr őrmester és Gerdenits Dániel, a fogyasztási szövetkezet boltosa. Éppen a rendíthetetlennek látszó viselkedésük miatt szánták nekik a fő vezető szerepet felsőbb irányítóik a megalakítandó helyi direktóriumban.

Hozzájuk hasonló fanatikus kommunista volt Váradi Hermán felsöpulyai szabósegédböl lett járási politikai biztos.

Erre a vasárnapra tervezte kortes-beszédjét fülesi pártfogoltjai mellett. De tartva az esetleges rendzavarástól, erősítő biztosítást kért Sopronból. Abban a hiszemben, hogy Fülesen lesznek már a védelmére küldendő fegyveresek, elindult Felsőpulyáról a gyűlés hely¬színére. Ám a Sopronból autón elinduló vöröskatonák motorhiba miatt elakadtak a sopronkeresztúri erdőben.

Bajtól tartva Körmendi János fülesi jegyző, Váradi elé sietett. Félúton találkozva a járási politikai biztossal, kérve kérte, forduljon vissza, mert Fülesen a hangulat igen elmérgesedett, éppen a járási biztos által pártfogolt két kommunista sorozatos túlkapásai miatt.

Váradi Hermán csak legyintett a kérlelésre. Kijelentette, őt a legjobb szándék vezérli, nincs mitől félnie, különben is útban vannak hívására Sopronból a fegyveres rendfenntartók.

Miközben ez történt, a kommunista uralom ellenzői átszalasztották Fülesről a szomszédos és közeli Malomházára Szedenik Viktort, a helyi kántortanító fiát, aki a soproni líceum tanulójaként otthon töltötte a vasárnapot.

Azt üzenték a tanácsköztársaságot nem szerető malomháziaknak, gyorsan jöjjenek Fülesre, akadályozzák meg közösen a járási politikai biztos szereplését. Jöttek is azonnal a hívottak, méghozzá sorba rendeződve, egyházi zászló alatt.

A véletlen rendezéseként egyszerre érkeztek a malomháziak és Váradi Hermán a fülesi templom előtti térre, -ahol már ki volt állítva egy erős szék a szónok számára.

Körbevették a járási politikai biztost, gúnyolták, becsmérelték, szidalmazták, majd a vérmesebb fiatalok a tettlegességtől sem riadtak vissza. Leterítették Váradi Hermant, majd egy legény a homlokára taposott patkós csizmasarkával. Füles plébánosának, a fiatal Szemelicker Antalnak és más józan csillapítóknak köszönhetően sikerült bemenekíteni a lincselés elől a járási politikai biztost a közeli csendőrörsre, ahol késedelem nélkül elsősegélyben akarták részesíteni, ám a sebesült azon véresen, homlokán a nyitott sebbel megragadta a telefont.

Sopronnal kapcsoltatta össze magát, s jelentette: Fülesen kitört a lázadás. Haladéktalanul indítsanak útba legalább ötven karhatalmi vöröskatonát. Csak ezután engedte bekötözni felszakadt homlokát.

Eközben megérkeztek Sopronkeresztúr felől az erdőben megrekedt vörösök. Autójuk hibáját nem tudták kijavítani, így valamennyien tolták a használhatatlan gépkocsit. Gépfegyvereik annál használhatóbbak voltak. Egyet Malomháza, egyet Füles felé irányítottak, amikor a két falu közé értek. Szúró-vágó szerszámokkal felszerelt legények közeledtek vasárnapi öltözetben a malomházi dombos határ szőlősorai között. A soproni vörösök, hogy elriasszák őket, tüzeltek a géppuskával. Izgalmukban nem vették észre a patakhídnál játszó gyermekeket.

Váradi Hermán kötözése közben hangzott a sorozatlövés.
Kár nem esett a malomházi legényekben, de a patakhídnál tartózkodó gyermekek közül kettőt — Drimmel Marikát és Buczolics Jánost — golyó talált.

Egyikük rögtön meghalt, a másikat haslövés érte. Amikor rövidesen megérkezett az ötven fős rohamosztag Sopronból, vezetője, Entzbruder Dezső áthozta autón Sopronkeresztúrról a körorvost, de segíteni már nem lehetett. Az ártatlan gyermek még aznap este követte kispajtását a halálba.

folytonosságát.

Oroszországból a hadifoglyok tízezreivel több agitátor is hazatért, bõven ellátva orosz pénzzel és moszkvai utasítással.

Vezérük Kun Béla volt, a háború elõtt jelentéktelen vidéki újságíró, és csalások miatt degradált munkásbiztosító pénztári tisztviselõ.

Kós Károly így emlékezik rá:

"Emlékszem, okos, szorgalmas, de rettentõen pökhendi zsidó fiú volt, osztálytársai átlag minden héten kegyetlenül elverték, de nem használt. Tanáraink sem szerették a kolozsvári Református Fõgimnáziumban, mert konfidens volt..." (Kós Károly: Hármaskönyv. Bukarest, 1969. 222.)

Kolozsvárról azért kellett eltûnnie, mert ellopta a munkásbiztosító betegsegélyezõ pénztárát.
Ellopta Kós Károly egyik Móricz-illusztrációját is, amikor meglátogatta Sztánán.

A kivégzések és a terrorcselekmények fõként Kun Béla, Pogány József és Landler Jenõ tudtával, és utasítására történtek.

Ha Romanelli alezredes, az olasz katonai misszió vezetõje tiltakozott a kivégzések miatt, ezt Kun a "belügyekbe való beavatkozásnak" minõsítette.

Tömeges kivégzéseknél az áldozat egyik szemét kiszúrták, s úgy kellett végignéznie társai kivégzését. Gyakran kihúzták az áldozat nyelvét, de sokszor elõfordult, hogy a kínlódó embernek felmetszették a hasát, és kihúzták a beleit.

Kun áldásos tevékenységét Magyarország ellen az emigrációban is folytatta, az antant érdekében.
A moszkvai Vörös Újságban Területi integritás címen írott cikkében (1921. febr. 5. és 12.) így ír:

"Nem szabad követelni, hogy a magyarság az elszakított területeken a népszavazást, az önrendelkezési jogot érvényesítse. Hasonlóképpen nincs szükség a kulturális önkormányzatra sem. A magyar nyelvû kommunistáknak kötelességük tiszteletben tartani a volt Magyarország területén alakult államok antant-imperializmus által megszabott határainak integritását..."

Környezetében megforduló kommunisták írták meg róla, hogy a magyarországi proletárdiktatúra alatt a sorsdöntõ fordulatoknál hisztériás rohamok lepték meg, elveszítette fejét, és félelmében sírt, mint egy gyermek; mindig azon jajgatott, hogy fel fogják akasztani, mert minden felelõsséget magára kell vállalnia.

Ez a gyáva, folyton saját életéért rettegõ ember a krími félsziget polgári biztosaként később ismét úrnak, parancsolónak érzi magát (1920 végén), aki végre bármit tehet, senki számadásra nem vonhatja.

Megbízható becslés szerint Kun Theodosiában 7500, Szimferopolban 12 ezer, Szevasztopolban 10 ezer, Kercsben 6000, Jaltában 5000 embert végeztetett ki, ez utóbbi helyen a vöröskeresztes kórház tizenhét betegápolónõjét és három orvosát is.

Alupkában a kórház udvarán lövetett agyon 272 háborús rokkantat, akiket hordágyakon cipeltek le a kórtermekbõl.

***

1919. jún. 7. pünkösd szombatja: A sopronkövesdi események

Szamuely elé állították Schmidt Mátyás vasúti pénztárost, akit azzal vádoltak, hogy tûrte, és nem jelentette fel, amikor a vasútállomás közelében felszedték a síneket. A 49 éves vasutast Szamuely rögtön kihallgatás nélkül halálra ítélte.

Az álla alá egy rudazókötelet csavartak, és egy körtefára felakasztották. Minthogy lélegzeni néha-néha tudott, délelõtt fél 9-tõl 11 óráig kínozták, míg végre meghalt.

Elõzõleg a fiát kényszerítették, hogy akassza fel az édesapját, de az erre nem volt hajlandó, sõt felajánlotta, hogy inkább meghal az apja helyett.

Erre összeszurkálták a fiút, ki fájdalmában elájult. Majd fellocsolták, és végig kellett néznie édesapja szenvedését, végül a szemben lévõ fára õt is felakasztották. Ezt viszont az apjának kellett végiggyötrõdni. Azalatt a fenevadak szalonnát tízóraiztak. Sõt azt mondták a fiúnak, amikor az apja életét könyörgött: "Felakasztjuk mi az Úristent is!"

feljegyzések 1918-19-ből.

...."Magyarországot csak én menthetem meg" - mondotta Károlyi Mihály 1918 október 31-én, mikor hazugságban elkezdi.
"Átadom a hatalmat Magyarország népei proletáriátusának" - mondja 1919. március 21-én, mikor hazugsággal végzi.
Közben eladta és eltékozolta Magyarországot. Az álarc félre áll. És mögüle merészen felvonul a had, melyet ő Magyarország népei proletáriátusának nevez.
A "Forradalmi Kormányzótanács" névsorában ott vannak jóformán valamennyien. Mint Károlyi kormányánál, az előtér szemfényvesztő keresztény bohóca megvan itt is: Garbai Sándor, az elnök. A többiek idegenek...
Külügyi népbiztos: Kun-Kohn Béla, helyettese Ágoston-Augenstein Péter. Hadügyi népbiztos: Pogány-Schwartz József, helyettesei: Szántó-Scheiber Béla, Szamuelly-Tibor. Belügyi népbiztos: LandlerJenő dr., helyettese: Vágó-Weiss Béla. Pénzügyi népbiztos: Varga- Weissfeld Jenő, helyettese: Székely- Weiss Béla. Közoktatásügyi népbiztos: Kun Kántor Zsigmond, helyettese: Lukács-Löwinger György. Kereskedelmi népbiztos: Landler Jenő dr. (ideiglenes), helyettesei: Rákosi-Roth Mátyás, Haubrich József.

A földművelésügyi népbiztosság kollégiuma: Hamburger Jenő, Csizmadia Sándor, Vantus Károly, Nyisztor György. Szocializáló népbiztos: Böhm Vilmos, helyettesei: Hevesi-Honig Gyula, Dovcsák Antal. Német népbiztos: Kalmár-Kohn Henrik. Ruszin népbiztos: Szabó Oreszt dr. Közélelmezési népbiztos: Erdélyi-Erlich Mór, helyettese: Weis-Braun Artur.
.... az összes népbiztosok. Csak a helyettesek között van elvétve egy-egy magyar. És ezeken túl is ismét csak ők. A főváros élén Preusz Mór, Víncze-Weinberger Sándor és ..... Dienes László. .... a rendőrség védőrségének és népőrségének két politikai népbiztosa: Bíró-Burger Dezső és Seidler elvtárs. És közülük való az Osztrák-Magyar Bank új kormányzója Lengyel-Goldstein Gyula is.

Vajon van-e ember, akit nem ejt gondolkozóba ez a névsor. Az októberi bábjáték figuráit lesöpörte a tegnapi éjszaka a színről. A démoni rendezők, az ördöngös zsinegrángatók és súgók elfoglalták a helyüket. És ezer év óta először történik, hogy Magyarország sorsának intézéséből mindenütt, a Kárpátok alatt és Erdélyben, a Délvidéken, a Dunántúlon, a véghetetlen rónán és minden tenyérnyi kis helyen ki van tiltva a magyar: Megosztoztak az országunkon a csehek, oláhok, szerbek és a zsidók...
Az újság tovább beszélt: "Mindenkihez"... A forradalmi kormányzótanács dölyfösen proklamálja, hogy átvette a hatalmat és kiépíti a munkás", paraszt- és katonatanácsokat. "Magyarország tanácsköztársasággá alakul. A forradalmi kormányzótanács haladéktalanul megkezdi a nagy alkotások sorozatát. Kimondja a nagybirtokok, a bányák, a nagyüzemek, a bankok, közlekedési vállalatok szocializálását. A földreformot nem törpebirtokokat teremtő földosztással, hanem szocialista termelő szövetkezetekkel hajtja végre. Halállal sújt le az ellenforradalom banditáira csak úgy, mint a fosztogatás brigantijaira. Hatalmas proletár hadsereget szervez. Kijelenti teljes eszmei és lelki közösségét az orosz szovjet kormánnyal. Fegyveres szövetséget ajánl Oroszország proletariátusának. Testvéri üdvözletét küldi Anglia, Franciaország, Olaszország és Amerika munkásságának, egyben pedig fölszólítja őket; hogy ne tűrjék egy pillanatig sem kapitalista kormányuk gaz rablóhadjáratát a Magyar Tanácsköztársaság ellen. Fegyveres szövetségre szólítja fel Csehország, Románia és Szerbia, meg Horvátország munkásait és földműveseit. Felszólítja Német-Ausztria és Németország munkásait, szövetkezzenek Moszkvával... Éljen a proletárdiktatúra! Éljen a Magyar Tanácsköztársaság!