Kun Béla

1. a Hungária szállóbeli irodája mellett számos hivatalt tartott fenn.

2. Az Országházban, amelyet egyszerű irodaházzá fokoztak le, külügyi népbiztosként reprezentált.

3. Mint a kormányzat tényleges főnöke, házigazdaként lakta be a Sándor-palotát, a miniszterelnöki rezidenciát.

4. Hadügyi népbiztosként a honvédelmi minisztériumban rezerváltatott magának irodát.

5. Ugyanígy hivatali elhelyezés illette meg az Erzsébet körút 41. szám alatt, a párttitkárságon, mivel a pártvezetésben is első embernek számított.

6. Ezenkívül iroda állt rendelkezésére az Andrássy úton lévő, éjjel-nappal nyitva tartó, konyhával is ellátott pártklubban.

1919 április 16. – szerda

A románok általános támadása be nem vallott, de annál mélyebb félelem-érzettel töltötte el a kormányzótanács tagjait.

Feltűnés nélkül, gyors elhatározással úgy döntöttek, hogy a maguk és közvetlen családtagjaik biztonsága érdekében együtt fognak lakni a legszigorúbb biztonsági intézkedésekkel megszervezett fegyveres védelem alatt.

Ekkor és így vált Szovjetházzá a pesti Duna-part leghatalmasabb, legkényelmesebb szállodája, a Hotel Hungária. Különálló monumentális épülettömbjét mind a négy oldalról ideális áttekinthetőséggel vigyázhatta az őrség, amelynek személyzete Cserny József különítményeseiből és a Szamuely mellett szolgáló Lenin-fiúkból állt.

Időnként, ha szükségesnek látták az erősítést, a vidéki terrorcsoportok segítségét is igénybe vették, mint például a győri Gombos-különítményt.

Csak belépési igazolvánnyal lehetett beljebb jutni a portánál és ilyen igazolványt csakis az állandó lakók kaphattak.

A porta és a hall között még egy ellenőrző iroda volt, állandó éjjel-nappali szolgálattal.

Titokzatos rendeltetésű katonai hivatal is települt az épületbe Hadsereg Összekötő Csoport elnevezéssel. Ez a csoport a gödöllői főhadiszállástól független, Kun Béla és a többi Moszkvából jött kommunista vezető külön vezérkara volt.

Látszólag csak a portán kívüli kapuőrség vigyázott a Szovjetházra, valójában egész sereg biztonsági ember őrizte, állandóan cirkálva a környező utcákban és a Dunaparton. Egy részük civilben, más részük közönséges vörösöknek öltözve.

Épületen belül a pincétől a tetőteraszig, a kazánháztól a világítóudvarokig rendes őrszolgálatot teljesítettek a különítményesek.

Körletük nem volt az épületben, csak szolgálati helyiségeik és fegyverszobájuk. Bizalmas biztonsági teendőik ellátására a Mozdony utcai és a Teréz körúti különítményes laktanyából, illetve a közeli Zrínyi utcai főkapitányságról érkeztek.

* * *

A Hungária Grandhotel nemcsak a pesti Duna-part, de az egész főváros legelőkelőbb szállodája volt 250 lakrészével, teljes kényelmet nyújtó felszereltségével, fényűző berendezésével. Valamennyi idegenforgalmi tájékoztató az első helyen említette.

***

Kun Béláné így emlékezett a beköltözésre:

"Az Astoria Szállónál alkalmasabb helyet kellett keresni, ahol az irodák, a népbiztosok és általában a vezetők egy épületben lehetnek, és a fontosabb személyek lehetőleg egy emeleten is lakhatnak, közel egymáshoz, hogy bármikor találkozhassanak. Ezért költöztünk át a Hungária Szállóba, amely az Astoriánál több szempontból alkalmasabbnak látszott.

Mi kétszobás lakást kaptunk a második emeleten (...) Két másik szobát Kun Béla irodának rendezett be."

A négy szoba összefüggően sorakozott egymás mellett.

[b]Kun Béla egyébként a Hungária szállóbeli irodája mellett számos hivatalt tartott fenn. Az Országházban, amelyet egyszerű irodaházzá fokoztak le, külügyi népbiztosként reprezentált.

Mint a kormányzat tényleges főnöke, házigazdaként lakta be a Sándor-palotát, a miniszterelnöki rezidenciát.

Hadügyi népbiztosként a honvédelmi minisztériumban rezerváltatott magának irodát.

Ugyanígy hivatali elhelyezés illette meg az Erzsébet körút 41. szám alatt, a párttitkárságon, mivel a pártvezetésben is első embernek számított.

Ezenkívül alkalmi iroda állt rendelkezésére az Andrássy úton lévő, éjjel-nappal nyitva tartó, konyhával is ellátott pártklubban.

1919 április 16. – szerda

A népbiztosok más-más elsőrangú szállodában laktak.

Akárcsak Kun Bélának és családjának, Szamuely Tibornak is az Astoriában utaltak ki megfelelő lakosztályt.

Megparancsolta a szálloda igazgatóságának, hogy feleségét, Szilágyi Jolán festőnövendéket akadály nélkül engedjék fel a lakosztályba, amikor ő távol van. Személyi őrökről is gondoskodott.

Ami a házasságot illeti, nem kötötték semmiféle formasághoz. Maga az együttélés ténye minősítette férjnek és feleségnek az érdekelteket. Ilyen férj volt Szamuely Tibor.

Egyik élményükről a következőképpen emlékezett meg Szilágyi Jolán:

"Nem szerettem az Astoriát. A hallban, a feljáratnál az újgazdagok mulatoztak cigányzene mellett. Az asztalok sorfala között kellett elvonulni, kíváncsi, mohó tekintetek között.

Április közepén riasztó hírek jöttek: a román imperialisták hadserege előrenyomult, átlépte a demarkációs vonalat. Éppen együtt indultunk a szobánkba. Éreztük-láttuk a kárörvendő, kaján szemek gunyoros tekintetét, az alig leplezett, ellenséges mosolyokat.

Tibort felismerték, és halkan vihogtak. Valaki felkacagott.

Tibor magához hívatta a szálloda vezetőjét:

"Azonnal állítsák le a zenét" - parancsolta.

Néhány pillanat - a zene elhallgatott. A megszeppent vendégek erre szedték az irhájukat.

Móricz Zsigmond tollából két riport jelent meg ezen a napon.

1)

Az egyik a Somogyi Vörös Újságban, a másik a Pesti Hírlapban. Idézet az előbbiből, amely „A szentjakabi iskola" címmel jelent meg Kaposvárott:

"Ennek a most összeomlott társadalomnak volt egy kedvenc jelszava: A tudomány hatalom!

Ez egy nagy igazság, s az uralkodó osztály ezt a hatalmat, a tudományt nem is adta ki a kezéből soha.

Csak gondoljunk arra, hogy egy Eszterházy herceg mi mindent meg nem csinált, hogy a gyerekét megtanítsa arra, hogy ezzel a hatalommal bírjon. Ha hülyének született is a fia, még akkor is parányi korától kezdve a világ minden iskoláját, tudósát, orvosát, nevelőjét mind odaszedte hozzá, hogy embert faragjon belőle. Iskolába egy órára sem küldte Szentjakabra, de Pest¬re, Bécsbe, Londonba, Oxfordba.

A béreseinek gyereke pedig lehetett olyan lángész, mint Napóleon, mégis két óráig kellett gyalogolnia, míg egy kis iskolát talált.

Nem így lesz ezután.

Gondolja meg azt minden szegény ember, hogy a gazdagok ezer és ezer esztendeig uralkodtak rajtuk a tudomány segítségével. Most tehát, ha elvettük tőlük a gazdagságot, el kell venni a tudományt is.

A fekete tudomány zsarnoki hatalom volt.
A vörös tudomány vörös, felszabadító hatalom lesz.

Tegyetek róla, hogy azok is részesüljenek belőle, akiket a régi zsarnokok írni-olvasni se tanítottak meg."

2)

Móricz másik riportja a Pesti Hírlapban „Magyarország a béke útján" címmel jelent meg:

"Valóságos csoda, amit most láttam.
Somogyban voltam, s az ottani termelőszövetkezetek berendezését néztem meg.

És milyen öröm, lelkesedés, boldogság az emberekben. A kerülő, a béres, az intéző, a főintéző, az irodai írnok, az igazgató; mind, mind boldog és vidám és megelégedett és tüzel a munka boldog lázától!

Ki hitte volna, hogy a háború iszonyú és nyomorult korszaka után ekkora életpezsdülés fakad ilyen gyorsan, ilyen tüneményes bujasággal.

Azok után, amiket Somogyországban láttam, egy csöppet sem csodálkozom a somogyiak nagy önérzetén, hogy Somogy indította meg a világ új rendjét.
S egy csöppet sem kételkedem, hogy az ország minden vármegyéje rohanni fog az új termelő rend megvalósítása felé. Magyarország végre a boldog béke útján halad!"

1919 április 16. – szerda

Délután 16 órakor megindult a keleti arcvonal teljes hosszán a román hadsereg általános támadása.

A frontvonal Máramaros térségétől le a Maros völgyéig húzódott sok száz kilométeres hosszúságban. Közvetlen hadműveleti célnak a Vyx-jegyzékben rögzített vonal elérését jelölte meg a román vezérkar, de a támadás lendületétől függően a Tiszavonal elérését is lehetségesnek tartották.

Második etapként Budapest elfoglalását, a tanácskormány megdöntését akarták elérni a hadjárattal.

A hadügyi népbiztosság korábban elparancsolta az arcvonal középső részéről, vagyis a centrumból a székely hadosztályt, amelyet megbízhatatlannak tartott nyíltan vallott nemzeti elkötelezettsége miatt.

Nagyszerűen kiépített állásokat adtak át a csucsai-szorosban, a Sebes-Körös völgyében a 39-ik vörös dandárnak és az első nemzetközi vörös ezrednek.

Arra számított a hadügyi népbiztosság, hogy a vörös egységek szükség esetén utolsó csepp vérükig védelmezni fogják a román front legfontosabb szakaszát. Meg is kaptak ehhez minden lehetséges segítséget a budapesti hadvezetöségtöl, de az elvárható helytállásnak éppen az ellenkezője történt. Szirénváraljától Csucsáig megnyílt a front a románok előtt.

Egyetlen puskalövés nélkül elhagyták ideálisnak mondható állásaikat az elitnek vélt vöröscsapatok.

Mivel épp a centrumban törhettek előre ellenállás nélkül a románok, a szárnyaknak is vissza kellett vonulniuk az északi Szatmáron éppúgy, mint délen a Maros völgyében.

Így nem lehet vitatkozni, hogy oldalakat kopizol, miközben nem jelzed, honnan.

Fiala érdekes lenne, ha a nyilasokról mesélne, mert azt ismeri. Van is egy kézirata, ki tudja miért kiadatlanul erről. Pedig azt szívesen elolvasnám...

Érdeklődésem egyik tárgya a XX. századi magyar politikai mozgalmak. Köztük kiemelten három mozgalom:

- a szélsőjobb radikalizmus, ideértve a nyilas mozgalmat,

- a keresztényszociális mozgalom

- a szociáldemokrata mozgalom.

Ezekről elég sokat olvastam, és még többet szeretnék olvasni, ha lenne rá időm. Elsősorban eredeti forrásokat. Különösen érdekel az, hogy ezek a mozgalmak hogy versenyeztek egymással, hogy látták egymást. Rendkivül izgalmas vitának találom pl. a Révész Mihály - Fiala Ferenc vitát a szociáldemokrata mozgalom múltjáról, meg az átjárásokat, érintkezéseket a mozgalmak között.

A kommunistákat csak azért nem említem, mert felteszem, hogy arról eleve viszonylag többet tud az én korcsoportomban mindenki, meg itt kevesebb az eredetiség. A két vh között elég másoló, elég rejtőzködő volt, meg tulzottan szolgai. Néhány könyv kivétel, de az sem abból a szempontból, hogy a kommunistákat ismerje meg az ember, hanem hogy másokat. (Lukács: Az ész trónfosztására, Sík: fajelmélet könyvére gondolok.)

AZ ÖTÖDIK HADOSZLOP

Kik voltak azok, akik az amerikai győzelem közeledtével beöltözködhettek az Allan Dulles vezetése alatt működött Office of Strategic Services különböző rangjelzésű amerikai egyenruháiba?

A "magyar osztály" vezetője - ha a szemünknek hihetünk - Colonel Martin Himler volt. Naturalizált amerikai, aki a magyarországi Mátraverebélyről, már amennyire nyomait követni lehet, - mint szegény ottani zsidócsalád leszármazottja - az első világháború előtt vándorolt ki az USA-ba.

Nevét akkor hallotta először az otthon és Amerika magyarsága, midőn az USA-ban megalapította Himlervillét. Az akkori laptudósítások szerint jó kapcsolatokat tartott fent az 1919-es magyarországi bolsevizmus kommunista emigránsaival és az amerikai magyar bányászok centjeiből hárommillió dollárt gyűjtött össze a Himlerville nevű bányász-"kollektívára", melyből az USA egyik legszégyenletesebb panamája lett.

Martin Himler egy víz alatt álló bányát vett meg a magyar bányászok számára. A becsapott, megzsarolt magyar bányászok ezrei jutottak éhségbe, nyomorba. Hihetetlen mértékben emelkedett körükben az öngyilkosságok száma.

1945 májusában az angol alsóházban azonban diadalmasan jelentette Eden akkori külügyminiszter:

- Európában a történelem legnagyobb embervadászata folyamatban van!

Az "embervadászat magyar osztálya" élére ekkor került Martin Himler OSS ezredes.

A fejvadászathoz természetesen szükség volt munkatársakra: magyarokra, szlovákokra, zsidókra, románokra, akik a vadászat feltételeivel, vagy legalább helyszíni ismeretekkel rendelkeztek.

Himler Mártonnak pedig voltak bizonyos "helyszíni ismeretei", sőt értékes kommunista kapcsolatai is Magyarországon.

Egy "demokráciaellenes összeesküvésért" 1947-ben kivégzett magyar antikommunista felesége, akinek alkalma volt a dolgok folyásába közvetlenül beletekinteni, külföldre menekülve ezeket írta:

"Magyarországon köztudomású volt 1945 óta, hogy Himler Márton nem csupán és egyszerűen baloldali volt, a szónak náciellenes vagy általában fasizmus elleni értelmezésében, hanem a külföldre menekült kommunista emigránsok segítségével végezte szervező munkáját a háború előtt, alatt és után."

Kezdetben ez még korántsem az OSS keretében történt. Himler Márton maga írja könyvében, hogy 1938-ban Budapesten járt és azután értesültek a magyar biztonsági szervek, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum egyes tisztviselői arról, hogy a külföldön élő magyarországi emigráns kommunisták magyarországi sejteket szerveznek. Ezeknek egyik feladata volt, hogy a Széchenyi-könyvtár sajtóanyagán keresztül valósággal "feltérképezzék" az egész magyar közéletet, tudományos életet, hivatalokat, a belügyminisztériumot.

Nemcsak a hírlaptárban, hanem az apró nyomtatványok tárában kicéduláztak minden jobboldali nevet, közéleti szereplőt, főként minden antikommunistát. Összefoglaló jelentéseiket a ma is élen szereplő kommunista nők, Waldapfel Eszter, Kelemenné és Berkovits Ilona gépelték a Nemzeti Múzeum írógépein.

Az ügyből rendőri vizsgálat is lett. Ennek során Lőts Ernő újságíró, a Kis Újság munkatársa elmondotta, hogy az amerikai kommunista intellektuelek alaposan felkészültek a magyar jobboldal megsemmisítésére.

Ha kitör a háború, és azt a németek elveszítik, akkor ők örök időkre elnyomnak Magyarországon minden keresztény nemzeti mozgalmat.

Itt említette meg Lőts Ernő, hogy a titkos mozgalom vezetői Amerikában Göndör Ferenc, Kéri Pál és Himler Márton.

Szent István Magyarországa 1919 március 19-én olyan erőszakrendszerrel ismerkedett meg, amely eddig teljesen ismeretlen volt a Kárpát medencében és Európában.

"A proletárok diktatúrája!" - harsogták Kun Béla, Szamuelly Tibor és a Moszkvából küldött ügynökök, terroristák.

Magyarországon egy kis vörös klikk - főként szociáldemokraták segítségével létrejött a lenini parancsuralomnak olyan formája, amely addig ismeretlen volt a magyar nép előtt.

Itt Lenin!" - hangzott fel e napon a csepeli szikratávíróban a moszkvai pánszlávizmus üzenete.

Utána pedig azon a Magyarországon, ahol Szent Istvánok, Szent Gellértek, Szent Lászlók emelték magasra Krisztus keresztjét, elindult a bolsevizmus vörös halálvonata.

Megszűnt a Jog, a Törvény, az Erkölcs!

A magyarság közé befogadott idegen elemek akasztották, lőtték az ellenálló kisgazdát, internálták a középosztálybelit, gyilkolták a dunántúli "ellenforradalmár" vasutast, a devecseri parasztot, túszként a Parlament pincéjébe hurcolták a debreceni polgárt és az egyetemi tanárt, a királyi herceget, a papot és katonát éppúgy, mint az egyszerű munkást, a Ludovika Akadémia tisztnövendékeit.

133 nap után megszűnt a proletárdiktatúra vérengző uralma.

Fialát nyilasnak nevezni, az kb. olyan, mint Kádárt kommunistának. Meg is sértődne, ha nem így hívnám.

Egyébként hasznos olvasni:

"könyvben felsorolt jegyzőkönyvek javarésze a kihallgatátsok után íródott, és nemcsak tizenhárom esztendő, hanem hatezer év gyűlölete lobog bennük. Talán nem véletlen, hogy ez a könyv alig egy esztendővel az 1956. évi magyar szabadságharc után jelent meg a piacon.

Célja nyilván az, hogy ellensúlyozza a szimpátiát és az együttérzést, amelyet a bolsevizmus ellen reménytelenül küzdő magyar gyermekek, asszonyok, munkások és parasztok szereztek meg a világtól a magyarság számára. "

Ebből is látszik, hogy a nyilasok milyen rokonszenvvel követték az 56-os eseményeket, egy pillanatig sem tágitva régi eszméiktől.

"Az OSS és a CIC által kiszolgáltatott becsületes magyar politikusok nagy részét otthon rablógyilkos cigányokhoz hasonlóan akasztatták fel."

Értsd: Szálasit, Endre és Baky Lászlót, és társaikat, meg prsze még másokat is. (Utóbbiak közül, volt akit nem kellett volna. Szerintem.)

"minden emberi jogot megcsúfoló módon juttatott vesztőhelyre."

em igaz. Nevezetteket a népbíróságok ítélték el, tárgyalások nyomán. Nem hallottam, hogy e tárgyalásokat az angolok vagy amerikaiak, vagy akár a franciák kifogásolták volna. Utóbbiak pl. sokkal sommásabban végeztek saját náciaikkal, tehát sok okuk nem is lett volna rá.

"A könyv, amely "October fifteenth" címmel jelent meg az edinburghi egyetem kiadásában, homlokegyenest ellenkező megállapításokat tesz azokról magyar politikusokról, akiket Himler Márton könyvében a rágalmak szótárából vett jelzőkkel illet. "

Hol igen, hol nem. Tessék elolvasni! Macartney nem Szálasival szimpatizált, mint Fiala és tsa, hanem Kállayval, Telekivel.

"a meghamisított jegyzőkönyvekkel "

Na, ezt meg honnan tudják? A tanuk már nem olvashatták az 57-es könyvet.

"megrágalmazta nemcsak 1944-45 bolsevistaellenes magyar ellenállását, hanem 1956 októberének dicsőséges eseményeit is. "