Kivonat a Népszavából:

„Kun Béla: Levél az elvtársakhoz:

...igaza volt Leninnek, amikor naponta figyelmünkbe ajánlotta nekünk, tanítványainak, Liebknecht Vilmos mondását, hogy a taktikámat ha kell, minden 24 órában huszonnégyszer megváltoztatom...

Szálljon magába mindenki most, amikor a proletariátus vezetője és szervezője lett a társadalom szocialista rendjének: gondolja meg mindenki, mi lett volna jobb, a barikádon verekedni, proletárvért ontani (mert csak ezt sajnálom), avagy azt a nagyszerű építőmunkát végrehajtani, amelytől minden proletár szíve hangosabban dobban.

Az alkotómunka megakasztása ma ellenforradalmi cselekedet. Ma annyira balra vagyunk, hogy lehetetlen tovább balra mennünk. Ma nincs baloldali ellenforradalom, csak jobboldali. A magyar proletárság pártja a nemzetközi kommunista párt magyar osztálya."

1919. március 25. kedd

A vörös hatalom vezetői kezdettől elsőrendű érdeküknek tekintették a kifogástalanul működő értesülési hálózatot.
Mindenekelőtt az általuk ellenforradalmi cselekménynek mondott esetekről szóló értesüléseket tartották fontosnak.

25-én érkeztek először jelentések Budapestre a belügyi népbiztosságra vidéki letartóztatásokról. Direktóriumi rendeletre a Pest megyei Kistarcsán a községi bírót és a katolikus papot, a Szabolcs megyei Kisvárdán a katolikus plébánia káplánját és egy cipészmestert, a Szatmár megyei Kálmándon szintén a katolikus papot és egy katonatisztet, s ugyancsak Szatmár megyében Koródi Katona János szolgabírót vették őrizetbe, hogy forradalmi törvényszék elé állítsák őket.

*

1919. március 25. kedd

Bécsbe érkezett a budapesti kormányzótanács követe, Bolgár Elek, Kun Béla személyes bizalmasa. Állomáshelyére a Károlyi-kormány volt államtitkára, Diner-Dénes József kísérte el, mivel Diner-Dénesnek szoros baráti kapcsolatai voltak Ausztria vezetőivel, a hatalmon lévő szociáldemokrata párt politikusaival.

Bolgár Eleket rögtön a megérkezés után elvitte bemutatni az osztrák kormány tagjainak. Renner kancellárt és Bauer külügyminisztert arról akarták meggyőzni, hogy üdvös lenne, ha Bécs követné Budapest példáját.

Mind Renner, mind Bauer lehetetlennek tartotta a kommunisták bécsi hatalomátvételét, de ígéretet tettek, hogy a legszorosabb diplomáciai és gazdasági együttműködéssel fogják segíteni a magyarországi vörös kormányt.

Bolgár Elek és Diner-Dénes József kérték a hadianyag-szállítás szabaddá tételét. A bécsi vezetők, hivatkozva az antant szigorú viselkedésére, nem tehettek határozott ígéretet, de Deutsch hadügyi államtitkár biztosította Kun Béla képviselőit, hogy hallgatólagosan tudomásul veszi a kormányzótanács katonai természetű vásárlásait.

A Vörös Hadsereg felállításáról szóló rendelettel együtt, a Népszava e napi számában jelent meg Várnai Zseni kommunista költőnő lelkesítő verse:

„Azt mondtam én édes fiam:
Ne menj fiam a csatába, Lelkem fiam,
Drága vérem, Katonának fából lába,
Ne menj fiam a csatába. ...

De most mondom, édes fiam,
Hallod fiam? megvirradt már!
Szól a kakas, Kukorékol,
Tiéd a föld, a kék határ,
Az erdő, a dalos madár.

Hazátlanok szent hazáját
Ezer szívvel, ezer karral,
Szeresd fiam, Védd meg fiam
Milliónyi akarattal
Tűzzel vassal és haraggal,
Most én mondom: szülőanyád!"

Pescha Oszkár huszonegy éves tengerész, járőrparancsnok Érd és Nagytétény között teljesített járőrszolgálatot 7-8 emberével. Budapest irányából autó robogott feléjük. Igazoltatni akarták, de a ponyvatetejű teher gépkocsi nem állt meg.
Pescha Oszkár a mellettük tovarobogó járműre lőtt és két embert megsebesített. Erre azonnal leállt a teherautó. Kiderült: az utasok a budafoki munkástanács tagjai: Esztráb János festő, Pollacsek Gyula szobrász, Beck Ferenc kőműves, Krausz János szobafestő, ifj. Belicher Pál lakatos, Stréhn Károly főhadnagy, valamint a forradalmi törvényszék tagjai: Andra János és Keck Ferenc.

Letartóztatták és magukkal hurcolták Pescha Oszkárt Budafokra. A községházán átalakultak rögtönítélő bírósággá és golyó általi halálra ítélték a fiatal tengerészt.

Megkötözték, s az udvaron a fal tövébe ültették. Mivel már sötét volt, parázsló szivart dugtak a szájába, hogy célzáskor jobban lássák.

Andra János vezényelte a sortüzet, amelyet Klie Antal fémöntő, Zsíros Gyula fehérneműtisztító, Foltin Pál segédmunkás, Glasz Ágoston rendőr, a budafoki vörösőrség tagjai lőttek ki.

De négyen sem tudták pontosan eltalálni, mire Foltin Pál közelről, revolverrel a vergődő fiatalember szívébe lőtt.

Miközben az Országház előtt kalapot lengetve, cigányzenére éltette Kun Bélát és társait a százezres tömeg, fenn a Várban csendes és fakó találkozóra került sor. A szociáldemokrata vezérek által megbuktatott, jórészt még mindig tájékozatlan (málé) Berinkey-kormány tagjai udvariassági látogatáson vettek búcsút Károlyi Mihálytól.

Károlyi, aki döntően elősegítette a szociáldemokratákat támogató konspirációjával a rendszerváltást eredményező kormánycserét, erélyesen hangoztatta volt miniszterei előtt:

[/]"Dolgozni fogok mint közkatona, mert úgy látom, hogy ma már Magyarország csak az Internacionálén keresztül menthető meg.
... Bele akarok és be le is fogok helyezkedni az új politikai és gazdasági rendbe. Nem kényszerből, és nem keserűséggel, hanem tudatosan!"[/i]

Megegyezik a véleményem.
A faji antiszemitizmus baromság! Közöttük is rengeteg értékes, becsületes ember volt, és van ma is. Sok igaz magyar zsidót tudunk felsorolni.

Az is tény, hogy közöttük halmozódnak a gazemberek, világmegváltók, haszonlesők, felforgatók, törtetők, okoskodók, a többi ember lenézői, az übermensch-tudatuak.

Ennek belátásához elegendő mától, az elmúlt 100 évünkre visszatekinteni.

A budapesti Mentőszolgálat naplójánál pontosabb kimutatás nincs. A 320 öngyilkos és őrült csak a budapesti esetek száma, ezeket a mentők jegyezték fel.

Ott is csak rövid bejegyzések:

Március 22-én Glaser Dávid kereskedő követett el öngyilkosságot Budapesten, a Teleky tér 3. alatt lévő otthonában.

III. 23. Megőrült Drexler Sándor huszonhat éves Szondy utcai kereskedő, amikor tudomására jutott, hogy minden magántulajdonú árukészletet kisajátít a kormányzótanács.
A lipótmezei elmegyógyintézetbe szállították a mentők a megtébolyult fiatal embert.

Boltjának és árukészletének kártérítés nélküli kisajátítása miatt Farkas Antal harmincnyolc éves budapesti kereskedő (Alsóerdősor 26) borotvával átvágta a torkát. Mire rátaláltak, már elvérzett, olvasható a fővárosi mentők március 26-i naplójában.

Érdekesség, hogy Weisz Manfréd is a Tanácsköztársaság öngyilkosa akart lenni.
A csepeli Weisz Manfréd 52 éves lőszergyáros ki se
mozdult a Lendvay utca 13. szám alatt lévő villájából a proletárdiktatúra kikiáltása óta. Április 2-án délelőtt tíz ára tájt öt gramm veronált vett be öngyilkossági szándékkal. Meg is halt volna, ha idejében észre nem veszik eszméletlen állapotát. Perce-ken belül az ágyánál volt Korányi és Vas professzor. Azonnali elsősegély
után átszállították a Park-szanatóriumba, ahol felépült a
leggondosabb ápolásnak köszönhetően.

*

Mit gondolsz ki foglalkozott velük?

1919. március 23. vasárnap

A tanácsköztársaság kikiáltását követően órák alatt vörös plakáterdő borította el a fővárosban a házak falát, a kirakatüvegeket, kapuszárnyakat, még a lehúzott redőnyöket is. Vasárnapra virradóra ezt olvashatták a járókelők:

"Proletárok! Rendet! Dolgozzatok! Magatoknak dolgoztok!

A péntek éjszaka folyamán, de még szombaton reggel is megtörtént, hogy csoportok és összeverődött tömegek behatoltak a rendőrőrszobákba és meglehetős pusztítást csináltak. A rendőrök ruháit, csizmáit is elvitték. A kapitányság népbiztosai ezúton is felhívják arra a figyelmet, hogy az ilyen oktalan brutalitásoknak nincs helye a rendőrökkel szemben, akik lelkesedéssel csatlakoztak a proletárhatalom új rendjéhez és annak ők épp olyan lelkes katonái, mint a többi szocialista katona.
A Forradalmi Kormányzótanács ez úton is figyelmeztet mindenkit, hogy a kihirdetett statáriumot minden esetben legridegebben érvényesíti."

Kun Béla a hadügyi népbiztosságon tárgyalt Pogány Józseffel, Böhm Vilmossal, Vágó Bélával, Szamuely Tiborral, amikor megjelent a leszerelt katonák háromtagú küldöttsége. A háború befejezése óta szívósan küzdött azért a leszerelt katonák mozgalma, hogy anyagi kárpótlást kapjanak a frontokon elszenvedett nélkülözésekért. Azt remélték, kívánságukat végre teljesíteni fogja a vörösdiktatúra. Kun Béla azonban valósággal kikergette a küldöttséget a honvédelmi minisztérium épületéből a következő szavakkal:

"Most aztán vége legyen az 5400 koronás követelésteknek! Mert ha nem lesz vége, kaptok 5400 gépfegyvergolyót, de nem ám 5400 koronát!"

A tanácsköztársaság egész ideje alatt soha többé nem került szóba a leszerelt frontharcosok anyagi kárpótlása.

MÁR A 2. napon HAZUDTAK és OKIRATOT HAMISÍTOTTAK!

Károlyi híres Kiáltványa a kommunisták hamisítványa.

1919. március 22. szombat

Közzétették Károlyi Mihály ideiglenes köztársasági elnök lemondását.

"MAGYARORSZÁG NÉPÉHEZ!

A kormány lemondott. Azok, akik eddig is a nép akaratából és a magyar proletárság támogatásával kormányoztak, belátták, hogy a viszonyok kényszerítő ereje új irányt parancsol.

A termelés rendjét csak úgy lehet biztosítani, ha a hatalmat a proletáriátus veszi kezébe.

A fenyegető termelési anarchia mellett a külpolitikai helyzet is válságos. A párizsi békekonferencia titokban úgy döntött, hogy Magyarországnak csaknem egész területét katonailag megszállja. Az antantmisszió kijelentette, hogy a demarkációs vonalat ezentúl politikai határnak tekintik.

Az ország további megszállásának nyilvánvaló célja az, hogy Magyarországot felvonulási és hadműveleti területté tegyék a román határon harcoló orosz szovjethadsereg ellen. A mitőlünk elrabolt terület pedig zsoldja lesz azoknak a román és cseh csapatoknak, amelyekkel az orosz szovjethadsereget akarják leverni.

Én, mint a magyar népköztársaság ideiglenes elnöke, a párizsi békekonferenciának ezzel a határozatával szemben a világ proletáriátusához fordulok igazságért és segítségért. Lemondok és átadom a hatalmat Magyarország népi proletáriátusának.

Károlyi Mihály s. k."

***

Noha a nyilatkozat valamennyi fővárosi napilapban megjelent és hitelességét senki kétségbe nem vonta, a tény mégis az, hogy a dokumentum hamisítvány.

Böhm Vilmos tanúsága erről a következő:

"Március 22-én a Károlyi Mihály aláírásával megjelent proklamációt, amelyben átadja a hatalmat a proletáriátusnak, tudtán kívül mások fogalmazták.
Károlyi azt soha alá nem írta. Annak kiadását tanúk előtt megtiltotta és csak az ő akarata ellenére jelent meg a lapokban. Nevét egyszerűen mások írták az okmány alá."

Anélkül, hogy akár pihenőt tartottak volna a szociáldemokrata központban a magukat tejhatalommal felruházó politikusok, a kormánylista össze állítása után együltőhelyükben rendeleteket és proklamációkat szövegeztek:

"STATÁRIUM.

A Forradalmi Kormányzótanács I. sz. rendelete.

1. pg. Mindenki, aki a Tanácsköztársaság parancsainak fegyveresen ellenszegül vagy a Tanácsköztársaság ellen fölkelést szít, halállal büntetendő.

2. pg. Mindenki, aki rabol, vagy fosztogat, halállal büntetendő.

3. pg. A bűnösök fölött forradalmi törvényszék ítél.

A Forradalmi Kormányzótanács.

Budapest, 1919. március 21."

Budapest színházaiban a műsorterv szerint zajlottak az előadások, miközben a politikában megtörtént a hatalomátvétel.

Az Állami Operaházban a Denevér második felvonásának fináléjához sereglett a kórus színpadra, amikor az előcsarnok felől zajos fiatalokból álló csoportok robogtak végig a sötét nézőtéren. Meg sem álltak a zenekari árokig. Ott a döbbent közönség felé fordultak, és harsányan tudtul adták, hogy létrejött a szovjetköztársaság. Erre a közönség lóhalálában tódulni kezdett a ruhatárak felé. A színpadon is felbomlott a rend, szétfutott a díszletek mögé a fináléra sorakozó jelmezes tömeg.
Kornay Rezső operaénekes mentette meg a helyzetet. Kérte a fővilágosítót, hogy kapcsolja fel a nézőtéri csillárokat... Amikor felragyogott a bíborban és aranyban pompázó nézőtér, Kornay Rezső a rivaldához lépett, röviden és érthetően ismertetve a változás lényegét. Erre az előadást félbeszakító fiatalok torkuk szakadtából kiabálták:
Éljen a szovjet köztársaság!
Ijedtében a közönség is velük éljenezett. Közben a zenekar is felocsúdott és nagy hangerővel játszani kezdte a Marseillaise-t. Mind a nézőtéren, mind a színpadon akadozva énekelték a forradalmi dalt, mert szövegét csak kevesen ismerték. De a zenekar rögtönzése jótékonyan eloszlatta a pánikot és az előadás zavartalanul folytatódott.

Miközben az esti órákban Budapest utcáin a proletárdiktatúra kikiáltását lövöldözve, énekelve, éljenezve ünnepelték katonák és munkástömegek, a polgárság valóban megrémült. A Korall utca 11-ben lakó Schafer Károly 35 éves bankhivatalnok fölakasztotta magát és már a kötélen függve revolveréből golyót röpített önnön homlokába.
A Telepy utca 23-ban Tompor Dénes 48 éves hentesmester megőrült, amikor értesült a vörösforradalom kitöréséről. Nem tudták az izgalmas órákban, hogy mit kezdjenek vele. Vitték a mentőkhöz, onnan a főkapitányságra, végül oda, hova valóban kellett: a lipótmezei elmegyógyintézetbe.
Egyébként háromszázhúszan követtek el öngyilkosságot a Tanácsköztársaság 133 napja alatt. Elsősorban kereskedők és fiatal nők. Utóbbinak oka mindmáig tisztázatlan, talán mert eddig egyetlen kutatót sem érdekelte a jelenség.

1919. március 21. péntek

Idézet Böhm Vilmos visszaemlékezéséből:

[i]"...A Szociáldemokrata Párt vezetői a párttitkárságon várták be a fog házból érkező kommunista vezetőket. Bizonytalanság érzete, belső izgalom vett rajtunk erőt. ...
Este 8 órakor Kun Bélával az élen megjelentek a kommunisták. Szomorú, lesújtó és megdöbbentő hatást tett ránk új fegyvertársaink bevonulása.

Legtöbbjét nem is ismertük. Egy részük soha nem látott alakja volt a munkásmozgalomnak és a forradalomnak. Legnagyobb részük a forradalom előtt vagy teljesen semleges volt, vagy pedig az ellenséges fronton, a polgári pártok soraiban küzdött a szocializmus és a szociáldemokrácia ellen. A hatalmas küzdelmekben és áldozatokban gazdag múltú, a forradalom viharában nagyszerű lendülettel a jövő felé törtető Szociáldemokrata Párt pedig összetörve, önmagával meghasonlottan, legyőzötten fekszik lábaik előtt.

Alig foglaltak helyet a kommunisták a szociáldemokrata párt Teréz körúti központjában a tárgyalóasztalnál, rögtön sürgették, alakítsák meg a kormányt, amelyet akaratuk szerint forradalmi kormányzótanácsnak neveztek el.

...A kormány megalakításánál már érzékelhettük: az új helyzetben a kommunisták objektív fölényben vannak. A szárnyaszegett, hitükben megingott,... vesztett csatában elkeseredett szociáldemokratákat egytől egyig csak nehezen lehetett egy-egy tárca vezetésére rábírni. Az elkeseredés ösztönszerűségétől hajtva a régi szociáldemokrata vezetők a félreállás gondolatával foglalkoztak. Nyissuk meg a tért az új, a győztes vezetőknek.

...A kommunisták szívesen vállaltak minden kormánypozíciót. Oroszország példájára hivatkozva azt követelték, hogy minden népbiztos mellé két helyettes népbiztos neveztessék ki: s ezek szintén tagjai a kormányzótanácsnak. Ezzel kerülőúton megdőlt a kormány szociáldemokrata jellege, mert minden szociáldemokrata népbiztos mellé kommunista népbiztoshelyettesek kerültek.....

Az új kormányzótanács a következő népbiztosokból alakult meg:
Elnök: Garbai Sándor.
Belügyi népbiztos: Varga Jenő. Helyettese: Székely Béla. Közoktatásügyi népbiztos: Kunfi Zsigmond. Helyettese: Lukács György.
Munkaügyi népbiztos: Bokányi Dezső. Helyettese: Fiedler Rezső:
Külügyi népbiztos: Kun Béla. Helyettese: Ágoston Péter. Kereskedelemügyi népbiztos: Landler Jenő ideiglenesen. Helyettesei: Rákosi Mátyás, Haubrich József.
Hadügyi népbiztos: Pogány József. Helyettesei: Szántó Béla, Szamuely Tibor.
Igazságügyi népbiztos: Rónai Zoltán. Helyettese: Ládai István.
Szocializálási népbiztos: Böhm Vilmos. Helyettesei: Hevesi Gyula, Dovcsák Antal.
Német népbiztos: Kalmár Henrik. Ruszin népbiztos: Stefán Ágoston.
Közélelmezési népbiztos: Erdélyi Mór. Helyettese: Illés Artúr.
A forradalmi kormányzótanács kinevezte népbiztosokká a fővároshoz: Vincze Sándort, Preusz Mórt, Dienes Lászlót. Politikai népbiztosokul a rendőrséghez, védőrséghez és népőrséghez: Bíró Dezsőt és Siedler Ernőt.
Megtörtént a nagy tragédia első szereposztása."

"HATÁROZAT
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja a mai napon közös vezetőségi ülésben a két párt teljes egyesülését határozta el.

Az egyesült új párt neve mindaddig, amíg a forradalmi Internacionálé nem dönt a párt végleges elnevezésében, a következő lesz: Magyarországi Szocialista Párt.
Az egyesülés azon az alapon történik, hogy a párt és a kormányhatalom vezetésében a két párt együttesen vesz részt.
A párt a proletáriátus nevében haladéktalanul átveszi az egész hatalmat. A proletárság diktatúráját a munkás-, paraszt- és katonatanácsok gyakorolják. Éppen ezért, természetesen, véglegesen elejtődik a nemzetgyűlési választások terve.

Haladéktalanul megteremtendő a proletárság osztályhadserege, amely a fegyvert teljesen kiveszi a burzsoázia kezéből.

A proletárság uralmának biztosítására és az antant imperializmusa ellen a legteljesebb és legbensőbb fegyveres és szellemi szövetség kötendő az oroszországi szovjet kormánnyal.

Budapest, 1919. március 21.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt nevében: Landler Jenő, Weltner Jakab, Kunfi Zsigmond, Pogány József, Hubrich József

A Kommunisták Magyarországi Pártja nevében: Kun Béla, Szántó Béla, Vágó Béla, Jancsik Ferenc, Vántus Károly, Chlepkó Ede, Seidler Ernő, Rabinovits József."

1919. március 21. péntek

Délelőtt közös kibővített ülést tartott a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Szakszervezeti Tanács vezetősége, hogy döntsön a kormányzás mikéntjéről.

Abban egyetértettek, hogy a polgári pártoknak és a nemzeti erők képviselőinek semmi keresnivalójuk sincs az általuk elképzelt kormányban, ám annál hevesebb vita támadt köztük a kommunista vezérek bevonását illetően.

Miközben Böhm Vilmos és támogatói a kommunistákkal való együttműködés elkerülhetetlenségéről érveltek, aközben Landler Jenő folytatta egyezkedéseit Kun Béláékkal a gyűjtőfogházban, hogy azok milyen feltételekkel hajlandók részt vállalni a kormányzásban.

Még tartott a vita a szociáldemokraták Teréz körúti központi párthelyiségében, amikor Landler Jenő megérkezett a kőbányai börtönből Kun Béla állás foglalásával. Eszerint hajlandók a kommunista vezetők érdemben tárgyalni a szociáldemokrata vezetőkkel a megegyezés feltételeiről. Semmi előzetes kikötésük nincs, csupán annyi, hogy a tárgyalásra érkező megbízottak közül ne hiányozzék Haubrich József, a vasmunkások egyik vezetője.

Landler Jenő tájékoztatása után szavazással döntöttek amellett, hogy a szociáldemokrata párt átveszi a kormányhatalmat és megegyezést keres a kommunistákkal. Ez utóbbi feladatot Weltner Jakabra, Pogány Józsefre, Landler Jenőre, Kunfi Zsigmondra és Haubrich Józsefre bízták. A tárgyalásra felkért csoport rögtön a vezetőségi ülés után Kőbányára sietett, ahol aztán egy börtöncellából rögtönzött tárgyalóhelyiségben hosszas alkudozásba kezdtek Kun Bélával.

1919. március 20. csütörtök

Mielőtt megtartották volna a tizenhét órára kitűzött kormányülést, a szociáldemokrata párt vezetői tájékoztatták álláspontjukról Károlyi Mihályt. Az ideiglenes köztársasági elnök mindenben azonosította magát a szociálde mokrata vezetők kívánságával, s ennek megfelelően nyilatkozott a Minisztertanácsban.

Közlendőit ekként terjesztette elő:

a/ az antant ultimátumát vissza kell utasítani;
b/ ha viszont ez megtörténik, akkor a hivatalban lévő koalíciós kormánynak le kell mondania;
c/ a lemondott kormány helyét átveszi egy tisztán szociáldemokrata miniszterekből álló kabinet, amely meg fogja tagadni a Vyx jegyzék parancsolta követelések végrehajtását;
d/ addig is, amíg megalakul az egypárti szociáldemokrata kormány, helyükön maradnak a most lemondott minisztertanács tagjai az ügyek vitele érdekében;
e/ ő, Károlyi Mihály nem adja fel köztársasági elnöki posztját, mert szilárd emberi és politikai helytállást követelnek tőle a nehéz körülmények.

Minden akként történt, ahogy Károlyi Mihály közvetítette a szociáldemokrata vezetők akaratát.

De őt sem avatták bele mindenbe, személyét illetően épp a legfontosabb elhatározásba: nem maradhat államfő, ha a szociáldemokrata vezéreknek sikerül megegyezniök a kommunista vezetőkkel.

A polgári köztársaság utolsó, önmaga feloszlatását kimondó kormányának ülésén egyetlen szót sem ejtettek a szociáldemokrata miniszterek a kommunistákkal egyidejűleg folytatott tárgyalásaikról.

Nem értették a koalíciós kormány polgári miniszterei, miért követelik szociáldemokrata társaik a fogva tartott kommunista vezetők azonnali szabadlábra helyezését, amelybe vonakodva bár, de kisebbségi helyzetük miatt bele kellett egyezniük.

A _semmi szín alatt el nem fogadható Vyx jegyzék_ azt is jelentette, hogy a polgári koalíciós kormánynak le kell mondania, ha a jegyzéket visszautasítja.

Ki kormányozzon? - erre a kérdésre kerestek választ a délutáni ülésen a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetői, hogy a közülük való miniszterek egységes álláspontot képviselhessenek az estére összehívott Minisztertanácsban.

Megbízták Landler Jenőt, keresse fel Kun Béláékat a gyűjtőfogházban és tudakolja meg, mit szólnának egy tisztán szociáldemokrata kormány létre jöttéhez, illetve ők, a kommunisták milyen feltételekkel lennének hajlandók részt vállalnia kormányzásban.

Miért voltak börtönben az ártatlanok?

Február huszadikán nagy tüntetést rendezett a Kommunisták Magyarországi Pártja, s ennek során fegyvert is használtak a vörösök a Népszava székháza közelében, a Conti utca Népszínház utcai torkolatában.

Hét rendőrt és népőrt lelőttek.

Ezt követően tartóztatták le a kommunista párt egész vezérkarát, Szamuely Tibor kivételével. Érte is tűvé tettek mindent, de biztonságban sikerült elrejtőznie.

Kun Béláék, mint politikai államfoglyok, enyhe őrizet alatt, tevékenységükben alig korlátozottan irányították továbbra is a gyűjtőfogházból a kommunista szervezkedést.

A francia szabadkőművesek szándékai szerint kormányzó párizsi politikusoktól sokat reméltek a Károlyi Mihály nevéhez kötődő magyarországi polgári forradalom főszereplői, mert őket is a szabadkőműves eszmék ihlették.

Közéjük tartozott Böhm Vilmos szociáldemokrata vezérpolitikus, a honvédelmi minisztérium államtitkára, voltaképpen Károlyi Mihály ideiglenes köztársági elnök helyettese a kormányban. Valamennyiüket mélységesen megdöbbentette az eszmei testvéreiknek hitt francia politikusok megvetően ellenséges magatartása, amelyet tökéletes következetességgel képviselt Budapesten Vyx alezredes.

Őt jellemzik a Böhm Vilmos fogalmazta idézetek:

„Az antant-tisztekből álló fegyverszüneti bizottság vezetője és teljhatalmú parancsolója Vyx alezredes tudatlan, belsőleg is brutális érzésű... katonatiszt. November végén érkezett Budapestre és néhány napon belül kitűnt, hogy tulajdonképpen ő kormányozza az országot. Ő rendelkezik Magyarország vasutaival, közlekedési utaival, szénbányáival, nyersanyagtermelésével, rendelkezéseket ad ki, amelyeket a kormány záros határidőn belül köteles teljesíteni.
A teljhatalmú diktátor, aki Magyarország népével és közgazdasági életével rendelkezik, nem ismeri Magyarországot még annyira sem, mint a négy elemit végzett rossz tanuló. Közgazdasági kérdésekben annyira járatlan, mintha soha az ország hírét sem hallotta volna. Föllépésében a győző brutalitása nyilatkozik meg. (...) Ha egy valóban győztes tábornok vagy csapatvezető játszotta volna el ezt a szerepet, ha nem is volna megbocsátható, de megérthető volna ez az eltévelyedés. De hogy egy vezérkari bürókban ülő, alacsony rangú, tudatlan tisztecskének szolgáltattak ki egy fejlődni, élni, demokráciát és békét akaró országot: ez örök szégyenfoltja marad a francia demokrácia történelmének...
Vyx kíméletlenségének fegyvere nem a nyílt, férfias harc, hanem az álnokság, a valótlanságok halmozása, a forradalom kormányának állandó megalázása volt...
-9-

Vyx alezredes napról-napra átveszi a magyar kormány szóbeli és írásos tiltakozásait a fegyverszüneti szerződés megszegése ügyében. Vagy nem válaszol a tiltakozásokra, vagy pedig, ha válaszol, a válaszok rendszerint csalárdságnak, ármánynak, és a valótlanságoknak még a diplomáciában is példátlan sorozatai....

A területének, vasutainak, nyersanyagának, élelmiszereinek tekintélyes részétől megfosztott ország a legsúlyosabb gazdasági válságba kerül. A csehszlovák állam visszatartotta a Németországból Magyarországba küldött szenet, beszüntette saját szenének a küldését is. A kormány kínos helyzetében Vyxhez fordult segítségért, aki minden vagon szenet területi lemondással, jogok eladásával akart megfizettetni...

A kormány megteremtette a szólás- és sajtószabadság és a köztársaság Magyarországát. Vyx azonban a maga személyére és a fegyverszüneti bizottság tagjaiéra nézve a királyoknak kijáró szentséget és sérthetetlenséget akart biztosítani....

A Vyx-szellem kicsúcsosodott abban a 169.3. számú jegyzékben, amelyet február végén a fegyverszüneti bizottság magyar részéhez intézett, s amely jegyzék hű kifejezője annak az őrmestermodornak és militarista brutalitásnak, amely nem elégedett meg a régi rend Magyarországának legyőzésével, hanem az új, a forradalmi Magyarország megalázását, tönkretételét és eltiprását tűzte ki célul. A jegyzék lényeges és befejező részét szó szerint közlöm:

»Határozottan kijelentem, hogy a vitát befejezettnek tekintem. Szükségesnek tartom a bizottságot emlékeztetni, hogy a fegyverszüneti egyezmény Magyarországra rá lett erőszakolva az osztrák-magyar hadsereg veresége következtében.
Nem szabad szem elől téveszteni azon lényeges elvet, hogy a fegyverszünet nem szünteti meg a háborús állapotot, ennek következtében a megszálló csapatok parancsnokának a megszállt területen mindazon jogok rendelkezésére állanak, amelyeket a hadijogok neki biztosítanak, kivéve azon jogokat, melyeket a fegyverszüneti szerződés pontjai határozott formában megállapítanak.
Nem tűrhető tehát, hogy a bizottság csökönyösen egyre újabb követelésekkel álljon elő, mintha új tárgyalásokról volna szó, amelyeket két kormány békeidőben, kölcsönösen szükségletük érdekében folytat.
Ezen kérdést felterjesztem felettes parancsnokságomnak és fenntartom magamnak azon jogot, hogy az esetben, ha a magyar kormány nem respektálná a kifejtett elveket, oly intézkedéseket ajánljak, amelyeket a helyzet megkívánna. «

/.../
Vyx hatalmi tobzódásának még egy jellemző esetét kell megörökítenem. Február végén minden jogalap nélkül megbüntette a magyar kormányt, illetve, amint ő ezt telefonon tudomásomra adta, a magyar hadügyminisztert négymillió tölténynek az antant részére való átadására.
Minden igyekezetünk, hogy Vyxnek megmagyarázzuk ennek a botorságnak a jogtalanságát, hiábavalónak bizonyult. Kénytelen voltam, -hogy nyomást gyakoroljunk a többi antantállam kiküldötteire- beadni a lemondásomat. ...

Magánügyekben Vyx nem volt ennyira szigorú... December 23-án Stielly százados útján a magyar kormánytól egy luxusvonat kiutalását sürgeti, mert úgy látszik az alezredes úr megszokta, hogy Franciaországban luxusvonaton utaztassák. Gambetta ezredes részére pedig egy vadászkirándulás céljára kölcsönvonatot igényeltek -a szénhiány miatt nyomorgó országtól.”

Vyx-jegyzék

„Magyarországi hadsereg de Lobit tábornok,
a magyarországi hadsereg ideiglenes parancsnoka Belgrád, 1919. március 19.
Károlyi gróf őkegyelmességének
a magyar köztársaság ideiglenes elnöke
Budapesten...

Kegyelmes Uram!

A békekonferencián, az 1919. február 26-iki ülésen elhatározták, hogy azon célbál, hogy a munkálatok folytatását akadályozó minden összetűzést elkerüljenek, tanácsos a magyarok és a románok között egy semleges zónát létesíteni, amelyben sem magyar, sem román katona nem lehet, amelynek azonban a fontosabb pontjait a szövetséges csapatok fogják megszállani. A főparancsnok engem delegált, hogy mindazon kérdéseket, melyek a konferencia ezen elhatározására vonatkoznak, Kegyelmességeddel egyetértőleg szabályozzam.

Budapesti képviselőm, Vyx alezredes a következőkkel van megbízva:

1. A fent említett elhatározást Önnek bemutatni és Önnel közölni, hogy milyen feltételek mellett szándékozom azt keresztülvinni.
-7-

2. Kegyelmességeddel egyetértésben, ezen elhatározás alkalmazásának részleteit szabályozni.
3. Ezen részletek közül nekem azokat előterjeszteni, amelyeknél közbenjárásom szükséges lenne.

A/ A semleges zóna határai:

A semleges zónának, amelyet a szövetséges csapatok szállanak meg, következők lesznek a határai:

Keleti határ: Aradtól Nagyszalontáig vezető műút, a Nagyszalonta, Nagyvárad, Nagykároly, Szatmárnémeti vasútvonal, mindezen helységek a magyar és román katonai megszállás alól ki lévén zárna, ezen fent említett közlekedési vonalakat azonban a román csapatok és a szövetségesek ellenőrzése alatt álló lakosság - amennyiben ezt a gazdasági szükségletek megkívánják használhatják.

Északi határ: A Szamos és Tisza folyó, Vásárosnaménytól öt kilométerre eső pontig.

Nyugati határ: A Tiszát öt kilométerre Vásárosnaménytól északnyugatra elhagyja, aztán Debrecentől öt kilométerre nyugatra, Dévaványától három kilométerre nyugatra, Gyomától nyugatra, Orosházától, Hódmezővásárhelytől és Szegedtől öt kilométerre nyugatra húzódik.

Déli határ: Maros folyó, Arad és Szeged városok, amelyek minden magyar és román csapat kizárásával a szövetséges csapatok által lesznek megszállna. A határok részletes vázlata későbben fog megállapíttatni.

B/ A zóna kiürttésének és megszállásának feltételei:

A magyar csapatoknak a semleges zóna nyugati határa mögé való visszavonulása, inkluzíve március 23-án kezdődik és egy maximális tíznapi időközben kell, hogy befejeztessék.
Ezen idő alatt Condrecourt tábornok, akit a semleges zóna keleti parancsnokságával bíztam meg, ezt a szövetséges csapatok által el fogja foglaltatni és ellenőrizni fogja a magyar csapatok kiürítési mozdulatait.
A román csapatokat felhatalmazza a békekongresszus, hogy vonalaikat a semleges zóna keleti határáig előretolják, jelenlegi elhelyezésükben megmaradnak azonban mindaddig, míg a magyar csapatok ezen zóna nyugati határán túl nem jutottak.

C/ Anyag

I. Hadianyag: Azon hadianyagot, amely a románok által megszállandó zónában van, francia tisztek és katonák fogják leltározni és megőrizni, ezt az anyagot, minthogy nem tekintik hadifoglalásnak, a magyarok el fogják vihetni.
Az anyag, amely a semleges zónában van, a magyar kormány rendelkezésére bocsáttatik, amelynek szabadságában van ezt nagy a mostani helyén hagyni, vagy elvinni.

II. A magyar állam tulajdonát képező vasúti és gazdasági anyag: Ennek az anyagnak szintén a helyén fog kelleni maradni addig, amíg fölötte határozat nem hozatik. Leltározna lesz és egy magyar-román komisszió a Condrecourt tábornok elnöksége alatt nekem a használatba vételének kérdésében ajánlatokat fog tenni.
-8-

D/ Közigazgatás

A polgári közigazgatás a semleges zónában a szövetséges parancsnokság ellenőrzése alatt a magyar kormány kezében fog maradni: a magyar csendőrség és rendőrségi karhatalom a fent említett parancsnokság vezetése alatt a rend és nyugalom fenntartását fogja biztosítani.
Van szerencsém Kegyelmességedet kérni, hogy szíveskedjék március 21-én tizennyolc órakor Yyx alezredessel azt a dátumot közölni, amikor a magyar csapatok a semleges zóna túloldalán megjelölt határt elérték, mint előbb a B/ szakaszban említett, hogy a mozdulatok március 23-án kezdődnek és hogy maximális 10 napi időközben kell, hogy végrehajtassanak.

Az anyagok miatti kérdéseket semmi esetre sem szabad azon célból ürügyül venni, hogy ezen határidő meghosszabbíttassék, minthogy minden rendelkezés megtétetett, hogy ezt a kérdést kiürítés után is meg lehessen tárgyalni.

De Lobit s. k."

***

Vyx alezredes szóbeli kiegészítésként tudomására hozta Károlyi Mihálynak, hogy a jegyzékben rögzített új demarkációs vonalak Magyarország jövőbeni végleges politikai határainak tekintendők.

Vyx-jegyzék

Noha a tanácsköztársaság létrejöttének dátuma 1919. március 21. péntek, a döntő fontosságú közvetlen előzményekre huszadikán került sor.

Újságok e napon nem jelentek meg a betűszedők egyeztetett sztrájkja miatt. A kormány biztonsági ügyekért felelős tagjai és a fővárosi karhatalom vezetői azzal foglalkoztak, miként vegyék elejét annak a 23-ra tervezett kommunista fegyveres zendülésnek, amelynek szervezését a külső kőbányai gyűjtőfogházból irányította Kun Béla és szorosabb környezete.

A koalíciós kormány, élén Berinkey Dénes miniszterelnökkel, készült a délután 17 órára kitűzött minisztertanácsi ülésre, hogy megtárgyaja a tervezett tárgysorozatot.

Délelőtt tizenegy órakor váratlanul megjelent Vyx francia alezredes a budavári királyi palotában, Károlyi Mihály ideiglenes köztársasági elnök hivatalában. Elkísérték őt az Entente (antant) néven ismert katonai szövetség Budapestre akkreditált angol, olasz, amerikai képviselői. Vyx volt a szövetséges katonai misszió vezetője. Azért kereste fel Károlyi Mihályt, hogy átnyújtsa neki azt a jegyzéket, amelyet előző nap küldött Belgrádból de Lobit tábornok, a Magyarország ellen vezényelt francia csapatok ideiglenes parancsnoka.

Ez a Vyx-jegyzék néven ismert diktátum az egész magyar történelem egyik legtragikusabb dokumentuma.

Jelentőségéhez képest szövege igen kevesek előtt ismert, mivel 1919 óta csak elvétve, s akkor is csupán száraz szakkönyvekben publikálták.

A jegyzék nyomán keletkezett a hírhedt tanácsköztársaság.

UTÓSZÓ

Nagyapánk életrajza itt megszakad.

Budapest ostromát fővárosi lakásában /a Vilmos császár úton/ élte át. A szovjet csapatok bevonulása után újból figyelmeztették, hogy jobb lenne menekülnie, de ő helyben maradt.

Ettől kezdve az államvédelmi hatóság folyamatos zaklatásának volt kitéve, rendszeresen kihallgatták és a fehérterrorra vonatkozó adatainak átadására kényszerítették.

Az idős, politikai küzdelmekben megfáradt embert az Andrássy út 60-ban kényszeritő eszközök hatására végrehajtott cselekedete élete végéig gyötörte, miután megtudta, hogy 25 év után az ő adatai alapján vonnak felelősségre és végeznek ki olyan embereket, akik nem is értelmi szerzői, hanem egyszerű sorkatonái voltak azoknak az atrocitásoknak, amelyekhez hasonlókért ő számos "vörös" terroristát sikerrel terjesztett fel kegyelemre.

Rákosiék hatalomra jutása után őt is kitelepítették: a Békés megyei Hunyán, egy pajtában kényszerült lakni, embertelen körülmények között.

A kitelepítések feloldásakor sem térhetett vissza Budapestre, ezért Csengődre költözött, ott is hunyt el 78 éves korában, 1953. okt. 1-n.

A csengődi családi kriptában temettük el, szeretett első felesége mellé.

Dr.Váry Albert unokái