Sokszor annyi is elég. Különösen, ha e négy sor négy kérdés. Illetve csak három, mert van köztük egy számonkérő állitás.: " Kezdetben két latorról volt szó..."

Nemrég játszadozom ezzel a tüneménnyel amit blognak neveznek. Egy közeli villámcspás kellett hogy a közelébe jussak. El kellett, hogy pusztítsa a korábbi gépemet mindenestül, hogy áttérjek valami modernebb megoldásra. Nem ismerem a játékszabályokat, nem tudom mi illik és mi nem. Leírhatok e blogban olyasmit amit mástól kaptam - etikus ez..? Úgy érzem, ha a személyes véleményét közölném akkor vétenék, de más ha kiegészít valamit amire csak részben emlékeztem, s így talán megbocsátható.

Annál is inkább, mert amióta megkaptam a hiányzó két sort, azóta zsong itt a fejemben e négysoros immár teljes egészében. Keresgéltem a neten, de csak elég szánalmas gyüjteményt találtam. Találtam valamit ami megint elbizonytalanitott - valóban négysoros e...? Annyi biztosnak látszik, hogy a "Kérdések", mert a bejegyzést író jóvoltából a címét is megtudhattam,1974 körül iródhatott. Nem, emlékszem, hogy hol és mikor olvastam, de feltűnt a nagy szocialista lápvilágban, s megjegyeztem. A minap egy bejegyzés végén megemlitettem az utolsó két sort meglehetősen bizonytalanul, s ma megkaptam a kiegészitést. Muszáj közreadnom annyira igaz, annyira töményen szól a máról, s az utóbbi két évtizedről.

Csak a megfeszítés Uram ?

Már, már ecetes szivacs se ?

Kezdetben két latorról volt szó.

Mi ez a tömeg körülöttem ?

Ladányi Mihály: Kérdések

" Azután padlóra vitték, indexre került, nem volt kedve feltápászkodni, ott halt meg a csemői borospince fölé épült vityillóban. Éhesen, rongyosan, szomjasan. Ami rendben is van. Aki még negyven se volt, máris az őszi gyümölcskosárra vetette magát, ötvenkét évesen meghalhat feladat nélkül. Azután majd feltámad jókedvűen, ha szükség lesz rá. De nyolcvanhatban nem kellett. Jutott a regnálónak éppen elég gebasz Gorbacsovval, nemhogy még egy Ladányi nevű reformkommunista bohóccal is foglalkozzanak."

code:

---

		   „mert az őssejtig vagyok minden ős”
				              (J. A.)

---

Apám a teremtő,
aranysugarú Nap,
hősi arany izzás.

Anyám az éltető
Hold, ezüst tó tükrén
csöndesen remegő.

A fényes, szikrázó,
bolygók és csillagok -
testvéreim ők, mind!

Miként lehet, hogy én,
ki látom, tudom őket,
semmi kis pont vagyok?

code:

---

* Asmitá (szanszkrit) - a létigéből képzett főnév, ~’vagyokság’
.

---

(Amikor belekóstoltam ebbe-abba, az jött le, hogy a lényeg a transzparencia. Nem én alkotok, csak egyszerű krónikása vagyok a királynak.)

Mindenesetre a kérdés egy fizikus barátom kijelentése kapcsán merült fel korábban. Azt állította, szabadság nem létezik együtt a boldogsággal, vagy-vagy.

Addig is szeretettel küldöm Neked egy esszé linkjét, kedves íróm, Cortazar tollából, hátha örülsz majd Te is neki:

Remélem, azért nem voltam túl bonyolult.

ÁRNYÉKOM DÉLUTÁNJA

Ki üzen behavazott

kürttel ide a kövesztő aszályba,

ahol a por kavarog,

s erős jelét a márga

üti reád, szamárhang délutánja!

Hátam a nyereg hegét,

fülem gúnykacaját a városoknak

cipelje, nincs menedék:

korbácsol köhögés, nagy

szemem gömbjében csillagok forognak.

Személyem váza: kevés

s bizonytalan kötés a szerkezetben –

Gyötör a jövés-menés.

Angyal kell átvezessen

e sivatagon, aztán tovaröppen.

Magas fényét a kürttel

valami hegyvidék küldi utánam –

az után, aki bűnjel,

s ki nincs már, hogy sóváran

faggatózzék ezer tarka világban.

Csak arra van, hogy innen

vegye magára porként, ami vétek.

A bűnt hetedíziglen

s a bőrt, amit kivénhedt,

vonassák le róla szolgák, heréltek.

Árnyékom délutánja

fogyatkozik. Ó, kürtök s lélek atyja,

jövőd magvát kínálja!

S a hegy majd visszaadja:

rekedt iát csörömpölök szavadra.

GYALOGÚT

code:

---

.
.
        	       Ad-hoc meghalok.
	               Rőzsém széthordásra kész.
	               Tüzem? Elviszem. 
		                  (jbatky: Téli bagatell)
.
.
             Az ártatlan lélek ott bolyong közöttük,
             eltűnik, visszatér, közelít, messze rebben,
             idegen önmagának is, megfoghatatlan,
             hol biztos benne, hogy még létezik, hol nem,
             miközben a test van és van és van
             és nincs hová mennie. 
	                  (Wislawa Szymborska/Csordás G.)
.

---

Nem lágyszavú költemények ezek,
estéktől sáros arcomból röppen fel csak a
kitépett tollú szél

csak szemem zöld esőcseppje billeg
háztetők piszkos lapulevelein, melyek alól
penészes álmokat szívnak ki a szellőzőaknák.

Vagyis nem hangulatos költemények ezek,
csökönyös, bezárt ajtók leginkább
lerontott házak téglarakásain.

Büntetőjogi felelősségem tudatában és
derékig belemártva már a halálba
és Archimédész törvénye szerint

TÓPARTI PANTUN

A felhők nyírfakérge ring
Feszülsz akár télvégi ág
A tó kidobja kincseink
Tavalyi nyűtt fakó gunyát

Feszülsz akár télvégi ág
Te lány Te lány szemed riog
Tavalyi nyűtt fakó gunyát
Hó és föld összefogdosott

Te lány Te lány szemed riog
Hajad pipiske-konty merész
Hó és föld összefogdosott
Napóra-perc a fénybe vész

Hajad pipiske-konty merész
Észak szele nem bontja ki
Napóra-perc a fénybe vész
Regék mélyére hallani

Észak szele nem bontja ki
Arany hajadban a zsineg
Regék mélyére hallani
Homályukat ki fejti meg

Arany hajadban a zsineg
A víz hártyáin olvasol
Homályukat ki fejti meg
Ha süllyed utca- s nyírfasor

A víz hártyáin olvasol
Fövenyen a nyelv szétpereg
Ha süllyed utca- s nyírfasor
Avarral ég a szószedet

Fövenyen a nyelv szétpereg
Elvillan és vissza sem int
Avarral ég a szószedet
Itt vagy Te lány itt vagy megint

Virág rondó

Virág nélkül semmi létünk
Sors kerekünk jó bírója
nekünk ők az élet sója
Halhatatlan láng- szórója

A hajnali pillanatban
Nappal félelmeit oltja
Virág nélkül semmi sincsen
Életünk tűnő valója..

Amint bánat ülne melléd,
Nap ruhádat öltsed gyorsan
Forgatag
Boldogság,szivárvány foltja
Százalakú szirmát bontja
Virág nélkül semmi lelkünk
Hervatag…