Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » Költészet. (12. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Költészet.
inszeminator
  Válasz | 2009. január 28. 11:21 | Sorszám: 520
Lehet hőkölni, borzongani, de Ladányi: http://inszeminator.blog.hu
Négy sor. Csak négy?

Sokszor annyi is elég. Különösen, ha e négy sor négy kérdés. Illetve csak három, mert van köztük egy számonkérő állitás.: " Kezdetben két latorról volt szó..."

Nemrég játszadozom ezzel a tüneménnyel amit blognak neveznek. Egy közeli villámcspás kellett hogy a közelébe jussak. El kellett, hogy pusztítsa a korábbi gépemet mindenestül, hogy áttérjek valami modernebb megoldásra. Nem ismerem a játékszabályokat, nem tudom mi illik és mi nem. Leírhatok e blogban olyasmit amit mástól kaptam - etikus ez..? Úgy érzem, ha a személyes véleményét közölném akkor vétenék, de más ha kiegészít valamit amire csak részben emlékeztem, s így talán megbocsátható.

Annál is inkább, mert amióta megkaptam a hiányzó két sort, azóta zsong itt a fejemben e négysoros immár teljes egészében. Keresgéltem a neten, de csak elég szánalmas gyüjteményt találtam. Találtam valamit ami megint elbizonytalanitott - valóban négysoros e...? Annyi biztosnak látszik, hogy a "Kérdések", mert a bejegyzést író jóvoltából a címét is megtudhattam,1974 körül iródhatott. Nem, emlékszem, hogy hol és mikor olvastam, de feltűnt a nagy szocialista lápvilágban, s megjegyeztem. A minap egy bejegyzés végén megemlitettem az utolsó két sort meglehetősen bizonytalanul, s ma megkaptam a kiegészitést. Muszáj közreadnom annyira igaz, annyira töményen szól a máról, s az utóbbi két évtizedről.

Csak a megfeszítés Uram ?

Már, már ecetes szivacs se ?

Kezdetben két latorról volt szó.

Mi ez a tömeg körülöttem ?

Ladányi Mihály: Kérdések

" Azután padlóra vitték, indexre került, nem volt kedve feltápászkodni, ott halt meg a csemői borospince fölé épült vityillóban. Éhesen, rongyosan, szomjasan. Ami rendben is van. Aki még negyven se volt, máris az őszi gyümölcskosárra vetette magát, ötvenkét évesen meghalhat feladat nélkül. Azután majd feltámad jókedvűen, ha szükség lesz rá. De nyolcvanhatban nem kellett. Jutott a regnálónak éppen elég gebasz Gorbacsovval, nemhogy még egy Ladányi nevű reformkommunista bohóccal is foglalkozzanak."

Aki küldte a két hiányzó sort, annak újra megköszönöm a segitséget, egyúttal újabb segitséget kérnék. Egy másik négysorosról van szó, s már megint egy cucilistáéról. Főmúve a Sirály, melyet a magamfajta nyugodtan magáénak vallhat. Igen igen Zelk Zoltánról van szó - az ő négysorosáról, halálát megérzőéről melynek végén úgy érzi....Isten közelít... Az És első oldalán jelent, meg abban az irodalmi izében. Ami akkor még volt. Sokáig betéve tudtam, de elfelejtettem...Te biztosan tudod kedves jó .......Segíts kérlek.

SenKyse
  Válasz | 2009. január 28. 00:14 | Sorszám: 519
Asmitá*
code:

„mert az őssejtig vagyok minden ős”
(J. A.)



Apám a teremtő,
aranysugarú Nap,
hősi arany izzás.

Anyám az éltető
Hold, ezüst tó tükrén
csöndesen remegő.

A fényes, szikrázó,
bolygók és csillagok -
testvéreim ők, mind!

Miként lehet, hogy én,
ki látom, tudom őket,
semmi kis pont vagyok?


code:

* Asmitá (szanszkrit) - a létigéből képzett főnév, ~’vagyokság’
.

*

jbatky
  Válasz | 2009. január 27. 13:48 | Sorszám: 518
(Szerintem messze nem. Mestere volt a nyelvnek és át tudta engedni a neki kimért tartalmat.)
Rendes Kis
  Válasz | 2009. január 27. 12:35 | Sorszám: 517
Kosztolányi rossz költő volt ??

... http://www.gondola.hu/cikkek/63247

jbatky
  Válasz | 2009. január 25. 14:05 | Sorszám: 516
Igen, sokszor úgy érzem, a Nagy Egyesített Elmélet keresésében a költészet messze előrébb jár -hacsak oda nem ért már rég-, mint a tudományok...

(Amikor belekóstoltam ebbe-abba, az jött le, hogy a lényeg a transzparencia. Nem én alkotok, csak egyszerű krónikása vagyok a királynak.)

Dehogyis haragszom Szép!

nereus
  Válasz | 2009. január 25. 10:37 | Sorszám: 515
A nyelvnek sokkal nagyobb és mélyebb a tudása a logikai-retorikai elnevezéseknél. (Analógia) Amúgy Julio C. nekem is kedves íróm.
Ez a vers önmegszólító, tehát nehogy sértve érezd magad.
nereus
  Válasz | 2009. január 25. 10:29 | Sorszám: 514
DCXXVIII.
Akár árut dicsérne teremtést.
De ki teremt, őt szeresd! Önmagáért –
Egy marad a lelkiismeret, s nézd,
folyókról fényvalód a Vízhez átért.
jbatky
  Válasz | 2009. január 24. 23:03 | Sorszám: 513
(
Patricia Barber: Constantinople http://www.youtube.com/watch?v=MXsETnxuLTg&feature=related
) ::
SenKyse
  Válasz | 2009. január 24. 22:57 | Sorszám: 512
"vagyok sebzett pulzus, hogy a túloldalra is átlüktessek"
(lemaradtak a jegyzetek, és nem is találom őket)
jbatky
  Válasz | 2009. január 24. 22:35 | Sorszám: 511
(Lassú az észjárásom, nereus jól érzi. Vagy legalábbis kicsit más srófra jár )
jbatky
  Válasz | 2009. január 24. 22:26 | Sorszám: 510
Sajnos lassan gondolkodom, úgyhogy még töprengek a válaszodon.

Mindenesetre a kérdés egy fizikus barátom kijelentése kapcsán merült fel korábban. Azt állította, szabadság nem létezik együtt a boldogsággal, vagy-vagy.

Addig is szeretettel küldöm Neked egy esszé linkjét, kedves íróm, Cortazar tollából, hátha örülsz majd Te is neki:

J.C.: Poétikakísérlet http://www.c3.hu/scripta/nagyvilag/98/0708/02poet.htm

SenKyse
  Válasz | 2009. január 24. 19:28 | Sorszám: 509
Nereus, túl bonyolult?
*
Ez megfogalmazás olyan egyszerű, olyan kristálytiszta- áttetsző, mert olyan nagyon közel van középponthoz.

De miként a szem sem képes önmagát látni, közelsége miatt, úgy ezt nem lehet (logikai úton be) látni, hanem csak a kegyelem ajándék pillanataiban átélni.

Azonban, mikor kilép a tudat ebből, melyben az egészet megpillantotta - a rész válik uralkodóvá és eltűnik az ’egész’, és rész szerint lesz bennem az ismeret.
De segítenek a forrásból a forrásért születettek, mert az igaz művek így teremtődnek, igazi szabadságból.
Soli Deo gloria –írta Bach is, Haendel is a kotta végére, s a forrásból merített - kegyelemi ajándékként jelenhet meg a befogadónál
.
*
Μεγαλύνει ἡ ψυχή μου τὸν Κύριον
Magnificat anima mea Dominum
* http://www.youtube.com/watch?v=rCuALWK6ZNg&feature=related
*

nereus
  Válasz | 2009. január 24. 08:55 | Sorszám: 508
A kérdésnek van ám teológiai oldala, Bátky mester.
Dicsérjük-e a teremtést (Madách?) -- ez önmagunkért történik. Dicsérjük-e a Teremtőt önmagáért, a teremtésre nem is gondolva, amelynek részei mi is vagyunk. Szerintem igazán akkor szabad az ember, független "idegen lelkiismeretektől", ha meg tudja tenni az utóbbit.
Köszönöm a hozzám intézett kérdést, de ezt innen tudom megközelíteni.

Remélem, azért nem voltam túl bonyolult.

Szeretettel: nereus.

jbatky
  Válasz | 2009. január 23. 22:38 | Sorszám: 507
Kérdezni szeretnék valamit, nereus mester. Szerinted lehet-e teljesen szabad az az ember, akinek múltja van, amire emlékezhet, tervez és célokat fogalmaz meg a jövőjét illetően? A szabadság vajon a teljes kötésnélküliség-e, egyfajta zenben fürdőző állapot?

Üdvözöllek: bj

Dobogó-kő
  Válasz | 2009. január 23. 21:11 | Sorszám: 506
Felettem borom elegyét
megy aköltőtök
dohányér megyeként.
SenKyse
  Válasz | 2009. január 23. 20:30 | Sorszám: 505
jav. (egy sorban):
*
És távolodik a hang erdő zúgása hangja síró itt maradóknak madaraknak

*

Dobogó-kő
  Válasz | 2009. január 23. 19:18 | Sorszám: 504
Fegyverbe!
Fel vörösök, proletárok, Csillagosok, katonák, Nagy munka vár ma reátok, újból állnak a paloták!
nereus
  Válasz | 2009. január 23. 18:52 | Sorszám: 503
Botár Attila:

ÁRNYÉKOM DÉLUTÁNJA


Ki üzen behavazott

kürttel ide a kövesztő aszályba,

ahol a por kavarog,

s erős jelét a márga

üti reád, szamárhang délutánja!

Hátam a nyereg hegét,

fülem gúnykacaját a városoknak

cipelje, nincs menedék:

korbácsol köhögés, nagy

szemem gömbjében csillagok forognak.

Személyem váza: kevés

s bizonytalan kötés a szerkezetben –

Gyötör a jövés-menés.

Angyal kell átvezessen

e sivatagon, aztán tovaröppen.

Magas fényét a kürttel

valami hegyvidék küldi utánam –

az után, aki bűnjel,

s ki nincs már, hogy sóváran

faggatózzék ezer tarka világban.

Csak arra van, hogy innen

vegye magára porként, ami vétek.

A bűnt hetedíziglen

s a bőrt, amit kivénhedt,

vonassák le róla szolgák, heréltek.

Árnyékom délutánja

fogyatkozik. Ó, kürtök s lélek atyja,

jövőd magvát kínálja!

S a hegy majd visszaadja:

rekedt iát csörömpölök szavadra.


(In: A visszaszerzés reménye)

nereus
  Válasz | 2009. január 23. 18:34 | Sorszám: 502
Botár Attila:

GYALOGÚT

Milyen végső és milyen egyszerű
a kaptató: egy pirkadati szántás
s egy facsoport közt átnyíló derű:
csak összekapcsol és semmit nem álcáz –

még azt se mondja: türelmi idő,
hogy ami elborít s fojt ülepedjék,
amíg szemünk, a tébláb keritő,
becserkészi kévék és test keresztjét,

de a kegyelem élő szeneként
feloldozón megérinti a szánkat
a nyelv-előttit lobbantva elénk

az örvények iszonyából kirángat
tiszta csöndjéig, így valamit átad
belőlünk is, kik hozzá-töreténk.

(In: A visszaszerzés reménye)

SenKyse
  Válasz | 2009. január 23. 18:23 | Sorszám: 501
Menti a változtatásokat?
.
code:
.
.

Ad-hoc meghalok.
Rőzsém széthordásra kész.
Tüzem? Elviszem.
(jbatky: Téli bagatell)
.
.
Az ártatlan lélek ott bolyong közöttük,
eltűnik, visszatér, közelít, messze rebben,
idegen önmagának is, megfoghatatlan,
hol biztos benne, hogy még létezik, hol nem,
miközben a test van és van és van
és nincs hová mennie.
(Wislawa Szymborska/Csordás G.)
.



.
.
Először az illatok
Nyári hársfasor tenger sós illata
Azután az ízek az illatos ízek szőlő jó kenyér
Majd elvétetik a hűvös szellő is homlokomról
És a sült gesztenye- meleg simogató kezek
És távolodik a hang erdő zúgása hangja síró itt
maradóknak madaraknak
És elvétetik végül színes áradó patakja játszódó formáknak
Mint mikor kikapcsolván a gépet fáradtan
A képernyőről visszavonulnak a piros zöld kékek
A naparanyát is elnyeli mind a szürke szívszorítóan
És már látszik minden fekete fehéren
És már nem menthetek immár
Ó síró hegedű dallama illata kezeknek színeknek tenger hullámzása
Visszavétetik
De már nem menthetek
Minden kölcsön volt itt visszavétetik
S kölcsön volt mi jót tettem és jaj mit ártottam én
Már nem menthetek
Még végezetül dönthetek
Szelíd imára kulcsolt életem
Minden titkát kitárva
Hozzád szárnyalok édes Istenem


*

jbatky
  Válasz | 2009. január 23. 15:26 | Sorszám: 500
Ladányi Mihály: Epilógus

Nem lágyszavú költemények ezek,
estéktől sáros arcomból röppen fel csak a
kitépett tollú szél

csak szemem zöld esőcseppje billeg
háztetők piszkos lapulevelein, melyek alól
penészes álmokat szívnak ki a szellőzőaknák.

Vagyis nem hangulatos költemények ezek,
csökönyös, bezárt ajtók leginkább
lerontott házak téglarakásain.

Büntetőjogi felelősségem tudatában és
derékig belemártva már a halálba
és Archimédész törvénye szerint

halálból kiszorított életemmel
vonítom, nem költemények ezek, csak
csillagok kutyaláncon.

jbatky
  Válasz | 2009. január 23. 14:08 | Sorszám: 499
Kondor Béla: Vallomás

Hallgass meg. mindenható!
Szomorú és okos, aki
szent derekadnak támad
a fényes késsel. Bocsátható.
Tudom, a semmi ura vagy,
ahol a zűr összebónyált
kötéllépcsein a halott vagy
az elborult mászhat csak.
Hallgass meg hát; okok
poklában égőt, mert
fenyegetően eszes állatok
késett ivadéka vagyok,
készen a pusztulásra és ölésre;
egészen érett az ölelésre.

gyöngyvirág
  Válasz | 2009. január 22. 22:08 | Sorszám: 498
Szép.
nereus
  Válasz | 2009. január 22. 11:46 | Sorszám: 497
Botár Attila:

TÓPARTI PANTUN


A felhők nyírfakérge ring
Feszülsz akár télvégi ág
A tó kidobja kincseink
Tavalyi nyűtt fakó gunyát

Feszülsz akár télvégi ág
Te lány Te lány szemed riog
Tavalyi nyűtt fakó gunyát
Hó és föld összefogdosott

Te lány Te lány szemed riog
Hajad pipiske-konty merész
Hó és föld összefogdosott
Napóra-perc a fénybe vész

Hajad pipiske-konty merész
Észak szele nem bontja ki
Napóra-perc a fénybe vész
Regék mélyére hallani

Észak szele nem bontja ki
Arany hajadban a zsineg
Regék mélyére hallani
Homályukat ki fejti meg

Arany hajadban a zsineg
A víz hártyáin olvasol
Homályukat ki fejti meg
Ha süllyed utca- s nyírfasor

A víz hártyáin olvasol
Fövenyen a nyelv szétpereg
Ha süllyed utca- s nyírfasor
Avarral ég a szószedet

Fövenyen a nyelv szétpereg
Elvillan és vissza sem int
Avarral ég a szószedet
Itt vagy Te lány itt vagy megint

Elvillan és vissza sem int
Cidrizik úgy olvas tovább
Itt vagy Te lány itt vagy megint
Feszülsz akár télvégi ág

vanna7
  Válasz | 2009. január 18. 14:29 | Sorszám: 496
Alexandru Macedonsky

Virág rondó

Virág nélkül semmi létünk
Sors kerekünk jó bírója
nekünk ők az élet sója
Halhatatlan láng- szórója

A hajnali pillanatban
Nappal félelmeit oltja
Virág nélkül semmi sincsen
Életünk tűnő valója..

Amint bánat ülne melléd,
Nap ruhádat öltsed gyorsan
Forgatag
Boldogság,szivárvány foltja
Százalakú szirmát bontja
Virág nélkül semmi lelkünk
Hervatag…

(vanna fordításban)

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola