Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » Költészet. (31. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Költészet.
Judy álruhában
  Válasz | 2007. június 13. 15:01 | Sorszám: 42
Én nem mondtam ,hogy két értelme van, azt te mondtad.
Én azt mondtam, hogy "jaj jaj annak a "költeménynek", aminek két értelme is vagyon "
Ugyanis Te kétféleképpen is magyaráztad.
Ez olyan, mintha nem akarsz elfogadni egy meghivást, és lemondod, azzal az indokkal, hogy fáj a fogad, holnapra tanulnod kell, és egyébként is látogatóba jön a nagymamád
Vagy egy régebbi történet: Átjön a szomszéd, panaszolja , hogy a kölcsönkért tökgyalunak kitörték a fogát, amit így utasítanak vissza: Nem is kértem el, elkértem ugyan, de már vissza is adtam rendben, egyébként is ki volt már rve egy foga.
Néha a kevesebb több.
Nézd, ha neked tetszik szeressed, csak ne kelljen nekem is.
"...Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb , mert egy vagyok az emberiséggel , ezért hát sose kérdezd , kiért szól a harang: Érted is szól"
Nekem ez a költészet.
Sokat gondolkoztam miért olyan sikeresek a latinamerikai számok mostanában. Rájöttem. Mert egyszerüek, tiszták, erő, igazság van bennük, mint, ahogy az ott élő emberekben is, és végül ez lesz a civilizációnk vége is.
Az elferdült, beteges, túlbonyolított életek, érzések, költemények. Ha valaki már nem tud elég eredeti lenni, kitalál valami marhaságot (elnézést, saját vélemény) és azt hiszi feltalálta a langyos vizet.
Elnézést, ha saját "költemény" volt a homoktemető, biztos lesz, akinek tetszik,de az nem én leszek.
Szia.
Azért rendes vagy.
bojtár
  Válasz | 2007. június 13. 13:57 | Sorszám: 41
SINKA ESTÉLYE

38 éve 1969 junius 17.-én halt meg Sinka István költő, a
Fekete Bojtár.

II.

A szerelem időlegesen elborítani és elnyomni látszik az alaphangot.Ám a szerelem impulzusára diadalmaskodó életnek csak protuberanciái vannak; mint napfolt tér vissza Eroos és Thantos sötét árnyékkal ekborító összefonódása, mint hitem szerint a magyar irodalom egyik
kiemelkedő versében("És visszatér a hó"):

"Tavaszi domboldalon fehér
virágok nyilnak... Óh, üde domb!
Illatuk jó, mint számban a jó kenyér.
Egy mozdulatlan rigó hallgat a lombban ott;
a bodzabokrok közt édeskés szél bolyong,
s én számolom, mi lehet, amit még itt hagyok:
jövendő nyaraknak szép uj mindensége?
az ég? a föld? a nagy gyémánt csillagok?
a dallam és az élet? ó, és te,
Éna, estémnek végső nagy mosolya?
... Elmúlik, lám, el, de visszatér a hó.
Ám elment ember elmult örökre, óh!
S mint dér bíborának, annyi se a nyoma."

Miint dér bíborának, annyi se a nyoma...Hányszor látta vaj életében a puszták fia, a "benszülött" - kinek már neve hallatára orrát fintorítja a szív- és agyrabló gyarmatosító jövevény - amit emez a nagyvárosi bérlakásban soha: csípős októberi hajnalokon a felkelő
Nap bíbora-festette hóharmatot, azt a rövidke néhány percet, melynek varázsa nyomtalanul eltünt, akár nem sokkal később a dér maga! Mit mond ez az álmodenkedő költőknek? Mit mond rádiós és TV-s kufároknak, szadista és szodomita zsurnalisztáknak ez akép? Mit is mondhatna: hiszen nincsen valuta árfolyama.

Azok közül való volt a hetvenedik éve felé közeledő Sinka István, akik a magyar sorsot személyes keresztként hordozták és legsajátabb egyéni létükben is gyötrődtek a
magyarságot akkor is, ma is fojtogató undorító difftéria
lepedék alatt. Magyar volt. A történelem bűnbakja. Sors-
verte Jób, a fordulat, a jutalmazás reménye nélkül. Ele-
inte káromolva kiáltott Istenéhez, kit a Biblia és természet kitéphetetlenűl és kiolthatatlanul tett szíve
lakójává:

"Téged itt gyűlölnek, engemet megcsalnak.
Mért jöttem hát ide, szegény én, mivégre?
Azoktól majd, Uram, akik meg nem halnak,
üzend meg ezt sírom roppant éjelébe."
(Mért is választottam gyűrűket...)

Az életösztön mégis arra készteti, hogy szabadulást keressen "sírja roppant éjeléből".Mint mikor Jézus száját elhagyta a Getsemáné-kertben: "Atyám, ha lehet,
múljék el tőlem ez a keserű pohár!" Hát hogyne kelt volna Sinka Istvánban, az elevenen sírba-zárt halál-váróban a vágy, hogy az érdemtelen kárhozattól menekül-
jön. S ha ez a kárhozat a magyarság, a magyarnak születés
maga, hogy ebből más létbe átlényegűljön?
Igazi táltos: nem idegen tőle a lélekvándorlás, kész
eljátszadozni a gondolattal. Ezt "Viola-madár"című verse
villíntja föl.
Nos, megöregedvén, maga készíti önmagának az "új rámát":
táltos elragadtatásban muzulmánná, majd ókori zsidó pásztorrá lényegül át, hogy megszűlje méltatlanul feledésre ítélt két ciklusát:a"Magyar vesszőn muzulmán virágok"-at és az "Ézsau éjszakája" címűt.
Ezt az átlényegűlést azonban véletlenül se értsük úgy, hogy Sinka valamiféle "médiummá válik, aki eltűnik, hogy szájával más szellem szóljon. "Én vagyok az úr, a vers csak cifra szolga" - írta Ady, s valóban: ha "beleélve" is, de Muhammad al Karani is Sinka, Ézsau, Jákób és Mózes is Sinka: szegény kicsi Szelimbökben is a korpafüves Csóklapos és Barmód bojtárjára ismerünk,akár
csak a Moáb hegye alatt istenmámorba és álomba zuhant
Ézsauban. S ki más volna Dávid, az óriást leperittyázó
pásztorfiú.Hallgassuk csak, hogyan énekel Muhammad "Az
útról, hol nem járnak karavánok:

"Elhiheted: nincsennek virágok
útamon.Por van azon, sár-göröngyök
és tövis.S a tövis alatt ki tudja, milyen álmok
alusznak!? Álom, óh, álmok, összetörött göröngyök!
Hogyan is nőhetne rajta virág, mondd?
Az én utamon nem járnak karavánok.
Nem ismerős ott sem a szél, sem a lomb."

Rendes Kis
  Válasz | 2007. június 13. 09:11 | Sorszám: 40
Azért akkor mégiscsak enyhült az álláspontod: korábban még azt mondtad, hogy semmi értelme sincsen.

Mért baj, ha két vagy több értelme van ?

nereus
  Válasz | 2007. június 12. 21:20 | Sorszám: 39
http://hu.wikipedia.org/wiki/Simonyi_Imre
nereus
  Válasz | 2007. június 12. 21:16 | Sorszám: 38
40 év ez is.
Jajcicaország.
Qrvaország.
nereus
  Válasz | 2007. június 12. 21:14 | Sorszám: 37
Vagy ismertétek?
Körülnéztem a hálón, erre a versre néhány sornyi utalás található.
nereus
  Válasz | 2007. június 12. 21:04 | Sorszám: 36
Forrás: Szép Versek 1967. Magvető K.
nereus
  Válasz | 2007. június 12. 21:03 | Sorszám: 35
Simonyi Imre:

ZOKOGÁS MÉLYHEGEDŰRE ÉS DOBOKRA


„Hát az anyád él-e még,
hát a fia ép-e még,
meghótt apád a fogát
rád-e vicsorítja még?”
(Népdal)

1.
Mondd, azt a dalt tudod-e még,
és azt a jajt hallod-e még?

S amerre olyan régen jártál;
abba a tájba visszatalálnál,
abba a házba visszatalálnál?
– Nap égetett, elvert a jég…

Hát az anyád él-e még?!

Mióta elmentél, azóta,
útravalód volt az a nóta,
az a keserves, az az árva;
azzal voltál feltarisznyázva.

S amikorra előkerülnél,
hogy a tanyavégnél leülnél;
balsorsod, szerencséd ott bevárni;
szemedbe mondhatja akárki:
az a tanya sose volt, meg le is égett,
s anyád – ha volt is – benneégett,
– tavaly múlt ezeréve! – rég! –

Hát a fia ép-e még?!

S az, aki az álmokat rakta
benned, égigérő kazlakba,
ahonnét már mindent belátva
nézhetsz a letarolt valóságra
– az, aki egy tavaszi este
homlokát verte a fellegekbe
mert a földtől épp addig ért: –

meghótt apád a fogát
rád-e vicsorítja még?!


2.
S most merre vagy? s oda hogyan értél?
s hogy ott lehetsz, attól mit reméltél?
Hisz azt mondják, egyhelyben futottál,
míg sehonnét sehova jutottál.
S még azt se panaszold, hogy társak
nélkül vágtál a vakvilágnak,
hisz követőid nagy botokkal
loholtak menekvő nyomodban:
mintha kétlábon járó elvek
lettek volna, kik megkergettek.

S ott, ahol sehova se értél:
bezárkóztál és nagyon féltél,
a saját hátad mögé bújtál,
rúgott gyerekként úgy motyogtál:

„az a tanya sose volt… meg le is égett…
s anyád ha volt is – benneégett…”

„S az, aki egy tavaszi este
homlokát verte az egegbe…”

„nap égetett, elvert a jég:
tavaly múlt ezeréve – rég…”

3.
S mikor az óra éjfélt kongott:
valami seholsincsen tornyok
kísértetnépei mind kiszálltak
s a hátad mögött rádtaláltak
s kilöktek a röhögő porondra;
járd, mint kinek elment a gondja –
lúdtollal csörgős süvegedbe:
cifrázzad cigánykerekezve,
de úgy ám, ahogy a nóta mondja!
– Hallod-e, te falubolondja:

hát az anyád él-e még,
hát a fia ép-e még,
meghótt apád a fogát
rád-e vicsorítja még!?

Judy álruhában
  Válasz | 2007. június 12. 16:31 | Sorszám: 34
Köszönöm kis Rendes, értem én.Nem szellemi fogyatékos vagyok, hanem Judy.
Hiába írod le a két értelmét, jaj annak a "költeménynek", aminek két értelme is vagyon
nereus
  Válasz | 2007. június 12. 11:27 | Sorszám: 33
"
Rendületlenül
A hazáról az utolsó szó jogán
S esténként még megfoltozom a zászlót.
Azt a régit! - Ha a piros híjával
van a pirosnak: József Attilával.
S a hóhér a feliért ha vérrel hinti;
fehérrel írom rá: Bajcsy-Zsilinszky.
S ha valaki bepiszkítna a zöldbe
ráhímezném: ez a Házsongárd zöldje.
Hol Fél-Magyarország ÉL zöldelőn:
édes Dsida, drága Karácsony Benő.
S hogy: "Krúdybiedermeier"?, az a kín! -
Szinbád gyötrelme: Széplány-Podolin!
S ha akárki (tán éppen Ő?!) erővel
tépné meg: hát akkor Szabó Dezsővel.
Igen e megszaggatott, ez volt AZ A zászló:
EZ volt az ifjúkor! EZT foltozom.
Ó, tépett zászlóm: rongyos ifjúkorom!

Végső mulatsága ez már a vénnek.
Tettnek nem sok. Ámde elég reménynek.

Ifjúkor? Tépettség? Foltok? Régi zászló?
Ó, folt-hátán-folt-Márai! Ó, folt-szent-Németh-László!"

nereus
  Válasz | 2007. június 12. 11:18 | Sorszám: 32
Simonyi Imre:

RENDÜLETLENÜL


S ha másként nem - hát legbelül:
hazádnak rendületlenül!
S ha restelled, hogy hangosan;
Nehogy meghalja más kívül?
Hát szakálladba dörmögd hogy:
Nincs hely számodra e-kívül.

De aztán - rendületlenül!
Ezt aztán - rendületlenül!
Hogy e-kívül, hogy e-kívül:
nincs más belül, nincs más belül!

nereus
  Válasz | 2007. június 12. 11:13 | Sorszám: 31
"... falurossza két jó lator
(egy balról, másik jobbomon)
s megváltó-megváltatlan én
közbül, - ki megváltót remél.


Lator-világ! ringyó-remény!
akkor még benned bíztam én,
ám akkor is úgy: - ellened
ácsoltam már keresztemet.


Az a kút!... Az a kocsmakert!...
Másfél-Magdolnám!... Elszelelt
bűnös-bűntelen messiás
korom!... Elmaradt lábmosás!...


Örökre elmaradt csodás
mocskos-kéz mosta tisztulás!...
- S te világvégi faluszél,
hol szélcsendben se fú a szél:


nemzettél, szültél engemet:
álltóhelyben megkergetett
futót, kit idecövekelt
a hon (mit sehol, sose lelt)."

nereus
  Válasz | 2007. június 12. 10:51 | Sorszám: 30
t."
nereus
  Válasz | 2007. június 12. 10:48 | Sorszám: 29
"Ahol születtél -falu volt.
A sarkon - sarki kocsma volt.
Az a másfél lány - kurva volt.
- Kurva egy szülőfalu vol."
nereus
  Válasz | 2007. június 12. 09:00 | Sorszám: 28
aktusbérlet
Rendes Kis
  Válasz | 2007. június 11. 22:02 | Sorszám: 27
Mos mérmondod ?
Ott írom le neki két értelmét is.
Miniatűr.
Még csak nem is absztrakt.
Nem is szürreális.
Minimal-art.
Mint amikor egy fecskeszárny megérinti a víz felszínét.
Judy álruhában
  Válasz | 2007. június 11. 21:52 | Sorszám: 26
gajo, ez szőrszálhasogatás.
(Szőrszálhasogatás. Nem lehetne ez egy vers?)
Persze nem kapálás közben, már én is rájöttem, kicsit megerőltető lenne, de ez mindegy is, mondjuk kukorica morzsolás közben, vagy valami más közös munka közben, ahogy valószínüleg kialakultak ezek a népdalpok.
Úgy érzem átmegy a költészet a sznob "költők" egymásnak írott halványlila semmitmondásába. Illetve nem ők a sznobok, ők nagyon is okosan csinálják. Leírnak egy szót: abuahababua, aztán megmagyarázzák. Talán nem is magyarázzák, mindig lesznek sznobok, akik belemagyaráznak valamit.
Ez olyan dekadens, és érdekes számukra, hogy homoktemető, hogy képesek a szegény jóérzésü emberek letagadni, hogy nem tetszik nekik, csakhogy beférjenek a társaságba.
Hát én nem akarok beleférni abba a társaságba, ahol ez költészet, inkább írok én egy verset: Lenolaj.
Judy álruhában
  Válasz | 2007. június 11. 21:43 | Sorszám: 25
Semmi értelme nincs és nem is szép.És főleg nem találom versnek. Ennyi vele a problémám.
A versben az értelemnek legalább a szikrájának meg kell lennie. Ez egy semmi, a semmi pedig nem lehet szép.
bojtár
  Válasz | 2007. június 11. 14:43 | Sorszám: 24
SINKA ESTÉJE

38 éve 1969.junius 17.-én halt meg Sinka István költő,
a Fekete Bojtár.
I.

Ritkán érik meg az öregkort a költők.Petőfinek 26 éves korára már életművet kellett felépítenie tt vágta el az élete fonalát a Moira. Balassi élete virágjában halt meg sebfertőzésben, Radnóti genocidium áldozata lett, Csokonait tuberkulózis vitte el,Ady negyvenévesen már öreg volt és a történelmi Magyarországgal halt együtt.Ud-
vari titkos tanácsnoknak kell ahhoz lenni, hogy a költő, mint Goethe, vénkorában unokája -korú csapp leányocskát kérjen meg feleségnek.S még ritkább jelenség Arany, aki-
nél modell-értékűen jelennek meg, öreg kezével róva, a
margitszigeti fák alatt,az Őszikék.
S most magam is az őszhaj fehérségével emlékezem Sinka Istvánra, a Fekete Bojtárra.
Mint hajlott korú immár magam is, és jussából rményte-
lenűl kiforgatott, bizadalmas bensőséggel fogom fel, azonos hullámhosszakon a jeleket, melyek a halál csipkebokra alatt énekesmadárként átbújt lélekből sugároznak a rádióaktív szavak máig s holnapokon át ele-
ven szöveteiből, amíg lesznek holnapok.Sztereotip kép-
zetek szerint az ifjúság lángolás, az öregkor bölcsesség:
ám Sinka István nem illik be ezekbe a sztereotipikákba.
Ő egy ótestamentumi könyörtelen predestinációval jött a világra: nem érhette meg, hogy átvegye legsajátabb jussát, a babért.Iszonyú küzdelmet folytatott azért, hogy
egy ólmos nehézvíz-tenger mélyéről fölverekedje magát
hogy fejét kiemelhesse a sugárzóég alá.
Büntetése, mit kettős bűnéért, magyar és paraszt voltáért kapott, sorverésnek is a legletaglózóbb volt.Ady
amilyen óriási szellemnek, úrnak olyan aorócska, de mégis úr: csak rajta múlott, hogy nem szolgabíró lett belőle. József Attila érettségizik s a városon kerűl be az irodalmi szférába, ha a szerencsétlenséggel örökre eljegyezetten is. Sinka Istvánon úgy űl a hollószárnyú végzet, mint Radnótin:az ütóbbin a zsidó származásé,Sin-
kán a magyar puszták páriájáé.S mint ilyen, élte túl a maga Szárszóját és Abdáját, hogy 70 évesen, kegyetlen ki-
rekesztettségben, leírja eme sorokat:
"Fekete lett a csillagom,
Nem ragyog bé az ablakon,
Benn a sötétség vet ágyat."
Sinka István öregkori líráját a szerelem, a halál és
egy átlényegűlésben megnyílvánuló új életakarat teszi ibolyában és bíborban játszó mélytüzű ásványhoz hasonla-
tossá és adja neki a legexotikusabb asszúbor ízét. S mi
több: a halál előérzrtr nála meghaladja a líra konvencionális életvilágát: kollektiv halálélménnyé hat-
ványozódik.A halál ibolyaszínű atmoszférával veszi körűl:
a szerelmet is átitatja - "mégis csk ibolya, azért is viola a szemed színe szép Éna"- s Mózesnek /egyszersmind
Mózes Istenének/ is "ibolya-szakállán ősmesszeség fénylett",amikor pedig úgy érzi, népével együtt hal meg
s a végleges maga-megadásban átöleli, magával húzza a halál-vízióba - "vén falum, aludj el, én is aludnék, aludj már!"- a vers nem is kezdődhet máskép: "hallgatnak a lilaszínű dombok".
Háromszoros halál a Sinkáé.
A magáé kettő: egy sírba-kényszerített élet,melynek kripta-fedelét előbb Csák Máté-,majd a Kajafás utódok őrízték írgalmatlanúl, s a közelgő biológiai halál;a har-
madik a termőtalajé, a gyökérhozó, szülő és tápláló etni-
kai és kulturális ökoszisztémáé. Ez a remény halála is: az, amely, miközben koporsónkat fülünk hallatára ácsolják
szives fogadjistennel befogadott, fűrge-intellektusú ellenségeink, sötét előérzetet sugallva,tragédia fagyos
szeleként szorítja össze Szívünket a "Fáradt, nagy öreg
kezemben:
"A múló nap szomba bevilágol.
Vártam reá, egész nap lestem
a keskenyke rést - A kűlső világból
más rogyogást már elveszítettem.

Falra vetíti az ég a csokrait -
Nagy csendesség van, és mégis úgy hallom,
mintha esti szél zokogna itt
az ablak alatt lenn elhalóan.

Vagy csak egy légy döng át síró szárnyakon,
el az alkonyatba, nyugtot keresve?
Úlök egymagamban...Semmi fájdalom
nem érint már - este van: este.

S ha jön: jöhet bínorban a reggel:
egy marad csak, ami még óvhat:
fáradt, nagy öreg kezemmel
rám takarom a takarómat."

A remény halála a legmegrázóbb ebben az élőt rejtő és
sírból morajló elmúlás lírábam:

"Óh ölelj meg, csend, jöjj közel hozzám,éj.Egész
közel.
Harmatcsepped hűs, gyógyítgató balzsam,
és csillagod, drága éj. Mert a jó remény
el nem jön már soha hozzám ünnepül.
Esti szellő, könyörűlj meg rajtam:
simogass selymeddel, aludjak én, szegény,
amíg a nap Atlant vizében elmerűl."

Hacsak ez az egy nyomvonala lenne Sinka öregkori lírájának,Akkor ez a költészet a fekete semmibe hullás és
a kétségbeesett reményvesztettség végtelenül szomorú üzenete volna. Ám Sinka égboltját rubintszínű fényben hasítja át az Éna-szimfónia, a kései szerelem.Mintha a Fekete Bojtár, ősz fejjel,szellem-befogadó sámánként ön-
magában ragyogtatta volna fel Eros és Thanatos halálos, de gyönyörű csillagát.
Ezt az életérzést világirodalmi magasságban formálja
remekművé a "Mint a madár a csipkebokor álatt" három versszakában:

"Ezen a késő délutánon
járván nagy földi dolgok után,
keresem Énát s nem találom,
s már túl jár a nap a hegy fokán.

Nyujtják árnyukat már a fák is,
de fönt még a kőfok tündököl.
Óh élet, óh, tündér-majális,
a völgy ölén már nem ragyogsz föl?

Keresem Énát és nem találom.
Fény nélkül maradtam,ahogy a völgy maradt.
Ó jaj, Sinka István, búj át a halálon,
mint madár búvik által a csipkebokor alatt.

A "Csalogány hite.." című versében a sugárzó költői Sinka-lélek a reménytelenség abszolút feketéjét újra meg
újra a feltámadó élet reménye ragyogja be.
A "Máskülömben néma" című versében viszont ujra meg ujra beúszik az elmúlás sejtése.
Ezeknek a verseknek dércsípte zamatától szinte meg-
borzongunk. Magában hordja nyolcezer év költészetének klasszikus stílus-galaxisait,valóban öreg táltosként, kit révüléses utazása során megszállnak a felső világban
és a lélek roppant alsó világában lakozó szellemek. Mi-
csoda performance! Megrázkódik a cserzatt, ráncos arc és
ifjúvá simul-derűl szerelmes türelmetlenségében, eközben pedig lélegzet-elállító vers inkarnációval szolgál. Sappho "Glükén máter"-e születik meg újonnan, némi anak-
reoni szineződéssel a "Patak habosan foly+ című versében

nereus
  Válasz | 2007. június 11. 13:48 | Sorszám: 23
KEDDEK SZONETTJE


Az éghez ragadt föld mámorát
harang és félhold ízleli
az életszag: nyílt csipák s viták –
ó a Jelenkor keddjei!

Félhomályt lámpás gyámolít
ó ajtócsengőn túli titkok
Makay Csorba Pákolitz
akár biztattok akár bíztok,

hazafelé lilából áztat
a zápor tükét s nem-tükét
a csontra hízó nemzedék
versei labirintus-ágak –

a kijárat azóta ég
és örök titok a bejárat.

nereus
  Válasz | 2007. június 11. 13:45 | Sorszám: 22
KEDDEK SZONETTJE


Az éghez ragadt föld mámorát
harang s elefánt ízleli
az életszag: nyílt csipák s viták –
ó a Jelenkor keddjei!

Félhomályt lámpás gyámolít
ó ajtócsengőn túli titkok
Makay Csorba Pákolitz
akár biztattok akár bíztok,

hazafelé lilából áztat
a zápor tükét s nem-tükét
a csontra hízó nemzedék
versei labirintus-ágak –

a kijárat azóta ég
és örök titok a bejárat.

nereus
  Válasz | 2007. június 10. 21:04 | Sorszám: 21
402.
Nem fél a koldus: nyoma vízbe fúl.
Gyámolkodó léte növeszti búzánk.
Érkezve égbôl a mezônkön úr.
szent lábnyomát körbedobolva: nyúznánk.
gajo
  Válasz | 2007. június 10. 20:28 | Sorszám: 20
"Amikor még legalább tíz sort be kell kapálni, könnyebben haladnak , ha énekelnek."

Kapálás közben?

nereus
  Válasz | 2007. június 10. 20:17 | Sorszám: 19
282.
Valami ösvény összes nyomaként
sárgás-kopottan hirtelen elôtör
az ív, s mint ékes érv pendül elénk,
hogy föltámadunk: lábnyomok a földbôl.
nereus
  Válasz | 2007. június 10. 20:16 | Sorszám: 18
262.
A meddôhányó rôt kolosszusát
takard be tél, az ég alján se fájjon -
fehér, fanyar füst: száll az ifjúság -
csak máksziromnyi hó fed, tiszta lábnyom.

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola