Ábrányka álmos,
pihen a réten:
ringatja magát
lapulevélen.

Forgószél őrzi,
tündér az anyja:
Kökény a neve,
magára hagyja.

Magára hagyja,
nem vetkőzteti,
nem is ringatja,
s nem öltözteti.

Ábrányka alszik,
ágya a szélben.
Ezerév múlva
ébred. Elébb nem.

Mikor majd abba
hagyja az álmot,
nem leli többé
Magyarországot?

Mocskos érdekek

Hallgatom csendben az éjjelt,
álmom cikázó világát
s lerázom a nappal porát,
az emberszag átkát

Rám is, másra is a hordalék rakódott,
s ti, ti maradtatok tiszták
mocskos érdekek!

S ki mossa ki a szennyest?
Mert már lopjuk a kenyeret.
Feketén markol a kéz! Izzad a homlok!
S bűnösök a becsapott holnapok!

Terheket szültek a vágyak,
s utálat vergődik agyában a mának.
Ki nem fél önönmagába nézni:
- Jó ég! A gyermekeink fognak-e érezni?

Hallgatom csendben az éjjelt,
elloptuk a jövő elől az embert.
Mások helyett mosakodok…

Rám is, másra is a hordalék rakódott,
s ti, ti maradtatok tiszták
mocskos érdekek!

Égi tünemények jönnek, mennek,
csak lelkünkön az örök felleg:
Mosdat ott belül az erkölcs,
Isten óvó bűnenyészete.

Árkoltátok Ármány örök árkát
a szívben síró becsület ügyét.
Örököltük apáról az érzést,
s ránk szabadult a vak törvény.

Rám is, másra is a hordalék rakódott,
s ti, ti maradtatok tiszták
mocskos érdekek!

Úgy jöttetek, mint az árvíz!
Nagy robajjal, sokat ígértetek.
A bűnöket vállunkra raktátok,
s véres kézzel mindent vittetek.

ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM

Átírás

Voltam sírás-tudatlan
s most sírva szenvedek.
Epesztő fájdalomtól
testem, lelkem beteg.

Fiam volt szép világom,
sugaras mint a nap,
s én édes örömemtől
zsidók megfosztanak.

Én édes fejedelmem,
egyetlen magzatom,
tekints síró anyádra
és könnyebbítsd bajom.

Szemem csak könnyel árad,
szivem csak búval él.
Hullt véred harmatától
a lelkem elalél.

Ó, virágok virága,
fényességes világ,
kínok gyötörte tested
vasszeggel verik át.

Ó, jaj nekem, fiam,jaj!
A méz megkeserűl,
szegényül ékességed,
véred csobogva dűl.

Hulló könnyem mutatja
s szünetlen sóhajom,
hogy meggyötör sebével
a belső fájdalom.

Halál, szakassz le engem,
Maradjon meg királynak
és úrnak lelkem.

Idézet:

---

Tekints le reám szeretettel, és engedd meg, hogy az igazság és a béke útján járjak.

---

Idézet:

---

Hamvas Bélától (Krisztustól) elég egyetlen mondat: "Jézus úgy beszélt a másik emberrel, mint egy másik istennel"

---

"1945. március 2.
Édes drága szeretett jó Atyám, drága Jézusom, köszönöm Neked azt, hogy megóvtál életem nehéz idejében, és lelkem tisztaságára ügyeltél. Kérlek, hogy nagy bűneimtől, a mohóságtól és kapzsiságtól őrizz meg. Adj erőt ahhoz, hogy uralkodni tudjak testi szenvedélyeimen és kívánságaimon, adj erődből, hogy felül tudjak emelkedni azokon a vad és emésztő testi szenvedéseken, amelyek ma itt az embereket kínozzák. Tekints le reám szeretettel, és engedd meg, hogy az igazság és a béke útján járjak. Látod, Uram, szenvedek attól, hogy az alvilági ösztönök elárasztanak, jobban szenvedek, mint a testi éhségtől. Édes Jézusom, adj erőt ahhoz, hogy az alvilági bűnöket le tudjam győzni és ne essek vétekbe és ne távolodjam Tőled. Óvj meg az idegen vagyon megkívánásától, a gyomor kívánságaitól. Adj elégedettséget, nyugalmat, békét, adj kielégülést Tebenned, adj fölényt és távlatot testi szenvedélyeimtől, és engedd meg, hogy a Te szellemed megóvjon engem a bűntől, és a Te kenyeredből lakjak jól. Édes Jézusom adj nekem a Te kenyeredből, hogy tiszta legyek előtted, és ne legyek megalázva szennyes bűneimtől és kívánságaimtól. Uram, hallgasd meg kérésemet; a magamé elégtelen, hiábavaló és gyarló. Nyújtsd felém kezedet, hogy megragadhassam és Feléd rohanjak. – Ámen."

Hamvas Bélának (vagy Krisztusnak) nem az emlékét kell ápolni - hanem éltetni őket !

Hamvas Bélától (Krisztustól) elég egyetlen mondat: "Jézus úgy beszélt a másik emberrel, mint egy másik istennel", hogy az ember teljes életét betöltse !

1.
A tűz házában, világok gyúlnak,
a bánat napján nem beszél az ember,
halhatatlan, elveszített lelkeinkkel.

Szüntelen őrölnek a malomkövek,
porszemet, időt, megcsúfolt életet,
minden, ami nem lázad, ősz lesz és öreg.

Hallgatok, amíg megértem,
mi végre mindez itt a földön,
mert a tűz-házában megéghet az ember -

Nincs menekülés, törik szakad –
tanú nem maradhat – lesújt a fegyver,
és a bánat napján meghalhat az ember.

2.
Felépült a halálos hekatomba,
Már minden puska csőre töltve,
Rajtunk a kerge-láz félelem nyakörve.

Már minden hazugság bomba kioldva,
Holokauszt lángokon - nyelvet öltve,
Izzik a gyűlölet gyújtó-zsinórja.

(A senki földjén)

A gyógyulás örök szigetén

ami elmúlik – mulandó,

ami elmúlt, nem igaz,

ébredj angyal-önvalódra vad kamasz,

menekülj a fény felé,

hagyd talpad alatt a földi mocsarat...

Fekete a múlt,

a holnap piros seb,

üszkösödik a lélek belül,

égi-földi tengerek felett,

az örökvaló lelke neszez –

Az Apokalipszis hajnalán,

minden sorsra pont kerül,

életből-(éden) halálba menekült

újjászületett emberek -

Dániellel ejtek könnyet