Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » Költészet. (5. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Költészet.
nereus
  Válasz | 2010. október 17. 21:15 | Sorszám: 695
Bár ezt inkább az 1956-os versekhez:

TÖRÉS


A zászlaikat iszap temeti,
törésre várt a tengeri sokáig
száradt a háncsa, belül ünnepi,
mint napsütés: telt, szelíd fényt sugárzik.

Az évszak jobbra, színekből sodort,
az éjszaka tűfokába sietve
felejti, mit evés utáni korty
ereszt szét feszült, izzó idegekbe.

Tűrődj vagy törődj bele itt vagy ott,
hogy teled majd erre az őszre kérdez
az eszme nincs csak az árnyéka mérgez

meghúzódva vagy követelőzve,
nyúzott bárány- s vedlett medvebőrre
hevernek rá a fáradt gyilkosok –

SenKyse
  Válasz | 2010. október 17. 20:31 | Sorszám: 694
hálásan köszönöm : )
nereus
  Válasz | 2010. október 17. 20:27 | Sorszám: 693
nem megy, érzem, holtra fulladok
némaság!– naponta fogadom
de a Szó! – naponta megszegem
mustármagom, mustármagom

Uram. Irgalmazz nekem

-------------------------------------

bocs, kicsit ezt az agrárius mustármagit is idetettem, ne csak mi legyünk föld alatt...

SenKyse
  Válasz | 2010. október 17. 18:22 | Sorszám: 692
-ky-
en arkhé

hát, igen, a kezdet..
mintha nem kellene
folyton kezdenem!
hozva Logoszból igét,
kezdetemben eredetemben
a vulkán kitörő ereje,
másként, csak halott folytatás,
láva, halálhozó folyatás

igen, az út
ma árkon-bokron át,
fekszem –pirosszemű nyúl–
az árokban, kiterített tetemem…
hanyatt…milyen szép az ég…Istenem!
fönn madarak folytonos röpte, az ív,
lenn pontonként tipegés a fövenyen
ó, hát mégis…mintha élnék...tettetem

hogy legyen diszkrét szavakká
mi folytonos örökkön örök?
pillanatban kezdve…dadogás…
s hogy szárba miként szökjön,
növekedvén megteremtetve,
kivirágozva kilevelezve?
s ha mi igaz magból vettetett
és éles kövekre hull?
tüskés ág-bogakba fúl?

nem megy, érzem, holtra fulladok
némaság!– naponta fogadom
de a Szó! – naponta megszegem

Uram. Irgalmazz nekem


---------------------------------------------------------
ajánlás: Herceg! nereus! iottányi játék, hogy rám rosszaságomért soha meg ne haragudjék

an arkhé; a káoszban, rend-telen
en arkhé; kezdetem, eredetemben
tébolyult gazságba: fény, igazság,
iottányi kicsinyen múlik, mint zuhan

*

nereus
  Válasz | 2010. október 17. 10:56 | Sorszám: 691
II.

Vonagló ablaktörlő. Csuromhold
levén csúszkál, sikonyál, szinte hallják;
a tér baloldalt Pannonhalma mormolt
imát, a csillagokra tárva karját.

Talán a kezdet. Friss-meszelt falak.
Gyereke volnék? Ura? Játszi társa?
Nem bátorít. Nem bátorítalak.
Egyetlen út hány árokkal vitázna –

SenKyse
  Válasz | 2010. október 15. 23:57 | Sorszám: 690
"szív, lélek, szellem otthona
a testedbe bújt végtelen"

a szó, az ige

lehántom a papírokat, csak igazolás!
a rétegeket! a jelmezcsillogást, lebontom
a fehér burkot, izzó vérerek folyórendszerét,
a húst és kötelet, szilárd vázat, a velőt,
a magambabújást, hol nincs helyem,
akkor hát mi maradt? hát mi marad?
Istenem, hol vagyok? most nem tudni hol

hol gyermeknek szenvedő anyja
mondja könnyek közt haldokolva:
ne szeress annyira! – menne már és fáj,
hogy kezét, a citromos-teaillatút, húzom,
de belőlem félig kitép, és ezüst kasza
keresztbe fölhasít, neeem! ne menj még!
...ne
ne menj még
...ne

de jött az éj és vitte, vitte,
hova? nem tudni, égi hajó,
s folyton nyíló seb lázasan ég,
jaj, ma volt és mégis milyen rég,
s hogy szerettem, mindig ott a félsz ,
eltűnik miattam, ne még, ne még,
mert széttép, mi oldás és kötés
inkább bújok csomagolódva be
könyvlapok közé, csak néha játszva-látszva,
mint hal az ívben, ha repül a víz fölé,
majd újra bújva, kagylóbölcső porszemét
ringatja a mély…

de égi tenger zengésén át,
áramló, zúgó patakon át,
hallom a boldog szív szavát,
mi fényszerű és tiszta, mint az ég,
világnak világán csendes lényegülés

nincs egy-szerűbb
nincs lény-szerűbb
nincs csendesebb

- szeretek
-

.

alexander
  Válasz | 2010. október 14. 22:30 | Sorszám: 689
Azt hiszem, itt az idő, hogy megkeressem Nereus mestert négysorosai közt, engesztlő, önkéntes számüzetéséből visszacsalogatván október igaz ünnepére.
paraszt
  Válasz | 2010. október 14. 18:05 | Sorszám: 688
Gavallér János

Lényegülj!


Ha majd e káosz elcsitul,
ember, emberként viszonyul,
ha majd e jajgatás, téboly
tükrökben olvad szét, foncsor
vicsorít, sírok sóhaját
hallják-e majd utódaink?
S a lelkek haza járnak-e?
Utódainknak lesz-e gyökere?

Odáig süllyedtünk, ahol
lelkek üvöltésétől zúg
az agyban minden gondolat!
S lavírozunk a bánat-gondolán.
Krisztus keresztje áztatott,
az emberekért hullott könny,
s falat emelt közénk a vén
fösvény: Ideát írt a törvény.

Amit másokért megteszel,
azzá válsz, amit érdemelsz!
S fiaid lelkében újra
virágzik majd a vérvirág.
A szív megőrzi, a tűzet,
s szüzek méhéből üzen:
Tenyereden hord ellened,
tetteid, hordja jellemed!

Sötét világ kicsi foltja,
szív, lélek, szellem otthona
a testedbe bújt végtelen:
Ne légy soha embertelen!
A sóhajok ne sírjanak,
csak óhajokat írjanak,
mond ki a boldogság szavát,
ringass bölcsőt, anyát, apát:
Szeress!

2010. 10. 14.

alexander
  Válasz | 2010. október 13. 00:27 | Sorszám: 687
Kompedium

Hozd el ősi hazám, ama víg létét!
Űzd el a nyűgöt, kínt, mit kalpák súlya feszít rám!
Fényi valónknak minden alakját tedd ragyogóvá!
Mint amidőn, vala egykor, nagy zuhanása előtt.

alexander
  Válasz | 2010. október 12. 19:34 | Sorszám: 686
Káldi fohász

Én hiszek a fény erejében,
mi világosságot adott.
Tudom, hogy a szó valóban él -
bölcsesség, amit kimodok -
világít és növekszik bennem,
a teremtő, élő Isten.

SenKyse
  Válasz | 2010. október 11. 23:08 | Sorszám: 685
víztükrös kövek közt forrásvidéken
járva moha léptekkel
könnyű szél karján fűszálak intenek

http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=z_get_topic&f=5&t=000320&m=000676

Gavallér Jánosnak
- m ú l h a t a t l a n -

hiányzik oxigén a lefojtott tűznek?
keresi az utat láng az ájer felé?
s a levegő? ha világítni akar,
ne szomjúzná a lobogó tüzet?

akkor, ha meghal is él

mint hosszú tél után
zsenge növény szára
úgy hajlok keresőn
szívnek sugarára
fényparány szívemben
fellobban nyomában
gyógyító szavaktól
ritkul a gondból szőtt
ébresztő szűrődik szövedékén által
szétfoszlik kötelék, a gúzs!
hát kenderből volt szőve,
mi gyász sötétbe vonta?

a pillanat villámán
tisztul a fény útja


-ky-

alexander
  Válasz | 2010. október 11. 10:32 | Sorszám: 684
Áldom az eljövendőt
aki gyermekével megváltja a Földet -
új papja lesz az emberiségnek
és új hangja-fénye zenének szerelemnek -
Áldom a Nőt,
aki visszahívja poklából az embert -

harangozzatok templomok
vajudik az idő!

az élet megszentelt, véres sarából
szüljetek tiszta szavú fényes holnapot...

alexander
  Válasz | 2010. október 11. 10:02 | Sorszám: 683
Megátkozok minden sarlatán papot,
Kik meggyaláztak keresztet, csillagot!
Elég volt, kufárok takarodjatok!
(Jézus kiűzi a kufárokat a templomból)
SenKyse
  Válasz | 2010. október 10. 22:58 | Sorszám: 682
mert érzem a baj előtt zuhanón,
a szakadék!
de szavakban tudással, a fényre
TI emelitek, zenélő sorokkal
induljunk verssorok grádicsán a sötét veremből
mígnem
boldog boldogtalan boldogul
SenKyse
  Válasz | 2010. október 10. 22:55 | Sorszám: 681
"...Nem késő, ha hinnél"
nereus. DCCI.
„Nem fut a csillag alatti bárány,
legel velünk. Van. Ismeri szívünket
a hűség fia kereszttel vállán
is fölsegít porunkból. Fényre fürdet.”
SenKyse
  Válasz | 2010. október 10. 22:53 | Sorszám: 680
Mária „…az égre írj, ha minden összetört”
alexander
  Válasz | 2010. október 10. 14:32 | Sorszám: 679
jav.
Csillagtalan ma a Hold s az éj
vörös mezőkön a halál lopva jár
folyós földön lappag vörös iszapja
békanyálat böfög a halotti táj...
alexander
  Válasz | 2010. október 10. 12:32 | Sorszám: 678
Mementó
2o1o. október 5

Csak a versért irhatok ma verset
az emberlét gondolat csak utálat
vörös iszapja jel: halál mementó
lelkünk égeti a mély gyalázat!

Rőt Nap gördül az iszap alkonyatra
rőt felhők igérnek vörös telet
Kolontár...Devecser most már tudja
ki tett garatra minden életet...

Vörös fák az utak mentén haldokolnak
ínt a vörös igazság pillanata
rőt latrok szelleme vert közénk tanyát
s most mindent elborít vödös iszapja...

Vörös mezőkön a halál lopva jár
csillagtalan ma a Hold s az éj
folyós földön lappag vörös iszapja
békanyálat böfög szerte szét..

+

Óh szörnyű járni a láp felett
ha vörös köd lepi el éppen
párák szellemhada hömpölyög
és belénk mar a lug keményen
lépteink nyomán halál szökell
az iszap (kazetta) sziszegve énekel
óh szörnyű járni a láp felett
ha böfög az iszap a szélben...

Fut az iszapár elől a kisfiú
megnyilt a vörös föld és az út
tovább-tovább csak futni még
iszap buggyan amerre lép...

_

Elég volt -
talpra hát magyarok!
október újra lyukas lebogót bontott
mohó kontárok takarodjatok!

Szőnyi Bartalos Mária
  Válasz | 2010. október 10. 00:22 | Sorszám: 677
Szőnyi Bartalos Mária
(Magyarország)

MENTENI

Tenni, menteni

menni, menteni lent kell

lenni – elrejtve.

Tudni szeretni most kell.

Nahát! Az egész hazát…

Vagy annál sokkal többet:

mindent, az Emberséget,

és az emberiséget…

Mennyi dolgod van!

Merni, tudni, akarni.

Lenni – elrejtve…

Menteni és menteni!

Örökkön örökké és

örökre.

Komárom-Szőny, 2010. október 9.

paraszt
  Válasz | 2010. október 07. 11:58 | Sorszám: 676
Gavallér János
/SenKysének/

Csont és konc

Mint lélekájer szaladt hozzám
s hiányt hagyott maga után...
- senki se boldog, senki se...
Mindennapokba fúlt az ember,
s ha bujkál a szeretet,
a lélek sír... ,
csak a mindenség őrzi a reményt
és a szív.

Sír mindennap az ember:
halmozza a kínt,
Isten lelke suhint,
emészt a bűn,
fészket rak közöttünk a fájdalom,
másokért fáj dalom,
csak a mindenség őrzi a reményt
és a szív.

Üresek a házak, az otthonok,
vagy megszállta mind a gond,
agyvelőt stimulál a kor,
s kötélen lóg a konc.
Emlékek közt halász a lélek,
valamit csak őriznek a gének,
s csak a mindenség őrzi a reményt
és a szív.

Hadonászva kiabálnak,
s a víz tükre szennyezett,
vörösiszap ömlött,
s nincs e szörnyszülött
világnak Istene:
A csont, a konc, az úr!
S csak a mindenség őrzi a reményt
és a szív.

2010 10. 06.

paraszt
  Válasz | 2010. október 06. 19:58 | Sorszám: 675
Gavallér János

Már nem tudom…


Már nem tudom mi történt e napon, az emlékem csal, vagy a mindent átölelő napilapok gazdái csaltak csúf szégyent nemzetem arcára 2010. október 6.-át írunk és a napilapok ( jobb-bal elő és hátsóoldala) egyike sem vette észre, hogy 161 éve kivégezték, a magyar szentlelket képviselő embereket. Lett légyen szerb, osztrák, német, örmény, horvát a szívében szabadság, de tudták a magyaroknak kötelessége megőrizni a hitük szavát!

”A kivégzés előtt elhangzott utolsó mondatok:

Leiningen-Westerburg Károly: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

Damjanich János: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.

Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

Lázár Vilmos: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

Dessewffy Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

Nagy-Sándor József: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

Knézich Károly: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

Schweidel József: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.

Kiss Ernő: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.

Láhner György: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

Poeltenberg Ernő: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”

Van-e hát jogunk, a szabadságról szónokolni, tűrni a vörösiszap lápfolyamát,
és akarunk-e emlékezni szentbecsület és szabadság rád?

2010. 10. 06.

Gavallér János

1849. október 6.
/Lénárd Józsefnek/


Soha! Soha!
Soha nem lesz egy gyékényen
gyilkos és áldozat…
Soha nem szólt kürt, se sortűz,
lelkekért, ártatlan
hazafikért…

Soha! Soha!
Soha nem bírt bosszút állni
a nép, halottakért…
Soha nem szólt kürt, se sortűz,
lelkekért, ártatlan
hazafikért…

Soha! Soha!
Soha nem kértünk árat,
azért mit adtunk,
csak temettük mindig
a halottakat….

Soha, de soha,
ne sóhajtson a nemzetek szíve,
míg a mi sóhajunkat,
nem hallja szíve!

2010. 10. 06.

nereus
  Válasz | 2010. október 06. 16:13 | Sorszám: 674
A SIVATAG KÉSZ

Árnyékezüst. Iszapja elfedi
az ösvény finom vonalát. Az útról
a felszakadt gát sebző fényei
vízszintes alkony, fuldoklik a kurzor –

Ki járhatót cserélsz járatlanért,
ki megjelöltebb vagy minden bilincsnél,
a sivatag kész, Káin ideért,
vörösre szikkaszt. Nem késő, ha hinnél.

SenKyse
  Válasz | 2010. október 05. 21:13 | Sorszám: 673
„csak” emberek, igen. Az ember a lét pásztora – mondja Heidegger,
és hogy mi a jó pásztort követők lehessünk,
„így kérünk: Ülj le közénk és mesélj. / Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük/ mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt/ s együtt vagyunk veled mindannyian”
-------------------

Pastorale

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘ Gavallér Jánosnak

Tenyereden a világ dombjaival
Jöttél harmatot inni hajnalban.
Pásztor! A nyáj a lágy domboldalon
Szerteszét eregél!
Fehérpettyes minta.
A harmatot a nap
Már mind fel is szítta,
Subád a kerek ég,
Csilló bárányi szerteszét,
Földbölcsődre hajol föléd.
És álmod tiszta,
És szent, és nehéz
.

-ky-

SenKyse
  Válasz | 2010. október 05. 21:08 | Sorszám: 672
Köszönöm, már előre hálát érzek, hogy talán segíthetek, olyan kincs-őrző lennék a strázsán,
egy-két hívogató szórólap, meghívó, könyvtárakban, máris többen tudtak volna róla. Az internet felduzzadt információáradatával néha ellenkező hatást vált ki a félénkebbektől. Jó lehetett a körtefa alatt beszélgetni! kisebb teremben is jobb lehetne – mert a technika mindig megszedi a vámot, mint ahogy Arany-Tóth Katalin csendes, meditatív lírája alig vergődött át a hörgő mikrofonokon, erősítőkön.
*
Szőnyi Bartalos Mária
  Válasz | 2010. október 01. 12:49 | Sorszám: 671
Kedves SenKyse !

Sajnálom, hogy nem fedte fel legalább előttem kilétét, mert nagyon örültem volna külön is a megjelenésének. Bár, volt egy érdekes szempár, akire többször ránéztem a színpadról egy-egy pillanatra, mert figyelt. Nem csak úgy egyszerűen, hanem elgondolkodva figyelt. Többnyire ismertem a közönség tagjait.
A Magyarok Háza és a Magyarok Világszövetsége a terembérletre is csak egy jelképes összeget kért. A zenekar fizetség nélkül jött és az előadók szintén.
Valóban adni akartunk mindannyian nem csak az ismeretségi körnek, hanem másoknak is. A gyerekeknek szintén.

"A városi és különösen azoknak a nagyvárosi embereknek, akiknek még időszakos, hétvégi pihenő lehetőségük sincs, lelkében ott ég a vidék utáni vágyakozás, a természet szépségére való ősemlékezés, sokszor már olyan mély iszapréteggel borítva, hogy nem is tudja, mi hiányzik? Riadtan szaladgálnak a számláikkal, keserűséggel szívükben, belebetegedve a természetellenes életmódba, egyre több munkát vállalnak, egyre kevesebb fizetségért, az eladósodás ellen való rémületben.
Egy kis kert, csendes beszélgetés, borozgatás egy diófa alatt, versek, énekek, és a lélek nyitottá válik, ennek elemi idillikus igénye bennünk van."

A fenti sorai arra emlékeztetnek, hogy az első seregszemle után olyan nagy volt az Író Kilencek tagjaitól az igény az újra találkozásra, hogy egy év elteltével, nálam, egy gyönyörű nyári napon a körtefa alatt húszan jöttünk össze egy egész napra.

Tisztában vagyok azzal, hogy legalább évente ismételni fontos a közönség előtti megjelenésünket. Azzal is tisztában vagyok, hogy egyedül valóban sok nekem a minden irányú szervezés, a foglalkozás az Író Kilencek tagjaival. Így, elmaradnak azok a megírandó könyveim, amelyeket szintén szeretnék megvalósítani a hátra levő éveimben.

Két hónapon belül beindítjuk helyben, a Szőnyi Kultúrális Egyesület (SZŐKE) segítségével a környékemen élő és alkotó írók, költők klubját. Némi szerepet vállaltam az indításnál, de a vezetői szerepet nagyon gyorsan át fogom adni egy, arra alkalmas személynek. Havonta egyszer fognak találkozni itt az írók, költők.

Tudom, koromnál fogva, mennyit bírok, mennyire vagyok terhelhető. Annyira már nem, mint 20-30 évvel ezelőtt.

Köszönöm, hogy megtisztelt bennünket Budapesten és számítok a felajánlott segítségére a jövőben.

Emlékül és köszönetem jeléül küldök kettő fotót.

A többi fotó itt látható:
http://portal.ghost.hu/gindex.php?pg=22886839&gid=1974655

Szeretettel üdvözlöm.

Szőnyi Bartalos Mária

szonybm@pickup.hu

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola