Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » Költészet. (15. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Költészet.
SenKyse
  Válasz | 2008. december 14. 20:25 | Sorszám: 443
Alexandernek
*
végtelen ég remeg a tenger vizén
kövek közt aprócska tavakban megél
megrezdül leveleknek harmatcseppjén
a madár szárnyainak verdesésén
a végtelen Teremtő általragyog
az esendő lényeknek tekintetén

*

SenKyse
  Válasz | 2008. december 14. 20:06 | Sorszám: 442
*
madártávlat - sirálytávröpülés

*
alexander
  Válasz | 2008. december 14. 11:50 | Sorszám: 441
Sapavac, a nyugalom öble az álmok tengerén -
Sapavac, földrajzi hely, Vír-sziget Horvátország
alexander
  Válasz | 2008. december 14. 10:04 | Sorszám: 440
SAPAVAC

Ernyőm árnyéka alatt az Adrián,
Úgy élek, mint bujdosó király.
Óh te szerelmes búra Adriána,
Visszahúz a szívem Hüperbóreába!

Kedvesem,
Látod-e vállamon madaraimat?
Megrebbennek,
Amint alvó szemed rámtekint,
Várjuk a hajnali holdat -
Pelyhes csibéim
Mosolyogva, mind hozzád bújnak,
Láthatatlan postagalambok
Kopognak ablakodon,
Hogy hírt hozzanak rólad.

matahari
  Válasz | 2008. december 14. 01:29 | Sorszám: 439
"Tégy engem mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy bélyeget karodra,
mert kemény a szerelem mint a koporsó és erős mint nagy vizeknek sodra.

No, szerelmem, gyere menjünk a mezőre, illatoznak künn a mandragórák;
már a szőlő is virágzik, s kifakadtak ajtónk előtt a gyümölcshozó fák."

(Babits Mihály:Énekek éneke.

SenKyse
  Válasz | 2008. december 13. 23:23 | Sorszám: 438
*
Pilinszky János

AGONIA CHRISTIANA

Szellőivel, folyóival
oly messze még a virradat!
Felöltöm ingem és ruhám.
Begombolom halálomat.


*

SenKyse
  Válasz | 2008. december 13. 12:57 | Sorszám: 437
TEREMTÉS

nagy lakópark építkezésen,
belátni háló kerítésen,
játszódik ott egy kicsiny egér,
a törmelék alá épp befér,
ott, hol a föld sebzetten állott,
ott, egy gyomon, mely száraz is, szúr
mit látok? mily gyönyörű nyílott!
napsárga, oly aprócska szirmú,
VIRÁG, képzelet-előhívott.

*

alexander
  Válasz | 2008. december 13. 11:22 | Sorszám: 436
TOLVAJOK KERTJE

nyúznak semmiért
harács világ kopaszt meg
filléreimtől -

kétszer nem lehet
ugyanazon a vízen
szárazon járni –

élek a mostban
szememet pazarolt lét
káprázatára fontam –

Coda:
egy jó szó elég – (fedél)
váram a Senkise/hajnali ég –
várom a hajnalt
hasadjon rózsa igét

alexander
  Válasz | 2008. december 13. 09:13 | Sorszám: 435
LÁMPAFÉNYBEN

dalra kigyúltan
Seherezádé mesél
ezeregy éjről –

szívemet elrabolván -
csüngök rajt' hódolattal

lámpám ha lobban
egy emlék árnya tűnik
viaszba - holtan –

jbatky
  Válasz | 2008. december 12. 13:32 | Sorszám: 434
SenKyse és alexander... egy rengeteg oldalú érme két rokonszenves oldala...
jbatky
  Válasz | 2008. december 12. 13:11 | Sorszám: 433
Arany János: Letészem a lantot

Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.

A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Más ég hintette rám mosolyját,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Nem így, magánosan, daloltam:
Versenyben égtek húrjaim;
Baráti szem, művészi gonddal
Függött a lantos ujjain; -
Láng gyult a láng gerjelminél
S eggyé fonódott minden ága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Zengettük a jövő reményit,
Elsírtuk a mult panaszát;
Dicsőség fényével öveztük
Körűl a nemzetet, hazát:
Minden dalunk friss zöld levél
Gyanánt vegyült koszorujába.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Ah, látni véltük sirjainkon
A visszafénylő hírt-nevet:
Hazát és népet álmodánk, mely
Örökre él s megemleget.
Hittük: ha illet a babér,
Lesz aki osszon... Mind hiába!
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Most... árva énekem, mi vagy te?
Elhunyt daloknak lelke tán,
Mely temetőbül, mint kisértet,
Jár még föl a halál után...?
Hímzett, virágos szemfedél...?
Szó, mely kiált a pusztaságba...?
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Letészem a lantot. Nehéz az.
Kit érdekelne már a dal.
Ki örvend fonnyadó virágnak,
Miután a törzsök kihal:
Ha a fa élte megszakad,
Egy percig éli túl virága.
Oda vagy, érzem, oda vagy
Oh lelkem ifjusága!

alexander
  Válasz | 2008. december 12. 12:59 | Sorszám: 432
óvatosan sárba lépni, félig élni -
alexander
  Válasz | 2008. december 12. 11:02 | Sorszám: 431
AZ IGAZI TOLVAJOK

Kétség, félelem, betegség
megöli az ünnepet –

Remény nélkül -
nem lehet: szeretni, hinni –
fogva tart a képzelet –

Nem lehet, hallod, nem lehet,
remény nélkül
óvatosan, félig élni -
kifosztottan, koldus szívvel
Istentől/embertől ünnepet remélni –

Nem lehet, nem lehet:
merni, tenni, félni,
istenes igéket remélni –
vaksötétben torzszülötten-báván –
nem lehet némán égre nézni -
szárnyak nélkül földet érni:
Élni, szeretni, bízni, kérni,
szerelem nélküli parázson égni

Nem lehet, nem lehet -
kamat-fogságban élni -
fények nélkül, ünnep nélkül
tolvajok közt égő szemmel
földet nézni –

A reményt örökre sírba tenni,
nevetést, gondot is feledve,
nem lehet az embernek,
félve pokolra menni –

Szerelemért kölcsönt venni,
ünnepet temetni...kufár fogságban
megtagadni nemzetet, hitet,
tolvajok közt, könnyesen gyáván,
isten nélküli tetszhalottan,
földre taposván,
bilincsben árván –
szeretet szárnyak nélkül
repülni nem lehet, nem lehet,
ha nem látod kedvesed szemében
a fényeket, a kék eget...

SenKyse
  Válasz | 2008. december 11. 22:53 | Sorszám: 430
párhuzamosok találkozása -
telihold idején, a végtelen terén
*
*
De bár a logos közös, úgy él a sok ember,
mintha külön gondolkodása volna.
Ephesosi Hérakleitos

*
*

Pilinszky János
ÉLETFOGYTIGLAN

Az ágy közös.
A párna nem.

*
*

SenKyse
  Válasz | 2008. december 09. 12:58 | Sorszám: 429
improvizáció


hajnali hallali hó
tizenkét kisrigó
tizenkét nappalon
tizenkét éjen át

mi is volt mennyiség
mi is ment regiment

kitárul lelkemben
bezárul szememben
zöld sárga zöld sárga kék
kitárul szememben
bezárul lelkemben
sebben a sebesülés
hallgatja hallatja
láttatja áthatja
nincs erre nincs arra
menekülés

mozgókép gurul át
mosolyra nyíl a száj
szemekre fátyolka
csengetve kibomol
mozdul a filmszalag
látványos jelekkel
csengetve bongatva
gurul a guruló
hosszúkás filmidő
hallali hó

*

jbatky
  Válasz | 2008. december 09. 10:46 | Sorszám: 428
1608 (400 éve történt) Londonban megszületett John Milton, aki William Shakespeare után a legjelentősebb angol költő volt (Az elveszett paradicsom).
Békáscity
  Válasz | 2008. december 07. 19:34 | Sorszám: 427
Pilinszky Café (Váci u.34. az Egyetemnél)
alexander
  Válasz | 2008. december 07. 13:04 | Sorszám: 426
A LEGVIDÁMABB BARAKK

Először is, a dolgok ritmusát,
A ránk kényszerített bajokat,
Féltük, - a vért is, a vörös mázban -
De nem hittük el a hazugságokat -

Így fogytunk mi végső lassulásban,
Kinti, s belüli határokon -
Világelső volt a pusztulásban,
A magyar és a székely rokon.

Levegőtlen, kormos hóesésben,
Nem várt senki gyógyító csodát -
Mikor, ellene vallott a társa,
Hamisan, kit tegnap, még csodált.

Lásd Barátom! E vidám barakkban,
Nem várt senki jó folytatást -
De magunk teremtjük majd a hajnalt,
S az életet is, ha ránk talál!

jbatky
  Válasz | 2008. november 29. 12:12 | Sorszám: 425
Ady Endre: A fekete zongora

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szivemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.

paraszt
  Válasz | 2008. november 25. 11:56 | Sorszám: 424
Gavallér János


Megkondultak a harangok


Megkondultak a harangok…
minden megállt egy pillanatra,
egy lélek jajgatott,
borzalmak vívnak halálcsatákat,
míg mi gazemberek hallgatunk.

Megkondultak a harangok…,
a többség éhezik, nyomorog,
s a büszke európai mulat.
Testvériség eszméje korog
szellemcsapások gyomrában…

Megkondultak a harangok…
süket füleknek őrült ricsaja
ütemtelen táncát járja,
s a könyörgő kiállásokat
senki, senki se hallja.

Megkondultak a harangok…
vétett az ember a természet ellen,
s az Ábelek soha nem ébrednek fel!
Kősivatag lelkünk mélye
s testünk a börtöne, leple.

Megkondultak a harangok…
Zúgnak évezredek óta,
életlélek vívja harcát
az emberi testben, csendben
figyel bennünket az Isten.

2008.11.25.

jbatky
  Válasz | 2008. november 25. 10:40 | Sorszám: 423
1921 (87 éve történt) Megszületett Pilinszky János költő.
SenKyse
  Válasz | 2008. november 23. 08:53 | Sorszám: 422
*
"Kíséreljétek meg visszavinni a bennetek lakozó Istenséget
a mindenségben lakozó Istenhez." (Plótinosz)

*

… "mint ama gonosztevő, megvallak téged:
Emlékezzél meg rólam, Uram, midőn eljössz a te országodba!
Emlékezzél meg rólam, Uralkodó, midőn eljössz a te országodba!
Emlékezzél meg rólam, Szent, midőn eljössz a te országodba!
Ne váljék, Uram, ítéletemre vagy kárhozatomra a te szent titkodban való részesülés, hanem lelkem és testem meggyógyulására… ”
(Aranyszájú Szent János szentáldozás előtti imájából)

*

„Mert a törvény Mózes által adatott,
a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által jelent meg.” (Jn 1;17)

*

mert le kell tenni a páncélzatot, hogy szívemhez érjen a világ,
és világossága betöltse sötét hajlékomat, hova elbújtam előle.
És mert mi ez a páncél, a hatása és visszahatása? Sebzi ridegsége a világot, de nem dicsőséget hoz hordozójának, hanem a fénytől és melegségtől való megfosztottságot. Hiánytól didergő fájdalma növeli egyre a páncélt, és egyre gőgösebbé teszi viselőjét igazolásként, ez az én igazam.
A bal lator, ki tudja a szent titkot, de nem engedi hatni, visszalöki, kővel, sárral dobálja.
A jobb latornak páncélja, ki ott a jobbján volt annak, ki az Atyával egylényegű, kinek közelsége leolvasztotta a gőgös páncélt, s egy pillanat alatt járta át a világ világossága.
Csak közeledni, csak engedni. Egy pillanat. Egy odaadó mozdulat, odaadom a védőpáncélt, megadom magam, ezer sebbel sebződve, megsemmisülve emiatt, de mégis, mégis. Mert akkor magához ölel az igazság és a szeretet, és már általa munkálkodom.

*

SenKyse
  Válasz | 2008. november 23. 08:50 | Sorszám: 421
*
"Tér és idő keresztjére vagyunk mi verve, emberek” (Pilinszky)

Idő.
Teremtődésével - elmúlásával minden pillanat első és utolsó pillanat.
Tér.
A vertikális tengely Jézus Krisztus. Szálla alá poklokra, harmadnapra feltámada.
Horizontálisan jobbról Lucifer, balról a Sátán.

merre lépek ki a téridőből?

*

SenKyse
  Válasz | 2008. november 23. 08:45 | Sorszám: 420
*
a líra logika, és tudomány feletti világából
merítkezik, lehelet érzékeivel, Alexander

*

jbatky
  Válasz | 2008. november 17. 13:15 | Sorszám: 419
1773 (235 éve történt) Megszületett Csokonai Vitéz Mihály költő, színész.

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola