Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » Költészet. (10. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Költészet.
jbatky
  Válasz | 2009. február 11. 12:41 | Sorszám: 567
József Attila/Szakácsi Sándor: Talán eltűnök hirtelen http://www.youtube.com/watch?v=5sPOhoNi-iI
SenKyse
  Válasz | 2009. február 11. 12:07 | Sorszám: 566
*
Pilinszky János:
Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem
...

*

nereus
  Válasz | 2009. február 11. 11:24 | Sorszám: 565
Szécsi Margit:

KIFENT EZÜST FENYEGETÉS


Isten lágy pergőtüzei
az elfoszladó menny alatt:
tülekvő, színezüst fejek,
anyaméhet-célzó halak.

Ragyog a súlyra mért világ,
elnehezednek a napok.
Dohánnyal, deci boroddal
csinálsz magadnak jó napot.

Vigyázz - a kilincsek mögött
megesznek dúsgazdag rabok.
Kifent, ezüst fenyegetés
pengéje alatt álmodok.

vanna7
  Válasz | 2009. február 10. 23:33 | Sorszám: 564
itteni kérdésedre javaslat,,ha tudsz a versből bár egy mondatot vagy pár összefüggő szót, csak írd a keresőbe...ki keres találhat..
jbatky
  Válasz | 2009. február 10. 13:46 | Sorszám: 563
Oldottság, tölgyek alatt

Ide London messzi még.
Sok-sok brit messziség
térképen balfenn, srég,
Camelot, jó büszkeség!

Kerek asztal, rajta kard,
Arthur emeli, vizavé,
A camelot-i magna kart.
Angol föld az angolé.

Parsifalnak vétke, ó,
A kérdezés lett volna jó.
A Szent Grál, Halászkirály kincse,
Jó Parsifal nevesincse.

Angol, brit alattvaló,
London ide messze még,
Bárd dalolja földrajzodat,
Tájtajtékos ideség.

vanna7
  Válasz | 2009. február 10. 00:23 | Sorszám: 562
..most olvasom másodjára (mert én csak másodjára tudok olvasni ...az Isten igájában-t tőle...

Jön siratni a sorsot...

"Igazi pap kaszárnya, ijesztő imádság raktár,ahol a faszentek még ma is szájukból mosakodnak.Kopott, rozoga keretekben a vászonról félig már eltünt szentképek és a kereszt alatt görnyedő Krisztusok szenvedtek a falak mentén, a megrekedt tömjénszagban.
Mi árván, gyámoltalanul, ablaköblökben meghúzódva néztük magasabb éves társainkat, kik földig érő kék reverendában , laposan, szent élettől sorvasztott aszkéta termettel, otthonosan suhantak el szemeink előtt
Az anyaföldből kitépett friss virégok voltunk, kiket még nem tettek szenteltvízbe.
Mindenkinek megvolt a maga kis legendája, Csak egyedül én tolakodtam be a szent halak közé, feláldozva magamat, hogy beteg édesanyámat tudjam eltartani, három testvéremet felnevelni, de Istent nem lehet megcsalni
Lesütöttem szemeimet és remegve hallgattam, nehogy valaki belémlásson. Az egyik órában egyik orcám lett halovány, a második órában másik piros orcám esett be.Estére ifjúságomtól végleg megfosztottan térdeltem kis kápolnánk padjában, két tenyerembe temettem szemeimet, s ujjaim közott latin imakönyveimre folytak könnyeim..'"

Amúgy a mottója:

Kis feleségem nászajándéka ez a könyv, akinek tíz évvel ezelőtt csak egy csokor mezei virágot adhattam

így már reményteljesebb nemde?.

jbatky
  Válasz | 2009. február 09. 23:03 | Sorszám: 561
Ajjaj, én nem tudom, mit leshettem meg, hogy most nem vagyok semmi... tejbegrízt ettem és szöcskét néztem-hallgattam közben, a puli meg tetvészkedett, a sufni felett galambok húztak el... a kertben mokány lótetű zsibongott...
vanna7
  Válasz | 2009. február 08. 19:42 | Sorszám: 560
Vadpáva az a székely tűzmadár..a néphiedelem szerint, ki egyszer nászát meglesi, költővé válik...nos én még soha sem láttam ilyen madarat de Nyírő valószínűleg igen, ..így ír róla:

""A madár szárnyai görcsbe rándulnak, szinte dicsfény veszi körül, szintjátszó melle kidagad, a forróság elönti, tompa rikoltása felriad, mennyországot lát maga körül mennyei erdőkkel, arany fenyőkkel, csodálatos fénnyel, a madár szerelem lángoló fészkével, édes titkaival.
Szívében, fejében zúg a szép muzsika, s a beteljesülés drága ingerében elveszti eszméletét..
A madár is, mi is..
Itt az utolsó pillanat..
Már nem látjuk a vadpávát, az erdőt, a világot, már nem lessük a neszt, a madár szerelmét. Már vége a világnak. A testünk fénylik, szívünkben muzsika, körülöttünk mennyország, mennyei erdőkkel, arany szálfenyőkkel, csodálatos fénnyel...
--Szeretlek!"
Nyírő József: Uz Bence

lámpás
  Válasz | 2009. február 06. 21:30 | Sorszám: 559
Kedves SenkySe!

Legalább harminc éve keresek egy verset, nem találom.Egyszer hallottam Harsányi Gábor színész előadóestjén, Rónay György verse vagy műfordítása volt.
Ha jól emlékszem:
In memoriam ... volt a címe, ( halványan rémlik, hogy anyja emlékére írta a verset a költő.)
Rosszul emlékszem, vagy ismersz ilyet?
Segítségedet előre is köszönöm: Lámpás
SenKyse
  Válasz | 2009. február 06. 20:45 | Sorszám: 558
* * * * * * * * * * * * * * * *
Ky Se:

Érintő

Két pillanat közt felnyíló
az időtlen mély szakadék.
Itt vagyunk. Köves, zuzmós útja,
a lelkünk tája, felhők rajza.
Lehunyt szemmel nem hallanád hangomat,
hallgatagon érinteném arcodat.
Lepkeszárny.
Holdban fénylő vízesés
a zuhogó, ezüst táj
.

* * * * * * * * * * * * * * * *
˘

jbatky
  Válasz | 2009. február 04. 13:33 | Sorszám: 557
Kitaro: Heaven and Earth http://www.youtube.com/watch?v=YO82u7CKj1k&feature=related
SenKyse
  Válasz | 2009. február 04. 13:25 | Sorszám: 556
KÖLTŐ
Rabságból ezt se látni már.
Hegy lettem volna, vagy növény, madár...
vigasztaló, pillangó gondolat,
tünő istenkedés. Segíts szabadság,
ó hadd leljem meg végre honnomat!

A csúcsot ujra, erdőt, asszonyt és bokrokat,
a lélek szélben égő szárnyait!
És megszületni ujra új világra,
mikor arany gőzök közül vakít
s új hajnalokra kél a nap világa.

Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell,
érett gyümölcsök ingnak az ágakon.
A lepkét könnyü szél sodorja, száll.
A fák között már fuvall a halál.

És már tudom, halálra érek én is,
emelt s leejt a hullámzó idő;
rab voltam és magányom lassan
növekszik, mint a hold karéja nő.

Szabad leszek, a föld feloldoz,
s az összetört világ a föld felett
lassan lobog. Az írótáblák elrepedtek.
Szállj fel, te súlyos szárnyu képzelet!

A HANG
Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik;
elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld.
De haragod füstje még szálljon az égig,
s az égre írj, ha minden összetört!
*
(Radnóti: Negyedik eckloga / részlet )
*

jbatky
  Válasz | 2009. február 04. 13:23 | Sorszám: 555
The Tomita Planets: Part five (Jupiter) http://www.youtube.com/watch?v=bZMYvk_N6Q8&feature=related
SenKyse
  Válasz | 2009. február 04. 13:10 | Sorszám: 554
"Mert az égiek érző szívben örülve pihennek"
jbatky
  Válasz | 2009. február 04. 13:08 | Sorszám: 553
Radnóti Miklós: Írás közben

Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így,
ha bõrét hagyja rajta, mint engem undorít
e forduló világ és az ordas emberek.
Virágszülõként kezdtem én el, de fegyverek
között neveltek engem gyilkosok s megszoktam
rég a harcot itt és gyáván sosem futottam.

Igaz, jó szerteütni néha, de békében
élni is szép lenne már s írni példaképpen.
Biztatnom kell magam, hogy el ne bujdokoljak,
mert jó lenne messze s mûhelyben élni csak.
Ó, véled gondolok most, tollas jobbkezemmel
s egyre jobban értelek, Kazinczy, régi mester.

jbatky
  Válasz | 2009. február 04. 13:05 | Sorszám: 552
Dylan Thomas: Ha lámpák égnének

Ha lámpák égnének, a szent
Arc, mit nyolcszögletű, szokatlan fény övez,
hervadna, s látnák szerelmes fiúk,
Hogy a kegyelemvesztés mit jelent.
Meghitt homályban körvonalai
Húsból valók, de csak jöjjön a csalfa nap,
Ajkáról megfakult festék pereg,
S múmia-gyolcs fed föl rég-holt kebelt.

Mondták, hogy szívemet kövessem én,
De szív és ész egyképp gyámoltalan;
Mondták, kövessem érverésemet,
S ha szaporább, szedje lábát a tett,
Míg a rét s tető egy síkba nem kerül,
Csak hátam lássa az idő, e lomha úr,
Kinek szakállát számum lengeti.

Hallgattam sok beszédes évet,
Láthatna most már változást sok év.

Labdám, mit földobtam a parkban,
Nem hullt a földre még.

(f. Kálnoky László)

SenKyse
  Válasz | 2009. február 04. 13:02 | Sorszám: 551
*
"Ám odafönt most is szól az emberhez a fény még,
telve jelentéssel, s a Mennydörgő szava szólít:
Gondoltok még rám?- s rá vissza a tengeri isten
bús hulláma kiált: Gondoltok-e rám, ahogy egykor?
Mert az égiek érző szívben örülve pihennek,
és a lelkes erők szívesen vezetik ma is, úgy, mint
rég, a törekvő férfit, s a haza bérce fölött ott
nyugszik, munkál s él a mindenhol honos Éter,
hogy gyűljék az Atyánál egybe a hűn szerető nép,
s mint hajdan, sokasága oly egy szellemben örüljön."

*
(Friedrich Hölderlin / Rónay Gy., Részlet: A szigettenger- ből )

*

jbatky
  Válasz | 2009. február 04. 12:40 | Sorszám: 550
Dylan Thomas: Volt idő

Volt idő, mikor hegedűjükkel táncosok
Fel tudták tartóztatni a gyerkek gondjait?
Ó, volt idő, mikor még tudtak sírni könyveken,
De bizony mindent kikezdtek az idő férgei.
Az ég boltjai alatt életünk bizonytalan.
Az életben az ismeretlen a legbiztosabb.
Akinek nincsen karja a fényreklámok alatt,
Annak a keze a legtisztább, s kinek nincsen szive:
Csak azé nem fáj – s így csak az lát tisztán, aki vak.

(f. Végh György)

SenKyse
  Válasz | 2009. február 04. 12:15 | Sorszám: 549
február
SenKyse
  Válasz | 2009. február 04. 12:13 | Sorszám: 548
* * * * * * *

Fényességes kicsi láng,
tűnik a mécses, a konyha
kenyérillatú szöglete, az alma
Indulok akkor hát
Fényességes lámpás-szívem
kamráján át a pitvaron át
fényességes kicsi ösvényen -

a földút, a kő, léptemtől sűrűsödik
majd nyomban nyomomban
foszlik magától, a ráboruló is,
mi maró csalán vagy mérgező is tán
Haladok tova, tova, egyre jobb -
létre éberedek
Röppen tudatom jobb szélre és túl
És azon is túl, túlon is túl -

nyittatik a kert nyikorgó kiskapuja
feloldatik önnön éneklő dalában
énsemmisülten
az űrtelen űrbe
kiszállva
kiszállva
-

*


2009.febuár 4.

jbatky
  Válasz | 2009. február 04. 12:10 | Sorszám: 547
(Ez a dualizmus. Amikor másodszor olvasod, már mást mond, mint elsőre.)
SenKyse
  Válasz | 2009. február 04. 12:08 | Sorszám: 546
[CODE]
.

„Ámde az Éter gyermekei, boldog madarak, fent
élnek, üdén, az örök csarnokban, az édes atyánál,
Van mindnek elegendő tér. Útjuk jelöletlen.”
(Hölderlin / Gulyás P)

SenKyse
  Válasz | 2009. február 04. 12:08 | Sorszám: 545
[CODE]
.

„Ámde az Éter gyermekei, boldog madarak, fent
élnek, üdén, az örök csarnokban, az édes atyánál,
Van mindnek elegendő tér. Útjuk jelöletlen.”
(Hölderlin / Gulyás P)

SenKyse
  Válasz | 2009. február 04. 12:07 | Sorszám: 544
[CODE]
.
SenKyse
  Válasz | 2009. február 01. 17:02 | Sorszám: 543
!!

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola