Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » Költészet. (7. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Költészet.
nereus
  Válasz | 2010. augusztus 05. 16:04 | Sorszám: 645
Botár Attila:

HÁTTÉRZENE

Diót kopál a csőr pislákoló szívek mögött
levél terül zörög a parti földek hajlatán
még itt vagyunk kezünkhöz evező törik
párás tükör a tó lekési ezt az indulást
gödröt viszünk magunkkal s képzelt lábnyomunk
fölött a hold hű zárkatársunk úgy követ
túl dombokon felejtve hogy még itt vagyunk
félig nyitott félig bezárult gödreink
tenyércsupasz verejtékfényű tája elmarad
rigó szökik asszonyi másunk távozik
fáradt ezüst szál várja csupán az érkezést
a csőr közel s arcunk a tükrökből kihull –

nereus
  Válasz | 2010. július 29. 16:28 | Sorszám: 644
JÚLIUS

Ilyenkor, július van, úgy köpök
barackmagot, mint apám, tenyerembe,
fejem körül egy méhe zümmögött:
követi kasból friss-ásott verembe

aranysárga szín-bársonyát. Nem áll
az útba égtáj, lelki ismeretlen,
bár súly szakítná, dús dísz lesz a szál
szelíd, konok és türelmes kezekben –

A Nap ízét, olvadó rostjait,
ilyenkor átjár, megérzem, a nyelvem
nyitott forrásához bujdosik

magasról-mélyből kell újra teremjen
írottas jelet, igét, a gyökér
finomul, halkul és csönd: véget ér.

Rendes Kis
  Válasz | 2010. július 28. 12:49 | Sorszám: 643
Aszem, nincs kitüntetett legmagasabb pontja, mert felül sík ...
SenKyse
  Válasz | 2010. július 28. 07:02 | Sorszám: 642
májusfa a legmagasabb ponton? : )
Rendes Kis
  Válasz | 2010. július 27. 17:32 | Sorszám: 641
Nem, a beton ivartalanul szaporodik.
A Nappal pedig csak némi dilatáció erejéig foglalkozik.
SenKyse
  Válasz | 2010. július 27. 06:35 | Sorszám: 640
Babits Mihály

Az örök folyosó

A véghetetlen portikusznak
egyhangu oldalívei
rejtett forrásu fényben úsznak.

Mi haszna széttekinteni?
A síma égnek semmi ránca
s szemed a földet nem leli.

S tán e nagy ívek néma lánca
a végtelenbe fűzve nyúl:
holt oszlopoknak méla tánca

húzódva, mozdulatlanúl
légtengelyén az üres ürnek,
s a külső sötétig vonúl,

hol a Pokol lakói fülnek.
Mindegy! ásít az út elém!
Ó boldogok, kik nyugton ülnek.

De engem űztön űz a Rém,
kire nincs szem, mely visszanézzen,
s előre, bármi les felém,

futok gyáván, futok merészen,
habár előre jól tudom,
nem érhetem végét egészen

s bárhol bukom, felén bukom
s e súlyos álmok összezúznak
s maradok majd a féluton,

míg a végetlen portikusznak
egyhangu oldalívei
rejtett forrásu fényben úsznak.

(S megint előlről.)
--------------------------------------

SenKyse
  Válasz | 2010. július 27. 06:28 | Sorszám: 639
kivirágozva kilevelezve ?
Rendes Kis
  Válasz | 2010. július 09. 08:10 | Sorszám: 638
A beton szépen sarjad, már oszloperdő ...
SenKyse
  Válasz | 2010. július 09. 06:42 | Sorszám: 637
így készül a felbeton?
SenKyse
  Válasz | 2010. július 09. 06:41 | Sorszám: 636
igen, igazad van... (de az jött)
negyven rabló
  Válasz | 2010. július 08. 17:29 | Sorszám: 635
Inkább ez:

A FARKASOK DALA

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kínoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!

Pest, 1847. január

Rendes Kis
  Válasz | 2010. május 26. 16:31 | Sorszám: 634
Utoljára szántják föl a mezőt,
bevetik betonnal.
vanna7
  Válasz | 2009. június 02. 12:38 | Sorszám: 633
NAGY LÁSZLÓ

KI VISZI ÁT A SZERELMET?..

Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Rendes Kis
  Válasz | 2009. június 01. 10:31 | Sorszám: 632
http://en.wikipedia.org/wiki/Jean-Christophe
Rendes Kis
  Válasz | 2009. június 01. 10:25 | Sorszám: 631
A. A. Milne: A mormota és a doktor

A szarkaláb- és muskátliágyakban élt
Egy mormota boldogan, s mitől sem félt,
Csak egész nap nézte, míly gyönyörű szép
A muskátli /piros/, s a szarkaláb /kék/.

Egy doktor jött gyorsan a kertek alá
S szólt: "Hisz Ön ágyban van! Mondja csak: á!
Csúnya a torka, s a nyelve se szép,
Önnek már krizantém kellene rég."

Mormota nézte a kertet és szólt:
"Akárhogy próbáltam, semmise volt
Nekem oly kellemes, kedves és szép,
Mint a muskátli /piros/, és a szarkaláb /kék/."

A doktor csak legyintett: "Ennyi elég"
Mondta és szigorúan rázta fejét.
"Környezet kell ide és csend!"
S rögtön a krizantém-kertészhez ment.

A mormota feküdt s csak nézte, de szép
A muskátli /piros/, s a szarkaláb /kék/.
S tudta, hogy nem kell más neki csak épp'
Muskátli /piros/, és szarkaláb /kék/.

Már jött is a doktor és kiskocsin tolt
Rengeteg krizantémtövet és szólt:
"Látja-e barátom? Ez ám a szép!
Nem a muskátli /piros/ és szarkaláb /kék/."

Az ágyat felásta, így hullott szét
A muskátli /piros/, s a szarkaláb /kék/,
S krizantém került be /sárga s fehér/,
"Így" - szólt a doktor - "Ön száz évig él!"

A mormota sóhajtott s szólt: "A nagyok
Tudják, hogy mi kell, s én buta vagyok,
De énnekem semmise volt olyan szép,
Mint a muskátli /piros/ s a szarkaláb /kék/.

Eljött a doktor és mérte a hőt,
Pirulát rendelt és sok pihenőt,
És mondta: "Mily hatásos e lágy
Színekben pompázó krizantémágy!"

A mormota befordult, jobb ha kitér
A krizantém-szín elől /sárga s fehér/
"Istenem" - gondolta - "lehet-e még
Muskátli /piros/ és szarkaláb /kék/?"

A doktor meg kiáltott: "Rohama van!
Tejet és tormát, mit orvosi tan
Javallt, hogy elűzze róla a bajt.
S jót tesz a krizantém környezet majd."

A mormota lehunyta szemét és szólt:
"Aludni szeretnék mostan egy sort,
hátha az álmomban visszajön még
A muskátli /piros/ s a szarkaláb /kék/."

A doktor ült vígan a kert közepén,
Mondván: "Úgy nem érti senki, mint én
Az ilyen esetet. Már javul is!
S ez a sok krizantém mily csuda friss."

A mormota húnyt szeme kicsukta rég
A krizanté sárga és fehér színét,
S boldogan fekszik, mert szívében ég
A muskátli /piros/ s a szarkaláb /kék/.

Nénikénk azt mondja ezért van hát,
Hogy krizantémágyban ki mormotát lát,
Úgy fogja találni máig is még,
Szundikál, s mancsával fogja szemét.

Fordította: Tóth Eszter

... http://www.kispad.org.hu/bolcsesseg.php#mormota
... http://www.freeweb.hu/deneb/katai/main/mindenhetre.pdf

bojtár
  Válasz | 2009. május 30. 15:05 | Sorszám: 630
Sárközi György

NYÁRI ÉJSZAKA

Aludni kellene,aludni!
Szemünk rázárva könnyeinkre
Átlépni egy másik világba,
Mint unt ruhából könnyű ingbe.
Aludni kellene, aludni,
Megtérni néma éjanyánkhoz,
Ha szúnyogok nem zsonganának!
Ha nem volna forró a vánkos!

Így csak forgok jobbra és balra,
Izzadt nyakkal elnyúlva háton,
S kis nyögésekkel panaszolva,
Hogy más határban jár az álom.
Így csak forgok,mint a kuvasz,ki
Bolhát keres a bundájában,
Vagy mint új özve4gy, ki kulcsolt
kezét lengeti bánatában.

Nem menekülhetsz a világból,
Jobbágya vagy, el nem költözhetsz,
S aki törvénye ellen lázad,
Csak rab lesz,megkötözöttebb.
Forgolódj,ha nem tudsz aludni,
Ha szúnyogaid bévül esznek,
Ha szíved gyűrött és forró-
Az álmok úgyis fölkeresnek.

Nézd,ott sütik a rácson Dózsát,
Úri mezőkön paraszthullák
Bánják,hogy egy riasztó nyárban
Az új igéket megtanulták.
Nézd,ott bujdosnak a búzában
Rákóczi rongyos lázadói,
Nézd,ott hullanak orosz pikától
Egy lázas álom álmodói.

Századok kelnek és lebuknak,
S mindig sírnak,mindig temetnek:
Német sarcban és török harcban
Magyar fiak,kik meggebednek.
Tegnap még küzdöttek s vakultak.
Hírüket zengték szóban,dalban,
S ma megint reszkető cselédek
S barlanglakók a domboldalban...

Éjszaka van - sosem lesz nappal.
Jó lenne végre elaludni,
Ha nem kéne vánkost forgatni
S a szúnyogokra haragudni.
Szúnyogokra csapni és magunkat
találni - s tépett nevetéssel
Várni,hogy mikor borul már
Mindnyájunkra fekete éjjel.

***

SenKyse
  Válasz | 2009. május 22. 12:22 | Sorszám: 629
"Mélyebbre essél, mint a kô a vízben.
Jeled marad?... Ne kérdezd! A fodor
A felszínen hullámzik, elsodor
A szél, a víz. Neved is tovalibben."

(Ujjgyakorlat 6)
*

“Este nyolckor születtem, fújt a szél.
Kassát szerettem és a verseket,
A nőket, a bort, a becsületet
S az értelmet, mely a szívhez beszél.
Mást nem szerettem, minden más titok.
Nem könyörgök, s ne irgalmazzatok.”

( Márai Sándor: Ujjgyakorlat 1.)

vanna7
  Válasz | 2009. május 21. 21:00 | Sorszám: 628
Nagy László:VÉRUGATÓ TÜNDÉR

Ó, aki csontra vesz fel inget,
jéggel veri meg szemeinket!

Fehér vagy mint a jég verése,
zuhansz vaságyra, jégfehérre.

Ráfekszik szívemre a sorsod,
csak fáj, csak fáj, ahogy te mondod.

Véren, zúzmarán túl tavasz van,
lesz-e még nyár - kérdem magamban.

Aranyeső tündököl sárgán,
árva vagy, itt maradtam árván.

Mint pirkadatban őrült álom,
szél dobol gyulladt mellhártyádon.

Tüdődön láthatatlan térdek
rengetik bölcsőit a vésznek.

Favirág habzik s te letüntél,
világos vért ugat egy tündér.

Csak ez kellett, csak ez hiányzott,
csírázik itt az átok átkot.

Forgok arcomon új pecséttel:
új tehetetlenség dühével.

Nikotin ikrásodik számban,
a csikkek szétmásznak szobámban.

A szesz kék tüzein keresztül
idegeim lármája zendül.

Alkohol nincs ami ledöntsön,
valami szörnyűt tervez az ösztön!

Ó, aki csontra vesz fel inget,
jéggel veri meg szemeinket!

Kitárva fejednél az ablak,
nyitok ajtót a léghuzatnak.

Mintha egy szél fújna egy holtra,
nem mozdulsz, csak a hajad fodra.

Tulipánt hozok, meg se látod,
álmod a morfium s virágod.

Lehet, hogy hozzád késve jöttem,
lehet, hogy el se köszönsz tőlem.

Csak elmész, elzengnek a szárnyak
s marad a vérhomály utánad.

Érted már félig megszakadtam,
tündérem, ne légy irgalmatlan.

A földi szerelmet ne vesd meg,
ne vidd a semmibe a tested.

Hiszek, s hitemet levagdalja
tündéri fintorod hatalma!

Csalogatlak sírva magamhoz,
te csak a halálhoz ragaszkodsz!

Nappalom éjjelem tiéd lett,
te csak a temetőt igéred!

Fényleni éretted akartam,
te az észt rombolod agyamban!

Szeretni tehozzád szegődtem,
te sírkövet faragsz belőlem!

Ó, aki csontra vesz fel inget,
jéggel veri meg szemeinket!

vanna7
  Válasz | 2009. május 13. 13:25 | Sorszám: 627
Wass Albert:

Együtt


Együtt daloljuk ezt,

két dalnoka az ősznek,
higgyétek el nekünk:
mi mindig szeretünk,
s mindig temetünk,

mindig temetünk.

Temetjük azt, ami volt,
és ami nem jő vissza már.
Mindegy, ha ősz, ha tél, ha nyár:
mi mindig temetünk.

Temetjük azokat, kik messze mennek:
este a reggelt, reggel az estét,
a darvakat, a gólyát és a fecskét;
vándorait kék-fényű tengereknek.

Együtt daloljuk ezt,
két dalnoka az ősznek,
higgyétek el nekünk:
mi mindent szeretünk,
s mindent temetünk,
mindent temetünk.

john batky
  Válasz | 2009. május 12. 11:26 | Sorszám: 626
~ >Ma még csak tükör által, homályosan, de egyszer majd...<
alexander
  Válasz | 2009. május 12. 01:58 | Sorszám: 625
Az örök világosság fényeskedjék nekünk...

(...) Isten gyermekei vagyunk,
de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk.
Azt tudjuk, hogyha megjelenik,
hozzá leszünk hasonlók,
mert látni fogjuk,amint van...
1.Jn.3,2

vanna7
  Válasz | 2009. május 11. 15:08 | Sorszám: 624
bojtár
  Válasz | 2009. május 08. 10:45 | Sorszám: 623
Ez is Radnóti Miklós!

JÁRKÁLJ CSAK, HALÁLRAÍTÉLT!

Járkálj csak, halálraítélt!
bokrokba szél és macska bútt,
a sötét fák sora eldől
előtted: a rémülettől
fehér és púpos lett az út.

Zsugorodj őszi levél hát!
zsugorodj rettentő világ!
az égről hideg sziszeg le
és rozsdás, merev füvekre
ejtik árnyuk a vadlibák.

Ó, költő, tisztán élj te most,
mint a széljárta havasok
lakói és oly bűntelen,
mint jámbor régi képeken
pöttömnyi gyermek Jézusok.

S oly keményen is, mint a sok
sebtől vérző, nagy farkasok.

EZ KÖLTÉSZET A JAVÁBÓL!!

*******************************

lámpás
  Válasz | 2009. május 07. 20:48 | Sorszám: 622
Radnótiról ez is mindig az eszembe jut:

"L'adieu J'ai cueilli ce brin de bruyere
L'automne est morte souviens-t'en
Nous ne nous verrons plus sur terre
Odeur du temps Brin de bruyere
Et souviens-toi que je t'attends "
Guillaume Apollinaire

"Letépem ezt a hangaszálat
már tudhatod, az ősz halott
e földön többé sose látlak,
ó idő szaga hangaszálak
és várlak téged, tudhatod."

john batky
  Válasz | 2009. május 07. 16:35 | Sorszám: 621
1776 (233 éve történt) Megszületett Berzsenyi Dániel költő, táblabíró, "a niklai remete".

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola