Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » Költészet. (21. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Költészet.
nereus
  Válasz | 2007. szeptember 10. 19:39 | Sorszám: 292
Oláh Gábor (1881 Debrecen – 1942 uo.)


Középiskoláit szülővárosában, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1905-ben tanári oklevelet szerzett. Debrecenben könyvtári tisztviselő, majd főreáliskolai tanár. 1908-ban Párizsban jár. Debrecenben Bokréta néven irodalmi társaságot alapít. Később visszavonultan él, mégis sok vihar kavarog személye körül.

Egy ideig a század eleji irodalmi megújulás egyik kiemelkedő alakjának látszott, Rákosi Jenő megpróbálta Ady ellen kijátszani, s Oláh – retrográd felfogása és szertelen becsvágya következtében – hajlandónak is mutatkozott erre a szerepre. Fiatalkori műveiben valóban nem mindennapi ígéret volt, gyökeres magyarságú nyelvének dübörögni és suttogni egyképpen tudó gazdagsága és romantikus színessége az első pillanatban elragadott. Mozgékony {422.} fantáziája és roppant ambíciója minden műfajban szokatlan termékenységre ösztönözte. Írt lírai verseken kívül – s ez tevékenysége fő területe – verses regényeket (Korunk hőse, 1909), regényeket (Szegény magyarok, 1914; Deák György, 1919; A táltosfiú 1925), verses elbeszélést (Viola elbukott, 1911), drámákat (A meztelen asszony, 1908; Az embernek fia, 1917, stb.) útirajzokat (Keletiek nyugaton, 1908) s elmés, formás portrékat (Írói arcképek, 1910). Sajnos, szellemileg és lelkileg nem tudott a nyelvéhez hozzáfejlődni, részben, mert vidéki könyvtárszobájába zárkózva csak olvasmányaiból ismerte az életet, részben, mert ambíciója képességeit meghaladó feladatokba sodorta, s részben talán nyelvének rendkívüli bősége, könnyűsége miatt sem, mert ez a nyelv bőbeszédűségre csábította. Bizonyos, hogy egyénisége kialakulatlan volt, zavaros és naiv. Átérezte a paraszt elnyomottságát, de gyűlölte a szocializmust (Kutyák lázadása), alpárian becsmérelte a forradalmat (Fekete angyal, 1922), Adyt utánozta, de küzdött is ellene. Szegény magyarok című naiv regénye prefasiszta felfogásával Az elsodort falu elődjének tekinthető. Egyetlen jó regénye A táltosfiú, ahol a debreceni külváros általa jól ismert környezetében marad, de mihelyt magasabb osztálybeli és bonyolultabb embert próbál rajzolni, légüres térbe jut és hamissá válik. Érthető, hogy életismeret nélkül, de egy látomásos képzelet és gazdag nyelv birtokában a lírában nyújtja aránylag a legjobbat. Aranytól indul el, de Ady és a szimbolizmus hatása az új lírához közelíti. Itt is sokféle témát, hangulatot és hangot próbál; szeretett elkapni illó sejtelmeket, gyakori témája a halál, a csend, a titok, az erotika, de foglalkoztatja nép és nemzet sorsa is, és legsajátosabb mondanivalója a nagy ember tragikus végzete:

Oláh Gábor vagyok, a büszke költő,
Az örök Isten arany trombitája;
Viharok elé vihardalt süvöltő,
A nap heroldja, népek hajnalára.
Kiáltó szó kietlen pusztaságon,
Ki elvarázsolt várost élni hív.
Soha nem járt homokon tiszta lábnyom,
Lápon: vezérláng, csalfa s primitív.
(A büszke költő)

Ügyes stílusparódiákat is ír. Mondanivalóját gyakran allegóriákban és képekkel telehintett, igen zenei nyelven fogalmazta meg. Ady példájára olykor megzökkenti a vers ritmusát, s az elsők egyike abban is, hogy szabadverset ír. Gondolatok felhőfutása (1909) és Istenek alkonyata (1909) című köteteiben a látszólag prózai formájú szövegek voltaképp időmértékes, de kötetlen versek. Pályája második felében korábbi nyelve ereje bizonytalanná válik, vegyesen ad közhelyeket, képzavart és erőteljes, friss látásokat.

Végeredményben bármennyit kereste, nem találta meg magát, örökre be-nem-váltott ígéret maradt. Megjelent és kiadatlan műveinek roppant tömege egy óriási vállalkozás hajótörésének látványát nyújtja.


(V. KÖTET
A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE 1905-TŐL 1919-IG, Akad. Kiad. 1965.)

nereus
  Válasz | 2007. szeptember 10. 19:28 | Sorszám: 291
Oláh Gábor:

ÜLÖK A DOMBON


A dombon ülök, mint a gomb a bazilika gömbjén.
Csakugyan, száll is hozzám fel ködökbe szövött tömjén,
A dárdahegyű füvek és sárgaruhás virágok
Imádság-sóhaja hozzám fűszerszámként szivárog.
A barna porban sok vörösfrakkos bogár ma nászban
Párjához kapcsolódva húz, szánkázik zabolátlan;
Mint pici kis lokomotív, fordítva húzza hozzá
Szerelembe csatolt nejét; soha szét nem bogozná
Édes kettősségük csodás viszonyát; menve mennek
Fű-dsungelén, vakond-túrás hegyén a rengetegnek.
Hangya-karaván mozgó kis sötét vonalja hídal
Az úton át, nagy gömböket görgetve s szinte kínnal
Törtetve át kavicshegyen, falomb-avar veszélyes
Lomhalmazán; tapogató csápjuk kutatva kérdez.
Fölöttük, mint az ellenség bombadobáló gépje,
Szitakötő-monoplán zúg, pókhálókat letépve,
Mint kinn a véres harcmezőn, ha drótsövénybe gázol
Méregbe robbant vas halál, s utána lomha fátyol
Füstköd lobog. Fűszönyegen aranytallért ki hint szét?
Nem is hinnéd: az égi Nap dobálja porba kincsét.
Meg-megragyog ingó tava a szórt arany mezőknek,
Hova hullnak, a füvek is aranyba szegve nőnek.
Határtalan rémek gyanánt fák bujnak el az égbe,
Lomb-oszlopukra ráborul az égbolt síma kékje.
Valami nagy szél lengeti, s úgy reng, mint reng a tenger
Sok szárnyas lény hajózza fenn, repülőgépes ember.
Ott messze, messze kéksötét barlang a lomb odúja,
Ott álomdallal ringató sípját valaki fujja,
Ott régi szép regéket mond az erdő remetéje,
És fűnek, fának súgja, hogy aztán tovább beszélje.
Arany mezők, smaragd mezők Amerikája zöldel,
Beszél a szél a mennybe rég szerelmes buksi földdel,
Levelét is diktálja tán, hadd vigye légi posta,
Írógépjén harkály-segéd kopogja, csak kopogja.
Villantja itt-ott tükörét bujósdi nap sugára,
Mint pici kém-reflektorát, az ellenség hadára.
Parányi rémek felütik fejüket rá - s lehunynak,
Lappanve füle árnyán egy meghökkent tapsi nyúlnak.
Ott lenn, alattam, forr a lét, míg ülök fenn e dombon,
Mint Öreg Isten a hegyek tetőjén. Kis dorombom
Mélán pengetve, rímeket csenditek össze halkan -
S valami láthatatlan száj bársonyát érzi ajkam.

(Nyugat,1930. 17. sz.)

A. E.
  Válasz | 2007. szeptember 10. 19:27 | Sorszám: 290
Ó, távozzék, legyen a nyakkendője szégyen
s mig torka elszorul, kérőddze fel bajom:
mert édes az, cukor a korhadt foggyökéren!
S mint szuka, ha sebet kapott egy attakon,
nyelvét jártassa csak hasából csüngő bélen!

...................................................................
...................................................................
...................................................................
...................................................................
Ó, kő-szivetekre rondítok, igazak!

Ő, az Igaz, csak állt, gerince, mint a szálfa.
Vállán aranysugár, de rajtam düh virúlt:
"Néznél-e rézvörös meteor-zuhogásba?
Meghallgatnád-e, mondd, a virágzó Tejút
zenéjét, hogyha dong a bolygók sokasága?

Rémítik homlokod mennyei cirkuszok,
fejed födélt keres, a szád imába réved,
a paplanból a szív szégyene fölbuzog!
Szólj, hogyha kapudon kopog egy kósza lélek:
Távozz, én nyomorúlt vagyok, hát nem tudod!"

Ő, az Igaz, csak állt, a Nap sötétedett,
kékfoltos pázsiton füleltek rá a rémek.
"Ó, add el térdedről a páncélvérteket,
armori bárd! Te agg! Te Olajfák Hegyének
pityergő vándora! Kesztyűs könyörület!

Család szakálla te, hazánk vitézi ökle,
ó, jámborság, ó, szív, ki kehelybe esett!
Fönség és szerelem, vakság vagy mindörökre,
igaz! Te párbajnál butább s rútabb eset!
Én lázadni merek és élni meggyötörve.

Fejemnek te adnád a bűnbocsánatot?
Jajgatok s röhögök, roskadok le a porba!
Elátkozott vagyok, részeg, háborodott,
holt-színű s bármi más! De nézz csak nyomorodra,
igaz! Megvetlek én, mint poshadt kobakot.

Igaz vagy, ó, Igaz, ahogy mondják. Hiába!
Gyöngéd lényecske vagy s pompás az ösztönöd:
a baljós éjszakát szagolja, mint a bálna!
Bújnál, hajtod magad, de jaj, a letörött
kilincseknél hörögsz, fulladsz a zsolozsmába!

Te Uristen szeme! Habár a mennyei
hideg talpak nyakam csigolyáira hágnak:
te gyáva vagy! Fejed a féreg pezsgeti!
Szókratész, Jézus és igaz-hadak - utálat -
az Átkozotthoz mind! Hódoljatok neki!"

Kiáltottam s a hang széthömpölygött a térben.
Felízzó lázamtól fehér volt még az éj.
A fantom megszökött, ahogy az égre néztem,
de gúnyom iszonyún ott csapkodott fején...
Az Átkozottnak, szél, susogj a csöndes éjben,

amíg a rengeteg azúr-pillér felett
üstökös-rajokat és mindenség-csomókat,
karambol-nélküli kavargó végtelent
vigyáz az örök Rend, vezényel láng-hajókat
s röpíti tündöklőn az égitesteket!

nereus
  Válasz | 2007. szeptember 10. 19:17 | Sorszám: 289
De nem az egymást követő "Soros-nemzedékek" tagja...
A. E.
  Válasz | 2007. szeptember 10. 19:12 | Sorszám: 288
(Minden esetre szívesen olvasnék még tőle, mert kedvelem a hasonló egyedi színfoltokat. Viszont nem ismerem.)
nereus
  Válasz | 2007. szeptember 10. 19:10 | Sorszám: 287
Sok sikert, mondanám, de inkább műveket kívánok. (Amúgy én is külhoni magyar volnék. )
A. E.
  Válasz | 2007. szeptember 10. 19:09 | Sorszám: 286
Aranyos Oláh barátjától, ahogy Ady, Juhász, Tóth, Kosztolányi és Babits mellé teszi magát... Azt írják - én nem tudom - tényleg nagy költő lehetett volna, ha nem tetszelgett volna a nagy költő szerepében folyton.
A. E.
  Válasz | 2007. szeptember 10. 19:05 | Sorszám: 285
De nem; valóban, amíg
penge nem jár a fejében,
ölébe nem csap kavics,
láng nem marja a belét lenn,

azt hiszem, az ostoba
jószág, ez a kellemetlen
fickó nem un meg soha
pimaszkodni egy szemet sem,

Rendes Kis
  Válasz | 2007. szeptember 10. 14:40 | Sorszám: 284
http://www.inaplo.hu/_inlog/log-szerzo/balla_zsofia/
Rendes Kis
  Válasz | 2007. szeptember 10. 14:15 | Sorszám: 283
... az "érkezés" előtt még
ott a nemlét: a halál.

(Balla Zsófia a MKR-ban: http://www.katolikusradio.hu/play.php?mev=2007&mho=09&mnap=02&mora=16&mperc=00&plus= ...)

Biennálé
  Válasz | 2007. szeptember 10. 11:00 | Sorszám: 282
Sziasztok!

Lesz szeptember 25 – október 13ig Budapesten (illetve ha jól tudom még Gyulán és Szegeden is) egy kortárs összművészeti fesztivál. Én ennek az első részén már voltam augusztus 20án a Dunaparton ami szerintem igen jól sikerült, pedig az ugye csak egy napos volt. Ez most 3 hetes lesz!!! Színházi előadásokkal, komolyzenei koncertekkel, táncos műsorokkal, irodalmi estekkel, kiállításokkal… Úgy hallottam, hogy ezek közül sok ingyenes lesz! Úgyhogy ajánlom mindenkinek, hogy nézzetek utána, és látogassatok el a különböző programokra!

Tehát

Biennálé - Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválja

szeptember 25. – október 13.
www.egtajak.com

nereus
  Válasz | 2007. szeptember 09. 16:38 | Sorszám: 281
Forrás: http://www.irodalmiakademia.hu/scripts/DIATxcgi?infile=diat_vm_talalatok.html&locator=/dia/diat/muvek/html/CSORBA/csorba02052/csorba02052.html&oid=121905&session=1809808760
nereus
  Válasz | 2007. szeptember 09. 16:37 | Sorszám: 280
Csorba Győző:

LÉPCSŐ


Már az is valami,
hogy a gonoszság rossz hírbe kever;
hogy csak titkolva, ködösítve,
mellébeszélve, mosakodva,
folyton-váltott fehér ruhában
s így is csak félve gyakorolható.

A jót meg egyre többen
merik szégyenkezés nélkül követni;
hogy bátrabbak lesznek a jók,
s nemcsak másik arcuk tartják oda,
hanem korbácsot is gyakran ragadnak.

Már ez is valami

nereus
  Válasz | 2007. szeptember 09. 16:36 | Sorszám: 279
Csorba Győző:

LÉPCSŐ


Lépcső
Már az is valami,
hogy a gonoszság rossz hírbe kever;
hogy csak titkolva, ködösítve,
mellébeszélve, mosakodva,
folyton-váltott fehér ruhában
s így is csak félve gyakorolható.

A jót meg egyre többen
merik szégyenkezés nélkül követni;
hogy bátrabbak lesznek a jók,
s nemcsak másik arcuk tartják oda,
hanem korbácsot is gyakran ragadnak.

Már ez is valami.

Rendes Kis
  Válasz | 2007. szeptember 09. 14:03 | Sorszám: 278
Való igaz: nem mindegy, hogy valaki bosszant vagy bosszankodik.
gajo
  Válasz | 2007. szeptember 08. 18:45 | Sorszám: 277
Oláh Gábor

Költők a föld alatt

Ady sírján nőnek a szívek,
Tóth Árpád is régen halott,
Juhász Gyulát sem bántja semmi,
Se bánatok, se bús dalok.
Kosztolányi metszett gégéje
Remek trombita föld alatt.
Engem is kriptaszerű gyásszal
Borítanak be a vén falak.

Babits a műtőasztalon hörg,
József Attilát vasvonat
Roncsolta össze. Óh, mi tépi
Foszlányá öblös hangomat?
Hát mind meghal, ki a nagy korszak
Új csillagának született
Alighogy megkapta: elejti
Szívéből a csöpp életet.

Költők a föld alatt. Hazámban
Halottan és csak a magyar;
Jön és megy. Szárnya, sodra éppen
Hogy egy kis légörvényt kavar,
Elpattan szines buborékja,
Mikor nincs, veszik észre már.
Kilobban fényünk és utánunk
Nagyobb lesz a növő homály.

nereus
  Válasz | 2007. szeptember 08. 17:04 | Sorszám: 276
A tetanuszt nem tudta kipisálni...
nereus
  Válasz | 2007. szeptember 08. 15:25 | Sorszám: 275
Igaz.
A. E.
  Válasz | 2007. szeptember 08. 13:45 | Sorszám: 274
Mint egy angyal, kinek állán borbély ecsetje
maszatol, ajkamon a megivott sörök
habja még. Szivar a fogam közt, úgy ülök.
Lelkemben vitorlák láthatatlan menetje...
S mint vén galambdúcok forró, pettyes szemetje,
száz szennyes álom ég bennem, és füstölök,
s fájó lelkemben úgy gyűrűznek bús körök,
hogy olyan, mint az ős-fák évgyűrűs szövetje.
De majd, bús álmaim lenyelve, megrogyott szívvel
- s leöntve már egy kisebbfajta hordót -,
kertjébe megyek át a kocsmának, hogy ott,
szelíden - mint az Úr -, pisáljak egy nagyot,
az ég felé ivellőt, barnát, messzecsorgót
- helyeslést intenek a délceg napraforgók.
A. E.
  Válasz | 2007. szeptember 08. 13:33 | Sorszám: 273
Hogy lehetséges az, hogy a verstanunálsról szónokoltok, de egy magyar mondatot nem vagytok képesek értelmezni?

Továbbra sem egyről beszélünk.
Az a kiindukópontunk - nem csak nekem -, hogy a verstanulás muszájból fárasztó és kevés haszonnal járó dolog. Arról egy szó sem esett, hogy az irodalom bármely ága haszontalan vagy elvetendő volna. Viszont, hogy XY megparancsolja, hogy egy esetleg nem is rokonszenves szóhalmazt bebiflázzon az ember, azt kikérem magamnak... Én nem kérek belőle.

Nem hinném, hogy olyan nehéz volna ezt megérteni...

nereus
  Válasz | 2007. szeptember 08. 13:16 | Sorszám: 272
Ezt békés költők ír6ták egy békés korban, s békés, humanista zeneszerzők tüsténtkedtek körülötte... Van valami fegyverről is szó benne a 106. strófában, de addigra változtatta ő orcáját - a rendszer.
nereus
  Válasz | 2007. szeptember 08. 13:10 | Sorszám: 271
Pedig mijen szép is az.... S mennyire énekelteti magát, hogy aszonygya:

"Elöl járunk a harcban
És bátran támadunk
Vagyunk az Ifjú Gárda
Kegyelmet nem adunk."

Rendes Kis
  Válasz | 2007. szeptember 08. 12:41 | Sorszám: 270
Kedves Edi, éljél és virágozzál !
És, hogy hosszú életű légy a Földön - ha idegesít - költészettel ne foglalkozzál !
nereus
  Válasz | 2007. szeptember 08. 08:52 | Sorszám: 269
Aszongya a tanétó Tolna vármegye legmélyén, miután eltörött a bot a nebuló fenekén: "Fijam, nem szeretnék a te fejedben ecceregy lenni."
nereus
  Válasz | 2007. szeptember 08. 08:49 | Sorszám: 268
Egy egészséges testnevelés-óra, környezetbarát mindennapok, Lorca Toreádorsiratója - fejből. Ez - és nem a csupán tömörítetten, tévesztgetve, találomra tudott 1 X 1 - volt a beugró. A spanyolul tudott torero-vers elvezetett odáig, hogy ma már az ifjabb, életben maradt, komlói bányászok Andalúzia földjét túrják a szén után...

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola