Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » Költészet. (13. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Költészet.
vanna7
  Válasz | 2009. január 17. 18:40 | Sorszám: 492
Köszönöm az elismerést, de igen, kedves nereus azt összevontam, de a lényeg megmaradt..
nereus
  Válasz | 2009. január 17. 18:34 | Sorszám: 491
Szép, kedves Vanna!
(Nem hiányzik egy sor?)
vanna7
  Válasz | 2009. január 17. 18:24 | Sorszám: 490
Lefordítottam…..

Malom rondó

Halk imák és mágus nóták
Forgatják a csend lapátját
Mint flóták és alaóták
Az elhagyott vizek malmát.

Veretezett keservünket
Tűnő hajnalok ellopják,
Halk imák és mágus csendek
Megbékélést őrlő malmát..

Penészinek zöld virága
Öltözteti néma karját
De az alvó vizek felett,
Tiszta imák szárnyra lelnek..

(Alex. Macedonsky)

vanna7
  Válasz | 2009. január 17. 18:22 | Sorszám: 489
Alexandru Macedonsky, Rondelul morii

Soptiri si cantece vrajite
O-mpaciuire torc sub plute,
Ca flaute si alaute
La scocul morii parasite.

Amaraciunile traite
In stinse zari raman pierdute.
Soptiri si cantece vrajite
O-mpaciuire torc sub plute.

Mucegairile-nverzite
Imbraca jgheaburile mute
Cu florile lor ne-ntrecute,
Iar peste apele-adormite,
Soptiri si cantece vrajite.

jbatky
  Válasz | 2009. január 16. 08:51 | Sorszám: 488
Köszönöm, szép munka.
SenKyse
  Válasz | 2009. január 16. 00:23 | Sorszám: 487
még egy
E Dickinson /Károlyi A

I NEVER hear the word “escape”
Without a quicker blood,
A sudden expectation,
A flying attitude.

I never hear of prisons broad
By soldiers battered down,
But I tug childish at my bars,—
Only to fail again!

*
Szökésről hallva mindig
Meggyorsul vérem és
Egy vágyakozás elfog.
Egy majdnem-röpülés !

Vagy börtön-zendülésről,
Mit lever túlerő !
Gyerekmód rázom rácsaim,
Megint nem sikerül
.
*

SenKyse
  Válasz | 2009. január 16. 00:15 | Sorszám: 486
"My hair is bold like the chestnut burr; and my eyes, like the sherry in the glass that the guest leaves".(ED)
SenKyse
  Válasz | 2009. január 16. 00:02 | Sorszám: 485
Emily Dickinson:
Az agónia nem hazúg,
Hát látni szeretem
.”

Fülep Lajos írja:
„Ezt nem írhatta soha senki (s hogy éppen nő, sacramento! Here you see what genius is, and that is over gender)”
*
Károlyi Amynak írta,Fülep Lajos,lektora volt):
Általános direktíva: nagyon könnyű belecsúszni vele a dalba és a húsvéti rózsavízbe,
holott ez a lady: operációs szobában éther, kámfor, benzinszag, kés olló tű catgut villanása és csörrenése az asztal üveglapján, kurta vezényszavak a fehér capuccio mögül – s mégis poézis – that is the point
!”
*
"Szomjra a víz tanít"
*

SenKyse
  Válasz | 2009. január 15. 23:33 | Sorszám: 484
Emily Dickinson (632.vers)
-Károlyi Amy fordítása
*
Az agyunk tágabb mint az ég,
Helyezz csak térbe tért,
Ez elnyeli a másikat,
S még te is beleférsz.

Az agy mélyebb mint az Óceán,
Azúrhoz mért azúr,
Az agyad spongya vagy vödör,
A másik belefúl.

Az agy és Isten súlya egy,
Laton latolható,
S ha eltérnek, csak annyira
Mint hangzás és a szó
.
*

jbatky
  Válasz | 2009. január 15. 15:25 | Sorszám: 483
THE BRAIN

The brain is wider than the sky,
For, put them side by side,
The one the other will include
With ease, and you beside.

The brain is deeper than the sea,
For, hold them, blue to blue,
The one the other will absorb,
As sponges, buckets do.

The brain is just the weight of God,
For, lift them, pound for pound,
And they will differ, if they do,
As syllable from sound.

Emily Dickinson (1830–86)

jbatky
  Válasz | 2009. január 14. 14:33 | Sorszám: 482
Nagy költő vagy!
Rendes Kis
  Válasz | 2009. január 14. 14:30 | Sorszám: 481
"Élvezekelek".
SenKyse
  Válasz | 2009. január 14. 12:40 | Sorszám: 480
*

mily lágyan őrzöm a verssorokat
emlékező lelkem lapjai közt
imakönyvből hirtelen repülő
áttetsző régi sziromlevelek

száll könnyen olvadó hópihe mind
lehullva újra emlékbe haló
a múltból fehér fénylő bevonat
dermedt tájon mit befuttat a vers

*

bojtár
  Válasz | 2009. január 13. 14:44 | Sorszám: 479
Barcsay Ábrahám

A POÉTÁKHOZ

Papiroson ugró rendek koholói,
Addig nem lehettek nemzet tanítói,
Miglen egy vagy más láb nyűgözvén versetek,
Fülnek tetsző hangtól üres éneketek.
Hát a szív hol vagyon? Szökéssel nem nyerik,
Ámbár a battutát sorok-ütve verik.
Ha a képzelődés ragyogó tükörét
Félre-tesszük s a hang hódító műszerét;
Apolló kórusát hijában dicsérjük,
S Parnasszus tetejét hasztalan mérjük,
Mert a természetben ami erőltetett,
Kivált ember előtt, kedvet nem nyerhetett.

***

gyöngyvirág
  Válasz | 2009. január 06. 22:43 | Sorszám: 478
Ó, ez nagyon szép.
lámpás
  Válasz | 2009. január 06. 21:09 | Sorszám: 477
Senkyse, ez gyönyörű!!!!!!!!!!
SenKyse
  Válasz | 2009. január 06. 20:09 | Sorszám: 476
kihulló
˘

vagyok fészekből kihullt madár
fenyőzúgásban csontjatörötten
tárt szárnyaim betakarnak
könnyű színes szárnytollaim
kéklő jégtűk közé fagyottan
megrezdülnek a derengő fényben

szabadságról!
- mit meg nem tanulhattam -
arról álmodom végezetül
szárnyalásról az éteren át
és a hajdani fészek puha melegéről

de szúr a rideg jégvilág-kristály
szívem forró bíbor patakja
némán rajzol a jeges avarra


˘

gajo
  Válasz | 2009. január 05. 20:36 | Sorszám: 475
Szebb!
SenKyse
  Válasz | 2009. január 05. 11:12 | Sorszám: 474
*
Van egy idegen, ki világunkban fel s alá vándorol,
háza a titkok tengerének túlpartján áll,
őszi reggeleken, virágos éjeken olykor megláthatod őt;
olykor szívünk mélyéről szólít meg minket,
máskor, ha füleimet az ég felé fordítom, őt hallom én
.”

*

(Rabindranath Tagore dala, ford.: Nagy Csaba)
*

alexander
  Válasz | 2009. január 04. 07:47 | Sorszám: 473
HOL VAGY ISTEN?

Ünnep után,
Együtt látom az elhagyott gulág barakkjait,
És a gettóváros bádog-kalyiba erdeit –
Körbenyalogat a kígyó nyelve,
Azt súgja: Jól van így –
Csak a mérhetetlen égi szegénység ingerli népeit,
De Isten nem jár erre,
Ünnepi éhséget önteni a szívbe –
Hol vagy Isten?
Hol hallgatod a gyászharang híreket?
A becsapottak vétkeit –
Mert ők így üdvözülnek – balgán

Eteti szívüket a vágy, ugye felveszed lelküket,
Mit 30ezüstökért elkótyavetyélnek –

Hol vagy Isten?
Ugye még ránk nézel a születés és halál
Ablakain át?
Amikor a kétségbeesettek önmagukat áldozzák –
Kuvik nyikorog –
A gyűlölet oltárán őrölnek a hétköznapok -
Poklok malmain – Sír a hold –
Ártatlan vért sajtolnak az utcakövek –
Könny és vér szenteli meg az ünnepet -
Fölnyitom a bánat, haláljárta könyvét,
Ahol zsoltáros vádak verse áll:
Lábbal tapossák a törvényt
Csillagos hadak Astória kapuinál.

Fölbontom a szövetség rejtett bugyrait,
Amiről Dániel eddig hallgatott,
Forog a tér, látom a foltos holdon át,
Amint elér az októberi véres valóság -
Minden baljós, komor pusztulás!
Kürtöm recseg az éjszakában,
Olvasztom havam -
A télöklű jégvilág abalakai alatt,
Ünnepem ma könny és csupa bánat -
Harag szedi rímbe szavaimat –

Lehajlok, hallgatom, az idő, hogy repül,
Keresem az áldott gyermeket,
Ki értünk született végzetül –
Könnyek közt nézem az áradó fényfolyót,
Amint a betlehemi gyermekünnep,
Istenkáromlók közt, aranylón, lassan elvonul…

SenKyse
  Válasz | 2009. január 03. 01:48 | Sorszám: 472
exitus

aranymetszése
madárvonulásnak és nap sugarának
aranyszöge madár két szárnyának
hazataláló arany madárnak
tenger hullámának ég harangjának
kilégző mellkasa szabadulásának
lehunyt szemű arany álma
világ világának


*

nereus
  Válasz | 2009. január 01. 19:02 | Sorszám: 471
Füst Milán:

A MAGYAROKHOZ

Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok
S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás
Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod:
Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar.
Révület fog el, ha rágondolok is.
Ne hagyd hát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, melyből származott
E nemes-szép alakzat… Rossz idők futottak el feletted,
Megbontott a téli gond és romlásodat hozta, megtapodtak,
Megbolygatták hitedet, az eszed megzavarták, szavak áradatával ellepték,
Áradás szennyével borították be kertjeid, vad vízi szörnyek ették virágaid , — majd a vad burjánzás
Mindent ellepett utána, — oly termés volt ez a térségeken emberek!
Hogy üszökké vált minden, aminek sudárrá kelle szöknie…

De légy türelmes, — szólok hozzád, — vedd a Libanon
Ős cédrusát, e háromezeréves szűzet, — rá hivatkozom, mert onnan vándoroltam egykor erre.
Tekintsd őt, — türelmes pártájával hajladoz a szélben, nem jajong,
De bölcsen hallgat s vár, amíg a negyedik nagy évezredben
Kibonthatja gyümölcsét a nagyvilág elé. S tán ez a sorsod itt.
Ki fénnyel sötétséget oszlat, holtat ejt s élőt emel,
Borúlatodra majdan rátekint. Halld meg szavam!
Én prófétáktól származom.

borzsa
  Válasz | 2009. január 01. 12:59 | Sorszám: 470
Szép!
SenKyse
  Válasz | 2009. január 01. 00:44 | Sorszám: 469
az aszfalton a hideg harkálya
kopog - ablakon szakad a pára -
a lélegzettől gyertyaláng remeg
a könnyű rosétól álom pereg -
lassan - a szemhéj rózsaszirmára

*

SenKyse
  Válasz | 2008. december 31. 20:26 | Sorszám: 468
Szilveszter, 2008

az utca lármáját
a petárdák ijesztő zaját
magamtól távolra küldöm
s a csend, mint mezőre a hó
kristályos percekben karomba hull
˘˘˘˘
˘˘˘
˘˘
és ámulva forgatom
mivé lesz nem tudom
hóember tündérszárny
vagy apró szirmokkal
fehér virág játék virág
szirmait tépdesve
szeret – nemszeret
talán
talán

˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola