Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » Költészet. (20. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Költészet.
SenKyse
  Válasz | 2008. február 08. 12:00 | Sorszám: 317
Sziasztok!
Versszeretőknek ajánlom.
Balázs László Gábor versest: Lidércláng
február 10. 18 óra
Szimpla Cafe
Kertész u. 48 (Király u. felől)
alexander
  Válasz | 2008. február 08. 10:39 | Sorszám: 316
Az édentől keletre

sóváran s mindenektől elhagyatva,
lopva kölcsönfényt a gyertyalángtól,
örök remények bilincsébe fonva,
hű szívünk mélyén a Múlt világol -

oly régen vége már a szép napoknak,
elvágtatott a fényes napvonat,
de itt maradt az árnya mindazoknak,
mi élet volt, remény és akarat -

élünk elfeledve Krisztus menhelyen,
de nyílik már a sugárszemű ablak,
ne mondd hát - cél nélkül és reménytelen -

szép álmainkból semmi nem maradt,
mert Ábelt siratva sem feledheted,
mi volt a tét az almafák alatt -

alexander
  Válasz | 2008. február 07. 18:02 | Sorszám: 315
Örülök soraidnak...
vanna7
  Válasz | 2008. február 07. 14:56 | Sorszám: 314
Én csak az áttétet értettem!

Hogy rólunk szólt.

Mikor tüzzel vassal (értsd tüzzel vassal, sámánjaink kivégzésével ) kényszerítették ránk a "jobb" újhítet

S ELVETTÉK Gyöngyeinket!

S Hogy rólunk szól ma is.

Mikor tüzzel vassal (értsd csillógó üveg és műkütyükkel) csábítanak az új hitünk globalizáció felé

S elveszik GYÖNGYENKET !

alexander
  Válasz | 2008. február 07. 13:57 | Sorszám: 313
Balladának szántam, többszörös áttéttel rólunk is szól, ez a "színjáték". Naná! A bőrünkre megy...

Hiszen, amióta világ, a világ, a hatalmak minden istenképe hamis, de a legképmutatóbb a legfejlettebb civilizáció, a naív ősvallások óta.

Kis csemege a tudomány házatájáról -
Ahogy a Gall, Ireneaus püspök ortodoxiája meghamisította Jézus eredeti tanait előidézvén ezzel a kereszténység metamorfózisát, a hungyűlölő gót ortodox püspök - akit mindmáig “A MEGBÍZHATÓ” történelmi forrásként könyvelnek el - könnyed eleganciával folytathatta ortodox elődei által kezdett hamisítás-folyamatot. Függetlenül a ténytől, hogy a gót nyelvű “Miatyánk” hun szóval kezdődik: “Atta unsar thu in himinam...”(Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben). A szent Inkvizició alapvetését köszönhetjük a jeles egyházfinak.

HALÉVY, nagy elődjéhez hasonlóan, ellenszelvvel viseltetett az ősi Mezipotánia Sumírjaival szemben:
Nyugat-Ázsia első civilizációját az indogermánokat és sémitákat megelőző turáni nép alapította) kijelentette, hogy a szumír nép és nyelv sohasem létezett, hanem az Babilon sémita papságának titkos nyelve volt. Az effajta állításhoz az indítékot saját maga szolgáltatta egy a “Journal Asiatique” 1874-es évfolyamában megjelentetett vitaindító cikkében, amely “Megengedhetjük-e egy turáni nép létét Babilon talaján?” címet viselte, és amelyben kategorikusan tagadja a szumírok létét. Kijelentése megrázta a tudományos közvéleményt és sokan kételkedni kezdtek. Halévyt persze legkevésbé sem zavarták a tények.
Ugye milyen ismerős?

vanna7
  Válasz | 2008. február 06. 20:25 | Sorszám: 312
Ez igen!
alexander
  Válasz | 2008. február 06. 12:30 | Sorszám: 311
SOLOSMA AZ ŐSBÁLVÁNYHOZ…

Egész világ volt kis szobája,
Mesésen szűzi kártyavár -
Alig múlt még tizenhat éves,
Hogy várt reá egy kisleány -

Ketten voltak a szűz mezőn,
És minden új volt szédítőn;
Ifjú létük dac-világa,
Szétlőtt idő ifjúsága,
Egyre csak hív, sírva, szánva,
Kétséges sír mélybe zárva -

Igen, már lassan égig ér,
Igen, már mindent elborít -
Gyermekként - Óh Istenem!
Sosem állt a napkerék –

És zene hangja súgott halkan,
Siró panasz a vad viharban -
„Maori vagyok, hazátlan bennszülött,
Jöttek hajók és elvették földjeinket,
Idegen hitről meg hóról meséltek,
És keresték a sárga fémet, gyöngyeinket...”

Vannak halált hozó szavak,
Szívünket lopják- gyűlölni akarnak;
A kereszten függve Istenük,
Szent és igaz húsvétra várva;
De kívül-belül a lényük egy:
Csak csillogás a pénz világa;

Igen, Igen, már lassan végig ér,
Igen, igen most mindent elborít,
Igen, igen, a neve: félelem –
Megcsalnak neveddel Istenem!

Vannak halált hozó szavak,
Szívünkbe vágyva, szeretni akarnak!

Most virágmező kisszobája
Az elme roppant kártyavár,
Alig múlt még tizenhat éves,
Hogy lelőtték egy délután -
Ketten voltak a zöld mezőn,
És minden elmúlt szédítőn,
Fegyverek tüzében járva -
Letűnt a Létük másvilága,
Szétlőtt időben – jaj de kár!
Nem jönnek vissza soha már!

Maori vagyok, hazátlan bennszülött,
Jöttek hajók és elvették életünket -
Az idegenek jogról és szabadságról beszéltek,
De ellopták a kincseinket –

Keresztre szegezve istenünk,
Szép és igaz húsvétra várva,
Most kívül, belül a lényeg egy;
Csillagok fénye hull és könny,
Kis népünk véres homlokára –

Vannak halált hozó szavak,
Arcunkba vágva, ölni akarnak;
Igen, igen, már lassan véget ér;
Igen, igen - most mindent elborít -
Hamis az Ige - a neve félelem –
(Ártatlan szeretet függ a kereszten)
Ölnek a nevedben Istenem!
Szégyen, szégyen...fáj a lelkem,
Vérmezőn áll a Napkerék -
Gonosz lett a pénzes ember
Gyilkol – mohón…Könyörtelen –

Rendes Kis
  Válasz | 2008. január 01. 21:58 | Sorszám: 310
2008. január 3., csütörtök
Szentmise Nagy Gáspár halálának évfordulóján
Bíró László püspök mutat be szentmisét Nagy Gáspár Kossuth- és József Attila-díjas költő, a Magyar Katolikus Rádió munkatársa halálának első évfordulóján, január 3-án 18 órakor a budapesti egyetemi templomban ... http://uj.katolikus.hu/esnap.php?esem=1086
Rendes Kis
  Válasz | 2007. november 03. 19:46 | Sorszám: 309
Sajnos, csak felszínes találkozás volt: könyvbemutató ...
Rendes Kis
  Válasz | 2007. november 03. 19:44 | Sorszám: 308
Egy "s", "y" nélkül !
nereus
  Válasz | 2007. november 03. 12:32 | Sorszám: 307
Kedves Rendes Kis!
Az IRL-sértő, ha készítünk egy topikot ilyenekből?
Ha irodalomkurkász lennék, megkérdezném, hogy milyen alkalomból tettél szert erre a dedikációra...
Hogyan jöttetek össze Gáspárral? Miről beszélgettetek? Milyen halgulatban ő? Milyenben te? Szóba került-e a közérzete? Az egyéni? Beszélt-e tervekről esetleg?
nereus
  Válasz | 2007. november 02. 17:22 | Sorszám: 306
illetve írattad, bocs...
nereus
  Válasz | 2007. november 02. 17:19 | Sorszám: 305
cz-vel írod?
Rendes Kis
  Válasz | 2007. november 02. 16:00 | Sorszám: 304
gajo
  Válasz | 2007. szeptember 11. 23:02 | Sorszám: 303
"... Azt mondja, ilyen hatalmasnak elgondolt "tetralógia"-hoz másforma embereket, erősebb magyarokat kellett volna választanom, ha a magyarság szerepét akarom megmutatni a XX. század nagy világfordulójához jutott Európában. Igaz; de honnan vegyek én ma nagy magyarokat; mikor mind olyan kicsinyek vagyunk? Majd 500 év múlva nagyobbaknak látnak bennünket. Plutarchos milyen közönséges embernek tünteti föl még a hatalmas Julius Caesart is! Pedig az volt olyan nagy ember, mint Rákosi Jenő."
/Oláh Gábor,1922/
gajo
  Válasz | 2007. szeptember 11. 19:03 | Sorszám: 302
nereus
  Válasz | 2007. szeptember 11. 14:18 | Sorszám: 301
Jó, hát olvasott emeber volt József Attila. "A semmi ágán" is először Csokonai szíve ült, aztán az övé."
nereus
  Válasz | 2007. szeptember 11. 14:16 | Sorszám: 300
Másra képes minden nyelv. Ott az "Árnyak öblénél" valamit nem ismerek ki - az angolban...
A. E.
  Válasz | 2007. szeptember 11. 08:50 | Sorszám: 299
Ez 1 vers?

Amúgy arra gondoltam, talán van mindkettőnek egy népi előzménye. Nem vagyok irodalomtörténész se'...

gajo
  Válasz | 2007. szeptember 10. 22:09 | Sorszám: 298
Oláh Gábor

Az apám bérkocsis volt,
Kenyérsütő az anyám.
Magam egy különös rom,
Se istenem, se hazám.

József Attila

Nincsen apám, se anyám,
se istenem ,se hazám.
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

A. E.
  Válasz | 2007. szeptember 10. 21:19 | Sorszám: 297
Vö.

VOYELLES

A noir, E blanc, I rouge, U vert, O bleu : voyelles,
Je dirai quelque jour vos naissances latentes :
A, noir corset velu des mouches éclatantes
Qui bombinent autour des puanteurs cruelles,

Golfes d'ombre ; E, candeur des vapeurs et des tentes,
Lances des glaciers fiers, rois blancs, frissons d'ombelles ;
I, pourpres, sang craché, rire des lèvres belles
Dans la colère ou les ivresses pénitentes ;

U, cycles, vibrements divins des mers virides,
Paix des pâtis semés d'animaux, paix des rides
Que l'alchimie imprime aux grands fronts studieux ;

O, suprême Clairon plein des strideurs étranges,
Silence traversés des Mondes et des Anges :
- O l'Oméga, rayon violet de Ses Yeux ! -


VOWELS

A Black, E white, I red, U green, O blue : vowels,
I shall tell, one day, of your mysterious origins:
A, black velvety jacket of brilliant flies
Which buzz around cruel smells,

Gulfs of shadow; E, whiteness of vapours and of tents,
Lances of proud glaciers, white kings, shivers of cow-parsley;
I, purples, spat blood, smile of beautiful lips
In anger or in the raptures of penitence;

U, waves, divine shudderings of viridian seas,
The peace of pastures dotted with animals, the peace of the furrows
Which alchemy prints on broad studious foreheads;

O, sublime Trumpet full of strange piercing sounds,
Silences crossed by Worlds and by Angels:
O the Omega, the violet ray of Her Eyes!

nereus
  Válasz | 2007. szeptember 10. 20:33 | Sorszám: 296
Oláh Gáborra visszatérve: az már gusztus (és innen-onnan bevett gesztus?) kérdése, hogy - bármilyen legyen Oláh Gábor az ízlésünkben - : nem használom a nevét, hanem...
(Ld.: Oláh Gábor mint a Gumikötél c. sikerregény szerzője.)
nereus
  Válasz | 2007. szeptember 10. 20:01 | Sorszám: 295
Hangzók

A: barna, E: fehér, I: bíbor, Ű: zöld, Ó: kék,
Hangzók, hadd mondom el egyszer nyílt titkotok,
A: roppant darazsak kámzsája, mely tolong
Bűzlő dögök körül, melyeknek vére foly még.

E: derengő színe ezüstös gőzgomolynak,
Kegyetlen jéghegyek, hercegek, hófehérbe,
I: viruló, finom ajk bíbor ívelése,
Mikor gyilkolni fog, vagy tiltott kéjbe olvad.

Ű: fűzöld tengerek gyönyörű, büszke tánca,
Hűs mezők derűje, ősz homlok szürke ránca,
Melyet alkímia vés a vén főre ki.

Az Ó: orgonaszó, mely távolokba olvad,
Komor találkozó világok s angyaloknak,
Ómega: ibolyás szempárja Őneki!

JUHÁSZ GYULA FORDÍTÁSA

A magánhangzók szonettje

Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ü! kék O! - csak egyszer
lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!
Á!: - bolyhos öv, mely a setét legyek faráról
csillog, ha szörnyű bűzt belepnek lomha testtel!

Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor,
halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser!
I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel
vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!

Ü!: - az isteni tenger nyugodt, gyürűző tánca,
nyájjal hintett fehér csöndje, tudósok ránca
a békés homlokon, mit alkimia tép föl. -

Ó!: - szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek,
és Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek,
Oméga! - viola sugár az Ő szeméből!

TÓTH ÁRPÁD FORDÍTÁSA

Magánhangzók

Gyász A, fehér E, rőt I, zöld Ü, kék O! - hangok,
fogantatásotok titkáig száll dalom ma.
A: ronda bűz között csillogva száll a lomha
légy-felleg, szőrös és setét öv, - árnyas alkony

az öblön - E: a gőz - borzongó nyárfa lombja -
sátor - fehér sirály - gőgös gleccser a Sarkon.
I: vérhányás, bíbor - kacaj, ha kecses ajkon
dühbe forr s ittasult, vezeklő fájdalomba.

Ü: békesség a nyár nyájlepte legelőin
és alkimista fők tudósai, tört redőin,
gyürüdző tengerek isteni üteme.

O: égi kürtökön idegen és sovár dal,
csönd, melyen angyalok s világok szállnak által,
Omega: ibolya-sugár - az Ő szeme!

KARDOS LÁSZLÓ FORDÍTÁSA

Magánhangzók

Éj Á, hab É, rőt I, zöld Ü, kék Ó zenéje,
fogantatások titkát kitárom én már!
Á: bolyhos fekete dolmány, melyben a légy száll
s csap dongva, csillogón bűzös dög tetemére,

árnyékok öble; É: sátrak és gőz fehérje,
fehér küllők, szirom fuvalma, büszke jégszál;
I: bibor, vérköpés, kacaj, amit a szép száj
ívén habzik a kéj vagy a düh remegése;

Ü: körök, miket a roppant, zöld tengerár von,
mély béke, nyájlepett legelőn, meg a ráncon,
mit nagy, bölcs homlokon vés az alkimia;

Ó: égi kürt, amely metsző sikolyt ropogtat,
csönd, melyben angyalok és égövek suhognak:
- Ó ómega: szeme viola sugara!

RÓNAY GYÖRGY FORDÍTÁSA

Magánhangzók

Fekete A, fehér E, piros I, zöld U, kék O,
Elmondom egy napon: miből, honnan eredtek.
A, fekete gyapja csillámló légy-seregnek,
Mely vad szagok körül zsibong: ott várja még jó

Árny-öböl. E, sátrak s párák nyiltsága, metszett
Jégdárda, hó-király, virág, borzongva bomló;
I, bíborok, köpött vér, szép szájon vonagló
Nevetés, ha dühtől s önvádtól részegedsz meg;

U, körök, remegés, friss tengerek uralma,
Nyájakkal meghintett legelők mély nyugalma,
Nagy homlokon ránc, mit rá alkimia vésett;

O, végső kürt, amely parancsot küld recsegve,
Világok s Angyalok végighasított csendje,
- Omega, viola lángja az Ő szemének!

KÉPES GÉZA FORDÍTÁSA

Magánhangzók

Alj A, telj E, friss I, tűnt Ü, holt O, ti, hangzók!
Egyszer hangoztatom majd titkon-lett születéstek:
A: bolyhos, éjsötét tora fény-tünde légynek,
Mely bűzölgő iszonyt dong körbe; árny-baranglók,

Öblökön...! E: egész párák, híj-se fehérek,
Dölyf jégtűs gleccserek, hó-király-főn a porzók;
I: bíbor vérköpés, ajkak, kacajba-forgók,
Düh-vezeklés vadultán, vagy vezeklés dühének;

Ü: üreg-ciklusok, zöld isten-hulláma tenger,
Állatos legelők békéje, mit nem ember,
De alkímia vés nagy, tudósi homlokokra;

O, kürt fensége, furcsa, hang-bolygás, monoton,
Csönd, mely Angyalokon ül meg s Világokon:
- O, Omega...! az Ő szeme...! ibolya-pokla!

TANDORI DEZSŐ FORDÍTÁSA


Forrás: http://mek.oszk.hu/04400/04407/04407.htm#24

nereus
  Válasz | 2007. szeptember 10. 19:56 | Sorszám: 294
A gyermek homloka ha rőt nyommal rovátkos,
s kínzottan a fehér hab álomért eseng,
két nyurga és szelid lánytestvér lép az ágyhoz,
áttetsző ujjakon ezüst köröm dereng.

Ablakhoz ültetik, mely szélesen kitárva,
s hol a kék levegő füröszt egész csalit
virágot, s dús haján, melyre szitál a pára,
járatják vad, finom, becéző ujjaik.

Ő hallja, hogy dalol lélekzetük, amint lágy,
hosszú, növényi és rózsás mézet virít,
és néha megszakad, ha szisszenőn beszívják
ajkukról nyálukat, vagy a csók vágyait.

Hallja, az illatos csöndben hogy rebben ében
pillájuk; s villamos, lágyujju két kezük
királyi körme közt, gyöngyszürke közönyében
szenvednek pattogó halált a kis tetük.

A lustaság bora hullámzik rajta végig.
Halk harmonikaszó, tombolni tudna bár:
a gyermek érzi, hogy amint lassan becézik,
úgy forr s apad szivén a vágy, zokogni már!

[RÓNAY GYÖRGY FORDÍTÁSA]

nereus
  Válasz | 2007. szeptember 10. 19:52 | Sorszám: 293
A virágos gyepen egy sápadt úr csatangol,
öltönye fekete, a foga közt szivar.
A Tuileriák virágaira gondol,
föl-föllobban szeme, aztán megint kihal.

A Császár kótyagos: húsz évig orgiázott.
S így szólt magába: "Most elfúvom könnyedén
a Szabadságot is, akár a gyertyalángot."
A Szabadság megélt, s ő - rokkant, vén legény.

Fogoly. Miféle név hördül fel néma száján?
S oly irgalmatlanul mily bánat mar bele?
Örök titok: halott a Császár két szeme.

Csak tünődik - talán pápaszemes Komáján,
- s bámulja a szivar füstjét, mint a finom
kék felhőcskéket egy Saint-Cloud-i alkonyon.

(KARDOS LÁSZLÓ FORDÍTÁSA)

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola