Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » Költészet. (18. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Költészet.
SenKyse
  Válasz | 2008. július 15. 00:11 | Sorszám: 368
*
gyorsan tovasiklik a vadkacsa,
könnytó fordul a nyomába.
a távozó utáni űr: marad,
szívet érő a marása.
itt volt? tudom! tudom!
liliommal arcom körülrakta,
gyönyörű annak holdfény illatja!

*
borzsa
  Válasz | 2008. július 14. 21:37 | Sorszám: 367
Erre még a Hold se jár.
SenKyse
  Válasz | 2008. július 14. 21:12 | Sorszám: 366
A Hold. Nagyon szép most. Látjátok?
Matejka Rézi
  Válasz | 2008. július 13. 17:27 | Sorszám: 365
http://www.youtube.com/watch?v=R_3tsId6heM&feature=related
alexander
  Válasz | 2008. június 29. 09:16 | Sorszám: 364
Professzor Urnak ajánlom tisztelettel én is -
(tegnap hallottam Dr Papp Lajos, a pécsi szívcentrum igazgatójának nyugállományba vonulásáról...)

FÉLHOLD ÉS KERESZT
In memoriam Dr. Papp Lajos Prof

Halál ragyog a napban
Bagdadban és Libanonban,
Égig érő hazugság
Holokauszt lángjaival
Koholják a tüzet,
Éjjel és nappal szakadatlan.

Két világ határán is átrágtad magad,
Sokan vártak rád, lesték minden szavad,
Ám nem született meg mégsem az a nap.
Hiába kiáltottál: Egy az Isten!
Nem talált egymásra: Félhold a Kereszttel.

SenKyse
  Válasz | 2008. június 28. 23:22 | Sorszám: 363
Papp Lajosnak,
szívek gyógyítójának


csöndes anatómia-zsoltár

a karmesternek: húros hangszerre


a mellkasban középen
van egy hely, a nap szíve:
nincs ott semmi! helye van.
kas kalitja, ahonnan
röppenhet a madárka,
légen, fényen szárnyalva.
fájdalma van, szerelme van,
kristálytiszta öröme van,
eredetről tudata van,
ajtaja meg ablaka van;
nyílni tud - fényt fogadni,
csukódni - fényt kizárni,
mint a haldokló szeme,
hogy majd végsőn zárja le.
jaj, a madár! a madár!
nem maradhat bezárva!
szeretni! égre szállni!
- örökkön él a vágya.

SenKyse
  Válasz | 2008. június 04. 08:48 | Sorszám: 362
ajánlom szeretettel
Fluctuat-nak,
akinek írásai megszívlelendők
(lehet,hogy itt nem olvasgat, de úgy hiszem,
a dolgok azért végül is a helyükre kerülnek)

*
pillanap

a Nap felé nézek játszva
a szemhéjam félig zárva
csilló gömb van minden pillán
sugara sok ezüst villám
pillanatra pillák közé
gyöngyös lánccal zárnám mögé
pillantás a gyöngyök hona
gyöngyözően gurul tova


*

ariadne6147
  Válasz | 2008. június 01. 18:09 | Sorszám: 361
Nyugodtabb a lelkem
ariadne6147
  Válasz | 2008. június 01. 15:47 | Sorszám: 360
Ámen!

alexander
  Válasz | 2008. május 31. 00:24 | Sorszám: 359
A SZÍVED SÚGJA...
(A BETEGSÉGBŐL SZABADULTAK)

Tedd csak egyik lábad a másik elé!
Mindig örömmel: egy nap is nyereség -
Keress utat mindig a másik partra,
Ott, ahol érted készülnek holnapra!

Már tudod, sorsodnak nincsen mintája,
Míg bírja lábad, menj csak öntudattal:
Életed célja, szíved muzsikája,
Hozzá elérni, minden mozdulattal.

Felhőkig szöknek a kórházi ágyak,
Játszik szemed, könnyek közt, vágyakozva –
Kíséri utadat édes káprázat,
Míg sugárzik szíved varázshatalma.

Nincs hangja, árnya, testi vágya – hited,
Angyali ajándék, egyre teljesebb,
S ha reményt ad a gondolat igéje?
Szemed, ajkad, szíved súgja? Egyremegy.

Tedd csak egyik lábad a másik elé!
Boldog örömmel, mert drága ez a nap.
Szeresd életed, hisz’ az embereké
Vagy, s ha Te vezettél, érte áldalak!

alexander
  Válasz | 2008. május 26. 10:21 | Sorszám: 358
A HARMÓNIA KAPUJÁBAN

Az élet bilincsei közt -
láttalak szembenézni a halállal,
láttalak, amint a rettenet
eszeveszett csattanással,
visszakézből arcon ütött -

Az eszmélet vágóhidján, a téboly
emésztő lázai között,
gyáva-gyászt sodorva rád,
testet öltött az iszonyú bizonyosság,
léted romjain, eltaszítva,
nem tudnál sírni, mert ma lelked-
könny-forrása mélyebb, mint a kút.

Láttalak az élettel szembenézni,
amikor teremni szólított a Teremtő -
a halál bilincsei közt,
nem kiáltottál, csak a kín
lázrózsái égtek világló arcodon,
szegény örömtelen elkárhozott ember,
akit romlott gyümölcsökkel vetett
vert partra az éden -

Láttam, idegen ablakok mögött,
amikor öklöddel átkoztad a napot.

Láttam, az öröm harsány erőlködését,
amely hozzád bekopogott -

És kivallattam az időt,
mely kifosztott sorsodról hallgatott -

És most itt állok előtted
a harmónia kapujában,
az elveszett éden szétszórt romjain,
s fáj elgondolni, hogy van csönd,
amelyben zene születik - és béke,
mely gyümölcsöt ad a földnek,
ahol a fénnyel rakott mező dúsan terem,
mintha édessége titkát,
benne érlelné néked a föld -

És mosoly világít majd köztetek -
mert elhiszed -
most meghív asztalához,
Aki maga-képére teremtett tégedet,
mert Ő az Élet, az Öröm,
túl minden égi-földi körön,
AKI...hajdani, időtlen:
Örök Teremtő –

Im, eljött az idő -

Értetek szól a harang -

Isten szeretet rabjai -

Remény és béke veletek -

Evoé, zörgessetek!

És megnyílnak az élet kapui.

nereus
  Válasz | 2008. május 09. 17:50 | Sorszám: 357
nereus
  Válasz | 2008. május 09. 17:49 | Sorszám: 356
CCXLV.
Kék porhanyó tapad meg a tükrön.
A második látás útbaesőit,
aki látta még, szomszédba küldjön –
„Van-e diófaárnyék-reszelő?” „Vidd!”
nereus
  Válasz | 2008. május 09. 17:47 | Sorszám: 355
HOLD-RESZELÉK

Az inas fut. Hova, kérded.
Köszörűkő-olajért megy.
Juli kapcsolja a villanyt
kapujukból ki-kipillant.
Sietőnek, akit itt vár,
nevetése hegyi kristály,
kacagása reszelék Hold,
amit Álom Szüle széthord
s füvet ékít vele reggel –
az inas fut, fut a csermely
lesik ívelt nyaku hattyuk
szedi lábát az inas fut,
kipirultan kapualjból
lesik, érzi, s olajastól
az erecskébe lepottyan -
de kimászik, szive jobban,
hevesen ver: Juli hol van?
Az inas fut. Fut a Holdban.
onogur
  Válasz | 2008. május 09. 12:12 | Sorszám: 354
Nekem is az jutott eszembe az "urszag" ( ómagyar uruzag ) olvasásakor!
Alkimista
  Válasz | 2008. május 09. 12:06 | Sorszám: 353
Akár a Halotti Beszédet olvasnám! De, szószedet nélkül is megértettem.
SenKyse
  Válasz | 2008. május 09. 10:37 | Sorszám: 352
Lakatos Demeter csángó költő verse:

MESSZE OTT, HUL NAP SZENTÜL LE

Megfog vala apóm szokcor
Kezemtül,
Micissza-vala, hul a nop
Leszentül.
Mangya vala: dzsermek, látud,
Ott, ni... ni,
Messze, ott, hul a nop lebújik
Moszt, ni... ni,
Ott vagyand ed nod szíp urszág,
Tudd meg tiisz,
Megjárd ott az világodand,
ha leík rísz.
Ién elmenek maszt, víny vagyak,
Nem uro,
Ne felejsd-el: én tanítlok
Sak júro.
Dét meghult, okkor-isz mondto
Halálnál:
Mit mondtom íletembe, ne
Felejsd-el!
Riútt, dét mondto basu nekem
Erekkí,
Myha maszt isz látnám, mind folynak
Künűji...
Mondto nekem, én nem tudtom
Mosztonig,
Elíg maszt az ű tüze hogy
Belím íg.
Nem felejtem el szoho zen
Apómot,
Kisike dét voltam, nekem
Mit mondott:
Ott vagyand a mük országunk,
Tudd meg júl,
Ott, hul a nop minden öszte
Leszentül...

**********************
Szójegyzék:
apóm = nagyapám
basu = bacsó, bácsi (öreg ember)
dét = amikor
dzsermek = gyermek
erekkí = örökké
júro = jóra
künűji = könnyei
leszentül = lenyugszik, leáldozik (a Nap)
mangya = mondja
maszt = most
micissza-vala = mutatja vala, mutatta
mük = mi
nem uro = nem tudok, képtelen vagyok
nod = nagy
riútt = rítt, sírt
szoho zen = soha sem
szokcor = sokszor
víny = vén

paraszt
  Válasz | 2008. április 30. 14:33 | Sorszám: 351
Gavallér János
Okot követel a hatalom

A köztársaságok mindenkori történetének,
én, első és utolsó hatalomgyakorló
uralkodója akarom, hogy jogom
és kötelességeim között szerepeljen:
Hogy a népet okkal, vagy ok nélkül becsaphatom.

Fogadom, hogy okokat adok rá,
hogy a nép dühödtében lázongjon.
Fogadom, hogy a lázongókat lecsukom,
hogy büszke legyen a nemzet rám,
szervezek lázongásokat, elárulom.

Kényszert hozok a népre, mert tudom,
hogy akaratomat gyakorolhatom.
A köztársaságok mindenkori történetének,
Én, első és utolsó hatalomgyakorló
uralkodója, tudjátok meg, hogy Én vagyok!

Okot! Okot adjatok! Okot,
mert gyakorolni akarom
mit jelent emberek felett a hatalom!
Adjatok egy cseppnyi okot
és lesz megint egy új diktátorotok!

2007.10.07.

alexander
  Válasz | 2008. április 30. 12:48 | Sorszám: 350
"Szent Arimatia
Szellemi delejét őrzi még a pánt,"

ARI-MA-Tl-A = a Pártus Birodalom szent neve, a hiedelem szótára szerint. Jelentése: „az örök élet népének országa."

a Szentkorona származására utal, Vörös Gy. által felfedezett thébai Pantokrátor kép, amely megegyezik a koronán található ábrázolással. Ez bizony világszenzáció!

alexander
  Válasz | 2008. április 25. 20:17 | Sorszám: 349
A Szentkorona

Szent kartusod köt már sok ezer éve
Hű magyarjaidhoz ékes talizmán.
Hiába tört éj, balsors nemzetünkre,
Nélküled, bitorló nem lett itt Király.

Benned ég még az ősi hit visszfénye,
Mély titok zár körül és száz legenda.
Mikor, hol készült szerencsénk edénye?
Hő-, glóriás vágyak attribútuma.

Ész, szív, virtus, képzelet, ős Napkelet
Költészete, szépsége jött el veled
Bő örökséggel távoli Szkítia.

Ahol megszületett szittya nemzeted,
S lettél immár magyarok híres fia,
Levédi Magna-Hungária ura:

Atilla, Buda...Szent Arimatia
Szellemi delejét őrzi még a pánt,
Hát gyógyítsuk végre rontott Korpuszát!

paraszt
  Válasz | 2008. április 23. 20:11 | Sorszám: 348
Gavallér János

Szipolyszív

Egyenes gerincem s mindig hittem
nem csap mennykő az agyamba,
percek múló mámorával öleltem
mindenkiben az Istent, az Istent szerettem
s a létezés kapujában, dadogtam magamban:
- Mi ölte ki belőlük az embert?-
Mammon-slepp az ész, kész gazember!
Már nem az élet feltétlen szolgája a tudás…
ludas inkább a nimfa, a hüllő, meg az alma,
vagy a bölcsőt ringató kéz hatalma.

Bűnös erényt gyártott az időt sürgetők hada,
s rohantak, rohantak trükkökkel a napba,
mint Ikarosz gőgje fúltak a haszonba!
A teremtést szolgálja az élet. Nap után éj,
éj után nap jön, mert nap után nap, éj után éj
soha nem jön, úgy nem nő azoknak égig vára,
kik lelkekben halottakat hagynak hátra.
Szipolyszívben nincsen mosoly, szeretet,
ki kiment, s emelkedett mások hátán,
annak utódja gyötrelmekben ténfereg.

A sátán madzagát húzó moloch után fut,
fut áldozni a bűn; jelent, jövőt, embert,
fut kétségbeesetten, őshajlam érzet-út
után, s feláldozta gyermekét a gazember.
Szolgál alázatosan bűbáj valót, illanót,
hazug szívet, állat ösztönt, kitöltetlen biankót.
Mivé lettek az álmok, a gerincek?
Gyilkoló vádak, mocskon járó vitézek
rabolják dobogó szívek ritmusát.
Levegőt mérgező pökhendiség az uruk.

Mammon talpnyalói mind, bűnnimbusz
szülöttei, emberérzésen hízott barmok,
mindegy mikor kinek esik le a tantusz,
a nyüszítő lélek hazájában élő halott!
Atyám én nem kiáltok, köszönöm sorsom,
ígérem meg is szolgálom:
Szemed elé rakom tükrük,
pocsolyában fürösztöm lelkük,
huzatot okoz szavam a pitvarban,
szívükbe szorult zivatarban.

2008.04.23.

alexander
  Válasz | 2008. április 23. 11:12 | Sorszám: 347
JÓSLAT

Az ember, aki ezüst szárnyakat növeszt,
Sír ha felhők takarják a hűtlen napot -
Most boldog, ha az éj színeit festi meg.

Tanúnak hívom a termő évszakot,
ahol feledőn karol belénk a csend -
belesüvítve kiáltok egy nagyot -

Megcsúfolt bennünket a szabadság,
mert e büszke cserép nép jóllakott -
betéve tudja mi az igazság –

A csorba Napúton részegen,
szétrebben a négy égtáj felé -
ki tudja mit gondolt hirtelen?

Oly báván és idegenül,
szolga sorban, sorsát rontva,
alkohol mámorba merül -

Ím, ő volt szánt balogja
a gömbölyű világnak -
ősi tölgy tépett lombja -

Régi dalok hőse -
kincses múlt - s a holnap
gazdag örököse –

Megrontott vére
kergette egyre,
küszöbre, félre -

A hontalant
felszámolják,
mert sorstalan -

Ne sirasd -
vess elé
pár garast!

Szegény
Bodri
legény!

Ex-
lex:
lett!

alexander
  Válasz | 2008. április 17. 12:50 | Sorszám: 346
VERS KETTŐS: FELTÁMADÁSRA VÁRVA
Dzsida J. Behunyt szemen át versének parafrázisa

Behunyt szemen át… Meg-megvillan a nap veretes gömbje
Gomolygó nagy mezőkön... Az bűnös város peremén –
Régi templomok ajtajában… A kereszfán
Ha Apánkat kérdeném? most vajha mit üzenne?

Illatosan csap fel a tömjén… Hulló vakolatok közt
Álmos vonatok dohognak a ködben - A poros ködös tetőn át
Beszélne itt valaki rólad kedves Mester?

Pénz-isten nyomában… Szívünk tele gyötrelemmel:
Borzongva keseregve fázik… Pénzt számol ma is
- Aki magára, családjára, nemzetére büszke
- És Harminc ezüstökért
Nagy meztelen sereg jő - tülekedve
- És csak hull reád a népek üszke.

Az országúti Krisztus sír a kereszten...
S mellette Latrokként feszítve ketten -
És amíg a tömeg felrója Neked Kedves Mester,
Ha néha, néha, felsír a bűne -
A csendben (?) Szökőkút, csobog a kertben.

Bár volt földje,
Sós vizek közt keresi, mit tál lencsén eladott;
Gyermeket, nyájat, vak aggot!
És most boldogtalan megesett leányként,
Könnyesen várja a holnapot -
Léthé vizén szerelmes párok csónakáznak felette:
Holt lelkek közt ring - rút vétkét elfeledve;
Honnan jött és hol lelt szerelemre -
Ifjan hol kacagott a szélbe?
Halottak napján kiért hull a könnye;
Kit hívna vissza, ha lehetne? Kit hívna tetemre -
Feltámadás üdvéért - puszta lelke,
Óh Uram-isten! Most már? kit követne?

bojtár
  Válasz | 2008. április 06. 12:31 | Sorszám: 345
ÁBRÁNYKA ALSZIK

Ábrányka álmos,
pihen a réten:
ringatja magát
lapulevélen.

Forgószél őrzi,
tündér az anyja:
Kökény a neve,
magára hagyja.

Magára hagyja,
nem vetkőzteti,
nem is ringatja,
s nem öltözteti.

Ábrányka alszik,
ágya a szélben.
Ezerév múlva
ébred. Elébb nem.

Mikor majd abba
hagyja az álmot,
nem leli többé
Magyarországot?


***

paraszt
  Válasz | 2008. március 26. 20:13 | Sorszám: 344
Gavallér János

Mocskos érdekek


Hallgatom csendben az éjjelt,
álmom cikázó világát
s lerázom a nappal porát,
az emberszag átkát

Rám is, másra is a hordalék rakódott,
s ti, ti maradtatok tiszták
mocskos érdekek!

S ki mossa ki a szennyest?
Mert már lopjuk a kenyeret.
Feketén markol a kéz! Izzad a homlok!
S bűnösök a becsapott holnapok!

Terheket szültek a vágyak,
s utálat vergődik agyában a mának.
Ki nem fél önönmagába nézni:
- Jó ég! A gyermekeink fognak-e érezni?

Hallgatom csendben az éjjelt,
elloptuk a jövő elől az embert.
Mások helyett mosakodok…

Rám is, másra is a hordalék rakódott,
s ti, ti maradtatok tiszták
mocskos érdekek!

Égi tünemények jönnek, mennek,
csak lelkünkön az örök felleg:
Mosdat ott belül az erkölcs,
Isten óvó bűnenyészete.

Árkoltátok Ármány örök árkát
a szívben síró becsület ügyét.
Örököltük apáról az érzést,
s ránk szabadult a vak törvény.

Rám is, másra is a hordalék rakódott,
s ti, ti maradtatok tiszták
mocskos érdekek!

Úgy jöttetek, mint az árvíz!
Nagy robajjal, sokat ígértetek.
A bűnöket vállunkra raktátok,
s véres kézzel mindent vittetek.

2008.03.26.

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola