Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » Költészet. (4. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Költészet.
SenKyse
  Válasz | 2010. november 17. 00:31 | Sorszám: 720
ὁ θεὸς ἀγάπη ἐστίν az Isten a szeretet. (1Jn 4,8)

„Hol szeretet, ott Isten, a másikban, álruhában” (Gavallér János)

most kérdő-szó:
Mi a ’politika’ ? Mit jelent a szó? Nem értem.
Kérdések – nem költői – túlontúl prózai kérdések.
Politika- e szívemben hordozni, azt a tragédiát,
hogy óránként nyolcezerrel több tekintetből
néz a Teremtő reánk?

most ének-szó:

morzsa a madárnak
ima az Atyának
egy érintés egy hallgatás
a nyomorultnak
„adjatok, adjatok, szegény görbényének”
botsáska- lerágott koldusbot-világ

most szót mondok:

Politika- e tudni, tudatosítani, átélni,
hogy igényen felül vett, kidobott élelem,
tárgy, villany, víz, levegő - tékozlás
mialatt egy távoli ország földjén ülő anyának karjában
éhen vesz kicsi gyermeke, hogy úgy kellene
értenem, az az én gyermekem a sötét ridegben?
És miért gondolhatnám alattomosan, elbújva,
hogy az anya fájdalma nem az én fájdalmam?

ének- szó, sirató:

Tékozló fiúk vagyunk mindahányan,
térjünk meg, térjünk meg!
Hol az a szeretet, mi világot válthatna,
hova szegeztük mi emberek?
hol a részvét, mely tenni képes,
hogy megértse hétmilliárd,
együtt- érezve, együtt- szeretve,
ha meghal is él Istenben a Világ?

Tékozló fiúk vagyunk, nincs tovább.
Az Atyára tekintve, Krisztust követve,
a Szent- Szellemet magunkban munkálkodni engedve,
felismerhető, követése nyolcszorosan
boldogító - boldoggá tévő:
mit az Atya tesz, szeretet, tékozló szeretet

most mit tehetek :

követlek, Atyám, fenntartás nélkül, minden ’de’ nélkül
követlek Fiú, minden ’csak még ezt enyéimnek-nekem’ késlekedése nélkül
követlek, Szent-Szellem, kételkedés nélkül, mert csak te vagy a Vigasztaló
követlek, Isten, mert érzem jelen-
Léted kőben, fában, állatban, emberben, csillagban, a ragyogó kozmoszban

mert szeretlek
mert szeretek

Uram, irgalmazz nekünk
amen

alexander
  Válasz | 2010. november 10. 08:53 | Sorszám: 719
Mementó
2o1o. október 5

1 .
Csakis a versért irhatok ma verset
a gondolat csak vörös utálat
gyilkos iszapja jel: halál memento:
lelkünk égeti az új gyalázat!
Rőt Nap gördül az iszap áradatra
króm felhők igérnek vörös telet
Kolontár és Devecser most már tudja
ki tett garatra minden életet...
Utak mentén korall fák haldokolnak
eljött az igazság pillanata
rőt latrok szelleme vert közénk tanyát
s mindent elborít vödös iszapja...
2.
Óh szörnyű járni ma a láp felett
gyilkos ködök árnyéka képpen
ha párák szellemada hömpölyög
bőrünkbe mar a lúg keményen…
Most lépteink nyomán halál szökell
az iszap sziszegve énekel
óh szörnyű járni ma a láp felett
böfög az iszap a réteken...
3.
Fut az iszapár elől egy kisfiú
megnyilt a föld és eltűnt az út
jaj! tovább-tovább csak futni még
iszap bugyog amerre lép...
Csillagtalan ma a Hold s az éj
korall mezőkön a halál lopva jár
folyós földön bugyog vörös iszapja
békanyálat böfög a halotti táj...
Maró lúgot nyel Devecser…Kolontár!

alexander
  Válasz | 2010. november 10. 00:20 | Sorszám: 718
HALÁL KÖZELI FÉNY...
Örök Ádám-Éva kori történet.

A szenvedélyt keresni
Rosszkor, rosszhelyen nem érdemes
Az élet elkerülhetetlen
Kelj fel óh szerencsés idegen
Soron kívül Elérted célodat -
Hol vagyok? Az oltár csúcsán –
Egy gondolat - a barlang
Ott tátong az éji fény mögött
És ha majd megnyílik a felhők szakadéka is -
Sápadt ábel-álca-arcod előtt –
Ki tudja , mi történik az utolsó napon?
Az éjfél átmelegít és üveges reggel születik
Ama hajnalon
Minden a hárságyon dől el –a fehér pamlagon
NEM TUDHATUNK SEMMIT
A Mester műve ez –
Se fegyver se papír se bankkártya -
Nincs utiszámla a másvilágra
Csak a képesség számít
Vagy a hiánya - a szellemi fáklya
Mi utat mutat az éjszakába
Ha élve hagyják elmebetegnek vallja magát -
Ez az utolsó bástya
Bármi jó hogy elkerülje a halált -
A lét nem káröröm -

Orwell!

Azért köszönöm...

paraszt
  Válasz | 2010. november 07. 20:07 | Sorszám: 717
Gavallér János

Óvva intelek


Egyenlők között egyenlőbbek,
törvény előtt mentelmi joggal,
lakhatási támogatás és
egy kis bérpótlék
adóalap csökkentő tényező
a számlával igazolt többszázezer forint…
Hatszázezer aláírás és egy nő,
semmis a népakarat, a demokrácia nő…

Reményeket korbácsoló kedélyek,
négyévente jöttek, mentek, vittek.
Közös fazékból mertek meríteni
”mi az hogy, nagyon is”
járt, jutott egy-két Nokiás doboz,
sünöknek az avar, gaz és toboz.
Parancsra lehulltak az azonosítók,
ütöttek asszonyt, gyermeket
és kimúlhat, elévülhet a bűn, milyen jog az,
ami alapján Biszku és mind bűntelen…

Erkölcs diktálja a magatartást,
közérdek titkosítani, ne láss,
csak dolgozz tovább lelkiismeret!
Ott a ködfátyolon túl,
ott vár a csodás álomvilág,
hogy most, most még abból nem jutott,
nem a hatalom, a kor a hibás:
sok a zseb és piszkosak a kezek,
a jövőt formáló, törvénykező kezek.

Erre az ösvényre vitt a kényszer,
esküt mondott itt már több ezer lúzer
- a szentékszer bírja a kritikát-
a világ nem látott még ily krimit:
járni járt csak nem jutott,
ki sorba állt, az mind elhullott.
Zsarolt a párt, az óra, a szív,
igaz csatát senki se vív!

Ennyi meg ennyi boldogulhatott,
ha jókor, jó helyen
írták nevét a könyvbe,
a hitel böszme-mód’
- trükkök százai-, jártában-keltében
”búj, búj zöld ág” kiskapun
lyukas zsebekbe osont.

Történjen bármi,
lehet időtlen időkig várni,
egy pár ezer év és pár nemzedék
- legjobbjainkra emlékezz!-
s a méregpohár megtelik,
minek meg kell történni, megtörténik.

Ne sírjatok fák, virágok, erdők és hegyek,
a folyók az óceánba tartanak, minek
őrzitek könnyeitek, bőgjetek!
”Akinek van, adatik, akinek nincs, elvétetik”
mert a fájdalom is egyre nő,
egyre nagyobb lesz,
fájdalmunk végtelen óceánja öleli át a bűnöket,
s bűnösök vagyunk mi mindahányan:
bőrünkbe szarusodott zsebek
tekintenek a jövőre,
óvva intelek:

Csak e földet el ne hagyd fiam!
Ezt őrizd, ez az Isteni akarat!
Történjen bármi, vágják a hátadon a fát,
paraziták serege lepje szent hazád,
szívedben ez a föld az a hely,
ahol a szeretet átölel:
Csak e földet el ne hagyd fiam!
Ezt őrizd, ez az Isteni akarat!

A méregpohár már csordultig,
minek meg kell történni, megtörténik.

2010. 11. 07.

alexander
  Válasz | 2010. november 07. 14:14 | Sorszám: 716
Happening

Így múlik el minden ami szép:
Az elsőt csak a második s a többit
A perc az órát - sok csillagév…
Lásd! Itt a Földön mindent félre löknek
Ezért a szíved legyen mint a jég.
„Akárhová csak szabadulni innét!”
Arcomba vág az önző rémület
De fogva tart szívem – hát nem lehet
Bolyongok Danteként az alvilágban
Mégsem vesztegetem el az éveket

Krőzus vagyok – üveg órák Krőzusa
Körülzár az őrült kavalkád
Földre ránt az ember-milliónyi érdek
De mind hiába koldul harmóniát!
Nem fáj csalódás: ezen rég túl vagyok
Hidakat vert bennem Tél és jégmagány
Ha tavasz jön a régi szép tavaszra?
Már fogva tart valami új talány.

Friss szellő fújdogál a Tó körül
Már izzadnak a fák a gyökerek
Jézus szól? – nevemet hallom héberül:
„Kövesd a Gyermeket s az Öreget!”
„Siess a folyón át a fák közé!”
Veled lesz Hénok és a kis Noé
Bátyád vár ott a Nap és Anyád a Hold
De távolabb vigyázz! Vágy les rád valahol

Menj! Siess – már a földet szántják az egek
A bárkában túlélheted az ítéletet
Ám megparancsolom: a túlparton
Kezdjetek emberibb életet!

alexander
  Válasz | 2010. november 05. 11:43 | Sorszám: 715
Angyalra várva
(1945-89)

Ostorcsapás a hideg esti szél,
Fagyos ujjakkal bogozza hajam,
Fegyvert ránt hamar a gyáva szeszély,
Arcomba sújt, hogy adjam meg magam.

Ököllel vár reám e vad vidék,
Klondájk rózsája nő a flaszteren,
Ha látod? – ne kérdezd miért?
Gyilkol az ösztön és a félelem.

Büszkén török börtön-országon át,
Vadul kérdem önmagam sebezve:
Ki csapszékek mélyén Angyalra vár –
Miért él itt? – már mindent elfeledve.

Ha az idő, mint mozgó sír elér,
Nem fejtek titkot már e szegleten,
Hisz’ túl az élet már a jó-felén,
Gyenge a szív – csorba a fegyverem.

Várok ünnep arccal hideglelősen,
Ki bűntől szűzen mindent birtokolt,
Túlterhelt hajón élek sietősen,
Lám titkokat súgva, akár a Hold.

Már vágytalan, kopár akár a kő,
És vajúdva is e kocsmaléten,
Régen túl az ismert határokon,
A vér s a szellem igézetében.

Vagyok fodor az elfutó vízen,
Vagyok sorskérdés és balsejtelem,
Itt élek köztetek magányosan,
Míg érbitón legyűr a jeltelen.

Bilincsek közt nem élhetek híven,
De leszek lélek: új nap, kegyelem,
Nem vetek már szilaj hullámokat,
Levél vagyok Uram – nem áradó patak.

Végül vagyok ok – Néked okozat,
És haszontalan emberáldozat,
És ha volt szívem? – Tiéd volt Istenem:
Igen – Tiéd – ennyi volt életem.

nereus
  Válasz | 2010. november 05. 10:30 | Sorszám: 714
Botár Attila:

A SIVATAG KÉSZ

Árnyékezüst. Iszapja elfedi
az ösvény finom vonalát. Az útról
a felszakadt gát sebző fényei,
vízszintes alkony, fuldoklik a kurzor –

Ki járhatót cserélsz járatlanért,
ki megjelöltebb vagy minden bilincsnél,
a sivatag kész, Káin ideért,
vörösre szikkaszt. Nem késő, ha hinnél.

SenKyse
  Válasz | 2010. november 04. 20:12 | Sorszám: 713
Jöjjenek a gyerekek, ök még látják, amit mi már nem akarunk, elmondják,lerajzolják nekünk, a tragédia után, sírnak a fák, a madarak, a csillagok http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=z_get_topic&f=2&t=011119&m=001526

-ky-

homokszemcsék kerekek őrlő fogai közt
órák percegése szúette tölgyasztalon
áznak az aszfaltra festett napocska rajzok
fáznak a jeleket rajzoló krétás kis kezek
fáznak a gyöngéden figyelő felnőttet
kereső szemek – hisz itt vagyunk mind
elárvult világban az istenit száműzve didereg
szürkülő időben szűkölő tömeg
kérdezd csak kérdezd mégis
remélnek?

*

alexander
  Válasz | 2010. november 01. 22:41 | Sorszám: 712
Ébredés

lebben a hang a semmiben
csapódik és fennakad
nem érheted be ennyivel
magad vagy vad s áldozat

hiába fáj a hallgatás
bilincsbe zár a léted
szemedben tőr a néma vád
elárul büszkeséged

akár a kő olyan vagyok
már szürkeségbe vásott
csak hullnak rám a csillagok
hallgatok s megbocsátok
arcpirító kemény présben
újra teremtem magam
dacolok a hazugsággal
s gyűlölettel egymagam

kétely reám nem ragadhat
átkod hulljon vissza rád
minden áruló szavadnak
mérge szíved járja át!

lebben a fény a semmiben
árapálya kavarog
nincs kiút? a sápadt reggel
partot ér de visszafut?

kő kövön így nem maradhat
ártatlan itt a vádlott
fényes nappal kifosztanak
arcoskodó kufárok…

segítség! – kiált a tolvaj
de a törvény mit sem ér
színjáték az egész világ
s jegyet kapsz „pár ezüstért…”

paraszt
  Válasz | 2010. november 01. 17:08 | Sorszám: 711
Gavallér János

Illuzionisták


Határaink végtelenek. szorít
a pillanat, hálóban vergődik
a logikus gondolat, anyátlanul.
Mezítelen agyamban sorsunk
születetlen embrió: Tehetetlen
léleküvöltés. Pányvázott ebek
módjára ugat a jelen, csillog
érthetetlen óljában a haszon,
s műveleti terület lett a föld.
Minek és miért hullnak könnyeink?
Bűngörcsbe szorult ökleinkben ezüst
csörömpöl, ego fűtött, tupírozott
űrben száguldunk a fekete lyukba.
Szeretethomok sivatagában
struccok vagyunk.

2010. 10. 30.

alexander
  Válasz | 2010. november 01. 08:13 | Sorszám: 710
A próba ideje


Pőre lovasok suhannak az égen
Lenge forgatag tajtékzik bomoltan
Csahos kobold bucskázik át setéten
Ki gyenge most? - magától összeroppan.

Ne félj! Ne félj – hisz’ dereng már a hajnal
Majd átsegít szerencséd vad partokon
Fátyolt sző időnk a hamis alkonyatban
Oly sok év árnyakat fon szép arcodon.

Lefoszlott rólunk a hamvas ifjúság
Időmarta parton pusztul életem
Nem ölelsz már forrón – nem csókol a szád
Apályok útján fizetünk szüntelen.

Az utak végül mind-mind összefutnak
A Korpusz alatt lábadhoz hervadunk
Lásd! Így lesz vége minden életútnak:
Elhulló virág a zarándoklatunk…

A kereszt alatt lábadhoz omoltan
Kérünk Téged, s ím feltámadhatunk…

SenKyse
  Válasz | 2010. november 01. 06:08 | Sorszám: 709
"S csak a mindenség őrzi a reményt
és a szív."
.................a pillanat kegyelméért Gavallér Jánosnak

tavikék

vizet hidrofil fogad barátként
minden mi taszít sínre rak láncra ver
bezártként kúszó sínek! csak a vas
száguldása nem bánja hogy arra megy

de a szín! tavikék sziromsárga
festékes útjuk összeér egymásban
és kizöldell tavaszi áradón
amint nyitottra nyílót csak találna

nyitott szív mi látón szívet nyithat
szeretőn míg nem tekint érdemére
angyali bennünk angyali ének
rezonál szavakon túli zenére

Gyöngy
  Válasz | 2010. október 31. 23:54 | Sorszám: 708
Juhász Gyula: Október

Szüret tüzei égnek,
Szólnak szüreti nóták
S a szőlőhegyek hátán
Venyige lombja pirkad
És megszépül csöndesen
Az egész mulandóság.

Szüret tüzei mellett
Próbáljunk melegedni,
Szüret nótái mellett,
Míg venyigelomb pirkad,
Próbáljuk meg csöndesen
A tavaszt elfeledni!

Enyém e dalos ősz most,
Enyém az őszi pompa,
Enyém e bús mosolygás.
Venyige lombja pirkad
És megszépülsz csöndesen
Bánat, nagy őszirózsa!

Rendes Kis
  Válasz | 2010. október 31. 16:43 | Sorszám: 707
keresztkem
  Válasz | 2010. október 31. 16:17 | Sorszám: 706
"Túlhevitett virágcsokor".
(Pilinszky: Vers)

Közli: keresztkem

alexander
  Válasz | 2010. október 31. 10:02 | Sorszám: 705
Számvetés

Hétszer hét év volt az iskolám
Az első hétben – zord magányban
Vízre írni tudtam éjszaka
Véstem kőre-fára új imát
S dacoltam széllel egymagam.

A másodikban – országút
Szalagja lett az otthonom
Csak kóboroltam mostohán
Gazt kutatva kerestem gombát
Út menti árokpartokon.

Már kétszer hét év telt azóta
Hogy ismertem kártyát s csaltam is
Rám vártak minden rossz csehóban
Jaj! Hányszor ütöttek átkozódva
Ha kicsaltam forintjaik?

S csak játszottam játssztam hajnalig!
A börtönt és a szegényházat
Istennek hála elkerültem
Bár jártam néha térdig sárban
A jó modort sosem feledtem.

Szerettem széplányt úri módra
S megcsalt mégis egy jó baráttal
Most itt állok árván megrabolva
Szomjas szívemben kínzó vággyal
S nincs ki befogad éjszakára.

Kincseket? – vagyont nem szereztem
De megmaradt minden álmom
Semmit se tudván – nem tanulva
Mindent mi rossz volt elfeledve
Ma is a fények útját járom.

De tovatűnt kaland s pillanat –
A fényözön vad árapálya
Hol az idő galád királya
Kioltja most a fényeket –

Napom ma már aláhanyatlik:
Nem lehet – mondd hogy nem lehet!
Mert semmiért nem alkuszik
Ki elveszi az életet.

Mert rég csak oly szavakra vágyom
Miket itt senki nem beszél
Rég kihalt a dal a világból
Ahol hazudni tanul a szél.

Hétszer hét év volt az iskolám
Mégsem tudtam elfeledni
Mire tanított jó Anyám –
Vízen járni tanultam éjszaka

S kőre fára írtam új imát
De hű maradtam ostobán
S vagyok a szépség cinkosa
Mostoha életem alkonyán.

alexander
  Válasz | 2010. október 29. 20:30 | Sorszám: 704
Értünk jön

Majd ha eljön értünk ama valóság?
Hullám hullámra fut haldokolva,
Vérző szívhez ér az örök éjszaka:
Ígért öröm igék között elszáll
Könnyelmű életünk tündöklő nyara -
Már kész a késő Ég alatti bánat,
Ha elmúlt az Élet: vége! – jaj annak
A vágynak, mit ily nagyon kívánnak.

Nem elég szava – a Teremtő maga:
Megváltó remény s égi laboda –
Mit adna mást a gyarló föld fiának?
(Hidd el elég ez földi csodának)
Már minden friss és szűzi tiszta minta,
Ismeretlen lesz a Föld panasza:
Ártatlan idejét az örök „szép volt”
Hűtelen sem kéri soha vissza.

Értünk jön a rég várt félt valóság,
Betakar az idő puha paplana,
Alvó ködök alá zúzva meztelen,
Már fogva tart az örök éjszaka.
A költő-lelke, par excellence,
Rejtezik, fél - és mégis él nesztelen,
Ha hazahív a reménység szava:
Újjászületik a lélek szüntelen.

alexander
  Válasz | 2010. október 29. 07:53 | Sorszám: 703
Üzenet: Eljő a hajnal

Zuhanásos éjszakák után
titokban
titkok után rongyokban
eljő a hajnal
halálraszánt dalok utján dallal
takarják el a tegnapot – holnapot
ezek a nappalok tartják ( ki) a napot
ma holnap kezdődött
furcsa hegedősök járják az utcákat
hócipőben – kezükben fegyver a szó
a szózene szó csendőre is ott van
nem látja a bajt a sötét
csak oson csak oson csak otthon
tüzesen fut a házfalakon
benéz a héttoronyba
nincsen semmi gondja, dolga
cirógatja testét – meglebbenti leplét
gyászra festi fecskeröptét
megcsókolja kecske csecskekörmét
nem ad felmentést – rád fújja hidegét
és sarokba ért a sötét (szorít)
felszisszen a szeglet, hisz’ repedésbe vérzett
a menyét

rémálom
egy Ámor-nyilas rém álma
Felsőkakukkváron
nyilát forgatja mérgében
kiskacsákra lövet éppen
ez a senki háza: nincsen benne senki házi
nem akar dalolni kínos futni hagyni
ma kezd szeretni-lenni, megszerezni sokat
akar megkergetni, akar akar akar
lét formát kiforgat
perget száraz szentet, de az éhes gyermek
mögött egy fakereszt forró-kőre dermedt
nem kér védelmet-kegyet, engedelmet
láza elcsitul
könnye vágya kicsordul
hazavágtat: laza csikó-csókkal rád nevet még
mesés: fuldokol az ég
a humor és a nevetés
gyermeki ölelés:
Al – ex

alexander
  Válasz | 2010. október 28. 03:48 | Sorszám: 702
Nem alhatom többé

Tölgyek közt bolyongok órákon át,
Avar zörg, roppan a fák nyögése,
Szíven üt a baljós, éji láz,
Ónfonálon szisszen már az idő kése,
Szívem nehéz,
Megvisel lüktetése.

Közelg a Tél,
Fogam között fohász és szószilánk,
Torlódva sírnak marólúg szavak,
Tajtékkal zúgva egymáson át -
Ajkam remeg, - az éjszakák
Rólatok vallanak.

Fejem körül szitok és szóvirág,
Itt élek köztetek vajúdva rég,
Elbukom egy szó könnyes tövében,
Legyűr és összetör egy semmiség.

Ajkam dadog,
Khámort megölték Jákob fiai.
Minden, mi bűn volt, újra éled,
Vörös iszap hull az égről -
Sír az Isten - szörnyű végzet.

Ájult csendben csillagok zuhannak,
Hiába minden,
Sarjad még a Bűn vetése,
Vonóját tördeli egy vén cigány,
Átkot szór, perelve az éggel:
Pusztuljon, s jöjjön el a világ vége!

alexander
  Válasz | 2010. október 27. 21:36 | Sorszám: 701
Carpe diem

lombsátorába csábító nap susog
ragadd meg éld át a pillanatot!
nézz körül! hogy zendül az élet
az elmúláson diadalt ül a szép természet
csontvázak ketrecében
giliszták csigák
vak koponyák üregéből kinéz
a kíváncsiság - mi újat talál
a rég kiköltözött nyugtalan halál?
helyén - csontházából kinőtt egy tulipán -
a mohó élet tüstént felzabál
szétrág, elbont, elhord mindent
a volt fogolytábor helyén
a természet így teremt rendet,
megcsúfolt értelmünkre,
a vörös iszap rettenetére
az emlékezet
örökös bilincset rakott -
Recsk - vádol valahol sok száz és ezer halott

Szőnyi Bartalos Mária
  Válasz | 2010. október 26. 19:38 | Sorszám: 700
Szőnyi Bartalos Mária

Magyarország

PIPACSRÉTEN

lezongorázott pipacsréten üldögéltem

megfestett pillangógondolat szállt felém

kezedből áradó szellő csiklandozta talpam

huncut mosolyfelhő kacsintva jött elém

2005. június 15.

keresztkem
  Válasz | 2010. október 20. 20:54 | Sorszám: 699
Alvó szegek a jéghideg homokban
plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt
ma ontják véremet.

(Pilinszky János: Négysoros)

Idézi:
keresztkem

alexander
  Válasz | 2010. október 20. 10:49 | Sorszám: 698
OKTÓBERI HAJNALOK

Körbezár az éj
Mint börtönét a rács
Görbül a tér
De nem beszél hozzám a szél
Csak bámul rám
A süketnéma sápadt Hold karéja
Csak néz
mint pap az ördögére
Csak néz
mint Buddha köldökére
A holdsugár derengő fénye
Az éj, mint ócska bazár züllött sivár
Hamis kerítője:
tolvajok menedéke
A vaksötétben
fantom árnyak közt
Gubbaszt a köd
Elvenni tanít az éjszaka
Sok-sok éhes csillaga
Fázik az ég Vastag a csend
Ínséget teremt a Rend
E tájon tallózva jár, és nyomor kaszál
S az istenadta nép?
Lehorgasztva fejét?

Ínségét
takargatja még
Bár elvették mindenét
Csak akkor morog
ha gyomra korog
De nem beszél szegény
csak az égre néz
Övé a remény
de egy sem bírja már sokáig
Az otthontalan világban
egy kivert kuvasz vonít a tájban
Az éjszakából eljönnek a hajléktalanok
Az élet megvert hadaival
Vaksin hunyorogva
jönnek el
Az októberi hajnalok

alexander
  Válasz | 2010. október 19. 08:38 | Sorszám: 697
...kisimítottam ezt a korai vers lapot, amelyet anno, még nem itatott at a vörös iszap emlékezete...


A költő emlékére

Mint harangszó hangzik neved,
A harangod messze hangzó,
Emléktartó: fényes, nemes,
Igaz-hangú, szép, énekes
Magyar szót ád, s menedéket.

Vigasztaló, bús lélekkel,
De megvert az Isten Téged,
Magyarságért vert szegeket
Dobos, nagy szívedbe érte,
Mégsem kértél menedéket.

A szívedre hullott könnyek
Szerelemért fájtak, égtek.
Szép’ hajósa száz öbölnek,
Mégsem kaptál menedéket,
Mégsem kértél menedéket.

Valakiért nagyon fájtak, Halálra vált, szép-remények,
Dalból fontál Istenálmot,
És ostort az ölelésnek,
Mégsem kértél menedéket.

Lelked fázott, lánggal égett,
Mindig napkeletre vágyott,
Szánt magyarja száz reménynek,.
Kerestél egy jobb világot,
Mégse leltél menedéket.

Nálad méltóbb nem volt még, sem
Szebb dalnoka ölelésnek:
Bukott Angyal, Nap-szívéből
Fény-dalokat téptél éjjel,
Mégsem kértél menedéket.

Csak félig voltál küldetéses
Magyar költő, vagy egészen?
Élet voltál: vad, fölényes,
Félig Isten, költő-ember:
Mégsem kértél menedéket.

Százszor elátkozott élet
Százszor elvette reményed,
De újra feltámad érted:
Lobogózza dalát néked,
Mégsem kéri menedéked.

Epilógus:
A Szent és a Tanító közt, a Költő:
Mindkét oldalra egyszerre kitekintve,
Feszíti magát ama fa-keresztre,
Hogy világát teremtő Istenétől,
A Hit keresztlevelét megszerezze.

nereus
  Válasz | 2010. október 18. 14:38 | Sorszám: 696
Botár Attila:

KVANTUM ÉS NÁDFÖDÉL

Már könyökünkön jön ki a kenet.
Vigyort az arcra! ne láss annyi vesztest.
Merő üszök naptár és egyszeregy,
a kvantum és a nádfödél mihez kezd

egünk alatt, ha értelme szakad,
s kivérző sínpár csordul le a töltés
két oldalán s elgőzöl a patak
utolsót lobban cserjés, cserszömörcés,

és prófétálásra jajdul a kő,
a meddőhányó feltölti az öblöt,
és szárny-üres és néma levegő
mérgeit, süket kagylóit öröklöd –

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola