A fenti sorai arra emlékeztetnek, hogy az első seregszemle után olyan nagy volt az Író Kilencek tagjaitól az igény az újra találkozásra, hogy egy év elteltével, nálam, egy gyönyörű nyári napon a körtefa alatt húszan jöttünk össze egy egész napra.

Tisztában vagyok azzal, hogy legalább évente ismételni fontos a közönség előtti megjelenésünket. Azzal is tisztában vagyok, hogy egyedül valóban sok nekem a minden irányú szervezés, a foglalkozás az Író Kilencek tagjaival. Így, elmaradnak azok a megírandó könyveim, amelyeket szintén szeretnék megvalósítani a hátra levő éveimben.

Két hónapon belül beindítjuk helyben, a Szőnyi Kultúrális Egyesület (SZŐKE) segítségével a környékemen élő és alkotó írók, költők klubját. Némi szerepet vállaltam az indításnál, de a vezetői szerepet nagyon gyorsan át fogom adni egy, arra alkalmas személynek. Havonta egyszer fognak találkozni itt az írók, költők.

Tudom, koromnál fogva, mennyit bírok, mennyire vagyok terhelhető. Annyira már nem, mint 20-30 évvel ezelőtt.

Köszönöm, hogy megtisztelt bennünket Budapesten és számítok a felajánlott segítségére a jövőben.

Emlékül és köszönetem jeléül küldök kettő fotót.

A többi fotó itt látható:
http://portal.ghost.hu/gindex.php?pg=22886839&gid=1974655

Szeretettel üdvözlöm.

Szőnyi Bartalos Mária

KINCS

hogy ott legyünk

mindenütt

szellemünkkel

kinccsé

kell hogy

váljon szívünk

hogy ott legyünk

mindenütt

szívünkkel

kinccsé

kell hogy

váljon szellemünk

hogy együtt legyünk

mindenütt

szerelmünkkel

kinccsé

kell hogy

váljon szerelmünk

hogy ott legyünk

mindenütt

művészetünkkel

kinccsé

kell hogy

váljon művészetünk

„Adni a szívet semmiért cserébe”
- költők olvastak verseikből, éhe a szónak, éreztük mi, a megajándékozottak
míg jöttünk, jelmezben, maszkokban, álruhában a merkantilista porondról
hogy a legnagyobb misztériumot halljuk, mi csak világunkról elmondható,
és élhető, Gavallér Jánostól:
„Hol szeretett, ott Isten, a másikban, álruhában”.

Hát szóljon a templomi hálaadó
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ
ˇˇORGONASZÓ ˇˇ
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇGavallér Jánosnak

mert jót tett lelkünkkel a fehér orgona, muzsika, szó
és megjelent Paraklétosz, a Vígasztaló - gyógyító
áldozat nyílik, apróka hófehér virágokkal, jó,
a szív önzetlen isteni titokban gyökeredző szó
és a sok szirom figyelmünk erőterében fellibeg
a lélek csendes rezgését halló hálásan megpihen

mert halálhozó fáradtsággal vitt a lábam, oda, hol félénken, földretett albatroszok fehérlettek, ligetben, májusi orgonák, talajtvesztve nem találtam magam még a Föld légterében sem, szabadulni űzettem valódi rabságba, ám ott, mégis úgy éreztem, jó hogy vagyok, és jó helyen, a kegyelmi pillanat megölelt és megöleltelek

A városi és különösen azoknak a nagyvárosi embereknek, akiknek még időszakos, hétvégi pihenő lehetőségük sincs, lelkében ott ég a vidék utáni vágyakozás, a természet szépségére való ősemlékezés, sokszor már olyan mély iszapréteggel borítva, hogy nem is tudja, mi hiányzik? Riadtan szaladgálnak a számláikkal, keserűséggel szívükben, belebetegedve a természetellenes életmódba, egyre több munkát vállalnak, egyre kevesebb fizetségért, az eladósodás ellen való rémületben.
Egy kis kert, csendes beszélgetés, borozgatás egy diófa alatt, versek, énekek, és a lélek nyitottá válik, ennek elemi idillikus igénye bennünk van.

*
Még csak ez este maradj velem, itt nálam lepihenhetsz,
Zöld levelekből ím itt van az ágy, nézd, itt van az alma,
Van puha gesztenye itt, van sajtom is épp elegendő.
Nézd, a közelben hogy gomolyog föl a füst a tanyákról
És a tanyákra a hegyről szállnak alá nagyobb árnyak.

Tisztelettel meghívjuk Önt, és családját az

ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE II. NEMZETKÖZI SEREGSZEMLÉJÉRE,

amely rendezvényen tizenegy hazai író, költő mutatkozik be.

A rendezvény címe:

„HA MÁR EGYSZER MAGYARNAK SZÜLETTEM”

A rendezvény helyszíne:

Magyarok Háza,

1052 Budapest, Semmelveis u 1-3. Széchenyi terem (színház terem)

Rendezvény időpontja:

2010. szeptember 25.

Műsorvezetők: Tölgyesi Mónika és Harcos Katalin,

az Író Kilencek Nemzetközi Köre költői.

Műsorterv:

10:00 HIMNUSZ

10:05 – 10:15 Köszöntőt és megnyitó beszédet mond:

Szőnyi Bartalos Mária, az Író Kilencek Nemzetközi Köre elnöke.

10:15-10:30 Magas rangú vendégek köszöntő beszédei

- PATRUBÁNY MIKLÓS, A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE ELNÖKE

- CSÁGOLY PÉTERFIA BÉLA, "SZÓZAT" FŐSZERKESZTŐJE

10:30 – 12:00 ÉVSZAKOK címmel gyermek-koncertet ad a Komáromból érkező

FÜLKE Zenei Egyesület ZSEBSÜN zenekara

( Horváth Ákos dob, Hajnal Dóra ének, Gelle László szóló gitár,

Kántor Krisztina fúvós hangszerek, Hántai Ferenc basszus gitár),

ahol többnyire az ÍRÓ KILENCEK költőinek megzenésített

gyermekversei hangoznak el.

12.00 – 12:15 SZÜNET

12:15 – 12:45 – SAJTÓTÁJÉKOZTATÓT TART SZŐNYI BARTALOS MÁRIA,

ahol bemutatja a sajtós kollégáknak a délutáni műsorban szereplő hazai tizenegy költőt, írót.

Nyilatkozik: Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke is.

12:45 – 13:00 SZÜNET

13:00 – 13:10 „HA MÁR EGYSZER MAGYARNAK SZÜLETTEM”

címmel megnyitja a délutáni műsort:

Szőnyi Bartalos Mária, az ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE elnöke

13:10 – 13 30 Magas rangú vendégek köszöntő beszédei

- PATRUBÁNY MIKLÓS , A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE ELNÖKE

- CSÁGOLY PÉTERFIA BÉLA, "SZÓZAT" FŐSZERKESZTŐJE

13:30 – 16:50 Bemutatkoznak verseikkel, prózai írásaikkal:

ARANY-TÓTH KATALIN - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE TÖRZSTAGJA, KÖLTŐ Arany-Tóth Katalin,

költő (Hódmezővásárhely)

"Csak egyetlen jelet várok válaszul.
Mindegy az már, hogy Sorsomon
átok, vagy áldás simul…"

(Arany-Tóth Katalin: Menedékvágy)

GAVALLÉR JÁNOS - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE TÖRZSTAGJA, TÁRSADALOMKRITIKUS, KÖLTŐ Gavallér János,

költő, társadalom-kritikus (Balmazújváros)

"Mint jelfa, várok: Jöjjön valaki,
láncfűrésszel, kellő hittel, bárki!
Jövő folyamnak új krónikása,
nekem csak az ősz, lassú ősz jutott."

(Gavallér János: Lassú ősz)

HARCOS KATALIN - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE TÖRZSTAGJA, KÖLTŐ, PRÓZAÍRÓ Harcos Katalin,

költő, prózaíró (Kesztölc)

"Tavak vízében mosdik szenvedélyünk.

Szikla szorosból száll szabad madár

a székely kőre, ahol intő jelképül

a megváltó Krisztus fakó keresztje áll."

(Harcos Katalin: Otthonra leltem)

JÓNA DÁVID - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE TÖRZSTAGJA, ESSZÉÍRÓ, KÖLTŐ Jóna Dávid,

költő, esszéíró (Mány)

"kormozom az üveget,
féltésből, de okkal,
írok hadonászva,
bennem maradt búcsúmondatokkal"

(Jóna Dávid: Veterán érzés)

LÉNÁRD JÓZSEF - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE TÖRZSTAGJA, KÖLTŐ, PRÓZAÍRÓ Lénárd József,

költő, prózaíró (Pécs)

"Feszületre vetült sok ember arca.
Könnyeik a fájdalom imái.
Múltból a mába már egység kíséri
a nagy Közösséget, magyarok hangja."

(Lénárd József: Nemzeti összefogás napja)

15:00 – 15:20 SZÜNET

MIKLÓ ZSOLT - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE ALELNÖKE - PRÓZAÍRÓ Mikló Zsolt,

prózaíró (Lökösháza)

„Szívből, őszintén kívánom, hogy legyen módunk

tettekbe önteni mindazon mérhetetlen hálát azért,

amiért voltak olyan aranyosak és minket választottak…..

El…… egymástól!’

(Mikló Zsolt: Trianon 90. szülinapi köszönőjére)

SZALKI BERNÁTH ATTILA - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE TÖRZSTAGJA - FORDÍTÓ Szalki Bernáth Attila,

műfordító (Budapest)

„Magyartanítás 2009/3.

Istenkísértő csúcskísérlet

Goethe Wanderers Nachtlied ( II )

c. versének lefordítására”

(Részlet: Szalki Bernáth Attila bemutatkozásából)

TÖLGYESI MÓNIKA - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE TÖRZSTAGJA, KÖLTŐ, FORDÍTÓ Tölgyesi Mónika,

költő, fordító (Hajdúböszörmény)

"Ukázra csak időre

testesedhet meg a Dőre,
de kerülhet még édes

nedű is – delelőre –

a szú ette kupába!"

(Tölgyesi Mónika: Ugaricum)

SZŐNYI BARTALOS MÁRIA - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE ELNÖKE - ÍRÓ, KÖLTŐ, KRITIKUS, PUBLICISTA Szőnyi Bartalos Mária,

író, költő, publicista, kritikus (Komárom)

„ha már egyszer magyarnak születtem
s ha már csak ezért is van itt maradni kedvem
akkor mutassanak példát óhazám vezérei
s ha nem tetszem - nekik is el lehet menni”
(Szőnyi Bartalos Mária: Ha már egyszer)

ORAVECZ DIÁNA - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE TÖRZSTAGJA, KÖLTŐ, PRÓZAÍRÓ Oravecz Diána,

meghívott legfiatalabb törzstagunk, költő (Budapest)

„Nem lehetek önmagam bohóca pár elvetett alamizsnáért,
hogy kedveljenek, akarjanak, szívleljenek.
Ha felhő leszek, inkább esőt hozok, mint figurát,
többre visz a bús igazság, mint egy víg hazugság.”

(Oravecz Diana: Felhőbe az eszemet)

TAMÁS ISTVÁN - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE ALELNÖKE, KÖZÍRÓ, PUBLICISTA, KÖLTŐ Tamás István,

közíró, publicista, költő (Putnok)

"Tiéd ez az ország,

múltja és jelene.

Neked teremtette,

a magyarok istene!"

(Tamás István: Tiéd ez az ország)

16:50 – 17:00 Díjak átadása

17.00 – 17:10 Záró beszédet Szőnyi Bartalos Mária, az Író Kilencek Nemzetközi Köre elnöke és

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke mond.

SZÓZAT

Visszajelzést kérünk a szonybm@pickup.hu e-mail címre.

Köszönjük!

nem inspiráció jele: véletlen
kincsek, krőzus gyűjteménye -
bár legyenek azok, oly csodás okok?
költeni annyi,
mint kicsit meghalni, magányos csöndben,
ismeretlen fény magasában, ott fenn,
csak hogy meghalljam a rejtett hangokat.
édeni dalban,
rátámaszkodni a papír kínálta,
szűzi, fehér lobogásra, feledve,
elhullt sor(s)töredékek regimentjét -
már csak a csend szól,
amikor egy hangsor ölelés, mintegy
álomból odaintve, megszületik -
a szó ragyogás, feketén fehéren:
ím az ajándék.
mintegy varázsütésre telik a lap,
ártatlanságának felavatóján,
már megfeledkezve a címről is - túl
emberi lelken,
hangosan szólna az - és amikor egy
dallam töredék, csak szemernyi, mintegy
odahintve, megszületik az első
pillanatából,
a másikig, az esetleges ihlet
ősi zenéje megőrzi s visszatér
ajándékképpeni sebezhetetlen
forma világa -
s a bizonyosság, hogy a túli semmin,
már itt van, hogy hitelesítse a költőt,
az alabástromi, éteri álom,
szűzi zenéje.

Mindig együtt az idővel:
Növekedjék, mert halhatatlan
Múltja nyelvét őrzi e nép –
Jelenben él és Jövőbe néz,
De hűségben egy akarattal,
Vallja régi, nagy hírét!

Őrzi István Király Jobbját,
Palástját, Jogarát, Kardját –
Szent László arcával a Hermát,
A Szent Koronát, Országalmát.
Őrzi Mátyás Igazságát,
S annyi, híresen szép legendát,
Fényes szemmel hallgat míg él,
Ki igaz s magyar e sártekén.

Dicsőséggel, oly sok évig,
Vigyázták az ősi népet,
Megóvták az életlángot,
Harcban forgó, nagy Királyok.
Mindig együtt az idővel:
Fényeskedjék halhatatlan,
Magyar hazánk, felmagasztalt
Kincseknél is drágább éke:
A Szent Korona öröksége.

Köszönet! Százszor is köszönet,
Hogy elviseltétek a terhet,
Amikor senki nem segített!
S mert a szívben élt még a nemzet –
Óvtátok a megszenvedett
Magyar szó, szép igazságát,
S az évszázados vész után,
Az újrakezdés olajágát –

Ünnep van ma. Nagy-nagy ünnep:
Nemzetünk születése napja,
Adjátok át az örömet,
Mint gyermekének édesanyja!

„Akkor temetődött minden hófúvásba
Földtől csillagokig borult fehér gyászba”
*
Ma már nem töprengsz -
könnyedén ejtesz ki minden szót.
Tégy vissza a szádba egy-két érdes kavicsot:
Hadd botoljon meg rajtuk a nyelved -
Dadogni tanulj!
(Demoszthenészhez)
*
De hát ki mondta nektek, Herakleitoszom,
Hogy egyszer is lépjetek abba a folyóba?
*
Vakotás, gyerekkori vásárfia tükröm -
Semmi köze trükkökhöz, tükrözéshez.
Dugdostam,
elejbéd tartom, népem:
Bepárásodik-e?
-------------------------
újgörög költők gyönyörű fordításait is köszönhetjük Neki,
Ritszosz, Szeferisz, Kavafisz, Pappasz, Szarandisz szólalt meg általa magyarul
--------------------------
Fivosz Delfisz verse Papp Árpád fordításában:

És újból a pacsirta… Az elveszett kert.
Az ártatlan szívek, távoli madarak, bukdácsolva a láthatár hullámain.

Nyitott tornácunkon nagyanyám - lapozgatta nekem
a gyerekkori esték csillagképekkel illusztrált
mesekönyvét

Dr Papp Árpád költő, 73évesen elhunyt. Temetése, 2010.aug. 18-án 15órakor lesz Kaposváron, a Keleti temetőben.

*

ELEMÉSZTI FIAIT
Dr Papp Árpád emlékére
(Egy antológia margójára)

Kedves Mester, ha minden úgy történt,
Amint megsejtetted – nem nagy eset
Mondtad: könnyedén visszajár közénk
Nagyszerű zabolátlan szellemed.

Elégedett vagy-e? - mutass jelet!
Van-e, ki a céltalan bánatot
Elcsendesíti? vagy okod lehet,
Kiáltani: váltó vigyázzatok!

Szívedben a kínzó kérdésekkel,
„Egy-egy kis gyertya ég a szemedben,
Miféle kikötőben lobogtak
Meg-megvillanó fény-pénzeivel?”

„Kétoldalt karod tört evezője,
Félig a tenger magzatvízében,
De csak a kezdetben választott út”
Visz a sátoros hegy tetejér.

A féltékeny föld mindenkit beföd.
A megszaggatott és hűséges rög
Semmit nem tilt, nem kér, nem is köszönt -
Csak befogad a vak, közönyös öl.

Mint megszabott adót fogadja itt
Az élet letépett virágait -
Látja nőni, szökni legjobbjait:
A múlt, jövő - csorba jelen csak int,

S lehullik az idővel egy megint,
Mert itt csak sorsába fonva őrzi
Halhatatlan áldozatát a hant:
Öleli, védi övét ott alant.

Ismerik mind arcod szép emlékét,
Míg éltél szíved húrjait tépték:
Elirigyelték szívedből a dalt,
Mely riadót vert midőn elillant.

Miért nem volt elég csak az élet?
Csak a dal... ön-sorsrontó remények
Tépték szét az ének szülőhelyét -
S lett, életed jel, drága örökség.

Szabadság - szerelem gyermekeként
Adtál ajándékot a hazának,
S akik fegyvert, vitézt énekeltek,
Égig nőve, csillagokká váltak.

És hány síron nőtt korai virág?
Sajog a lélek és jajdul a száj:
Jaj! Te bolond de messze futottál?
Gyere! Játssz még, játssz csak, ha nagyon fáj!

Elemészti Költő fiait a Kor,
És nem ért még véget most sem a sor,
Még el sem siratott halotti tor,
Már pókhálós feledés takar…a por.

Munkács, Pozsony, Arad fáradt ege alatt,
Szelek söprik a Múlt dübörgő útjait –
Légiók és Germán sasok törtek utat,
És később oszmán, orosz hadak vonultak itt.
Ezer éve itt tért haza, vérben ázva,
Magyarságunk, győzedelmes, vadvirága –

Te szegény! Mily gyalázatot követtek el,
Itt, áruló hadak, kik hűtlen, cserben hagytak,
S érted, „júdás-pénzt” e gyalázatért kaptak!
Gazságukért, tőlünk, most mit érdemelnek?
Nézd csak nagyjaink sorát! Hogy értek véget?
S mellettük a rosszak – jóknál, jobban éltek.

Birodalmi Habsburg, török, orosz vágyak,
Szomjazták a zsenge, magyar mátkaságot –
Egy sem kérte, csak akarta s jött rabolva –
Megtaposva, földre rogyva, megalázott
Magyarország, ájulatból ki emel fel –
Engedetlen, tiszta szívvel, tört gerinccel?

Hála, Uram, köszönet mindenért:
A szenvedélyért, mely cikázva jár át,
A tanulságért, mit düh s árulás ád,
A mérges csókért, mely üdvöt ígért,
A tűzért, mely hiába gyúlt ki bennem,
És minden csalódásért, ami ért;
Csak egyet kérek - azt, hogy már ne kelljen
Soká hálásnak lennem mindezért.

Motto:Csak életünk öregszik, lelkünk halhatatlan –
A fátyol szétszakad, már nics tovább titok,
Itt van, ki egykor, társként hozzánk tartozott.

Ne feledjétek el, hogy visszatérek -
Mikor egy percre elcsitul a szél,
A nagyobb csöndből visszaérve,
Egy másik asszony szül világra engem.

Egy kéz fogása ver hidat közénk –
A szív megérzi, társát megtalálta,
Érte született a kies világra,
Végtelenből szőtték lélek köpenyét.

A századok sorából jött a Jóbarát?
És most csillog szeme, mint ezer karát?
Lénye itt van, hogy újra átöleljen,
Hű lélektárs az örök szerelemben.

Életünk folyama, egykor megszakadt,
De örök az élet – idő áradat.
Élet, szerelem és lelki sérülések
Formát adnak az ősi születésnek.

Annyi idő telt és én még mindig várok,
Csillag szememben könny és vágy, ezernyi
Titok, átok és ködös másvilágok
Mögött egy ajtó, csak most kezd kinyilni.