Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » Költészet. (6. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Költészet.
Szőnyi Bartalos Mária
  Válasz | 2010. október 01. 09:06 | Sorszám: 670
Szőnyi Bartalos Mária
(Magyarország)

KINCS

hogy ott legyünk

mindenütt

szellemünkkel

kinccsé

kell hogy

váljon szívünk

hogy ott legyünk

mindenütt

szívünkkel

kinccsé

kell hogy

váljon szellemünk

hogy együtt legyünk

mindenütt

szerelmünkkel

kinccsé

kell hogy

váljon szerelmünk

hogy ott legyünk

mindenütt

művészetünkkel

kinccsé

kell hogy

váljon művészetünk

Komárom-Szőny, 2003. június

paraszt
  Válasz | 2010. szeptember 30. 23:19 | Sorszám: 669
Hiszen csak... emberek vagyunk...köszönöm.
SenKyse
  Válasz | 2010. szeptember 27. 19:39 | Sorszám: 668
(javítás)

"Hol szeretet, ott Isten, a másikban, álruhában"

SenKyse
  Válasz | 2010. szeptember 26. 20:36 | Sorszám: 667

„mert minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” ( Jk 1,17)

Adni a szívet semmiért cserébe
- költők olvastak verseikből, éhe a szónak, éreztük mi, a megajándékozottak
míg jöttünk, jelmezben, maszkokban, álruhában a merkantilista porondról
hogy a legnagyobb misztériumot halljuk, mi csak világunkról elmondható,
és élhető, Gavallér Jánostól:
Hol szeretett, ott Isten, a másikban, álruhában”.

Hát szóljon a templomi hálaadó
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ
ˇˇORGONASZÓ ˇˇ
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇGavallér Jánosnak

mert jót tett lelkünkkel a fehér orgona, muzsika, szó
és megjelent Paraklétosz, a Vígasztaló - gyógyító
áldozat nyílik, apróka hófehér virágokkal, jó,
a szív önzetlen isteni titokban gyökeredző szó
és a sok szirom figyelmünk erőterében fellibeg
a lélek csendes rezgését halló hálásan megpihen

mert halálhozó fáradtsággal vitt a lábam, oda, hol félénken, földretett albatroszok fehérlettek, ligetben, májusi orgonák, talajtvesztve nem találtam magam még a Föld légterében sem, szabadulni űzettem valódi rabságba, ám ott, mégis úgy éreztem, jó hogy vagyok, és jó helyen, a kegyelmi pillanat megölelt és megöleltelek


-ky-

SenKyse
  Válasz | 2010. szeptember 26. 20:12 | Sorszám: 666
Kedves Szőnyi Bartalos Mária, köszönöm, hogy ott lehettem, hallhattalak Titeket.
Legközelebb, ami reméljük nem lesz nagyon soká, szeretnék segíteni, hogy többekhez
eljusson a hír, mert úgy tapasztalom, éhe a szónak, éhe a szépnek sokakban fájó igény,
de az információáradat elborít minket, elsodor, nehezen lelünk rá, arra mi hiánybetegségeinket gyógyítaná.
Indokolatlannak érzem ( ami sajnos mesterségesen generált, szándékos ellenséges erőktől való elnyomás) a „vidék” szorongását. mindannyinkban ott az édenkert emléke

Kellene kis kert, bő-termő,
léc-kapuján kis réz-csengő.
kellene még
két fakerék,
s egy taligát rá föltennék
-dalol Weöres Sándor meghitten.

A városi és különösen azoknak a nagyvárosi embereknek, akiknek még időszakos, hétvégi pihenő lehetőségük sincs, lelkében ott ég a vidék utáni vágyakozás, a természet szépségére való ősemlékezés, sokszor már olyan mély iszapréteggel borítva, hogy nem is tudja, mi hiányzik? Riadtan szaladgálnak a számláikkal, keserűséggel szívükben, belebetegedve a természetellenes életmódba, egyre több munkát vállalnak, egyre kevesebb fizetségért, az eladósodás ellen való rémületben.
Egy kis kert, csendes beszélgetés, borozgatás egy diófa alatt, versek, énekek, és a lélek nyitottá válik, ennek elemi idillikus igénye bennünk van
.

*
Még csak ez este maradj velem, itt nálam lepihenhetsz,
Zöld levelekből ím itt van az ágy, nézd, itt van az alma,
Van puha gesztenye itt, van sajtom is épp elegendő.
Nézd, a közelben hogy gomolyog föl a füst a tanyákról
És a tanyákra a hegyről szállnak alá nagyobb árnyak.

( Vergilius / Első ekloga/ részlet /f.:Vas István )

Szőnyi Bartalos Mária
  Válasz | 2010. szeptember 23. 14:07 | Sorszám: 665
Köszönöm Parasztnak, hogy betette a meghívónkat!
Bavallom töredelmesen, hogy minden fellépő izgul most már rendesen. Eddig a szervezéssel voltunk elfoglalva. Most, az utolsó napokban már csak nyugtatgatjuk egymást.
Remélem, sokan eljönnek. Prózaíróink közül Mikló Zsoltra hívom fel a figyelmet. Ragyogó iróniával nyúl a legkényesebb kérdésekhez is. Költőink maguk vállalták az előadói szerepet. Érdekes lesz a saját szájukból, élőben hallgatni írásaikat. Valóban a mai költészet és írások seregszemléje lesz.
A fellépők több. mint 80 %-a vidékről jön.
Azt vallom, hogy vidék nélkül nincs szükség fővárosra.
Érdekes színfoltja lesz a napnak a ZSEBSÜN zenekar délelőtt. Erre a gyermek-koncertre minél több gyermeket várunk.
Mindenkinek előre megköszönöm a megtisztelő jelenlétét.

Szőnyi Bartalos Mária
Író Kilencek Nemzetközi Köre elnöke

SenKyse
  Válasz | 2010. szeptember 23. 06:47 | Sorszám: 664
Köszönöm a megtisztelő a tájékoztatást és meghívást, a többi fórumozó nevében is.
Ha tehetem, ott leszek, és örülök, hogy személyesen is találkozhatok
a fórumon verseik által már hallott költőkkel.
paraszt
  Válasz | 2010. szeptember 15. 20:06 | Sorszám: 663
M E G H Í V Ó

Tisztelettel meghívjuk Önt, és családját az

ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE II. NEMZETKÖZI SEREGSZEMLÉJÉRE,

amely rendezvényen tizenegy hazai író, költő mutatkozik be.

A rendezvény címe:

„HA MÁR EGYSZER MAGYARNAK SZÜLETTEM”

A rendezvény helyszíne:

Magyarok Háza,

1052 Budapest, Semmelveis u 1-3. Széchenyi terem (színház terem)

Rendezvény időpontja:

2010. szeptember 25.

Műsorvezetők: Tölgyesi Mónika és Harcos Katalin,

az Író Kilencek Nemzetközi Köre költői.

Műsorterv:

10:00 HIMNUSZ

10:05 – 10:15 Köszöntőt és megnyitó beszédet mond:

Szőnyi Bartalos Mária, az Író Kilencek Nemzetközi Köre elnöke.

10:15-10:30 Magas rangú vendégek köszöntő beszédei

- PATRUBÁNY MIKLÓS, A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE ELNÖKE

- CSÁGOLY PÉTERFIA BÉLA, "SZÓZAT" FŐSZERKESZTŐJE

10:30 – 12:00 ÉVSZAKOK címmel gyermek-koncertet ad a Komáromból érkező

FÜLKE Zenei Egyesület ZSEBSÜN zenekara

( Horváth Ákos dob, Hajnal Dóra ének, Gelle László szóló gitár,

Kántor Krisztina fúvós hangszerek, Hántai Ferenc basszus gitár),

ahol többnyire az ÍRÓ KILENCEK költőinek megzenésített

gyermekversei hangoznak el.

12.00 – 12:15 SZÜNET

12:15 – 12:45 – SAJTÓTÁJÉKOZTATÓT TART SZŐNYI BARTALOS MÁRIA,

ahol bemutatja a sajtós kollégáknak a délutáni műsorban szereplő hazai tizenegy költőt, írót.

Nyilatkozik: Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke is.

12:45 – 13:00 SZÜNET

13:00 – 13:10 „HA MÁR EGYSZER MAGYARNAK SZÜLETTEM”

címmel megnyitja a délutáni műsort:

Szőnyi Bartalos Mária, az ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE elnöke

13:10 – 13 30 Magas rangú vendégek köszöntő beszédei

- PATRUBÁNY MIKLÓS , A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE ELNÖKE

- CSÁGOLY PÉTERFIA BÉLA, "SZÓZAT" FŐSZERKESZTŐJE

13:30 – 16:50 Bemutatkoznak verseikkel, prózai írásaikkal:

ARANY-TÓTH KATALIN - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE TÖRZSTAGJA, KÖLTŐ Arany-Tóth Katalin,

költő (Hódmezővásárhely)

"Csak egyetlen jelet várok válaszul.
Mindegy az már, hogy Sorsomon
átok, vagy áldás simul…"

(Arany-Tóth Katalin: Menedékvágy)

GAVALLÉR JÁNOS - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE TÖRZSTAGJA, TÁRSADALOMKRITIKUS, KÖLTŐ Gavallér János,

költő, társadalom-kritikus (Balmazújváros)

"Mint jelfa, várok: Jöjjön valaki,
láncfűrésszel, kellő hittel, bárki!
Jövő folyamnak új krónikása,
nekem csak az ősz, lassú ősz jutott."

(Gavallér János: Lassú ősz)

HARCOS KATALIN - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE TÖRZSTAGJA, KÖLTŐ, PRÓZAÍRÓ Harcos Katalin,

költő, prózaíró (Kesztölc)

"Tavak vízében mosdik szenvedélyünk.

Szikla szorosból száll szabad madár

a székely kőre, ahol intő jelképül

a megváltó Krisztus fakó keresztje áll."

(Harcos Katalin: Otthonra leltem)

JÓNA DÁVID - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE TÖRZSTAGJA, ESSZÉÍRÓ, KÖLTŐ Jóna Dávid,

költő, esszéíró (Mány)

"kormozom az üveget,
féltésből, de okkal,
írok hadonászva,
bennem maradt búcsúmondatokkal"

(Jóna Dávid: Veterán érzés)

LÉNÁRD JÓZSEF - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE TÖRZSTAGJA, KÖLTŐ, PRÓZAÍRÓ Lénárd József,

költő, prózaíró (Pécs)

"Feszületre vetült sok ember arca.
Könnyeik a fájdalom imái.
Múltból a mába már egység kíséri
a nagy Közösséget, magyarok hangja."

(Lénárd József: Nemzeti összefogás napja)

15:00 – 15:20 SZÜNET

MIKLÓ ZSOLT - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE ALELNÖKE - PRÓZAÍRÓ Mikló Zsolt,

prózaíró (Lökösháza)

„Szívből, őszintén kívánom, hogy legyen módunk

tettekbe önteni mindazon mérhetetlen hálát azért,

amiért voltak olyan aranyosak és minket választottak…..

El…… egymástól!’

(Mikló Zsolt: Trianon 90. szülinapi köszönőjére)

SZALKI BERNÁTH ATTILA - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE TÖRZSTAGJA - FORDÍTÓ Szalki Bernáth Attila,

műfordító (Budapest)

„Magyartanítás 2009/3.

Istenkísértő csúcskísérlet

Goethe Wanderers Nachtlied ( II )

c. versének lefordítására”

(Részlet: Szalki Bernáth Attila bemutatkozásából)

TÖLGYESI MÓNIKA - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE TÖRZSTAGJA, KÖLTŐ, FORDÍTÓ Tölgyesi Mónika,

költő, fordító (Hajdúböszörmény)

"Ukázra csak időre

testesedhet meg a Dőre,
de kerülhet még édes

nedű is – delelőre –

a szú ette kupába!"

(Tölgyesi Mónika: Ugaricum)

SZŐNYI BARTALOS MÁRIA - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE ELNÖKE - ÍRÓ, KÖLTŐ, KRITIKUS, PUBLICISTA Szőnyi Bartalos Mária,

író, költő, publicista, kritikus (Komárom)

„ha már egyszer magyarnak születtem
s ha már csak ezért is van itt maradni kedvem
akkor mutassanak példát óhazám vezérei
s ha nem tetszem - nekik is el lehet menni”
(Szőnyi Bartalos Mária: Ha már egyszer)

ORAVECZ DIÁNA - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE TÖRZSTAGJA, KÖLTŐ, PRÓZAÍRÓ Oravecz Diána,

meghívott legfiatalabb törzstagunk, költő (Budapest)

„Nem lehetek önmagam bohóca pár elvetett alamizsnáért,
hogy kedveljenek, akarjanak, szívleljenek.
Ha felhő leszek, inkább esőt hozok, mint figurát,
többre visz a bús igazság, mint egy víg hazugság.”

(Oravecz Diana: Felhőbe az eszemet)

TAMÁS ISTVÁN - ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE ALELNÖKE, KÖZÍRÓ, PUBLICISTA, KÖLTŐ Tamás István,

közíró, publicista, költő (Putnok)

"Tiéd ez az ország,

múltja és jelene.

Neked teremtette,

a magyarok istene!"

(Tamás István: Tiéd ez az ország)

16:50 – 17:00 Díjak átadása

17.00 – 17:10 Záró beszédet Szőnyi Bartalos Mária, az Író Kilencek Nemzetközi Köre elnöke és

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke mond.

SZÓZAT

Visszajelzést kérünk a szonybm@pickup.hu e-mail címre.

Köszönjük!

MINDEN ÉRDEKLŐDŐT TISZTELETTEL ÉS SZERETETTEL VÁRUNK.

vanna7
  Válasz | 2010. szeptember 09. 11:49 | Sorszám: 662
Szóltam a családomnak, hogy csak kamu IRL adatokkal lépjenek ki a netre...(Üzenet a moderátor topik 3707 ..a hadd ne jellemezzem milyen szájára vette a gyerekemet is....)
alexander
  Válasz | 2010. szeptember 08. 23:31 | Sorszám: 661
Mitnemondjak, elég mélyek a szenvedélyek és nem tudom van-e gyógyír, mert megsérteni az Univerzum törvényét: ne árts, szenvedéssel jár együtt. Ki kell kúrálni a haragot és más méltánytalanságokat, mert T. Jefferson szerint ha valakit megalázunk, magunkat döfjük hátba...
vanna7
  Válasz | 2010. szeptember 07. 08:04 | Sorszám: 660
Alexander, kérlek olvasd el az : Üzenet a moderátornak topikban a 3660 at (miheztartás végett )
SenKyse
  Válasz | 2010. augusztus 26. 05:57 | Sorszám: 659
Ó !
alexander
  Válasz | 2010. augusztus 24. 23:16 | Sorszám: 658
A VERS IGÉZŐ VILLANÁS

nem inspiráció jele: véletlen
kincsek, krőzus gyűjteménye -
bár legyenek azok, oly csodás okok?
költeni annyi,
mint kicsit meghalni, magányos csöndben,
ismeretlen fény magasában, ott fenn,
csak hogy meghalljam a rejtett hangokat.
édeni dalban,
rátámaszkodni a papír kínálta,
szűzi, fehér lobogásra, feledve,
elhullt sor(s)töredékek regimentjét -
már csak a csend szól,
amikor egy hangsor ölelés, mintegy
álomból odaintve, megszületik -
a szó ragyogás, feketén fehéren:
ím az ajándék.
mintegy varázsütésre telik a lap,
ártatlanságának felavatóján,
már megfeledkezve a címről is - túl
emberi lelken,
hangosan szólna az - és amikor egy
dallam töredék, csak szemernyi, mintegy
odahintve, megszületik az első
pillanatából,
a másikig, az esetleges ihlet
ősi zenéje megőrzi s visszatér
ajándékképpeni sebezhetetlen
forma világa -
s a bizonyosság, hogy a túli semmin,
már itt van, hogy hitelesítse a költőt,
az alabástromi, éteri álom,
szűzi zenéje.

(A rontás virágai)

alexander
  Válasz | 2010. augusztus 24. 07:21 | Sorszám: 657
Azoknak szól a kód, akik bátrak verseim tengerére szállni. Ahoy! Jó szelet hát... http://mek.oszk.hu/08500/08579/
alexander
  Válasz | 2010. augusztus 18. 10:37 | Sorszám: 656
MINDIG EGYÜTT
A szülőföldön
Köszöntő: 2010. augusztus 20.

Mindig együtt az idővel:
Növekedjék, mert halhatatlan
Múltja nyelvét őrzi e nép –
Jelenben él és Jövőbe néz,
De hűségben egy akarattal,
Vallja régi, nagy hírét!

Őrzi István Király Jobbját,
Palástját, Jogarát, Kardját –
Szent László arcával a Hermát,
A Szent Koronát, Országalmát.
Őrzi Mátyás Igazságát,
S annyi, híresen szép legendát,
Fényes szemmel hallgat míg él,
Ki igaz s magyar e sártekén.

Dicsőséggel, oly sok évig,
Vigyázták az ősi népet,
Megóvták az életlángot,
Harcban forgó, nagy Királyok.
Mindig együtt az idővel:
Fényeskedjék halhatatlan,
Magyar hazánk, felmagasztalt
Kincseknél is drágább éke:
A Szent Korona öröksége.

Köszönet! Százszor is köszönet,
Hogy elviseltétek a terhet,
Amikor senki nem segített!
S mert a szívben élt még a nemzet –
Óvtátok a megszenvedett
Magyar szó, szép igazságát,
S az évszázados vész után,
Az újrakezdés olajágát –

Ünnep van ma. Nagy-nagy ünnep:
Nemzetünk születése napja,
Adjátok át az örömet,
Mint gyermekének édesanyja!

Mondjátok el mindenkinek!
Megfogyva, de él a nemzet!
Az utódoknak megóvtátok,
Az egyre fogyó, kis országot,
S lélekben a Szent István-i,
Mindig dicső, mindig bátor,
Árpád földjén felvirágzott,
Ezer éves magyar álmot.

SenKyse
  Válasz | 2010. augusztus 16. 18:07 | Sorszám: 655
+ Papp Árpád + http://www.buvopatak.hu/index.php?option=com_wrapper&view=wrapper&Itemid=103

„Akkor temetődött minden hófúvásba
Földtől csillagokig borult fehér gyászba”
*
Ma már nem töprengsz -
könnyedén ejtesz ki minden szót.
Tégy vissza a szádba egy-két érdes kavicsot:
Hadd botoljon meg rajtuk a nyelved -
Dadogni tanulj!
(Demoszthenészhez)
*
De hát ki mondta nektek, Herakleitoszom,
Hogy egyszer is lépjetek abba a folyóba?
*
Vakotás, gyerekkori vásárfia tükröm -
Semmi köze trükkökhöz, tükrözéshez.
Dugdostam,
elejbéd tartom, népem:
Bepárásodik-e?
-------------------------
újgörög költők gyönyörű fordításait is köszönhetjük Neki,
Ritszosz, Szeferisz, Kavafisz, Pappasz, Szarandisz szólalt meg általa magyarul
--------------------------
Fivosz Delfisz verse Papp Árpád fordításában:

És újból a pacsirta… Az elveszett kert.
Az ártatlan szívek, távoli madarak, bukdácsolva a láthatár hullámain.

Nyitott tornácunkon nagyanyám - lapozgatta nekem
a gyerekkori esték csillagképekkel illusztrált
mesekönyvét

*

alexander
  Válasz | 2010. augusztus 16. 16:13 | Sorszám: 654
Szolgálati közlemény!

Dr Papp Árpád költő, 73évesen elhunyt. Temetése, 2010.aug. 18-án 15órakor lesz Kaposváron, a Keleti temetőben.

*

ELEMÉSZTI FIAIT
Dr Papp Árpád emlékére
(Egy antológia margójára)

Kedves Mester, ha minden úgy történt,
Amint megsejtetted – nem nagy eset
Mondtad: könnyedén visszajár közénk
Nagyszerű zabolátlan szellemed.

Elégedett vagy-e? - mutass jelet!
Van-e, ki a céltalan bánatot
Elcsendesíti? vagy okod lehet,
Kiáltani: váltó vigyázzatok!

Szívedben a kínzó kérdésekkel,
„Egy-egy kis gyertya ég a szemedben,
Miféle kikötőben lobogtak
Meg-megvillanó fény-pénzeivel?”

„Kétoldalt karod tört evezője,
Félig a tenger magzatvízében,
De csak a kezdetben választott út”
Visz a sátoros hegy tetejér.

A féltékeny föld mindenkit beföd.
A megszaggatott és hűséges rög
Semmit nem tilt, nem kér, nem is köszönt -
Csak befogad a vak, közönyös öl.

Mint megszabott adót fogadja itt
Az élet letépett virágait -
Látja nőni, szökni legjobbjait:
A múlt, jövő - csorba jelen csak int,

S lehullik az idővel egy megint,
Mert itt csak sorsába fonva őrzi
Halhatatlan áldozatát a hant:
Öleli, védi övét ott alant.

Ismerik mind arcod szép emlékét,
Míg éltél szíved húrjait tépték:
Elirigyelték szívedből a dalt,
Mely riadót vert midőn elillant.

Miért nem volt elég csak az élet?
Csak a dal... ön-sorsrontó remények
Tépték szét az ének szülőhelyét -
S lett, életed jel, drága örökség.

Szabadság - szerelem gyermekeként
Adtál ajándékot a hazának,
S akik fegyvert, vitézt énekeltek,
Égig nőve, csillagokká váltak.

És hány síron nőtt korai virág?
Sajog a lélek és jajdul a száj:
Jaj! Te bolond de messze futottál?
Gyere! Játssz még, játssz csak, ha nagyon fáj!

Elemészti Költő fiait a Kor,
És nem ért még véget most sem a sor,
Még el sem siratott halotti tor,
Már pókhálós feledés takar…a por.

Kaposvár, 2010. aug. 16-án, Horváth Sándor

alexander
  Válasz | 2010. augusztus 15. 21:12 | Sorszám: 653
AZ ÍGÉRET FÖLDJÉN
2010. AUGUSZTUS 15.


Munkács, Pozsony, Arad fáradt ege alatt,
Szelek söprik a Múlt dübörgő útjait –
Légiók és Germán sasok törtek utat,
És később oszmán, orosz hadak vonultak itt.
Ezer éve itt tért haza, vérben ázva,
Magyarságunk, győzedelmes, vadvirága –

Te szegény! Mily gyalázatot követtek el,
Itt, áruló hadak, kik hűtlen, cserben hagytak,
S érted, „júdás-pénzt” e gyalázatért kaptak!
Gazságukért, tőlünk, most mit érdemelnek?
Nézd csak nagyjaink sorát! Hogy értek véget?
S mellettük a rosszak – jóknál, jobban éltek.

Birodalmi Habsburg, török, orosz vágyak,
Szomjazták a zsenge, magyar mátkaságot –
Egy sem kérte, csak akarta s jött rabolva –
Megtaposva, földre rogyva, megalázott
Magyarország, ájulatból ki emel fel –
Engedetlen, tiszta szívvel, tört gerinccel?

Árulás pusztít közöttünk, mint a métely –
Írtani kell, mégsem véres bűntetéssel –
A múltat, alázattal, bölcsen eltemetted
És szélbe szórtad, fényességes álmodat:
A szükség, keskeny útján, váltod meg magad,
Te bús magyarság – de haza vezet Urad!

SenKyse
  Válasz | 2010. augusztus 10. 23:10 | Sorszám: 652
Lermontov:
Hálaadás

Hála, Uram, köszönet mindenért:
A szenvedélyért, mely cikázva jár át,
A tanulságért, mit düh s árulás ád,
A mérges csókért, mely üdvöt ígért,
A tűzért, mely hiába gyúlt ki bennem,
És minden csalódásért, ami ért;
Csak egyet kérek - azt, hogy már ne kelljen
Soká hálásnak lennem mindezért.

(Ford.:Szabó Lőrinc)

SenKyse
  Válasz | 2010. augusztus 10. 22:44 | Sorszám: 651
akármi is, nagyon jó
Rendes Kis
  Válasz | 2010. augusztus 10. 12:49 | Sorszám: 650
Posztavantgarde ?
alexander
  Válasz | 2010. augusztus 10. 08:36 | Sorszám: 649
LÉLEKTÁRSAK

Motto:Csak életünk öregszik, lelkünk halhatatlan –
A fátyol szétszakad, már nics tovább titok,
Itt van, ki egykor, társként hozzánk tartozott.


Ne feledjétek el, hogy visszatérek -
Mikor egy percre elcsitul a szél,
A nagyobb csöndből visszaérve,
Egy másik asszony szül világra engem.

Egy kéz fogása ver hidat közénk –
A szív megérzi, társát megtalálta,
Érte született a kies világra,
Végtelenből szőtték lélek köpenyét.

A századok sorából jött a Jóbarát?
És most csillog szeme, mint ezer karát?
Lénye itt van, hogy újra átöleljen,
Hű lélektárs az örök szerelemben.

Életünk folyama, egykor megszakadt,
De örök az élet – idő áradat.
Élet, szerelem és lelki sérülések
Formát adnak az ősi születésnek.

Annyi idő telt és én még mindig várok,
Csillag szememben könny és vágy, ezernyi
Titok, átok és ködös másvilágok
Mögött egy ajtó, csak most kezd kinyilni.

NTK HS, 2010.aug.10. hajnalán

nereus
  Válasz | 2010. augusztus 07. 11:25 | Sorszám: 648
N. B.

Rozsdás lábasokat püföl, így patinás az avantgarde.
Nálunk fény takarít. Nincs a ricsajra igény.

SenKyse
  Válasz | 2010. augusztus 07. 10:17 | Sorszám: 647
Weöres Sándor:

Vonj sugaradba

Vonj sugaradba Istenem!
mint madár a fészkére, szállnék hozzád,
de látod, a rét örömei közt
elpattant a szárnyam csontja.
Végy kosaradba Istenem!
mint hal a horogra, sietnék hozzád,
de látod, a gyürüző mélynek
rám-tekeredett ezernyi hínárja.
Lelkemet mért áztatod
maró-lúgban évek óta,
ha sose végzel a mosással?
Kondérodban a tüzes lé
minek fortyog körülöttem,
ha sohase puhulok meg?
Mit akarsz szőni belőlem,
ha mindig szétmállok, mint a szecska;
Gonoszaid megtérnek, de hozzám
sose jön el a te országod.
Szívemet kétféle húzás tépi,
egyre lyukasabb, egyre zavartabb –
ládd-e, sokszor már azt se tudom,
melyik a te horgod zsinegje
s melyik a mélység inda-köteléke.
Vonj hevesebben! ön-erőmből
nem jutok én soha hozzád.

*

alexander
  Válasz | 2010. augusztus 06. 14:47 | Sorszám: 646
RÜHESSÉ RÜCSKÖL A RÉGI GOND


Míg nem öntözik hajnalonta,
Nem adja szívét a kardvirág,
Hiába minden farkas vakság,
Nem oltja szomját a görbe vágy.

Jaj, csak ne gondolj, semmi rosszat,
Mert szétszakad az alig esély,
Nem vezet hozzád mese, álom,
E pillanat csak lila szeszély.

Mintha valami Kosztolányi
Percegne néha, könnyű strófát,
Hová fut velünk a vad szabadság,
Ha gúzsba kötünk minden órát.

A könnyűség, bizony, Barátném,
Lélek járom, lille semmiség,
Őrzi fátum, amíg csak álmom
nem töri darbra végzetét.

Erátó múzsám int nevetve
És nem kegyelmez, ha rámtalál
Élet-halál, örök szerelme,
És velem is hál, míg tart a nyár.

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32 
 

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola