Igazad van abban, hogy a társadalom, az állam tehet arról, hogy nagyok-e vagy nem a jövedelmi és életfeltételi különbségek. A fejlődés záloga, hogy a jövedelemkülönbségek és az életfeltételi különbségek csökkenjenek.

Irod és Nem igaz.

Sem az élővilágban sem az emberi társadalomban soha senki egyenlően nem részesedett az erőforrásokból. Voltak sikeresebbek és voltak sikertelenebbek. Szegényebbek és gazdagabbak.

Szegény és gazdag mindig lesz, de a társadalmi szabályozás lehet olyan, hogy az erőforrásokhoz való kizárólagos hozzáférést korlátozni lehessen.

Leírok egy szélsőséget. Valós történet a Csángó földről:

A jog az ember és ember közötti kapcsolat egyik kifejezője. Magatartási szabályok gyűjteménye.

A jog az embernek az állami létben fontos magatartási szabályainak gyűjteménye.

Ha már a természetnek jogot nem tudunk adni, akkor hogyan védjük a jövő számára? Az emberre vonatkozó magatartási szabályokkal. És ki képviseli a természetet? Szintén az ember, aki a jövő érdekében megszólal.

Az ökoszociális politika nem foszt meg senkit a tulajdonától, de terheli a fölös fogyasztást.
Tehát a vilanyáram fogyasztás lépcsőzetersen drágulna. Megállapítható az az áramfogyasztás, amely elfogadható, de az efölötti fogyasztást állami adó terhelné. Ugyanigy egyéb közüzemi díjaknál is. A befolyt cimkézett adót környezetvédelmi jellegű fejlesztésekre, beruházásokra kellene fordítani.

Mindezt az indiánok megmondták előre száz évvel ezelőtt. Pedig nem is voltak ökológus proifesszorok. Lenyűgöző hogy modern értelemben teljesen tanulatlan emberek milyen kristálytisztán s lényeglátóan felismerték az európai kultúra lényegét, akkor eljövendő mára beteljesült diadalát s egyben még mindig eljövendő bukását.

A természeti népek eme bölcsessége kell megtanítsa a "civilizált" embert mind e népek - tehát a Természeti műveltségek - s a Természet maga, az Élet tiszteletére.

Ma adott: a civilizáció és a Természet ellentétpár. A természetes társadalom olyan társadalom melyben ez az ellentét megszünik. A társadalom feloldódik a Természetben. Ez nem csupán a környező élővilághoz való hozzáállást - annak puszta védelmét - jelenti ám - mint azt egy felszínes környezetvédő gondolja - hanem egy teljesen új ideológiát, filozófiát, erkölcsiséget, életformát, vallást.

Nagyszerű dolognak tartom hogy ősi nemzeti hagyományaink milyen nagy mértékben csengenek össze azzal a szükséglettel mely korunk bajainak megoldását jelenti. Mindaközben persze egyértelműnek kell lennie mindenki számára hogy szó sincs az őskorba való visszatérésről - fizikailag (bár lélekben/erkölcsben nagyrészt). A jelenlegi népességszámnál az az életforma nem lehetséges. (Szintén nem fenntartható.)

Az alternatív energiaforrások hazánk esetében létérdek. Tekintve hogy nem vagyunk egy olajsejkség energiafüggőségünk rettentően kiszolgáltatja és kiszipolyozza a nemzetgazdaságot. Megújuló energiaforrások használatával még ha drágább energiát állítanánk is elő akkor is jobban megérné azt használni ugyanis azáltal az energiára fordított pénz itthon marad. S nem utolsó sorban hazai munkahelyek tömegét teremti meg. Az erre épülő ipar teljes függőleges keresztmetszetét meg kell honosítani csak ezáltal meg lehetne menteni a magyar gazdaságot, a magyar nemzetet...

Szinte már-már utópikus gondolat. Ha csak egy Széchenyi tervnyit áldoznánk erre már óriásit ugranánk előre.

A szegénység fogalma egyébként sokrétű. Az hogy a jövedelemviszonyok differenciáltak, szerintem természetes dolog. Nem vagyunk egyformák. Nem érünk el ugyanazt. Azonban egy egészséges társadalomban mindenki megtalálja a maga helyét. Nem válik páriává, kitaszítottá, hajléktalanná, drogfüggővé, dekadenssé, bűnözővé, önpusztítóvá/közveszélyessé.

Küzdeni nem a jövedelemkülönbségek ellen kell hanem egy olyan társadalom kialakítását kell jövőképként a társadalomnek felvázolni ahol az emberi és az egyetemes élet létbiztonsága maradéktalanul érvényesül, ahol a társadalom minden alkotója harmóniában él nem csak a Természettel de egymással is.

A szegénység életsorvasztó melléktüneteit kell először is meggyógyítani. Ezért nem szabad engedni hogy az egészségügyi ellátás minősége jövedelem függővé legyen. A jövedelemrendszernek olyannak kell lennie ami a legalacsonyabb béren foglalkoztatott tömegeknek is biztosítja a megélhetést.

Tarthatatlan a balliberális kormányzat azon politikája hogy a béreket nem kívánják akként emelni ahogy az a Fidesz idején megtörtént. GDP arányos béreink az EU-val összehasonlítva még mindig nagyon alacsonyak. (Nem csupán azért keresünk kevesebbet mert kevesebbet termelünk hanem még annál is kevesebbet kapunk!)

A jövő társadalmának alapköve kell legyen a Természettel való viszony tisztázása. E tekintetben számomra iránymutatóak Grandpierre Attila által írott Az Élő Világegyetem Könyvében leírtak. A kötet végén a társadalommal foglalkozik. Szép látni hogy egyetlen könyvben sikerült logikailag eljutni a Világegyetemtől, Természettől, az éle3t egyetemes tiszteletén át a társadalomig.

<b>MIT KEZD A GAZDAGOKKAL, A VAGYONOSOKKAL AZ ÖKOSZOCIÁLIS POLITIKA?</b>

Egészségügy terén mit tehet az önkormányzat zöld módra?

De ha már így van, elmondom, hogy ez a fajta elválasztás egyáltalán nem tetszik. Teljesen tipikus. Tudatlan papírok közé viszi a döntést, ahelyett, hogy meghagyná a tisztségviselőknek. Ez egy csomó rossz forrása, fölösleges "demokratizálás", bürokrácia estébé.