|
Téma: versek - csak úgy - rohanás közben
|
|
nereus |
Válasz | 2005. október 23. 11:31 | Sorszám: 114 |
Megállhatunk a Tíz Köröm terénél.
Az Igazaknál. Október. Pohár bor
s hajad tündöklik értük: szelíd éjfél.
Ketté nem oszt, de összeköt a távol.
|
|
|
Oroszhegy |
Válasz | 2005. október 19. 15:44 | Sorszám: 113 |
|
Egybe, egy keretbe ... Festettem egy képet, árnya sokszor szürke.
Apró pontokból áll, számokból, betűkből.
Ha közel vagy hozzá nem látszik az egész.
A kép úgy áll össze, ha távolodsz tőle. Pontok mögött öklök, fojtogató kezek.
Ha elmész előtte, kinyúlnak, elérnek.
Számok mögé bújnak, és ha ordibálnak,
meg is bélyegeznek, újra bélyegeznek. Ha távolodsz a képtől, úgy látod egybe,
mintha élne minden, egy mozgó kavalkád.
Szerencse, hogy mindezt egybe, egy keretbe
Zártam, s már nem hallom a gúnyolódok szavát. Festettem egy képet, árnya sokszor szürke,
Keretbe zártam. Most fényárnyék-játék.
A sok légbuborék szétpattanó füle,
itt a bizonyítás, ott inogva áll még. -----
|
|
|
Oroszhegy |
Válasz | 2005. október 19. 15:43 | Sorszám: 112 |
|
Egybe, egy keretbe ... Festettem egy képet, árnya sokszor szürke.
Apró pontokból áll, számokból, betűkből.
Ha közel vagy hozzá nem látszik az egész.
A kép úgy áll össze, ha távolodsz tőle. Pontok mögött öklök, fojtogató kezek.
Ha elmész előtte, kinyúlnak, elérnek.
Számok mögé bújnak, és ha ordibálnak,
meg is bélyegeznek, újra bélyegeznek. Ha távolodsz a képtől, úgy látod egybe,
mintha élne minden, egy mozgó kavalkád.
Szerencse, hogy mindezt egybe, egy keretbe
Zártam, s már nem hallom a gúnyolódok szavát. Festettem egy képet, árnya sokszor szürke,
Keretbe zártam. Most fényárnyék-játék.
A sok légbuborék szétpattanó füle,
itt a bizonyítás, ott inogva áll még. -----
|
|
|
Oroszhegy |
Válasz | 2005. október 19. 15:42 | Sorszám: 111 |
|
Egybe, egy keretbe ... Festettem egy képet, árnya sokszor szürke.
Apró pontokból áll, számokból, betűkből.
Ha közel vagy hozzá nem látszik az egész.
A kép úgy áll össze, ha távolodsz tőle. Pontok mögött öklök, fojtogató kezek.
Ha elmész előtte, kinyúlnak, elérnek.
Számok mögé bújnak, és ha ordibálnak,
meg is bélyegeznek, újra bélyegeznek. Ha távolodsz a képtől, úgy látod egybe,
mintha élne minden, egy mozgó kavalkád.
Szerencse, hogy mindezt egybe, egy keretbe
Zártam, s már nem hallom a gúnyolódok szavát. Festettem egy képet, árnya sokszor szürke,
Keretbe zártam. Most fényárnyék-játék.
A sok légbuborék szétpattanó füle,
itt a bizonyítás, ott inogva áll még. -----
|
|
|
gajo |
Válasz | 2005. október 18. 15:57 | Sorszám: 110 |
|
Reményik Sándor Örök béke Nem paktumok és nem kongresszusok,
Nem új törvények, nem a régi jog. Nem egy bíróság nemzetek felett,
Nem új betűk, nem újabb kötetek. Nem Genf, ó, nem, és nem is Hága,
Jöhet-e üdv ilyen világra ? Négy deszkafal, egy hant, egy fakereszt:
Örök békének ezt hívják, csak ezt.
|
|
|
katáng |
Válasz | 2005. október 08. 12:15 | Sorszám: 109 |
|
Szabó Lõrinc AZ EGY ÁLMAI Mert te ilyen vagy és õk olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert gyõzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született;
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.
Mire várjak még tovább, a jövõt
lesve alázatosan?
Fut az idõ, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyûlölet
közelít-e felém?
Ha mindíg csak megértek,
hol maradok én?
Nem! nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az õrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, rég kibogozta magát
s megy tõrök közt és tõrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki õ, magamnak én
vagyok a fontosabb.
Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenül?
Tilalom? Más tiltja! Bûn? Nekik,
s ha kiderül!
Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtõzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.
Tengerbe, magunkba, vissza! csak
ott lehetünk szabadok!
nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!
|
|
|
fokababy |
Válasz | 2005. október 02. 17:21 | Sorszám: 108 |
|
Heltai Jenő: A másik
És szólt a nő:
"A hajam ében,
És lágyabb, mint a lágy selyem,
És itt a szívem közepében
Ujjong a boldog szerelem.
Tied a testem, tied a lelkem,
Te vagy az első, akit öleltem,
Boldog vagyok, mert a tied vagyok..."
S a férfi szólt:
"A másik elhagyott."
És szólt a nő:
"Piros az ajkam
És harmatosabb, mint a rózsa kelyhe,
És végigfut az üdvök üdve rajtam,
Mikor így tartasz forrón átölelve.
Szemem sötétebb, mint az égbolt,
Mikor a fergeteg zavarja...
Oh, mondd, a másik szintén szép volt?
Fehér a válla? Gömbölyű a karja?
Tudott-e súgni-búgni szintén,
Tudott-e édes csókot adni,
Meghalni karjaidba, mint én
És új gyönyörre föltámadni?
És lángolt, mint a nap? Szelíd volt, mint a hold?"
S a férfi szólt:
"A másik csúnya volt."
És szólt a nő:
"És mégis nappal, éjjel
Sóhajtva gondolsz vissza rája,
Amellyel az enyém nem ér fel,
Mi volt a titka, a varázsa, bája?
Miben oly nagy, dicső, elérhetetlen?"
S a férfi szólt:
"A másikat szerettem!"
|
|
|
fokababy |
Válasz | 2005. október 02. 17:15 | Sorszám: 107 |
|
Ady Endre: JÓSÁG SÍRÓ VÁGYA
Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.
Buzgóságban sohsem lohadni,
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.
Még az álmokat se hazudni,
Mégis víg hitet adni másnak,
Kisérő sírást a sirásnak:
Milyen jó volna áldni tudni.
Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.
|
|
|
fokababy |
Válasz | 2005. október 02. 17:12 | Sorszám: 106 |
|
Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat,japán betűket írnék
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene nmég sok száz és ezer
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikító,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat
és akkor írnék, mindig-mindig írnék,
kékkel húgomnak, anyámnak arannyal.
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
oly boldog lennék, Istenem de boldog. Kiszínezném vele az életem.
|
|
|
Hegeda |
Válasz | 2005. október 02. 15:51 | Sorszám: 105 |
|
LASSÚ TÁNC Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan... Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid...
A zene elillan... Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot,
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szia"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan... Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék... melyet eldobsz.
Az Élet nem versenyfutás!
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan.
Halld meg a zenét,
Mielőtt a dal elillan.
|
|
|
fokababy |
Válasz | 2005. október 02. 13:49 | Sorszám: 104 |
Gyermekeid nem a te gyermekeid.
Ők az önmagára vágyakozó lét fiai és lányai.
Általad születnek, de nem tőled vannak.
Bár veled vannak, mégsem birtoklod őket.
Szereteted odaadhatod, de gondolataidat soha: nekik sajátjaik vannak.
Otthont adhatsz testüknek, de lelküknek soha:
nekik sajátjaik vannak.
Otthont adhatsz testüknek, de lelküknek soha,
lelkeik a holnap házaiban lakoznak, s e házak
kulcsaihoz még álmodban sincs hozzáférésed.
Légy olyanná, mint ők, de ne
kényszerítsd őket, hogy rád hasonlítsanak.
Te vagy az íj, melyből gyermeked, mint eleven
nyílvessző, kipattan.
Legyél a Nyilas kezének öröme!(Kahlil Sibran: A próféta)
|
|
|
katáng |
Válasz | 2005. október 02. 10:42 | Sorszám: 103 |
Csak remélj, csöndben és türelmesen
Reméld, hogy egyszer vége lesz
Reméld, hogy egyszer megértenek
S hogy megérted egyszer, akit szeretsz
Reméld, mert mást úgysem tehetsz! És hidd, mikor a szemébe nézel,
Hidd csak, hidd, hogy tudod, mit látsz,
Hogy megismerheted a mélyben örvénylő végtelent
Hidd, hogy látod a legrejtettebb titkokat
Hidd, mert mást úgysem tehetsz! És ne nézz körül és ne nézz magadba
Ne gondolkozz rajta, mit miért teszel
Mert ha megismered magad, megismersz mindenkit
S azt is megbánod majd, hogy létezel
Légy vak, légy süket, s fojtsd meg minden kételyed
Fojtsd meg, mert mást úgysem tehetsz! De ha egyszer, egy zűrzavaros, őrült reggelen
Felriadsz és nyögve kinyitod a szemed,
Üres kezeddel a levegőt markolod
S vak álomvilágod romjaiba dől -
Hát tűrd, emelt fővel s szótlanul tűrd a vereséget
Tűrd, mert mást - mást nem tehetsz!
Buzsik Tamás : Mást nem tehetsz
|
|
|
gajo |
Válasz | 2005. szeptember 28. 18:57 | Sorszám: 102 |
|
Wass Albert Õsz Valahol sárguló avarba
kacagva tépnek a szelek,
valahol elmerengnek búsan
és fényvesztetten a szemek, egy hófehérke kis koporsót
valahol csöndesen lezárnak,
valahol lombok dalolnak
halotti dalt az alvó nyárnak. Valahol esténként bolyongva
bekószáljuk a könnyes utcát,
álmunkat hasztalan keressük:
õszi szelek már messze fújták, nótáink is - döbbenve látjuk
lombbal, madárral messze szálltak...
úgy kísérjük ki, nóta nélkül
koporsóját a szõke nyárnak.
|
|
|
alexander |
Válasz | 2005. szeptember 27. 03:42 | Sorszám: 101 |
|
A HAJLÉKTALAN A falak árnyékában,
Ahol közel a konyha,
Földbevájt tégla ólak
Lapulnak össze bújva – Gőzölög a föld homálya,
Ablak nem néz itt a Napra,
Ha hideg volt is télen (?)
Nem volt kályha, csak szalma. Ki segítene szegényen (?)
Névtelen és senki fia –
Rég rásütötte bélyegét
A hajléktalan stigma. Koldus volt, és nincstelen,
Életét szemében hordta:
Hová forduljon panaszra
Árva, nyomorult sorsa (?) Ha nem jön szemére álom?
Ki segít semmi emberen?
Fohásza nem, mert földre hull,
S nem hallja meg az Isten. Hihetetlen! – néz rá az Ég,
És csak rázza bodros fejét –
Nincs is ekkora szegénység,
Amit még megbocsát az ég!
|
|
|
gajo |
Válasz | 2005. szeptember 22. 18:05 | Sorszám: 100 |
|
Dsida Jenő Elégedetlenség Oh, hát ha kérem, miért is ne adnád?
Add nékem, Uram, a színek hatalmát! - ...Mely mostanáig lángfehérben égett,
Szürkére festem a nagy mindenséget! Oh, hát ha kérem, miért is ne adnád?
Add nékem, Uram a hangok hatalmát! - ...Madarak dala gyászzenére válik,
És bennem zokog az ősz mindhalálig! Adj - csak egy percre -, mindenhatóságot
Mely ront és teremt százezer világot! - Üzenetül a szomorú sziveknek
Csupa elhervadt koszorút teremtek!... Tele a szívem - mégis egyre hallgat...
Hogy kiönthessem, adj, Uram, hatalmat! Mi most az erőm? Egypár felszakadt dal?...
Hát mit kezdjek én, Uram, a szavakkal?...
|
|
|
gajo |
Válasz | 2005. szeptember 20. 21:51 | Sorszám: 99 |
|
Dsida Jenő Szeptember Pirosodik a vadszőlő-levél.
Most megint régi leveleket olvasok.
Délután hideget fúnak a völgyre
a halványkék havasok.
A hunytszemű, kisanyás békességet
most újra meglelem,
a békét, melyet úgy megédesít
krizantém-illatával a végső sejtelem. Ha most jönnél, kezem csak így maradna,
ahogy itt a térdemen henyél.
S azt mondanám:
Pirosodik a vadszőlő-levél.
|
|
|
nereus |
Válasz | 2005. szeptember 17. 19:47 | Sorszám: 98 |
|
ÉVJÁRAT Pincéjét szüretünknek törte-taposta a század
vérre mohón, géppel-tűzzel a kedve szerint.
Célpont lett a hegyünk. Fürtön seregély lakomázik.
Ötvenhat bora ám tiszta maradt s magyaré.
|
|
|
nereus |
Válasz | 2005. szeptember 17. 19:39 | Sorszám: 97 |
Aha.
De milyen az "tüzös" szív, kedves Iszalag?
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2005. szeptember 17. 18:57 | Sorszám: 96 |
|
FALVÉDŐ Simult azúr. Ágára visszanéz
levélnyi sajgás: bronz Simogatásfa.
S a fecske ponttá halványul. A méz:
a nem tudom hiánytalan tudása.
|
|
|
gajo |
Válasz | 2005. szeptember 17. 15:59 | Sorszám: 95 |
|
A múlt Álmodban, egy pohár borban,
Gidres-gödrös utcán a porban, Kicsi mosolyban, szemvillanásban,
Szakadó esőben, a szivárványban, Téli hóesésben, jeges fákról,
Hegycsúcson, vagy egy völgyben, bárhol, A múlt ködén élesen szűrődve át,
Régi képek, régi hangok, régi ideák, Jönnek, bármit is teszel,
Emlékeid elől nem bujdokolhatsz el.
|
|
|
Szőnyi Bartalos Mária |
Válasz | 2005. szeptember 15. 14:04 | Sorszám: 94 |
Szőnyi Bartalos Mária
EL A KEZEKKEL ÖTVENHATTÓL!Koramossa kezeteket?
Vegyétek le Ötvenhatról!
A Nagy Tenyérre jellemző
A falatnyi kenyérsemkór; Lélektipró-vaspiramist akartok?
Kinek - magatoknak? Júdások!
Krisztusok nem akartok lenni?
Jézust hányan vállaljátok? Isten fölöttinek tudjátok magatokat?
Na, majd meglátjátok magyartalan urak...
Nagymarok! El a kezekkel Ötvenhattól!
Hallj és láss! - megmarnak a nagymarók. El a kezekkel Ezerkilencszázötvenhattól,
Amíg szépen kérik, kérjük. Kérjük csak most, Hallók.
Rémálmotokat őrzik majd a vaspiramisok? Láss!
A Világ tudja: aki mellétek áll - az is Júdás.... Komárom-Szőny, 2005. szeptember 15.
|
|
|
gajo |
Válasz | 2005. szeptember 12. 17:19 | Sorszám: 93 |
Dsida Jenő
Mi lesz?Uram,Te láttad:
Homlokom tele kőzúzással, vérrel,
kis lelkek köve milliószor ért el,
de sohse dobtam mással vissza őket,
mint édes, puha, krisztusi kenyérrel. Uram, Te láttad:
Foszlós-belű volt,fehér és igaz,
haragviszonzás s békét lehelt mégis,
meleg illata csupa ős-poézis,
s az őrjöngőnek fékező vigasz. Uram, most kérdem:
a világon torz gyűlölet arat.
Állok ostoros kőzápor alatt,
de hogy töltsem be akkor majd igédet,
ha - énnekem már kenyér sem marad?...
|
|
|
gajo |
Válasz | 2005. szeptember 05. 22:10 | Sorszám: 92 |
|
Véégleeg?? Oszt abban mi a bussines?? Majd a Kamara tiltakozik! Lázító! Ellenforadalmár!
|
|
|
|
Zsíros B. Ödön |
Válasz | 2005. szeptember 05. 20:47 | Sorszám: 91 |
|
Szó-kalmár
Na mi van, te ripacs
Hát megint elkezdtél embert játszani?
Csak meg ne kopogtasson bárki
Addig könnyű lesz annak látszani
Na mivan, megváltó, forradalmár?
Hévvel és bölcsességgel érvelsz, szó-kalmár
A globális gondok neked semmi
Csak az életed ment szarrá
-ENNYI!
1997. május 27/30.
|
|
|
Zsíros B. Ödön |
Válasz | 2005. szeptember 05. 20:44 | Sorszám: 90 |
|
Igazad van. Jutalmul egy kétsoros:
A terapeutához
Gyógyíts meg, kérlek
Ne újra: végleg!
|
|
|
|
