|
Téma: versek - csak úgy - rohanás közben
|
|
mandala |
Válasz | 2005. december 10. 19:50 | Sorszám: 164 |
hmm.., délben még működött ez a honlap
most viszont nem 
|
|
|
|
mandala |
Válasz | 2005. december 10. 11:56 | Sorszám: 163 |
... 
Hohohohó! Így már könnyű!  Adorján András
|
|
|
|
Zsíros B. Ödön |
Válasz | 2005. december 10. 07:02 | Sorszám: 162 |
|
Bár még senki nem kérdezte, hogy ki a szerzője az általam eddig berakott verseknek, mégiscsak ideírok egy részletet az "Őszes verseim" füzetben található életrajzból. Olimpiai bajnok (1978. Buenos Aires)
Világbajnokjelölt (1979-80.)
Háromszoros Magyar Bajnok ( 1984. 1992. 1993.)
Az Év Játékosa (1991) Budapesten született 1950. március 31-én. 1966-ban (korrekorderként) lett mester, (nev. edzője: Papp Béla) 1970-ben nemzetközi mester, 1973. óta nemzetközi nagymester- 1961-63: a XIX. ker. Pedagógus, 1963-64: az Angyalföldi Sportiskola, 1964-68: a Vasas, 1968-78 az MTK ill. az MTK-VM, 1979-95 a Statisztika, közben 1988-90: az SG Kirchem (Bundesliga), 1995-97: a Balatonalmádi, 1997/98: a Szegedi Portál SE, 1998/99: a Pécsi DOZSO, 1999: az Eravis-Mat(t)Adorján sakkozója. 1972-ben TFTI edzői oklevelet szerzett, FIDE-bíró. 1973-ban létrehozta a Papp Béla Alapítványt. A BLACK IS OK! elmélet kidolgozója, a szivárvány- és színsakk ügyének szószólója
|
|
|
|
Zsíros B. Ödön |
Válasz | 2005. december 10. 06:51 | Sorszám: 161 |
"In véna veritas"
-azaz az infúzió diszkréten csöpög...
kb. 8,25
Ami most íródni akar, zavaros lesz és kusza, és a lelkemből
foly - de hogy mély és bölcs is lenne, mint a Duna? Legföl-
jebb a kétségbeesés, meg szürkeség, a szenny bennük a kö-
zös - az infúzió diszkréten csöpög ... .......... Az életemhez laza ösztön-szálak kötnek, amaz nem enged, va-
lakik mindig fölmosnak, továbblöknek. Egy durva szellem-
kéz mostanán úgy hajnali négy óra tájt gyomorszájon öklöz,
az émelygést, s az önundort hagyja ott vagy hatig - ha remé-
lem már eleget fájt, hát persze megint tévedek. Zuhany és
tömlő, meleg, hideg víz, bőven ömlő hozza a könnyülést kis
időre. Előbb tíz percet sírtam némán, majd nyüszítve, mint kö-
lyökkutya, anyátlan, vagy sebzett vad - és oly reménytelenül
is. Kurvára férfiatlan, de teszek rá - a roncstelepen ki ad többé
a méltóságra - végre is ez az őrültek háza!? Elmúlni nem tu-
dok, élni meg nem megy, aki körülvesz, sorstárs, vagy köpe-
nyes - hullni nem engednek. A lelkem - ami még megmaradt belő-
le - egy merő penész, ezek meg itt hippokráteszi esküvel taka-
róznak; sehol egy kéz, amelyik végre letaglózna. Hülye törvé-
nyek nyűgölnek járomba, és az Öreg Isten örök szolgasorba... 8,53 ... az infúzió (diszkréten) lecsöpögött, a buszom indul, az eső
zuhog, rohanok - ennek sincs se több, se kevesebb értelme,
mint bármi másnak eddig, eztán; az alattomosan szemetelő va-
lamiben feltűnés nélkül zokogok. 1995. április 26.
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2005. december 08. 18:36 | Sorszám: 160 |
|
Bocsánat, ez nem egészen vers, de rohanás közben KIS MAGYAR LÁVAFÖLD
Rögeszmémmé vált, hogy erre járva, ugyanarra a helyre telepedjünk le. Tehát most is ide, a vár kőtornyával átellenben a vendéglő udvarára. Maradványaiból építem vissza a falakat. A kőtornyot. Mindez egykor gyújtós volt a török harci kedvnek, doboknak, sípoknak, amelyek ugyanoda tűntek, ahová a vár egykori gazdái, lakói, asszonyai, vitézei, őrszemei és cselédei ennek az erősségnek. Összeszedhetetlen a lócsont, a zabla, a valahai rágás. Összementett kincsek a vár maradékában az ágyúk kőgolyóbisai, az egykori napok fegyverei, eszközei. A pálosok keresztje a fölrobbantott közeli rendházban, annak immár csak a romjain. Csontok és csontok. Életek. Életek, de már csak azt a levegőt ismerik, amit mi lélegzünk helyettük.
Nézelődünk a kis vendéglő udvarán, fák alatt, fából ácsolt asztalunk mellől. Mi választja el a középkort az újkortól, azt pedig ettől, ettől a délutántól? Magyar Benigna megjelenik az asztalunknál mint a történelem fényekből árnyékból szőtt kísértete, augusztus, hőség, nem enyhítve a közelgő alkonyattól sem. Rendelhetünk, mit együnk, mit igyunk? Rendelhetünk a vár úrnőjétől, aki Kinizsi Pál asszonya volt, aztán más asszonya, aztán ezt a mást, ezt az urát szerelemféltésből egy éjszakán megölette. A hóhértól a nemesasszonyt csak az esztergomi érsek közben járása mentette meg. Távol, idegen földön végezte, most mégis várakozó mosollyal áll, kezében notesztömb, nád-ironhoz hasonló golyóstoll. Demokratának lenni annyi, mint nem félni, mondta valaki a huszadik században. Nem kell nagyon demokratának lenni ahhoz, hogy a kísértetek ügybuzgalmát rezzenetlenen arccal vegyük tudomásul, szolgálatkészségüket, mosolyra-mosoly, viszonozzuk. Kérjük és kapjuk a kávékat, az ásványvizet. Rakosgatás az asztalon. Milyen? Vonogatjuk a vállunkat. Demokratának lenni. Nem félni pedig annyit jelent, hogy eggyé látni a könyvek bronz sarkait, a festéktégelyeket, az ecsetmaradványokat, a keresztény kezek lerombolta pálos rendházat, kísértetek tálcáiról elfogadni hol a kávét, hol a mosolyt, hol az ítéletet. És fizetni, ha ízlett, ha nem. Valaha két világrend limese húzódott itt. Kegyelet az iránt, ami már nem fenyeget, eltűnt, eltűnő félben van. Építés. Bontás. Építés. Bontás. Nem félünk, ez a rend itt, nem félünk, tudomásul vesszük.
Nincs félni valónk, hiszen egyidősek vagyunk az innen elkerült kódexekkel, a föld mélyén pihenő kengyelekkel és csontokkal. Hogy demokratának lenni? Az már a kornak odavetett alamizsna, Magyar Benigna mosolyának szóló borravaló. Attól, aki itt üldögél, asszonyon és leányán tartva a szemét, miközben azok az alkalmi szökőkút permetegében, szivárványos tincsek között, kergetőznek. A számlát ott felejti, ez a pillanat viszont örök. Örökebb, mint ő, aki azonos ívású a földből előkerült bronz és bőr és betű maradványokkal, a kőtoronnyal, magával a heggyel, az építéshez amelyből követ vágtak, aki talán magával az idővel is egyidős.
|
|
|
|
alexander |
Válasz | 2005. december 06. 17:44 | Sorszám: 159 |
|
Kasszandra jóslat: A Vér rózsája Rólad még senki nem énekelt
Kék folyók felett fehér hegyek
Elárult földjére könnyező -
Rózsa, mely a nemzetért vétkezett - Mily pokol szítja romlássá erőnk
Hogy parancsoljon az érdemtelen,
A nevünkben szóljon, - nem kell Erdély,
Mert balsosos gnóm ül a nemzeten: Tagadja meg testvér a testvért -
Támadjon közöttünk gyülölet -
Légy hát hetediziglen átkozott
Amikor megtagadod nemzeted! Idétlen korcs torszülött bitangja
Sújtson átok és e föld haragja!
|
|
|
|
katáng |
Válasz | 2005. december 05. 21:12 | Sorszám: 158 |
|
SZIKRATÁVIRAT Testvérek! Emberek!
Közös veszélyben fogjatok kezet! Bajtársak! Szenvedők!
Boruljatok le a Jóság előtt! Bukottak! Győztesek!
Az Igazságban egyesüljetek! Hívők! Kételkedők!
Az Ember vérzik: Szeressétek őt! Harcosok! Álmodók!
Mindnyájatokban egy bús szív dobog! Testvérek! Emberek!
Ne öljetek már! Ölelkezzetek! (Juhász Gyula 1921)
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2005. december 05. 17:26 | Sorszám: 157 |
|
Ezt viszont nem az ÉS-ből, és ezért nem vagyok csak afféle alamizsna-demokrata. Vagy még az sem... "Amikor a gondolatszabadság a különböző szervezetek propagandaszabadságát jelenti, a lélek ama része, mely egyedül érdemel szabadságot, nem juthat szóhoz. Vagy ha igen, alig hangosabban, mint a totalitárius rendszerekben.
Nos, ez a helyzet abban a demokráciában, ahol a pártok erőjátéka szabályozza a hatalom megoszlását, vagyis abban a rendben, amelyben mi, franciák élünk, s amit mai napig demokráciának nevezünk. Mivel hogy nem ismerünk másfélét. Helyébe valami jobbat kellene hát kitalálnunk." [...] (Simone Weil: Kegyelem és nehézkedés)
|
|
|
nereus |
Válasz | 2005. december 05. 17:23 | Sorszám: 156 |
|
Ezt a gyöngyszemet az ÉS-ből VÖRÖS ISTVÁN: Simone Weil unokája Simone Weil unokája vagyok én,
könnyen síró, farmeros nemes.
Hé, polgárok, jó lesz tán hallgatni
rólatok, mert a semmi ideges. A semmi ideges, a szent üres.
Hé polgárok, sok fehér lábfej,
mi lesz, ha Simone Weil kósza népe
rettenetes közönnyel áll fel? Ha áll a nép, hé, polgárok, mi lesz?
Kártyás házaitokból merre fut
kibic hadatok? Ha majd fogcsikorgatva
lecsapjuk az adut?
|
|
|
Zsíros B. Ödön |
Válasz | 2005. december 04. 23:21 | Sorszám: 155 |
|
Morzsák A beszéd csak szófia
Mert minden a kémia ............
A karaván akkor is halad
Ha a kutya nem ugat...
............
Barátunk nem tudja, mi a hála
-Vagy csak éppen nincsen nála?
|
|
|
|
|
|
Zsíros B. Ödön |
Válasz | 2005. december 04. 17:47 | Sorszám: 153 |
|
Esti fohász Hálát adok neked, hogy vagy
Mostanában vajon hogy vagy?
Tudom, hogy te is rühelled a frontot
Nem elég a sok napi cseprő gondot
Aktuálisan oldogatni, az a sok erőszak
És békétlenség is rajtad csattan - légy erős csak
És fő a jó egészség, meg a nyugodt álom,
Neked Uram, s nézd el, magamnak is ezt kívánom. Csókolom a kezed, szíved:
Hitványka Híved
|
|
|
gajo |
Válasz | 2005. december 04. 13:10 | Sorszám: 152 |
|
Kányádi Sándor HARANGFöLIRAT
(ars poetica) azért harang a harang
hogy hívja az élöket
temesse a holtakat
s hogy árvíz jégverés
tüzveszély idején
s hódító horda láttán
félreverjék
|
|
|
|
Zsíros B. Ödön |
Válasz | 2005. december 03. 16:08 | Sorszám: 151 |
|
Ez a vers is ebből a füzetből van: Mégegy mondat a zsarnokságról (részlet)
-Főhajtás Illyés Gyula emléke előtt-
Hol zsarnokság volt, ott zsarnokság van ma is
Ott minden ígéret, jelszó, gesztus mímelt, hamis
Nemcsak a médiában hazudnak arcátlanul
Hogy a föld népe olvasni megint sorok közt tanul
Harsognak a hülye hirdetések, mindenki osztja szórólapját
Vegye! Vigye! Fektessen be! Valósítsa meg általunk önmagát/
Fásultan néz a becsapott tömeg: Miből? Hogyan? Minek?
Nem valami megnemesedett, kiérlelt, hiteles ez a hatalom
Csak egy újabb emberarcú alom: a különös anyagból gyúrt senkiké
Ma is demokrácia (bár nem népi) az önkény neve
Jogállami jogtiprás, hajrá, mindent bele!
A gondolatrendőrség behatolt minden teremtésre való agyba
Zajlik a rongyszedés nem kicsibe: nagyba'
S az elnyomorított lelkű nemzet bénultan, félve várja
Mi jöhet még eztán, Uram, Jézus Mária!
És az öregek ugyan koplalnak, ám vonakodva halnak
Valahogy mégis: dolgozz, s dögölj szaporán, kuss!
Megértik végül? Ez a szocialista humanizmus (...)
|
|
|
|
Zsíros B. Ödön |
Válasz | 2005. december 03. 15:55 | Sorszám: 150 |
|
Őszes verseim... Írtam prózát, verseket
Többnyire keserveset...
|
|
|
|
katáng |
Válasz | 2005. december 03. 14:13 | Sorszám: 149 |
|
Tetszenek a sorok! Sajátos irónia, humor...
|
|
|
|
Zsíros B. Ödön |
Válasz | 2005. december 03. 08:56 | Sorszám: 148 |
|
Pokoli parafrázis Lassan ölő jóindulat
Egyengeti a tévutat A lélek kész Vagyok: a gyarló halandó
Égi szikrát váró tapló Tanulság Hiába sok hősi póz
A lét mindent fölsilóz Maraton (változat) A hír igaz: győztünk
De most adjatok ennem-innom
Na mi van, senki sem ugrik?
Tudjátok, mit kellett kibírnom?
|
|
|
|
Zsíros B. Ödön |
Válasz | 2005. december 02. 15:52 | Sorszám: 147 |
|
Folytatom: Hogylétemről Az igazi művész sorsa tükör, hű
Ő maga hangszer, mondjuk hárfa
Hogyan is járhatna különbül
Mint pusztuló nemzete, hazája... (1995.) Holnaptól sem
(Szilveszter) Holnaptól sem kezdek
Vadonat életet
Ez az eddigi is
Eléggé megviselt!
|
|
|
|
Zsíros B. Ödön |
Válasz | 2005. december 01. 20:00 | Sorszám: 146 |
|
Még kettő mára: Félszáz év Jaj, az első félszáz évbe'
Mennyi mindent hagytam félbe
(...pedig lehetett vol)
Hass, alkoss...
A munkának nem a bére
Dönti el, hogy vajon ér-e
Valamit!
|
|
|
|
Zsíros B. Ödön |
Válasz | 2005. december 01. 17:55 | Sorszám: 145 |
|
Folytatom... Útközben Nem, még nem esett szét a Minden
De szakadozik és recseg-ropog
Csak bámulom egyre, mit művel Isten
S rosszkedvemért másokat okolok
Fásult vagyok, kopár a lelkem
Fáj itt, amott meg - jaj! - sajog
A múlt' s jövőt fürkészem eszementen
Zúgolódva, de azért megvagyok
Nem épült föl semmi, nem is dőlt a porba
Általam, tőlem, miattam
Ami harag s gyűlölség bennem volt volna
Magamból régen kiadtam...
|
|
|
katáng |
Válasz | 2005. november 30. 09:11 | Sorszám: 144 |
|
Wass Albert: Vizek felett Ó Istenem, de könnyű volna
az élet-terhek hordozása,
ha tudnám azt, hogy minden könnyem
Valakinek a mosolygása. Ha tudnám azt, hogy minden álmom,
amit az élet szétzilál,
Valakinek valóra vál’,
és lelkem minden barázdája,
amit a sors naphosszat árkol:
neki lenne a boldogsága.
Ha tudnám azt, hogy amíg bírom,
minden ütést érette adnak.
Lélekölő fekete éjek
az Ő álmain virrasztgatnak,
minden derékba tört reményem,
őrlése száz malomkeréknek:
minden, amit csak reám mérnek:
simogatás egy Sorstestvérnek.
Mint tenger-őr elnéznék messze,
csalnám a vihart magam ellen,
vigyáznék: az Ő vitorlája
mindig fehéren lengedezzen,
s ahova akar, oda menjen.
Ó Istenem, de szép is volna:
így őrködni valakiért
vizek felett az őrtoronyba’.
|
|
|
alexander |
Válasz | 2005. november 25. 23:04 | Sorszám: 143 |
|
Törzsvárosi szőnyeg Ím, így vagyunk ketten,
Egymásnak, ég és a nap,
Máshol meg heten -
Kiválasztott hetediziglen emberek
Kampós és gyülölet harag lesen –
Itt a neten
Beteg pók szövi körénk rőt hálózatát
Csapdába ejt a hatágú orwelli világ - Védekezz! Ellenőriznek…
Csak lélekben lehetsz szabad
Nagyvizit leple alatt
Hazudnak, becsapnak napra nap
Idegeink húrján rezeg
Életünket eszi a nephilimek mérge:
Drog, pénz és a rontás fészkes fenéje
Amint kaput nyitott Babilonban –
Anno 2700 éve
Mindent idők árulás sziréne
|
|
|
|
gajo |
Válasz | 2005. november 25. 20:19 | Sorszám: 142 |
|
|
|
|
|
katáng |
Válasz | 2005. november 25. 20:15 | Sorszám: 141 |
Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!... Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le! A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kínál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen. Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az o példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
...De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...
Ady Endre : Az élet
|
|
|
|
gajo |
Válasz | 2005. november 24. 20:58 | Sorszám: 140 |
|
Reményik Sándor Per az Akadémiával
Hallgassátok csak, ez aztán a per,
A furcsa, furcsa per!
Egy oldalon a nagytekintetű
És nagyszakállú Akadémia,
A tiszteletreméltó testület.
A másikon csupán egy kisgyerek:
Szőcs Ádám Webb, a Szőcs Jenő fia.
Hallgassátok csak, furcsa, furcsa per,
Még elveszti az Akadémia.
Szőcs Ádám Webb, a Szőcs Jenő fia
Az első latin oskolába jár.
Röpköd ajkán "Asinus", "Bestia".
A kishúgának mondogatja szépen,
Otthon, - nem sértő szándékkal - dehogy,
Ártatlanul, csak úgy - gyakorlatképpen.
A latinnal még nem tudjuk, mi lesz.
De egy biztos: ő már nem tévedez
Szép anyanyelvünk ős-rengetegében.
Ő szigorún veszi a magyarsággal
A dolgot - s ha kell, - érte perbeszáll
A tekintetes Akadémiával. Hallgassátok csak, furcsa, furcsa per:
Szőcs Ádám Webb, a Szőcs Jenő fia
Otthon egy megcímzett csomagra lel.
"Aranka ucca". Ucca! így, két c-vel!
Ádám szemében lobban a harag,
Rázza fejét bozontos üstökével:
Ki merte írni, hogy merte két c-vel?!
Anyja a boltost menteni próbálja,
Magyarázza az új helyesírást,
Hivatkozik az Akadémiára,
(S magában büszkén mosolyog talán... )
De Ádám toporzékolva kiáltja:
"Úgy írom, ahogy az öregapám!"
Meggyőzni nem lehet. Makacs kuruc,
Kérlelhetetlen logikával kérdi:
"Akkor az utat is úgy írjam: uc?" És áll a per, a furcsa, furcsa per:
A forradalmár Akadémia,
S Szőcs Ádám Webb, a kis konzervatív,
A Szőcs Jenő fia.
Figyeljétek csak, furcsa, furcsa per
Még elveszti az Akadémia.
|
|
|
