|
Téma: versek - csak úgy - rohanás közben
|
|
Matejka Rézi |
Válasz | 2008. szeptember 21. 22:23 | Sorszám: 617 |
Ones up on a time....
In fairy tales on magic sky
When million stars stand on
It is said that every soul's a star
But I am not the silver one..:-)
|
|
|
|
alexander |
Válasz | 2008. szeptember 21. 16:20 | Sorszám: 616 |
Mégegyszer a nyárról -
SpleenHáttal a víznek
Mélyül a csend
Alig roppan a nád
Amint egy madár megrebben
És felveri az alkony tóparti nádasát –
Valami vizijármű halkan nyikorog az éjben
Puha csobogás nyalja a partot
Lágy gitárfutamot sodor felém a szél
Egy régi emlékről...
Mikor még Te is itt lehettél... Körülzár és betakar az éj
Égig nőnek az árnyak
Estharmatok fényezik a boka csillagát
Köd lebeg a füzes felett
Fények villannak
Amint fordul az út a dombon át nyugatnak – Háttal a víznek
Egy nehéz élettel vállamon
A világvégi csillagéjben
A tűnő időt vallatom –
Térdig a ködben
A leeresztő árok árterében gázolok
A patak, mintha a múltba csalogatna
Platon és Szokratész imáját hallgatom
Már alig sejtem mit üzennek a csillagok
Cserben hagy a képzelet
Részeg lelkem meginog
Megmártom magamat az önfeledt létezésben
Az égbolt magasba vonja tekintetem
Örvénylik a milliárdnyi csillag felettem
Kitárom a nyári éj égrenyíló ablakát
Már alig érzem létezésem
Nesztelen suhan lelkem az égen át...
|
|
|
|
SenKyse |
Válasz | 2008. szeptember 13. 01:03 | Sorszám: 615 |
|
Szabó Lőrinc: Kortársak Még husz év, tiz, talán harminc, esetleg ötven,
de tán csak egy, vagy annyi se,
mindegy, végez velünk a betegség, az undor
vagy a véletlen fegyvere.
Még husz év, tiz, talán harminc, esetleg ötven,
és mind együtt leszünk s megbékülünk a földben. Irigység s szeretet küzdött sirva bennünk;
s gyötörtük egymást szomorú
testvérharcban, (amely sokszor ma is olyan már,
mint egy szinpadi háború 
irigység s szeretet küzködött sirva bennünk
s kapocs volt még az is, hogy ellenség lehettünk. De hozzád mi közünk, titokzatos jövendő?
Ami különbség most akad
ember s ember között, sohsem olyan kegyetlen,
amilyen idegen te vagy!
A sirból mi közünk hozzád, örök jövendő?
Teneked, ami volt, mind semmi és egyenlő. Az igazi haza az Időé, nem a Földé.
Az Időből halunk ki mind,
az Időből, amely hazák fölött hazánk lett
uj s nagyobb közösség szerint.
Az igazi haza az Időé, nem a Földé:
meghal az Egy Idő, de a Föld él örökké s akár egy idegen planéta is lehetne,
ahogy tovább forog s viszi
hátán uj népeit, mig minket összerágnak
puha fekete fogai;
akár egy más világ csillaga is lehetne,
ugy száll majd, temetőnk, a tilos végtelenbe. Még husz év, tiz, talán harminc, esetleg ötven;
s tetszik, nem tetszik, látni kell:
ellenségünkkel is közösebb sors köt össze,
mint azután majd bárkivel.
Még husz év, tiz, talán harminc, esetleg ötven;
- Béke, mért vagy csak a halottaké a földben!
*
|
|
|
|
gajo |
Válasz | 2008. szeptember 12. 20:58 | Sorszám: 614 |
|
Ady Endre: Két kuruc beszélget ‚Merre, Balázs testvér, de merre, de merre?'
“Azt mondom én, testvér, jobb lesz ha semerre.
Sorsunknak sorsával már régen számoltak,
Már nem a mi dolgunk, hogy mi lessz a Holnap." ‚Hát várjuk pipogyán legcsufosabb végünk?'
“Öreg Balog testvér, ez nem a mi vétkünk.
Itt régik a bűnök, itt régik az átkok
S itt ujak a bűnök s itt ujak az átkok." ‚De hogyha az ember mégis csak dacolna?'
“Igen, ha az ember igen erős volna.
Igy a szegény ember megmaradhat veszteg
Se nem nagyon hajráz, se nem nagyon reszket." Óh, jó kurucoknak ilyen rút, rossz végük
Ennen-sziveikben lakik ellenségük.'
“Hurcolj engem testvér, az Isten trónjáig,
Ott is csak ezt mondom halálig, halálig." “Ha az Isten látna, látná az én gondom,
Látná, hogy ezeket keservesen mondom."
‚Hát így lakik benned a jóságos Isten?'
“Hát hogyha jóságos, jőjjön és segítsen." “Addig pedig, testvér, amíg álljuk, álljuk
Kuruc életünket megállván csináljuk,
Lehet hogy az Isten nem engedi vesztünk,
De már ne rohanjunk és ne lelkendezzünk."
|
|
|
bojtár |
Válasz | 2008. szeptember 12. 16:54 | Sorszám: 613 |
|
MAGYAR IMÁDSÁG A PUSZTÁN Adjál Isten a magyarnak
Kevés sóhajú napot,
Ősszerelmes éjszakákat,
Szabadságos holnapot.
Kerek nagy Magyarországot,
Hancúrozó sok gyereket
Rázd fel szép magyaridban a
Szundikáló életet.
|
|
|
nereus |
Válasz | 2008. szeptember 04. 20:42 | Sorszám: 612 |
|
APOKRIF ASZÁLY Az ágon birsfanyar napok
csillagokkal keverten.
Elindul most a kert felém
s indulok át a kerten Máriák hava Szűz hava:
két évszak senkiföldje –
kő-, szirom-, levélmorzsalék
szállong s tapad tüdőmre. Kátrányoz, őrjít, meszesít
s férkőzve nyers velőhöz
bénít az apokrif aszály,
szomjan hal ág, gyümölcsös; tó-darabok mögül kilép,
balta-pofát cirógat:
ágyásra birsfanyar napok,
csillagok, földek rogynak. Léckapu hárfáján kezem
nyers, nyári dallamot ráz –
bennem a kert, s a kertben én:
jeltelen tücsökcsontváz.
|
|
|
nereus |
Válasz | 2008. augusztus 22. 17:59 | Sorszám: 611 |
Csak "súrolta"... 
|
|
|
|
SenKyse |
Válasz | 2008. augusztus 22. 17:37 | Sorszám: 610 |
"Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent --
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:"
(Weöres,Örök pillanat- milyen pontos, jaj milyen nagyon pontos)
*
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2008. augusztus 20. 08:34 | Sorszám: 609 |
CCCCIV.
A szűz homok ugrógödörben áll,
s a tökéletes kör alakú tócsa
mellé telepszik az egész határ -
Lángrengeteg. Július. Nincs kanóca.
|
|
|
bojtár |
Válasz | 2008. augusztus 18. 08:20 | Sorszám: 608 |
"Dunának, Oltnak egy a hangja
Morajos, halk, halotti hang.
Árpád hazájában jaj annak,
Aki nem úr és nem bitang."
/ Ady: Magyar jakobinus dala/"Sírt az éj is, és az éjben
Sár és vér aludt alattunk.
A Duna és az Olt fia
így találkoztunk."
/Sinka: Két folyónak két fia/
|
|
|
ariadne6147 |
Válasz | 2008. augusztus 16. 23:28 | Sorszám: 607 |
|
" ....... Haj, elvesztettem s nem találom,
szekér az útján nem zörög,
nincs arra jel, nincs arra lábnyom,
eltüntették az ördögök.
Kutatom kéz-árnyalta szemmel
s a szemem köddel lesz tele -
fölötte átcsapott a tenger,
tajtékos évek tengere. Útromboló fekete ördög,
lásd, engem is megátkozott -
Rapsonné asszonyom, könyörgök:
még egyszer add a táltosod!"
Áprily L.
|
|
|
gajo |
Válasz | 2008. augusztus 06. 20:18 | Sorszám: 606 |
Kedves BOJTÁR!
Megvettem, csak a formátuma... biztos a CD-k miatt.
|
|
|
|
gajo |
Válasz | 2008. augusztus 06. 20:15 | Sorszám: 605 |
|
Most válaszoltam.
|
|
|
|
SenKyse |
Válasz | 2008. augusztus 06. 12:56 | Sorszám: 604 |
*
hát meghosszabíttattam
tam tara tattam tam tam
*
arról nem volt szó,
hogy eltűnsz, mint malac a rozsban
*
|
|
|
|
bojtár |
Válasz | 2008. augusztus 05. 20:49 | Sorszám: 603 |
Úgy tudom, hogy már elfogyott! Talán Berecznek néhány példány még van!
A Berecz féle Sinka ének című kiadványnál jobban sikerűlt Dinnyés József "Fénylik Magyarország" cimmel kiadott CD lemeze,amely tizenöt megzenésített Sinka balladát tartalmaz.Van egy másik "Végy karodra idő" című négy Cd lemezt tartalmazó kiadvány is. Ezen szerpel Sinka István is, amint tíz versét olvassa fel. Ezen is van megzenésített Sinka vers Dinnyés és a Felvidéki egyetemisták előadásában.
Amennyiben érdekli, bővebb információt is adhatok.
Üdvözli és tisztelettel köszönti a: BOJTÁR
|
|
|
|
|
|
SenKyse |
Válasz | 2008. augusztus 04. 15:04 | Sorszám: 601 |
*Kedves Gajo,*
mail ment!
*SK*
|
|
|
|
gajo |
Válasz | 2008. augusztus 03. 23:37 | Sorszám: 600 |
|
Berecz András: Sinka ének (könyv+2CD) Tudja valaki, hogy hol lehet megvásárolni?
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2008. július 29. 15:01 | Sorszám: 599 |
|
Persze, mert amit föltettél, az a Tücsökzene hasonló című darabja. (Alcím: Rajzok egy élet tájairól.) Amely azt hiszem először a Püskinél jelent meg 1947-ben; egy sötétkék, egész vászon kötésű, későbbi példányt találtam szüleim könyvespolcán. Azt hiszem már a halála körüli időpontban jelenhetett meg az a Tücsökzene, és a Szépirodalminál...
|
|
|
|
jbatky |
Válasz | 2008. július 29. 14:33 | Sorszám: 598 |
Igazad van. Ráadásul úgy néz ki, hogy amit betettem, el is tér... 
|
|
|
|
jbatky |
Válasz | 2008. július 29. 10:36 | Sorszám: 597 |
|
Szeretem Szabó Lőrinc műveit. Dylan Thomas is szívem csücske, de túl mágikus ahhoz, hogy itt lehozzam.
|
|
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2008. július 28. 21:21 | Sorszám: 595 |
|
Tehát: Pandoránál jelent meg. TÁRLAT: A SÁTÁN MŰREMEKEI Boldog, akit pálinka butít,
boldog, kit a szépség
kápráztat, boldog mind, aki
csak részleteket lát. – De ha anya
helyett egy isten
nyitotta föl szemed, akkor
a halálos éjben mindenütt
tűz, tűz lobog fel,
tűz, tűz kering
körötted és te mindenütt
őt látod, a mozgó
viperalángot,
a tüzet, amit
széthurcol a mozgó
ember a földön, a tengereken,
a parázsagyu gondot,
a tűzkigyókat
látod csak az éjben,
a mult s a jövő
üveghegyein túl, a nyugtalan önzés
gyujtogató parazsát, a tüzet,
a tüzet,
tűzoszlopokat, aranyrudak és
a puskatűz aranyát.
Átkozott vagy,
ha látni tanultál,
átkozott vagy,
ha látod: a Sátán
mennyi szenny
tüzéből festi be a halál
gyászpompás keretei közé
Műremekét, az Életet:
jaj neked, aki látsz,
jaj, neked, Isten
látó fia, jaj,
mert bárhova fordulsz,
örökre előtted
az idő vándor falain
az Ember égő tárlata:
számodra nincs
butúlni ital, vakúlni szépség,
s üss bár karót boldogtalan
szemedbe, feléd
a végső éjszaka
egéről is az olthatatlan
tűzvész
rémült freskói lobognak!
|
|
|
nereus |
Válasz | 2008. július 28. 21:20 | Sorszám: 594 |
|
(Örülök, kedves János, hogy rátaláltál erre a versre a Tücsökzenében.... Nekem is kedvenc olvasmányom volt.) Amire utal, az egy nagyon erős, expresszionista és kissé nihilista (legalábis nihilizmusa miatt támadták) 1926-ban, a Pndoránál megjelent kötet. Ugyanezt a címet viselte, ha jól emlékszem. Íme a címadó vers:
Tárlat: a Sátán Műremekei
Boldog, akit pálinka butít,
boldog, kit a szépség
kápráztat, boldog mind, aki
csak részleteket lát. – De ha anya
helyett egy isten
nyitotta föl szemed, akkor
a halálos éjben mindenütt
tűz, tűz lobog fel,
tűz, tűz kering
körötted és te mindenütt
őt látod, a mozgó
viperalángot,
a tüzet, amit
széthurcol a mozgó
ember a földön, a tengereken,
a parázsagyu gondot,
a tűzkigyókat
látod csak az éjben,
a mult s a jövő
üveghegyein túl, a nyugtalan önzés
gyujtogató parazsát, a tüzet,
a tüzet,
tűzoszlopokat, aranyrudak és
a puskatűz aranyát.
Átkozott vagy,
ha látni tanultál,
átkozott vagy,
ha látod: a Sátán
mennyi szenny
tüzéből festi be a halál
gyászpompás keretei közé
Műremekét, az Életet:
jaj neked, aki látsz,
jaj, neked, Isten
látó fia, jaj,
mert bárhova fordulsz,
örökre előtted
az idő vándor falain
az Ember égő tárlata:
számodra nincs
butúlni ital, vakúlni szépség,
s üss bár karót boldogtalan
szemedbe, feléd
a végső éjszaka
egéről is az olthatatlan
tűzvész
rémült freskói lobognak!
|
|
|
|
jbatky |
Válasz | 2008. július 28. 18:19 | Sorszám: 593 |
|
Szabó Lőrinc: A Sátán Műremekei Vágyak koldusát, kétségbeesés
őrölt s uszított, gyáva remegés
pénztől, holnaptól, s émely, undor a
napi robottól. Biztonság, soha
nem ismertem boldog tájaidat:
legszebb éveim mocsok és harag
lepte, kormozta! Sokszor gondolom:
nem voltam-e, mint a zenekarom,
őrült kissé ezidétt magam is?
Énekelni akartam, és hamis
skálák csavarták hangom; emberi,
és embertelen lettem. Valami
betegség volt ez, belső, iszonyú
tüzijáték s füstbefúlt háború,
zűrzavar, omló ideáloké,
csikorgó vágy, új s szent ábrándoké,
ördögűzés, maga is ördögi -
versben: A Sátán Műremekei.
|
|
|
