|
Téma: versek - csak úgy - rohanás közben
|
|
gajo |
Válasz | 2010. február 04. 00:17 | Sorszám: 992 |
Kis kíváncsi! 
|
|
|
|
szotyiszem |
Válasz | 2010. február 04. 00:09 | Sorszám: 991 |
|
Vagy a nem-lét(ez) ŐT?
|
|
|
|
|
|
gajo |
Válasz | 2010. február 04. 00:02 | Sorszám: 989 |
|
Én Őt álmodom, aki sosem volt, nincs, és nem is lesz, és mégis volt,van, és örökké lesz.
|
|
|
|
szotyiszem |
Válasz | 2010. február 03. 23:24 | Sorszám: 988 |
|
Álmodom az erdők álmát
|
|
|
|
gajo |
Válasz | 2010. február 03. 22:36 | Sorszám: 987 |
|
Álmodom a "fa belső mosolyát".
|
|
|
|
búzavirág |
Válasz | 2010. február 03. 17:41 | Sorszám: 986 |
Csokonai Vitéz Mihály
SZERELEMDAL A CSIKÓBŐRÖS KULACSHOZ
Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám!
Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.
Megvídító orcácskádat,
Csókra termett kerek szádat
Ha a számhoz szoríthatom,
Zsuzsiét nem csókolgatom. Óh, hogy kótog a kebeled,
Melyben szívemet viseled!
Óh, milyen szép az ajakad
S arany láncra méltó nyakad! Karcsú derekadon a váll
Halhéj nélkűl is szépen áll;
Nem úgy ám, mint a Mancié,
Vagy a majd megmondám kié. Szép a hajad szép szála is,
Ha kis csikó hordozta is,
Nem akasztott ember haja,
Mint a Trézi rőt vuklija. Édes a te danolásod,
Jérce-forma kotyogásod:
Kittykottyod innepi ének
Bús szívemnek, szegénykének. Ha bánatim közlöm véled,
Egy szódra lelkem megéled;
Ha jókedvem csucsorodik,
Általad megszaporodik. Mikor hideg szelek vagynak,
Elveszed mérgét a fagynak;
És mikor a hév nyár lankaszt,
Nékem te megfrissíted azt. Óh, ha téged nem láthatlak,
Be óhajtlak, be siratlak!
S ha képed kezembe akad,
Szememből örömkönny fakad. Téged hordozlak útamban,
Téged ölellek ágyamban;
És valahányszor felkelek,
Szerelmedről énekelek. Együtt be sokszor feküdtünk,
Bár soha meg nem esküdtünk!
Az éjjel is, csak megintsem,
Együtt hálunk úgye, kincsem? Óh, ha szívünk szerelmének
Kis zálogi születnének
S ott űlnének hosszú sorral
A kuckóban, tele borral! Bárcsak a feleségemmel
Téged cserélhetnélek fel,
Hogy fiakat, leányokat
Szűlnél, apró kulacsokat: Zsanám meg kulaccsá válna,
Borral mindég színig állna.
Az ő bőre úgyis csikó,
Beléférne négy-öt akó. De jaj, engem ide-tova
Elvisz a Szent Mihály lova,
Szerelmed megemészt végre,
És te maradsz özvegységre. Keserves sors! adjatok bort!
Lakjuk el előre a tort;
Ami menne más kutyába,
Jobb, megy a magunk torkába. Akadtam még egy bankóra,
Kit szántam szemborítóra:
De vakságtól ki már nem fél,
Minek annak a szemfedél? Kincsem, violám, rubintom!
Itt az utólsó forintom:
Érted adom ezt is, tubám!
Csak szádhoz érhessen a szám. Óh, csókollak, óh, ölellek!
Míg moccanok, míg lehellek:
Tested tegyék hólttestemhez
És ezt az írást fejemhez: "Útas, köszönj rám egy pint bort:
Itt látsz nyúgodni egy jámbort,
Kedves élete-párjával,
Csikóbőrös kulaccsával!"
|
|
|
búzavirág |
Válasz | 2010. február 02. 20:20 | Sorszám: 985 |
József Attila
MAGAD EMÉSZTŐ...
Magad emésztő, szikár alak!
Én megbántottalak.
Botot faragtál, ábrákkal tele,
beszélt a nyele,
aztán meguntad. Igy volt?
S eldobtad, ahogy az égbolt
az unt csillagot ejti le.
Én fölvettem és rádhuztam vele.
Igy volt?
Sajnálom, kár volt. Világomon, mint üvegen át
hallgattam uj álmod madara dalát.
Azt hittem, annyi az ének,
amennyi a magány üvegének
vastag tábláin átszüremlik. S hallottam, emlit
az a szó isteneket,
kik nem hajolnak ezután neked.
Pedig
te nem szolgálsz többé nekik. Most már értelek.
Pörös felek
szemben álltunk, de te szintén
más ügyben, más talaj felett
tanuskodtál, mint én. Már értelek. Mit érsz vele? A mult
tüntető menete elvonult,
a lomb lehullt
s a fájdalom ágai benned,
mint mindenkiben, elkövesednek
az aláomló évek, évadok,
rétegek, szintek és tagok
óriási nyomása alatt. Akár egy halom hasitott fa,
hever egymáson a világ,
szoritja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s igy mindegyik determinált.
Igy él a gazdag is, szegény is,
igy szenvedünk te is meg én is
s még jó, ha az ember haragja
nem az embert magát harapja,
hanem valaki mást,
dudás a fuvolást,
én téged és engemet te, -
mert mi lenne, mi történhetne,
ha mindig magunkba marna
az értelem iszonyu karma? S ha már szólok, hát elmesélem, -
villamoson
egy este a Széna téren
találkoztunk. Kalapot emeltem,
talán nyeltem,
köszöntem és te
csodálkozva vettél észre. S még ottan
egy pillanatig szórakozottan
eltünődtem, - hiszen lehetnénk
jóbarátok, együtt mehetnénk
a kávéházba s teát kavarva,
szépet, jót, igazat akarva
beszélgethetnénk irodalomról,
vagy más ily fontos emberi lomról
és telt szavadra,
mit óvatosan vetnél a latra,
utalván a tapasztalatra,
indulatom messze ragadna,
te - hozzátéve: „Szivedre ne vedd” -
leintenél, mint az öregebb,
mint az apám
s én bosszankodnék, de nem mondanám.
|
|
|
nereus |
Válasz | 2010. február 02. 11:12 | Sorszám: 984 |
|
NÉGYKEZES A horpadások világítanak,
s hegyhátak sötét billentyűsorához
leül egy angyal, kettő s játszanak -
morajlik-elfúl négykezesük. Álmodsz?
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2010. február 01. 18:48 | Sorszám: 983 |
Velem alszik. A tudat és a test.
Az ébredését néha visszavárnád.
Hogy elkezdődjék. S aztán befejezd
vigasztalón. És megsimítod álmát.
|
|
|
nereus |
Válasz | 2010. február 01. 18:23 | Sorszám: 982 |
Gondolkodni a fákról. Gyökerek
feszülnek, alá, le a sűrű mélybe
megélve olyan irdatlan teret,
hogy kozmoszát fényben a lomb is értse.
|
|
|
|
búzavirág |
Válasz | 2010. február 01. 18:09 | Sorszám: 981 |
Babits Mihály
BALÁZSOLÁS
Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól s a veszedelmes mandulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek – de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén –
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan oly megadón
hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.
|
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2010. január 31. 22:00 | Sorszám: 979 |
|
FÁK ÉS PEREMZÖLD Gondolkodni a fákról. A levél
egyetlene idebont a sugárból
erőt, annyit, mely tart a meredély
peremzöldjén, s hulltodban átnyalábol.
|
|
|
|
búzavirág |
Válasz | 2010. január 31. 13:17 | Sorszám: 978 |
Nereus kedves, kicsit megkésve, bár törve nem itt vagyok.
Többször délelőtt szoktam hozni a verset, de csak most volt időm elolvasni.Nemes Nagy Ágnes
FÁK
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.
Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe. És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2010. január 31. 10:16 | Sorszám: 977 |
|
Kérjük a verset, kedves Búzavirág!
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2010. január 30. 18:48 | Sorszám: 976 |
|
Az ezt megelőző, és figyelembe veendő tétel pedig: "... a történelmet csak erős egyéniségek bírják el, a gyengéket teljesen kioltja..."
|
|
|
nereus |
Válasz | 2010. január 30. 18:39 | Sorszám: 975 |
|
Hogy pontosak legyünk: "Gerade in dieser Maasslosigkeit ihrer kritischen Ergüsse, in dem Mangel der Herrschaft über sich selbst, in dem was die Römer impotentia nennen, verräth sich die Schwäche der modernen Persönlichkeit."
|
|
|
nereus |
Válasz | 2010. január 30. 18:36 | Sorszám: 974 |
|
Ne légy modern ember... Volt a 19. sz. végén egy filozófus, aki azt mondta, hogy a régi rómaiak értelmében a moder ember impotens, mert: "Éppen kritikai túláradásuk e mértéktelenségében, önuralmuk e hiányában, abban, amit a rómaiak impotentiának neveztek, árulja el magát a modern személyiség gyengesége. " Nietzsche: A történelem hasznáról és káráról.
|
|
|
|
búzavirág |
Válasz | 2010. január 30. 15:24 | Sorszám: 973 |
Kosztolányi Dezső
FEBRUÁRI ÓDAJaj, mily gödörbe buktat e február,
mily mély homályba? Csillagaim hunyó
világa hamvad. Földre ver le
szörnyü betegség. Sorsom, mely eddig tétova ködbe bújt
egyszerre itt van, szőnyeges és meleg
szobámba sétál, mint a farkas,
rám vicsorogva. Ijedve futnék, ámde hová lehet?
Nincsen menekvés, zörgetek esztelen,
kemény kilincsen és vasajtón
koppan a szándék. Csupán te állsz itt, kedvesem, árny gyanánt,
távolba mosva, sápatag és merőn,
már mint az özvegy, kit halott férj
hűtlenül elhágy. Még sincs üres szó ajkadon, és hazug
vigaszt se súgsz te. Mint a csodálatos
józan való vagy, és a hűség
s mint a halál nagy. El is felejtem a szanatórium
pálmáit és a téli-sötét delet,
s a mélyből a fényes magasba
fölkiabálok. Jó volt tevéled járni a sárgolyó
üröm-vidékét, a keserű mezőt,
ó boldogságom édesanyja,
társam a rosszban. Én nem szerettem önmagamat soha.
De te szerettél. Egyszerű és igaz
jóságod oly gyors, lángoló volt,
hogy utolértél. Ha fújt a szél, még át se cikázhatott
a gondolat, hogy "meghülök", amikor
önzésem is előzve: "meghűlsz",
már te kimondtad. Lásd, így dicsérlek szakszerü, tárgyias,
pontos szavakkal, úgy, ahogy illet ez,
mert köznapi voltál te mindég,
mint a verőfény. Kések között, a végzet a vállamon,
téged dalollak, még nyomorékul is,
száj nélkül is, szájamba sebbel,
emberi nagyság.
|
|
|
alexander |
Válasz | 2010. január 30. 13:25 | Sorszám: 972 |
a tv2 Kolimáról mutat riportot, ahol egy eszme nevében százezreket pusztítottak el, állati körülmények között, -nincsen és nem volt még ehhez hasonló munkatábor a világon , nem volt túlélési esély...
a pol. ripacsok erről hallgatnak...
|
|
|
|
alexander |
Válasz | 2010. január 30. 13:19 | Sorszám: 971 |
Köszönöm, hogy kaptam egy próbát, a szélesebb megismerésre, bár megvallom, már rosszul viselem a burkolt, vagy nyilvánvaló támadást, a népboldogító nevelést a kritika mögé bújva...jól körülhatárolható körök alkotói részéről...
a felsorolt nevek kiírták magukat nálam, egy ideje nem nyelek le mérgezett szövegeket, helyette őstörténeti kutatókat részesítek előnyben...
nem hiszek abban, hogy mindent meg kellene ismerni -
más borzalmakat is, más érdekekből, amit szüntelenül orrom alá dugnak tolakodva, nekem elég a magamé is...
nekem roppant ellenszenvesek az átnevelési törekvések, az ideológiai maszlag és ezt a szellemi függetlenség és szabadság nevében el kellene utasítani, bármilyen fennsőbbsétől is ered...ez a szellemi terror pénzzel és nyilvánossággal manipulál...
háború folyik ellenünk...
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2010. január 30. 12:51 | Sorszám: 970 |
Olvastad A fogoly c. regényét?!
Rendkívül kulturált írásmű, regény. Már nem tudom, hányszor ismétlik a rádióban a részleteit, ami semmit nem bizonyít, mert nagyon ritka, hogy pl. Temesi Ferenc, Tornai Jóska stb. ...
Inkább az az általános, hogy Spiro, Nádas, Esterházy, Kertész, vacsorára pedig Parti-nagy, esetleg Kukorelly....Alig készül el a regény, már elindul egy kampány az országban, nem szellemi, kereskedelmi.... Elolvasom, tudod, Mindenevőkém, olvass!... Élvezem. Kivéve azt a rész, amely a regény súlypontjában az evangélium ellen fordul... (Nem direkt, regényírói eszközökkel.)
|
|
|
|
Madelon az eb |
Válasz | 2010. január 30. 12:11 | Sorszám: 969 |
A polgárpukkasztó és a balonkabátos exhibicionista közt nemsok a különbség. Mindkettő a sikoltozásra élvez el.
Persze ez nem azt jelenti, hogy hagynunk kéne, hogy bármelyikük is az arcunkra fröccsentse nedvét. Ez legfeljebb azzal járna, hogy magas ingerküszöbünknek nyilvánítván legközelebb "magasabbra" emelnék a lécet. Ezeknek a legpusztítóbb a sajnálat, vagy a kiröhögés. Azt nem bírják elviselni.
|
|
|
|
alexander |
Válasz | 2010. január 30. 11:58 | Sorszám: 968 |
szóval, elbizonytalaodtam, - megértettem igazságodat és most nem tudom, hogy helyesen reflektáltam-e a provokációra?
amikor felhívtam verses feldolgozásommal a figyelmet, a szinte türhetetlen abszurditásra, mást is állásfoglalásra késztetve -
hiszen ez az alak (munkássága érettségi tétel)a minap, a kultúra napján, a tv-ben szerepelt a szokásos fóbiájával és ott nem szólalt meg senki a másik oldalról, ahogy ez már megszokott mostanság a közszolgálati tv-ken...szóval ellenérzésemet fejeztem ki, lehetőségem határai közt szemetelve, az irodalom peremén...és most nem tudom hogy, fércmunkát végeztem-e, vagy beválogathatom egy kötetbe valamikor...és ez már a munka minőségét/értékét veti fel.
Mert emlékszem egy római császár megjegyzésére - ne babrálj a mocsarakkal! Szóval a téma kiválasztása is elkötelezettséget jelent...hm...és ilyen helyzetben,még a köpködő nyálát sem szabad letörölni...
|
|
|
|
