1.
A tett szirom.
Gyümölcs az rátévedés
igaz útra.
Tele kosárral bukdácsolok
a Nap alatt –
Te nem vagy éhes?

2.
Ágykézláb. Sebaj.
Négy patkó talpra állít
amint Kelet kukorékolni kezd,
s a vaskakas égtájakat szemelget.
Négyöntetű mint mindig.
Kényelmes ahol fekszel?

3.
Honnan jött, hogy ilyen nyíltan merészel a szemedbe nézni? Kéken és nyugodtan. A hold íja északnak feszül. Ezt ne tudná? És vajon ez a mozgás, amikor végre elhalad melletted, ez nem a saját visszatartott lélegzetéé? Hogy ne kelljen egy levegőt szívnotok. Ugyan visszatartani csakis egyet képes az ember két levegővétel között. Akár tanító, akár az örök sivatag lakozzék a fejében.
És te is elfelejtesz lélegezni?

Sötét esztendők

Csillag voltam előbb,
aztán gyermek lettem
s gyertyaként a szívem a
tenyerembe vettem.

Sötét esztendőkben
úgy néztem a tályat
s Isten símogatta
gyönge kis gyertyámat.

Ment előttem farkas
jött utánnam bárány,
-kastélyt vehettem vón
gyertyám fénye árán.

Forró napok jöttek, fülledt éjszakák
A nép étlen szomjan is bárányt lopott
Majd eljöttek a vészterhes hajnalok
És megköpdösték a vérző Messiást.

Nagy Pilátus és az úri társaság
Partit adott sok szomjas jó-barátnak -
Ki akarná Jézus sebeit látva
Újra élni a Júdás árulást?

A vad tor után a nép élni akart -
Énekelt, rettegve az ébredéstől -
Tanítsd meg nagy Isten feledni a bajt
És mentsd meg a Várost Nagypéntekétől!

Kicsit bolond.
A semmiből jött kakukk ember,
Szeme sarka mohón lobog,
Lyukas szemében lidércek sárgaláza forr -

Bolydult baljós értelemmel
Ajakain bűn virágzik,
S nyomában a sziklák alatt -
Kénes vizek felfakadnak -

Sziksó marja már a májat,
Így rója az árulás napjait -
Vérfoltos vendégszeretet - gyűrűin
Kajafás Kun Bélás rovása világít!
Gyülekeznek a Holt tenger partjain -
Ketyeg a világvégi éjszaka
Erőszak rombol a vetésben: Elkészítve fűszeresen
Roncsolt tagok, velő, vér vegyesen -
Izzó vért hány a nap - Csikorognak
A csillagok a betlehemi olajfák alatt -
Pusztít a Fegyver - és a fekete ember
Szemében meztelen őrület lobog fényesen –

Motto: 2005: megerőszakolták a rivális pártvezért -

Most kell döntened,
hogy mit tesznek veled,
Nézz reám, és láss
lelkemben, keress engem -
szeress: és lehet, megtalálsz!

NEM? NEM!
Nem a szajhás vágyakon élünk
Amire feltekeredik uniós reményünk:
Káin tüze-perzsel, elnyel, vagy nyelve
Hegyével a pletyka-csúcsára emel –
Erre tanít a videó dzsungel:
A madárlét módi média sövénye –
A láthatatlan háló
Űz, kerget perverz kétségbeesésbe –

Feszült minden, s izgatott
Mint régen, az a másik dzsungel -
Az elhagyott –
Ahol rebbenés volt az önvédelem:
U-hu kuvik biztatott:
Gyilkolj, vedd el!
Ölj, vagy fuss el!
Rikoltott a félelem a madár létben -

A vörös kakukk is eleget tudott
Ha költeni akart
Tojást más fészkébe lopott -
És csak zsörtölődött a tudós bagoly:
Rágjon meg benneteket a moly –
Szüleidtől örökölted
Halhatatlan bűneidet, okos majom –

Mint mondjátok: jó az isten -
Mégsem kéritek, hogy szeressen?

Hiszen most is, a tilalmas jóért buzorogtok
Vöröslő szemmel, szüntelen –
Mennyi hatalom, vér, és pénz kell
A Kárpátok tövében…Budapesten?
*
Minta Éden-, az éji magvetésben:
Ezer éves nimpha orgiákon –
A pelaszg papnők szigetén
Éber Túszok,
Barbár kentaurok voltatok
A non-stop mámorok éjjelén –

De a terebintusok tövén
Nem göcsörtös parazita vágy
Hergelte a kentaurok ájult rohamát -
Nem is vajákos szüzek tüzelték
A sámán papok phalloszát –
Szent bódult – lángra gyúltan
Fejük felett a sóvárgó, dévaj teli holddal –
A sziget mámoros Szüzeivel játszottak
Az ártatlan bakok – gyermeki boldogan...

Ötezer éve még
A szentély ligetében
Így ölelkeztek a nimfák szigetén -
Éjt nappallá téve
A szerelmes nyarak ünnepén -
Ezüstös holdfényben
A szajhák erdején vonagló bakok:
Száz és száz tigrisszemű szüzet szerettek
Tobzódva -
És szégyent egy sem vallhatott –

Amíg kacagott a hold és a csillagok -
A holdfényben fogak, szemek villantak
Lobogó delejes sörények pattogtak
S vetettek szikrát –
És hajnalra, mire elhamvadt a tűz,
Az új holdév reggelén – felajzva,
Cserepes vöröslő ajakkal –
Kiáltották ősi vad sikollyal:
ÁLLOÉ!
És mire a fűszer illatú éj is kihűlt –
Lihegve – arccal a holdnak
Mindenkit meglovagoltak –

NEM? NEM és nem!
Már nem a szajhákért élünk – félünk
Révült Bubis Erőtlen Rőten –
Perverz másság rabosít jövőtlen!

Köpni lenne kedvem
A demagóg prolidili egyenlőség jegyében -

Mégis köré tekeredik bűnünk és erényünk –

Nem, nem
A hosszú úton semmit nem tanultatok
Lehúz a bűn és szörnyű a múltatok -
ERŐSZAK? Igen: vér, guilotin, bűnbak...
Tegnap, és ma – tört kromoszómák -
Így élünk rég napra nap...
Nézd, hogy hányja fejét a génhibás salak...

csillagokat és gyerekeket kivéve."

Nagycsütörtök

KASSZANDRA JÓSLAT
(ERZSÉBET RÓZSÁJA)

Rólad még senki nem énekelt
Kék folyók felett, fehér Árpád hegyek
Elárult zöldjére könnyező - piros
Rózsa, mely a nemzetért vétkezett -

Mily pokol szítja romlássá erőnk,
Hogy parancsoljon az érdemtelen,
És nevünkben szóljon: Nem kell Erdély -
Egy árulás gyalázta nemzeten:

Megtagadja testvér a testvért -
Feltámad köztünk a gyülölet -
Légy hát hetediziglen átkozott
Mert megtagadtad hazád, nemzeted!

IV. DEATH BY WATER

PHLEBAS the Phoenician, a fortnight dead,
Forgot the cry of gulls, and the deep seas swell
And the profit and loss.
A current under sea
Picked his bones in whispers. As he rose and fell
He passed the stages of his age and youth
Entering the whirlpool.
Gentile or Jew
O you who turn the wheel and look to windward,
Consider Phlebas, who was once handsome and tall as you.

----------------
A francia azonban kicsit más mint az angol.

Phlébás, a Föníciai, 15 napja vizbe fulladva
Elfelejtette a sirályok kiáltását és Cornouaille (bretagne-i part)hullámverését
A hasznot és a kárt (veszteséget), és az ónrakománytÉ
Egy tengeri áramlat nagyon messze sodorat,
Bejárva vele előző élete útjait.
Képzeljétek, milyen sanyarú sors:
Pedig valaha szép magas ember volt.

9. Dans le Restaurant

"Phlébas, le Phénicien, pendant quinze jours noyé,
Oubliait les cris des mouettes et la houle de Cornouaille,
Et les profits et les pertes, et la cargaison d’étain:
Un courant de sous-mer l’emporta très loin,
Le repassant aux étapes de sa vie antérieure.
Figurez-vous donc, c’était un sort pénible;
Cependant, ce fut jadis un bel homme, de haute taille."

Egy ember, akit elátkoztak, -

Hamis ígérettel elvarázsolta a csábítás,
hogy őrizze a tolvajok aranyát.

Hiába remény, szerelem, vágy,
egy ember, akit arra ítéltek,
gyűlöljön embertelen, esztelen
kövesse egy árny halálos rohamát -

Egy ember, aki földig hajolt,
hogy kegyetlen Shylock legyen.

Dániel meséjével rabol el Istentől egy-egy napot
mert egyszer a pokol Paradicsomában jól lakott,

ahol a káin-sors örvénye ragadta el,
egy öreg ember, egy gyermeki Ábel,

Ázázel

a megtagadott, akinek egy templom köveit
kell majd összetörnie, egy arc, egy test

a kereszten, akit arra ítéltek,
hogy véresen csússzon-másszon a hegyen, -

egy kereszttel
egy ember,

aki az emberek között a bűnbak
szava Mózesé

és Spinoza templomában ragyog véresen, mint a nap

és Baálbek titka az olajfák alatt

és a Kabbala-ember, aki maga a Könyv,

de megöli a gyermeki közöny és a könny -

az örök Bábel szindróma – Góg és magóg fia -
stigma, az ima -

a Pártus Isten nem szűnő kettős iga:
egy ajak, egy hang, mely a mélységek legalján

az idők méhére tör:
a magasság igazságát dicsőíti,
egy ügyész, egy pap

mindegy, mert nincs új fény a nap alatt

aki Istennel társalkodik a hegyen,
egy ember, akit arra ítéltek, hogy a csúfság legyen,
a gyalázat, maga a pusztulás:
egy megkövezett és megégetett,

lefejezett, és keresztre feszített
halálos kamrákba fojtott szánalmas ember,
egy ember, aki mégis hatalomra, halhatatlanságra tör,
aki ha megtér a hazugság tengerén
a kegyelem örök ragyogásához,
oly szépségesen, mint déli verőn a nap, -

[HELYCSERE]