|
Téma: versek - csak úgy - rohanás közben
|
|
alexander |
Válasz | 2008. október 15. 22:23 | Sorszám: 667 |
"Mintha már olvastam volna..."
nem mondhattál volna nagyobb dícséretet -azt hiszem egyetértünk a lényeget illetően...
|
|
|
|
ariadne6147 |
Válasz | 2008. október 15. 16:37 | Sorszám: 666 |
szépeket írtok..  Fuss velem ! Ússz velem
Tengereken, óceánokon át
Ússz velem
Mélyeken, tisztítsd meg lelked templomát
Érezd a víz ölelését
Befogadását, bölcsességét
Növények és állatok végtelen világát
Fuss velem
Réteken, Nap-járta mezőkön át
Fuss velem
Szélsebesen, éld át, hogy nincs semmi gát
Érezd a föld ölelését
Befogadását, bölcsességét
Növények és állatok végtelen világát
Szállj velem
Kék egeken, csillag-örvényen át
Szállj velem
Fényesen, énekeld léted dalát
Érezd az ég ölelését
Befogadását, bölcsességét
Múlandó és jövendő végtelen világát
Sólyomfi Nagy Zoltán (2006. Szelek hava 11. napján)
|
|
|
lámpás |
Válasz | 2008. október 15. 15:20 | Sorszám: 665 |
Tudod, mi volt a hét csoda?
egy újszülött kis homloka,
egy falevélen az az ér,
amely a gyökerekig ér,
egy szó, mely idejében jött,
egy darab ég és a csönd fölött,
egy kéz, amely utánad nyúlt,
mikor csillagod a földre hullt,
télen egy jó meleg szoba,
s ha szépen érkezel... Oda.
Szabó éva
|
|
|
jbatky |
Válasz | 2008. október 15. 14:31 | Sorszám: 664 |
|
Mintha már olvastam volna ezt a textet. A Mágust kell lesni, ahogy ő lesi a gondolatainkat...
|
|
|
|
alexander |
Válasz | 2008. október 15. 14:23 | Sorszám: 663 |
|
teremtés dal a közösségért -------------------------------------------------------------------------------- Archaikus Isten
(csak meg ne halj élve...!) Egy nap: érlelte:
Két nap: aranysugár -
Három nap kelte -
Négy nap ölelte –
Öt nap meglelte -
Hat nap lőn gyermeke -
Hét nap lesz ünnepe... (sámán dobok és dobbanások követik az előénekes és a kórus egymásnak felegető énekét, amely a lassútól, a szenvedélyesen gyorsig feszül - a cím két sorát, uniszónó, együtt kiáltják...
|
|
|
|
|
|
Pendragon |
Válasz | 2008. október 11. 12:40 | Sorszám: 661 |
Na, ez már tetszik!
Egy szót sem értek belőle, csak azt, hogy jó! ))Indulok a Ligetbe, mert ott hétágra süt a nap! ))
|
|
|
|
alexander |
Válasz | 2008. október 11. 12:35 | Sorszám: 660 |
"Költőtárs" bonyolult?
BETÍLtom/belátom!? - akár magamat is...Révai et-t idézve...valóban bonyolultan válaszoltál, de megértettem (majdnem)...
a majdnem bizonytalansága hívta elő asszociációmat Jeanne D'Arc iránt, akit imádok, a jelen Hölgyet azonban ismeretlenül kompromittáltam, kéretlen -D. Q. - búsképű lovagként...
Megvallom, élvezettel olvasom roppant ívű műveltséged legendáit, köztük elszórva, az igazság aposztrofált matematikai személes/szemléletes trükkös "kakukk-gyökeit"...példáit...
Azt azonban hangsúlyoznám, tapasztalatom alapján,hogy a gondolati játék, mint például egy szerelmes vers élménye, merőben más, mint a szerelem valósága...
Tudod, nagy művészet a jelent eltüntetni, akár, a dt ponttá zsugorítás technikájával, az időt és a változást emelni mindenek fölé, de egy megtestesült gyerekkel/egy Évával/ ezt már nem lehet megtenni.
Az ego megteszi ezeket és más manipulációt is gátlástalan illúzionistaként, de egy felsőbbrendü én,(P. Branton) mindig a helyzet ura marad...nemigaz?
Mit is akartam mondani?
Ja, igen, remélem eszesebb vagy, annál, annak ellenére, mint akik okítottak anno, éles/életes/életed minden (dt) pillanatában?
Alig merem remélni, hogy nem értettél félre - Osho és Tolle idézeteimmel...et se terra...et ce
|
|
|
|
Pendragon |
Válasz | 2008. október 11. 10:46 | Sorszám: 659 |
|
A VALÓSÁG-ról meg csak annyit, hogy például lehet egy nő, aki reggel kócosan kel, esetleg rosszkedvűen, mert a család „élősködői” (férj, gyerekek, stb.) nemsokára ott toporognak körülötte, mindenféle követelésekkel (reggeli, stb.), szemrehányásokkal (már megint megégetted a piritóst, stb.), de mi tudjuk róla, hogy ő az Éva, az Édenből. És télleg ő! )))))))
|
|
|
|
Pendragon |
Válasz | 2008. október 11. 10:39 | Sorszám: 658 |
Költőtárs!
(ne rémülj tőlem, csak átvitt értelemben! )Számomra ez a fejtegetésed túl elvont!
Mert hogy én úgy tudom, hogy a JELEN az létezik is, meg nem is! A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett matek nyelven leírva: egy infinitézimálisan kicsiny "dt" tartomány, amelynek a határértéke zérus. A MÚLT az az ezen - ponttá zsugorodó - tartományt megelőző események halmaza, a JÖVŐ az meg egyáltalán nincs még, illetve csak a jelen illúzióink szerint "létezik". (Ennek bizonyítására hozom Jörg Haider példáját, akinek a számára tegnaptól nincs jövő!  )
B O N Y O L U L T - belátom! ))
|
|
|
|
alexander |
Válasz | 2008. október 11. 10:25 | Sorszám: 657 |
Pardon.
Ez egy ihletett költői gondolat
A JELEN valóság!
A múlt és a jövő illúzió, a jelen manipulációs terepe.
Ezt a lényegi diffit (ma már) illik érzékeltetni.
Igaz, van akinek a jelen is illúzió,-, akit szorít a kergeláz félelem nyakörve.
A legfőbb problémám, hogy a Jelen szerepe az idézetben alul értékelt...bár látszólag az igazságot mondja.
csak A JELEN: az ÉLET...
Gondolkodj el a halál előtti pillanatokról, haláltusáról, mint jelenről, a M. és J. illúziói között...
az ego, a hamis elme lelepleződik, ezért befejezi működését - a valós ÉN bölcsessége, tisztánlátása lép a helyébe...
|
|
|
|
Pendragon |
Válasz | 2008. október 11. 08:36 | Sorszám: 656 |
"Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.
Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.
Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem."(József Attila)
|
|
|
|
Pendragon |
Válasz | 2008. október 11. 08:34 | Sorszám: 655 |
|
„A múltba azért pillantunk vissza, hogy a jövőbe láthassunk. A múltból a jelenen át vezet a jövőbe út. A JELENBEN korrigálhatjuk csak a múltból a jövőbe vezető irányt. Csak a jelenben helyesbíthetünk.”
|
|
|
|
Pendragon |
Válasz | 2008. október 11. 08:29 | Sorszám: 654 |
BIRU-GUR Yotengrit I.kötet
Nőstény erő hím erőt kíván,
nőstény ész, hím észt
a nő választ, ő fogad be.
Ő érzi, kitől kívánatos fogannia,
ki magja méltó bele,
mindig a KÜLÖNBRE vágyik.
Ahol a férfi válogat,
elkorcsosul a nép.
|
|
|
|
Pendragon |
Válasz | 2008. október 11. 08:19 | Sorszám: 653 |
|
Ajánlva annak, aki megmondta, hogy ez van, de én nem figyeltem oda... BIRU-GUR Yotengrit : I.kötet
"Nőstény erény : nőstény gyöngédség,
nőstény béketűrés,
nőstény bátorság, virág-szépség
üres kancsó asztalra tétele,
kotlós gondoskodása,
MOSOLY SZÉP SZAVAKÉRT." BIRU-GUR Yotengrit I.kötet
„Hím erény: hím gyöngédség,
hím béketűrés, hím bátorság,
dongó szorgalma virág kelyhében,
üres kancsó megtöltése az asztalon,
kakas ébersége
SZÉP SZAVAK MOSOLYÉRT.” Szeretettel?
Mit tudom én!? De az biztos, hogy valami ősi, magam sem tudtam róla egy-érzéssel! )))
|
|
|
|
gajo |
Válasz | 2008. október 11. 00:15 | Sorszám: 652 |
|
Sajó Sándor MAGYARNAK LENNI…
Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?
Magasba vágyva, tengni egyre – lent;
Mosolygva, mint a méla õszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj;
Borongni mindig, mint a nagy hegyek,
Mert egyre gyászlik bennünk valami:
Sokszázados bú, melyet nem lehet
Sem eltitkolni, sem bevallani.
Magányban élni, ahol kusza árnyak
Bús tündérekként föl-fölsírdogálnak,
S szálaiból a fájó képzeletnek
Fekete fényû fátylat szövögetnek,
És bút és gyászt és sejtést egybeszõve
Ráterítik a titkos jövendõre…
Rab módra húzni idegen igát,
Álmodva rólad: büszke, messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!…
Csalódni mindig, soha célt nem érve,
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére
Önámításunk koldusrongyait…
– Én népem! múltba vagy jövõbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!…
Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?
Küzdelmet, fájót, véges-végtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hõsnek,
De döntõ harcra nem elég erõsnek;
Úgy teremtõdni erre a világra,
Hogy mindig vessünk, de mindig hiába:
Hogy amikor már érik a vetés,
Akkor zúgjon rá irtó jégverés…
Fölajzott vággyal, szomjan keseregve
A szabadító Mózest várni egyre:
Hogy porrá zúzza azt a szirtfalat,
Mely végzetünknek kövült átkaul,
Ránk néz merõen, irgalmatlanul,
S utunkat állja zordan, hallgatag…
Bágyadtan tûrni furcsa végzetünk',
Mely sírni késztõ tréfát ûz velünk,
S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:
Egymást vádolni, egymást marcangolni!
– Majd, fojtott kedvünk hogyha megdagad,
Szilajnak lenni, mint a bércpatak,
Nagy bánatoknak hangos lagziján
Nagyot rikoltni: Hajrá! húzd, cigány –
Háborgó vérrel kesergõn vigadni,
Hogy minekünk, hajh! nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi õserõ,
Megsebzett sasként sírva nyögdelõ,
Mért nem repülhet fönn a tiszta légben,
Munkás szabadság édes gyönyörében –
Hogy mért teremtett bennünket a végzet
Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!…
Tombolva inni hegyeink borát,
Keserveinknek izzó mámorát,
S míg vérünkben a tettvágy tüze nyargal,
Fölbúgni tompa, lázadó haraggal –
S mikor már szívünk majdnem megszakad:
Nagy keservünkben,
Bús szégyenünkben
Falhoz vágni az üres poharat…
– Én népem! múltba vagy jövõbe nézz!…
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!… De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hûség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörûség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt:
Ha küszködõn, ha szenvedõn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva õsök honszerelmét,
Féltõn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!…
(1910) *
|
|
|
paraszt |
Válasz | 2008. október 06. 18:18 | Sorszám: 651 |
|
Gavallér János A purgatóriumban
Felelni fogtok mind,
mind minden tettért!
A könnyeinkért
és a csendért,
a lelkünkbe szorult
néma fájdalom,
a szívben örökre őrzött
csendért,
felelni fogtok mind,
mind minden tettért!
Felelni fogtok majd,
a ki nem mondott szóért!
Apám, anyám,
s minden ősöm
szívébe szúrt szennyért,
felelni fogtok majd,
a ki nem mondott szóért! Felelni fogtok ott,
ott ahol a magány
futóbolond,
és senkik a nagyok,
ahol nincs már semmi,
csak húzzák a kálvária örök táncát,
ott járjátok,
ahol a kezdet és vég
lelketek tükörképe,
ott járjátok, örök táncotok,
ahol örökre magához ölel az ég! Felelni fogtok majd,
a ki nem mondott szóért!
Apám, anyám,
s minden ősöm
szívébe szúrt szennyért,
felelni fogtok majd,
a ki nem mondott szóért! Felelni fogtok mind,
a döbbenet dobpergésének,
felelni fogtok akár a hegyek,
a fájdalmat elnyelő tengerek,
felelni fogtok, mint visszhangok,
s csendben sírtok majd,
mint az árván maradt galambok,
ott, ahol senki sem hallja… Felelni fogtok majd,
a ki nem mondott szóért!
Apám, anyám,
s minden ősöm
szívébe szúrt szennyért,
felelni fogtok majd,
a ki nem mondott szóért! 2008.10.06.
|
|
|
|
|
Zsíros B. Ödön |
Válasz | 2008. október 06. 17:57 | Sorszám: 649 |
|
Legalább éltem Ne sajnálj, sunyi besoroló, Hogy hányt-vetett a sorsom Közönyös nyáj, halált okozó Végső szavammal is azt mondom: Legalább éltem! Én nem kíméltem meg magam És nem kellett a könnyű zsákmány Belül akartam széppé lenni, látvány Csoda, hogy máig megmaradtam Pedig én éltem! Röhögj ki és káromolj, Találj és keress önigazolást Álszánalmaddal össze ne koszolj Őszintétlenül gyászolj le mást Én legalább éltem! Sok vargabetű és csetlés-botlás Közepett(e) is követtem az utat Ha nem volt (meg), kitapostam azt A szemem üveges, a lelkem zöldje fás De: legalább éltem! AA
|
|
|
Pendragon |
Válasz | 2008. október 06. 15:58 | Sorszám: 648 |
Nicsak!
Itt van teljes életnagyságban!
És lám, milyen pontatlan az emlékezés! Alexandr Bezimenszkij:
RÁKOSI BESZÉL Sziklaszínű, nehéz szavak görögnek
s úgy visszhangozza őket a terem,
hogy hallod már, a vádlottak padjáról
ő szól, ő vádol: a történelem! A történelem zúg minden szavában,
s milyen nyugodtan, mily büszkén beszél
ő, a börtönlakó! De retteg, sápad,
aki csupán hatalmára kevély: kit bírónak ültet pulpitusra
a hatalom, de vádlottá leszen.
S a vádlott: bíró! Nézd, egész világgá
nyílik, tágul, növekszik a terem! Falak lehullnak, határok omolnak
és szerteszállnak égő szavai,
s kinőnek és felállanak mögötte
a világ minden proletárjai! S ők szólnak már minden, minden szavában,
ők ítélkeznek, ha ítéletet
hirdet a gyáva, romlott, úri rendszer
bírává kent pribékjei felett! Rákosi szól! de milliókkal együtt!
Ajkán a szó úgy fénylik, úgy ragyog,
azt tükrözi, mit ő épít fel itten
nékik s velük: a szabad holnapot! Zelk Zoltán fordítása
(„Szabad Nép”, 1948 november 21.)
|
|
|
|
|
Pendragon |
Válasz | 2008. október 06. 15:49 | Sorszám: 646 |
Sziklaszínű nehéz szavak görögnek,
Úgy visszhangozza őket a terem,
Hogy látod!? A vádlottak padjáról
Ő szól, ő vádol: a történelem...(A. Bezimenszkíj )
|
|
|
|
|
|
csupa1 |
Válasz | 2008. október 06. 15:10 | Sorszám: 644 |
|
Miazhogy, nagyonis! Olyan harmincas freschnyugdijas...  Rengeteget fogok én is errejárni, okoskodni , (reszkess konkurencia, ha én riszálok véged ) hátha nekem is ír majd Berzsenyi valami szépet
|
|
|
|
alexander |
Válasz | 2008. október 06. 14:10 | Sorszám: 643 |
|
IDŐTÜKÖR ama csalódott és néma zavar
asszonyi könnyek tavába menekül,
ha szétporlasztott csillagaival,
az idő, kozmoszát védi/rágja/ legbelül -
elmúlt a nyár, menhelyén szeriőz,
barna bánatok űzik el a hajnalt –
szerelmes csókkal szólított az ősz
de a magány csöndje már nem vigasztal - trópusok öröm leánya, álmodd!
nem tünt el szerelmed, várd, s visszatérhet,
növő árnyak közt hiába várod
de a tavasz, fényt hoz majd a (téli) reménynek - szerelmet ébreszt szűzi szavakra:
teremtő varázslata földnek égnek:
férfi s nő találkozása: Csoda -
ha elragad a vágy holdas asszonya. *
( a szomszédos Topik-gazda ihletett sorait olvasván, kedvet kaptam szövőszékén hasonlatos szív/ív/hangulatokat keresni...a Hölgyvendégeknek...)
|
|
|
|
