|
Téma: versek - csak úgy - rohanás közben
|
|
nereus |
Válasz | 2006. február 01. 21:19 | Sorszám: 314 |
|
Botár Attila: SZARVASOK CSILLAGÁNÁL
lehullt agancsaink nyomán
kereste hangunkat a mester
mi meg élést kerestünk
napok óta zúzmarás ködben
elfeledtük a málét
a tőgymeleg sajtárok felborultak
tejszagú macskák óriás szeme
várt ránk minden vadkörtefánál
pedig kilencen voltunk kiénekelt a falu
a lányok bogánccsal dobáltak
s jókomáink szemében is
láttuk előkerül a bicska ***
vétkeztünk nem emlékszünk
a kecskepásztor móc volt
mondta keres a mester
kilencünkből vagy egyet
valami masinával agancs ágakat hagytunk
alkalmast kés nyelének
e fenyves rádión szólt
kimenőnknek is vége a pópa megbocsájtná
még hallatszott a ködben
de kár tudtuk a szóért
havason éjszakázunk ***
elfeledtük a málét
hozzászoktunk a vad gumókhoz
rákaptunk bódító gyökerekre
nem emlékszünk a tűz milyen volt
nincs emlékünk anyánk arcáról
apai kézzel semmi dolgunk ***
hideg meleg
Szavak emléke
évek tobozok havak hullnak
bőrünkön érezzük hideg
szemünkkel tudjuk holló
felfők tartják a messzi csúcsot
minket egyszeri átváltozás tart
vétek és egyszeri példa
hideg meleg
szavak emléke
de a karámot emlékezetből rakják
s dőlnek a fák
hogy karám legyen ***
egyszerre sok tavasz jön
dörög az ég dörög a víz
a zuhogónál inni voltunk
s tükörképünkre lassan szállni
öregember alakú felhőt
tekintetünket eltakarni
öregasszony alakú felhőt
dörgött a víz az ég is dörgött
ahogyan ott egybe mosódtak
eltakart tekintettünkkel
beborult tükreinktől
az’ szomjasan eliramodtunk
kilencen kilenc irányba ***
hóküszöb
sötét van mint egy dobban
valaki veri az éjszakát
pattognak törnek dördülő
hóhullámba vesznek
még álmukban a fák
egy árva gömb
botladozik az égen
sziklás felhőkhöz csöndül
hangárnyéka
vékony testvérke-sírás
rezeg még oldalunkban
mélyen belőtt nyíl
mélyre evődött álom ***
ha van kilenc irány
az egyik visszatér mester
ha van kilenc irány
áttör a kukoricáson
ha van kilenc irány
azt nyolc avatja bűnné
ha van kilenc irány
egy kereül sörét-esőbe
ha van kilenc irány
megértik-e szarvasbeszédét
ha van kilenc irány
nincsenek párhuzamos vétkek
ha van kilenc irány
a testvériség búzaszem lesz
ha van kilenc irány
a búzaszemben liszt világít ***
övé is átváltozásunk
az a kolinda neki is szól
homályos mézgába kövült
történetünk a mesteré is hozzánk ő nem jöhet el
tizediknek nem jöhet el
első volt aki jött utánunk
regőlnénk is az ablakánál de olyan a mi szabadságunk
hogy nincsen visszafelé-útja
s évgyűrűit már el nem rágjuk mi csak egyszer vedlettünk át talán ezért is emlegetnek
szétszórt népek roppant karámok (1981)
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2006. február 01. 10:19 | Sorszám: 313 |
|
RÉMÁLOM A rémálomból visszanéztem:
elől-hátul kitüntetésben
állok pislogva a napon,
holott nem tudom: hol az érdem
vagy sejtelmem sincs: mi a vétkem –
csupán szégyenkezem nagyon.
|
|
|
szalonna |
Válasz | 2006. január 31. 21:08 | Sorszám: 312 |
Áprily Lajos:
Tetőn Kós Károlynak
Ősz nem sodort még annyi árva lombot,
annyi riadt szót: „Minden összeomlott…”
Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem,
vasárnap reggel a hegyekre mentem. Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan.
Itt fenn a vén hegy állott mozdulatlan. Időkbe látó, meztelen tetőjén
tisztást vetett a bujdosó verőfény. Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól.
Itt fenn: fehér sajttal kínált a pásztor. És békességes szót ejtett a szája,
és békességgel várt az esztenája. Távol, hol a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit. Tekintetem szárnyat repesve bontott,
átöleltem a hullám-horizontot. S tetőit, többet száznál és ezernél −
s titokzatos szót mondtam akkor: ERDÉLY…
|
|
|
nereus |
Válasz | 2006. január 29. 12:01 | Sorszám: 311 |
Akkor is az élet miatt tűrsz, nem?
Az életről való elképzeléseid összességével állsz szemben. Már ehhez is nem akármekkora türelem kell. Bizony, nem csak az Úr hosszútűrő, az ember nevű teremtményének (és hasonmásának) is annak kell lennie.Érdekes a mostani pápai körlevél ebből a szempontból. Az Isten annyira szereti az embert, hogy megbocsát neki "Oly nagy ez a szeretet, hogy Istent önmaga ellen fordítja." (Deus caritas est)
Viszont a jutalomról meglehetősen profán, dolgot olvastam egy S. Ruhsdie nevű úr regényében.
A pakisztáni és indiai fegyveres konfliktusról szólva az állami propagandagépezet odáig jutott, Pakisztánban, hogy akit fejenként 4 huri vár a Paradicsomban, az nyilván jobb harcos, mint a buddhista, akinek egyetlen vágya az Én fölszámolása. Ahhoz, hogy egyik nap olyan legyen, mint a másik (ennek is élet a neve) nagy kopásállóság* birtokában kell lenni mostanában is. ---------------------------------------------------------
*A kopásállóság mint a tűrés mechanikai szinonímája... 
|
|
|
|
gajo |
Válasz | 2006. január 28. 20:11 | Sorszám: 310 |
Valamit elértettem ? Itt a TÜRÖK-ön van a hangsúly, mert mi történik ha nem azért tqrök, hogy megjutalmazzanak ?
/Bocs de a hosszú ü nem mqködik/
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2006. január 28. 12:03 | Sorszám: 309 |
Pedagógiai kontextusban is gondolhatom, kedves Gajo.
Az itteni, az ottani - nincs különbség.
Vallási kontextusban is. Elég frivolan "hangzik", de vizsgáld meg. Az istenszeretet és az önzés. Nem a közönséges önzés, az egyszerű eset.
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2006. január 28. 11:55 | Sorszám: 308 |
|
Sok Kis Levegő tíz esztendővel ezelőtt ugyanaz, mint most egy nagy...
|
|
|
|
gajo |
Válasz | 2006. január 27. 23:13 | Sorszám: 307 |
|
Ehhez nagy levegQt vehettél!
|
|
|
|
gajo |
Válasz | 2006. január 27. 23:11 | Sorszám: 306 |
|
" (tűrök, mert tudom, hogy megjutalmaznak: - kétszínűség)." Gontolom ezt csak az itteni kontextusra érted.
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2006. január 27. 21:28 | Sorszám: 305 |
|
A GOLGOTA KAZÁNJA Nem vár a sírüreg lejáratán túl
se testnek, se a léleknek nyugalma,
mert kívül maradt
a véres fa közelében,
nyirokkal, porral és forgáccsal alvadt össze
az élet szemét lezáró nyugalom
villámfényhez edződik s viharhoz
az Atya fájdalmas szemöldökéhez,
amitől megrándul és felnyög a város
s falak is érzik a pokol-szagot – Kívül, a véres fa közelében,
az unatkozó szögek közt tanyázik,
retteg vagy ünnepel az időben
test és lélek nyugalma,
s az üreg
bejáratán túl a pokolra szálló
kettős kinccsel kezdi vándorútját,
a lezárás, a bepecsételés
lesz hideg velejű kortársak dolga,
de nem: lélekké visszaégetődni,
alkalmas pillanatban
leszállni: kakasok alvó taréját
fűteni váratlan máglyaként
Jeruzsálem és Róma mély tüzéig
egyetlen jövőből ezer jövőbe –
Ó, Jeruzsálem, kovász városa,
a Golgota kazánjából szólít
a porral töltött első éjszaka! Előre látták közös lüktetését
egy hangya és egy üstökös szívének,
a nemzedékek visszatérő álmát
ahogy a lázak és fecskék sietnek
ahogy a zöldár siet e vonzó testhez
mint igéből való
nehéz papírhoz, csak látni
legalább messziről
egy papi írás roncsolódó betűjét
a távlat zaklató színei nélkül
világos képletét a tájnak
az Atya kezétől származó
erős vonást az értelmes Egyről
a csoda nélkül teremtett csodát
játszóteret gyermeknek és Fehér Hiúznak
az egyik áldozat a másik tündér
egy tündöklő nemes gépezetben
csak látni s megpillantva telítődni
az ütközéstelen kezdetekkel
bőséges füstben tudták mindezt a jósok
világos lüktetését
egy hangya és egy üstökös szívének
hogy a lények lengés-pályája szabad
és nyílt a tér szárnyaknak rezdülésnek csonkítatlan kristály vázain
törekedtünk a fények magasába
az ige és a hajnal csillagához
minden törvények boldog tudói –
A föltámadt testben nincs szenvedés,
nincsen zug, amely ne a fényről dalolna,
a Más Kiterjedésben roncsoló
hatásuk nincs a sovány feltételeknek,
nem éri el az állami szigor
a föltámadt testben
érvénye nincs a helytartói mánus-
állítgatásnak hátulról előre
napnyugatról meg vissza napkeletre
a népeknek itt nem a korbács az őre
és nem a színpad kövér ügyelői
szájukon a fogyhatatlan malaszttal
és nem a színpad fái
a bitóból hegedűvé változás nyájríkatói
e híg-árnyékú akácok s ecetfák
megfogják ugyan a sírás homokját
ideig-óráig visszatartják
s akkor?
a halogatás partjához lapulva
nem kell majd kettős lényben élni
gyötörtetvén mohó természetünktől
szenvedvén tájakat s eszközeinket?
Jer álom inkább és le a cipővel!
A talpból kinőtt eleven szögek ma
ne sajogtassák tovább a mezőt –
a föltámadt test kék látóhatárán
az én ingája lobog és kialszik
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2006. január 27. 21:06 | Sorszám: 304 |
|
Pál apostol még az őskeresztényekhez szólt, akik saját elhatározásukból (autognomonosz), meggyőződésük által sarkallva, nem az evilági uralomra jutás miatt tűrtek (tűrök, mert tudom, hogy megjutalmaznak: - kétszínűség).
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2006. január 27. 20:57 | Sorszám: 303 |
|
autognomónosz
|
|
|
|
szalonna |
Válasz | 2006. január 27. 20:07 | Sorszám: 302 |
Ne feledd, hogy Krisztuson nem vett erőt a halál!
Ő a mi üdvösségünk, dicsősége örök!
Ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk!
Ha vele együtt tűrünk, vele uralomra jutunk!
Allelúja, allelúja! Allelúja.
|
|
|
|
szalonna |
Válasz | 2006. január 27. 20:07 | Sorszám: 301 |
Ne feledd, hogy Krisztuson nem vett erőt a halál!
Ő a mi üdvösségünk, dicsősége örök!
Ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk!
Ha vele együtt tűrünk, vele uralomra jutunk!
Allelúja, allelúja! Allelúja.
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2006. január 27. 19:55 | Sorszám: 300 |
|
Dylan Thomas: ÉS NEM VESZ RAJTUK ERŐT A HALÁL
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Olybá vétetnek majd a pőre holtak,
mint lakói a szélnek s esti holdnak;
míg csontvázuk letisztogatva korhad,
csillag gyúl ki könyökön s lábfejen;
ki elveszti eszét, majd észre tér,
ki tengerbe vész, ismét partot ér;
szeretők halnak, él a szerelem;
és nem vesz rajtuk erőt a halál.
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Bár a tenger örvényei alatt
nyugosznak, holtuk meddő nem marad;
kínpadra vonva, hol az ín szakad,
s kerékre kötve meg nem törhetők.
Kezük között kettéhasad a hit,
s orrszarvú bűnök testüket átdöfik;
minden széthull, de ellenállnak ők;
és nem vesz rajtuk erőt a halál.
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Nem hallják immár a sirály jaját
s a parton megtörő hullám zaját;
hol virág lélegzett, fejét virág
nem emeli az esős szélbe már;
bár nincs eszük, s feküsznek mereven,
lényegük általüt a százszorszépeken,
s nap felé tör, amíg csak a nap áll,
és nem vesz rajtuk erőt a halál.
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2006. január 27. 19:02 | Sorszám: 299 |
Én viszont mementót az Erdélyből Irakba toborzott (több mint száz) fiatal férfiért mondanék, néhányukat már koporsóban vitték haza. A szövetségi haderő kisegítőiként, főleg sofőrként dolgoznak. Nagyobb részt fiatal családapák.
Ennek a ténynek csak nagyon áttételesen van köze a hatvanas évek spiónjaihoz.Sokkal több a közük az elmúlt 15 esztendő hódoltsági és hatalmi hajlamaihoz. (A kettő soha nem állt ennyire közel egymáshoz.)
|
|
|
nereus |
Válasz | 2006. január 27. 18:48 | Sorszám: 298 |
|
"És nem vesz rajtuk erőt a halál."
|
|
|
|
szalonna |
Válasz | 2006. január 27. 17:49 | Sorszám: 297 |
|
Én sajnos nem vagyok mérvadó abban,hogy mi a magyar kultúra. Hogy is van ez? De áll mint végzet
a magyar költészet
nem vesz rajta erőt
a Halál országa...
|
|
|
|
szalonna |
Válasz | 2006. január 27. 17:49 | Sorszám: 296 |
|
Én sajnos nem vagyok mérvadó abban,hogy mi a magyar kultúra. Hogy is van ez? De áll mint végzet
a magyar költészet
nem vesz rajta erőt
a Halál országa...
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2006. január 26. 19:11 | Sorszám: 295 |
|
Ne haragudj, kedves Szalonna, a körülményeket nem ismerem. Sz. I. 1938-ban született. Ki tudja, mivel kábították be/el/meg? Van-e valami összefüggés Milan Kundera írói teljesítménye és a tyrannophil első verskötetei között. De akkor Nagy Lászlót is mondhatom, nem mint "spiont", hanem "korai" és még tapasztalatlan lelkesedését az új korszak iránt. Amelyek azért - publicitásukat, tehát a feltételezhető (és fel is tételezett) kárt tekintve - nem mérhetők elszigetelt titkosszolgálati akciókhoz. Hadd tegyen fel a kérdést: szerinted tekinthetők-e a magyar kultúra részének Szabó István filmjei?
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2006. január 26. 18:52 | Sorszám: 294 |
|
Eros kai Agape. Kai Philia?
|
|
|
szalonna |
Válasz | 2006. január 26. 18:20 | Sorszám: 293 |
|
Szabó István emlékére... Kányádi Sándor:
KUPLÉ A VÖRÖS VILLAMOSRÓL avagy abroncs nyolc plusz két pótkerékre holtvágányra döcögött végül
a kopott vörös villamos
kalauz és vezető nélkül
döcögött holtvágányra végül
a kopott vörös villamos nem volt rakva virágos néppel
bezzeg amikor érkezett
bíborló színben sok beszéddel
meg volt rakva virágos néppel
bezzeg amikor érkezett vöröslött de amint utólag
utólag minden kiderül
bíborát nem a pirkadó nap
vértől vereslett mint utólag
utólag minden kiderül mint a görög tragédiában
belül történt mi megesett
a színen csak siránkozás van
mint a görög tragédiában
belül történt mi megesett hát sic transit gloria mundi
a dicsőség így múlik el
honnan lehetett volna tudni
hogy sic transit gloria mundi
a dicsőség így múlik el s így állunk ismét mint az ujjunk
sok hite-volt-nincs nincstelen
a magunk kárán kell tanulnunk
ismét itt állunk mint az ujjunk
sok hite-volt-nincs nincstelen s tülekedünk egymásnak esve
ha jön a volt-már villamos
sárgára avagy zöldre festve
tülekedünk egymásnak esve
ha jön a volt-már villamos félre ne értsd a dalom testvér
nem sirató csak szomorú
nem szeretném ha lépre mennél
félre ne értsd ismét/lem testvér
nem sirató csak szomorú Mellékdal a pótkerekekre de holtvágányra döcögött-e
vajon a veres villamos
eljárt-e az idő fölötte
és holtvágányra döcögött-e
vajon a veres villamos s nem lesz-é vajon visszatérte
boldog aki nem éri meg
halomra halnak miatta s érte
most is s ha lenne visszatérte
boldog aki nem éri meg 1992
|
|
|
|
gajo |
Válasz | 2006. január 24. 20:18 | Sorszám: 292 |
|
Berzsenyi Dániel A MAGYAROKHOZ ------------------------------------- Most lassu méreg, lassu halál emészt.
Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki
Szélvész le nem dönt, benne termő
Férgek erős gyökerit megőrlik, S egy gyenge széltől földre teríttetik!
Így minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed. Mi a magyar most? - Rút sybaríta váz.
Letépte fényes nemzeti bélyegét,
S hazája feldúlt védfalából
Rak palotát heverőhelyének; -----------------------------------------
|
|
|
szalonna |
Válasz | 2006. január 16. 22:20 | Sorszám: 291 |
|
Annak idején Bohumil Hrabal könyvében jegyezte meg a plébános úr, miközben távcsővel nézte az Elbában fördő kisasszonykákat, hogy "A szépség nem Isten ellen való. Ellenkezőleg!"
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2006. január 16. 19:34 | Sorszám: 290 |
Megamúgycsaknem?
Ne ijesztgessen Kiválóságod
|
|
|
|
