Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » versek - csak úgy - rohanás közben (1. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32  33  34  35  36  37  38  39  40  41  42  43  44  45  46 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: versek - csak úgy - rohanás közben
keresztkem
  Válasz | 2017. június 20. 11:48 | Sorszám: 1143
Zsalugáterek dícsérete

Ó, azok a gatyarohasztó negyvenfokos nyarak…
katonai sátorban az emeleteságyon koradélután
kettő és három köz’t Fonyódigeten.
Huncutkodva röhigcsélünk mi kamaszfiúk
a Balcsiparton most napozó
bikinis kiscsajokra fantáziálva.
Esztike néni ilyenkor hideg, vederbehozott vízzel
felmosta a kiskonyhát otthon az
ötödikutcában és
gurtinval leeresztette a „rólót”,
besötétítve, hogy kissé hűsebb legyen
az ötvenes évek prolijúliusában.
A tisztviselőházakban meg behajtották
a zsalugátert vagy
spalétát—kinél mit.
Akkor boldogok voltunk, vagy csak azt hisszük most
azéé’, hogy nem süt a Nap…
és persze azért is
hogy süt a Nap…
(keresztkem)

alexander
  Válasz | 2012. december 10. 01:24 | Sorszám: 1142
ÉJFÉL UTÁN

Amikor már semmi nem marad,
Még mindig van egy papírdarab -
Íme, a verses próbatétel,
Talán elaltat, mint az éter.

Minden dolog igaz értelme
Moccan, kérdez, vallat az elme.
No és mi lesz munkád jutalma?
Rossz vinkó, vagy tál aranyalma?

Igen, a mindenség van jelen -
Határtalan, léha szerelem -
Szép nő fátyola, ha meglebben,
Csupa varázs, illat, rejtelem.

Valami dolgozik a mélyben,
Kristály készül a vers tüzében,
Szédült pillanat, mindenre kész –
Világ rendül, ha moccan az ész –

És a költemény – brill, vagy könnycsepp,
Éjfél után villanó ötlet –
Megteremti magát, élni kezd,
Bizony Barátaim, itt a vers!
Költő és ihlet nagy titka ez.

alexander
  Válasz | 2012. november 18. 03:04 | Sorszám: 1141
Valami készül: NTK HS

Az Idő lavinái mit tornyoznak
A Kárpátok gyászkoszorúi felett?
Ünnepelni kellene, de nem lehet:
Fogva tartanak az élők és holtak.

Lesz-e gyümölcse a vajúdó kornak, -
Mit a kárvallottak is elviseltek, -
S a hazúgságnak, amit megszerettek?
Vagy nem várt kataklizma gyújtópontja

Lesz majd újra, a feszültség és harag,
Amit a lelkek mélyén felhalmoztak?
S ha a csalódás szikrája fellobban?

A trianoni, igaztalan szavak,
Sírokat ásnak az indulatoknak,
S megtörténik a megbocsáthatatlan.

alexander
  Válasz | 2012. november 15. 12:50 | Sorszám: 1140
A jutalom Te vagy - NTK HS

Te sem lehetsz szabad, talán soha,
Ha szolgálni nem tudsz? Szolgálni Őt,
Szabadon, áldva mindenek előtt,
Nem is remélve, lesz e valaha
A gyermeki Hűségnek jutalma –
E szolgálat lehet majd éltetőd,
Ez gyújt dúlt szívedben életerőt,
És a lemondás rejtett hatalma
Életet ad, árad akár a Nap –
Lelked álma, az ígéret, Te vagy –
Jutalma is –, ha lelkes, hű szavad,
S a benned égő lélek égig ér,
Megláthatod, int-e a messzeség?
A Jó szomjazza magát, s ez elég

alexander
  Válasz | 2012. szeptember 16. 11:00 | Sorszám: 1139
HÁRSAK ALATT: NTK HS

Vágyom vágyva közeledbe
látni a holdfényt -
hallgatni nagy csendben
szívedet dobbantó
álmaid éj repülését -

Amint álmot sző körénk a Hold?
az áldott asszonyok
felszedik a gyémánt harmatot -
rügyek pattannak tenyeredben
ajakadon boldog igennel
a mosoly
örülni tanul a szemedben:
kérlek érints meg engem!

Itt állok talpig szerelemben:
Nagy Isten ne bánts most engem!
Elvette eszemet Kirké -
tenyerén lángoló szívemmel
játszik - immár halálos
boldog szerelemben.

Fülembe súg-búg kacag -
elvette bús álmaimat
és így hullunk együtt
örömökre
ölelésre napra nap.

Elvette eszemet tudom
és azt mondja mindent szabad -
mert minden alkalom jó alkalom
szeretni, feledni magad.

Őrzöm még kezed melegét -
szeretni tanított a szemed -
hogy érezzem sorsunk erejét -
mi itt lángol fejünk felett -

Várlak bolond szerelemmel:
mosollyal őrzöm álmaidat -
versek fakadnak titokban -
ha napként játszik sugarad
felöltöm szelíd magamat.

alexander
  Válasz | 2012. szeptember 13. 20:01 | Sorszám: 1138
talán egy kis emlékező hangulatot hoz az őszbe rohanó időbe szonettem...

SZERELMES SZONETT

Soká biztattuk szívünket, reszketve, szerelemmel,
és nem tudtuk, miféle tavaszvágy dalol az éjben -
fölöttünk, ahogy csillag szállt és lengett a lassú Hold,
lázas tűzvésszé gyúlt az éj, mit szerelmünk megrabolt.

Nem tudtuk már, miért dörömböl szívünk zaklatottan,
örömtől dobolva reszketőn, mint égő, vad kobold, -
míg a perc, s a boldog óra, elrepült számolatlan,
addig a vágy, két égő szívben, tombolva lángra gyúlt.

Így lobbant el és múlott felettünk, rohanva az éj -
elűzte már szeszélyünket a szerelmes szenvedély,
susogott a szél, s csak hulltunk ölelve, csókra gyúltan,
amíg új Nappal köszöntött a rózsa-ujjú hajnal.

Arannyal olvadt ránk a fény - Ó nem volt még Szerelem,
boldogabb ölelés – asszony nyoszolyádon Kedvesem!

alexander
  Válasz | 2012. augusztus 17. 00:37 | Sorszám: 1137
ÉLETKÖR A NAP KAPUJÁBAN

A hótiszta, ifjúi vágy, ha lázforró
Testéről tépi szűzi fátyolát,
Oly leány, ki reszket szenvedéllyel,
Ha szerelmes férfi ereje járja át.

Tündöklő virág vetkőzi így szirmait,
Ha májusi szél borzolja lágyan,
És vele az Éj is halni készül,
Ha hulló csillagok közt repülhet által.

Ájultan csókol, szép teste alig piheg,
Szerelmének áldozva dús ölét,
Súlyos keble pucéran megremeg,
Amint magához vonja forrón, kedvesét.

Oh szerencsés, ifjú férfi! Te szerelmes
Mosollyal, tépetten hullsz ölébe -
Virágba borult kert lesz szerelmed,
Kit boldog kertészfiú nevelt tökélyre.

Velünk, a nyár, az ősz, halálos kört repül,
Boldog órák dalolnak felettünk,
De ha eljön hírnöke a télnek,
Vége - szívünkben az élet elszenderül.

A dermedt jégvilág, ha tompán csillogó
Testünkre vonja téli fátyolát:
Kihűl a vágy; s az édes ifjúság
A múltat, észrevétlen, csendben lépi át.

gajo
  Válasz | 2011. január 25. 00:16 | Sorszám: 1136
*
Sík Sándor

Gyöngyvirág

Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és fehér.
Vigyázz, vigyázz, simogató kezem:
Hozzá ne érj!

Nincs szebb öröm a föld szinén,
És nincsen édesebb:
Nézni egy bimbót, messziről,
Amely nem a tied.
*

gajo
  Válasz | 2011. január 04. 19:08 | Sorszám: 1135
Sinka István

JOBBÁGY AZ ÚJ
VILÁGRENDBEN

Áll a kapufélen,
bámul a semmibe;
elvették a sorsát:
vagyona pár csibe.

No, meg az udvarán
az a pár szem dió
övé, mit meghagyott
a zord hatalmi szó.

Pár csibe, pár dió,
azt is épp hogy kapja,
s boldogtalan esőn
ázik a kalapja.

Asszonya kertjében,
azokért, mit tűrnek:
nagy jelként fekete
rozmaringok űlnek.
/1961/

alexander
  Válasz | 2010. június 09. 09:28 | Sorszám: 1134
TRIANON

Fájás szúrt, ha kergettem kutyát,
Hóval mostam a hold árnyékot,
Könnyem sózta, hogy ne sajnáljam,
Mikor a tej már forrva habzott -
Éreztem lázat éjszakákon,
Légy szállt a tejbe, mikor alvadt,
Pereltem néha Istenemmel,
Hogyha szeret - miért sanyargat?

Nyomor és jóság hajlott össze,
Áldott a bárány és a bűnbak,
Hiába szánjuk bűneinket,
A bölcsek bölcse most is hallgat.
Mi vagyunk, akit megveretnek,
Megszórnak sárral, utcakővel,
Mi vagyunk, akit megcsúfolnak,
Magor fiakért szenvedőket.

alexander
  Válasz | 2010. június 07. 18:48 | Sorszám: 1133
REGGELIG

Háromszor bőgött fel a vad sziréna -
Sok, agyhalott piás ült asztalok mögött,
Tivornya, rongy idő az éj után szökött,
Kopár az irgalom vasárnap hajnalon.
Költők meséit ünnepelték éjjel -
Elégtek arcok, képek, holdas éjek -
Szemek mögé hajolt a néma fájdalom,
Nyilalt a jaj, az alabástrom hajnalon.

Ma reggel "Háromszor zúg sziréni hang" -
Feltámadásra és halálra szánva -
Krisztust dicsérve ítél az Úr dörögve:
Rossz volt a terv, mi embert szült halálra.
Égett az elme, mint a fáklya lángja -
Liliom eszmék estek sírt gyalázva -
Keresztfa árnya mered már az égre -
Reményünk függött rajta megfeszítve.

Ki hozta el nekünk a sárga csillagot?
Ki szórja itt közénk a vörös írmagot?
Pokoli mániák raknak reánk igát,
Tanító Mesterünk sem élhetett tovább.
A bűnös háromszor hal meg hajnalonta,
Hatágú, dávid csillag jele éget -
Keresztes templomok, Judás pribékek -
Jézust körül metélve ünnepelnek.

alexander
  Válasz | 2010. június 05. 12:16 | Sorszám: 1132
A HIT TORNYAI

Tágas térre néz a keresztes óriás,
Távol, a hun-pogány, pusztai templom,
Szegény rokon – kapaszkodik a romokon,
És mégis nagy lélek lakozik benne.

Íme, elválaszt a lélektelen elme,
Hamis papok, hiábavaló alázat
Árnyai közt, farizeusok tanyáznak –
Körülnyal a luciszeráj mammon nyelve.

Szép ölelések régi emlékképein,
Sugaras ragyogások szerelmesednek,
Szkíta- és huntestvérek szívükbe zárnak –
Fájnak a csókok, mint féltékeny varázslat:

Káint és Ábelt új útra taszították,
Micsodás Atyák és menórás próféták,
Az ikrek, így lettek fiai a rossznak,
Konok elátkozottak – sorstalan hottak –

A jóság dombjain vár reánk az Isten,
Megbocsátó hittel, testvér szeretettel,
S mégis – vérbűnöktől felzaklatott szívvel,
Félelmes Káinra vár, az örök Bábel.

alexander
  Válasz | 2010. június 03. 09:06 | Sorszám: 1131
NE SÍRJ PALESZTÍNA
(a cionizmus árnyékában)

van-e még szívünkig ható igazság?
vár-e még reményt csírázó jóság?
lesz-e tavaszi újjászületés?
gyermek kacaj – hol bombák hullanak?

alexander
  Válasz | 2010. június 02. 19:40 | Sorszám: 1130
LÁTLELET
Betlehemi hulli-dóser,
Kóser, izraeli alakulatok
Behatoltak, felrobbantották –
Részleteket nem árultak el.
Hurrá! – meghalt az igazság,
Sokezer éve tombol a bosszúvágy,
Szívetekben ég, lobog a láng,
Gyermekek testét foszforbombák
Flambírozzák – Hagyjátok abba!
Már épp elég rossz a világ
Békáscity
  Válasz | 2010. május 10. 12:25 | Sorszám: 1129
Ferenc Attila De Móra: Dicshimnusz Gyurcsány Ferencre

Köszöntlek tégedet, ó, hazánk nagy fia,
Kit miniszterelnök-ké tett a maffia,
S a libbolsi sajtó úgy nyalta valagad,
Magad is zseninek hihetted magadat.

Öt évig hazánkat bestia uralta,
Öltönye alól ki-lógott a pufajka,
Ám te elűzted a hitvány fenevadat,
A kajánul vigyorgó bolondot: magadat.

Hősies voltál te nagyokat mondásban
Hatalmi gőgben és magyargyalázásban,
Folyton csak hergeltél, kavartál stikába,
Bár mondta Horn Gábor, eriggy a picsába!

Sakkban tartottál te két egész frakciót,
Lefülelt a titkosszolgád minden kis akciót,
Csak a talpnyalóid élvezték a kondért,
Megszavaztak mindent a parlamenti koncért.

Idegen kártyások játékává tetted
Ezt a szép országot, gyűlölt minden tetted!
Nemzetet, erkölcsöt, s ami jó, leszartad.
Nem volt más célod, csak őrizni hatalmad.

Próbáltad erővel, de nem lett csak grimbusz,
Szétzúztad végleg a baloldali nimbuszt,
Harcod lett a végső a komcsi eszmének,
Köszönjük ezt néked, őszödi böszmének
http://disputa.ro/viewtopic.php?f=7&t=91

SenKyse
  Válasz | 2010. május 03. 23:28 | Sorszám: 1128
Reményik Sándor:
Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-elõtti létem emlékképe.
Fölibe ezer réteg tornyosul,
de érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, miként került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
ha rossz órámban eltűnik egészen
alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
a rárakódott világszenny alatt.
A rámrakódott világszenny alól,
kihűlt csillagok hamuja alól,
akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
testvéreim jertek, segítsetek,
egy kapavágást ti is tegyetek,
mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
antik szobor, tiszta, nyugodt erő,
nem nyugszom, amíg nem hívom elő
s bár világ-szennye rakodott reája,
nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

lámpás
  Válasz | 2010. május 02. 20:14 | Sorszám: 1127
Ide is beteszem, aktuális:

Ratkó József: ZSOLTÁR

Az anyák halhatatlanok,
csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő. Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal – harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.

Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.

alexander
  Válasz | 2010. május 01. 23:54 | Sorszám: 1126
A hit tornyai

Tágas térre néz a keresztes óriás,
Távol, a hun-pogány, pusztai templom,
Szegény rokon – kapaszkodik a romokon, -
És mégis nagy lélek lakozik benne, -

Íme, elválaszt a lélektelen elme,
Hamis papok, hiábavaló alázat,
Árnyai közt, farizeusok tanyáznak –
Körülmetél az önzés, ősi keserve.

Szép ölelések, régi emlékképein,
Sugaras ragyogások szerelmesednek,
Szkíta- és huntestvérek szívükbe zárnak –
Fájnak a csókok, mint féltékeny varázslat.

Káint és Ábelt új útra taszították,
Micsodás Atyák és menórás próféták,
Az ikrek, így lettek fiai a rossznak,
Konok elátkozottak – sorstalan holtak –

A jóság dombjain vár reánk az Isten,
Megbocsátó hittel, testvér szeretettel,
S mégis - vérbűnöktől felzaklatott szívvel,
Félelmes Káinra vár az örök Bábel.

alexander
  Válasz | 2010. május 01. 23:52 | Sorszám: 1125
Nehéz feladvány, amikor a táltos gebévé változik - jobban kedvelem a fordítottját a meséből, amikor az üveghegyen is túli kalandra indul...
No, de a magyar sors nem enged ilyen szemléletet ma sem, ezért kúsznak a versek földhöz ragadtan...
SenKyse
  Válasz | 2010. május 01. 15:03 | Sorszám: 1124
na, képzeljétek el a képet
SenKyse
  Válasz | 2010. május 01. 15:02 | Sorszám: 1123
[img]http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/15/J%C3%A1nos_Tornyai_(1869-1936)_Gloomy_Hungarian_Fate(1908).jpg/250px-J%C3%A1nos_Tornyai_(1869-1936)_Gloomy_Hungarian_F ate(1908).jpg[/img]
SenKyse
  Válasz | 2010. május 01. 14:59 | Sorszám: 1122
szép, Alexander!
(régen írtam, de ide tartozik:
voltam régen a lovin, amolyan tanulmányút végett, a "Lassított lónézés", Székely Bertalan
zseniális tanulmánya vitt ki oda. http://www.c3.hu/~rub/szekely_bertalan/index.html
hát, ott körbevezetik a lovakat, akikre lehet tenni. Szokás szerint, kivételesen, mintegy véletlenül,
nem volt nálam pénz. Kár. Az egyik ló- úgy nézett ki, mintha Tornyai: "Bús magyar sors"
című képéről jött volna le.
Rögtön megszerettem, vad álmokat szőttem köré. Rátettem volna minden pénzemet.
És az NYERT!
[img]http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/15/J%C3%A1nos_Tornyai_(1869-1936)_Gloomy_Hungarian_Fate(1908).jpg/250px-J%C3%A1nos_Tornyai_(1869-1936)_Gloomy_Hungarian_F ate(1908).jpg[/img]
Tornyai János: Bús magyar sors, 1910
(Hódmezővásárhely, Tornyai Múzeum)
alexander
  Válasz | 2010. május 01. 09:47 | Sorszám: 1121
Glória Hungarica

Nektek adom a napok glória rendjét -
Álomtalan vágyak vissza se néző seregét.
Szegényen, feketén, mint régi kopjafák
Nyitják csillogó hajnalonta a nap kapuját....
Béke legyen a sorstalannal - Íme,
Az ég, mozdította szerencse kerekét,
Valami jó születik a holnapokban:
A földre hajolt nép, már emeli fejét...

alexander
  Válasz | 2010. április 25. 12:37 | Sorszám: 1120
AZ ELME HÁBORÚJA
(világ a színfalak mögött)

Háború folyik az értelem ellen
Elég volt! - elérkezett az idő
Hogy megdicsőüljön az ember!
A magunk erejéből
Visszavesszük a szavakat -
Visszük az Istent fel a hegyre
Nem valljuk igaznak
A felkínált hazugságot -
Nem fizetünk a farizeusoknak
Többé hamis vámot -

Akaszt a (KASZT) források titkos őre
De mi a valóság erejéből
Megyünk fel a hegytetőre
Ledönteni a bálványokat.
A hazugság hamis gondolat
Tömegpusztító fegyver
Nem nézheti tétlenül az ember
Mint folyik háború az értelem ellen...
Állj ellen, döntened kell!
Züllött vörös-fehér-sárga
Biznisz-neon csillag alatt
Pislákol a lélek lángja...
Te védj meg Józan akarat
Ragyogjon bárkánk felett a Nap

A puszta létért folyik a küzdelem...
Emberi méltóság és igazság kell
A mindenórás holokauszt tengeren...

alexander
  Válasz | 2010. április 24. 07:34 | Sorszám: 1119
A LEGENDA


Kezdetekben volt a rózsaujjú hajnal
Ártatlansága szőtt reményeket
A szív virága felfakadt a dalban
Káin Ábellel békén élhetett

A kezdetekben nem volt hangos sírás
A jaj vetése még csak kivirult
S bár égett szemében a pogány-világ
Az oltár előtt mégis leborult

Ám vége lett hamar a kezdeteknek
A Templom népe újra elbukott
De rabja maradt élete a döjfnek
Mit Káinként szemében hordozott

Lelkében dúlt a babiloni selma
A kéj-sóváros lárva arc felett
Hatalmas volt a csábító legenda
Bűn és Félelem rajzolt reá jegyet

Azóta is a rontás útját járja
Pénzt harácsol s hazátlan bolyong
Űzi-hajtja lényét Mammon világa
Mit hasonmása rég lelkébe font

A Rossz gonosz kiáltása most a rassz
Mi hozzá tapad megmérgez mindent
Szétrágja életed e sisera had
Aki rémálmában legyőzi Istent
És sátáni dúvadként megugat

Ki az ki poklok mélyére zuhant?
Amikor testvérét likvidálta?
És nem talált a homályból kiutat?
Hiába rejti emberi álca –

Ugye ismered őt? – fenyeget sugall
Követel – szövi hálóját éket ver
És a történelem zavarosában
Így él hasznát lesve mindig éberen

Bölcsesség belátás értelem – ugyan?
Bár jól tudja mit mond a Biblia:
Cselekedetek szerint ítél Isten –
De szívében menyország-álom nincsen
Örök harcban áll a Föld népeivel!

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32  33  34  35  36  37  38  39  40  41  42  43  44  45  46 
 

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola